Ismét itt a Föld Órája! Vagyis: ma este fél 9-kor a világ minden táján kialszanak a fények és nem is kapcsolják vissza őket fél 10-ig. Az akció célja, hogy ily módon is felhívják a figyelmet a környezettudatos és energiatakarékos életformára. S hogy miért írom a címben, hogy: "a Föld Órája ausztrál?" Nos azért, mert ennek a mozgalomnak épp Ausztrália volt a kezdeményezője 2007-ben, s az ötlet rövid idő alatt minden kontinensen elterjedt. Így 2007 óta minden évben szerveződnek környezetvédelmi és fénylekapcsolós rendezvények a világ minden táján, nagyjából mindig ugyanabban az időpontban, vagyis március végén. Én leginkább tavaly figyeltem fel erre a felhívásra, s tavaly az összes házi kütyünk lekapcsolásával mi is bekapcsolódtunk a programba, s márc. utolsó szombatján fél 9-től fél 10-ig sétálni voltunk. Rem. nem lesz hideg este, mert én most is le szeretnék kapcsolódni arra az időre, hogy bekapcsolódhassak ebbe az ausztrál kezdeményezésű programba :) Tavaly egyébként épp ennek a révén ismertem meg egy szuper együttest, akik a 2011-es Earth Hour videó zenéjét adták:
Lehet, hogy nem látszik rajtuk, de attól ők még ausztrálok!:D (A multikulti Ausztráliában bármi megtörténhet:O) méghozzá Melbourne-ből (2011 világelső városából!) indultak hódító útjukra. A következő daluk is szuper, tavaly zh-k előtt csomót hallgattam és utána mindig jókedvűen álltam neki a zh-nak ;) A kedvenc részem benne: "I don't understand, how this world will work cause time tell us nothing, I'll take a chance on something!" - rem. jól idéztem:D sokáig ez a rész volt az ébresztőhangom.
Am valaki meg tudná nekem mondani, hogy lehetne lefordítani ennek a szuperenergikus dalnak a címét?:D
március 31, 2012
március 30, 2012
Figyelem! Bombariadó!... (Vagy mégsem?)
Reggel a Kék Duna Rádió bemondta hogy bombariadó miatt késhetnek a vonatok. Állítólag Angyalföld és Óbuda között találták a bombát, ezért azt a szakaszt lezárták, így azon a szakaszon most vonatpótló buszok járnak. Az átszállások miatt pedig 10-15 percet késhetnek a vonatok.
És mivel nekem péntekenként csak egyetlen egy órám van, az is csak 10-kor kezdődik és a 9:20-as vonat is épp hogy beér időre rendes körülmények között, parázni kezdtem, hogy mi van, ha erre az egyre sem érek be rendesen. Mert ahhoz persze már késő volt hogy a 8:20-as vonathoz kimenjek...
Így végül busszal mentem (a 8:50 körüli buszt még elértem), biztos, ami biztos. Fél 10-kor már az egyetemen voltam, ahol aztán kiderült, hogy a 9:50-es vonattla is beértem volna, mert percre pontosan az is ott volt! Csak tudnám, hogy az a nyavalyás rádió miért riogatott korán reggel! Ez az egész bombariadós sztori amúgy is olyan képtelenül hangzott, de mindegy...:D
Fél 12-kor véget ért az egyetlen pénteki órám. A pesti csajok újra paráztattak, hogy nem lesz vonat (pedig ők garantáltan nem hallgatták a Kék Dunát!:D) Oké, egyik csoptársam bement a vasúti pénztároshoz megkérdezni, mi a helyzet és elmondása szerint a következő párbeszéd zajlott le:
Csoptársam: jó napot kívánok, meg tudná mondani, hogy várhatóan mennyit késnek a vonatok?
Pénztáros (meglepődve): Hogyhogy? Késnek?
A csoptársam itt elmondta, mit hallottunk, és hogy állítólag a pesti sem jön időben, etc. Mire a pénztáros: "nahát, nekem erről senki sem szólt!"
Hát komolyan, ez már vígjátékba illő. Az utasokat riogatják, egy ott dolgozó meg azt sem tudja, miről van szó:D igaz, mivel ott az egyetemnél csak egy vágány van, nincs forgalmista, tehát a pénztáros is csak pénztáros, vonatot jóformán nem is lát, de akkor is jót nevettünk a dolgon.
Aztán megértettük, miért nem tudott semmiről: vakklárma volt az egész, minden vonat pontosan jött, a 11:50-es pesti és a 12:10-es esztergomi is, így egy perccel sem értünk haza később, mint szoktunk.
Csak tudnám, hogy a pesti csajok mit néztek, amikor óra után mondták, h nem lesz vonat, ill., hogy ez az egész bombariadós dolog hogyan és miért terjedt el!:O
De optimistán nézve: legalább volt valami, ami miatt nem volt egyhangú a tavaszi szünet előtti utolsó egyetemi napom:D
És mivel nekem péntekenként csak egyetlen egy órám van, az is csak 10-kor kezdődik és a 9:20-as vonat is épp hogy beér időre rendes körülmények között, parázni kezdtem, hogy mi van, ha erre az egyre sem érek be rendesen. Mert ahhoz persze már késő volt hogy a 8:20-as vonathoz kimenjek...
Így végül busszal mentem (a 8:50 körüli buszt még elértem), biztos, ami biztos. Fél 10-kor már az egyetemen voltam, ahol aztán kiderült, hogy a 9:50-es vonattla is beértem volna, mert percre pontosan az is ott volt! Csak tudnám, hogy az a nyavalyás rádió miért riogatott korán reggel! Ez az egész bombariadós sztori amúgy is olyan képtelenül hangzott, de mindegy...:D
Fél 12-kor véget ért az egyetlen pénteki órám. A pesti csajok újra paráztattak, hogy nem lesz vonat (pedig ők garantáltan nem hallgatták a Kék Dunát!:D) Oké, egyik csoptársam bement a vasúti pénztároshoz megkérdezni, mi a helyzet és elmondása szerint a következő párbeszéd zajlott le:
Csoptársam: jó napot kívánok, meg tudná mondani, hogy várhatóan mennyit késnek a vonatok?
Pénztáros (meglepődve): Hogyhogy? Késnek?
A csoptársam itt elmondta, mit hallottunk, és hogy állítólag a pesti sem jön időben, etc. Mire a pénztáros: "nahát, nekem erről senki sem szólt!"
Hát komolyan, ez már vígjátékba illő. Az utasokat riogatják, egy ott dolgozó meg azt sem tudja, miről van szó:D igaz, mivel ott az egyetemnél csak egy vágány van, nincs forgalmista, tehát a pénztáros is csak pénztáros, vonatot jóformán nem is lát, de akkor is jót nevettünk a dolgon.
Aztán megértettük, miért nem tudott semmiről: vakklárma volt az egész, minden vonat pontosan jött, a 11:50-es pesti és a 12:10-es esztergomi is, így egy perccel sem értünk haza később, mint szoktunk.
Csak tudnám, hogy a pesti csajok mit néztek, amikor óra után mondták, h nem lesz vonat, ill., hogy ez az egész bombariadós dolog hogyan és miért terjedt el!:O
De optimistán nézve: legalább volt valami, ami miatt nem volt egyhangú a tavaszi szünet előtti utolsó egyetemi napom:D
március 29, 2012
A rosszkor jött tavaszi szünet
Holnap lesz a tavaszi szünet előtti utolsó tanítási nap az egyetemen. Ez csak azért érdekes, mert idén a tavaszi szünet nálunk két hétig, ápr. 2-ától 13-áig tart; ennek persze jó páran örülnek, de vannak, akiknek ez a két hetes szünet most a legrosszabbkor jött.
Na kik lehetnek ők? Hát természetesen azok, akik ebben a félévben írják egyetemista életük fő művét: a szakdolgozatot. Nekik ez az idő pihenés helyett inkább nagy izgalomban telik, hisz a szünetben nem soklehetőség van már a konzultációra. Vannak persze jó fej konzulensek - mint pl. a mieink olasz szakon - akiket el lehet érni a szünetben is, de azért ez ilyenkor több egyeztetéssel jár, mint szorgalmi időszakban.
S hogy miért nem pihenhetnek a szakdolgozók? Nos azért nem, mert a tavaszi szünetnek épp akkor lesz vége, amikor már le kell adni a szakdolgozatokat, vagyis ápr. 16-án. Ezek után már tényleg senki sem érti, miért épp most két hetes nálunk a szünet - ami talán csak az első- és másodéveseknek lehet igazi pihenés.
Na meg persze annak a mindig variáló csajnak, aki most még nem jelentkezett mesterszakra, s így át tudta tenni az államvizsgáját magyar nyárról ausztrálra, azaz júniusról decemberre. ;) Ebből a megfogalmazásból gondolom már kitaláltátok, hogy rólam van szó:D Ez a döntés persze nem kis fejtörést okozott, de mivel három érv is szólt mellette, így most nyugodt vagyok. De a szakdogám történetéről, a kezdetekről azért még fogok írni.
Mindenesetre, a csoporttársaimért, akik most írnak és júniusban államvizsgáznak, nagyon izgulok! Ez a tavaszi szünetes dolog most tényleg nem jött jól nekik..
Na kik lehetnek ők? Hát természetesen azok, akik ebben a félévben írják egyetemista életük fő művét: a szakdolgozatot. Nekik ez az idő pihenés helyett inkább nagy izgalomban telik, hisz a szünetben nem soklehetőség van már a konzultációra. Vannak persze jó fej konzulensek - mint pl. a mieink olasz szakon - akiket el lehet érni a szünetben is, de azért ez ilyenkor több egyeztetéssel jár, mint szorgalmi időszakban.
S hogy miért nem pihenhetnek a szakdolgozók? Nos azért nem, mert a tavaszi szünetnek épp akkor lesz vége, amikor már le kell adni a szakdolgozatokat, vagyis ápr. 16-án. Ezek után már tényleg senki sem érti, miért épp most két hetes nálunk a szünet - ami talán csak az első- és másodéveseknek lehet igazi pihenés.
Na meg persze annak a mindig variáló csajnak, aki most még nem jelentkezett mesterszakra, s így át tudta tenni az államvizsgáját magyar nyárról ausztrálra, azaz júniusról decemberre. ;) Ebből a megfogalmazásból gondolom már kitaláltátok, hogy rólam van szó:D Ez a döntés persze nem kis fejtörést okozott, de mivel három érv is szólt mellette, így most nyugodt vagyok. De a szakdogám történetéről, a kezdetekről azért még fogok írni.
Mindenesetre, a csoporttársaimért, akik most írnak és júniusban államvizsgáznak, nagyon izgulok! Ez a tavaszi szünetes dolog most tényleg nem jött jól nekik..
március 28, 2012
A Universal Channel rejtélyes reklámdala - vajon mi lehet?:D
A Universal Channel 2012-es bemutatójának a zenéje egyszerűen nem megy ki a fejemből. Nagyon megszerettem, csak egy a gond vele: nem értem a szövegét, így nem tudok rákeresni... ami miatt azért vagyok mérges magamra, mert ugye angol a szöveg.. bezzeg, ha olasz lenne, semmi gond nem lenne:D az olasz szavakat sokkal könnyebb hallás után leírni, mint az angolokat.. Ez az egy dolog zavar az angolban :( na, de hogy halljátok és lássátok, melyik az a reklám, most itt is megosztom. A magyar verziót nem találtam, viszont a csehek már feltették Youtube-ra (a cseh narrációt ne figyeljétek, csak az angol (egyébként nem túl hosszú) dalszöveget és ha van vmi tippetek, h mi lehet, légyszi írjatok! Előre is nagyon kösziiii!
P.S.: Én az elejét mindig úgy értem: "very ready" vagy "when you're ready"XD közel áll a valósághoz, vagy annyira nem? :D
P.S.: Én az elejét mindig úgy értem: "very ready" vagy "when you're ready"XD közel áll a valósághoz, vagy annyira nem? :D
március 27, 2012
Szép álom - mégszebb valóság
Ezt a sztorit a Neonon osztottam meg először, de mivel a blogom itt
született újjá, most ide teszem fel. Ja és a sortöréseket majd
átállítom, mert így sokkal többnek tűnik minden, amit írok:D
Talán furcsa a cím, de ha végigolvassátok a sztorit, megértitek, miért
adtam neki ezt :)
Szeretnék megosztani egy történetet,ami egy régebbi szenvedélyemmel
kapcsolatos. De ami az álmokat és az olaszt illeti, természetesen lesz
róluk szó ebben a bejegyzésben is, mégpedig nem is akárhogyan! :)
Egy időben annyira szerettem a komolyzenét, hogy el is terveztem, hogy
zenetörténész leszek. Sokan ellenezték az ötletet arra hivatkozva,
hogy ennek nincs igazán jövője, zenetörténészként nem lehet megélni,
stb. De mivel a szüleim és a zeneiskolai tanáraim is támogatták a
tervemet - bár azért kicsit furcsállták is:D - elhatároztam, hogy nem
figyelek azokra, akik ellenezték voltak (gimis tanáraim pl.) és csak a
célra koncentrálva belevetem magam. A zenesuliban segítettek is, s egy
ideig minden rendben volt, csakhogy hamar rájöttem, hogy a terv
megvalósításához - úgymond - tényleg korábban kellett volna kelnem.
Mert az odáig rendben van, hogy könnyen megtanulom a zenével
kapcsolatos évszámokat, hamar felismerem a zeneműveket, jó hallásom és
énekhangom is van - de mindez még mindig nem elég ahhoz, hogy jó
esélyekkel felvételizzek a Zeneakadémiára. Rájöttem, hogy ezzel
kapcsolatban több a hiányosságom,mint az adottságom. A hiányosságok
mindjárt ott kezdődnek, hogy sohasem vettem eléggé komolyan a
szolfézst, ami pedig elemi dolog mindenkinél, aki zenével akar
foglalkozni. De én, akármilyen hosszú ideje si zongoráztam, a szolfézs
és az összhangzattan akkor sem ment a fejembe. Ezért, amikor
eldöntöttem, hogy zenetörténész leszek, szinte minden zeneelmélettel
kapcsolatos dolgot az elejéről kellett kezdenem. Ahha, csakhogy
bármennyire is igyekeztem, valahogy az elemi zeneelmélet nem ment
olyan könnyen, mint a zenetörténeti évszámok és a műfelismerés. A
szolfézs unalmasnak és száraznak tűnt, valahogy nem értettem, hogy
lehet egyáltalán megtanulni. A gyakorlatban sokkal jobban ment minden,
mint elméletben. Ha megkértek, hogy énekeljek el valamit, én a jó
hallásom révén pontosan arról a hangról kezdtem, mint ami a kottában
volt, vagy ahogy a cd-n hallottam, de azt, hogy milyen hangok és
milyen akkordok vannak benne, már nem tudtam megmondani - sem
szolmizálva, sem abc-s hangokkal. Legfeljebb, ha előtte bemagoltam, de
az persze nem jó módszer.
Ez az élmény nagyon sokkolt és mindig szégyenkeztem miatta a
zenetanáraim előtt. Sokaknak ez könnyen megy, ráadásul elemi dolog is,
én mégsem tudtam vele megbirkózni, bármilyen nagy tervekkel indultam
is neki.
Talán, ha egy kicsit hamarabb elhatározom és kezdetőtl komolyan veszem
a szolfézst, még akármi is lehetett volna - de csak akkor született ez
a terv, amikor 11-es voltam. És mivel nem is jártam konziba, nem volt
sok remény arra, hogy időben megtanulom azt a hatalmas anyagot, ami a
zeneakadémiai felvételihez kellett.
Ehhez jött még az is, hogy a felvételinél zongorán is sokkal nehezebb
műveket kell tudni játszani, mint amiket én játszottam. Bár játszottam
Bachot, Mozartot, Händelt és Mendelssohn Cisz-moll Gondoladalát is, -
ami azért tényleg nem egy egyszerű "darab" - még így sem voltam azon a
szinten, hogy megfeleljek a felvételi követelményeknek. Bár egy helyen
olvastam egy cikkben talán még a Fidelión, hogy azoktól, akik
muzikológia-szakra felvételiznek, nem kérnek művészi hangszeres
tudást, a letölthető felvételi követelmény mégsem erről győzött meg.
A harmadik dolog - bármilyen meglepő - az volt, hogy a felvételin
idegennyelvi szakszöveg fordítását is kérik. De legnagyobb bánatomra
nem olaszt, hanem németet vagy franciát kellett volna fordítani. Nos,
én tanultam németet sokáig, de egyáltalán nem tetszett. Főleg azért
nem, mert kezdettől rám kényszerítették (nem a szüleim, hanem az
általános suli és a gimi; általánosban azért volt muszáj németet
tanulni, mert akkor ott még nem volt angol, gimiben meg az általános
miatt, de erről majd máskor, úgyis akartam már erről is írni:D) És
mivel kényszerből tanultam, nyilván nem is mélyedtem bele annyira,
hogy komoly szakszöveget tudtam volna fordítani.
Ez a három dolog végül eldöntötte, hogy bármennyire is szép terveim
voltak, most az egyszer mégis le kell mondanom arról, hogy
zenetörténész legyek.
És bár akkor nagyon szomorú voltam emiatt, úgy érzem, ennek így
kellett történnie, nem véletlen. Hisz amikor ez 18 éves kkoromban
kiderült, még jobban rákapcsoltam az olaszra és akkor már
mégbiztosabban éreztem, hogy az lesz az igazi utam. Az olasszal
kapcsolatban valahogy szinte sosem ért kudarc, vagy ha ért, akkor
hamar kijavítottam a hibáimat és száguldottam tovább azon az úton, ami
a világ legdallamosabb és legszebb nyelvének az elsajátításához
vezetett! (szolfézsból sosem tudtam olyan könnyen észrevenni és
javítani a hibám, mint olaszból, s így sohasem tudtam annyira haladni
a szolfézzsal, mint az olasszal!)
És így, amikor 12-es lettem és gondolkoztam, mi lehetnék, ha nagy
leszek, egyszercsak eszembe jutott, hogy mi lenne, ha egyetemre
mennék, olasz szakra :) ettől a gondolattól szárnyakat kaptam és, bár
tudtam, ez sem lesz könnyű emeltszintű olasz érettségi nélkül, biztos
voltam benne, hogy sikerülni fog! És valóban nem volt könnyű, sőt,
kicsit "kalandos úton" jutottam át olasz szakra, mert először magyara
vettek fel:D de végül sikerült!
És olaszosként sokkal jobban érzem, hogy megtaláltam a számításaimat
:) és azt is, hogy sokkal biztosabb jövő vár rám így, mintha
zenetörténésznek készülnék! Tehát egyáltalán nem bántam meg, hogy az
első álmom nem valósult meg, mert a helyébe egy mégszebb álom lépett.
És bármi is volt az előzménye, most azon az úton járok, amin járnom
kell, ami igazán hozzám illik. Sokat gondolok erre és az előzményekre,
és mindig rájövök, hogy jobbat tényleg el sem tudnék képzelni!
S ez az egész azt üzeni számomra, hogy egy meg nem valósult álom
mindig utat nyithat egy másik álom megvalósításának. :) ez lehet,
furcsán hangzik, de akkor is így van.
Tehát nézz mindig előre és sohase add fel! :) Egy b-terv mindig
előjöhet! Nekem ez bejött!:D
született újjá, most ide teszem fel. Ja és a sortöréseket majd
átállítom, mert így sokkal többnek tűnik minden, amit írok:D
Talán furcsa a cím, de ha végigolvassátok a sztorit, megértitek, miért
adtam neki ezt :)
Szeretnék megosztani egy történetet,ami egy régebbi szenvedélyemmel
kapcsolatos. De ami az álmokat és az olaszt illeti, természetesen lesz
róluk szó ebben a bejegyzésben is, mégpedig nem is akárhogyan! :)
Egy időben annyira szerettem a komolyzenét, hogy el is terveztem, hogy
zenetörténész leszek. Sokan ellenezték az ötletet arra hivatkozva,
hogy ennek nincs igazán jövője, zenetörténészként nem lehet megélni,
stb. De mivel a szüleim és a zeneiskolai tanáraim is támogatták a
tervemet - bár azért kicsit furcsállták is:D - elhatároztam, hogy nem
figyelek azokra, akik ellenezték voltak (gimis tanáraim pl.) és csak a
célra koncentrálva belevetem magam. A zenesuliban segítettek is, s egy
ideig minden rendben volt, csakhogy hamar rájöttem, hogy a terv
megvalósításához - úgymond - tényleg korábban kellett volna kelnem.
Mert az odáig rendben van, hogy könnyen megtanulom a zenével
kapcsolatos évszámokat, hamar felismerem a zeneműveket, jó hallásom és
énekhangom is van - de mindez még mindig nem elég ahhoz, hogy jó
esélyekkel felvételizzek a Zeneakadémiára. Rájöttem, hogy ezzel
kapcsolatban több a hiányosságom,mint az adottságom. A hiányosságok
mindjárt ott kezdődnek, hogy sohasem vettem eléggé komolyan a
szolfézst, ami pedig elemi dolog mindenkinél, aki zenével akar
foglalkozni. De én, akármilyen hosszú ideje si zongoráztam, a szolfézs
és az összhangzattan akkor sem ment a fejembe. Ezért, amikor
eldöntöttem, hogy zenetörténész leszek, szinte minden zeneelmélettel
kapcsolatos dolgot az elejéről kellett kezdenem. Ahha, csakhogy
bármennyire is igyekeztem, valahogy az elemi zeneelmélet nem ment
olyan könnyen, mint a zenetörténeti évszámok és a műfelismerés. A
szolfézs unalmasnak és száraznak tűnt, valahogy nem értettem, hogy
lehet egyáltalán megtanulni. A gyakorlatban sokkal jobban ment minden,
mint elméletben. Ha megkértek, hogy énekeljek el valamit, én a jó
hallásom révén pontosan arról a hangról kezdtem, mint ami a kottában
volt, vagy ahogy a cd-n hallottam, de azt, hogy milyen hangok és
milyen akkordok vannak benne, már nem tudtam megmondani - sem
szolmizálva, sem abc-s hangokkal. Legfeljebb, ha előtte bemagoltam, de
az persze nem jó módszer.
Ez az élmény nagyon sokkolt és mindig szégyenkeztem miatta a
zenetanáraim előtt. Sokaknak ez könnyen megy, ráadásul elemi dolog is,
én mégsem tudtam vele megbirkózni, bármilyen nagy tervekkel indultam
is neki.
Talán, ha egy kicsit hamarabb elhatározom és kezdetőtl komolyan veszem
a szolfézst, még akármi is lehetett volna - de csak akkor született ez
a terv, amikor 11-es voltam. És mivel nem is jártam konziba, nem volt
sok remény arra, hogy időben megtanulom azt a hatalmas anyagot, ami a
zeneakadémiai felvételihez kellett.
Ehhez jött még az is, hogy a felvételinél zongorán is sokkal nehezebb
műveket kell tudni játszani, mint amiket én játszottam. Bár játszottam
Bachot, Mozartot, Händelt és Mendelssohn Cisz-moll Gondoladalát is, -
ami azért tényleg nem egy egyszerű "darab" - még így sem voltam azon a
szinten, hogy megfeleljek a felvételi követelményeknek. Bár egy helyen
olvastam egy cikkben talán még a Fidelión, hogy azoktól, akik
muzikológia-szakra felvételiznek, nem kérnek művészi hangszeres
tudást, a letölthető felvételi követelmény mégsem erről győzött meg.
A harmadik dolog - bármilyen meglepő - az volt, hogy a felvételin
idegennyelvi szakszöveg fordítását is kérik. De legnagyobb bánatomra
nem olaszt, hanem németet vagy franciát kellett volna fordítani. Nos,
én tanultam németet sokáig, de egyáltalán nem tetszett. Főleg azért
nem, mert kezdettől rám kényszerítették (nem a szüleim, hanem az
általános suli és a gimi; általánosban azért volt muszáj németet
tanulni, mert akkor ott még nem volt angol, gimiben meg az általános
miatt, de erről majd máskor, úgyis akartam már erről is írni:D) És
mivel kényszerből tanultam, nyilván nem is mélyedtem bele annyira,
hogy komoly szakszöveget tudtam volna fordítani.
Ez a három dolog végül eldöntötte, hogy bármennyire is szép terveim
voltak, most az egyszer mégis le kell mondanom arról, hogy
zenetörténész legyek.
És bár akkor nagyon szomorú voltam emiatt, úgy érzem, ennek így
kellett történnie, nem véletlen. Hisz amikor ez 18 éves kkoromban
kiderült, még jobban rákapcsoltam az olaszra és akkor már
mégbiztosabban éreztem, hogy az lesz az igazi utam. Az olasszal
kapcsolatban valahogy szinte sosem ért kudarc, vagy ha ért, akkor
hamar kijavítottam a hibáimat és száguldottam tovább azon az úton, ami
a világ legdallamosabb és legszebb nyelvének az elsajátításához
vezetett! (szolfézsból sosem tudtam olyan könnyen észrevenni és
javítani a hibám, mint olaszból, s így sohasem tudtam annyira haladni
a szolfézzsal, mint az olasszal!)
És így, amikor 12-es lettem és gondolkoztam, mi lehetnék, ha nagy
leszek, egyszercsak eszembe jutott, hogy mi lenne, ha egyetemre
mennék, olasz szakra :) ettől a gondolattól szárnyakat kaptam és, bár
tudtam, ez sem lesz könnyű emeltszintű olasz érettségi nélkül, biztos
voltam benne, hogy sikerülni fog! És valóban nem volt könnyű, sőt,
kicsit "kalandos úton" jutottam át olasz szakra, mert először magyara
vettek fel:D de végül sikerült!
És olaszosként sokkal jobban érzem, hogy megtaláltam a számításaimat
:) és azt is, hogy sokkal biztosabb jövő vár rám így, mintha
zenetörténésznek készülnék! Tehát egyáltalán nem bántam meg, hogy az
első álmom nem valósult meg, mert a helyébe egy mégszebb álom lépett.
És bármi is volt az előzménye, most azon az úton járok, amin járnom
kell, ami igazán hozzám illik. Sokat gondolok erre és az előzményekre,
és mindig rájövök, hogy jobbat tényleg el sem tudnék képzelni!
S ez az egész azt üzeni számomra, hogy egy meg nem valósult álom
mindig utat nyithat egy másik álom megvalósításának. :) ez lehet,
furcsán hangzik, de akkor is így van.
Tehát nézz mindig előre és sohase add fel! :) Egy b-terv mindig
előjöhet! Nekem ez bejött!:D
március 26, 2012
Az angol és én (1)
Régen úgy voltam az angollal, hogy nem gond, ha nem megy annyira, hisz
nekem az olasz az igazi küldetésem. Ha az jólmegy, akkor már teljesült
is egy álmom :) ebben az is megerősített, hogy amikor Olaszországban
nyaraltunk, én voltam a család tolmácsa:D Általában eléggé otthon is
éreztem magam Itáliában, mert legtöbbször elsőre értettek és én is
őket. Amikor meg nem, akkor bosszankodtam, de a tanulásban az ilyesmi
vitt előre: megjegyeztem, hogy mi volt a gond és mire legközelebb
mentünk, jobban felkészültem, hogy minden oké legyen.
Jaj hoppá, most eredetileg az angolról akartam írni, az olaszt
részletezem később! Szóval.. míg az olasszal úgy voltam, h mindig
mindent érteni akartam benne és addig nem mentem benne tovább, míg
vmelyik nyelvtani dolog nem volt tiszta, addig az angolt elég lazán
vettem. Persze mindig is tetszett, de sohasem annyira, mint az olasz
és így nem is koncentráltam rá annyira.
De harmadéves olasz szakos egyetemistaként már más a helyzet. A ma
esti angolórámon jöttem rá, hogy ez így nem mehet tovább, jobban rá
kell kapcsolnom, főleg, ha két szakirányon szeretnék továbbtanulni!
Csakhogy nem megy olyan könnyen :( ma is csomót bosszankodtam a
teljesítményem miatt, mert egyszerűen nem megy a fejembe, hogy a
függőbeszédben ill. függő kérdésben mikor hogy kell egyeztetni az
igeidőket. A tanárnő szerint nem tragikus a helyzet; csak mivel
maximalista vagyok, rosszul érzem magam amiatt, hogy tök jól leírtunk
minden szabályt, gyakoroljuk is és mégsem az igazi még:S
Pedig függőbeszéd olaszban is van ám! És ha visszagondolok rá, ott sem
volt könnyű, csak nagyon sok gyakorlás után lett olyan egyértelmű,
mint amilyen most:D
De a beszélt nyelvben az olaszok alig használják.. és valószínű, hogy
az ausztrálok sem sokkal többet... ömm.. akkor most miért is megy a
para?:XD
Na, most elpakolom magam holnapra, mert negyed hétkor kelek :) 3+1
órám lesz az egyetemen (a +1-ről majd írok, h ezt miért így írom), de
amint tudok, jövök és frissítek!
nekem az olasz az igazi küldetésem. Ha az jólmegy, akkor már teljesült
is egy álmom :) ebben az is megerősített, hogy amikor Olaszországban
nyaraltunk, én voltam a család tolmácsa:D Általában eléggé otthon is
éreztem magam Itáliában, mert legtöbbször elsőre értettek és én is
őket. Amikor meg nem, akkor bosszankodtam, de a tanulásban az ilyesmi
vitt előre: megjegyeztem, hogy mi volt a gond és mire legközelebb
mentünk, jobban felkészültem, hogy minden oké legyen.
Jaj hoppá, most eredetileg az angolról akartam írni, az olaszt
részletezem később! Szóval.. míg az olasszal úgy voltam, h mindig
mindent érteni akartam benne és addig nem mentem benne tovább, míg
vmelyik nyelvtani dolog nem volt tiszta, addig az angolt elég lazán
vettem. Persze mindig is tetszett, de sohasem annyira, mint az olasz
és így nem is koncentráltam rá annyira.
De harmadéves olasz szakos egyetemistaként már más a helyzet. A ma
esti angolórámon jöttem rá, hogy ez így nem mehet tovább, jobban rá
kell kapcsolnom, főleg, ha két szakirányon szeretnék továbbtanulni!
Csakhogy nem megy olyan könnyen :( ma is csomót bosszankodtam a
teljesítményem miatt, mert egyszerűen nem megy a fejembe, hogy a
függőbeszédben ill. függő kérdésben mikor hogy kell egyeztetni az
igeidőket. A tanárnő szerint nem tragikus a helyzet; csak mivel
maximalista vagyok, rosszul érzem magam amiatt, hogy tök jól leírtunk
minden szabályt, gyakoroljuk is és mégsem az igazi még:S
Pedig függőbeszéd olaszban is van ám! És ha visszagondolok rá, ott sem
volt könnyű, csak nagyon sok gyakorlás után lett olyan egyértelmű,
mint amilyen most:D
De a beszélt nyelvben az olaszok alig használják.. és valószínű, hogy
az ausztrálok sem sokkal többet... ömm.. akkor most miért is megy a
para?:XD
Na, most elpakolom magam holnapra, mert negyed hétkor kelek :) 3+1
órám lesz az egyetemen (a +1-ről majd írok, h ezt miért így írom), de
amint tudok, jövök és frissítek!
Első Bloggerbejegyzésem!:D
Hát eljött ez a nap is!:O már egy hete elterveztem, hogy a modern
Olasztrália ezen a napon fog megszületni itt a Bloggeren.
Olasztrália ezen a napon fog megszületni itt a Bloggeren.
De nézzük csak: mit értek azalatt, hogy "modern Olasztrália"? Volt
kevésbé modern is?
Igen, volt, csak ti, Blogger-felhasználók nem láttátok, mert eddig a
Neonon, egy tinioldalon vezettem ezt a blogot közel egy éven át. De a
bloggerrel már régóta szemezek nemcsak azért, mert sokkal modernebb,
könnyen kezelhető, hanem... van itt a Bloggeren egy szuper közösség,
ami olyan emberekből áll, akikre felnézek és akiktől sokat tudok
tanulni. És mivel a blogjaik révén ismertem meg őket, de eddig csak
kommenteltem hozzájuk időnként - elhatároztam, hogy válaszként
áthozom ide (pontosabban újraélesztem) itt a saját blogom, hogy ők is
jobban megismerhessenek és így mégaktívabb tagja lehessek ennek a
fantasztikus bloggercsapatnak!
De kik is ők? Nem mások, mint az ausztráliai- illetve Ausztráliába
készülő magyarok, akiknek ezúton is szeretném megköszönni, hogy
élményeik és tanulságos történeteik révén bővíthetem az ismereteimet
az Ötödik Kontinensről, ahol még ugyan sohasem jártam, de mégis időről
időre egyre élénkebben él az álmaimban!
Az álmaimon túl ebben a blogban mindenről írni fogok, ami épp
foglalkoztat; s arról is, milyen az életem olasz szakos, angol
felsőfokú nyelvvizsgára készülő, álomépítő egyetemistaként:D
(nemsokára elmagyarázom, hogy függ össze az olasz szak és az angol
nyelvvizsgaXD)
Hát.. kezdetnek egyelőre ennyi, de hamarosan újra jövök!
P.S.: Azoknak, akik esetleg a Neonon is követtek: bár a Neonról eltűnt
Olasztrália, néhány ott megjelent bejegyzést ide is át fogok hozni a
tervek szerint. Csak az egész blogot azért nem akartam, mert egy év
alatt 192 bejegyzés jött ott össze és mivel itt úgyis új a társaság,
nekik is áttekinthetőbb elölről :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)