Van egy kedves dal, ami már napok óta jár a fejemben és.. hát, most lefordítottam.. igaz, a fordításommal megint nem vagyok túlzotan elégedett, de nem véletlenül gyakorlom :) mindenesetre kommenteket, kritikákat szívesen elfogadok! Íme a dal:
Az angol szövegét itt olvashatjátok:
http://www.sweetslyrics.com/631454.Marit%20Larsen%20-%20If%20a%20song%20could%20get%20me%20you.html
És itt jön az én zseniális fordításom:D :
Próbálhatnám keringővel
vagy rock'n'rolllal
a blues is szóba jöhet
ha egy dal is megtenné
énekelhetném hangosan vagy halkan
amikor elengedtelek, tudod:
azt gondoltam, jó volt ez így
s most már egyértelmű
Hát így megy ez
megpróbálhatnám a rock'n'rollt
a változtasd-meg-életed-mindörökre-dallamot
ha egy dal elhozhatna téged hozzám
játszhatnám hangosan vagy halkan
énekelhetném a rádióban
ha ez az, amit tennem kell
ha egy dal elhozhatna téged hozzám
mérföldeken át futnék
megállnék, majd repülni kezdenék
átszelném a szárazföldet és a tengert
ha hinnél nekem
nem kellett volna olyan nagy fájdalmat okoznom
ez a régi ház már nem otthonom
nélküled itt minden céltalanná vált
nincs több vesztenivaló időm
Hát így megy ez
megpróbálhatnám a rock'n'rollt
a változtasd-meg-életed-mindörökre-dallamot
ha egy dal elhozhatna téged hozzám
játszhatnám hangosan vagy halkan
énekelhetném a rádióban
ha ez az, amit tennem kell
ha egy dal elhozhatna téged hozzám
Ha egy dal átvezetne
végig énekelném az utat, ami egyenesen hozzád vezet
mondd, hogy tegyek, hogy jó legyen
mondd el most, még ma éjjel elkezdem!
Furcsa, mert már amikor megláttam a címét és először hallgattam, már akkor Chris jutott róla az eszembe... De most hogy le is fordítottam, most már mégjobban:O de rá és a vele kezdődő regényre gondolva talán ez a cím sem lenne rossz: "If a Mozart sonata could get me you":O
A "Talán nem kellett volna olyan nagy fájdalmat okoznom" kezdetű versszakba is bele tudom képzelni; pontosabban azt, hogy mit mondanék neki, ha újra beszélnénk v maileznénk.. Mégpedig azért, mert mostanában tényleg sokat gondolok rá megint és valahogy úgy érzem, hogy nem volt igazam, amikor megszakítottam vele a kapcsolatot. És fáj, hogy talán sohasem fogja már megtudni, hogy megbántam, hogy túlreagáltam, amikor sokáig nem írt, etc... Vagyis... talán megtudhatná, de csak akkor, ha újra megpróbálnám felvenni vele a kapcsolatot. De hát mit szólna már most, amikor január 4-én beszéltünk utojára?
Vááá, nehéz ez... csak lelkiismeret-furdalásom van. Furcsa, hogy most, amikor egész eddig úgy gondoltam, száz százalékban igazam van.
A most leírt eszmefuttatást csak néhányan értitek, akik követtetek Neonon is.A többieknek majd elhozom Chris történetét az elejétől, de csak akkor, ha még egy hét múlva is gondolok rá:D
április 30, 2012
április 29, 2012
FB: a nemzetközi kapcsolatok tárháza
Bevallom, nem szeretem a FB-t, mert folyamatosan azt hallom, hogy az embereket annyira behálózza, hogy azonkívül már máshogy nem is tudnak kommunikálni. Nem egy olyat hallottam, hogy a 9-12 éves kisgyerekek is éjjel-nappal a FB előtt ülnek. S ha találkoznak az osztálytársaikkal, akkor sem szóban beszélnek, hanem fogják az okostelóikat és szemtől szemben chatelnek a Face-en. Úgy biztos sokkal élvezetesebb...:S Ez nem kamu, tényleg van ilyen sajnos.
Én sokáig épp azért nem akartam regisztrálni oda, mert elegem lett abból, hogy sokan elvárják, hogy fent legyek, viszont élőben meg alig keresnek. Egyik ismerősöm is kérdezte, hogy fent vagyok-e, mert akkor tarthatnánk a kapcsolatot. Csakhogy a vicc a dologban, hogy ő épp itt dolgozik Dorogon, nem is messze onnan, ahol lakom. Szóval egyszer-kétszer azért szerintem fel tudna jönni hozzám, ha akarna, és nemcsak a FB az egyetlen kommunikációs lehetőség. Ha pedig ő mégis úgy gondolja, akkor az elég szomorú. Mindenesetre élőben azóta sem keres. Viszont ha fent lennék Face-en, még kevesebben keresnének és ezt nem akarom.
Tavaly szeptemberig úgy gondoltam, hogy ahhoz, hogy én regizzek Face-re, valami nagyon különleges dolognak vagy különleges embereknek kell lenniük ott. Olyanoknak, akikkel a távolság miatt egyelőre még egyébként sem tudnék élőben talizni, így tényleg a Face az egyetlen lehetőség a kontaktolásra.
Kik is ők? Nanná, hogy ausztrálok! ;)
A FB-nek sok rossz mellett az a jó oldala, hogy az IWIW-vel ellentétben nemzetközi. De mégjobban hangzik, ha úgy írom: interkontinentális. Vagyis sok más mellett sok ausztrál oldalra is be tudnék lépni, ill. lehet, h hamarabb találnék ausztrál levelezőtársakat, mint pl. a Students Of The Worldön, ahol 18-ból csak ketten válaszoltak, de ők is hamar eltűntek...
De végül tavaly szeptemberben pont a Students Of The Worldön megismert Chris miatt adtam meg magam és regiztem. Viszont abban biztos voltam, hogy nem leszek fenn sokat, mert annyira nem tetszett. Ki sem töltöttem az adatlapom, és az igazság az, hogy még Chrisnek sem szóltam, h fenn vagyok, az egész regisztráció egy fellángolás volt csak akkor, amikor tesóm beírta Chris teljes nevét és ott is megtaláltuk őt.
Azóta nem is léptem be. Megvoltam nélküle és miután januárban megszakadt a kapcsolat Chrissel, de FB-s mailek még mindig jöttek, törölni is akartam magam. De csak halogattam, halogattam. De épp ezen a héten jött egy mail a kedvenc melbourne-i blogom szerzőjétől, hogy létrehozott egy FB-oldalt Ausztráliáról és hogy mindenkit szeretettel vár. És emrt a blogját imádom, kíváncsi voltam az FB-oldalra is.
És ugyanazon a napon egy másik titokzatos mailt is kaptam:D egy norvégiai barátnőm hozzáadott annak a nemzetközi tábornak a FB-csoportjához (ICC), amiben 2009-ben vettem részt.
Gondoltam, ők tényleg nem közeliek, és tényleg a FB az egyetlen lehetőség, hogy tarthassam velük a kapcsolatot. És ki tudja, talán a nemzetközi csoport révén, amibe Anikó meghívott, még azt az olasz pasit is megtalálom, aki a táborban tetszett:D De a viccet félretéve: lehet, hogy semmi rossz nem lenen abban, ha időnként ránéznék a FB-re, főleg, ha ezeket a hasznos dolgokat (pl. levelezés angolul, interkontinentális kapcsolatfelvétel) aknázom ki rajta.
Így végül tegnap megadtam magam és - szeptember óta először - újra beléptem. Angolul írtam pár infót magamról az adatlapomra, meg böngésztem az ICC üzeneteit. Ja, meg felíratkoztam az ausztrál oldalra is, így most a hírfolyamomban megjelennek a frissítései :) nem is oyan rossz ez az FB, mint gondoltam!:D
Bár sosem leszek FB-fan vagy függő, jó, hogy van még egy hely, ami kicsit közelebb hozhatja a világot és benne két kiemelt kedvencemet: Itáliát és Ausztráliát :)
Én sokáig épp azért nem akartam regisztrálni oda, mert elegem lett abból, hogy sokan elvárják, hogy fent legyek, viszont élőben meg alig keresnek. Egyik ismerősöm is kérdezte, hogy fent vagyok-e, mert akkor tarthatnánk a kapcsolatot. Csakhogy a vicc a dologban, hogy ő épp itt dolgozik Dorogon, nem is messze onnan, ahol lakom. Szóval egyszer-kétszer azért szerintem fel tudna jönni hozzám, ha akarna, és nemcsak a FB az egyetlen kommunikációs lehetőség. Ha pedig ő mégis úgy gondolja, akkor az elég szomorú. Mindenesetre élőben azóta sem keres. Viszont ha fent lennék Face-en, még kevesebben keresnének és ezt nem akarom.
Tavaly szeptemberig úgy gondoltam, hogy ahhoz, hogy én regizzek Face-re, valami nagyon különleges dolognak vagy különleges embereknek kell lenniük ott. Olyanoknak, akikkel a távolság miatt egyelőre még egyébként sem tudnék élőben talizni, így tényleg a Face az egyetlen lehetőség a kontaktolásra.
Kik is ők? Nanná, hogy ausztrálok! ;)
A FB-nek sok rossz mellett az a jó oldala, hogy az IWIW-vel ellentétben nemzetközi. De mégjobban hangzik, ha úgy írom: interkontinentális. Vagyis sok más mellett sok ausztrál oldalra is be tudnék lépni, ill. lehet, h hamarabb találnék ausztrál levelezőtársakat, mint pl. a Students Of The Worldön, ahol 18-ból csak ketten válaszoltak, de ők is hamar eltűntek...
De végül tavaly szeptemberben pont a Students Of The Worldön megismert Chris miatt adtam meg magam és regiztem. Viszont abban biztos voltam, hogy nem leszek fenn sokat, mert annyira nem tetszett. Ki sem töltöttem az adatlapom, és az igazság az, hogy még Chrisnek sem szóltam, h fenn vagyok, az egész regisztráció egy fellángolás volt csak akkor, amikor tesóm beírta Chris teljes nevét és ott is megtaláltuk őt.
Azóta nem is léptem be. Megvoltam nélküle és miután januárban megszakadt a kapcsolat Chrissel, de FB-s mailek még mindig jöttek, törölni is akartam magam. De csak halogattam, halogattam. De épp ezen a héten jött egy mail a kedvenc melbourne-i blogom szerzőjétől, hogy létrehozott egy FB-oldalt Ausztráliáról és hogy mindenkit szeretettel vár. És emrt a blogját imádom, kíváncsi voltam az FB-oldalra is.
És ugyanazon a napon egy másik titokzatos mailt is kaptam:D egy norvégiai barátnőm hozzáadott annak a nemzetközi tábornak a FB-csoportjához (ICC), amiben 2009-ben vettem részt.
Gondoltam, ők tényleg nem közeliek, és tényleg a FB az egyetlen lehetőség, hogy tarthassam velük a kapcsolatot. És ki tudja, talán a nemzetközi csoport révén, amibe Anikó meghívott, még azt az olasz pasit is megtalálom, aki a táborban tetszett:D De a viccet félretéve: lehet, hogy semmi rossz nem lenen abban, ha időnként ránéznék a FB-re, főleg, ha ezeket a hasznos dolgokat (pl. levelezés angolul, interkontinentális kapcsolatfelvétel) aknázom ki rajta.
Így végül tegnap megadtam magam és - szeptember óta először - újra beléptem. Angolul írtam pár infót magamról az adatlapomra, meg böngésztem az ICC üzeneteit. Ja, meg felíratkoztam az ausztrál oldalra is, így most a hírfolyamomban megjelennek a frissítései :) nem is oyan rossz ez az FB, mint gondoltam!:D
Bár sosem leszek FB-fan vagy függő, jó, hogy van még egy hely, ami kicsit közelebb hozhatja a világot és benne két kiemelt kedvencemet: Itáliát és Ausztráliát :)
április 27, 2012
Jövőépítésem története 4. rész - az újabb meglepetés :)
És még mindig nincs vége a sztorinak! De ebből a részből végre kiderül, miért érek rá annyira a szakdogával és az államvizsgával. Ezután az álomépítős sztori után pedig más témával jövök majd :)
Jan. 31-én, amikor körbe tudtam volna repülni a Földet a boldogságtól, hogy mégiscsak van jövőm, arra is gondoltam, hogy ha most össze is jön az eredeti olasz tervem, azért az angolt sem fogom hanyagolni.
És február 2-án kiderült, hogy nem is szabad!
Ugyanis megtudtam, hogy tényleg indul a várva várt olasz szakfordítói mesterképzés, csakhogy.. az angol szakfordítói képzésen belül!!! Vagyis: a képzést két szakirányon lehet végezni, az egyik szakirány az angol és a másik egy választható nyelv, ami nálam persze egyértelműen az olasz lesz. Az olaszon kívül választható még a francia és a spanyol, de bármit is választasz, az !!!ANGOL!!! kötelező, mert az egész szakfordítói képzés az angol tanszék kezében van, ők szervezik!
Amikor ezt először meghallottam, felcsillant a szemem, hisz vannak ám terveim az angollal is ;) másrészt meg rögtön az jutott az eszembe, hogy kettő több, mint az egy, így csak nyerhetek azzal, ha elvégzek egy két szakirányos képzést.
De aztán megijedtem, amikor megtudtam, hogy a jelentkezőktől felsőfokú angol nyelvvizsgát kérnek..:( a fentiek után ez mondjuk egyértelmű is, hisz egy komoly mesterképzésre azért nem lehet ám csak úgy betoppanni a semmiből.. de akkor is, ha msot szeptemberre jelentkeznék, márpedig arra akartam (az olasz miatt persze), hogyan hozhatnék össze egy felsőfokú angolt májusig? Hát osztottam-szoroztam, és arra jutottam, hogy képtelenség lenne... Bár 2011 nyara óta frissítgettem az angolom (pl. maileztem Ausztráliával, meg ilyenek), de azért messze nem vagyok még azon a szinten, hogy s.o.s lezavarjak egy felsőfokút.
Ezért február közepén felvettem a kapcsolatot az angolos tanárokkal és megkérdeztem, nem lehetne-e arról szó, hogy az olasz diplomámat fogadják el felsőfokú nyelvvizsgának,vagyis az olaszt első nyelvként, az angolt meg csak másodiknak és akkor abból elég lenne a középfokú is. Azt írták, hogyha sikeres felvételi vizsgát teszek, nem fontos a felsőfokú angol. Jaaaj, tényleg, még felvételi vizsga is lenne, angolból is! De nem középszinten kérdezik, még az olaszos hallgatóktól sem, abban biztos voltam.. Ha valamennyire most megy is az angol.. akkor sem egyetemi szinten, ez száz! Ha valamilyen csoda folytán sikerülen a vizsgám és fel is vennének, akkor is sokat nyűglődnék, mert az egyetemi angol alapok hiányoznak. Így csak a képzés olasz részére tudnék építeni, az angollal meg megszenvednék, ez biztos..
Így végül febr. 15-én vettem egy nagy levegőt és elhatároztam azt, amit annyira nem akartam, de most mégis szükség van rá.. Ez pedig nem más, mint, hogy kihagyok egy évet; időre van szükségem ahhoz, hogy egyetemi szintre hozzam az angolom, ezért jön jól az az egy év. Ez idő alatt az egyetemi könyvtárból beszerzem majd a legtöbb anyagot, ami ebben segíthet. Ezen kívül, hogy teljesen biztos legyen, benevezek egy felsőfokú angolra is. Szóval unatkozni semmiképp sem fogok az alatt az egy év alatt, az biztos, főleg, hogy febr. 18-ától angol különórákra is járok! S ha minden terv sikerül (márpedigmiért ne sikerülne?), akkor jelentkezem a 2013 szeptemberében induló fordítói mesterképzésre. Akárhogy is nézem, sokkal nagyobb esélyekkel fogok indulni, mintha most felvételiztem volna! Szóval épülget a jövőm, semmi gond nem lesz!
Hát emiatt nem gáz, hogy nem államvizsgázom most júniusban, hanem csak decemberben! :) az angol felkészülés révén is időm,mint a tenger ;)
A lehetőségek tehát már adottak, most már csak rajtam áll, hogy egy igazán szép, "olasztrál" (olasz-ausztrál) jövőt építsek magamnak! :)
Jan. 31-én, amikor körbe tudtam volna repülni a Földet a boldogságtól, hogy mégiscsak van jövőm, arra is gondoltam, hogy ha most össze is jön az eredeti olasz tervem, azért az angolt sem fogom hanyagolni.
És február 2-án kiderült, hogy nem is szabad!
Ugyanis megtudtam, hogy tényleg indul a várva várt olasz szakfordítói mesterképzés, csakhogy.. az angol szakfordítói képzésen belül!!! Vagyis: a képzést két szakirányon lehet végezni, az egyik szakirány az angol és a másik egy választható nyelv, ami nálam persze egyértelműen az olasz lesz. Az olaszon kívül választható még a francia és a spanyol, de bármit is választasz, az !!!ANGOL!!! kötelező, mert az egész szakfordítói képzés az angol tanszék kezében van, ők szervezik!
Amikor ezt először meghallottam, felcsillant a szemem, hisz vannak ám terveim az angollal is ;) másrészt meg rögtön az jutott az eszembe, hogy kettő több, mint az egy, így csak nyerhetek azzal, ha elvégzek egy két szakirányos képzést.
De aztán megijedtem, amikor megtudtam, hogy a jelentkezőktől felsőfokú angol nyelvvizsgát kérnek..:( a fentiek után ez mondjuk egyértelmű is, hisz egy komoly mesterképzésre azért nem lehet ám csak úgy betoppanni a semmiből.. de akkor is, ha msot szeptemberre jelentkeznék, márpedig arra akartam (az olasz miatt persze), hogyan hozhatnék össze egy felsőfokú angolt májusig? Hát osztottam-szoroztam, és arra jutottam, hogy képtelenség lenne... Bár 2011 nyara óta frissítgettem az angolom (pl. maileztem Ausztráliával, meg ilyenek), de azért messze nem vagyok még azon a szinten, hogy s.o.s lezavarjak egy felsőfokút.
Ezért február közepén felvettem a kapcsolatot az angolos tanárokkal és megkérdeztem, nem lehetne-e arról szó, hogy az olasz diplomámat fogadják el felsőfokú nyelvvizsgának,vagyis az olaszt első nyelvként, az angolt meg csak másodiknak és akkor abból elég lenne a középfokú is. Azt írták, hogyha sikeres felvételi vizsgát teszek, nem fontos a felsőfokú angol. Jaaaj, tényleg, még felvételi vizsga is lenne, angolból is! De nem középszinten kérdezik, még az olaszos hallgatóktól sem, abban biztos voltam.. Ha valamennyire most megy is az angol.. akkor sem egyetemi szinten, ez száz! Ha valamilyen csoda folytán sikerülen a vizsgám és fel is vennének, akkor is sokat nyűglődnék, mert az egyetemi angol alapok hiányoznak. Így csak a képzés olasz részére tudnék építeni, az angollal meg megszenvednék, ez biztos..
Így végül febr. 15-én vettem egy nagy levegőt és elhatároztam azt, amit annyira nem akartam, de most mégis szükség van rá.. Ez pedig nem más, mint, hogy kihagyok egy évet; időre van szükségem ahhoz, hogy egyetemi szintre hozzam az angolom, ezért jön jól az az egy év. Ez idő alatt az egyetemi könyvtárból beszerzem majd a legtöbb anyagot, ami ebben segíthet. Ezen kívül, hogy teljesen biztos legyen, benevezek egy felsőfokú angolra is. Szóval unatkozni semmiképp sem fogok az alatt az egy év alatt, az biztos, főleg, hogy febr. 18-ától angol különórákra is járok! S ha minden terv sikerül (márpedigmiért ne sikerülne?), akkor jelentkezem a 2013 szeptemberében induló fordítói mesterképzésre. Akárhogy is nézem, sokkal nagyobb esélyekkel fogok indulni, mintha most felvételiztem volna! Szóval épülget a jövőm, semmi gond nem lesz!
Hát emiatt nem gáz, hogy nem államvizsgázom most júniusban, hanem csak decemberben! :) az angol felkészülés révén is időm,mint a tenger ;)
A lehetőségek tehát már adottak, most már csak rajtam áll, hogy egy igazán szép, "olasztrál" (olasz-ausztrál) jövőt építsek magamnak! :)
Jövőépítésem története 3. rész - csodák igenis léteznek!
A most következő bejegyzés jan. 31-én született. A régi blogomon persze ez is megjelent, de biztos kevesen láttátok, így most megosztom itt is, hisz felejthetetlen része az álomépítésem történetének. Nem is írok hozzá, nem is veszek el belőle, úgy olvashatjátok, ahogy akkor írtam. Csak egy kis magyarázat az elejéhez: az "elkésett házidogá"-nak, amiről az elején írok, az a története, hogy első félévben ütközött két órám és az egyiket annyira elfelejtettem, hgoy csak vizsgaidőszak legvégén jutott az eszembe; és csak akkor írtam meg rá egy szemináriumi dolgozatot, egy délután alatt:O ezt egy pénteki napon elküldtem értékelésre (jobb később, mint soha:D), de hétvégén nem jött hír róla. Innen már írok róla ebben a bejegyzésben, de a bejegyzésnek valójában nem is ez a lényege. A lényege ennél sokkal felejthetetlenebb!
2012. január 31. kedd
"Amikor tegnap reggel felkeltem, még nem is sejtettem, hogy egy olyan napra ébredtem, ami megajándékoz egy leírhatatlanul csodálatos hírrel!!!
Na de menjünk szép sorjában, először leírom az előzményét, ami annyira nem csoda, de megtörtént:D Szóval mivel egész hétvégén, sőt még tegnap egész nap sem jött semmi hír az elkésett házidogámmal kapcsolatban, felhívtam azt a barátnőmet, aki szinte mindennap ott van az egyetemen, függetlenül attól, h vannak-e órái v vizsgái (ahha, talán ő még nálam is fanatikusabb, de szigorúan jó értelemben!). Elmeséltem neki a házidogás sztorit és megkérdeztem, látta-e tegnap a házidoga címzettjét, vagy tud-e vmit róla. Kiderült, hogy utoljára egy hete látta és nem tudja, mikor lesz elérhető. Ez a hír persze nem derített fel, viszont a barátnőm csengő hangja annál inkább: már rég hallottam ilyen vidámnak! És hogy miért volt ilyen vidám? Erről mindjárt, csak előtte még leírom, h kb. öt perc alatt kiötlöttük, hogyan léphessek mégis kapcsolatba a tanárral, úgyhogy még aznap este meglett a jegyem is. Hármast kaptam, amiben szerintem két dolog lehet benne. Az egyik, hogy az uccsó percben adtam be a dogát, a másik, hogy az ideji félév témája nem az volt, ami a tavalyi félévé, s bár a mailben megmagyaráztam, miért írok a tavalyiról, mégis jobban elfogadta volna, ha az idejiről írok. Tanulság: ha ütköznek az óráid, mindenképp keresd fel még félév közben a tanárt, akihez nem tudsz bejárni és beszéljétek meg a dolgot!:O Mindenesetre a négyes átlag még így is megvan, =(ha jól számoltam), szóval még mindig noooparaaa!
És akkor most megosztom a fantasztikus hírt, amit tegnap kaptam, de előtte.. előtte szeretnék idézni "Blogbarátnőm" egyik kommentjéből, amit a 2011-es összefoglalómhoz írt:
"Egyebkent ami az almodat illeti, talan tenyleg most Ausztralia var rad. De idovel ez ugyis kiderul.
Az pedig, hogy 2012 mit iger, azt nem tudhatom. De egy biztos! Neked csupa jot;) Jol kezdodott jol fog vegzodni!:) "
Nos, 2011 novemberétől, amikor úgy tűnt, végképp semmi remény sincs arra, hogy olasz szakfordítói képzés induljon nálunk, tényleg azt hittem, hogy ez egy jel, hogy Itália helyett jobban vár Ausztrália, mert úgy tűnt, csak az angolra lesz lehetőség 2012-ben. De végül tegnap üzent Itália is, hogy mégiscsak szeretne engem!:O
Ugyanis, amikor tegnap el akartam köszönni a barátnőmtől, ő hirtelen ezt mondta: "ja, és hogy azért valami jó hírt is mondjak: meg van hirdetve a honlapunkon a szakfordító és tolmács mesterképzés, a tanárival együtt!"
Alig tudtam megszólalni, nem hittem a fülemnek, hirtelen csak ennyit tudtam kérdezni: "biztos... biztos, hogy... nem értettél félre valamit?" "Nem nem, tegnap született a döntés, és már fenn is van a honlapon, nézd csak meg!"
Remegő ujjakkal beírtam a címünket. És igen, tényleg ott volt a hír a főoldalon, jan. 30-i dátummal! Háromszor is elolvastam, de még akkor is alig tudtam elhinni, az örömtől könnyezve mutattam meg anyunak, aki szintén majdnem elsírta magát :)
Ez tényleg egy valódi csoda, mert erre a döntésre már senki sem számított, tavaly november óta még a tanárszakra is alig volt remény, a fordítóira meg végképp nem! Novembertől mondogattam, hogy valami csodára lenne szükség ahhoz, hogy biztos jövőm lehessen. 2011 novemberében még nem is sejtettem, hogy 2012 el fogja hozni ezt a csodát, aminek épp a legjobb barátnőm lesz a hírnöke!
Most már méginkább hiszek abban, hogy a lehetetlen nem létezik, minden lehetséges! Már nem félek attól, hogy mi lesz a jövőm, mert tudom, hogy teljesülni fog mindaz, amiről már 15 éves korom óta álmodom! Éljen 2012 a Lehetőségek Éve! Szani! Igazad volt! :)
Hát.. mit is mondhatnék? Csodák igenis léteznek! 2012 jan. 30-ától újra hiszek bennük!"
2012. január 31. kedd
"Amikor tegnap reggel felkeltem, még nem is sejtettem, hogy egy olyan napra ébredtem, ami megajándékoz egy leírhatatlanul csodálatos hírrel!!!
Na de menjünk szép sorjában, először leírom az előzményét, ami annyira nem csoda, de megtörtént:D Szóval mivel egész hétvégén, sőt még tegnap egész nap sem jött semmi hír az elkésett házidogámmal kapcsolatban, felhívtam azt a barátnőmet, aki szinte mindennap ott van az egyetemen, függetlenül attól, h vannak-e órái v vizsgái (ahha, talán ő még nálam is fanatikusabb, de szigorúan jó értelemben!). Elmeséltem neki a házidogás sztorit és megkérdeztem, látta-e tegnap a házidoga címzettjét, vagy tud-e vmit róla. Kiderült, hogy utoljára egy hete látta és nem tudja, mikor lesz elérhető. Ez a hír persze nem derített fel, viszont a barátnőm csengő hangja annál inkább: már rég hallottam ilyen vidámnak! És hogy miért volt ilyen vidám? Erről mindjárt, csak előtte még leírom, h kb. öt perc alatt kiötlöttük, hogyan léphessek mégis kapcsolatba a tanárral, úgyhogy még aznap este meglett a jegyem is. Hármast kaptam, amiben szerintem két dolog lehet benne. Az egyik, hogy az uccsó percben adtam be a dogát, a másik, hogy az ideji félév témája nem az volt, ami a tavalyi félévé, s bár a mailben megmagyaráztam, miért írok a tavalyiról, mégis jobban elfogadta volna, ha az idejiről írok. Tanulság: ha ütköznek az óráid, mindenképp keresd fel még félév közben a tanárt, akihez nem tudsz bejárni és beszéljétek meg a dolgot!:O Mindenesetre a négyes átlag még így is megvan, =(ha jól számoltam), szóval még mindig noooparaaa!
És akkor most megosztom a fantasztikus hírt, amit tegnap kaptam, de előtte.. előtte szeretnék idézni "Blogbarátnőm" egyik kommentjéből, amit a 2011-es összefoglalómhoz írt:
"Egyebkent ami az almodat illeti, talan tenyleg most Ausztralia var rad. De idovel ez ugyis kiderul.
Az pedig, hogy 2012 mit iger, azt nem tudhatom. De egy biztos! Neked csupa jot;) Jol kezdodott jol fog vegzodni!:) "
Nos, 2011 novemberétől, amikor úgy tűnt, végképp semmi remény sincs arra, hogy olasz szakfordítói képzés induljon nálunk, tényleg azt hittem, hogy ez egy jel, hogy Itália helyett jobban vár Ausztrália, mert úgy tűnt, csak az angolra lesz lehetőség 2012-ben. De végül tegnap üzent Itália is, hogy mégiscsak szeretne engem!:O
Ugyanis, amikor tegnap el akartam köszönni a barátnőmtől, ő hirtelen ezt mondta: "ja, és hogy azért valami jó hírt is mondjak: meg van hirdetve a honlapunkon a szakfordító és tolmács mesterképzés, a tanárival együtt!"
Alig tudtam megszólalni, nem hittem a fülemnek, hirtelen csak ennyit tudtam kérdezni: "biztos... biztos, hogy... nem értettél félre valamit?" "Nem nem, tegnap született a döntés, és már fenn is van a honlapon, nézd csak meg!"
Remegő ujjakkal beírtam a címünket. És igen, tényleg ott volt a hír a főoldalon, jan. 30-i dátummal! Háromszor is elolvastam, de még akkor is alig tudtam elhinni, az örömtől könnyezve mutattam meg anyunak, aki szintén majdnem elsírta magát :)
Ez tényleg egy valódi csoda, mert erre a döntésre már senki sem számított, tavaly november óta még a tanárszakra is alig volt remény, a fordítóira meg végképp nem! Novembertől mondogattam, hogy valami csodára lenne szükség ahhoz, hogy biztos jövőm lehessen. 2011 novemberében még nem is sejtettem, hogy 2012 el fogja hozni ezt a csodát, aminek épp a legjobb barátnőm lesz a hírnöke!
Most már méginkább hiszek abban, hogy a lehetetlen nem létezik, minden lehetséges! Már nem félek attól, hogy mi lesz a jövőm, mert tudom, hogy teljesülni fog mindaz, amiről már 15 éves korom óta álmodom! Éljen 2012 a Lehetőségek Éve! Szani! Igazad volt! :)
Hát.. mit is mondhatnék? Csodák igenis léteznek! 2012 jan. 30-ától újra hiszek bennük!"
Jövőépítésem története 2. rész - mélypont és egy új terv
Na megint megszegtem az ígéretem és nem fejeztem be az álomépítésem történetét.. de most itt vagyok és folytatom :) Az idézőjelek azért vannak, mert a most következő sorokat már tavaly decemberben ill. most januárban megírtam, most csak kiegészítettem.
Ugye ott hagytam abba, hogy szakfordítói képzésre szeretnék jelentkezni az alapképzés után. Innen folytatom:
"Igen ám, csakhogy... tavaly novemberben úgy tűnt, hogy nem fog indulni olasz szakfordítói képzés az alapképzés után. Így napról napra kérdezgettem, mi lesz így a nagy fordítói álmommal? Hisz már 15 éves koromban eldöntöttem, hogy olasz szak- vagy műfordító szeretnék lenni, hát az nem lehet, hogy ne valósuljon meg!
Teljesen összetörtem.. Pláne, hogy decemberben kaptam még egy sokkoló hírt.
December 7-én kiírtak egy pályázatot az egyetemen egy kéthetes velencei kurzusra, ami jövő májusban lesz és az olasz, mint idegennyelv tanításáról szól. Mivel a három év alatt még sohasem voltam egyetemi úton Itáliában, gondoltam, megpróbálom, nincs vesztenivalóm. Kitöltöttem én is a pályázati űrlapot, amin kérdezték a szakot, évfolyamot, az utolsó két féléves tanulmányi átlagot és hogy voltam-e már ösztöndíjjal külföldön. Ezen kívül egy rövid bemutatót is kértek olaszul az olasz szakról (hogy felmérjék a nyelvhelyességem meg ilyenek). Ezt a bemutatót különösen nagy szeretettel írtam és a lehető legválasztékosabb olaszságommal fogalmaztam :) ezzel nem is volt gond, erre öt pontot kaptam, meg arra is kaptam pontot, hogy nem voltam még ösztöndíjjal külföldön. De ami mégis lehúzta az eredményem, az sajnos az uccsó két féléves tanulmányi átlagom volt: az egyik 3,97 (ami pedig majdnem négyes és csak azért nem lett jobb, mert másodév első félévében 17 órám volt hetente és bármennyire is igyekeztem, nem tudtam mindenből jó jegyet szerezni..), a másik 4,29. És mivel csak 10-en mehetnek, én emiatt nem vagyok köztük. Ha mondjuk az egyik 4,35 lenne, a másik meg 4,45 pl. akkor nem lenne kérdés, hogy beválasztanak. De így szó sem lehetett róla (tegnap délben írták ki a nyerteseket és én a 10-ből tizenharmadik vagyok.) Persze a nyertesek között négyen is vannak, akik már voltak Itáliában az egyetemmel, csak jobb az átlaguk az enyémnél! Igazságtalanság, hogy nincs esélyem velük szemben!
Évek óta mondogatják nekem, hogy nem lehet mindig mindenből ötöst szerezni, főleg egyetemen és ne keseredjek el, ha valamiből nem sikerül a jó jegy. És akkor tessék! Most életem egy nagy lehetőségéről maradok le pont amiatt, hogy nincs mindenből ötösöm! A zsenik meg mehetnek, akik már egyébként is voltak!
Egyszerűen képtelen vagyok ezt feldolgozni. A világvégét 2012-re jósolják, de én most úgy érzem, már itt van. Összetört az álmom. Úgy érzem, hiába igyekeztem mindig mindent megtenni, minden hiábavaló volt. Az olaszt pedig mindig is szerettem, különben nem mentem volna olasz szakra. A legnagyobb hiányosságom talán az, hogy bármennyire is szeretem, nem vagyok zseni és így becsúsznak néha rosszabb jegyek is... De akkor is miért történik ez? Miért kaptam pont most, harmadévben egy olyan jelet, mintha rosszul választotttam volna?
Mert az, hogy sem a fordítói képzés, sem egy olaszországi lehetőség nem jön össze nekem, az valahogy olyan, mintha azt sugallná, hgoy rossz helyen vagyok. Ami azért sokkoló, mert a három év alatt sosem éreztem, hogy rosszul választottam volna, az álmaimnak éltem és úgy tűnt, meg is valósulnak. De most?...
A 2011-es decemberi napjaimat ezek a gondolatok határozták meg. De aztán, decemberben, ahogy kutattam a jövőmet, felfedeztem egy nagyon jónak ígérkező fordítói lehetőséget. A Debreceni Egyetem olyan szakfordítói képzést írt ki, amiben egyszerűen minden benne van, az irodalmi nyelvtől a politikai és jogi nyelven át az orvosiig, tényleg minden! Egyetlen kis gond van vele: mégpedig az, hogy nem olasz, hanem angol. De lehet, hogy ez nem is gond, hanem jel? És akkor lehetséges lenne, hogy Ausztrália tényleg vár engem? :)
Ebbe olyan álomszerű belegondolni.. De úgy tűnik, tényleg bármi megtörténhet. Ha államvizsga után tényleg elvégezném ezt a sokoldalú angol fordítói képzést (persze nem rögtön, hanem előtte letennék egy középfokút angolból, mert az a képzés egyik alapfeltétele), a nyelv révén egész biztos, hogy minden eddiginél közelebb kerülnék a szeretett Ötödik Kontinenshez. Csak az a nagy kérdés, hogy vajon szeretem-e annyira az angolt, mint Ausztráliát?XD
Hát 2011 sok különös emléken kívül végül ezt a nagy kérdést is itthagyta nekem:D de erre szerintem csak úgy kb. 2012 októberében fogok tudni válaszolni. Akkor ugyanis már nyelvsuliba fogok járni angolra, mert a nyelvvizsgát mindenképp le szeretném tenni. Aztán, ha megvan, utána még eldönthetem, hogy tényleg megyek-e Debrecenbe vagy sem. A lényeg, hogy mindig csak előre!"
Hát végül ez volt az a terv,amivel a 2011-es évet kezdtem. De a következő bejegyzésből, - amit január 31-én írtam, - kiderül, hogy ez csak az első verzió volt :)
Ugye ott hagytam abba, hogy szakfordítói képzésre szeretnék jelentkezni az alapképzés után. Innen folytatom:
"Igen ám, csakhogy... tavaly novemberben úgy tűnt, hogy nem fog indulni olasz szakfordítói képzés az alapképzés után. Így napról napra kérdezgettem, mi lesz így a nagy fordítói álmommal? Hisz már 15 éves koromban eldöntöttem, hogy olasz szak- vagy műfordító szeretnék lenni, hát az nem lehet, hogy ne valósuljon meg!
Teljesen összetörtem.. Pláne, hogy decemberben kaptam még egy sokkoló hírt.
December 7-én kiírtak egy pályázatot az egyetemen egy kéthetes velencei kurzusra, ami jövő májusban lesz és az olasz, mint idegennyelv tanításáról szól. Mivel a három év alatt még sohasem voltam egyetemi úton Itáliában, gondoltam, megpróbálom, nincs vesztenivalóm. Kitöltöttem én is a pályázati űrlapot, amin kérdezték a szakot, évfolyamot, az utolsó két féléves tanulmányi átlagot és hogy voltam-e már ösztöndíjjal külföldön. Ezen kívül egy rövid bemutatót is kértek olaszul az olasz szakról (hogy felmérjék a nyelvhelyességem meg ilyenek). Ezt a bemutatót különösen nagy szeretettel írtam és a lehető legválasztékosabb olaszságommal fogalmaztam :) ezzel nem is volt gond, erre öt pontot kaptam, meg arra is kaptam pontot, hogy nem voltam még ösztöndíjjal külföldön. De ami mégis lehúzta az eredményem, az sajnos az uccsó két féléves tanulmányi átlagom volt: az egyik 3,97 (ami pedig majdnem négyes és csak azért nem lett jobb, mert másodév első félévében 17 órám volt hetente és bármennyire is igyekeztem, nem tudtam mindenből jó jegyet szerezni..), a másik 4,29. És mivel csak 10-en mehetnek, én emiatt nem vagyok köztük. Ha mondjuk az egyik 4,35 lenne, a másik meg 4,45 pl. akkor nem lenne kérdés, hogy beválasztanak. De így szó sem lehetett róla (tegnap délben írták ki a nyerteseket és én a 10-ből tizenharmadik vagyok.) Persze a nyertesek között négyen is vannak, akik már voltak Itáliában az egyetemmel, csak jobb az átlaguk az enyémnél! Igazságtalanság, hogy nincs esélyem velük szemben!
Évek óta mondogatják nekem, hogy nem lehet mindig mindenből ötöst szerezni, főleg egyetemen és ne keseredjek el, ha valamiből nem sikerül a jó jegy. És akkor tessék! Most életem egy nagy lehetőségéről maradok le pont amiatt, hogy nincs mindenből ötösöm! A zsenik meg mehetnek, akik már egyébként is voltak!
Egyszerűen képtelen vagyok ezt feldolgozni. A világvégét 2012-re jósolják, de én most úgy érzem, már itt van. Összetört az álmom. Úgy érzem, hiába igyekeztem mindig mindent megtenni, minden hiábavaló volt. Az olaszt pedig mindig is szerettem, különben nem mentem volna olasz szakra. A legnagyobb hiányosságom talán az, hogy bármennyire is szeretem, nem vagyok zseni és így becsúsznak néha rosszabb jegyek is... De akkor is miért történik ez? Miért kaptam pont most, harmadévben egy olyan jelet, mintha rosszul választotttam volna?
Mert az, hogy sem a fordítói képzés, sem egy olaszországi lehetőség nem jön össze nekem, az valahogy olyan, mintha azt sugallná, hgoy rossz helyen vagyok. Ami azért sokkoló, mert a három év alatt sosem éreztem, hogy rosszul választottam volna, az álmaimnak éltem és úgy tűnt, meg is valósulnak. De most?...
A 2011-es decemberi napjaimat ezek a gondolatok határozták meg. De aztán, decemberben, ahogy kutattam a jövőmet, felfedeztem egy nagyon jónak ígérkező fordítói lehetőséget. A Debreceni Egyetem olyan szakfordítói képzést írt ki, amiben egyszerűen minden benne van, az irodalmi nyelvtől a politikai és jogi nyelven át az orvosiig, tényleg minden! Egyetlen kis gond van vele: mégpedig az, hogy nem olasz, hanem angol. De lehet, hogy ez nem is gond, hanem jel? És akkor lehetséges lenne, hogy Ausztrália tényleg vár engem? :)
Ebbe olyan álomszerű belegondolni.. De úgy tűnik, tényleg bármi megtörténhet. Ha államvizsga után tényleg elvégezném ezt a sokoldalú angol fordítói képzést (persze nem rögtön, hanem előtte letennék egy középfokút angolból, mert az a képzés egyik alapfeltétele), a nyelv révén egész biztos, hogy minden eddiginél közelebb kerülnék a szeretett Ötödik Kontinenshez. Csak az a nagy kérdés, hogy vajon szeretem-e annyira az angolt, mint Ausztráliát?XD
Hát 2011 sok különös emléken kívül végül ezt a nagy kérdést is itthagyta nekem:D de erre szerintem csak úgy kb. 2012 októberében fogok tudni válaszolni. Akkor ugyanis már nyelvsuliba fogok járni angolra, mert a nyelvvizsgát mindenképp le szeretném tenni. Aztán, ha megvan, utána még eldönthetem, hogy tényleg megyek-e Debrecenbe vagy sem. A lényeg, hogy mindig csak előre!"
Hát végül ez volt az a terv,amivel a 2011-es évet kezdtem. De a következő bejegyzésből, - amit január 31-én írtam, - kiderül, hogy ez csak az első verzió volt :)
április 25, 2012
Jövőépítésem története - 1. rész
Ahogy hétfőn ígértem, most fényt derítek arra, hogy miért nem felvételiztem ebben az évben a mesterszakra :) azt hiszem, ezt a sztorit is több részben fogom feltenni:D
Ugye a blogom címében benne van, hogy álomépítő vagyok. De mi is az álmom (azon túl persze, hogy eljussak Ausztráliába)?
Nos.. az egész 2005-ben kezdődött:D 15 éves koromban elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, én szakfordító leszek. Mégpedig olasz nyelvterületen. Ezt az ötletet az adta, hogy már régebb óta szerettem Andrea Bocellit és ahogy olvasgattam róla, megtudtam, hogy 2000-ben írt egy önéletrajzi könyvet. Na, ezt azonnal el szerettem volna olvasni. Igen ám, csakhogy magyarul nem jelent meg. Kicsit szomorú voltam, mert nagyon meg szerettem volna ismerni Bocellit, de nemcsak úgy, ahogy az újságok írnak róla, hanem közelebbről is, de tudtam, hogy ez csak akkor lehetséges, ha egyszer elolvashatom a könyvét. Ennek pedig csak egy módja van: ha megtanulok olaszul és ha már "perfect" vagyok, lefordítom!
Ez egy hatalmas álom. De ahogy elhatároztam, egyre többet hallgattam a dalait és egyre jobban hatalmába kerített az olasz nyelv szépsége. Bocelli dalainak a hallgatását hamarosan követte az olasz tévé felfedezése; 2005 nyarán szinte mindennap bekapcsoltam és napról napra úgy éreztem, küldetésem van ezzel a csodálatos nyelvvel.
Ebben aztán az is megerősített, hogy 2005 szeptemberében ellátogattunk Velencébe anyuval és a keresztszüleimmel. Felejthetetlen élmény volt (erről majd bővebben az itáliai élménybeszámolóimnál) és úgy jöttem vissza, hogy tele voltam olasz tervekkel.
A legintenzívebben 2006-ban kezdtem el az olaszt, akkorra tudtam olyan könyvet szerezni, amivel autodidakta módon is könnyű tanulni. A könyvet valójában a bátyám találta a neten; egyik legnagyobb ajándék, amit tőle kaptam :) Attól kezdve minden szabadidőmet az olasznak szenteltem. Suliidőben már jóformán hétfőtől a pénteket vártam, hogy újra és újra belevethessem magam. A suliban angolt és németet tanultam, de akkor még az angol sem tetszett annyira, mint az olasz.
2009-ben, amikor felvételiztem az egyetemre, egy kedves barátnőm tanácsára le is tettem egy középfokút. Emiatt sokan csodálnak, pedig valójában csak a könyv volt jó, amiből egyedül tanultam, meg persze neten szereztem pár olasz ismerőst, akik szintén sokat segítettek. Ami pedig tényleg megkönynítette, az a nyelv és ország iránti szerelmem.
Az egyetemen is azért mentem olasz szakra, hgoy jobban megismerhessem Itália kultúráját, történelmét, és hogy gazdagíthassam az olasz szókincsemet, hisz olasz szakon szinte az összes órát olaszul tartják. És apropó szókincs: van egy tárgy, ami különösen vonzott. Ez pedig nem más, mint a fordítástechnika!
Különböző témájú szövegeket fordítottunk: irodalmi, művtöris, történelmi-politikai, időnként még egy kis műszaki fordítás si volt. Magyarról olaszra is fordítottunk újságcikkeket, bennem pedig napról napra nőtt a vágy, hogy egyszer profi fordító lehessek. Ez pedig úgy valósulhat meg, ha a hároméves alapképzés után elvégeznék egy fordítói mesterképzést is.
Hm.. de eltelt az idő... most itt félbehagyom a sztorit, mert mindjárt kezdődik a délutáni irodalomtörténet szemináriumom (ahha,most is itt vagoyk az egyetemen:D) De este v hnap jövök!
Ugye a blogom címében benne van, hogy álomépítő vagyok. De mi is az álmom (azon túl persze, hogy eljussak Ausztráliába)?
Nos.. az egész 2005-ben kezdődött:D 15 éves koromban elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, én szakfordító leszek. Mégpedig olasz nyelvterületen. Ezt az ötletet az adta, hogy már régebb óta szerettem Andrea Bocellit és ahogy olvasgattam róla, megtudtam, hogy 2000-ben írt egy önéletrajzi könyvet. Na, ezt azonnal el szerettem volna olvasni. Igen ám, csakhogy magyarul nem jelent meg. Kicsit szomorú voltam, mert nagyon meg szerettem volna ismerni Bocellit, de nemcsak úgy, ahogy az újságok írnak róla, hanem közelebbről is, de tudtam, hogy ez csak akkor lehetséges, ha egyszer elolvashatom a könyvét. Ennek pedig csak egy módja van: ha megtanulok olaszul és ha már "perfect" vagyok, lefordítom!
Ez egy hatalmas álom. De ahogy elhatároztam, egyre többet hallgattam a dalait és egyre jobban hatalmába kerített az olasz nyelv szépsége. Bocelli dalainak a hallgatását hamarosan követte az olasz tévé felfedezése; 2005 nyarán szinte mindennap bekapcsoltam és napról napra úgy éreztem, küldetésem van ezzel a csodálatos nyelvvel.
Ebben aztán az is megerősített, hogy 2005 szeptemberében ellátogattunk Velencébe anyuval és a keresztszüleimmel. Felejthetetlen élmény volt (erről majd bővebben az itáliai élménybeszámolóimnál) és úgy jöttem vissza, hogy tele voltam olasz tervekkel.
A legintenzívebben 2006-ban kezdtem el az olaszt, akkorra tudtam olyan könyvet szerezni, amivel autodidakta módon is könnyű tanulni. A könyvet valójában a bátyám találta a neten; egyik legnagyobb ajándék, amit tőle kaptam :) Attól kezdve minden szabadidőmet az olasznak szenteltem. Suliidőben már jóformán hétfőtől a pénteket vártam, hogy újra és újra belevethessem magam. A suliban angolt és németet tanultam, de akkor még az angol sem tetszett annyira, mint az olasz.
2009-ben, amikor felvételiztem az egyetemre, egy kedves barátnőm tanácsára le is tettem egy középfokút. Emiatt sokan csodálnak, pedig valójában csak a könyv volt jó, amiből egyedül tanultam, meg persze neten szereztem pár olasz ismerőst, akik szintén sokat segítettek. Ami pedig tényleg megkönynítette, az a nyelv és ország iránti szerelmem.
Az egyetemen is azért mentem olasz szakra, hgoy jobban megismerhessem Itália kultúráját, történelmét, és hogy gazdagíthassam az olasz szókincsemet, hisz olasz szakon szinte az összes órát olaszul tartják. És apropó szókincs: van egy tárgy, ami különösen vonzott. Ez pedig nem más, mint a fordítástechnika!
Különböző témájú szövegeket fordítottunk: irodalmi, művtöris, történelmi-politikai, időnként még egy kis műszaki fordítás si volt. Magyarról olaszra is fordítottunk újságcikkeket, bennem pedig napról napra nőtt a vágy, hogy egyszer profi fordító lehessek. Ez pedig úgy valósulhat meg, ha a hároméves alapképzés után elvégeznék egy fordítói mesterképzést is.
Hm.. de eltelt az idő... most itt félbehagyom a sztorit, mert mindjárt kezdődik a délutáni irodalomtörténet szemináriumom (ahha,most is itt vagoyk az egyetemen:D) De este v hnap jövök!
április 23, 2012
Szakdogám története (3. rész) - dilemma és happy end
Végre nem felejtettem el és befejezem a sztorit:D aki csak most kapcsolódik be, a "szakdoga" címke alatt megtalálja az elejét:O
Szóval ott hagytam abba még a hónap elején, hogy márc. elején elküldtem a fordításom első részét és nagyon izgultam, hogy a tanár úr mit fog hozzá szólni. Feszült voltam, mert úgy éreztem, beleadtam mindent, mégsem lett az igazi. Tudtam, hogy a három egyetemi alapszakos évemre a szakdolgozat teszi fel a koronát, így nagyon feszült voltam.
De aztán,márc. 7-étől már nem is az volt a legnagyobb dilemmám, hogy vajon jó-e, amit eddig írtam, mert jött más. Kiderült, hogy a két hetes tavaszi szünet miatt a legtöbb szakdolgozatnak márc. 30-ra 90%-ban készen kell lennie. Na ettől újra beindult nálam a parázás ezerrel...
Micsoda? Márc. 30-ra? Dehát az képtelenség! Az nem fog menni! És különben is: mi a szösznek ez a rekordhosszúságú tavazsi szünet? Az első- és másodévesek talán örülnek neki, de a szakdolgozók idejét rövidíti,mert a szünet alatt már konzultálni sem lehet! Én pl. ápr. 10-ére terveztem azt, amit márc. 30-ára kérnének a szünet miatt, de ez most füstbe megy és így nem tudom teljesíteni! Csak akkor tudnám, ha márc. 7-étől bezárkóznék a szobámba vagy az egyetemi könyvtárba és midnn nap reggeltől estig körmölnék, órákra pedig nem is járnék. De ez egy rémálom lenne! Ezta a rémálmot pedig nem akarom, kell lennie valami más megoldásnak!
És, bár a tanár úr még a márc. 7-i héten írt, hogy elégedett az eddigi fordításommal, annak a hétnek a végén mégis meghoztam a döntést, amivel időt nyerhetek a későn elkezdett szakdogám befejezéséhez.
Mivel egyébként is úgy alakult, hogy nem tudnék rögtön továbbmenni a mesterképzésre, ebben az évben még nem is felvételiztem. S éppen ezért még azt is megengedhetem magamnak, hogy június helyett csak decemberben tegyem le az államvizsgát! Így a szakdogát sem kell most beadnom, elég lesz csak novemberben. Igaz, így rögtön nevetségesen hosszú időt nyerek, ennyire nem is lenne szükségem, dea lényeg, hogy nem kell elkapkodnom a szakdogát:D ha most adtam volna be, úgyis csak kapkodás és idegesség lett volna a vége.
Hát ez a története annak, hogy magyar nyár helyett ausztrál nyáron fogok államvizsgázni!:D
Persze ezt a döntést sem volt könnyű meghoznom. De nem magam miatt, hanem a csoporttársaim miatt, mert úgy gondoltam, ha együtt kezdtük el a BA-t, úgy lenne fair, ha együtt is fejeznénk be. De aztán, amikor majdnem könnyek között elújságoltam nekik, hogy a kevés idő miatt mire jutottam, mondták, hogy ne aggódjak, hisz az Erasmusos csoptársaink is úgyis csak decemberben fognak államvizsgázni, szóval semmi gáz. Megértőek voltak, főleg, amikor mondtam nekik, hogy a 2012. szeptemberében induló mesterire nem is jelentkeztem még, így nincs hová sietnem.
A tanáraim is kedvesen és megértően fogadták a hírt, így végül minden lelkiismeret-furdalásom elillant és teljesen megkönnyebbültem. Persze mindez nem azt jelenti, hogy akkor most teljesen eldobok mindent, ami a szakdogával kapcsolatos és csak szeptemberben fogok vele újra foglalkozni:O csak azt, hogy nem kell s.o.s leadnom.
Már egyébként nem is lehetne ebben a félévben, hisz a júniusi államvizsgára jelentkezőknek ápr. 16. volt a leadási határidő, épp rögtön azután, ahogy visszaértünk tavaszi szünetről:)
Éljen hát a decemberi, ausztrál nyári államvizsgám!:D miután ezt az új tervet elmondtam mindenkinek, aki számít, és beleéltem magam, h oké,akkor így is lesz, annyira megnyugodtam, hogy az összes szakdogás és államvizsgás anyagomat beraktam a gépemen egy mappába, aminek ezt az ausztrál nevet adtam: "no worries!":O
És hogy miért nem felvételiztem az idén induló mesterképzésre? Ennek is vidám története van ám, amit nemsokára szintén megosztok! De tényleg! ;)
Szóval ott hagytam abba még a hónap elején, hogy márc. elején elküldtem a fordításom első részét és nagyon izgultam, hogy a tanár úr mit fog hozzá szólni. Feszült voltam, mert úgy éreztem, beleadtam mindent, mégsem lett az igazi. Tudtam, hogy a három egyetemi alapszakos évemre a szakdolgozat teszi fel a koronát, így nagyon feszült voltam.
De aztán,márc. 7-étől már nem is az volt a legnagyobb dilemmám, hogy vajon jó-e, amit eddig írtam, mert jött más. Kiderült, hogy a két hetes tavaszi szünet miatt a legtöbb szakdolgozatnak márc. 30-ra 90%-ban készen kell lennie. Na ettől újra beindult nálam a parázás ezerrel...
Micsoda? Márc. 30-ra? Dehát az képtelenség! Az nem fog menni! És különben is: mi a szösznek ez a rekordhosszúságú tavazsi szünet? Az első- és másodévesek talán örülnek neki, de a szakdolgozók idejét rövidíti,mert a szünet alatt már konzultálni sem lehet! Én pl. ápr. 10-ére terveztem azt, amit márc. 30-ára kérnének a szünet miatt, de ez most füstbe megy és így nem tudom teljesíteni! Csak akkor tudnám, ha márc. 7-étől bezárkóznék a szobámba vagy az egyetemi könyvtárba és midnn nap reggeltől estig körmölnék, órákra pedig nem is járnék. De ez egy rémálom lenne! Ezta a rémálmot pedig nem akarom, kell lennie valami más megoldásnak!
És, bár a tanár úr még a márc. 7-i héten írt, hogy elégedett az eddigi fordításommal, annak a hétnek a végén mégis meghoztam a döntést, amivel időt nyerhetek a későn elkezdett szakdogám befejezéséhez.
Mivel egyébként is úgy alakult, hogy nem tudnék rögtön továbbmenni a mesterképzésre, ebben az évben még nem is felvételiztem. S éppen ezért még azt is megengedhetem magamnak, hogy június helyett csak decemberben tegyem le az államvizsgát! Így a szakdogát sem kell most beadnom, elég lesz csak novemberben. Igaz, így rögtön nevetségesen hosszú időt nyerek, ennyire nem is lenne szükségem, dea lényeg, hogy nem kell elkapkodnom a szakdogát:D ha most adtam volna be, úgyis csak kapkodás és idegesség lett volna a vége.
Hát ez a története annak, hogy magyar nyár helyett ausztrál nyáron fogok államvizsgázni!:D
Persze ezt a döntést sem volt könnyű meghoznom. De nem magam miatt, hanem a csoporttársaim miatt, mert úgy gondoltam, ha együtt kezdtük el a BA-t, úgy lenne fair, ha együtt is fejeznénk be. De aztán, amikor majdnem könnyek között elújságoltam nekik, hogy a kevés idő miatt mire jutottam, mondták, hogy ne aggódjak, hisz az Erasmusos csoptársaink is úgyis csak decemberben fognak államvizsgázni, szóval semmi gáz. Megértőek voltak, főleg, amikor mondtam nekik, hogy a 2012. szeptemberében induló mesterire nem is jelentkeztem még, így nincs hová sietnem.
A tanáraim is kedvesen és megértően fogadták a hírt, így végül minden lelkiismeret-furdalásom elillant és teljesen megkönnyebbültem. Persze mindez nem azt jelenti, hogy akkor most teljesen eldobok mindent, ami a szakdogával kapcsolatos és csak szeptemberben fogok vele újra foglalkozni:O csak azt, hogy nem kell s.o.s leadnom.
Már egyébként nem is lehetne ebben a félévben, hisz a júniusi államvizsgára jelentkezőknek ápr. 16. volt a leadási határidő, épp rögtön azután, ahogy visszaértünk tavaszi szünetről:)
Éljen hát a decemberi, ausztrál nyári államvizsgám!:D miután ezt az új tervet elmondtam mindenkinek, aki számít, és beleéltem magam, h oké,akkor így is lesz, annyira megnyugodtam, hogy az összes szakdogás és államvizsgás anyagomat beraktam a gépemen egy mappába, aminek ezt az ausztrál nevet adtam: "no worries!":O
És hogy miért nem felvételiztem az idén induló mesterképzésre? Ennek is vidám története van ám, amit nemsokára szintén megosztok! De tényleg! ;)
április 22, 2012
Technikai kérdéseim - a Bloggerről:O
Régebbi, szakértő Blogger-felhasználók, figyelem!:D LENNE HÁROM TECHNIKAI KÉRDÉSEM.. Ez a három dolog már rég foglalkoztat,csak máshol nem igazán tudnék rá választ kapni. Hiába, azért még mindig elég újnak érzem magam a Bloggeren... :)
Az első kérdésem: ha a bejegyzések idejét sikerült átállítanom magyarra, akkor a kommenteké miért maradt csendes-óceáni?:D Hogy lehet azt is beállítani magyarra?:D (Amikor bemegyek a beállításokba, akkor a magyart írja ki a kommentekhez is, de utána mégsem aszerint jelennek meg a kommentek.
A másik: a Bloggeren belül hol van aza felület, ahol böngészni és keresni tudnék az összes fent lévő blog között? Hol listázza ki az összes blogot?
A harmadik: az e-mailes feliratkozási lehetőséget be lehet-e állítani úgy, hogy a mailcím megadása után a feliratkozóknak ne kelljen ellenőrző kódot írniuk?
A segítségeteket előre is köszönöm! :)
Ja és hoztam egy zenét, amit már reggel óta dúdolok:O a Sydneyből jövő 2DayFM-en hallottam először és megszerettem. Brian McFadden valójában ír, Dublinban született, de most Ausztráliában folytatja a karrierjét olyannyira, hogy az ausztrál Csillag születik (mármint Australia's Godtalent) egyik zsűritagja. De ausztrál kapcsolatai már régebben is voltak, pl. Delta Goodremmel is dolgozott együtt.
A magyar Csillag születikről meg majd írok később, csak most még.. hogy is mondjam, "túl friss az élmény", bennem és lehet, túlságosan hangosra sikerülne róla a komment...
Az első kérdésem: ha a bejegyzések idejét sikerült átállítanom magyarra, akkor a kommenteké miért maradt csendes-óceáni?:D Hogy lehet azt is beállítani magyarra?:D (Amikor bemegyek a beállításokba, akkor a magyart írja ki a kommentekhez is, de utána mégsem aszerint jelennek meg a kommentek.
A másik: a Bloggeren belül hol van aza felület, ahol böngészni és keresni tudnék az összes fent lévő blog között? Hol listázza ki az összes blogot?
A harmadik: az e-mailes feliratkozási lehetőséget be lehet-e állítani úgy, hogy a mailcím megadása után a feliratkozóknak ne kelljen ellenőrző kódot írniuk?
A segítségeteket előre is köszönöm! :)
Ja és hoztam egy zenét, amit már reggel óta dúdolok:O a Sydneyből jövő 2DayFM-en hallottam először és megszerettem. Brian McFadden valójában ír, Dublinban született, de most Ausztráliában folytatja a karrierjét olyannyira, hogy az ausztrál Csillag születik (mármint Australia's Godtalent) egyik zsűritagja. De ausztrál kapcsolatai már régebben is voltak, pl. Delta Goodremmel is dolgozott együtt.
A magyar Csillag születikről meg majd írok később, csak most még.. hogy is mondjam, "túl friss az élmény", bennem és lehet, túlságosan hangosra sikerülne róla a komment...
április 21, 2012
És megint elmúlt egy ausztrál éjfél...
Hogy ez miért ennyire "drámai"? Nos csak azért, mert tegnap végre újra rávettem magam és írtam három ausztrálnak: két csajnak és egy srácnak - és ma gondoltam, h legalább egyikük reagál, de semmi :(
Jó, persze tudom, őrültnek tűnhetek nekik, mert iszonyú távol vagyok, mégis nekik írok ismerkedés és angoltanulás címén. Egy kicsit lehet, tényleg őrült vagyok, elismerem. De akkor is jólesne egy reag! :(
Az az igazság, hogy ha briteknek írnék.. nos, ők lehet, közelebb vannak, viszont nekem szinte ugyanolyan távol, mint az ausztrálok, mert személyesen egy jó ideig velük sem tudnék talizni. Az angolomat viszont szeretném fejleszteni, de nemcsak úgy, h könyvből tanulom, hanem anyanyelvi kapcsolatok révén, mert ahogy a múltkori angolórámon is kiderült, sokkal könnyebben megjegyzem a nyelvtant, ha az általános gyakorlatokon kívül más si van, ami eszembe juthat - és így jön képbe a levelezés.
Amúgy tesóm barátnőjének a pasija autodidakta módon tanult angolul és mégis, amikor kint voltak Angliában, tisztára könnyedén vette az akadályokat. Mindig mert beszélni, nem félt, h vmit rosszul ejt vagy h vhogy úgy válaszolnak, hogy ő nem érti. Vagy, ha nem értette, akkor nem szégyellte, hanem visszakérdezett. Na ezek azoka dolgok, amik nekem biztos nem mennnének. Legalábbis angolból száz, h nem! De ami érdekes viszont, hogy pl. az olaszt én is autodidakta módon tanultam, de amikor Itáliában nyaraltunk, teljesen adta magát minden, egyáltalán nem féltem beszélni, mintha az anyanyelvem lenne az olasz (mondjuk ezzel szoktunk is hülyéskedni, erről majd még írok:D)
Mindenesetre, éppen ezért, mivel nekem autodidakta- és sulis tapasztalatom is van, megfogalmazódott bennem egy kérdés: vajon sokan azért nem merjük használni azt az idegennyelvet, amit nem egyedül, hanem a suliban tanultunk, mert a suliban túlerőltetik a nyelvtani szabályokat? Sok szabály, kevés gyakorlat és így nem is tudjuk igazán mihez kötni a dolgokat, s ezért félünk a beszédtől is, ill. hogy megértjük-e a választ v sem. Ez van nálam angolból. De az autodidaktaként tanult olaszból annyi gyakorlatot csináltam magamtól, amennyit csak tudtam, olvastam, fordítottam, nyelvtanoztam úgy, hogy nem néztem folyton a szabályokat, a gyakorlatok révén mégis teljesen rögzültek. Így a beszéd is jött magától annyira, hogy olaszok előtt sem jöttem zavarba.
Ausztrálok! Előttetek még zavarba jönnék, úgyhogy kérlek, ha felébredtetek, írjatok!:D
Jó, persze tudom, őrültnek tűnhetek nekik, mert iszonyú távol vagyok, mégis nekik írok ismerkedés és angoltanulás címén. Egy kicsit lehet, tényleg őrült vagyok, elismerem. De akkor is jólesne egy reag! :(
Az az igazság, hogy ha briteknek írnék.. nos, ők lehet, közelebb vannak, viszont nekem szinte ugyanolyan távol, mint az ausztrálok, mert személyesen egy jó ideig velük sem tudnék talizni. Az angolomat viszont szeretném fejleszteni, de nemcsak úgy, h könyvből tanulom, hanem anyanyelvi kapcsolatok révén, mert ahogy a múltkori angolórámon is kiderült, sokkal könnyebben megjegyzem a nyelvtant, ha az általános gyakorlatokon kívül más si van, ami eszembe juthat - és így jön képbe a levelezés.
Amúgy tesóm barátnőjének a pasija autodidakta módon tanult angolul és mégis, amikor kint voltak Angliában, tisztára könnyedén vette az akadályokat. Mindig mert beszélni, nem félt, h vmit rosszul ejt vagy h vhogy úgy válaszolnak, hogy ő nem érti. Vagy, ha nem értette, akkor nem szégyellte, hanem visszakérdezett. Na ezek azoka dolgok, amik nekem biztos nem mennnének. Legalábbis angolból száz, h nem! De ami érdekes viszont, hogy pl. az olaszt én is autodidakta módon tanultam, de amikor Itáliában nyaraltunk, teljesen adta magát minden, egyáltalán nem féltem beszélni, mintha az anyanyelvem lenne az olasz (mondjuk ezzel szoktunk is hülyéskedni, erről majd még írok:D)
Mindenesetre, éppen ezért, mivel nekem autodidakta- és sulis tapasztalatom is van, megfogalmazódott bennem egy kérdés: vajon sokan azért nem merjük használni azt az idegennyelvet, amit nem egyedül, hanem a suliban tanultunk, mert a suliban túlerőltetik a nyelvtani szabályokat? Sok szabály, kevés gyakorlat és így nem is tudjuk igazán mihez kötni a dolgokat, s ezért félünk a beszédtől is, ill. hogy megértjük-e a választ v sem. Ez van nálam angolból. De az autodidaktaként tanult olaszból annyi gyakorlatot csináltam magamtól, amennyit csak tudtam, olvastam, fordítottam, nyelvtanoztam úgy, hogy nem néztem folyton a szabályokat, a gyakorlatok révén mégis teljesen rögzültek. Így a beszéd is jött magától annyira, hogy olaszok előtt sem jöttem zavarba.
Ausztrálok! Előttetek még zavarba jönnék, úgyhogy kérlek, ha felébredtetek, írjatok!:D
Heti híreim
De eltűntem...:S bocsi mindenkitől! Az egyetemi életen kívül sajnos más is közbejött, ami miatt nem igazán volt erőm írni.Nem lelki dolog, hanem csütörtökre lebetegedtem, így sajnos még órára sem tudtam menni :(
De kedden és szerdán még voltam, így arról tudok írni!:D
A keddi nap egy meglepetéssel indult: egy esztergomi barátnőm jelentkezett Angliába au pairnek; az eredeti terve az volt, hogy befejezi a félévet és csak nyáron megy ki. Viszont felkereste őt egy nagyon szimpatikus, kedves, három gyerekes angol család, akik nem tudnak várni nyárig. Annyira megtetszettek egymásnak a barátnőmmel, hogy a barátnőm már ezen a hétvégén (vagyis holnap reggel!) repül hozzájuk!:D ahogy mesélt róluk, nekem is nagyon szimpatikusak voltak, így a barátnőm helyében én sem várnék nyárig, főleg, ha a család már a hétvégén tudja fogadni! Ez olyan fantasztikus! Egyébként vidéken, nagyon barátságos környéken laknak, Hastings közelében; a gyerekek 1-, 3- és 6 évesek. És tudjátok, miért jó, hogy a barátnőmet ők tudják fogadni? Mert az anyuka angolt tanít külföldieknek! És szerintem tökszupi, hogy olyasvalakivel lehet kapcsolatban a barátnőm, aki azon túl, hogy anyanyelvi angol, a foglalkozásából adódóan még el is tud magyarázni olyan dolgokat a nyelvvel kapcsban, amik lehet, h nekünk, akik csak tanuljuk a nyelvet, nem egyértelműek. Bár a barátnőm sokkal jobban beszél nálam, biztos ő is örül ennek :)
Jaj, bárcsak becsomagolhatnám magam a bőröndjébe és vele mehetnék!:O 13 éves korunk óta ismerjük egymást, sok mindent megosztunk egymással, ezért nagyon fog hiányozni. Persze örülök, hogy ilyen szuper lehetőséget kapott, bizti nagyon jól fogja érezni magát, sokat fog tanulni is, stb... csak akkor is, belegondoltam, hogy holnap elutazik és nyár végéig nem is találkozunk :( persze a kapcsolatot neten fogjuk tartani mindenképpen.
És hogy kicsit a keddi órákról is írjak: úgy látszik, a szünetben nagyon felfrissülhettem, mert még a nyelvészeti óra sem fárasztott le annyira, mint szokott. Az olasz nyelvésszöveg fordítása is könnyen ment!
Délután még készülgettem másnapra, de este szintén ért egy meglepetés: tesóm barátai jöttek el hozzánk, ami azért volt meglepetés nekem, mert először úgy volt, h csak tesómmal találkoznak valahol. De így sokkal jobb volt, mert én már ezer éve nem láttam őket, pedig olyna jó fejek! :) végighülyéskedtük az estét:D
Szerda reggel már vártam a 10-kor kezdődő olasz irodalomtöri szemináriumot.. miért is? Nos, van egy hihetetlenül pesszimista olasz költő-író, akitől három prózai olvasnivalót kaptunk a szünetre. És ami engem illet, annyira bánt ennek az embernek a pesszimizmusa, hogy már vártam a pillanatot, amikor jól kielemezhetem és véleményt mondhatok róla:D Egyetemen az ilyesmi megengedett, sőt, a tanárok kifejezetten örülnek is annak, ha a diáknak saját gondolatai is vannak egy műről, nem pedig csak bemagolja a mások által írt, sablonos "vajon mire gondolhatott a költő?"-maszlagot. Míg a gimiben a falra másztak attól, ha valaki a saját gondolatait adta bele egy műelemzésbe, - hisz csak annak szabadott léteznie, amit a tankönyv szerzője megállapított a versről, - addig az egyetemen a tanáraink még kérdezik is a véleményünket egy-egy műről. És nemcsak olasz szakon, magyaron is. És ez nagyon tetszik, mert az irodalomnak ez a helyes megközelítése! :) csak a gimis tanárok állnak úgy a műelemzéshez - legalábbis nekem ez a tapasztalatom, - mintha a gondolkodás valósággal bűn lenne. Pedig bizony nem az! :)
A szerdai nap többi órája is szuper volt. Igazából már tényleg nagyon hiányzott az egyetemi élet. Kedden is már úgy léptem be az aulába az állomásról, hogy "oh de jó, haza értem, itthon vagyok!":D hiába, túl hosszú volt az a két hetes tavaszi szünet!:O
Ezért nagyon mérges voltam, hogy bármennyire is szerettem volna menni csütörtökön és pénteken is, nem tudtam, mert közbejött a betegség. Mégpedig olyan, amiről írni sem lehet, de mindenesetre csak remélni tudom, hogy a diéta és a Normaflore-kúra megteszi a hatását és jövő héten már semmi bajom sem lesz.
Nna.. hát ezek történtek velem a héten. E hírek közül a betegséget persze szívesen kihagytam volna, de hát ilyen is van.. a jövő hetem már száz százalékos lesz! Annak kell lennie!:D
Ma este az RTL-en jönnek a Csillagok! Már várom őket, most lesz az első igazi élő döntő! :) hajrááá! :))
De kedden és szerdán még voltam, így arról tudok írni!:D
A keddi nap egy meglepetéssel indult: egy esztergomi barátnőm jelentkezett Angliába au pairnek; az eredeti terve az volt, hogy befejezi a félévet és csak nyáron megy ki. Viszont felkereste őt egy nagyon szimpatikus, kedves, három gyerekes angol család, akik nem tudnak várni nyárig. Annyira megtetszettek egymásnak a barátnőmmel, hogy a barátnőm már ezen a hétvégén (vagyis holnap reggel!) repül hozzájuk!:D ahogy mesélt róluk, nekem is nagyon szimpatikusak voltak, így a barátnőm helyében én sem várnék nyárig, főleg, ha a család már a hétvégén tudja fogadni! Ez olyan fantasztikus! Egyébként vidéken, nagyon barátságos környéken laknak, Hastings közelében; a gyerekek 1-, 3- és 6 évesek. És tudjátok, miért jó, hogy a barátnőmet ők tudják fogadni? Mert az anyuka angolt tanít külföldieknek! És szerintem tökszupi, hogy olyasvalakivel lehet kapcsolatban a barátnőm, aki azon túl, hogy anyanyelvi angol, a foglalkozásából adódóan még el is tud magyarázni olyan dolgokat a nyelvvel kapcsban, amik lehet, h nekünk, akik csak tanuljuk a nyelvet, nem egyértelműek. Bár a barátnőm sokkal jobban beszél nálam, biztos ő is örül ennek :)
Jaj, bárcsak becsomagolhatnám magam a bőröndjébe és vele mehetnék!:O 13 éves korunk óta ismerjük egymást, sok mindent megosztunk egymással, ezért nagyon fog hiányozni. Persze örülök, hogy ilyen szuper lehetőséget kapott, bizti nagyon jól fogja érezni magát, sokat fog tanulni is, stb... csak akkor is, belegondoltam, hogy holnap elutazik és nyár végéig nem is találkozunk :( persze a kapcsolatot neten fogjuk tartani mindenképpen.
És hogy kicsit a keddi órákról is írjak: úgy látszik, a szünetben nagyon felfrissülhettem, mert még a nyelvészeti óra sem fárasztott le annyira, mint szokott. Az olasz nyelvésszöveg fordítása is könnyen ment!
Délután még készülgettem másnapra, de este szintén ért egy meglepetés: tesóm barátai jöttek el hozzánk, ami azért volt meglepetés nekem, mert először úgy volt, h csak tesómmal találkoznak valahol. De így sokkal jobb volt, mert én már ezer éve nem láttam őket, pedig olyna jó fejek! :) végighülyéskedtük az estét:D
Szerda reggel már vártam a 10-kor kezdődő olasz irodalomtöri szemináriumot.. miért is? Nos, van egy hihetetlenül pesszimista olasz költő-író, akitől három prózai olvasnivalót kaptunk a szünetre. És ami engem illet, annyira bánt ennek az embernek a pesszimizmusa, hogy már vártam a pillanatot, amikor jól kielemezhetem és véleményt mondhatok róla:D Egyetemen az ilyesmi megengedett, sőt, a tanárok kifejezetten örülnek is annak, ha a diáknak saját gondolatai is vannak egy műről, nem pedig csak bemagolja a mások által írt, sablonos "vajon mire gondolhatott a költő?"-maszlagot. Míg a gimiben a falra másztak attól, ha valaki a saját gondolatait adta bele egy műelemzésbe, - hisz csak annak szabadott léteznie, amit a tankönyv szerzője megállapított a versről, - addig az egyetemen a tanáraink még kérdezik is a véleményünket egy-egy műről. És nemcsak olasz szakon, magyaron is. És ez nagyon tetszik, mert az irodalomnak ez a helyes megközelítése! :) csak a gimis tanárok állnak úgy a műelemzéshez - legalábbis nekem ez a tapasztalatom, - mintha a gondolkodás valósággal bűn lenne. Pedig bizony nem az! :)
A szerdai nap többi órája is szuper volt. Igazából már tényleg nagyon hiányzott az egyetemi élet. Kedden is már úgy léptem be az aulába az állomásról, hogy "oh de jó, haza értem, itthon vagyok!":D hiába, túl hosszú volt az a két hetes tavaszi szünet!:O
Ezért nagyon mérges voltam, hogy bármennyire is szerettem volna menni csütörtökön és pénteken is, nem tudtam, mert közbejött a betegség. Mégpedig olyan, amiről írni sem lehet, de mindenesetre csak remélni tudom, hogy a diéta és a Normaflore-kúra megteszi a hatását és jövő héten már semmi bajom sem lesz.
Nna.. hát ezek történtek velem a héten. E hírek közül a betegséget persze szívesen kihagytam volna, de hát ilyen is van.. a jövő hetem már száz százalékos lesz! Annak kell lennie!:D
Ma este az RTL-en jönnek a Csillagok! Már várom őket, most lesz az első igazi élő döntő! :) hajrááá! :))
április 16, 2012
Angolozó nyuszikaaa:D
Nna mégis jövök egy kicsit :)
A cím rólam szól :O Mindjárt bővebben írok róla.
Olyan pörgős napom volt! Igazából már korán reggel kidobott az ágy és azóta szinte folyamatosan dolgoztam vmin a hétre, meg angolra :) holnap lesz a tavaszi szünet utáni első napom az egyetemen és már úgy várom!:D
Erről jut eszembe: terveztem, hogy felteszem a szakdoga-sztorim harmadik részét. Ez hamarosan jön, csak mostanában mindig annyimás blogfrissítő ötletem is van.
Pl. ami miatt most megint billentyűzetet ragadtam, az ismét az angol:D hihetetlen, hogy mennyire bátortalan vagyok még mindig, ha angolul kell írnom vagy beszélnem :( ma pl. ki kellett töltenem egy angolul írt kérdőívet, aminek a nagy része csak ilyen aláhúzogatós volt, viszont az uccsó kérdés kifejtős. De írták, hogy ha gondolom, magyarul is válaszolhatok. Hát.. annyira féltem, h angolul esetleg elírnék valamit és félreértenék, h inkább tényleg magyarul válaszoltam az uccsó kérdésre. Most ez így nem volt gáz, mert csak az Erasmusos formaság miatt volt angolul, de valójában magyarok nézik át.. na de nem mindig lesz ez ilyen egyszerű!
Úgy szégyellem, hogy Ausztráliáról álmodozom, miközben nyuszi vagyok angolból :( Hát nemellentmondásos? De ha már Ausztrália: lehet, épp ott van a gyógyír a bátortalanságomra :) pontosabban ott is a több angol nyelvű ország közül:D Csak az a legszimpibb:O már napok óta gondolok arra, hogy kereshetnék újra egy ausztrál levelezőtársat. Tavaly volt két srác (lányoknak is írtam, de valahogy mindig a pasik válaszoltak:D). A kontaktolás jól is indult mindkettőjükkel, csak aztán egy idő után eltűntek:O egyikük, Cal közel egy hónap után, Chris pedig öt hónap után. És mivel nagyon beleéltem magam, hogy yeah, végre vannak emberek, akiknek a révén kapcsolatot teremthetek álmaim földjével és még az angolt is gyakorlom, - hogy amikor már nem válaszoltak, vagy csak ritkán, jóformán belebetegedtem:S de lehet, ha most írnék vkinek, nem tűnne el egy idő után? Valahogy hiányoznak már a távolról jövő mailek!:D szóval lehet, hamarosan újra megpróbálom :)
Annál is inkább, mert a ma esti angolórámon egy csomó nyelvtani dolog úgy ugrott be, hogy "ja hoppá, tényleg, ezt Cal is így írta, wow, ezt meg Chrisnél láttam, és jééé, ezt meg az AustraliaDay honlapján!" És így már mindjárt könnyebb volt beazonosítani és megjegyezni! :) Szóval az angolos segítség, a lehetőség adott, csak élnem kell vele! ;)
A cím rólam szól :O Mindjárt bővebben írok róla.
Olyan pörgős napom volt! Igazából már korán reggel kidobott az ágy és azóta szinte folyamatosan dolgoztam vmin a hétre, meg angolra :) holnap lesz a tavaszi szünet utáni első napom az egyetemen és már úgy várom!:D
Erről jut eszembe: terveztem, hogy felteszem a szakdoga-sztorim harmadik részét. Ez hamarosan jön, csak mostanában mindig annyimás blogfrissítő ötletem is van.
Pl. ami miatt most megint billentyűzetet ragadtam, az ismét az angol:D hihetetlen, hogy mennyire bátortalan vagyok még mindig, ha angolul kell írnom vagy beszélnem :( ma pl. ki kellett töltenem egy angolul írt kérdőívet, aminek a nagy része csak ilyen aláhúzogatós volt, viszont az uccsó kérdés kifejtős. De írták, hogy ha gondolom, magyarul is válaszolhatok. Hát.. annyira féltem, h angolul esetleg elírnék valamit és félreértenék, h inkább tényleg magyarul válaszoltam az uccsó kérdésre. Most ez így nem volt gáz, mert csak az Erasmusos formaság miatt volt angolul, de valójában magyarok nézik át.. na de nem mindig lesz ez ilyen egyszerű!
Úgy szégyellem, hogy Ausztráliáról álmodozom, miközben nyuszi vagyok angolból :( Hát nemellentmondásos? De ha már Ausztrália: lehet, épp ott van a gyógyír a bátortalanságomra :) pontosabban ott is a több angol nyelvű ország közül:D Csak az a legszimpibb:O már napok óta gondolok arra, hogy kereshetnék újra egy ausztrál levelezőtársat. Tavaly volt két srác (lányoknak is írtam, de valahogy mindig a pasik válaszoltak:D). A kontaktolás jól is indult mindkettőjükkel, csak aztán egy idő után eltűntek:O egyikük, Cal közel egy hónap után, Chris pedig öt hónap után. És mivel nagyon beleéltem magam, hogy yeah, végre vannak emberek, akiknek a révén kapcsolatot teremthetek álmaim földjével és még az angolt is gyakorlom, - hogy amikor már nem válaszoltak, vagy csak ritkán, jóformán belebetegedtem:S de lehet, ha most írnék vkinek, nem tűnne el egy idő után? Valahogy hiányoznak már a távolról jövő mailek!:D szóval lehet, hamarosan újra megpróbálom :)
Annál is inkább, mert a ma esti angolórámon egy csomó nyelvtani dolog úgy ugrott be, hogy "ja hoppá, tényleg, ezt Cal is így írta, wow, ezt meg Chrisnél láttam, és jééé, ezt meg az AustraliaDay honlapján!" És így már mindjárt könnyebb volt beazonosítani és megjegyezni! :) Szóval az angolos segítség, a lehetőség adott, csak élnem kell vele! ;)
Egy kis komment a Csillag születikhez
Szombaton elfelejtettem írni, hogy ettől a héttől lehet, kicsit ritkábban fog frissülni Olasztrália.. Tegnap volt a tavaszi szünetem utolsó napja, s így ettől a héttől már jobban el leszek havazva az egyetemi teendőimmel. De azért igyekszem frissülni, amilyen gyakran csak lehet!
Még múlt héten ígértem egy Csillag születikes kommentet... bár az az igazság, nem tudom, hogy Ausztráliában, ill. Kanadában mennyire tudjátok és szeretnétek követni... szóval bocsi, ha nektek kicsit off:D de mára még úgy tervezem, h más blogfrissítés is lesz, ha belefér az időmbe, csak ezt már régebben terveztem és nem akarom kihagyni.. Nos: ha jól emlékszem, említettem, hogy minden zsűritagot nagyon bírok, egy kivételével. Ez az egy pedig nem is lehetne más, mint a kritikus, aki a tiszta hangú Richárdot nem engedte tovább, de a trágár szöveggel bemutatkozó rappercsávót, Plazmát igen. Őt egyébként is mindenki nagyon édesnek és elragadónak találta, igaz, az ún. "produkciójából" alig lehetett érteni valamit, mert olyan trágár volt, hogy jóformán a háromnegyedét ki kellett sípolni. De a kritikus (nem nevezem nevén, aki követi a Csillagokat, bizti tudja, kire gondolok), még a legutóbbi válogatóban is megjegyezte magáról, hogy a zsűriben ő az egyetlen, aki a jóízlésű embereket képviseli.. vagy vmi ilyesmi, már nem tudom, h fogalmazta meg pontosan, csak ez volt a lényege.. hát, ki tudtam volna futni a világból! Meg még volt jó pár nem bejövős megjegyzése... Nem lesz a kedvencem, az biztos...
De egyébként a többi zsűritagnak teljesen igaza volt, amikor mondták, hogy 72-ből nagyon kevés az a 12 csillagjelölt, akik bejuthatnak az igazi döntőbe. De a párbaj jó ötlet volt; és örültem, hogy a két operaénekes közül a pasi jutott tovább, neki szurkoltam! Mondjuk persze, hogy neki, hisz nagyon szeretem a tenorokat:D a popénekes csajok, Jenny és... jaj nem emlékszem a másik csaj nevére:O viszont egy döntetlen párbaj után mindketten bejutottak, ami meglepett, de örültem neki :) Plazma is összemérte a szókincsét egy másik rapperrel.. na, rá különösen kíváncsi voltam, mert őt ugye azzal a feltétellel juttatták tovább, hogy a következő döntőre nem hoz csúnya beszédet. És nem is hozott! Mi több, így a második kör után még szimpi is lett nekem is, mert nagyon elgondolkodtatott a szövege, ami igazán a szívéből jött. Igen, a második körre elhittem, hogy van szíve!:D a másik srác szövegét nem is értettem, nem azért, mert kisípolták, hanem tényleg nem tudtam összerakni, mit akart mondani azzal a "mamahotellel":D Elsorolta egy szoba vagy egy lakás berendezéseit többször is és erre mondta azt Plazma, aki a háttérből figyelte: "az a nagy különbség kettőnk között, hogy míg ő arról rappel, ami körülötte van, addig én arról, ami bennem van!" és teljesen igaza volt! Szóval akármennyire is nem volt szimpi az elején Plazma, most örülök hogy végül ő jutott tovább, mert teljesen megváltozott!
Ööö.. most nincs előttem mind a 12 csillagjelölt, de azt hiszem, még a 72-ből is többenlettek volna, akiket beválasztottam volna. Mindenesetre, azért egész jó kis csapat jutott be az igazi döntőbe, szóval nagyon drukkolok nekik! Egyelőre én még nem választottam magamnak csillagot, mármint nem tudom, kinek drukkoljak legjobban, de majd a döntőkön kiderül:D
Na most egyelőre ennyi... Ha nem merülök el túlságosan az egyetemi dolgaimban, akkor ma még jövök.. de ha nem, akkor csak holnap.. majd kiderül!:D
Még múlt héten ígértem egy Csillag születikes kommentet... bár az az igazság, nem tudom, hogy Ausztráliában, ill. Kanadában mennyire tudjátok és szeretnétek követni... szóval bocsi, ha nektek kicsit off:D de mára még úgy tervezem, h más blogfrissítés is lesz, ha belefér az időmbe, csak ezt már régebben terveztem és nem akarom kihagyni.. Nos: ha jól emlékszem, említettem, hogy minden zsűritagot nagyon bírok, egy kivételével. Ez az egy pedig nem is lehetne más, mint a kritikus, aki a tiszta hangú Richárdot nem engedte tovább, de a trágár szöveggel bemutatkozó rappercsávót, Plazmát igen. Őt egyébként is mindenki nagyon édesnek és elragadónak találta, igaz, az ún. "produkciójából" alig lehetett érteni valamit, mert olyan trágár volt, hogy jóformán a háromnegyedét ki kellett sípolni. De a kritikus (nem nevezem nevén, aki követi a Csillagokat, bizti tudja, kire gondolok), még a legutóbbi válogatóban is megjegyezte magáról, hogy a zsűriben ő az egyetlen, aki a jóízlésű embereket képviseli.. vagy vmi ilyesmi, már nem tudom, h fogalmazta meg pontosan, csak ez volt a lényege.. hát, ki tudtam volna futni a világból! Meg még volt jó pár nem bejövős megjegyzése... Nem lesz a kedvencem, az biztos...
De egyébként a többi zsűritagnak teljesen igaza volt, amikor mondták, hogy 72-ből nagyon kevés az a 12 csillagjelölt, akik bejuthatnak az igazi döntőbe. De a párbaj jó ötlet volt; és örültem, hogy a két operaénekes közül a pasi jutott tovább, neki szurkoltam! Mondjuk persze, hogy neki, hisz nagyon szeretem a tenorokat:D a popénekes csajok, Jenny és... jaj nem emlékszem a másik csaj nevére:O viszont egy döntetlen párbaj után mindketten bejutottak, ami meglepett, de örültem neki :) Plazma is összemérte a szókincsét egy másik rapperrel.. na, rá különösen kíváncsi voltam, mert őt ugye azzal a feltétellel juttatták tovább, hogy a következő döntőre nem hoz csúnya beszédet. És nem is hozott! Mi több, így a második kör után még szimpi is lett nekem is, mert nagyon elgondolkodtatott a szövege, ami igazán a szívéből jött. Igen, a második körre elhittem, hogy van szíve!:D a másik srác szövegét nem is értettem, nem azért, mert kisípolták, hanem tényleg nem tudtam összerakni, mit akart mondani azzal a "mamahotellel":D Elsorolta egy szoba vagy egy lakás berendezéseit többször is és erre mondta azt Plazma, aki a háttérből figyelte: "az a nagy különbség kettőnk között, hogy míg ő arról rappel, ami körülötte van, addig én arról, ami bennem van!" és teljesen igaza volt! Szóval akármennyire is nem volt szimpi az elején Plazma, most örülök hogy végül ő jutott tovább, mert teljesen megváltozott!
Ööö.. most nincs előttem mind a 12 csillagjelölt, de azt hiszem, még a 72-ből is többenlettek volna, akiket beválasztottam volna. Mindenesetre, azért egész jó kis csapat jutott be az igazi döntőbe, szóval nagyon drukkolok nekik! Egyelőre én még nem választottam magamnak csillagot, mármint nem tudom, kinek drukkoljak legjobban, de majd a döntőkön kiderül:D
Na most egyelőre ennyi... Ha nem merülök el túlságosan az egyetemi dolgaimban, akkor ma még jövök.. de ha nem, akkor csak holnap.. majd kiderül!:D
április 14, 2012
Péntek 13 - avagy az apró örömök napja ;)
Ahogy a címből is látszik: most nem ismeretterjeszteni vagy fordítani fogok, hanem kicsit írok a tegnapi napomról:O
Tegnap ugye péntek 13 volt; nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem hiszek az ilyen napokhoz kapcsolódó babonákban. Sőt, nekem az ilyen napok sokszor még szerencsét vagy jó híreket is hoznak, szóval úgy érzem, tényleg semmi okom hinni a babonában (na most ezt gyorsan le is kopogom..XD)
A nap derűjét apró örömök sorozata adta.
Először is az, hogy olyan igazi, tavaszi péntek volt, vidám, napos idővel. Bárcsak húsvétkor is ilyen lett volna!:D És mivel anyu tegnap csak délre ment dolgozni, nekem meg ugye még mindig tavaszi szünetem van, reggel elmentünk ruhatár-felfrissítő körútra. Választottam is egy kényelmes nacit, aminek a színei is a tavaszi vidámságot árasztják :)
Aztán, mivel a Pennyben épp olasz hét van, lecsaptunk rá és ott is bevásároltunk. Vettünk háromféle olasz sütit, szószokat, na meg persze raviolit is, így a fínom ebédem is megvolt :) (L)Péntek 13:D(L) Hehe, méghogy balszerencsés!:O
És az apró örömök sorozatának itt még mindig nincs vége: csak délután jöttem a géphez és a mailcímembe belépve nagy meglepetés fogadott: Judit, Ausztráliából, rátalált a blogomra és írt is az előző bejegyzésemhez!!! Mégjobban feldobta a napomat! ;) Ezúton is köszöntöm őt sok szeretettel! :)
Ezután még az este sem múlt el meglepetés nélkül: mivel nagyon szeretem a kvízműsorokat, ha van időm, mindig megnézem az M1-en a Maradj talpon-t meg az RTL-en a Safe-et (igen, visszatért!!!). És tegnap a Maradj talponnak egy különkiadása volt, vagyis gyereknap volt benne:D 12 évesek mérhették össze a tudásukat! Persze hozzájuk illő kérdéseket kaptak és nagyon ügyesen játszottak! A győztesek értékes tárgyjutalmat kaptak. Pl. az egyik kislány, aki hét párbaj után 825 ezret nyert, ebben az értékben a következő ajándékokat kapta: laptopot, hifit, családi belépőt egy ókori történelmi élményparkba lovaglási lehetőséggel, ami a kislánynak találó is volt, hiszen nagyon szeret lovagolni. Jó érzés volt látni, hogy a játék szervezői még erre is gondoltak); ezen kívül elvihette az osztálytársait élményfürdőzni az Aquarenába. Engem nagyon meghatott az a bátorság, talpraesettség, ahogy a kis 12 évesek játszottak és az is, ahogy jutalmazták őket. A műsor végén épp az jutott az eszembe, hogy igen, ez az, végre egy szép, kedves dolog a médiában, aminek még értelme is van! Valóságshow-k helyett sokkal több ilyennek kellene lennie!
Száz szónak is egy a vége: kérek még több ilyen péntek 13-at!:D
Nektek milyen volt a tegnapi nap?:O
Tegnap ugye péntek 13 volt; nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem hiszek az ilyen napokhoz kapcsolódó babonákban. Sőt, nekem az ilyen napok sokszor még szerencsét vagy jó híreket is hoznak, szóval úgy érzem, tényleg semmi okom hinni a babonában (na most ezt gyorsan le is kopogom..XD)
A nap derűjét apró örömök sorozata adta.
Először is az, hogy olyan igazi, tavaszi péntek volt, vidám, napos idővel. Bárcsak húsvétkor is ilyen lett volna!:D És mivel anyu tegnap csak délre ment dolgozni, nekem meg ugye még mindig tavaszi szünetem van, reggel elmentünk ruhatár-felfrissítő körútra. Választottam is egy kényelmes nacit, aminek a színei is a tavaszi vidámságot árasztják :)
Aztán, mivel a Pennyben épp olasz hét van, lecsaptunk rá és ott is bevásároltunk. Vettünk háromféle olasz sütit, szószokat, na meg persze raviolit is, így a fínom ebédem is megvolt :) (L)Péntek 13:D(L) Hehe, méghogy balszerencsés!:O
És az apró örömök sorozatának itt még mindig nincs vége: csak délután jöttem a géphez és a mailcímembe belépve nagy meglepetés fogadott: Judit, Ausztráliából, rátalált a blogomra és írt is az előző bejegyzésemhez!!! Mégjobban feldobta a napomat! ;) Ezúton is köszöntöm őt sok szeretettel! :)
Ezután még az este sem múlt el meglepetés nélkül: mivel nagyon szeretem a kvízműsorokat, ha van időm, mindig megnézem az M1-en a Maradj talpon-t meg az RTL-en a Safe-et (igen, visszatért!!!). És tegnap a Maradj talponnak egy különkiadása volt, vagyis gyereknap volt benne:D 12 évesek mérhették össze a tudásukat! Persze hozzájuk illő kérdéseket kaptak és nagyon ügyesen játszottak! A győztesek értékes tárgyjutalmat kaptak. Pl. az egyik kislány, aki hét párbaj után 825 ezret nyert, ebben az értékben a következő ajándékokat kapta: laptopot, hifit, családi belépőt egy ókori történelmi élményparkba lovaglási lehetőséggel, ami a kislánynak találó is volt, hiszen nagyon szeret lovagolni. Jó érzés volt látni, hogy a játék szervezői még erre is gondoltak); ezen kívül elvihette az osztálytársait élményfürdőzni az Aquarenába. Engem nagyon meghatott az a bátorság, talpraesettség, ahogy a kis 12 évesek játszottak és az is, ahogy jutalmazták őket. A műsor végén épp az jutott az eszembe, hogy igen, ez az, végre egy szép, kedves dolog a médiában, aminek még értelme is van! Valóságshow-k helyett sokkal több ilyennek kellene lennie!
Száz szónak is egy a vége: kérek még több ilyen péntek 13-at!:D
Nektek milyen volt a tegnapi nap?:O
április 12, 2012
Ez most komoly?.. Tényleg ez a szövege?XD
Hehe, ezt nem hiszem el! Itt egy szép, hangzása alapján kedvesnek, romantikusnak tűnő angol szám. De ha még nem olyan az angolod, hogy hallás után is megértsd, akkor bizony igazán ki tudsz ábrándulni, ha elolvasod a szövegétXD legalábbis velem ez történt:D Ne ijedjetek meg, semmi rossz nincs benne, csak.. lefordítva röhejes:D nem tudtam belőle igazán értelmes dolgot kihozni. Mégpedig annyira nem, hogy konkrétan el sem hiszem, hogy ez a szép dal tényleg ezt szeretné mondani:O Na, nem beszélek tovább, íme a dal:
Az angol szövegét itt érhetitek el:
http://www.sweetslyrics.com/882490.Mads%20Langer%20-%20Riding%20Elevators.html/
És amit én kihoztam belőle.. figyelem, jön!:D
"Arra várok, hogy megpihenhessek
belefáradtam a fel-alá járkálásba
de néha biztosabb, ha várok.
A csúcson csodaszép
de sohasem kapok esélyt, hogy megálljak
azt hiszem, újra leesek (vagy elbukom?)
Ajtók nyílnak, ajtók záródnak,
emberek jönnek-mennek,
de én még mindig felvonókat vezetek
Sohasem itt, sohasem ott,
a talajon, vagy a levegőben
az emberek jönnek-mennek
de én még mindig felvonókat vezetek
Úgy tűnik, mindenkinek van hová mennie (van célja)
arról álmodom, hogy én is velük menjek, de aztán nem megyek
megnézem minden emelet előterét (ebben a sorban főleg nem vagyok biztos, hogy jól fordítom)
de sohasem találom meg, amit keresek
de örökké téged kereslek.
Ajtók nyílnak, ajtók záródnak,
emberek jönnek-mennek,
de én még mindig felvonókat vezetek
Sohasem itt, sohasem ott,
a talajon, vagy a levegőben
az emberek jönnek-mennek
de én még mindig felvonókat vezetek
Ha elindulnék és elvesznék
vagy inkább, ha itt lennél,
nem vezetném többé a felvonókat."
(a szöveg többi része már csak ismétlés)
Hát de most komolyan, lehetséges ez, vagy csak én fordítok pocsékul angolról?XD:O Nem bírom elhinni, hogy tényleg ez a szövege!
Ja, amúgy, aki énekel, egy 1984-ben született (nálam csak hat évvel idősebb) dán pasi:D tetszik a hangja ;) de azért persze még mindig olasz (v esetleg ausztrál) pasit szeretnékXD
Az angol szövegét itt érhetitek el:
http://www.sweetslyrics.com/882490.Mads%20Langer%20-%20Riding%20Elevators.html/
És amit én kihoztam belőle.. figyelem, jön!:D
"Arra várok, hogy megpihenhessek
belefáradtam a fel-alá járkálásba
de néha biztosabb, ha várok.
A csúcson csodaszép
de sohasem kapok esélyt, hogy megálljak
azt hiszem, újra leesek (vagy elbukom?)
Ajtók nyílnak, ajtók záródnak,
emberek jönnek-mennek,
de én még mindig felvonókat vezetek
Sohasem itt, sohasem ott,
a talajon, vagy a levegőben
az emberek jönnek-mennek
de én még mindig felvonókat vezetek
Úgy tűnik, mindenkinek van hová mennie (van célja)
arról álmodom, hogy én is velük menjek, de aztán nem megyek
megnézem minden emelet előterét (ebben a sorban főleg nem vagyok biztos, hogy jól fordítom)
de sohasem találom meg, amit keresek
de örökké téged kereslek.
Ajtók nyílnak, ajtók záródnak,
emberek jönnek-mennek,
de én még mindig felvonókat vezetek
Sohasem itt, sohasem ott,
a talajon, vagy a levegőben
az emberek jönnek-mennek
de én még mindig felvonókat vezetek
Ha elindulnék és elvesznék
vagy inkább, ha itt lennél,
nem vezetném többé a felvonókat."
(a szöveg többi része már csak ismétlés)
Hát de most komolyan, lehetséges ez, vagy csak én fordítok pocsékul angolról?XD:O Nem bírom elhinni, hogy tényleg ez a szövege!
Ja, amúgy, aki énekel, egy 1984-ben született (nálam csak hat évvel idősebb) dán pasi:D tetszik a hangja ;) de azért persze még mindig olasz (v esetleg ausztrál) pasit szeretnékXD
Ausztráliai álom: esőerdők és csőfelhők
Mindig elfelejtem megírni, hogy mi is ihlette a
2-án feltett "Álom-versemet"
azon túl persze, hogy nagyon vágyom Ausztráliába. Nos, a csőfelhőkről
Judit egyik tavalyi bejegyzésében"
olvastam először (a második bekezdésben:D) és megfogott, hogy egy olyan természeti jelenség, ami egyedülállóan Ausztráliára jellemző :) így a versből sem hagyhattam ki ;) Az esőerdő felfedezése pedig mégrégebbi álmom. Róla is gyakran keresek ausztrál videókat, most itt jön egy nagy kedvencem:
Ez egy értékes csoda! Az Earth Hour alkalmából is sokat gondoltam rá, de egyébként is. A természet értékeire gondolva talán könnyebb is odafigyelnünk arra, hogy óvjuk a környezetünket. És ha már erről írok, megemlítem, hogy múlt héten láttam a Discovery Worldön, hogy többek között már Jeruzsálemben is működik a műanyag palackok újrahasznosítása! Ahogy, ha jól tudom, Hollandiában és Belgiumban a joghurtos poharaké. Nálunk, az egyetemen meg van egy kávéautomata (nem láttam, csak hallottam róla, mert nem abban az épületben van, ahol nekem vannak óráim), amiben nincs műanyag pohár; a kávét tehát abba a pohárba önti bele, amit magaddal viszel. Ez a pohár pedig lehet üveg is, sőt, épp az a lényege, hogy ne eldobhatót használjunk. Ennek jegyében a gépre - egy csoptársam elmondása szerint - ez van írva: "Rainforest Alliance". A csoptársam ezt látva annyira meglepődött, hogy ezt kérdezte: "Miért van ez ráírva, amikor Magyarországon nincs is esőerdő?" Igaz, itt tényleg nincs. viszont egy valamit elfelejtett a kérdező: az esőerdő egyedüláló élővilága és klímája révén Földünk értékes oxigénforrása. Védelme tehát azokra is vonatkozik, akik távol élnek tőle.
2-án feltett "Álom-versemet"
azon túl persze, hogy nagyon vágyom Ausztráliába. Nos, a csőfelhőkről
Judit egyik tavalyi bejegyzésében"
olvastam először (a második bekezdésben:D) és megfogott, hogy egy olyan természeti jelenség, ami egyedülállóan Ausztráliára jellemző :) így a versből sem hagyhattam ki ;) Az esőerdő felfedezése pedig mégrégebbi álmom. Róla is gyakran keresek ausztrál videókat, most itt jön egy nagy kedvencem:
Ez egy értékes csoda! Az Earth Hour alkalmából is sokat gondoltam rá, de egyébként is. A természet értékeire gondolva talán könnyebb is odafigyelnünk arra, hogy óvjuk a környezetünket. És ha már erről írok, megemlítem, hogy múlt héten láttam a Discovery Worldön, hogy többek között már Jeruzsálemben is működik a műanyag palackok újrahasznosítása! Ahogy, ha jól tudom, Hollandiában és Belgiumban a joghurtos poharaké. Nálunk, az egyetemen meg van egy kávéautomata (nem láttam, csak hallottam róla, mert nem abban az épületben van, ahol nekem vannak óráim), amiben nincs műanyag pohár; a kávét tehát abba a pohárba önti bele, amit magaddal viszel. Ez a pohár pedig lehet üveg is, sőt, épp az a lényege, hogy ne eldobhatót használjunk. Ennek jegyében a gépre - egy csoptársam elmondása szerint - ez van írva: "Rainforest Alliance". A csoptársam ezt látva annyira meglepődött, hogy ezt kérdezte: "Miért van ez ráírva, amikor Magyarországon nincs is esőerdő?" Igaz, itt tényleg nincs. viszont egy valamit elfelejtett a kérdező: az esőerdő egyedüláló élővilága és klímája révén Földünk értékes oxigénforrása. Védelme tehát azokra is vonatkozik, akik távol élnek tőle.
április 11, 2012
A világ legdallamosabb nyelve
A világ legdallamosabb (és legszebb) nyelve az olasz, többek között ezért is tettszett meg rögtön. Az, hogy a legdallamosabb, nyelvészek által is elismert tény, viszont az, hogy legszebb, természetesen saját (és még jónéhány olaszos) véleménye :) Hogy bemutassam a dallamosságát, hoztam egy mondatot. Csak egy egyszerű mondat, de olyan, mintha vers lenne, ezért verses formában teszem fel:
Rivolgendo in mente il ricordo del primo incontro
e la speranza che gli ispirava il secondo,
Silvio alla fine si addormentò.
Magyarul (bár így nem hangzik jól):Amikor visszaemlékezett az első találkozásra, egy második reménye is megcsillant előtte, és míg erre gondolt, Silvio végül álomba merült.
Akkor itt van egyik kedvenc olasz versem is, Giuseppe Ungarettitől a Commiato. Az idézett versszaknak főleg az utolsó két sora tetszik nagyon, az a legdallamosabb:
"Gentile
Ettore Serra
poesia
è il mondo e l'umanità
la propria vita
fioriti dalla parola
la limpida meraviglia
di un delirante fermento (...)"
Magyarul: "Kedves Ettore Serra, a költészet a világ és az emberiség, saját életünk, mely a szavakból virágzik; egy örjöngő forrongásnak színtiszta csodája."
Bár tény, hogy ez vers, tehát szándékosan rímel. De az előző mondatot, amit idéztem egy regényből, nem versnek szánták, mégis teljesen úgy hangzik :) És az olaszban még rengeteg ilyen van, ezért is tetszett meg és a szeretetem (vagy szerelmem:D) iránta azóta is töretlen.
hát tudja-e valaki ezek után azt mondani az olasz nyelvre, hogy csúnya? :) szerintem még dallamossága miatt is könnyű tanulni - nekem legalábbis rengeteget segített kezdőként :)
Mindez egyébként a költészet napjáról jutott az eszembe:O Olaszul a versírás is sokkal könnyebb lehet, hiszen a szépsége miatt sokszor már az egyszerű beszéd is versnek hangzik ;)
Rivolgendo in mente il ricordo del primo incontro
e la speranza che gli ispirava il secondo,
Silvio alla fine si addormentò.
Magyarul (bár így nem hangzik jól):Amikor visszaemlékezett az első találkozásra, egy második reménye is megcsillant előtte, és míg erre gondolt, Silvio végül álomba merült.
Akkor itt van egyik kedvenc olasz versem is, Giuseppe Ungarettitől a Commiato. Az idézett versszaknak főleg az utolsó két sora tetszik nagyon, az a legdallamosabb:
"Gentile
Ettore Serra
poesia
è il mondo e l'umanità
la propria vita
fioriti dalla parola
la limpida meraviglia
di un delirante fermento (...)"
Magyarul: "Kedves Ettore Serra, a költészet a világ és az emberiség, saját életünk, mely a szavakból virágzik; egy örjöngő forrongásnak színtiszta csodája."
Bár tény, hogy ez vers, tehát szándékosan rímel. De az előző mondatot, amit idéztem egy regényből, nem versnek szánták, mégis teljesen úgy hangzik :) És az olaszban még rengeteg ilyen van, ezért is tetszett meg és a szeretetem (vagy szerelmem:D) iránta azóta is töretlen.
hát tudja-e valaki ezek után azt mondani az olasz nyelvre, hogy csúnya? :) szerintem még dallamossága miatt is könnyű tanulni - nekem legalábbis rengeteget segített kezdőként :)
Mindez egyébként a költészet napjáról jutott az eszembe:O Olaszul a versírás is sokkal könnyebb lehet, hiszen a szépsége miatt sokszor már az egyszerű beszéd is versnek hangzik ;)
április 10, 2012
Egy igazi, vidám húsvéti hétvége :)
Először is: bocsi mindenkitől, hogy ennyi időre eltűntem. Még péntekre terveztem egy bejegyzést, persze vidámabbat, mint amit akkor feltettem, de végül elmaradt:D húsvétkor pedig nem voltam a gépnél :)
De a húsvétom egyébként nagyon jól sikerült! :)
Szombaton apukámmal leutaztunk Kabára a rokonainkhoz (anyuék sajnos nem jöttek, mert anyu még szombat délelőtt dolgozott, tesómnak meg délutántól randija volt:D) Apu először csak egynapos villámlátogatást tervezett, amivel persze én több szempontból nem értettem egyet. Egyrészt, mert már január óta tervezem ezt a látogatást, csak eddig mindig közbejött valami:O másrészt, mert nagynénimen és nagymamán kívül még az unokatesóimmal is szerettem volna találkozni, akik viszont csak vasárnap jöttek. Ja és harmadrészt: tavaszi szünetem és húsvét is volt, amit most az egyszer igazán szerettem volna a tág családdal tölteni. És végül ez össze is jött :) apu rábeszélésében szerencsére nagynénim is segített, úgyhogy végül csak vasárnap este jöttünk haza :)
Szombaton még egész jó idő volt, így ebéd után ki tudtunk ülni csevegni a kertbe. Meséltem Magdi néniéknek az egyetemről, a vele kapcsolatos élményeimről, kicsit a szakdogáról és a terveimről (jaj tényleg, jól lemaradt a szakdoga-sztorim harmadik része a blogról, na majd jön..:O), meg persze kérdezgettem mindenkiről, aki még nem volt ott szombaton:D
Este húsvéti sonkás vacsi közben együtt néztük a Csillag születiket és megállapítottam, hogy Magdi nénivel mindenben egyet értünk ezzel kapcsban. De a Csillag születikes kommentjeinket majd egy következő bejegyzésben teszem fel.
Egy tévés kommentet viszont ebből a bejegyzésből sem hagyhatok ki: hogy lehet nagyszombaton katasztrófafilmeket adni? Ahogy a Csillagok után kapcsolgattuk, sehol egy vígjáték, vagy családi film, csak mindenhol katasztrófa meg krimi ment. De végül a zenecsatornán Magdi néni olasz koncertet talált:O
Éjfél környékén aludtunk el, de másnap fél nyolc körül már mindenki fenn volt, még én is. Apu csodálkozott is, mert szünetekben általában fél 9-nél, 9-nél előbb nem szokott látni.De elmagyaráztam neki, hogy olyan későn csak akkor szoktam kelni, ha tudom, hogy semmi különös program nincs a napra, viszont most, mivel Magdi néniéket nem láthatom mindennap, nem lett volna jó átaludni a délelőttöt :)
Arra is gondoltam, hogy reggeli után kiélvezem a kabai levegőt a kertben, viszont sajnos vasárnap már tényleg sokkal hidegebb volt, mint előtte, ezért kb. 20 percet voltam kint:O de apu annyira kertfanatikus, hogy amiben csak tudott, segített Magdi néninek. Még egy kicsit húsvéti nyúl is volt:D mert ő rejtette el a kertben az ajándékokat az ötéves Ádámnak és a kétéves Levinek.
Dél körül megérkeztek az unokatesóim is: a 31 éves unokanővérem, Eni a családjával és az unokabátyám,Karcsi a barátnőjével. Az érkezésükkel egy igazi vidám, élettel teli délután kezdődött :) Olyan jó volt újra látni őket! Ádi és Levi olyan sokat nőtt!:O hiába, ezelőtt csak tavaly szeptemberben láttam őket.. Miután vidáman felkutatták az ajándékokat a kertben, bementünk a házba, ahol a fiúk meglocsoltak :) de nemcsak Imi és Karcsi, hanem Ádi és Levi is, akik olyan szép locsolóverset mondtak, nagyon aranyosak voltak! Bár piros tojással nem készültem, valamivel mégis megleptem Ádiékat a locsolásért :) sőt az ötletem miatt még egy kicsit magamat is:D ugyanis egy percre én voltam az ausztrál húsvéti (erszényes) nyúl:O Hogy miért? Hát izééé... épp az a felső volt rajtam, aminek a hasán ilyen nagy kenguruzseb szerűség van:O Na, amikor láttam, h Ádiék készülnek locsolkodni, ebbe a zsebbe rejtettem a nekik szánt csokikat:D ők nem látták, viszont miután elmondták a verset és meglocsoltak, a kenguruzsebből előhúztam a csokikatXD
Aztán vidáman megebédeltünk - Magdi néni finomabbnál finomabb húsvéti fogásokkal készült, és a sütizés sem maradt el. Eni is hozott sütit, ami olyan finom volt, hogy Magdi néniének már nem is tudtam helyet hagyni:D ebéd közben megtudtam, hogy Karcsi és Eni járt környezetvédő szakkörbe! Persze, amikor még gimisek voltak :) Karcsitól rögtön kérdeztem is erről pár dolgot, de erről szintén külön postot írok, mert az Earth Hourhoz kapcsolódóan azóta egyébként is gyűjtöttem pár felfedezést, amit egy címke alá szeretnék venni majd. (igen, lassan elkezdem címkézni az írásaimat, hogyha egyszer sok lesz, akkor azért átlátható legyen a blogom:D)
Ebéd után Eni feltett egy kedves kérdést, amire bárkinek bármikor szívesen válaszolok, és ami miatt eléggé a középpontba is kerültem:D Ez a kérdés így hangzott: "Mi újság Ausztráliában?" :) Igen :) bár személyesen nem jártam még ott, álmaimban, lélekben és gondolatban mégis ott töltöm az időm egy részét; így az sem meglepő, ha még ilyen távolságból is vannak róla élményeim, felfedezéseim a net és a tv révén.:D El is kezdtem sztorizni, először csak Eninek, de végül azt vettem észre, hogy mindenki rám figyel :) egy regényesnek induló, majdnem öt hónapig tartó ausztráliai levelezésem történetét meséltem el, de aztán azt sem titkoltam el, hogy a misztikus 11. 11. 11-e óta mindent szeretnék felfedezni, ami a bennszülöttekkel kapcsolatos. Persze tudom, hogy ez ilyen távolságból tényleg igazi kihívás, talán furcsán is hangzik, de arról is írni fogok itt a blogon, hogy vannak olyan források róluk, amik még innen Mo-ról is elérhetők :) Meg folyamatosan gyűjtöm is a forrásokat, szóval semmi sem lehetetlen!:D
Hamar eltelt aztán a vasárnap délután: így van ez, ha jól érzed magad:D Kabáról feltöltődve, vidáman jöttem haza. A kabai látogatás egy igazi vidám húsvét vasárnappal ajándékozott meg, sőt, a fiúknak hála, még el sem hervadok :) itthon tegnap sajnos úgysem járt locsoló... akárki akármit mond, én szeretem ezt a hagyományt a húsvétban, kár, hogy errefelé már nem igazán tartják..
Mindenesetre, kabai húsvét forever!:D
De a húsvétom egyébként nagyon jól sikerült! :)
Szombaton apukámmal leutaztunk Kabára a rokonainkhoz (anyuék sajnos nem jöttek, mert anyu még szombat délelőtt dolgozott, tesómnak meg délutántól randija volt:D) Apu először csak egynapos villámlátogatást tervezett, amivel persze én több szempontból nem értettem egyet. Egyrészt, mert már január óta tervezem ezt a látogatást, csak eddig mindig közbejött valami:O másrészt, mert nagynénimen és nagymamán kívül még az unokatesóimmal is szerettem volna találkozni, akik viszont csak vasárnap jöttek. Ja és harmadrészt: tavaszi szünetem és húsvét is volt, amit most az egyszer igazán szerettem volna a tág családdal tölteni. És végül ez össze is jött :) apu rábeszélésében szerencsére nagynénim is segített, úgyhogy végül csak vasárnap este jöttünk haza :)
Szombaton még egész jó idő volt, így ebéd után ki tudtunk ülni csevegni a kertbe. Meséltem Magdi néniéknek az egyetemről, a vele kapcsolatos élményeimről, kicsit a szakdogáról és a terveimről (jaj tényleg, jól lemaradt a szakdoga-sztorim harmadik része a blogról, na majd jön..:O), meg persze kérdezgettem mindenkiről, aki még nem volt ott szombaton:D
Este húsvéti sonkás vacsi közben együtt néztük a Csillag születiket és megállapítottam, hogy Magdi nénivel mindenben egyet értünk ezzel kapcsban. De a Csillag születikes kommentjeinket majd egy következő bejegyzésben teszem fel.
Egy tévés kommentet viszont ebből a bejegyzésből sem hagyhatok ki: hogy lehet nagyszombaton katasztrófafilmeket adni? Ahogy a Csillagok után kapcsolgattuk, sehol egy vígjáték, vagy családi film, csak mindenhol katasztrófa meg krimi ment. De végül a zenecsatornán Magdi néni olasz koncertet talált:O
Éjfél környékén aludtunk el, de másnap fél nyolc körül már mindenki fenn volt, még én is. Apu csodálkozott is, mert szünetekben általában fél 9-nél, 9-nél előbb nem szokott látni.De elmagyaráztam neki, hogy olyan későn csak akkor szoktam kelni, ha tudom, hogy semmi különös program nincs a napra, viszont most, mivel Magdi néniéket nem láthatom mindennap, nem lett volna jó átaludni a délelőttöt :)
Arra is gondoltam, hogy reggeli után kiélvezem a kabai levegőt a kertben, viszont sajnos vasárnap már tényleg sokkal hidegebb volt, mint előtte, ezért kb. 20 percet voltam kint:O de apu annyira kertfanatikus, hogy amiben csak tudott, segített Magdi néninek. Még egy kicsit húsvéti nyúl is volt:D mert ő rejtette el a kertben az ajándékokat az ötéves Ádámnak és a kétéves Levinek.
Dél körül megérkeztek az unokatesóim is: a 31 éves unokanővérem, Eni a családjával és az unokabátyám,Karcsi a barátnőjével. Az érkezésükkel egy igazi vidám, élettel teli délután kezdődött :) Olyan jó volt újra látni őket! Ádi és Levi olyan sokat nőtt!:O hiába, ezelőtt csak tavaly szeptemberben láttam őket.. Miután vidáman felkutatták az ajándékokat a kertben, bementünk a házba, ahol a fiúk meglocsoltak :) de nemcsak Imi és Karcsi, hanem Ádi és Levi is, akik olyan szép locsolóverset mondtak, nagyon aranyosak voltak! Bár piros tojással nem készültem, valamivel mégis megleptem Ádiékat a locsolásért :) sőt az ötletem miatt még egy kicsit magamat is:D ugyanis egy percre én voltam az ausztrál húsvéti (erszényes) nyúl:O Hogy miért? Hát izééé... épp az a felső volt rajtam, aminek a hasán ilyen nagy kenguruzseb szerűség van:O Na, amikor láttam, h Ádiék készülnek locsolkodni, ebbe a zsebbe rejtettem a nekik szánt csokikat:D ők nem látták, viszont miután elmondták a verset és meglocsoltak, a kenguruzsebből előhúztam a csokikatXD
Aztán vidáman megebédeltünk - Magdi néni finomabbnál finomabb húsvéti fogásokkal készült, és a sütizés sem maradt el. Eni is hozott sütit, ami olyan finom volt, hogy Magdi néniének már nem is tudtam helyet hagyni:D ebéd közben megtudtam, hogy Karcsi és Eni járt környezetvédő szakkörbe! Persze, amikor még gimisek voltak :) Karcsitól rögtön kérdeztem is erről pár dolgot, de erről szintén külön postot írok, mert az Earth Hourhoz kapcsolódóan azóta egyébként is gyűjtöttem pár felfedezést, amit egy címke alá szeretnék venni majd. (igen, lassan elkezdem címkézni az írásaimat, hogyha egyszer sok lesz, akkor azért átlátható legyen a blogom:D)
Ebéd után Eni feltett egy kedves kérdést, amire bárkinek bármikor szívesen válaszolok, és ami miatt eléggé a középpontba is kerültem:D Ez a kérdés így hangzott: "Mi újság Ausztráliában?" :) Igen :) bár személyesen nem jártam még ott, álmaimban, lélekben és gondolatban mégis ott töltöm az időm egy részét; így az sem meglepő, ha még ilyen távolságból is vannak róla élményeim, felfedezéseim a net és a tv révén.:D El is kezdtem sztorizni, először csak Eninek, de végül azt vettem észre, hogy mindenki rám figyel :) egy regényesnek induló, majdnem öt hónapig tartó ausztráliai levelezésem történetét meséltem el, de aztán azt sem titkoltam el, hogy a misztikus 11. 11. 11-e óta mindent szeretnék felfedezni, ami a bennszülöttekkel kapcsolatos. Persze tudom, hogy ez ilyen távolságból tényleg igazi kihívás, talán furcsán is hangzik, de arról is írni fogok itt a blogon, hogy vannak olyan források róluk, amik még innen Mo-ról is elérhetők :) Meg folyamatosan gyűjtöm is a forrásokat, szóval semmi sem lehetetlen!:D
Hamar eltelt aztán a vasárnap délután: így van ez, ha jól érzed magad:D Kabáról feltöltődve, vidáman jöttem haza. A kabai látogatás egy igazi vidám húsvét vasárnappal ajándékozott meg, sőt, a fiúknak hála, még el sem hervadok :) itthon tegnap sajnos úgysem járt locsoló... akárki akármit mond, én szeretem ezt a hagyományt a húsvétban, kár, hogy errefelé már nem igazán tartják..
Mindenesetre, kabai húsvét forever!:D
április 06, 2012
Megdöbbentő kenguru-szigeti eukaliptusz-védelem...
Mindjárt kiderül, mirejlik emögött a hangzatos cím mögött... Minden álmom, hogy közelről is megismerhessem Ausztrália élővilágát. De addig is, míg nem lehetek ott, gyűjtöm róla az infókat ezerrel, hogyha egyszer lesz lehetőségem eljutni, akkor már felkészültebb legyek. Októberben a Travel Channel nevű tv-csatornán volt egy ismeretterjesztő film, aminek a narrációját diktafonra vettem, és le is írtam, így most meg tudom itt is osztani. A doksifilm a Kenguru-sziget élővilágáról szól és elég meglepő dolgot találtam benne, amit most kiragadok. A film szövegében {}-ek és /-ek között az én - nem túl finom - kommentjeim olvashatók:D Íme a film egy része:
"A Kenguru-sziget tökéletes szaporodóhelynek bizonyult a koalák számára: dúsan zöldellnek az eukaliptuszfák, amikből lakomázhatnak és nincsenek ragadozók, pl. kutyák, amik a kelet-ausztráliai populációt megsemmisítették. A Kenguru-szigetet ma az 1920-as években ide telepített koalák leszármazottjai népesítik be. Ez a populáció mára elvadult és most már 26 ezer koala él itt.
A baj az, hogy felfalják a gumifa (mármint eukaliptusz) apró hajtásait és ezzel elpusztítják a fákat.
A dél-ausztrál hatóságok igyekeznek megakadályozni, hogy a Kenguru-sziget elveszítse gumifáit. Egy vadőrt azzal bíztak meg, hogy mentse meg mind a fákat, mind a koalákat.
Narrátor: A probléma egyértelmű: a fák teljesen meg vannak kopasztva.
Vadőr: igen, a koala hajlamos kirágcsálni a fák lombkoronáját, s ha ezt huzamosabb ideig engedjük, akkor az egész fa elpusztul. Abból, hogy a lombozat belseje le van rágcsálva, egyértelműen látszik, hogy melyik fát ették a koalák. A külső ágakat nem tudják elérni. Ezért a kinyúló ágakon gyakran megmarad a dús levélzet; de a fa csúcsa teljesen meg van kopasztva.
2001-ben felmértük a populációt az egész szigeten és összesen 22-27 ezer között volt a zsámuk. Nagy túlélők, és egyre csak szaporodnak.
Narrátor: a megoldás tehát vagy a sterilizálás vagy az áttelepítés.
Vadőr: tulajdonképpen a kettő kombinációja; ahol nagy kárt tesznek kedvenc fáikban, kitelepítjük őket. Októbertől áprilisig fogjuk be őket, mert akkor a legkedvezőbbek az időjárási feltételek. Tavaly október óta egy tizennyolc fős csapat járja a szigetet és keresi a koalákat. Miután befogták őket, az állatorvoshoz viszik sterilizálásra.
{Figyelem! Most jön az ismeretterjesztőnek az a része, amin nagyon megbotránkoztam!} : Olyan közel kell mászni a koalához, amennyire csak lehet. Kötelet tesznek a nyaka köré, hogy ne másszon magasabbra, aztán zászlót lobogtatnak az orra előtt, amitől megpróbál távolodni. Így tudjuk lecsalni őket a fáról. A földön egy másik ember elkapja és vászonzsákba dugja - és onnanmeg már mehet az eljárás. {Ausztrálok! Akárhogy is, de érző lényekről van szó! Talán elfelejtettétek?:S arról pedig nem is szólva, hogy maga az ember sokkal több kárt okozott és okoz a mai napig az eukaliptuszerdőkben, mint a koalák, akiknek természetes élőhelye!}
/A hallottakon egyébként még maga a narrátor is megbotránkozik, s ennek a következő kérdéssel ad hangot/ :
Narrátor: Ön szereti a koalákat?
Vadőr: Igen, elragadó állatok!
Narrátor: Mégis sterilizálja és kitelepíti őket?
Vadőr: Ez egy humánus megoldása egy nagyon nehéz problémának. {Nahát! Hát nekem minden eszembe jutott erről, csak az nem, hogy humánus!} Figyelünk a kualák jólétére. Nem fogjuk be őket harminc fok felett, mert hőgutát kaphatnak. {ó, milyen körültekintő!} A befogók ki vannak képezve, hogy hogyan bánjanak a koalákkal, így minimalizálják a stresszt; s olyan gyorsan visszaviszszük őket, amennyire csak lehet. 1997-ben indult a program, azóta kb. hatezer koalát sterilizáltunk. {basszus!} Két és félezret tovább küldtünk délkeletre, Dél-Ausztráliába. {rendben, ezzel talán nem is lenne gond; de sterilizálás nélkül nem mehetett volna?{ Miután sterilizálták őket, azonnal műanyag állathordozóba kerülnek és feltesszük a repülőre. Bérelünk egy repülőt, amivel egyszerre 40 koalát vihetünk a Mount Gambier-ba, vagy más regionális reptérre, ami közel van a helyhez, ahol szabadon eresztjük őket. Egy ember a Mount Gambier-n összegyűjti az állatokat és elviszi őket a kijelölt területre, ahol szabadon engedi őket. Ott egyből kiugranak a dobozból, amit egy fa alá tesznek és addig kísérik őket figyelemmel, amíg felmásznak a fára és boldogan letelepszenek a tetején. Van egy ellenőrző programunk is. A sziget különböző pontjain 115 ellenőrző pontunk van, ahová minden évben visszamegyünk és megvizsgáljuk a koalák állapotát és a populáció sűrűségét. {minél kevesebb, annál jobb, mi?:P :( } Így megtudjuk, hogy egy területen mennyi koalát sterilizáltunk és látjuk, ha csökken a populáció sűrűsége. De a legfontosabb az, hogy látjuk, hogyan reagálnak a fák a kezelésre. {hát persze, hogy aza legfontosabb :( } Fantasztikus látvány, amikor azokon a részeken, ahol beavatkoztunk, a fák burjánzanak és hatalmas lombozatuk van. Ezt nagyon jó látni.
Narrátor: más növények gazdagon virágoznak a Kenguru-szigeten. Itt él a kefevirág, haikia, ausztrál teafa, tél tűrő banksia, és a porzós akác."
Ti mit gondoltok erről, amit itt idéztem? Ugye ti sem értetek vele egyet?:D
"A Kenguru-sziget tökéletes szaporodóhelynek bizonyult a koalák számára: dúsan zöldellnek az eukaliptuszfák, amikből lakomázhatnak és nincsenek ragadozók, pl. kutyák, amik a kelet-ausztráliai populációt megsemmisítették. A Kenguru-szigetet ma az 1920-as években ide telepített koalák leszármazottjai népesítik be. Ez a populáció mára elvadult és most már 26 ezer koala él itt.
A baj az, hogy felfalják a gumifa (mármint eukaliptusz) apró hajtásait és ezzel elpusztítják a fákat.
A dél-ausztrál hatóságok igyekeznek megakadályozni, hogy a Kenguru-sziget elveszítse gumifáit. Egy vadőrt azzal bíztak meg, hogy mentse meg mind a fákat, mind a koalákat.
Narrátor: A probléma egyértelmű: a fák teljesen meg vannak kopasztva.
Vadőr: igen, a koala hajlamos kirágcsálni a fák lombkoronáját, s ha ezt huzamosabb ideig engedjük, akkor az egész fa elpusztul. Abból, hogy a lombozat belseje le van rágcsálva, egyértelműen látszik, hogy melyik fát ették a koalák. A külső ágakat nem tudják elérni. Ezért a kinyúló ágakon gyakran megmarad a dús levélzet; de a fa csúcsa teljesen meg van kopasztva.
2001-ben felmértük a populációt az egész szigeten és összesen 22-27 ezer között volt a zsámuk. Nagy túlélők, és egyre csak szaporodnak.
Narrátor: a megoldás tehát vagy a sterilizálás vagy az áttelepítés.
Vadőr: tulajdonképpen a kettő kombinációja; ahol nagy kárt tesznek kedvenc fáikban, kitelepítjük őket. Októbertől áprilisig fogjuk be őket, mert akkor a legkedvezőbbek az időjárási feltételek. Tavaly október óta egy tizennyolc fős csapat járja a szigetet és keresi a koalákat. Miután befogták őket, az állatorvoshoz viszik sterilizálásra.
{Figyelem! Most jön az ismeretterjesztőnek az a része, amin nagyon megbotránkoztam!} : Olyan közel kell mászni a koalához, amennyire csak lehet. Kötelet tesznek a nyaka köré, hogy ne másszon magasabbra, aztán zászlót lobogtatnak az orra előtt, amitől megpróbál távolodni. Így tudjuk lecsalni őket a fáról. A földön egy másik ember elkapja és vászonzsákba dugja - és onnanmeg már mehet az eljárás. {Ausztrálok! Akárhogy is, de érző lényekről van szó! Talán elfelejtettétek?:S arról pedig nem is szólva, hogy maga az ember sokkal több kárt okozott és okoz a mai napig az eukaliptuszerdőkben, mint a koalák, akiknek természetes élőhelye!}
/A hallottakon egyébként még maga a narrátor is megbotránkozik, s ennek a következő kérdéssel ad hangot/ :
Narrátor: Ön szereti a koalákat?
Vadőr: Igen, elragadó állatok!
Narrátor: Mégis sterilizálja és kitelepíti őket?
Vadőr: Ez egy humánus megoldása egy nagyon nehéz problémának. {Nahát! Hát nekem minden eszembe jutott erről, csak az nem, hogy humánus!} Figyelünk a kualák jólétére. Nem fogjuk be őket harminc fok felett, mert hőgutát kaphatnak. {ó, milyen körültekintő!} A befogók ki vannak képezve, hogy hogyan bánjanak a koalákkal, így minimalizálják a stresszt; s olyan gyorsan visszaviszszük őket, amennyire csak lehet. 1997-ben indult a program, azóta kb. hatezer koalát sterilizáltunk. {basszus!} Két és félezret tovább küldtünk délkeletre, Dél-Ausztráliába. {rendben, ezzel talán nem is lenne gond; de sterilizálás nélkül nem mehetett volna?{ Miután sterilizálták őket, azonnal műanyag állathordozóba kerülnek és feltesszük a repülőre. Bérelünk egy repülőt, amivel egyszerre 40 koalát vihetünk a Mount Gambier-ba, vagy más regionális reptérre, ami közel van a helyhez, ahol szabadon eresztjük őket. Egy ember a Mount Gambier-n összegyűjti az állatokat és elviszi őket a kijelölt területre, ahol szabadon engedi őket. Ott egyből kiugranak a dobozból, amit egy fa alá tesznek és addig kísérik őket figyelemmel, amíg felmásznak a fára és boldogan letelepszenek a tetején. Van egy ellenőrző programunk is. A sziget különböző pontjain 115 ellenőrző pontunk van, ahová minden évben visszamegyünk és megvizsgáljuk a koalák állapotát és a populáció sűrűségét. {minél kevesebb, annál jobb, mi?:P :( } Így megtudjuk, hogy egy területen mennyi koalát sterilizáltunk és látjuk, ha csökken a populáció sűrűsége. De a legfontosabb az, hogy látjuk, hogyan reagálnak a fák a kezelésre. {hát persze, hogy aza legfontosabb :( } Fantasztikus látvány, amikor azokon a részeken, ahol beavatkoztunk, a fák burjánzanak és hatalmas lombozatuk van. Ezt nagyon jó látni.
Narrátor: más növények gazdagon virágoznak a Kenguru-szigeten. Itt él a kefevirág, haikia, ausztrál teafa, tél tűrő banksia, és a porzós akác."
Ti mit gondoltok erről, amit itt idéztem? Ugye ti sem értetek vele egyet?:D
április 04, 2012
Szakdogám története (2. rész - avagy ezt nem nekem találták ki...)
márc. 4-én írtam:
Azt hiszem, ezt már a legtöbb egyetemista megállapította, én csak ismétlem.. Szóval arról van szó, hogy úgy érzem, nem nekem találták ki azt, hogy egyszerre kell órákra készülni és járni, plusz még szakdogát is írni. Valahogy a kettőt nem lehet összehangolni, legalábbis nekem eddig még nem igazán sikerült. Pl. megígértem a témavezetőmnek, hogy 1-jén elküldöm neki a szakdogám első néhány oldalát.. Ez az ígéret szerdán hangzott el, de azt hiszitek, sikerült betartanom?:S hát nagyon nem: még szerda este gondoltam, átnézem a meglévőt és tényleg csak olyat küldök, amiben biztos vagyok. Ahha, csakhogy azt elfelejtettem, hogy másnap latinból zh, amire ugye nem ártana kicsit készülni. Így a szerda estém és csütörtök reggelem a latinnal ment el, csütörtökön 10-kor meg is írtam a zh-t. Gondoltam, délután majd átnézem a küldenivalót. Ahha, csakhogy délben rám tört a migrén és mivel nem volt nálam gyógyszer, így csak négy után tudtam vele kezdeni valamit, amikor hazajöttem. De akkor persze már nem múlt el, így a szakdogás terv megint tolódott egy nappal. Péntek reggel jókedvűen, nagy-nagy ihlettel keltem, azzal az igazi "olasztrál" gondolattal, hogy a lehetetlen nem létezik és akár még reggel elküldhetem a meglévő anyagot. Hm, csak megint elfelejtettem valamit: mégpedig a forrásokat és lábjegyzeteket, amikből rengeteg van abban a tanulmányban, amit fordítok. Viszont eddig nem törődtem velük, csak a folyamatos szöveget fordítottam, mert a lábjegyzetek csak zavartak. De most, hogy már küldeném a doksit, azért talán nem ártana azokat is lefordítani és belecsempészni a szövegbe, a megfelelő helyekre. Nos, péntek reggel nyolckor el is kezdtem jó hangulatban és jó érzés volt, hogy nem is ment olyan rosszul, mint gondoltam. De mire a legjobban belejöttem, akkorra pont mennem kellett a vonathoz, mert 10-től ugye megint órám volt. Péntekenként összvissz egy órám van 10-től, ami még csak nem is olaszos, hanem áltköt, mégis ott kell lenenm, mert ha háromszor hiányzom (amiből már félév elején lement kettő), nem engednek vizsgázni. Hát nincs mit tenni, morcosan bemegyek - félre ne értsétek a morcosságot, nem annak a jele, hogy már nem szeretek egyetemre járni; csak azért van, mert a legnagyobb szakdolgozati ihletem közepén félbe kell hagynom a munkát egyetlen olyan óra miatt, ami még csak nem is olaszos! De 1-re újra itthon vagyok; gyors ebéd, aztán végre folytathatom a lábjegyzetek- és források magyarítását és visszacsempészését a fordításomba. De rá kell jönnöm, hogy mégsem olyan könnyű, mint amilyennek reggel látszott, az egész eddigi szöveget át kell szerkesztenem, hogy a lábjegyzetek és idézetek a megfelelő oldalak megfelelő részeire kerüljenek. És míg ezen dolgozom, fel is fedezek néhány elementáris elértést a tanulmány magyar verziójában.. amit ugye én írtam.. hehe.. mégiscsak jó, hogy vannak azok a plusz jegyzetek, különben ez lehet, nemis derült volna ki. Gyors javítom, amit csak tudok - azért nem olyan vészes, meg az első verziós fordításban azért mindig vannak elértések, lehet, még a vérprofiknál is becsúszik egy-egy, szóval noooparaaa, nem véletlenül terveztem, hogy átnézem az eddigi írásom. De még így is, csak márc. 3-án délben jutottam el arra a pontra, hogy el merjem küldeni! A megígért időponthoz képest 2 napot késtem!:S ráfoghatnám ezt az olasz életérzésre - mert az olaszok is köztudottan sokat késnek.. na de azért talán nem ennyit!:S de tényleg, bármennyire próbáltam, mindig közbejött valami: először a latin zh, aztán a fejfájás, majd a pénteki óra, ami elvágta a napom, utána meg egyszerűen csak az, hogy a lehető legeslegjobbat akartam küldeni, de ezt csak szombatra sikerült összehoznom..
S hogy végül mindennek mi lett a vége? A szakdogás sztorit holnap folytatom! :)
Azt hiszem, ezt már a legtöbb egyetemista megállapította, én csak ismétlem.. Szóval arról van szó, hogy úgy érzem, nem nekem találták ki azt, hogy egyszerre kell órákra készülni és járni, plusz még szakdogát is írni. Valahogy a kettőt nem lehet összehangolni, legalábbis nekem eddig még nem igazán sikerült. Pl. megígértem a témavezetőmnek, hogy 1-jén elküldöm neki a szakdogám első néhány oldalát.. Ez az ígéret szerdán hangzott el, de azt hiszitek, sikerült betartanom?:S hát nagyon nem: még szerda este gondoltam, átnézem a meglévőt és tényleg csak olyat küldök, amiben biztos vagyok. Ahha, csakhogy azt elfelejtettem, hogy másnap latinból zh, amire ugye nem ártana kicsit készülni. Így a szerda estém és csütörtök reggelem a latinnal ment el, csütörtökön 10-kor meg is írtam a zh-t. Gondoltam, délután majd átnézem a küldenivalót. Ahha, csakhogy délben rám tört a migrén és mivel nem volt nálam gyógyszer, így csak négy után tudtam vele kezdeni valamit, amikor hazajöttem. De akkor persze már nem múlt el, így a szakdogás terv megint tolódott egy nappal. Péntek reggel jókedvűen, nagy-nagy ihlettel keltem, azzal az igazi "olasztrál" gondolattal, hogy a lehetetlen nem létezik és akár még reggel elküldhetem a meglévő anyagot. Hm, csak megint elfelejtettem valamit: mégpedig a forrásokat és lábjegyzeteket, amikből rengeteg van abban a tanulmányban, amit fordítok. Viszont eddig nem törődtem velük, csak a folyamatos szöveget fordítottam, mert a lábjegyzetek csak zavartak. De most, hogy már küldeném a doksit, azért talán nem ártana azokat is lefordítani és belecsempészni a szövegbe, a megfelelő helyekre. Nos, péntek reggel nyolckor el is kezdtem jó hangulatban és jó érzés volt, hogy nem is ment olyan rosszul, mint gondoltam. De mire a legjobban belejöttem, akkorra pont mennem kellett a vonathoz, mert 10-től ugye megint órám volt. Péntekenként összvissz egy órám van 10-től, ami még csak nem is olaszos, hanem áltköt, mégis ott kell lenenm, mert ha háromszor hiányzom (amiből már félév elején lement kettő), nem engednek vizsgázni. Hát nincs mit tenni, morcosan bemegyek - félre ne értsétek a morcosságot, nem annak a jele, hogy már nem szeretek egyetemre járni; csak azért van, mert a legnagyobb szakdolgozati ihletem közepén félbe kell hagynom a munkát egyetlen olyan óra miatt, ami még csak nem is olaszos! De 1-re újra itthon vagyok; gyors ebéd, aztán végre folytathatom a lábjegyzetek- és források magyarítását és visszacsempészését a fordításomba. De rá kell jönnöm, hogy mégsem olyan könnyű, mint amilyennek reggel látszott, az egész eddigi szöveget át kell szerkesztenem, hogy a lábjegyzetek és idézetek a megfelelő oldalak megfelelő részeire kerüljenek. És míg ezen dolgozom, fel is fedezek néhány elementáris elértést a tanulmány magyar verziójában.. amit ugye én írtam.. hehe.. mégiscsak jó, hogy vannak azok a plusz jegyzetek, különben ez lehet, nemis derült volna ki. Gyors javítom, amit csak tudok - azért nem olyan vészes, meg az első verziós fordításban azért mindig vannak elértések, lehet, még a vérprofiknál is becsúszik egy-egy, szóval noooparaaa, nem véletlenül terveztem, hogy átnézem az eddigi írásom. De még így is, csak márc. 3-án délben jutottam el arra a pontra, hogy el merjem küldeni! A megígért időponthoz képest 2 napot késtem!:S ráfoghatnám ezt az olasz életérzésre - mert az olaszok is köztudottan sokat késnek.. na de azért talán nem ennyit!:S de tényleg, bármennyire próbáltam, mindig közbejött valami: először a latin zh, aztán a fejfájás, majd a pénteki óra, ami elvágta a napom, utána meg egyszerűen csak az, hogy a lehető legeslegjobbat akartam küldeni, de ezt csak szombatra sikerült összehoznom..
S hogy végül mindennek mi lett a vége? A szakdogás sztorit holnap folytatom! :)
Szakdogám története (1. rész)
Ígértem, hogy elmesélem a készülő szakdogám történetét. Nos, mint szinte mindennel, ezzel is az utolsó percig variáltam. Pedig valójában már tavaly ilyenkor elkezdtem gondolkozni azon, hogy mi is legyen a témám. Mivel az egyetemi három évre a szakdoga teszi fel a koronát, mindenképp olyan témát akartam, ami igazán leköt és érdekel és így a lehető legjobban el tudok merülni benne. Gondoltam, ha rosszul választok, nem tudom élvezettel írni és az nagyon nem lenne jó. Tavaly áprilistól előjött sok lehetőség, de sem én, sem a tanáraim nem éreztük őket elég jónak. De nyáron végül megört a jég és szeptemberben már azzal az ötlettel mentem órára, hogy az olasz és a magyar humanizmus kapcsolatáról szeretnék kutatni és írni. A reneszánsz mindig is tetszett, az pedig különösen, hogy Mátyás király Magyarországra is behozta Itáliából, s hogy ennek a révén olasz-magyar barátságok is szövődtek, hiszen abban az időben sok magyar irodalmárt küldtek tanulni Itáliába - sok olasz pedig kulturközvetítőnek jött Magyarországra.
De a tanár úr, akinek mondtam a tervemet, sokkal testhezállóbb lehetőséget ajánlott. Tudta, hogy a jövőre nézve az a tervem, hogy szakfordító lehessek. Ezért azt javasolta, hogy kutatás helyett inkább fordítsak le és elemezzek egy tanulmányt. Ez leendő szakfordítóként sokkal jobban tetszett és rögtön arra gondoltam, hogy hát persze, ha később szakfordítónak jelentkezem valahová, akkor az önéletrajzomban is sokkal jobban fog mutatni egy fordítási szakdolgozat, mint egy kutatómunka!
De a reneszánszos tervemből mindenesetre így sem engedtem :) úgy terveztem, hogy egy olyan tanulmányt fogok fordítani, ami a reneszánsz olasz-magyar kapcsolatokkal foglalkozik. De ezt a tervet csak december 16-án vetettem fel a leendő témavezetőmnek, akinek nagyon tetszett az ötlet, és rögtön ígérte, hogy választ nekem szöveget. Azért kell, hogy ő válasszon, mert ilyen fordítási szakdolgozatnál - érthető módon - csak olyan szöveg jöhet szóba, ami még garantáltan nem jelent meg magyarul. (Ily módon el lehet kerülni, hogy úgy járjak, mint S. P... Hehe, no comment:D)
Nagyon megkönnyebbültem, hogy a tanár úrnak ennyire tetszett az ötlet és nagoyn izgatottan vártam a szöveget. Örültem, hgoy ő fogja kiválasztani, mert én, mint egyszerű diák, azért nem tudtam volna, mi jelent meg már magyarul és mi az, ami még nem..
Végül ez év febr. 10-én megkaptam a fordítanivaló szöveget, és 20-án kezdtem el dolgozni rajta! Azért nem előbb, mert 7-étől 17-ig épp olasz-cseh-magyar tali volt az egyetemen jobbnál jobb előadásokkal és kirándulásokkal, amit semmiképp sem akartam kihagyni. De amikor 20-án elkezdtem fordítani a szöveget, máris volt egy olyan gyanús érzésem,hogy túl későn álltam neki:O
Mondjuk hozzáteszem, eléggé féltem is tőle, szóval amikor megkaptam, még örültem is, hogy nem érek rá rögtön, mert.. hogy is mondjam.. valahogy kicsinek éreztem magam a feladathoz. Szeretek fordítani, az lesz a jövőm is (most már biztiii!!!), csak valahogy mégis nagyon féltem nekikezdeni annak a nagy kihívásnak, amit a köznyelv egyszerűen csak szakdolgozatnak nevez :) de amikor elkezdtem, kellemes meglepetés ért: a szöveg elsőre nem is tűnt olyan nehéznek. Néhány része tényleg könnyű volt, de aztán, ahogy haladtam benne, jöttek elő a nehézségek ezerrel. Ettől függetlenül febr. 29-ére a lábjegyzetek és két oldalnyi folyó szöveg híján szinte az egész megvolt magyarul, igaz, még csak piszkozatban.
De írtam, hogy voltak nehézségek: na ezek nemcsak fordítástechnikai nehézségek jöttek elő, hanem az is, hogy össze kellett hangolnom az egyetemi életet a szakdolgozó élettel. Vagyis míg írtam, mellette még órákra, zh-kra is kellett készülni, és sajnos úgy tűnt, nem igazán tudom összehangolni a kettőt. Erről márc. 4-én írtam is a régi megszűnt blogomra egy bejegyzést, amit egy következőben most itt is megosztok, mert szerintem elég tanulságos:D
De a tanár úr, akinek mondtam a tervemet, sokkal testhezállóbb lehetőséget ajánlott. Tudta, hogy a jövőre nézve az a tervem, hogy szakfordító lehessek. Ezért azt javasolta, hogy kutatás helyett inkább fordítsak le és elemezzek egy tanulmányt. Ez leendő szakfordítóként sokkal jobban tetszett és rögtön arra gondoltam, hogy hát persze, ha később szakfordítónak jelentkezem valahová, akkor az önéletrajzomban is sokkal jobban fog mutatni egy fordítási szakdolgozat, mint egy kutatómunka!
De a reneszánszos tervemből mindenesetre így sem engedtem :) úgy terveztem, hogy egy olyan tanulmányt fogok fordítani, ami a reneszánsz olasz-magyar kapcsolatokkal foglalkozik. De ezt a tervet csak december 16-án vetettem fel a leendő témavezetőmnek, akinek nagyon tetszett az ötlet, és rögtön ígérte, hogy választ nekem szöveget. Azért kell, hogy ő válasszon, mert ilyen fordítási szakdolgozatnál - érthető módon - csak olyan szöveg jöhet szóba, ami még garantáltan nem jelent meg magyarul. (Ily módon el lehet kerülni, hogy úgy járjak, mint S. P... Hehe, no comment:D)
Nagyon megkönnyebbültem, hogy a tanár úrnak ennyire tetszett az ötlet és nagoyn izgatottan vártam a szöveget. Örültem, hgoy ő fogja kiválasztani, mert én, mint egyszerű diák, azért nem tudtam volna, mi jelent meg már magyarul és mi az, ami még nem..
Végül ez év febr. 10-én megkaptam a fordítanivaló szöveget, és 20-án kezdtem el dolgozni rajta! Azért nem előbb, mert 7-étől 17-ig épp olasz-cseh-magyar tali volt az egyetemen jobbnál jobb előadásokkal és kirándulásokkal, amit semmiképp sem akartam kihagyni. De amikor 20-án elkezdtem fordítani a szöveget, máris volt egy olyan gyanús érzésem,hogy túl későn álltam neki:O
Mondjuk hozzáteszem, eléggé féltem is tőle, szóval amikor megkaptam, még örültem is, hogy nem érek rá rögtön, mert.. hogy is mondjam.. valahogy kicsinek éreztem magam a feladathoz. Szeretek fordítani, az lesz a jövőm is (most már biztiii!!!), csak valahogy mégis nagyon féltem nekikezdeni annak a nagy kihívásnak, amit a köznyelv egyszerűen csak szakdolgozatnak nevez :) de amikor elkezdtem, kellemes meglepetés ért: a szöveg elsőre nem is tűnt olyan nehéznek. Néhány része tényleg könnyű volt, de aztán, ahogy haladtam benne, jöttek elő a nehézségek ezerrel. Ettől függetlenül febr. 29-ére a lábjegyzetek és két oldalnyi folyó szöveg híján szinte az egész megvolt magyarul, igaz, még csak piszkozatban.
De írtam, hogy voltak nehézségek: na ezek nemcsak fordítástechnikai nehézségek jöttek elő, hanem az is, hogy össze kellett hangolnom az egyetemi életet a szakdolgozó élettel. Vagyis míg írtam, mellette még órákra, zh-kra is kellett készülni, és sajnos úgy tűnt, nem igazán tudom összehangolni a kettőt. Erről márc. 4-én írtam is a régi megszűnt blogomra egy bejegyzést, amit egy következőben most itt is megosztok, mert szerintem elég tanulságos:D
április 02, 2012
:) Épp ma egy éve, hogy...
...megszületett a legelső akrosztikonos versem, amit most itt is megosztok! ;) A sorainak a kezdőbetűi legnagyobb álmomat fejezik ki. A címe is egyszerűen az, hogy:
Álom-vers
Annyi az álom és terv, mi bennem él!
Utamon ezer kaland elkísér;
Szeretnék ma mindent felfedezni,
Téren, s időn felülkerekedni!
Regényes tájak, friss esőerdők,
Álom-sziget, fölötte csőfelhők.
Lehetne bár, még ma útrakelnék,
Irányt többé el nem tévesztenék:
Az álmom egy nap valóság lehet!
(írtam: 2011. ápr. 2-án)
***
Álom-vers
Annyi az álom és terv, mi bennem él!
Utamon ezer kaland elkísér;
Szeretnék ma mindent felfedezni,
Téren, s időn felülkerekedni!
Regényes tájak, friss esőerdők,
Álom-sziget, fölötte csőfelhők.
Lehetne bár, még ma útrakelnék,
Irányt többé el nem tévesztenék:
Az álmom egy nap valóság lehet!
(írtam: 2011. ápr. 2-án)
***
Szombati küldetés sikeresen teljesítve :)
Örömmel írhatom, hogy a szombati küldetés jól sikerült! Igaz, a szabadba végül nem mentünk ki az erős és hideg szél miatt, de fél 9-kor lekapcsoltunk mindent a lakásban. Én, mint (leendő ausztrál:D) küldetésszervező, a szobámban ill. tesóm szobájában már du. 3-kor lekapcsoltam a konnektorokat (tesóm nem volt itthon szombaton, így könnyű volt), de a lakás többi kütyüjét fél 9-kor kapcsoltuk le. Fél 9-ig tévéztünk, aztán visszaszámlálással percre pontosan fél 9-kor a tévét is kikapcsoltam, anyu meg kihúzta a hűtőt. És annyira biztire akartam menni, hogy végül a kapcsolószekrényben is offoltunk mindent :) szóval a lekapcsolós bekapcsolódás igazán teljes volt! És engem annyira feldobott, amikor arra gondoltam, hogy fél 9-kor Magyarország nagy részén és Európa számos országában tették ugyanezt (most a többi földrészt nem tudom, de gondolom, hogy minden földrész saját időzónájának megfelelően kapcsolódott le, tehát pl. az akció szülőföldje, Ausztrália már akkor, amikor nálunk még csak délelőtt volt.) Jó érzés volt egy olyan akció részesének lenni, amihez az egész világ csatlakozott. És mielőtt elfelejtem: tettem egy fogadalmat, hogy ezentúl jobban odafigyelek arra, hogy kihúzzak mindent, amit épp nem használok. Ezen kívül az újrahasznosításra és szelektív hulladékgyűjtésre is - bár utóbbit már gyakorlom egy ideje :) ennek az akciónak ez is az üzenete; és nemcsak egy napra szól, hanem egész évre és még tovább!
Az akció idejét egyébként mi még meg is hosszabbítottuk, mert fél 10 helyett csak negyed 11-kor kapcsoltunk vissza mindent:D
Csak egy valami szomorított el: a város fényei egész idő alatt égtek :( ez sajnos tavaly is így volt, ami azért kár, mert pl. Esztergom is csatlakozott, akkor Dorog miért nem tudott?:S De azért remélem, hogy az utca fényei ellenére a miénken kívül több lakásban kialudtak a fények a Föld Órája alkalmából.
Ami pedig az utcát illeti: amilyen elszánt vagyok, jövőre talán már ezt is megszervezem:D Na jó, persze ezt nem gondolom komolyan, hisz a családot azért könnyebb rávenni, mint a polgármestert. :) És annak nagyon örülök, hogy a családot ilyen könnyű volt! ;)
Az akció idejét egyébként mi még meg is hosszabbítottuk, mert fél 10 helyett csak negyed 11-kor kapcsoltunk vissza mindent:D
Csak egy valami szomorított el: a város fényei egész idő alatt égtek :( ez sajnos tavaly is így volt, ami azért kár, mert pl. Esztergom is csatlakozott, akkor Dorog miért nem tudott?:S De azért remélem, hogy az utca fényei ellenére a miénken kívül több lakásban kialudtak a fények a Föld Órája alkalmából.
Ami pedig az utcát illeti: amilyen elszánt vagyok, jövőre talán már ezt is megszervezem:D Na jó, persze ezt nem gondolom komolyan, hisz a családot azért könnyebb rávenni, mint a polgármestert. :) És annak nagyon örülök, hogy a családot ilyen könnyű volt! ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)