Olasztrália leírása

június 28, 2012

Heti jóhír: a félévemmel minden rendben!

Annyira jó most minden! Tegnap, ahogy ránéztem a Neptunra, rájöttem, hogy nem is sikerült olyan rosszul a harmadévem második féléve, mint gondoltam :) a szemináriumokkal együtt összesen hat tárgy lett ötös! S hogy ez miért jelent olyan sokat? Nem azért, mert stréber vagyok, hanem mert tapasztalatból tudom, hogy egy jó átlag bármikor jól jöhet:D

S hogy nincs gond, azt csak tegnap óta tudom, mert csak mostanra kaptam meg mindenből a jegyem :) És ezzel együtt már azt is tudom, hogy az a bizonyos jún. 12-i szörnyű vizsganap, amiről múlt szombaton írtam, tényleg nem volt a világvége, még ha akkor úgy is tűnt! De most jöjjön akkor a beszámoló a sikeres vizsgáimról :)

Ahogy írtam, jún. 5-én volt a legelső, ami nem volt ugyan főszakos tárgy, viszont keresztény volt. Volt benne egyháztörténet, Biblia-ismeret, keresztény hagyományok ismerete, ilyesmik. S mivel ezek a dolgok sosem álltak tőlem távol, az első vizsgaötöst ebből a tárgyból szereztem.

Másnap, jún. 6-án abból a tárgyból mentem, amit az előző félévben nem tudtam felvenni és akkor nem is sikerült:D vagyis olasz barokk irodalomból. Izgultam most is, pláne, amikor kiderült, hogy nem azt a tételsort dolgoztam ki, amelyiket kellett volna. Persze az anyag ugyanaz volt, csak más címekkel, meg úgymond nagyobb felosztásban, tehát, míg nekem volt egy 12 kidolgozott tételből álló tételsorom, a vizsgán kiderült, hogy eredetileg nem is 12 van, hanem 20. Ez megint csak az én figyelmetlenségem volt: a 2012-es helyett a 2011-es tételsort néztem, amikor kidolgoztam őket. Ezért eléggé beparáztam az elején, de végül nem is volt olyan vészes, hisz semmi ismeretlen anyag nem volt, csak a tételcímek hangzottak máshogy. Így végül össze is jött egy négyes!

Ezután jött a jún. 12-i kétvizsgás rémálom, amiről már olvashattatok szombaton.. bár egy hármast az is hozott, ami nyelvészetből talán nem is olyan gáz :O

E négy vizsga után már csak az Újszövetség volt hátra jún. 15-én. Arra is az utolsó percig készültem, de valahogy kevésbé féltem tőle, mint az előzőektől:O és a harmadéves vizsgaidőszakomat jún. 15-én egy újabb ötössel zártam! A 12-i vizsgák után valóságos újjászületésként éltem át ezt:D úgy éreztem, visszanyertem az "ötösszerző képességemet":O de igazán csak tegnap éreztem úgy, látva a jegyeimet, hogy nincs gond és szégyellnivalóm sincs :)

A többi négy ötös mind szemináriumi jegy, köztük a latin is, amiből eredetileg csak a négyes volt a cél. De mivel nagyon szerettem a latint, azt is szerettem volna, ha a tanárnőben szép emlékek maradnának rólam. Így arra az időpontra, amikor órán kívül találkoztunk, készültem egy önszorgalmi "küldetéssel", ez hozta meg végül az ötöst. Alig tudtam elhinni, mert tényleg csak a négyes volt a cél, a "küldetéssel" csak azt szerettem volna kifejezni, hogy szerettem a latint, így sajnálom, hogy nem lehet több óránk; ha nem harmadéves lennék, hanem mondjuk első, biztosan jelentkeznék a következő féléves latinra is, mert egy álmom vált valóra akkor, amikor múlt szeptemberben tanári segítséggel kezdhettem tanulni ezt a nyelvet, amiből részben az olasz is született. Egy olyan tanárnőnek a segítségével, akire mindig is fel fogok nézni. Ő az angol-, olasz-, francia-, stb. tanárokkal szemben a latin révén olyasfajta tudásnak van a birtokában, amilyennek napjainkban már csak kevesen.

Így visszagondolva tehát a félévemre, nincs igazán rossz emlékem. Ami meg lenne jún. 12-éről, azt úgysem lehet még dokumentálni, úgyhogy az valójában nincs is!:O Szóval egy jól sikerült félév után csak annyit mondhatok, most már tényleg éljen a nyár! :)

június 26, 2012

Keresztény zenetörténet napjainkban

Hétvégén egy különös zenei felfedezésben volt részem. Zongoristaként gyakran hallgatom a Solo Piano Radiót; kettőt is, az egyik Californiából jön, a másik pedig az USÁ-ból. A californiai révén találtam rá egy csodaszép műre Anne Trenningtől, ami nagyon beleírta magát a szívembe. Már első hallásra átjött belőle az angol-, amerikai-, ausztrál keresztény dalok hangulata. Csak a címét nem értettem, ugyanis így hangzott: "H.I.A.T.W.". Mi lehet ez? Talán valami titkos keresztény kód?

A Youtubeon nem ezzel a címmel van fenn, hanem úgy, hogy "Infinity", de a rádióban az előbbi címmel hallottam. De most a Youtubeos címmel teszem fel:



Egész szombat este hallgattam és annyira beköltözött a szívembe, hogy mintha még álmodtam is volna róla:D így az sem lehetett véletlen, hogy reggelre megfejtettem az eredeti címét is vagyis azt, hogy "H.I.A.T.W"! Egyszercsak bevillant, hogy ez nem valami titkos kód, hanem azt jelenti: "Here I Am To Worship"! Vagyis ez nem más, mint az a gyönyörű keresztény dal Michael W. Smithtől, amit egy barátnőm épp pár hete osztott meg Facebookon, és amit meg is könnyeztem! És most megosztom itt én is:



De akkor vajon melyik előadás lehetett előbb? Michael w. Smithé vagy Anne Trenningé? Ki írhatta ezt a szépet?

Ezt még ki kell derítenem :) lám, itt egy kis keresztény zenetörténet, ami épp napjainkban íródik! ;)

Viszont most elhoztam a magyar fordítását is, amiről már 100%-ban lehet tudni, hogy én írtam:D és bármiféle kritikát elfogadok, mert érzem, hogy van mit finomítani rajta :) de azért olvassátok szeretettel és ha bármit máshogy fordítanátok, szóljatok nyugodtan ;)

Az angol szövegét
itt olvashatjátok

És itt az én fordításom (kérlek, ha értitek az utolsó előtti versszak utolsó sorát, amit a fordításomban kipontoztam, légyszi írjatok):

"A világ fénye te vagy:
beléptél a sötétbe,
s felnyitottad szemeimet
engedd, hogy lássam
a csodát, amivel e szív imád
a veled töltött élet reményét.

Refrén:
itt vagyok, hogy imádjalak
itt vagyok, hogy meghajoljak
itt vagyok, hogy kimondjam: te vagy az én Istenem
egész valóddal kedves,
egész valóddal értékes,
egész valóddal csodálatos vagy nekem.

Minden idők Királya
Oh, olyan magasztos vagy
S dicsőséges a Mennyben
de alázattal lejöttél a földre, amit teremtettél
(...)

Refrén:
itt vagyok, hogy imádjalak
itt vagyok, hogy meghajoljak
itt vagyok, hogy kimondjam: te vagy az én Istenem
egész valóddal kedves,
egész valóddal értékes,
egész valóddal csodálatos vagy nekem.

Sohasem fogom tudni, mennyit ért neked
hogy láttad bűneimet a kereszten."

június 25, 2012

Gugli! Még mindig ember vagyok, értsd már meg!

Ma szerettem volna kommentelni Magdinak és Anitának, de még mindig nem tudtam, így most ismét egy kis gugli-szidás következik, mert már megint nem bírom magamban tartani.

Olyan jó lenne, ha újra tudnék kommentelni a kedvenc blogjaimba! Mi a szösznek állította át a gugli a képaláírást úgy, hogy én ne értsem? Olyan jó volt, amikor még csak angol számokat kellett beírni számjegyekkel, az könnyen ment.. de most ez a hét vagy nyolc szó, amiből, ha egyet nem értek, már nem küldhetem el a kommentem, pedig nagyon szeretném! De hogyan, amikor torz is a hang, háttérzaj is van benne, hát hogy értsem meg a szavakat?

Ha annyira odavannak a spamrobotok kiszűréséért, miért nem használ a gugli is inkább Akismetet, mint a Wordpress? Az legalább csak a háttérben szűr, de mindenkit hagy akadálymentesen kommentelni. Még azokat is, akik nincsenek regisztrálva a Wordpressen.. A gugli meg még azokat sem hagyja, akik regisztrálva vannak:S

Mindig azt kéri a gugli kommentelésnél: "kérjük, bizonyítsd be, hogy nem vagy robot". De ha regisztrálva vagyok a rendszerben, akkor miért nem hiszi el, hogy nem vagyok az?

Hát komolyan mondom, a Bloggernevem alapján (Djarimirri) ennél még az is logikusabb lenne a gugli részéről, ha azt kérné: "kérjük, bizonyítsd be, hogy fehér ember vagy":P

Hát itt és most kijelentem, hogy fehér ember vagyok, de ebben nem is az a lényeg, hogy fehér, hanem, hogy EMBER. Vagyis nem robot! Érted, gugli? EMBER VAGYOK!!!

Csak annyi a gond, hogy olyan !!!EMBER!!! vagyok, aki nem lát, ezért nem boldogul a képaláírással, pláne, ha még a hangkódot is átállítjátok! Guglisok, ez nektek szól!

Gugli! Ha mindenképp moderálni akarod továbbra is a blogokat, beleértve a kedvenceimet is, moderáld nyugodtan, de követelem, hogy a mostani torz hangkódok helyett állítsd vissza a régi, számjegy-beírós hangkódokat!

Olyan nagy kérés ez a 21. sz-ban? Mert szerintem nem. De megőrülök, hogy elválasztasz attól, hogy kapcsolatba lépjek a kedvenc bloggereimmel! Az oké, hogy olvasom az írásaikat, de beszélni is szeretnék velük! Erre jó a net, nemde? Akkor miért kell mindent agyonbonyolítani?:S

P.S.1: bocsi mindenkitől, de ezt muszáj volt kiírnom magamból.

P.S2.: Ha valaki tudja, kinek írhatnék ezzel a gonddal kapcsolatban, légyszi írjon! Lehet, apróságnak tűnik, pedig nem az. Legalábbis az olyan screen reader usereknek, mint amilyen én is vagyok, biztosan nem az!

június 23, 2012

"Hogy micsoda értetlen emberek vannak!":D

Az egyik legnagyobb olasz írónak, Alessandro Manzoninak van egy könyve, ami egy iszonyúan bolond pasiról, "Veneranda úrról" szól, aki általában csak a lényeget nem akarja megérteni, de általában pont ő érzi úgy, hogy az emberek értetlenek körülötte:D ebből aztán furcsa és vicces beszélgetések születnek. Az egyik ilyet lefordítottam, és most meg is osztom :)

"Veneranda úr megállt egy emeletes ház kapuja előtt, nézegette a sötét ablakokat és többször füttyentett, mintha hívni akarna valakit. Egyszercsak az egyik harmadik emeleti ablakon kihajolt egy férfi.
- Kulcs nélkül van? - kiáltott le a férfi az ablakból.
- Igen - kiáltottt Veneranda.
- És a kapu zárva van? - kérdezte a férfi az ablakból.
- Igen, zárva.
- Akkor ledobom önnek a kulcsot.
- Minek? - kérdezte értetlenül Veneranda.
- Hát, hogy kinyissa a kaput.
- Rendben - kiáltotta Veneranda, - ha azt akarja, hogy kinyissam a kaput, dobja csak le a kulcsot.
- Egyáltalán.. magának be kell mennie a házba?
- Nekem nem, mit csinálnék én ebben a házban?
- Hát nem itt lakik? - kérdezte az ablakon kihajoló férfi, aki most már egyre kevésbé értette a dolgot.
- Én nem - kiabálta Veneranda.
- De akkor miért kéri a kulcsot?
- Hát, ha maga azt akarja, hogy kinyissam az ajtót, a pipámmal mégsem tudom kinyitni, nem gondolja?
- De én nem akarom, hogy kinyissa - kiáltotta a férfi az ablakból, - csak azt hittem, maga is itt lakik. Hallottam, hogy fütyült.
- Miért, mindenki fütyül, aki itt lakik? - kérdezte Veneranda, még mindig kiabálva.
- Ha éppen nincs kulcsuk, akkor igen! - kiáltott a férfi az ablakból.
- Hát, nekem pont nincs kulcsom! - kiabálta Veneranda.
- Megtudhatnám, miért kell annyira kiabálni? - kérdezte egy harmadik férfi, a ház első emeletéről. - Maguk még aludni sem hagyják az embert!
- Azért kiabálunk, - magyarázta Veneranda, - mert az a másik a harmadikon van, én meg az utcán és ha halkan beszélnénk, nem értenénk egymást!
- Dehát maga mit akar? - kérdezte a morcos férfi az első emeletről.
- Kérdezze meg attól a harmadik emeleti fickótól, mit akar - mondja Veneranda. - Mert én még nem értettem meg: először le akarja dobni nekem a kulcsot, hogy kinyissam az ajtót, aztán mégsem akarja, hogy kinyissam, aztán azt mondja, ha fütyülök, akkor biztosan ebben a házban lakom...Szóval nem értem.. Tényleg, maga is szokott fütyülni?
- Hogy én? Fütyülni? Nem szoktam, miért kellene fütyülnöm? - kérdezte meglepetten a férfi az első emeletről.
- Hát, csak mert ebben a házban lakik - mondja Veneranda - Na mindegy, tőlem aztán akár még fütyülhet is, engem nem izgat.
Azzal Veneranda biccentett, s morgolódva továbbállt, hogy ő bizony nem érti ezeket a bolond embereket."

Kaotikus júniusi vizsgaidőszak - miért pont velem történik?

Bár már kedden megígértem, hogy írok az ideji vizsgáimról is, csak most tudtam magam rászánni. Igazából kedd óta csak angolozás erejéig kapcsoltam be a gépet és a Bloggerre nem jöttem. Erről az angolozásról is írok mindjárt:D

De akkor most az ideji vizsgák... három jól sikerült, de kettő nem, így először annak a kettőnek az elmesélésével kezdem, hogy túl legyek rajta, aztán utána a jókról már könnyebb szívvel írok majd :)

Az első vizsgám (ami jól sikerült, így arról később írok) végül nem máj. 31-én volt, ahogy először terveztem, hanem jún. 5-én. Ez azért alakult így, mert ebben a félévben is volt két óra, amit nem tudtam felvenni a Neptunban, csak bejártam rájuk, így annak a két vizsgának nem is láttam az időpontját. Ez aztán félreértést okozott, mert úgy emlékeztem, h az egyik ilyen vizsgának a dátuma máj. 31. Mintha órán ezt mondták volna a csoptársaim és a tanárnő is:D de amikor írtam a tanárnőnek, kiderült, h májusra egyáltalán nincs is időpont abból a tárgyból (ami egyébként szintén olasz irodalomtörténet). Mérges voltam a rendszerre. Igazából abban reménykedtem, hogy ha már eddig sok gondot okozott, a harmadévem második féléve már nyugisan telhet, de ááá, erről szó sem lehet! Még hogy úgy veszed fel az óráidat meg vizsgáidat, ahogy a legjobb neked! Ezt a mesét ki találta ki? Mert tényleg csak mese; ez már a hatodik félévem az egyetemen és eddig még nem volt olyan órarendem vagy vizsgaidőszakom, amivel meg lettem volna elégedve.. A legtöbb esetben nem én döntöttem el, hogy mikor mit szeretnék felvenni, hanem a neptun. Csak tudnám, hogy csinálják azok, akik egyszerre két egyetemre is járnak!:S

Hát, nem volt mit tenni, újraterveztem a vizsgaidőszakom. Ez az újratervezés pedig pont úgy ütött ki, ahogy nem akartam: mivel 31-én nem mehettem, úgy alakult, h jún. 12-ére kellett besűrítenem két vizsgát. Az egyik irodalomtörit meg a nyelvészeti rémálmot, amitől amúgy is féltem. Hát komolyan mondom, rosszabbul már nem is járhattam volna! Azt hiszem, vizsgaidőszakban a legrosszabb dolgo, ami történhet az emberrel, az pont ez: két vizsga egy napra. Szívesen elkerültem volna, hogy így legyen, de nem volt más választásom, mert nem volt más időpont.

Így jún. 12-én úgy mentem az egyetemre, mintha kivégzésre mentem volna. Bár sok időm volt felkészülni, mégsem voltam biztos magamban. Bár az irodalomtörténetben azért bíztam, mert az sokkal közelebb áll hozzám, mint a nyelvészet. Úgy voltam vele, hogy abból egy négyes a cél, nyelvészetből viszont csak a túlélés.

De fordult a kocka; bár irodalomtörivel kezdtem, a nyelvészeti aggodalom iszonyúan kihatott a teljesítményemre. Beszéltem a tételről, amennyit csak tudtam, csakhogy úgy tűnt, a tanár úrnak és nekem is teljesen mások róla az elképzeléseink. Ráadásul volt még egy iszonyat hosszú vers is, amit el kellett mondani kívülről. Erről már a szemináriumon is volt szó, h ez lesz, csak nem gondoltam, h tényleg ennyire komolyan, pláne, hogy nyolcadik óta nem kellett verset tanulnom! Szerettem azt a verset, mégsem tudtam rendesen elmondani - pedig olaszul volt! Miért van az, hogy az olasz az egyik lételemem, mégsem tudom ezt bebizonyítani a vizsgán?

Végül bármennyire is próbáltam beleadni mindent, abban kellett maradnunk a tanár úrral, hogy mivel úgy sem lehet most dokumentálni, mert nincs felvéve a Neptunban, vizsgázzak újra akkor, amikor már lehet dokumentálni - vagyis a következő félévben. Hát én nem tudom, miért szúrnak ki velem mindig ezek az irodalomtörik, de ha emlékeztek, januárban ugyanez volt egy másik irodalomtörivel, a barokkal. Mázlimra az is ilyen nemrögtön-dokumentálós volt, így áthozhattam erre a félévre, és most persze sikerült (de erőrl mindjárt), csak basszus tényleg nem tudom felfogni, hogy miért van az, h úgy érzem, mindig mindent megteszek, hogy ne legyek az olasz szak szégyenfoltja, mégis sokszor beüt a mennykő. Pedig mégcsak nem si olyasmit kell tanulnom kötelezően, amit utálok, hanem olyat, amti még szeretek is és sok időt áldozok rá, hogy jó legyen, akkor mi a gond?

Ezután a rémálom után jött ugye a nyelvészet, ami szintén egy kínvallatás volt még úgy is, hogy igyekeztem olyan magabiztosnak látszani, amilyennek csak tudtam. Igaz, a tételben végül nem merültem el annyira, amennyire talán kellett volna, de a vallatás végül egy hármassal ért véget. Ezzel a jeggyel semmi gondom nem lenne, a száraz nyelvészetből ez nekem ideális, csakhogy nem tudok elszakadni a gondolattól, hogy az irodalomtöri meg nem sikerült és így az olasz szak szégyenfoltjának érzem magam. Ez most egy mély tüske így a harmadév végén, amitől jó ideig biztos nem tudok megszabadulni.

Talán az olasz iránti szeretet és a rá fordított sok idő már nem elég. De akkor mi kell még? Mert azt sem hiszem, hogy a képességeimmel lenne gond; persze nem vagyok zseni, de az egyetemre sem kegyelemből jutottam be, hanem egy majdnem kitűnő érettségivel (csak az angol lett négyes), jó féléves átlagokkal és egy 80%-os olasz nyelvvizsgával. Persze visszagondolva, ezeket azért jóval könnyebb volt ilyen eredménnyel teljesíteni, mint az egyetemi vizsgákat vagy szemináriumokat. De akkor is, be akartam bizonyítani a környezetemnek és persze magamnak is, hogy egyetemistának születtem. De ennyi kudarc után már egyre kevésbé vagyok biztos ebben...

De azért jó híreim is vannak még az ideji vizsgaidőszakról. Nemsokára írok azokról is, de, hogy ne menjek át teljesen ilyen "vizsgablogba", a következő pár bejegyzésben teszek egy kis kitérőt.

június 19, 2012

Hullámzó vizsgaeredmények - avagy világvége után reneszánsz

Itt még mindig a harmadév első félévi vizsgabeszámolók jönnek, de a januári vizsgáimról ez az utolsó bejegyzés. Nemsokára jönnek a mostaniak is, amikből az utolsó jún. 15-én volt.

2012. jan. 24. kedd - Világvége után reneszánsz
Ezzel a címmel lehet legjobban jellemezni a vasárnapomat és a hétfőmet. Ugyanis vasárnap megérkezett a várva várt mail az egyetemről, hogy be van írva a 16-i írásbeli vizsgajegyem szociológiából. Nos, ezt az üzit már hétfő délután óta nagyon vártam, viszont a jegyet, amit végül kaptam, már kevésbé. Bár sokat készültem rá, ebből az áltköt. tárgyból most nem számítottam ötösre, gondoltam, vagy négyes lesz vagy hármas - de kettes lett :( na, képzelhetitek, kb.másfél órán át zokogtam, h hogy szúrhattam el ennyire és hogy ez annyira rossz, h ki kéne javítani, de már egyszerűen nem bírnék rá több időt szánni! Ráadásul semmi garancia arra, hogy sikerül kijavítanom, főleg, mert, bár nem volt sok vizsgám, iszonyúan fáradt vagyok és nem tudnék már koncentrálni egy olyan tárgyra, ami ráadásul nem is az olasz szakhoz kapcsolódik, csak egyszerűen kötelező mindenkinek! De azért megnéztem, mikor lenne a javítási lehetőség: jan. 27-én.. Micsoda? Dehát akkorra én már pihenést terveztem, főleg az előtte lévő Ausztrália Napra!... De ezt most, úgy látszik, ellopta tőlem a tanulás. Pedig már egy éve várom, még akkor is, ha közvetlenül még nem tudok részt venni benne...

De aztán ebéd közben elkezdtem számolgatni az átlagom és rájöttem, hogy így is meglesz a 4,3. 4,5-nek mégjobban örültem volna, de a lényeg most akkor is az, hogy nem 3 egész valamennyi.. És ez a négyes átlag döntötte el, hogy csúnya jegy ide vagy oda, nem megyek javítani, mert úgysem főszakos tárgy, a jegyeimet meg nem húzza le annyira, hogy gond legyen! Hurrá, mégsem lopták el az Ausztrália Napomat!:O

Megkönnyebbülten ültem vissza az olasz tételekhez, amik a 23-i (hétfői) utolsó két vizsgámra kellettek. Az egyik reneszánsz irodalomtöri, a másik pedig barokk, és a kettőből összesen volt 24 tétel. Estére a reneszánszot biztosabbnak éreztem, mint a barokkot annak ellenére, hogy már egy ideje szorgosan készültem mindkettőre.

Éjjel borzalmasan kavarogtak a fejemben a tételek, ami nem egy jó jel.. ha röpködnek, az jó, mert akkor az aszt jelenti, hogy minden oké lesz, de a kavargás (amikor egyik tétel keveredik a másikkal, meg még a két korszak is), na az nagyon rossz jel. Félóránként felriadhattam, amikor meg aludtam, akkor is a vizsgát képzeltem oda.. Negyed hatkor már fenn voltam, mert nem bírtam tovább a kavargást és átolvastam mégegyszer mindent. Aztán irány az egyetem, lesz, ami lesz.

A vizsga 9-kor kezdődött és megnyugtatott, hogy előtte találkoztam azokkal a lányokkal, akik eddig mindig szerencsét hoztak. A reggel olyan hülyéskedésekkel telt, mint év közben, amikor nincsenek még vizsgák és ez segített legyőzni a félelmem egy részét.

De aztán megérkezett a tanárnő, és megkezdődött a barokk-vizsga. Azt a tételt húztam, amiben a korszak kedvelt irodalmi formáiról volt szó. A történelmi áttekintés és néhány fogalom jól ment, de aztán az igazi lényegnél valahogy elvesztem, mert egyszerűen hiába gondolkodtam, semmi több nem jutott eszembe a tételről. Gondoltam, ha az elején nem is jut eszembe, beszéd közben úgyis beugrik minden. De tévedtem, teljesen leblokkoltam és nem tudtam válaszolni a kérdésekre.. A két sikeres vizsga után úgy látszik, két balszerencséset kell túlélnem... Demiért, amikor annyit, de annyit készültem?!:S Igazi csődnek éreztem az egészet, főleg, mert ez a barokk irodalom nem áltköt. volt, hanem olasz, amit szeretek!

De egy vigaszom mégiscsak volt: év elején ugyanis roszszul vettem fel az irodalmat; az előadást, amiből most a vizsga volt, véletlenül nem vettem fel, csak a gyakorlatot, amiből pedig már év közben megszületett az ötös. És mivel az előadásra nem voltam felírva, ez azt jelentette, hogy sehol sem lehet dokumentálni ezt a szörnyűséget! Tehát nyoma sem lesz, hogy ott voltam a vizsgán, nyugodtan átvihetem a következő félévbe, amikor már úgyis mindent felveszek!

Olyan furcsa dolgok ezek. Annyit bosszankodtam, hogy rosszul vettem fel az irodalmat és hogy majd milyen nehéz lesz akkor felvenni, amikor hivatalosan nem hirdetik meg, etc.. most meg milyen jól jött mégis, hogy nem vettem fel!!

De a reneszánsz még hátra volt. Az pedig már dokumentálva lesz, bárhogy is sikerül, mert azt még sikerült felvennem. Már nem fűztem hozzá sok reményt, nagyon össze voltam törve és fáradt voltam. Egy barátnőm bátorított, hogy ne adjam fel és hogy készítsek vázlatot, amikor kihúzom a tételt, mert úgy sokkal könnyebb, de én ezzel a lehetőséggel nagyon ritkán élek, áltban vagánykodom, hogy a fejemben van minden.. (ahha perszeXD)

A barátnőmtől nagyon sok erőt kaptam és egy óra múlva könnyek nélkül mentem a reneszánszra. Ami valóban igazi ÚJJÁSZÜLETÉS volt nekem, mert olyan jó tételt húztam, hogy összejött egy négyes! :) ezt sohasem felejtem el! Egyik percről a másikra visszatért az önbizalmam és a jókedvem, a vizsga után mindenkivel vidáman beszéltem:D csak ne lettem volna annyira kimerült!

Hát íme a harmadév első féléves utolsó vizsgáim története.. Most itthon vagyok, és kipihenem a vizsgaidőszak fáradalmait :) ja, meg várom a következő félévet:D ami csak febr. közepén kezdődik.

Sikerhozó 2012

2012. jan. 17. kedd
Éééés igeeen! Az olasz dialektológia-vizsgával kapcsolatos terv jobban sikerült, mint gondoltam! Igazi meglepetés volt, hogy bár nyelvészet, mégis ötös lett!:D bár azért mázlim is volt, mert nem fonetikai elemzéses tételt kaptam, hanem olasz nyelvtörténetet, ami azért sokkal könnyebb és érdekesebb, mint a fonetika :) de jó érzés, hogy épp olasz dialektológiából lett az első 2012-es ötösöm!:D

Jan. 13-án pénteken pedig volt egy vizsgám Bibliaismeretből. Mint mindig, most is nagyon izgultam, főleg, mert teljesen ismeretlen volt a tanár, nem tudtam, hogyan osztályoz meg ilyenek. Bár az előadásokon nem tűnt ellenszenvesnek, szóval lehet, hogy nem kellett volna paráznom, de mivel vizsgák előtt különösen parás vagyok, ez most sem maradhatott el:D

Pénteken délelőtt 11-kor volt a vizsga, de én egész reggel szidtam magam, hogy hogy lehetek harmadéves létemre ilyen hülye, hogy minden vizsgára azt hiszem, hogy majd milyen könnyű lesz. Mindig az a jelszavam, hogy ha érdekel a téma, meg szeretem, akkor biztos semmi gond nem lesz vele. Ebben ringatom magam egész a vizsga reggeléig. A vizsga reggelén aztán azon sírok, hogy hogy is lehettem olyan bolond harmadéves létemre, hogy most is azt hittem, könnyű lesz. Dehát hogyan lehetne könnyű, ha egyszer van 17 db öt oldalas tétel, amit most mind tudni kellene, de én kettőt még most sem tudok, pedig már dec. 27-e óta gyúrok a vizsgákra? Hát tényleg, mi van, ha pont azt kapom, ami nem megy?:S

A tanár úr késett egy kicsit, de amikor megérkezett, hatalmas kő esett le a szívemről. Ugyanis épp két kedvenc tételemet kérdezte, ami nem volt más, mint Jeremiás próféta tevékenysége és a Biblia zsidó és keresztény felosztása! Hát mondanom sem kell, hogy ezzel meg is tudtam szerezni a második 2012-es vizsgaötöst! Alig tudtam elhinni :)

Amikor hazajöttem, át is aludtam a péntek délutánt, annyira megkönnyebbültem.

De aztán szombaton már készültem is a következő általánosan kötelező vizsgámra, a szociológiára, ami jan. 16-án hétfőn volt. Ez írásbeli volt, tételek nem is voltak, csak fogalmak, definíciók meg állítások. Még nem tudom, hogy sikerült, mert 200-an vizsgáztunk és még nincsenek eredmények, de remélem, nem lett nagyon rossz.. olyan túl jónak sem érzem, mert nem szántam rá sok időt és nem is kötött le annyira, mint az olasz dialektológia meg a Bibliaismeret, de azért jó lenne, ha egy hármas meglenne... Még úgyis hátra van két olasz jövő hétfőn, mindkettőnek ötösnek kell lennie, így az a hármas szociológia még bele is férne, nem rontana olyan sokat:D Az olaszokra aztán rákapcsolok vagy mától, vagy csak holnaptól, de akkortól már mindenképpen!:D

Újabb nyelvészkaland - avagy hogy született életem legnehezebb szemináriumi dolgozata?

A harmadévem első félévének egyik meghatározó élményét szeretném most megosztani. Ez most ugyan nem vizsgakaland, hanem egy nehéz nyelvészeti szemináriumi dolgozat születéséről szól. Ez a szemináriumi dolgozat egy meglepően jól sikerült dialektológiavizsga előzménye :)

2011. dec. 4. vasárnap
Életem legnehezebb házidogáját kellene most írnom, de az még várhat egy tíz percet. Annál is inkább, mert már kb. egy hónapja olvasok hozzá mindenfélét, de mégsem tudom összehozni és emiatt parázom (vagy parázok?:O) ezerrel:S hogy miért nem sikerül megírnom? Nos azért, mert nyelvészet a téma: a velencei dialektus története a középkortól a 18. századig; majd, miután a történetet ismertettem, elemeznem kellene egy 18. századi velencei dialektusban írt szöveget. Hogy hogyan? Fonetikai szempontok szerint! Meg kell állapítanom, hogy fonetikailag mi a különbség az irodalmi olasz és a velencei dialektus között. Na és épp ez az iszonyat nehéz, mert ha emlékeztek rá, a fonetika, meg a nyelvészet általában nem az erősségem:S És emiatt rájöttem, hogy saját gondolatot nem is nagyon tudnék írni a házidogába a témáról. Komolyan mondom, csak úgy tudnám összehozni a dogát, hogy fogom azt a nyelvészeti könyvet, ami a forrás és szépen kimásolok belőle néhány dolgot, amit fontosnak tartok a témáról. De ez akkora gáz! Még sosem kaptam olyan feladatot, amihez annyira nem értek, hogy nincsenek róla saját gondolataim. De ezt most tényleg olyannak érzem és megőrülök!

Amúgy.. egy kis sztori erről: tegnap valahogy úgy próbáltam összehozni valamit, hogy olvastam hozzá a nyelvészkönyvet meg az elemeznivaló szöveget, de amikor láttam, hogy saját gondolat valahogy nem tud születni a dologból, mindig átmentem a wordből egy bizonyos mappába a gépemen. Szöszmötöltem egy ideig ebben a bizonyos mappában, a youtube-linkek (amiket persze meg is nyitottam és jól elmerültem bennük) és más kriéjsönök között, reménykedve, hogy hátha mégis beugrik valami a dogával kapcsban. De hiába, nem jött semmi:O Akkor vissza a wordbe, megint olvasás ezerrel. De az volt a baj, hogy az előbb említett mappa tartalmáról valahogy mindig több minden eszembe jutott, mint a nyelvészeti worddoksiról. Így valahogy a doga nem is lett kész, még tegnap estére sem:O Nahát, de vajon miééért?

A poén itt jön: úgy nem is lehet kész az a fránya olasz nyelvészeti házidoga egyik percről a másikra, ha a gépem "MINDEN, AMI AUSZTRÁL" nevezetű mappájában keresem hozzá az ihletet!:D

2012. jan. 6. péntek
Egyik csoptársamtól jött egy mail, hogy a kedvenc tanárom üzeni, hogy mihamarabb küldjem el neki a velencei házidogám, különben nem lesz jegyem!

Igenigen, ez az a nyelvészeti doga, amiről dec.elején írtam, hogy olyan, mint valami lehetetlen küldetés, mert saját gondolatot nem is igazán tudok beleírni, hisz nem vagyok nyelvész. Így max ami saját lehet benne, az egy választott szöveg elemzése. Így aztán újra előjött a decemberi parázás, csak most 2012-es extrakiadásban, merthogy dec. óta már eléggé eltelt az idő, de hiába próbálkoztam, mindig közbejött valami. Legutóbb arra jöttem rá, hogy a screenie (screen reader általam kreált ausztrálos rövidítéseXD) nem igazán szereti a fonetikai jeleket. Így aztán én sem szerethetem őket,mert nem jönnek át úgy, ahogy kellene. De ezt a tanár úrnak nem mertem már mondani decemberben, igazából az uccsó óránkon (dec. 16) örültem, hogy nem került szóba a házidoga. Aztán jöttek az ünnepek és teljesen elszállt a nem létező ihletem. Na jó, azért a téliszünet alatt néha megszólalt a lelkiismeretem, de bevallom, most tényleg nem hallgattam rá... Azzal nyugtattam magam, hogy a vizsgákra készülök és ott minden oké lesz.

De aztán, amikor most szerdán jött ez a mail.. akkor bevillant, hogy ha nem lesz kész a házidoga, könnyen lehet, hogy még vizsgázni sem enged a tanár úr! Valódi vészhelyzet volt. Így csütörtökön minden erőmmel azon voltam, hogy összehozzak valamit, bármit, csak minél előbb elküldhessek egy hat oldalas anyagot a témában. És láss csodát, hirtelen azt vettem észre, hogy nemcsak olvastam azt a nyelvészeti könyvet, ami a forrás volt, hanem egyre több dolgot ki is tudtam emelni belőle, ami kellett a dogához!!! Így tegnap délutánra a dialektus története és bemutatása kész volt, már "csak" a szövegelemzés hiányzott. Estére be akartam fejezni az egészet, hogy elküldhessem, de nagyon nem ment:S így végül csak ma délután 2-kor született meg. Megkönnyebbülten elküldtem és fellélegeztem, hogy a lehetetlen tényleg nem létezik!

Hát.. mit mondjak? Kb. egy fél óra múlva már itt volt a tanár úr válasza és a kijavított dolgozat, ami pont olyan lett, mint amilyenre nyelvészetből számítottam, azaz hármas. Általában ilyenek a nyelvészeti jegyeim, így nagy meglepetés nem ért. Csak amiatt bosszankodom, hogy épp az ilyen nyelvészeti jegyek húzzák le az átlagomat és ezek miatt nem vehetek részt olyan életreszóló élményekben, mint pl. a májusi két hetes velencei lehetőség...

De ettől függetlenül úgy érzem, köszönettel tartozom a tanár úrnak, amiért nem zárt le egyessel, amikor nem küldtem be időre a dolgozatom, hanem még most, januárban is elfogadta. Azt hiszem, ezt legjobban úgy köszönhetem meg neki, hogy a hétfői (jan. 9-i) vizsgán a lehető legtöbb kérdésre jól válaszolok. :)

június 18, 2012

Egy leendő fordító - és az a fránya fonetika

Most ez az utolsó 2011-es beszámoló, holnap délelőtt a 2012 januáriak jönnek :) aztán, ahogy ígértem, este a mostaniak ;)
2011. jún. 29. szerda
Na, túléltem a fonetikavizsgát is.. Igaz, sajnos csak hármassal, de a fonetika olyan nehéz és száraz, hogy ebből a tárgyból már az ilyen jegynek is örülni lehet. Az mondjuk dühít benne, hogy nem nyelvésznek készülök, hanem fordítónak, mégis csomó időt rá kellett áldoznom olyasvalamire, ami, bár szintén olasz, a terveimet nézve egyáltalán nem hasznos.. mert egy fordítónak ki tenne fel olyan kérdést, h mi történik a hangképzőszervekkel, amikor az s hangot ejtjük? Vagy hogy hogyan csoportosítjuk a mássalhangzókat?

Az egyetlen dolog, ami miatt örültem annak, hogy mehettem vizsgázni, az az volt, hogy így legalább találkozhattam az olaszos csoporttársaimmal, barátaimmal még utoljára a félév végén, mielőtt mindenki belevág ebbe a fránya nyárba:D de valójában már most hiányoznak:O nem tudom, hogy fogom kibírni nélkülük szeptemberig...

Írnék azért erről az utolsó egyetemi napról pár mondatot, hogy megörökítsem. Reggel alig tudtam felkelni, ami azért volt furcsa, mert vizsgák előtt eddig mindig annyira izgultam, hogy nem is igazán tudtam aludni. Gondoltam,ez akkor annak a jele,hogy minden jól fog menni.

Most is a 7:20-as vonattal mentem, így már nyolc előtt ott voltam, akárcsak a legjobb barátnőm, akivel most is rengeteget hülyültünk, ez is segített, hogy oldódjon a hangulatom. Igaz, amikor 9kor megjelent a tanárnő, majdnem összeestem:D

Bementünk négyen a terembe (kb. olyan hangulatban, mintha kivégzésre mennénk:D) Egyik csoptársam mondta, hogy tényleg nagy szerencse kell, hogy átmenjünk ezen a vizsgán... na igen... pár perc múlva bejött a tanárnő és kiosztotta a tételeket: nála nem húzunk, hanem ő mondja meg, kitől mit szeretne hallani. Én épp azt a tételt kaptam, amire hétfő este olyan sokat gondoltam:D de annyira izgultam, hogy először mégsem ismertem fel a címe alapján és visszakérdeztem, h pontosan milyen fogalmak is vannak benne. Amikor a tanárnő mondott belőle két fogalmat, még örültem is, hogy épp azt a tételt kaptam - viszont ettől függeltenül, amikor rám került a sor, valahogy minden összezavarodott bennem és többször tévedtem, mint amennyiszer nem:S ez látszik a jegyen is... pedig mindent megtettem, hogy jobb legyen, dehát ez már csak ilyen. Na de nem baj, egy fordítói karrierhez úgysincs szükség a fonetikára! :)

Fél1re értem haza. Igazából maradtam volna tovább is az egyetemen, de ilyenkor már - érthető módon - nem nagyon van ott nyüzsi. És most itt a nyár! Milyen furcsa, hogy már nem kell készülnöm, mert minden vizsga megvan!:D

A vizsgaélmények folytatódnak

2011. jún. 2. csütörtök - második rész
A tanárnőtől háromnegyed 10 körül jöhettem ki, könnyezve a boldogságtól. A második vizsga olyan negyed 11 körül kezdődött a nyelvtani teszttel, amire 45 percünk volt. Ebben is volt egy pár mondatos fordítás és mint mindig, most is sokat hülyéskedtünk a csajokkal, miután kitöltöttük. A fordításban volt az a szó, h pókháló, ami vhogy egyikünknek sem jutott eszébe olaszul:D Erre én: "hát, vhogy most nekem is csak angolul jut eszembe... de tényleg,mostanában annyi minden eszembe jut angolul.." Mire Zsuzsi: "Na igen, te kis ausztrál!"XD Szakadtunk!

A nyelvtani teszt után jött a fogalommagyarázatos feladatsor, de sajnos a VESPA nem volt benne:O De azért nem volt annyira nehéz. Az utána következő fordítás viszont minden addiginál könnyebb volt - nem hiába készülök fordítónak!

Kis szünet után jöttek a szóbelik. Az olvasott szövegértésnél mindenki más szöveget kapott. Azt hittem, az enyém volt a legkönnyebb és nem tudnak majd olyat kérdezni róla, amitől zavarba jövök. A szöveg lényegét jól el is mondtam, viszont amikro szinonímákat kellett mondanom, pont az egyik oyan szóra kérdeztek, amit nem ismertem, viszont a lényeg megértésében nem zavart, mert csak egy töltelékszó volt. Ezen kívül volt egy szókapcsolat, amit izgalmamban kicsit magyarosan használtam. De ezt a két kis dolgot leszámítva semmi gond nem volt.

Végül a hallott szövegben, ami egy Tottival készült interjú volt, volt egy szó, amit négyen négyféleképpen értettünkXD De a többi kérdésre jól tudtunk válaszolni. A végén már úgy éreztem, nem is vizsgán vagyok, csak egy könnyed olaszos délutánon, mert tényleg nagyon jó hangulata volt az egésznek :)

Miután lement mind az öt vizsgablokk, a "zsűri visszavonult"XD vagyis a két anyanyelvi tanárunk átment a dipartimentóba, hogy mégegyszer átnézzék, amiket írtunk, hozzáadják a szóbeli eredményeinket, ecc - egyszóval összesítettek:D nevettem, mert ahogy elvonultak a tanárok, elkezdett szakadni az eső. De ahogy visszajöttek, el is állt:O de egész jó hírekkel jöttek vissza: az öt kisjegyből nekem egy négyes állt össze, amitől nagyon megkönnyebbültem,mert a nyelvtani tesztben nagoyn nem voltam biztos és azt hittem, többet ront rajta. A csajoké is nagyon jó lett, született egy ötös is :)

Délután fél öt körül értem haza, elég fáradtan, de nagyon boldogan :) nem hittem volna, hogy ez a kétvizsgás nap ilyen sikert hoz nekem:D az első, nehéz reggeli vizsga miatt azt hittem, rémálom lesz az a nap. De aztán mégiscsak álom lett! Ez egy örök és szép emlék!

Felejthetetlen vizsgaélményeim 2011-ből - avagy még a nyelvészet is túlélhető!

Ahogy még a "blogsztrájkom" előtt ígértem, nemcsak az ideji vizsgáimról írtakat osztom meg, hanem a tavalyiakat is. Egyrészt, mert már tavaly is volt blogom, - csak sajnos nem itt -, így már akkor írtam róluk, másrészt, mert sok szép emlékem kötődik ezekhez a vizsgákhoz. Tavaly három másodéves vizsgát örökítettem meg, 2012 elején pedig négyet a harmadév első félévéből :) ezek jönnek most, és holnap délelőtt; aztán holnap este aztán holnap este a második félév, vagyis amik most voltak :) de most akkor először vissza 2011-be!

2011. jún. 2. csütörtök - egy különös, kétvizsgás nap
A diákok rémálma, hogy egy napra két vizsgát kell felvenniük, mert úgy vannak az időpontok, hogy más választás nincs. Na én is átéltem egy ilyet, ez jön most :)

Az egyik vizsga egy nyelvészeti volt, amihez volt 12 tétel, de szerencsére a tanárnő megadta azoknak a fogalmaknak a listáját, amiket mindenképpen hallani szeretett volna a vizsgán. Így könnyebb volt kidolgozni a tételeket. Amikor itthon tanultam és már úgy éreztem, jól mennek a fogalmak, akkor már csak a listát néztem és hangosan mondtam a definíciókat. A vizsga előtt mégis iszonyúan izgultam, mert az egyik nyelvészetszemináriumi jegyem nem lett túl fényes ennél a tanárnőnél és már szerettem volna - úgymond - vmi nagyot alkotni:D hogy meggyőzzem őt is, h nemcsak hobbyból lettem olaszos, hanem komolyan is gondolom :)

Na de térjünk most át a másikra, ami nem volt más, mint egy nyelvi alapvizsga. Na, ez öt részből állt. Három írásbeli és két szóbeli feladatsor volt benne. Az írásbeliben ezek voltak: egy nyelvészeti teszt, fogalommagyarázat (minden témában, országismeretből, irodalomból, és persze nyelvészetből is), és egy irodalomtudományi szöveg fordítása olaszról magyarra. A szóbelinél pedig első körben kaptunk egy szöveget, amit szóban összefoglaltunk, majd a két anyanyelvi tanár kérdezett róla úgy, h pl. hogyan mondanánk másképp ezt és ezt a szót, ilyesmi. A szóbeli második körében pedig meghallgattunk egy interjút, voltak róla kérdések, amikre leírtuk a választ míg ment a szöveg és aztán kikérdezték a professzorok :) jól hangzik, ugye? Jó is volt! ;)

De azért a csajokkal (négyen mentünk csak az első időpontra) a nyelvtani teszt és a fogalommagyarázat miatt nagyon izgultunk. Ezért még pénteken írtam a csajoknak, hogy mit szólnának, ha hétfőn a vizsga előtt még összejönnénk kicsit átbeszélni a dolgokat. Két koleszos barátnőmnek tetszett is az ötlet, így hétfőn délben találkoztunk az egyetemen és nyomtuk este hétig:DD na jó, azért tartottunk egy háromnegyedórás pizzaszünetet is:D meg hülyéskedtünk is, és így sokkal könnyebb volt megjegyezni a fogalmakat :) estefelé már annyira készek voltunk:D Rájöttünk, hogy ha összeolvassuk az egyik öt pontból álló fogalom kezdőbetűit, akkor a VESPA jön ki belőle és erről könnyen meg lehet jegyezni magát a fogalmat isXDXD Hogy fáradtan miket találunk ki!:D Még másnap is ezen nevettünk és reménykedtünk, h ott lesz ez a fogalom a kérdések között.

Amikor hazajöttem, nyugodtnak éreztem magam, meg nagyon örültem, h olyan barátnőim vannak, akikkel tudtam együtt tanulni és emellett szuper délutánunk volt :) este fél11 körül ezzel a gondolattal aludtam el, de aztán olyan 1 körül felébredtem és kettőig csak forgolódtam: mindenféle definíció meg tétel kavargott a fejemben, de főleg az első vizsgámmal kapcsban. "Jajj, át kéne még olvasni.. de nem, akkor nem tudok felkelni reggel.. na de most aludni sem tudok!" -vhogy ilyen gondolataim voltak és végül 2kor feladtam a harcot, felkeltem és átolvastam mégegyszer a 12 tételt:D Ezzel kb. el lehettem 3ig, de utána is csak fél4kor tudtam elaludni. Tényleg bizonyítani akartam a tanárnőnél, de féltem, h bármennyire is szeretném, nem fog menni.

Reggel szomorúan és dobogó szívvel ébredtem. Végig arra gondoltam, miért voltam ilyen bolond, h egy napra bevállaltam két nehéz vizsgát. Annyira belemerültem ebbe, h majdnem elfelejtettem leszállni a vonatról az egyetemnélXD

7:50-re értem az egyetemre, így még tudtam egy kicsit hülyéskedni az egyik csoporttársammal, aki szintén mindig nagoyn korán ott van. A megmérettetés 9kor kezdődött (csak azért megyek mindig ilyen korán, hogy találkozhassam a barátnőkkel reggel meg hát.. a MÁV-ot ismerve semmi garancia nincs arra, h ha a 8as vonattal megyek, nem késem el a vizsgáról v az óráimról:D

Amikor megjelent a tanárnő, rögtön azt kérdezte tőlem: "vizsgázni jött?" Jaaj, hát ennyire érzi, h nem vagyok biztos a dolgomban?:DD "Azt tudja, hogy ez most egy rövid vizsga lesz" - tette hozzá. Mire én rögtön azt gondoltam, persze nem mondtam ki hangosan: "hát persze, hogy rövid vizsga lesz, hisz nem tudok semmit!"XD nagyon zavarban voltam:O Főleg, mert aznap egyedül vizsgáztam nála. de a tanárnőnek lehetett valami megérzése, hogy aggodalomra semmi ok, mert azt mondta: "Izgul? Jaj, dehát miért, amikor mindent tud?" - ez a bizalom meglepetésként ért:D lehet, h tényleg nem kell félnem tőle? Annál is inkább, mert ebből a tárgyból 4es lett a zh-m, és a vizsga azért rövidebb, mert az eredmény a zh-ra épül. És ha írni tudtam négyesre, akkor beszélni miért ne tudnék?:D

Na, megadta a tételt: a lexikológia témakörét, ami a kilences volt, én meg a nyolcasra jobban rá voltam hangolódva:D de hagyott egy kis időt, így össze tudtam kapkodni a fejemben lévő fogalmakat. Elmondtam róla négy dolgot, egész folyamatosan, még magamat is megleptem:D aztán ő még tett fel pár könnyű kérdést más tételből is. Egyszer kicsit megakadtam,mert nem jutottak eszembe a szókapcsolatok fajtái, de a többi jó volt. Mégis meglepődtem, amikor azt mondta a tanárnő: "nagyon szép volt a felelete, jelest adok!" Ez egy igazi "történelmi pillanat" volt, mert nála eddig még sosem tudtam ötösre teljesíteni nyelvészetből. Még a könnyem is kicsordult:D úgy éreztem magam, mint egy kalandor egy hosszú és nehéz feladat végén :) ez is teljesült! Az alapvizsga már meg sem fog kottyanni, az könnyebb - gondoltam :)

De hogy milyen is volt, azt egy következő bejegyzésben osztom meg, mert már így is hosszú lett ez az első:D végülis regényeset terveztem. Az is lett!:D

június 16, 2012

Küldetés az ausztrál bennszülöttekért - S.O.S!

Jó rég jártam itt, de most nem is ez a lényeg.. hanem egy ausztrál mozgalom, amihez a múlt héten csatlakoztam és szeretném, ha az olvasóimhoz is elérne a híre. Már akkor meg kellett volna osztanom, amikor csatlakoztam, de akkor még abban reménykedtem, hogy Facebookon gyorsabban reagálnak az ismerőseim, ha megosztom. De sajnos csak egy barátnőm reagált még úgy is, hogy többször felhívtam rá az ismerőseim figyelmét :( így most ti vagytok az utolsó reményem! Holnap este 10-igmég van idő, addig kérlek, írjátok alá ti is és küldjétek tovább a hírt, ahogy csak lehet! Íme az üzenet, amit Facebookon írtam az ismerőseimnek az ausztrál bennszülöttekért:

Kedves Mindenki!

Lehet, hogy vannak köztetek, akiket megdöbbent ez az üzenet, amit most küldök, de kérlek, ne hagyjátok figyelmen kívül :)

Biztos többen tudjátok/emlékeztek, hogy régóta vonz engem minden, ami Ausztráliával kapcsolatos. Sokat olvasok róla, távolról is igyekszem felfedezni, amennyire csak lehet.

Egy ilyen felfedező akció során találtam rá egy mozgalomra, amit ausztrál őslakosok szerveznek a jogaik védelmében. Ausztrália északi területén ugyanis még léteznek őslakos közösségek, akik a fehér ember okozta sok viszontagság ellenére még próbálják őrizni az évezredes hagyományaikat, így Földünk legrégebbi nyelveinek egyikét is, a Yolngu Mathát. S bár még sosem jártam Ausztráliában, életem legszebb ausztrál élményét köszönhetem a közösség egyik tagjának, aki nem más, mint egy 1970-ben született énekes. Belinkelem az egyik dalát, ami életem legelső "ősausztrál" élménye:

http://www.youtube.com/watch?v=bawDFY8G-o4

Ezt a dalt, aminek a címe Djarimirri, örökre a szívembe zártam, mert csodálatos,hogy a 21. században is él még ez a kb. 40 ezer éves nyelv. S igazából egy csoda, hogy még él, ugyanis a fehér ember az ötszáz valaha létező ausztrál ősnyelvből mára kb. csak 20-at hagyott meg. Hogy ez hogy lehet? Úgy, hogy a 19. századtól büntették azokat a bennszülötteket, akik a saját nyelvüket használták, mindenkire rákényszerítették az angolt. S ha ez nem volt elég, voltak, akik a saját nyelvüket meg sem ismerhették, mert a fehér ember már kiskorukban elszakította őket a családjaiktól, hogy angolul beszélő közegben nevelje fel őket. Ezzel, ha jól emlékszem, kb. csak az 1960-as évekre álltak le. Viszont a fehér ember épp napjainkban akarja felszámolni az utolsó északi területi közösséget: szabályozni akarja a mindennapi életét, rájuk akarja erőltetni a saját hagyományait. Egyre többeket börtönöznek be, ha nem azt teszik, nem úgy élnek, ahogy a fehérek akarják. Emiatt a jogtalan bánásmód miatt hetente kilencen-tizen követnek el öngyilkosságot, pedig a 45 ezer fős közösségnek ilyen körülmények között egyébként sincs sok reménye a túlélésre.

2007-től a fehérek hatalma csak részben terjedt ki az utolsó bennszülött közösségre; napjainkban viszont egy olyan törvény elfogadására készülnek a parlamentben, ami, ha hatályba lépne, örökre megpecsételné az utolsó ausztrál bennszülött közösség sorsát. A mozgalom, ami miatt most írok nektek, azért született, hogy ezt megakadályozza és visszaadja az őslakosok hagyományos életterét. Bővebb részletekért kérlek nézd meg az alábbi videót, amivel ők üzennek a világnak:



A mozgalomhoz, aminek a neve "I Stand For Freedom", bárki csatlakozhat, nem számít, hol él a világban. Ez egy olyan helyzet, amikor már nemcsak Ausztrália hangjára van szükség, hanem az egész Földére. Jún. 18-ig 100 ezer aláírásnak kell összejönnie azon a honlapon, amit mindjárt belinkelek. Én egy hete már aláírtam; s nagyon kérlek, hogy ne gondoljatok most őrültnek, de ezzel az üzenettel benneteket is erre szeretnélek kérni.

Íme tehát a link:

https://www.change.org/petitions/australian-government-stop-stronger-futures-and-support-aboriginal-self-determination-in-the-nt

Mivel eddig csak 41,762 aláírás jött össze, nagyon kérlek, hogy ti is csatlakozzatok és terjesszétek is ezt a hírt, akiknek csak lehet! Fogjunk össze Földünk legrégebbi kultúrájának, nyelveinek jövőjéért! Most hétvégén legyünk mi a túlélés reménységei! Az aláírás nekünk csak pár perc, de nekik maga az élet!

Kérlek légy remény te is és barátaid is! Az aláírás után ezt az üzenetet ne felejtsd el továbbküldeni, akiknek csak gondolod! Adj esélyt a barátaidnak, hogy esélyt adhassanak a legrégebbi élő emberi kultúra túlélésére!

Előre is köszönöm mindenkinek,

Anetta, Annie, vagy ahogy tetszik;
Ausztrália-, Földünk-,
és a béke elkötelezett rajongója