Hogy hogy jönnek össze? Hát úgy, hogy a titokzatosan a gépemre került zenék között van egy Jasper Forks-dal is, mégpedig ez:
és csodálkozva megemlítettem csütörtökön egy barátnőmnek facen, hogy milyen furcsa, h van egy ilyen nevű dj. Hülyeségből kerestem olyat is, h "Jacob La Push", de őt sajnos nem találtam meg:D Viszont, ha már szóbakerült a Twilight, a barátnőm ajánlotta, hogyha bejönnek ezek a vámpíros-vérfarkasos sztorik, akkor nézzem meg a Vámpírnaplók sorozatot is, mert az is nagyon szerethető. Az az igazság, hogy hallottam már róla, de a tv-ben úgy reklámozták, mintha vmi bűnügyi sorozat lenne, valahogy mindig olyan beszélgetéseket emeltek ki belőle a bemutatóban, ami miatt nem mertem megnézni. Pedig tényleg nagyon jó, nem tudom, hogy téveszthetett meg ennyire a bemutatója! Oké, a Twilightnál vadabb, de pont ezért nem lehet abbahagyni sem:D vagyis lehet, csak nagyon nehéz: én tegnap fél10 körül kezdtem nézni
itt
és este fél hat körül tudtam csak abbahagyni az első évad 9. részénél, akkor is csak azért, mert sok volt már az info egyszerre:D
És azért hoztam össze a címben Jasper Forks-szal, mert ha nem kerültek volna a gépemre titokzatosan azok a zenék, amik között volt Jasperé, nem kezdtünk volna a vámpírokról beszélgetni a barátnőmmel és nem fedeztem volna fel, hogy a Vámpírnaplók nem is bűnügyi film!:D Köszönöm neked, Jasper! :)
augusztus 31, 2013
Csolnoki tavi sátorozás (2013):D
És most jöjjön a 2013-as!:D
Múlt szombaton végre megvalósult az, amiről már nyár eleje óta álmodozom: sátorozni voltunk a csolnoki tónál anyuval és a barátainkkal. Csak azért terveztük ilyen hosszasan, mert hol túl meleg volt, hol valami közbejött. Viszont a múlt hétvégén végre sem az idő, sem más program nem volt akadály, így még a nyár utolsó előtti hétvégéjét ki tudtuk használni.
A csolnoki tónak és az ottani erdős résznek szuper levegője van, és nagyon jó hangulata. Ahogy megérkeztünk kocsival, tettünk egy kis felfedezőutat, fürdőztünk a táj nyugodt hangulatában, beszélgettünk kicsit egy kedves bácsival, aki a tavon horgászott. Tűzrakóhelyet is kerestünk, mert estére sütögetés volt a terv. Ehhez fát gyűjtöttünk. Amikor már jó sok összegyűlt és a tűzrakóhely is megvolt, anyuék ugratták egymást, hogy elfelejtettek gyufát hozni:D Egy pillanatra én is bevettem, de végül előkerült a táska mélyéről. Krumplit, csirkemellet, cukkinit sütöttünk. A krumpli kalandosan sült, mert túl sokáig maradt a parázson, pontosabban nem is csak a parázsra tettük, hanem már előbb, ezért sült gyorsabban, mint gondoltuk, de mi annyi ideig hagytuk, mintha csak parázson sülne. Ezért egy része kicsit meg is égett, viszont még így is maradt elég mindenkinek :) de azért legközelebb szigorúan a parázsra tesszük!
Annyit, de annyit nevettünk! Ilyen gyerekkori sztorikat meséltünk egymásnak, meg vicces emberekről is, akik anyuékhoz járnak a boltba. De aztán ezek után már bármin nevettünk, éjfél körülig jó hangosak is lehettünk, pedig nem is ittunk:D ha mi öten (tesómmal együtt hatan, bár ő csak később csatlakozott és hamarabb el is ment) összejövünk, garantált a hülyéskedés.
Most nem volt olyan nagy szél, mint 2011-ben ilyenkor, így a sátorban sem volt hideg. Bár a többiek kicsit panaszkodtak a hidegre, én semmit sem éreztem belőle. Lehet, hogy nekem volt a legmelegebb sátorozós szabadidőruhám meg a legmelegebb hálózsákom?:D vagy ennyire sikerült odaképzelnem Jacobot is?:O Bár 2011-ben is ugyanezzel a felszereléssel érkeztem a pilismaróti sátorozásra, akkor mégis fáztam kicsit a nagy szél miatt. Olyan jó volt a természet hangjaira elaludni autózaj helyett! (L)
Vasárnap reggel elég hideg volt, nehezen is szántam rá magam, hogy "Jacob öleléséből" kimerészkedjek reggelizni. De aztán kimentem, mert már mindenki fenn volt és reggeli után megvártuk, hogy melegedjen az idő, hogy mehessünk még felfedezőútra. A fenyveshez akartunk felmenni, el is indultunk arra, de valahogy semerről sem lehetett megközelíteni. De azért így is jó nagy sétát tettünk, közben szilvát és almát is szedtünk persze azokról a fákról, amik egyik telekhez sem tartoztak. Úgy szeretem a savanyú nyárialmát! Furcsa is ez, mert a meggy pl. nem jön be nekem, pedig az is savanyú, de a nyárialma minden mennyiségben, sokkal jobban ,mint az édes!
Délutánra visszatért az igazi ausztrál hőség, úgyhogy sokat feküdtünk a napon a tónál, amikor visszaértünk a felfedezőútról. Mindannyian jól el is lustultunk, pedig sokkal több sétát terveztünk.
Szuper volt ez a múlt hétvége, jövő nyárra mégtöbb ilyet szeretnék! És olyan jó, hogy a csolnoki tó itt van a közelben!
Múlt szombaton végre megvalósult az, amiről már nyár eleje óta álmodozom: sátorozni voltunk a csolnoki tónál anyuval és a barátainkkal. Csak azért terveztük ilyen hosszasan, mert hol túl meleg volt, hol valami közbejött. Viszont a múlt hétvégén végre sem az idő, sem más program nem volt akadály, így még a nyár utolsó előtti hétvégéjét ki tudtuk használni.
A csolnoki tónak és az ottani erdős résznek szuper levegője van, és nagyon jó hangulata. Ahogy megérkeztünk kocsival, tettünk egy kis felfedezőutat, fürdőztünk a táj nyugodt hangulatában, beszélgettünk kicsit egy kedves bácsival, aki a tavon horgászott. Tűzrakóhelyet is kerestünk, mert estére sütögetés volt a terv. Ehhez fát gyűjtöttünk. Amikor már jó sok összegyűlt és a tűzrakóhely is megvolt, anyuék ugratták egymást, hogy elfelejtettek gyufát hozni:D Egy pillanatra én is bevettem, de végül előkerült a táska mélyéről. Krumplit, csirkemellet, cukkinit sütöttünk. A krumpli kalandosan sült, mert túl sokáig maradt a parázson, pontosabban nem is csak a parázsra tettük, hanem már előbb, ezért sült gyorsabban, mint gondoltuk, de mi annyi ideig hagytuk, mintha csak parázson sülne. Ezért egy része kicsit meg is égett, viszont még így is maradt elég mindenkinek :) de azért legközelebb szigorúan a parázsra tesszük!
Annyit, de annyit nevettünk! Ilyen gyerekkori sztorikat meséltünk egymásnak, meg vicces emberekről is, akik anyuékhoz járnak a boltba. De aztán ezek után már bármin nevettünk, éjfél körülig jó hangosak is lehettünk, pedig nem is ittunk:D ha mi öten (tesómmal együtt hatan, bár ő csak később csatlakozott és hamarabb el is ment) összejövünk, garantált a hülyéskedés.
Most nem volt olyan nagy szél, mint 2011-ben ilyenkor, így a sátorban sem volt hideg. Bár a többiek kicsit panaszkodtak a hidegre, én semmit sem éreztem belőle. Lehet, hogy nekem volt a legmelegebb sátorozós szabadidőruhám meg a legmelegebb hálózsákom?:D vagy ennyire sikerült odaképzelnem Jacobot is?:O Bár 2011-ben is ugyanezzel a felszereléssel érkeztem a pilismaróti sátorozásra, akkor mégis fáztam kicsit a nagy szél miatt. Olyan jó volt a természet hangjaira elaludni autózaj helyett! (L)
Vasárnap reggel elég hideg volt, nehezen is szántam rá magam, hogy "Jacob öleléséből" kimerészkedjek reggelizni. De aztán kimentem, mert már mindenki fenn volt és reggeli után megvártuk, hogy melegedjen az idő, hogy mehessünk még felfedezőútra. A fenyveshez akartunk felmenni, el is indultunk arra, de valahogy semerről sem lehetett megközelíteni. De azért így is jó nagy sétát tettünk, közben szilvát és almát is szedtünk persze azokról a fákról, amik egyik telekhez sem tartoztak. Úgy szeretem a savanyú nyárialmát! Furcsa is ez, mert a meggy pl. nem jön be nekem, pedig az is savanyú, de a nyárialma minden mennyiségben, sokkal jobban ,mint az édes!
Délutánra visszatért az igazi ausztrál hőség, úgyhogy sokat feküdtünk a napon a tónál, amikor visszaértünk a felfedezőútról. Mindannyian jól el is lustultunk, pedig sokkal több sétát terveztünk.
Szuper volt ez a múlt hétvége, jövő nyárra mégtöbb ilyet szeretnék! És olyan jó, hogy a csolnoki tó itt van a közelben!
augusztus 30, 2013
Pilismaróti campingélményeim 2011-ből
Bár most a napokban is volt egy sátorozós élményem, felteszem a 2011-eset is, mert ezelőtt akkor voltam legutóbb. És furcsa, mert az akkori naplóbejegyzésem is úgy kezdődik, mint a mostani:D ez már csak így van:O
2011. aug. 29. hétfő
A hétvégém csodák csodájára nem egy átlagos hétvége volt! Teljesült az az álmom, amit már nyár eleje óta emlegettem, csak eddig nem volt kivel megvalósítani.
Ez az álom pedig nem volt más, mint egy jó kis sátorozás! Szerettem volna, ha a csoptársaimmal jön össze, de mivel nagyon eltűntek a nyárra, így szó sem lehetett róla...
Viszont múlt szerdán a tesóm megemlítette, hogy a barátjával és a barátja haverjaival nyárzáró campingezést szerveznek és engem is meghívnak. Ezen nagyon meglepődtem, tényleg nem számítottam rá, nagyon jól esett. Először zavarban is voltam, mert hát azért a tesóm és a barátja mégiscsak egy pár és hát hogy mehetnék el harmadiknak?:D de aztán tesóm mondta, hogy ez nem egy romantikus programnak indul, hanem több közös ismerősük ott lesz, nemcsak párokról szól, bárki hívhat bárkit.
Na ettől máris jobban éreztem magam. Annyira, hogy eszembe jutott, hogyha már én ismehetek és tényleg bárki hívhat bárkit, akkor én is hívok egy barátnőt, mégpedig Szandit, aki itt lakik a közelben. Persze előtte megbeszéltem tesómmal, aki még örült is az ötletnek. Izgultam, hogy elérem-e Szandit, de szerencsére sikerült: még szerda este két csörgés után felvette a mobilját és vidáman mondta, hogy nem volt progija a hétvégére, így simán el tud jönni! Alig tudtam elhinni. Bárcsak egész nyáron így ment volna minden! :)
Egy valami zavart csak, mégpedig az, hogy mivel nem én voltam a szervező, az utolsó percig alig tudtam, hogy mi hogy lesz, főleg, mert percről percre változtak a tervek:D pl. Szandi küldött még csütörtökön egy sms-t, kérdezte, hozzon-e sátrat, v lesz hely vkinél. Én nem válaszoltam rögtön, mert emlékeztem, hogy két sátrunk van, egyik lehet a tesóméké, másik a miénk Szandival a hétvégére; igen, csakhogy a másikat már ezer éve nem láttuk, mert a telken volt és nem lehetett tudni, h apu hazahozza-e. Pénteken hívott Szandi, de akkor még nem érkezett meg a sátor, így tesóm kénytelen volt neki azt mondani, hogy neki kellene hoznia egyet. Ettől nagyon mérges lettem, mert hát milyen az, hogy elhívom a barátnőmet és mégis neki kell gondoskodnia a sátorról?... Na, de aztán végül apu hazahozta azt a fránya sátrat, úgy este nyolcra. Gyors meg akartam mondani Szandinak, de nem vette fel a telót. Így szombat reggel az volt az első gondolatom, hogy milyen rosszul jön így ki ez az egész... de ahogy erre gondoltam, Szandi visszahívott, így még azelőtt el tudtam újságolni, hogy hazajött a sátor, mielőtt elment volna egy ismerőséhez kölcsön kérni egyetXD Azért tudunk ám alkotni, ugye?:P
De ezután már nem volt más hátra szombat délelőtt, mint a csomagolás, ami gyorsan ment. Délután pedig jött értünk tesóm barátja. Fél3 körül már Pilismaróton voltunk, ahol már várt minket egy hihetetlenül jó hangulatú csapat. Hogy mennyit hülyültünk, azt le sem lehet írni! :) végre újra a saját korosztályommal lehettem, amit egész nyáron hiányoltam! 11-en voltunk, de nekem persze, hogy egy olyan srác tetszett meg, akinek már van barátnőjeXD ahha, van ez így:O Na jó, azért nem úgy tetszett, mint pasi, csak extrajófej volt és ezért persze nagyon szimpi is :)
Úsztunk is egy jót a maróti öbölben, a Duna vize egyszerűen szuper volt, egyáltalán nem fáztam benne.
Persze nem maradt el a bográcsozás sem, tesóm barátja nagoyn finom vacsit készített. A party time-ot a nyár slágerei és Michael Jackson dalai fűszerezték (az a srác, akiről írtam, h extrajófej, nagy Michael Jackson-fan, így csomó olyan dolgot megtudtam tőle az énekesről, amit nem is gondoltam volna és arra is rájöttem, hogy nagyon félreismertem őt. Mármint nem az extrajófej srácot, hanem Jacksont:D
Vacsi után végig a tábortűznél maradtunk, amit a fiúk alig győztek újraéleszteni, pláne, hogy sajnos elég nagy szél volt. De ezt leszámítva nagyon jól szórakoztunk. Meglepő módon csak 2ig maradtunk fenn:D de másnap fél10ig aludtunk, nem is értem, hogyan:D a sátorban nem volt olyan hideg, bár én az egész heti melegrekordok miatt még melegebbre számítottam. Csak a lábam fázott, még a hálózsákban is, de nem bántam, a sátorozásnak így is szuper hangulata volt :) Remélem jövőre mégtöbb ilyen összejön! Ausztráliai kalandornak készülökXD úgyhogy imádok sátorozni!
Miután fél 10 körül felébredtünk, utána is elvoltunk még egy ideig. "Reggeli" után újra átmentünk az öbölhöz, néhányan fürödtek is, de tesóm, a barátja, Szandi és én inkább csak napoztunk, meg drukkoltunk a csapat néhány tagjának, akik horgászni kezdtek:D
Ennek az élménybeszámolónak a végére valami nagyon szépet kellene írnom, mert ez a hétvégém tényleg úgy telt, ahogy az egész nyárnak kellett volna telnie. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki ott volt, hogy én is ott lehettem a barátnőmmel! :)
2011. aug. 29. hétfő
A hétvégém csodák csodájára nem egy átlagos hétvége volt! Teljesült az az álmom, amit már nyár eleje óta emlegettem, csak eddig nem volt kivel megvalósítani.
Ez az álom pedig nem volt más, mint egy jó kis sátorozás! Szerettem volna, ha a csoptársaimmal jön össze, de mivel nagyon eltűntek a nyárra, így szó sem lehetett róla...
Viszont múlt szerdán a tesóm megemlítette, hogy a barátjával és a barátja haverjaival nyárzáró campingezést szerveznek és engem is meghívnak. Ezen nagyon meglepődtem, tényleg nem számítottam rá, nagyon jól esett. Először zavarban is voltam, mert hát azért a tesóm és a barátja mégiscsak egy pár és hát hogy mehetnék el harmadiknak?:D de aztán tesóm mondta, hogy ez nem egy romantikus programnak indul, hanem több közös ismerősük ott lesz, nemcsak párokról szól, bárki hívhat bárkit.
Na ettől máris jobban éreztem magam. Annyira, hogy eszembe jutott, hogyha már én ismehetek és tényleg bárki hívhat bárkit, akkor én is hívok egy barátnőt, mégpedig Szandit, aki itt lakik a közelben. Persze előtte megbeszéltem tesómmal, aki még örült is az ötletnek. Izgultam, hogy elérem-e Szandit, de szerencsére sikerült: még szerda este két csörgés után felvette a mobilját és vidáman mondta, hogy nem volt progija a hétvégére, így simán el tud jönni! Alig tudtam elhinni. Bárcsak egész nyáron így ment volna minden! :)
Egy valami zavart csak, mégpedig az, hogy mivel nem én voltam a szervező, az utolsó percig alig tudtam, hogy mi hogy lesz, főleg, mert percről percre változtak a tervek:D pl. Szandi küldött még csütörtökön egy sms-t, kérdezte, hozzon-e sátrat, v lesz hely vkinél. Én nem válaszoltam rögtön, mert emlékeztem, hogy két sátrunk van, egyik lehet a tesóméké, másik a miénk Szandival a hétvégére; igen, csakhogy a másikat már ezer éve nem láttuk, mert a telken volt és nem lehetett tudni, h apu hazahozza-e. Pénteken hívott Szandi, de akkor még nem érkezett meg a sátor, így tesóm kénytelen volt neki azt mondani, hogy neki kellene hoznia egyet. Ettől nagyon mérges lettem, mert hát milyen az, hogy elhívom a barátnőmet és mégis neki kell gondoskodnia a sátorról?... Na, de aztán végül apu hazahozta azt a fránya sátrat, úgy este nyolcra. Gyors meg akartam mondani Szandinak, de nem vette fel a telót. Így szombat reggel az volt az első gondolatom, hogy milyen rosszul jön így ki ez az egész... de ahogy erre gondoltam, Szandi visszahívott, így még azelőtt el tudtam újságolni, hogy hazajött a sátor, mielőtt elment volna egy ismerőséhez kölcsön kérni egyetXD Azért tudunk ám alkotni, ugye?:P
De ezután már nem volt más hátra szombat délelőtt, mint a csomagolás, ami gyorsan ment. Délután pedig jött értünk tesóm barátja. Fél3 körül már Pilismaróton voltunk, ahol már várt minket egy hihetetlenül jó hangulatú csapat. Hogy mennyit hülyültünk, azt le sem lehet írni! :) végre újra a saját korosztályommal lehettem, amit egész nyáron hiányoltam! 11-en voltunk, de nekem persze, hogy egy olyan srác tetszett meg, akinek már van barátnőjeXD ahha, van ez így:O Na jó, azért nem úgy tetszett, mint pasi, csak extrajófej volt és ezért persze nagyon szimpi is :)
Úsztunk is egy jót a maróti öbölben, a Duna vize egyszerűen szuper volt, egyáltalán nem fáztam benne.
Persze nem maradt el a bográcsozás sem, tesóm barátja nagoyn finom vacsit készített. A party time-ot a nyár slágerei és Michael Jackson dalai fűszerezték (az a srác, akiről írtam, h extrajófej, nagy Michael Jackson-fan, így csomó olyan dolgot megtudtam tőle az énekesről, amit nem is gondoltam volna és arra is rájöttem, hogy nagyon félreismertem őt. Mármint nem az extrajófej srácot, hanem Jacksont:D
Vacsi után végig a tábortűznél maradtunk, amit a fiúk alig győztek újraéleszteni, pláne, hogy sajnos elég nagy szél volt. De ezt leszámítva nagyon jól szórakoztunk. Meglepő módon csak 2ig maradtunk fenn:D de másnap fél10ig aludtunk, nem is értem, hogyan:D a sátorban nem volt olyan hideg, bár én az egész heti melegrekordok miatt még melegebbre számítottam. Csak a lábam fázott, még a hálózsákban is, de nem bántam, a sátorozásnak így is szuper hangulata volt :) Remélem jövőre mégtöbb ilyen összejön! Ausztráliai kalandornak készülökXD úgyhogy imádok sátorozni!
Miután fél 10 körül felébredtünk, utána is elvoltunk még egy ideig. "Reggeli" után újra átmentünk az öbölhöz, néhányan fürödtek is, de tesóm, a barátja, Szandi és én inkább csak napoztunk, meg drukkoltunk a csapat néhány tagjának, akik horgászni kezdtek:D
Ennek az élménybeszámolónak a végére valami nagyon szépet kellene írnom, mert ez a hétvégém tényleg úgy telt, ahogy az egész nyárnak kellett volna telnie. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki ott volt, hogy én is ott lehettem a barátnőmmel! :)
augusztus 28, 2013
Detektívek, ide! - avagy életem legfurcsább számítógépes kalandja
Van-e valakinek vmi tippje, hogy ez hogyan lehetséges?
Ma, ahogy rendezgettem a dolgaimat a gépemen, rejtélyes meglepetésre bukkantam a vinyó egy olyan részén, amit eddig nem is használtam. Ugye írtam, hogy febr. 10-e óta használom ezt a Samsung laptopot, előtte Acerem volt. A bátyám választotta és vette ezt a gépet egy bp-i infóboltban febr. 8-án, én pedig 10-én láttam először (a dátumoknak később jelentősége lesz). De csak pár nappal később vettem észre, hogy a winchester két részre van osztva: a kisebb rész a C-meghajtó, nagyobbik a D. És mivel alapból a C-re mentődik minden, a D-vel eddig nem is foglalkoztam. Ma viszont ránéztem, mert kíváncsi voltam, mentődik-e oda mégis vmi rendszerinfós vagy frissítős cucc. Találtam is két olyan mappát, ami júl. 17-én lett létrehozva és Microsoftos rendszerjavító kütyük voltak benne. Persze nem ez volt, ami meglepett, hanem ezt figyeljétek!
Találtam az üresnek hitt D-meghajtón egy Acer nevű óriási mappát. Már alapból ez furcsa volt: mit keres egy Acer nevű mappa egy Samsung gépen? Oké, hogy az én előző notebookom Acer volt, de hát ezt honnan tudná ez a gép?:D
Beléptem a rejtélyes Acer-mappába, ahol egyetlen mappa várt, a neve egyszerűen ennyi: Asztal. Ekkor még nem gyanakodtam, csak gondoltam, ide is el vannak mentve az asztalom parancsikonjai és kész. De szó sincs erről, ugyanis belépve négy ismeretlen mappa fogadott a következő nevekkel: "Film", "Paris", "Rose", és a negyedik egyszerűen csak "Új Mappa" néven futott.
Mik ezek és ki hozta létre? Én biztos nem, hisz a D-meghajtót nem is használtam eddig! A bátyám tett volna fel pár dolgot még februárban, mielőtt odaadta a gépet?
Hát ez sem! Ugyanis mielőtt óvatosan beléptem volna a mappákba, megnéztem, mikor hozták létre. Majdnem sikítottam, amikor láttam, hogy febr. 5-én, pedig a bátyám csak 8-án vette és 9-én kapcsolta be először, hogy pár biztonsági cumót felrakjon, mielőtt odaadja. De akkor mégis hogy került ide ez a sok anyag már 5-én?
Mert hogy sok anyag: belépve a mappákba zenék, képek, word-, excel-, pdf-doksik, videók tárháza tárult elém. Az anyagok eredeti létrehozási dátuma áltban 2012 volt. Rrrengeteg zene, kép, minden! Sőt, az mp3-ak között hangoskönyvek is vannak, jórészt magyar irodalom és történelem, de Angliával kapcsolatos ismertető is van, meg Erich Kästnertől is két hangoskönyv. A zenék között is mindenféle, régi és új magyarok (Republic, Bikini, újak közül Caramel, Gáspár Laci, stb.), de külföldi diszkók és sok 2012-es sláger is. De a dokumentumok a legkülönösebbek: pl. van valami adásvételi szerződés egy kocsiról, egy bérleti szerződés és több pénzügyes valami is.. A képek egy "Kepek" és egy "Kééépeeek" nevű mappában is vannak (meg még jópár mappában elszórva, most nézem), és soknak nincs is igazi neve, csak ilyen dscn5340 meg ilyenek; de "Velence2011" és "AnyuRóma" nevű mappák is vannak. Két-három Forma-1-es videót is találtam, amit az az emberke (vagy így jobban elnézve az anyagok mennyiségét és sokféleségét, lehet, hogy egy egész család?) vehetett fel, aki benne felejtette a gépemben a fél életét:O Jesszus, de most komolyan, hogy kerültek ide ezek a cuccok febr. 5-én, amikor mi csak 8-án láttuk először ezt a gépet, és ráadásul semmi közünk sincs ezekhez a cuccokhoz?
Miközben ezt a bejegyzést írom, nézegetem a mappákat, és mindig újabb és újabb dolgokat fedezek fel bennük, szóval így ki is derült, hogy a felét sem írtam le annak, amit itt hagytak. Ez azért van, mert nagyon rendszertelenül vannak az "Acer"-mappán belül a cuccok, amikből egyre többet tudok meg azokról, akik itt hagyták, viszont a nevük még mindig nem derült ki.
Ti mit tennétek, ha hasonló rejtélyes anyagokat találnátok a gépeteken?:O Ja és mondom, nem is használtan kaptam, egy informatikai üzletből van, megvan a doboza is minden papírjával együtt, és jogtiszta Windows7 fut rajta. Akkor mégis ez hogy lehet?
Ma, ahogy rendezgettem a dolgaimat a gépemen, rejtélyes meglepetésre bukkantam a vinyó egy olyan részén, amit eddig nem is használtam. Ugye írtam, hogy febr. 10-e óta használom ezt a Samsung laptopot, előtte Acerem volt. A bátyám választotta és vette ezt a gépet egy bp-i infóboltban febr. 8-án, én pedig 10-én láttam először (a dátumoknak később jelentősége lesz). De csak pár nappal később vettem észre, hogy a winchester két részre van osztva: a kisebb rész a C-meghajtó, nagyobbik a D. És mivel alapból a C-re mentődik minden, a D-vel eddig nem is foglalkoztam. Ma viszont ránéztem, mert kíváncsi voltam, mentődik-e oda mégis vmi rendszerinfós vagy frissítős cucc. Találtam is két olyan mappát, ami júl. 17-én lett létrehozva és Microsoftos rendszerjavító kütyük voltak benne. Persze nem ez volt, ami meglepett, hanem ezt figyeljétek!
Találtam az üresnek hitt D-meghajtón egy Acer nevű óriási mappát. Már alapból ez furcsa volt: mit keres egy Acer nevű mappa egy Samsung gépen? Oké, hogy az én előző notebookom Acer volt, de hát ezt honnan tudná ez a gép?:D
Beléptem a rejtélyes Acer-mappába, ahol egyetlen mappa várt, a neve egyszerűen ennyi: Asztal. Ekkor még nem gyanakodtam, csak gondoltam, ide is el vannak mentve az asztalom parancsikonjai és kész. De szó sincs erről, ugyanis belépve négy ismeretlen mappa fogadott a következő nevekkel: "Film", "Paris", "Rose", és a negyedik egyszerűen csak "Új Mappa" néven futott.
Mik ezek és ki hozta létre? Én biztos nem, hisz a D-meghajtót nem is használtam eddig! A bátyám tett volna fel pár dolgot még februárban, mielőtt odaadta a gépet?
Hát ez sem! Ugyanis mielőtt óvatosan beléptem volna a mappákba, megnéztem, mikor hozták létre. Majdnem sikítottam, amikor láttam, hogy febr. 5-én, pedig a bátyám csak 8-án vette és 9-én kapcsolta be először, hogy pár biztonsági cumót felrakjon, mielőtt odaadja. De akkor mégis hogy került ide ez a sok anyag már 5-én?
Mert hogy sok anyag: belépve a mappákba zenék, képek, word-, excel-, pdf-doksik, videók tárháza tárult elém. Az anyagok eredeti létrehozási dátuma áltban 2012 volt. Rrrengeteg zene, kép, minden! Sőt, az mp3-ak között hangoskönyvek is vannak, jórészt magyar irodalom és történelem, de Angliával kapcsolatos ismertető is van, meg Erich Kästnertől is két hangoskönyv. A zenék között is mindenféle, régi és új magyarok (Republic, Bikini, újak közül Caramel, Gáspár Laci, stb.), de külföldi diszkók és sok 2012-es sláger is. De a dokumentumok a legkülönösebbek: pl. van valami adásvételi szerződés egy kocsiról, egy bérleti szerződés és több pénzügyes valami is.. A képek egy "Kepek" és egy "Kééépeeek" nevű mappában is vannak (meg még jópár mappában elszórva, most nézem), és soknak nincs is igazi neve, csak ilyen dscn5340 meg ilyenek; de "Velence2011" és "AnyuRóma" nevű mappák is vannak. Két-három Forma-1-es videót is találtam, amit az az emberke (vagy így jobban elnézve az anyagok mennyiségét és sokféleségét, lehet, hogy egy egész család?) vehetett fel, aki benne felejtette a gépemben a fél életét:O Jesszus, de most komolyan, hogy kerültek ide ezek a cuccok febr. 5-én, amikor mi csak 8-án láttuk először ezt a gépet, és ráadásul semmi közünk sincs ezekhez a cuccokhoz?
Miközben ezt a bejegyzést írom, nézegetem a mappákat, és mindig újabb és újabb dolgokat fedezek fel bennük, szóval így ki is derült, hogy a felét sem írtam le annak, amit itt hagytak. Ez azért van, mert nagyon rendszertelenül vannak az "Acer"-mappán belül a cuccok, amikből egyre többet tudok meg azokról, akik itt hagyták, viszont a nevük még mindig nem derült ki.
Ti mit tennétek, ha hasonló rejtélyes anyagokat találnátok a gépeteken?:O Ja és mondom, nem is használtan kaptam, egy informatikai üzletből van, megvan a doboza is minden papírjával együtt, és jogtiszta Windows7 fut rajta. Akkor mégis ez hogy lehet?
augusztus 27, 2013
Egy különös találkozás - avagy nincsenek véletlenek
Mostanában rengeteget gondolok arra, hogy véletlenek márpedig nincsenek és erről több régebbi élményem is eszembe jutott. Egyik még 2011 júliusából (még az egyetemista időkből) és annyira különlegesnek találom azóta is, hogy itt is megosztom, mert a régi, Neonon vezetett Olasztrálián is fenn volt :)
2011. júl. 17
Nem semmi dolgok történnek velem mostanában! Csupa olyanok, amik arról győznek meg, hogy tényleg nincsenek véletlenek. Most (2011 júliusában) már öt ilyen volt, itt jön közülök az egyik:
Kezdjük az elején. 2009-ben az olasz barátnőmtől, Loretától kaptam egy színes, vidám karkötőt, aminek a színei teljesen kifejezik az optimista beállítottságom :) Loretáról egyébként azt kell tudni, hogy pincérnőként dolgozik egy latisanai bárban és szintén nagyon életvidám; már amikor legelőször találkoztunk (2007 nyarán), úgy fogadott, mintha már évek óta barátnők lennénk. Szinte az volt az érzésem, hogy mi már találkoztunk valahol:D
És ezen a nyáron, 2011-ben, amikor jöttem haza a bocskaikerti rokonoktól, szintén találkoztam valakivel, akivel kapcsolatban ugyanilyen érzésem volt, igaz nem első perctől kezdve, mint Loretánál, hanem kicsit később. Egy idős néni volt, aki mellém ült a vonaton és elkezdtünk beszélgetni. Hogy hogyan? Itt az egyik lényeg: a beszélgetést ő kezdte azzal, hogy milyen szép karkötőm van:D Nekem először furcsa volt, hogy ismeretlenül megszólított és kicsit zavarba jöttem (főleg, mert apum is ott volt:D) így még nem árultam el, honnan van. Mondta, hogy a vidám színeivel illik hozzám, mert ahogy látja, szinte mindig mosolygok. Megkérdezte, meddig utazunk, mondtam, h Bp-ig, de onnan még megyünk tovább Dorogra. És ekkor kiderült, hogy az ő fia, aki orvos, szintén lakott Dorogon, több évig. Már ebből is gondoltam, hogy ez jelenthet vmit. A néni Szentendrére utazott, mire mondtam, hogy én is jártam már ott és szeretem, mert kicsit mediterrán hangulata van. És a néninek erről rögtön Itália jutott az eszébe és elkezdte mesélni, hogy szinte már bejárták és milyen csodálatos ország és mennyi élménye fűződik hozzá. De nemcsak neki, hanem a fiának is, aki egy év alatt perfekt megtanult olaszul. Hogy ez hogy történt? Na, itt derült ki, hogy egy negyedolasz néni talált rám, ugyanis megtudtam, hogy az ő nagymamája, aki a fiának a dédije, olasz és miután legelőször meglátogatták őt Olaszországban (ha jól emlékszem épp Rómában), a fia úgy jött haza, hogy márpedig ő meg fogja tanulni ezt a csodaszép nyelvet, hogy folyékonyan beszélhessen a dédijével. S egy év elég volt, hogy ezt a szép tervet megvalósítsa! Hiába, az olasz gének :)
Alig tudtam hinni a fülemnek. A néni fiában szinte magamra ismertem még akkor is, ha én nem azért tanultam emg olaszul (és nem is egy év alatt), mert rokonom él Itáliában (bár ezek után ki tudja?:D) és nem készülök orvosnak sem, akkor is van valami benne, ami bennem is:D És ő is zongorázik! Na ez már két pont:O
Amikor szóhoz jutottam, mondtam, hogy már én is jártam Itáliában és én is nagyon szeretek mindent, ami olasz. Amikor elmeséltem, hogy 14 éves koromban fedeztem fel Bocelli dalai révén és hogy akkor határoztam el, hogy megtanulom a nyelvet, amikor megtudtam, hogy Bocelli könyvét még nem fordították magyarra, márpedig én mindenképp meg szeretném érteni és küldetésemnek érzem, hogy majd egyszer lefordítsam - a néni teljesen meghatódott. S amikor megtudta, hogy olasz szakos egyetemista vagyok, alig tudta elhinni, mert a kinézetem alapján 18-nak gondolt :) ennek örültem, mert igazából nem is érzem magam még "komoly" 21 évesnek:D
És a hasonlóságoknak itt még mindig nincs vége! Amikor befejeztem az "olaszságom történetét":D megcsörrent a néni telefonja és ő kiment a folyosóra, mert valahogy a fülkében nem volt térerő. De nem is ez a lényeg.. tudjátok, mit mondott, amikor visszajött, ki hívta? A kanadai barátnője, akit egy éve itt ismert meg Mo-n!!! Hát ez nem lehet igaz, hisz nekem is van egy Kanadai Barátnőm! ;) hogy lehet ennyi közös pont egy olyan emberrel, akit eddig nem is ismertem?
Így váltunk Marianna nénivel ismeretlenekből ismerősökké. Még megtudtam róla, hogy alsós tanítónőként dolgozott, de mellette történész is (nagyon szeretem a történelmet, általánosban és gimiben is az volt az egyik kedvenc tantárgyam!) Mire megérkeztünk Bp-re, mindketten megállapítottuk, hogy jókor voltunk jó helyen, nem lehetett véletlen, hogy találkoztunk. Még telszámot is cseréltünk, mert nem akartuk, hogy ez a misztikus találkozás Bp-en véget érjen :) így, ha újra eljönnek Dorogra, vagy én megyek Debrecenbe, ahol ők laknak, van esély, hogy akár mégegyszer összefussunk :)
És ha belegondolok, hogy az egész beszélgetésünk Marianna nénivel úgy indult, hogy ő felfedezte az olasz Loretától kapott karkötőmet...:D
2011. júl. 17
Nem semmi dolgok történnek velem mostanában! Csupa olyanok, amik arról győznek meg, hogy tényleg nincsenek véletlenek. Most (2011 júliusában) már öt ilyen volt, itt jön közülök az egyik:
Kezdjük az elején. 2009-ben az olasz barátnőmtől, Loretától kaptam egy színes, vidám karkötőt, aminek a színei teljesen kifejezik az optimista beállítottságom :) Loretáról egyébként azt kell tudni, hogy pincérnőként dolgozik egy latisanai bárban és szintén nagyon életvidám; már amikor legelőször találkoztunk (2007 nyarán), úgy fogadott, mintha már évek óta barátnők lennénk. Szinte az volt az érzésem, hogy mi már találkoztunk valahol:D
És ezen a nyáron, 2011-ben, amikor jöttem haza a bocskaikerti rokonoktól, szintén találkoztam valakivel, akivel kapcsolatban ugyanilyen érzésem volt, igaz nem első perctől kezdve, mint Loretánál, hanem kicsit később. Egy idős néni volt, aki mellém ült a vonaton és elkezdtünk beszélgetni. Hogy hogyan? Itt az egyik lényeg: a beszélgetést ő kezdte azzal, hogy milyen szép karkötőm van:D Nekem először furcsa volt, hogy ismeretlenül megszólított és kicsit zavarba jöttem (főleg, mert apum is ott volt:D) így még nem árultam el, honnan van. Mondta, hogy a vidám színeivel illik hozzám, mert ahogy látja, szinte mindig mosolygok. Megkérdezte, meddig utazunk, mondtam, h Bp-ig, de onnan még megyünk tovább Dorogra. És ekkor kiderült, hogy az ő fia, aki orvos, szintén lakott Dorogon, több évig. Már ebből is gondoltam, hogy ez jelenthet vmit. A néni Szentendrére utazott, mire mondtam, hogy én is jártam már ott és szeretem, mert kicsit mediterrán hangulata van. És a néninek erről rögtön Itália jutott az eszébe és elkezdte mesélni, hogy szinte már bejárták és milyen csodálatos ország és mennyi élménye fűződik hozzá. De nemcsak neki, hanem a fiának is, aki egy év alatt perfekt megtanult olaszul. Hogy ez hogy történt? Na, itt derült ki, hogy egy negyedolasz néni talált rám, ugyanis megtudtam, hogy az ő nagymamája, aki a fiának a dédije, olasz és miután legelőször meglátogatták őt Olaszországban (ha jól emlékszem épp Rómában), a fia úgy jött haza, hogy márpedig ő meg fogja tanulni ezt a csodaszép nyelvet, hogy folyékonyan beszélhessen a dédijével. S egy év elég volt, hogy ezt a szép tervet megvalósítsa! Hiába, az olasz gének :)
Alig tudtam hinni a fülemnek. A néni fiában szinte magamra ismertem még akkor is, ha én nem azért tanultam emg olaszul (és nem is egy év alatt), mert rokonom él Itáliában (bár ezek után ki tudja?:D) és nem készülök orvosnak sem, akkor is van valami benne, ami bennem is:D És ő is zongorázik! Na ez már két pont:O
Amikor szóhoz jutottam, mondtam, hogy már én is jártam Itáliában és én is nagyon szeretek mindent, ami olasz. Amikor elmeséltem, hogy 14 éves koromban fedeztem fel Bocelli dalai révén és hogy akkor határoztam el, hogy megtanulom a nyelvet, amikor megtudtam, hogy Bocelli könyvét még nem fordították magyarra, márpedig én mindenképp meg szeretném érteni és küldetésemnek érzem, hogy majd egyszer lefordítsam - a néni teljesen meghatódott. S amikor megtudta, hogy olasz szakos egyetemista vagyok, alig tudta elhinni, mert a kinézetem alapján 18-nak gondolt :) ennek örültem, mert igazából nem is érzem magam még "komoly" 21 évesnek:D
És a hasonlóságoknak itt még mindig nincs vége! Amikor befejeztem az "olaszságom történetét":D megcsörrent a néni telefonja és ő kiment a folyosóra, mert valahogy a fülkében nem volt térerő. De nem is ez a lényeg.. tudjátok, mit mondott, amikor visszajött, ki hívta? A kanadai barátnője, akit egy éve itt ismert meg Mo-n!!! Hát ez nem lehet igaz, hisz nekem is van egy Kanadai Barátnőm! ;) hogy lehet ennyi közös pont egy olyan emberrel, akit eddig nem is ismertem?
Így váltunk Marianna nénivel ismeretlenekből ismerősökké. Még megtudtam róla, hogy alsós tanítónőként dolgozott, de mellette történész is (nagyon szeretem a történelmet, általánosban és gimiben is az volt az egyik kedvenc tantárgyam!) Mire megérkeztünk Bp-re, mindketten megállapítottuk, hogy jókor voltunk jó helyen, nem lehetett véletlen, hogy találkoztunk. Még telszámot is cseréltünk, mert nem akartuk, hogy ez a misztikus találkozás Bp-en véget érjen :) így, ha újra eljönnek Dorogra, vagy én megyek Debrecenbe, ahol ők laknak, van esély, hogy akár mégegyszer összefussunk :)
És ha belegondolok, hogy az egész beszélgetésünk Marianna nénivel úgy indult, hogy ő felfedezte az olasz Loretától kapott karkötőmet...:D
augusztus 24, 2013
A tenger odaadó gyermekei
Ezt a dalt az ideji NAIDOC Week hozta el nekem júliusban. 2012-ben jelent meg, s díjat is nyert a National Indigenous Music Awardson. Megríkatott, amikor először hallottam és gyakran még most sem tudom könnyek nélkül hallgatni. Az aboriginek és a természet, ezen belül is a tenger kapcsolatát mondja el. Csodálatos az a természethez való szeretetteljes, szinte gyermeki kötődés, amiről ez a dal szól.
"Kövess engem
a mély kék tengerhez,
Kövess engem
a mély kék tengerhez,
látom a színjátszó naplementét,
olyan, mint ŋarrpiya,
látom a színjátszó naplementét,
gyönyörű, mint ŋarrpiya.
(...)
Szívem visszavágyik
a mély kék tengerhez,
szívem visszavágyik a mély kék tengerhez,
látom arcát,
ahogy rám mosolyog,
érzem ölelését,
ahogy felemel."
Bár én nem vagyok aborigin, olyan, mintha ez a dal a szívem hangján született volna: teljesen át tudom érezni mindazt, amit jelent. A tenger felemelő ölelését és mosolyát Olaszországban éltem át először, s ezt a dalt hallgatva rögtön újra átjárt ez a csodálatos érzés. S bár én nem vagyok bennszülött, azt hiszem, a tengerrel kapcsolatban mégis közösek az érzelmeink. Sohasem felejtem el szeretni és tisztelni, hálát adni azért, hogy én is fürdőzhettem benne, s hogy annyi örömöt okozott; hálát adni a sok szép, különleges kagylóért, amiket az aljáról hozhattam fel; hálát adni azért, hogy vigyázott rám, amíg úsztam; hogy sohasem engedett túl mélyre merülni, lebeghettem a felszínén, odaadó ölelésében; s végül hálát adni a halakért is, amikkel egy-egy ebédre vagy vacsorára megajándékozott. Azt kívánom, bárcsak én is vigyázhatnék rá, hisz olyan értékes és csodálatos!
"Kövess engem
a mély kék tengerhez,
Kövess engem
a mély kék tengerhez,
látom a színjátszó naplementét,
olyan, mint ŋarrpiya,
látom a színjátszó naplementét,
gyönyörű, mint ŋarrpiya.
(...)
Szívem visszavágyik
a mély kék tengerhez,
szívem visszavágyik a mély kék tengerhez,
látom arcát,
ahogy rám mosolyog,
érzem ölelését,
ahogy felemel."
Bár én nem vagyok aborigin, olyan, mintha ez a dal a szívem hangján született volna: teljesen át tudom érezni mindazt, amit jelent. A tenger felemelő ölelését és mosolyát Olaszországban éltem át először, s ezt a dalt hallgatva rögtön újra átjárt ez a csodálatos érzés. S bár én nem vagyok bennszülött, azt hiszem, a tengerrel kapcsolatban mégis közösek az érzelmeink. Sohasem felejtem el szeretni és tisztelni, hálát adni azért, hogy én is fürdőzhettem benne, s hogy annyi örömöt okozott; hálát adni a sok szép, különleges kagylóért, amiket az aljáról hozhattam fel; hálát adni azért, hogy vigyázott rám, amíg úsztam; hogy sohasem engedett túl mélyre merülni, lebeghettem a felszínén, odaadó ölelésében; s végül hálát adni a halakért is, amikkel egy-egy ebédre vagy vacsorára megajándékozott. Azt kívánom, bárcsak én is vigyázhatnék rá, hisz olyan értékes és csodálatos!
augusztus 22, 2013
Amikor rádöbbensz: már nem vagy diák..
Most jöttem rá, hogy egy jó és egy rossz esemény miatt ideje frissítenem a bloggerprofilomat. Jó esemény, hogy befejeztem a BA-t és lett egy olaszos bölcsészdiplomám, - de rossz, hogy mesterre nem mehetek tovább. Bár több mint valószínű, hogy csak egy évig nem leszek diák, hisz jövőre újra megpróbálom, és akkor biztosan fel is vesznek, hiszen akkorra meglesz a felsőfokú angol nyelvvizsgám, ami most hiányzott.
A gond csak az, hogy már most is nagy terveim vannak az angollal, amik nem várhatnak egy évet, de ezeket csak úgy tudom megvalósítani, ha még jócskán rádolgozom. Mégpedig egyedül, ami megint csak jó nagy kihívás. Bár a kihívásokat szeretem - akkor meg miért lamentálok már megint?:S Talán csak azért, mert az angol még mindig nem olasz nekem - értsd: nem olyan könnyű egyedül dolgoznom rajta, mint annak idején az olaszon, amit első körben önképzéssel vittem a felsőfokú nyelvvizsgáig. Dehát sikerülnie kell, hisz Ausztráliáért ugye mindent! S ha innen nézzük, akkor bizonyos értelemben még mindig diák vagyok: önképző diák. Bárcsak lenne ilyen opció a Bloggerprofilbeállításoknál!:D de nincs, így hirtelen azt jelöltem be, hogy művészetekkel foglalkozom, ami a fordítás - és főleg a műfordítás - miatt igaz is :)
Nahát, most hogy írásban gondolkodtam, jobb lett a kedvem. Azt hiszem, tényleg gyakrabban kellene frissítenem a blogot:D egyébként meg nem véletlenül mondják, hogy az írás egyfajta önmegismerési folyamat is. Eu teljesen igaz!
A gond csak az, hogy már most is nagy terveim vannak az angollal, amik nem várhatnak egy évet, de ezeket csak úgy tudom megvalósítani, ha még jócskán rádolgozom. Mégpedig egyedül, ami megint csak jó nagy kihívás. Bár a kihívásokat szeretem - akkor meg miért lamentálok már megint?:S Talán csak azért, mert az angol még mindig nem olasz nekem - értsd: nem olyan könnyű egyedül dolgoznom rajta, mint annak idején az olaszon, amit első körben önképzéssel vittem a felsőfokú nyelvvizsgáig. Dehát sikerülnie kell, hisz Ausztráliáért ugye mindent! S ha innen nézzük, akkor bizonyos értelemben még mindig diák vagyok: önképző diák. Bárcsak lenne ilyen opció a Bloggerprofilbeállításoknál!:D de nincs, így hirtelen azt jelöltem be, hogy művészetekkel foglalkozom, ami a fordítás - és főleg a műfordítás - miatt igaz is :)
Nahát, most hogy írásban gondolkodtam, jobb lett a kedvem. Azt hiszem, tényleg gyakrabban kellene frissítenem a blogot:D egyébként meg nem véletlenül mondják, hogy az írás egyfajta önmegismerési folyamat is. Eu teljesen igaz!
augusztus 01, 2013
Bocsi, nem lesz fantasy...
Bár megígértem szombaton, mert már április óta élnek bennem azok a karakterek, akiket megálmodtam, most mégis úgy érzem, nem tudnék írni. Pedig mindennap gondolok rájuk, a helyszínek is megvannak már - nem is annyira kitaláltak, mint ahogy először írtam - de valami mégis gátol, hogy megörökítsem és közreadjam őket. Ez volt a gondom mindig is az írással: amíg csak a fantáziámban élnek dolgok, minden olyan könnyűnek és szépnek látszik. De ahogy leírom, hirtelen úgy érzem, elvesztik a nagyszerűségüket, kivész belőlük minden, ami a fantáziámban olyan szépen él, mert nem tudom úgy továbbadni, ahogy a fantáziám diktálná. Ahogy leírom, mintha az írott szavak megsemmisítenék, értelmetlenné tennék a fantáziám élő alkotásait, eseményeit.
Két fejezetet írtam már a történetből, de a végeredmény egyiknél sem tetszik úgy, mint amikor először kigondoltam. Ez agyrém, ezért inkább továbbra is jobban járok, ha csak elképzelem... Bármennyire is hangoztatja a környezetem, hogy van tehetségem az íráshoz, én pont az ilyen tapasztalatok miatt nem érzem.
És áh, na igen... épp az ilyen lamentálás az oka annak is, hogy ritkán jövök frissel a blogra. Az ilyeneket senki sem olvassa szívesen érthető módon, szóval most már tényleg át kell állnom arra, hogy a személyes lamentjeim helyett inkább az olasz és ausztrál fordításaimat, élményeimet teszem fel ide. Azokkal azt hiszem, mindenki jobban jár :)
Két fejezetet írtam már a történetből, de a végeredmény egyiknél sem tetszik úgy, mint amikor először kigondoltam. Ez agyrém, ezért inkább továbbra is jobban járok, ha csak elképzelem... Bármennyire is hangoztatja a környezetem, hogy van tehetségem az íráshoz, én pont az ilyen tapasztalatok miatt nem érzem.
És áh, na igen... épp az ilyen lamentálás az oka annak is, hogy ritkán jövök frissel a blogra. Az ilyeneket senki sem olvassa szívesen érthető módon, szóval most már tényleg át kell állnom arra, hogy a személyes lamentjeim helyett inkább az olasz és ausztrál fordításaimat, élményeimet teszem fel ide. Azokkal azt hiszem, mindenki jobban jár :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)