Jó nehéz hetem volt, de nem az egyetem miatt, inkább lelkileg. Szeptembertől egyedül járok az egyetemre Esztergomból és időnként én is találkozom olyanokkal az állomáson, akik nagyon nem tudnak hova tenni. Egyszerűen arról van szó, hogy nem akarják megérteni, hogy hazatalálok egyedül is és azzal egyáltalán nem segítenek, ha akaratosan elnavigálnak a megszokott útvonalamról csak azért, mert ők a másik utat logikusabbnak gondolják. Na mindegy, nem is erről akartam most írni, csak megemlítettem, mert a héten két ilyen emberrel is összehozott a sors és eléggé rányomta ez a bélyegét a heti hangulatomra. De most lament helyett jöjjön egy kis zene!
Igazából nem tudom, mikortól fogok már olyan gyakran frissülni, ahogy egy igazi bloggerhez illik. Esemény pedig van bőven, csak valahogy mégsem érzem azt az ihletet, mint régen, amikor a kis történésekről is nagy élménybeszámolót írtam. Mindenesetre, ha hosszabb írást nem is teszek fel, szeretnék most itthagyni nektek egy kis zenei felfedezést, amit a kedvenc NewAge rádiómnak köszönhetek. Nagyon szeretem a hangulatát. Olyan... íres-ausztrálos:D
csak katt ide és már hallgathatjátok is
október 13, 2014
"Kezeket fel, buli van!"
Ez a mondás Charlie-tól jött, ugyanis itt adott egy kis koncertet a hétvégén a Simon Júda Fesztiválon. És ő kiáltott így egy dala közepén: "kezeket fel, buli van!":D
Mi anyummal nem vagyunk a rajongói, de van néhány dala azért, ami bejön. Főleg azok, amik utazásról, távolságokról szólnak:D aki miatt igazából elnéztünk a fesztiválra, az Demjén Ferenc volt, mert az ő dalait és szövegeit mindketten nagyon szeretjük. Jó volt élőben is hallani! Az első sorban "csápoltunk".XD
És hogy milyen szuper nyári idő lett! Nagyon hálás vagyok az ilyen napokért, mert a hideggel még mindig nem jövök ki jól:D Szerintem nem is fogok...
Egyetemen nagyjából minden oké. Azért csak nagyjából, mert van egy brutálnehéz (töris) szabadon választott tárgyam, amihez még mindig nincs anyagom és nem sikerül beszerezni a csoptársaimtól sem. De a héten rámegyek az ügyre, csütörtökre szervezek könyvtárazást is.
Holnap lehet, lesz egy zh-m jogi angolból. Igen, jólolvassátok, múltkor említettem, hogy van egy belógós órám az angolon: na hát épp a jogi angol az. Csak azt hiszem, kicsit "fogalmi dugóba" keveredtem, pont így a zh előtt. (Mázli, hogy erre az órára csak önszorgalomból, nem pedig jegyért és kreditért járok. Tetszik, meg minden, de azért nehéznek is tűik.)
Konkrétan arról van szó, hogy itt ez a három kifejezés:
- civil law; common law; private law..
Na és mind a háromra megtaláltam ugyanazt a magyar megfelelőt: magánjog. Legalábbis a private- és a civil biztos, hogy az, de még a commonra is ezt írják, ami nekem furcsa. Aki fel tudna világosítani, hogy mi a különbség, légyszi írjon, mert lehet, hogy csak a SZTAKI mossa össze ezt a három megnevezést!
Mi anyummal nem vagyunk a rajongói, de van néhány dala azért, ami bejön. Főleg azok, amik utazásról, távolságokról szólnak:D aki miatt igazából elnéztünk a fesztiválra, az Demjén Ferenc volt, mert az ő dalait és szövegeit mindketten nagyon szeretjük. Jó volt élőben is hallani! Az első sorban "csápoltunk".XD
És hogy milyen szuper nyári idő lett! Nagyon hálás vagyok az ilyen napokért, mert a hideggel még mindig nem jövök ki jól:D Szerintem nem is fogok...
Egyetemen nagyjából minden oké. Azért csak nagyjából, mert van egy brutálnehéz (töris) szabadon választott tárgyam, amihez még mindig nincs anyagom és nem sikerül beszerezni a csoptársaimtól sem. De a héten rámegyek az ügyre, csütörtökre szervezek könyvtárazást is.
Holnap lehet, lesz egy zh-m jogi angolból. Igen, jólolvassátok, múltkor említettem, hogy van egy belógós órám az angolon: na hát épp a jogi angol az. Csak azt hiszem, kicsit "fogalmi dugóba" keveredtem, pont így a zh előtt. (Mázli, hogy erre az órára csak önszorgalomból, nem pedig jegyért és kreditért járok. Tetszik, meg minden, de azért nehéznek is tűik.)
Konkrétan arról van szó, hogy itt ez a három kifejezés:
- civil law; common law; private law..
Na és mind a háromra megtaláltam ugyanazt a magyar megfelelőt: magánjog. Legalábbis a private- és a civil biztos, hogy az, de még a commonra is ezt írják, ami nekem furcsa. Aki fel tudna világosítani, hogy mi a különbség, légyszi írjon, mert lehet, hogy csak a SZTAKI mossa össze ezt a három megnevezést!
október 06, 2014
Frissítés újra az egyetemről!
Jól eltűntem már megint, dehát ez már csak így van nálam. Pedig eseményekben nem volt hiány a nyáron sem, de most, hogy újra egyetemista vagyok, már szívesebben is jelentkezem bejegyzéssel is. Most épp itt vagyok az egyetemen és egy fél óra múlva indulok csak haza. Olasz mesterszakosként írom ezeket a sorokat az Ambrosianum aulájából, ami most épp elég kihalt - de azért én még imádom! Hétre érek csak haza és még be kell fejeznem egy kiselőadást holnapra, amire angol szakirodalomból készülök és nagyon tetszik. Már a hétvégén is sokat dolgoztam rajta, de annyira érdekes az egész hogy nehéz kiemelni belőle a lényeget :) persze az olaszos órák is szuperek, de három szabadon válaszottt nem-olaszosom is van. Plusz egy angolos, még a BA-n, amit nem vettem fel, csak belógok rá önszorgalomból, mert továbbra is "olasztrál" szeretnék lenni, vagyis épp annyira szeretnék tudni angolul is, mint olaszul. Na a többit majd legközelebb, most ez csak egy kis rövid helyzetjelentés volt. Hiányoztál már, Olasztrália! :)
május 11, 2014
Százéves tortaszeletben a történelem
És most, lázadásként, és hogy megmutassam, hogy bármit is állítanak a vizsgán, akkor is tudok angolul - ismét hoztam egy ausztrál érdekességet, amit a napokban fordítottam.
Még Anzac Day-hoz, a két világháborús ausztrál hősök emléknapjához kapcsolódik, ami igaz, ápr. 25-én volt, de akkor épp nem frissítettem a blogot. MOst viszont igen, hiszen látnia kell a világnak, hogy akárki akármit is mond, tudok angolul. És fordító leszek, ha addig élek is!
A különös cikket eredetiben ezen a linken olvashatjátok:
http://www.abc.net.au/news/2014-04-25/100-yr-old-cake-tells-anzac-story/5411840?WT.mc_id=newsmail
"Százéves süteményben a történelem
A Northampton RSL-nek dolgozó Elaine Chick az elmúlt három évben pontosan rögzítette a két világháborúban harcoló northamptoni katonák életét. Emléktárgyak történetét kutatta, melyeket évtizedek alatt adományoztak a Northampton RSL-nek, így talált rá egy szelet tortára is. A tortát Cecilia Barlow adományozta, akinek a férje, Alf Barlow volt a Northampton RSL alapítója és elnöke. Amikor Alf elhunyt, felesége több műtárggyal együtt a múzeumnak adományozta a tortát. Történetét azonban nem mesélte el, így végül Elaine derítette ki.
Rendőr édesapjának köszönhetően Elaine jó érzékkel kinyomozhatta az eseményeket.
- Elsőre sokan azt gondolták, karácsonyi süteményről van szó - mondta Elaine. - Egy másik elmélet szerint egy családtag küldhette a tortát. De ha megnézzük a süteményt, látunk rajta egy fehér papírt. Abban az időben ilyen papírral az esküvői tortákat díszítették. Ezért a másik lehetőség az, hogy egy katona felesége küldte az esküvő után.
A tortát sok éven át meg tudták kímélni a rovaroktól és más környezeti hatásoktól. De különleges alkalmakkor, mint pl. Anzac Day, időnként bemutatták. Mivel törékeny és morzsálódik, Elanie és csapata úgy döntöttek, lefényképezik és filmre veszik, így anélkül is bemutathatják, hogy fizikai hatásoknak teszik ki.
Ez a dokumentum értékű videó készült róla
Több órányi kutatás után Elaine el tudja mondani a sütemény történetét; a northamptoni William Harold Hanson Gallipoliba ment az első világháború elején 1915-ben, de megbetegedett. Egy nyugat-ausztráliai tengerparti városba, Fremantle-be tért vissza, hogy kikúrálja magát. Két hónapnyi szünideje alatt feleségül vette May Evelyn Keyte-t, mielőtt másodjára is visszaküldték Gallipoliba.
A tortaszeletet Northamptonból elküldték Sydneybe, ahonnan Hensont hajóval szállították Gallipoliba. Hanson magával vitte a tengeren túlra, ahol gondosan őrizte más holmiaival együtt.
Elaine úgy gondolja, hogy Hensonnak talán nem volt fényképe szeretett feleségéről és ez az esküvői tortaszelet volt az egyetlen, ami rá emlékeztette. Ezért nem fogyasztotta el soha.
A háború végén, 1919-ben Henson hazatért a süteménnyel, majd ő és felesége Northamptonba utaztak, hogy segítsenek családjuknak a farmon.
Elaine feltételezi, hogy a családi emléktárgyat May testvére örökölte, aki átruházta Ceciliára és ő adományozta a Northampton RSL-nek.
Elaine több órán át dolgozott, hogy a sütemény történetét a lehető legpontosabban rögzítse, és hogy az utókor számára is elérhető legyen."
Nos, írja ugyan a cikk, hogy sokáig meg tudták kímélni a természet elemeitől. Én akkor sem értem,hogy egyrészt hogy maradhatott meg ilyen sokáig, másrészt hogy tudta ez a régész ilyen pontosan meghatározni a történetét. Ez egyszerűen érthetetlen számomra és bevallom, amikor először olvastam, még nevettem is az egészen. Ti mit gondoltok róla?
Még Anzac Day-hoz, a két világháborús ausztrál hősök emléknapjához kapcsolódik, ami igaz, ápr. 25-én volt, de akkor épp nem frissítettem a blogot. MOst viszont igen, hiszen látnia kell a világnak, hogy akárki akármit is mond, tudok angolul. És fordító leszek, ha addig élek is!
A különös cikket eredetiben ezen a linken olvashatjátok:
http://www.abc.net.au/news/2014-04-25/100-yr-old-cake-tells-anzac-story/5411840?WT.mc_id=newsmail
"Százéves süteményben a történelem
A Northampton RSL-nek dolgozó Elaine Chick az elmúlt három évben pontosan rögzítette a két világháborúban harcoló northamptoni katonák életét. Emléktárgyak történetét kutatta, melyeket évtizedek alatt adományoztak a Northampton RSL-nek, így talált rá egy szelet tortára is. A tortát Cecilia Barlow adományozta, akinek a férje, Alf Barlow volt a Northampton RSL alapítója és elnöke. Amikor Alf elhunyt, felesége több műtárggyal együtt a múzeumnak adományozta a tortát. Történetét azonban nem mesélte el, így végül Elaine derítette ki.
Rendőr édesapjának köszönhetően Elaine jó érzékkel kinyomozhatta az eseményeket.
- Elsőre sokan azt gondolták, karácsonyi süteményről van szó - mondta Elaine. - Egy másik elmélet szerint egy családtag küldhette a tortát. De ha megnézzük a süteményt, látunk rajta egy fehér papírt. Abban az időben ilyen papírral az esküvői tortákat díszítették. Ezért a másik lehetőség az, hogy egy katona felesége küldte az esküvő után.
A tortát sok éven át meg tudták kímélni a rovaroktól és más környezeti hatásoktól. De különleges alkalmakkor, mint pl. Anzac Day, időnként bemutatták. Mivel törékeny és morzsálódik, Elanie és csapata úgy döntöttek, lefényképezik és filmre veszik, így anélkül is bemutathatják, hogy fizikai hatásoknak teszik ki.
Ez a dokumentum értékű videó készült róla
Több órányi kutatás után Elaine el tudja mondani a sütemény történetét; a northamptoni William Harold Hanson Gallipoliba ment az első világháború elején 1915-ben, de megbetegedett. Egy nyugat-ausztráliai tengerparti városba, Fremantle-be tért vissza, hogy kikúrálja magát. Két hónapnyi szünideje alatt feleségül vette May Evelyn Keyte-t, mielőtt másodjára is visszaküldték Gallipoliba.
A tortaszeletet Northamptonból elküldték Sydneybe, ahonnan Hensont hajóval szállították Gallipoliba. Hanson magával vitte a tengeren túlra, ahol gondosan őrizte más holmiaival együtt.
Elaine úgy gondolja, hogy Hensonnak talán nem volt fényképe szeretett feleségéről és ez az esküvői tortaszelet volt az egyetlen, ami rá emlékeztette. Ezért nem fogyasztotta el soha.
A háború végén, 1919-ben Henson hazatért a süteménnyel, majd ő és felesége Northamptonba utaztak, hogy segítsenek családjuknak a farmon.
Elaine feltételezi, hogy a családi emléktárgyat May testvére örökölte, aki átruházta Ceciliára és ő adományozta a Northampton RSL-nek.
Elaine több órán át dolgozott, hogy a sütemény történetét a lehető legpontosabban rögzítse, és hogy az utókor számára is elérhető legyen."
Nos, írja ugyan a cikk, hogy sokáig meg tudták kímélni a természet elemeitől. Én akkor sem értem,hogy egyrészt hogy maradhatott meg ilyen sokáig, másrészt hogy tudta ez a régész ilyen pontosan meghatározni a történetét. Ez egyszerűen érthetetlen számomra és bevallom, amikor először olvastam, még nevettem is az egészen. Ti mit gondoltok róla?
Pénteki borús hangulatversem
Megígértem, hogy fenn lesz a vers, amit pénteken írtam. Hát itt van, de tudnotok kell, hogy ez a legszigorúbb értelemben vett hangulatvers, a lelkem azóta már gyógyulóban van. Szóval annyira ne vegyétek komolyan, mert annyira keserű, hogy ha az az utolsó sor nem lenne a végén, nem is hinném el, hogy én írtam. De péntek éjfélkor tényleg így éreztem és még sikerélményt is adott, hogy versbe tudtam önteni a (nemcsak az angollal kapcsolatos, hanem az egész eddigi 2014-es) bánatom.
Éjféli hangulatvers a sötétben
"Viharzó lelkem disszonáns hangjai
engem most még aludni sem hagynak,
érkeznek a bánat s a gyász napjai:
búcsút kell mondanom álmaimnak.
Keserű csalódás az egész élet,
a boldogság csak ritkán kopogtat,
elveszítek minden lehetőséget,
s csak könnyezve keresem az okokat.
Hol csúszott el minden? Mindig kérdezem,
de a kegyetlen sors sosem felel,
válaszait talán nem is érthetem,
s hangomat végül könnytenger mossa el.
Reményeimet ellopta az angol
jövőmért zúdul könnyeim árja
bele kell törődnöm ettől a naptól,
hogy nem leszek még az "Év Ausztrálja"!
(írtam: 2014. máj. 9-én éjfélkor)
Éjféli hangulatvers a sötétben
"Viharzó lelkem disszonáns hangjai
engem most még aludni sem hagynak,
érkeznek a bánat s a gyász napjai:
búcsút kell mondanom álmaimnak.
Keserű csalódás az egész élet,
a boldogság csak ritkán kopogtat,
elveszítek minden lehetőséget,
s csak könnyezve keresem az okokat.
Hol csúszott el minden? Mindig kérdezem,
de a kegyetlen sors sosem felel,
válaszait talán nem is érthetem,
s hangomat végül könnytenger mossa el.
Reményeimet ellopta az angol
jövőmért zúdul könnyeim árja
bele kell törődnöm ettől a naptól,
hogy nem leszek még az "Év Ausztrálja"!
(írtam: 2014. máj. 9-én éjfélkor)
május 10, 2014
Nyelvviszga-sokk - avagy az "ausztrál", aki meghalt, mielőtt megszülethetett volna
Amikor 2009-ben önszorgalomból eljutottam olaszból a középfokú nyelvvizsgáig és megcsináltam, még a bátyám segített eligazodni a nyelvvizsga központi honlapján. Amikor megérkezett a vizsgám eredménye, és meglátta, hogy 80%-ra teljesítettem, így kiáltott: "Anett, sikerült! Olasz lettél!"
És már kattintott is a Fratelli d'Italiára, az olasz himnuszra, hogy lejátssza a sikeremért, nekem pedig kicsordultak a könnyeim az örömtől, fantasztikus érzés volt 19 évesen "olasznak lenni" egy sikeres nyelvvizsga révén.
Most, 24 évesen már el tudtam igazodni a központi honlapon. És mivel a felsőfokú angolra készülve végig a fordítói jövőm és Ausztrália lebegett a szemem előtt, egy sikeres vizsgaeredményt látva most így akartam kiáltani az ausztrál himnusz vagy az "I Am Australian" kíséretében: "Anyu, Brigi! Sikerült! Ausztrál lettem!"
Ez a terv azonban füstbe ment. Tegnap a központi honlapra belépve ugyanis a következő, rideg táblázat fogadott:
"Teljes vizsga
Hallás utáni értés: 45% 43% Sikertelen vizsgarész
Szóbeli kommunikáció: 40%
Olvasott szöveg megértése: 55% 60% Sikeres vizsgarész
Írásbeli kommunikáció: 64%
Az írásbeli vizsgarész sikeres."
Amikor tegnap ezt megláttam, összeugrott a gyomrom, émelyegni, szédülni kezdtem és percekig meg sem tudtam szólalni. Úgy éreztem, mintha valaki meghalt volna.
És valószínű ez tényleg így is volt. Ez a "valaki" a bennem élő ausztrál, aki, bár már nagyon meg akart születni, az utolsó pillanatban mégis belehalt a rideg számok szigorúságába.
Na jó, talán csak félig, hiszen az olvasás és írás megvan, de akkor is, hol marad a másik kettő? És vajon egy fél vizsga mennyit ér a felvételin? Egyáltalán lesz-e róla papírom úgy is, hogy teljesre jelentkeztem?
Össze vagyok törve. A bánatomat tegnap éjfélkor versbe is öntöttem, nemsokára megosztom itt is, még ha Olasztráliát nem lamentblognak terveztem. Dehát ember tervez, élet végez, de úgy, hogy sokszor hiába adsz a terveidbe mindent, még az sem elég.
És már kattintott is a Fratelli d'Italiára, az olasz himnuszra, hogy lejátssza a sikeremért, nekem pedig kicsordultak a könnyeim az örömtől, fantasztikus érzés volt 19 évesen "olasznak lenni" egy sikeres nyelvvizsga révén.
Most, 24 évesen már el tudtam igazodni a központi honlapon. És mivel a felsőfokú angolra készülve végig a fordítói jövőm és Ausztrália lebegett a szemem előtt, egy sikeres vizsgaeredményt látva most így akartam kiáltani az ausztrál himnusz vagy az "I Am Australian" kíséretében: "Anyu, Brigi! Sikerült! Ausztrál lettem!"
Ez a terv azonban füstbe ment. Tegnap a központi honlapra belépve ugyanis a következő, rideg táblázat fogadott:
"Teljes vizsga
Hallás utáni értés: 45% 43% Sikertelen vizsgarész
Szóbeli kommunikáció: 40%
Olvasott szöveg megértése: 55% 60% Sikeres vizsgarész
Írásbeli kommunikáció: 64%
Az írásbeli vizsgarész sikeres."
Amikor tegnap ezt megláttam, összeugrott a gyomrom, émelyegni, szédülni kezdtem és percekig meg sem tudtam szólalni. Úgy éreztem, mintha valaki meghalt volna.
És valószínű ez tényleg így is volt. Ez a "valaki" a bennem élő ausztrál, aki, bár már nagyon meg akart születni, az utolsó pillanatban mégis belehalt a rideg számok szigorúságába.
Na jó, talán csak félig, hiszen az olvasás és írás megvan, de akkor is, hol marad a másik kettő? És vajon egy fél vizsga mennyit ér a felvételin? Egyáltalán lesz-e róla papírom úgy is, hogy teljesre jelentkeztem?
Össze vagyok törve. A bánatomat tegnap éjfélkor versbe is öntöttem, nemsokára megosztom itt is, még ha Olasztráliát nem lamentblognak terveztem. Dehát ember tervez, élet végez, de úgy, hogy sokszor hiába adsz a terveidbe mindent, még az sem elég.
május 08, 2014
Vajon mennyire lehet hinni az internetes nyereményjátékokban?
Mostanában is sok ilyen ajánlatot kapok mailben, de ez az alábbi bejegyzés még 2011-ben született. Akkor láttam életemben először ilyen nyereményjátékot, így nagyon rácsodálkoztam mindenre, amit róla olvastam. Ma már persze csak nevetek rajta, de amiért most felteszem ide a blogra, az az, hogy kíváncsi vagyok arra, van-e valakinek az olvasóim közül tapasztalata ilyen nyereményjátékban? Esetleg nyertetek-e már benne utazást? Tényleg nagyon kíváncsi vagyok, mert túl hihetetlennek hangzik. írjatok kérlek, ha van valami, amit megosztanátok!
______
2011 júniusi bejegyzés:
Az egész bolondság úgy kezdődött, hogy hétfő este kaptam egy üzit Iwiwen a hírfolyamomba. Ahogy felmentem és válaszoltam rá, láttam egy megosztást, amitől a szívem hangosan kalapálni kezdettXD
"Megvalósítjuk álmaidat! - Nyerj utazást oda, ahová szeretnél! - www.alomutazas.aegondirekt.hu"
Na, gondoltam, a barátnőm, aki ezt megosztotta, már megint elemében vanXD de aztán, ahogy átböngésztem a hírfolyamot, visszanéztem rá, mert a hírfolyam elején volt.
Basszus, dehát ez olyan jól hangzik, h muszáj megnéznem! Ez talán egy lehetőség lehet Ausztráliára! - gondoltam én, aki nem is hiszek igazán az ilyesmiben.
Észre sem vettem, és már meg is nyitottam. Az előbb idézet sor alatt ezt olvastam: "Te mondod meg hova. - Te mondod meg kivel. - Ha megnyered, elviszünk oda!"
Még mindig nem bírtam elhinni, h ilyen létezik... Ez ahhoz túl jól hangzik, hogy igaz legyen, lehet, h Ausztrália nincs is az ajánlatok között! Volt egy regisztrációs mező, ahová be lehetett írni az úticélt. Hát, egyből nem mertem beírni, úgyhogy ajánlatokat kértem a mező alatti linkkel. Az első ajánlat Kína volt:D a második Kanada ;) a harmadik a Bahamák, a negyedik Kambodzsa.El sem hittem, amikor az ötödik kattintásra megjelent Ausztrália! Gondoltam, ez is egy jel, nem véletlenl jelent meg csak ötödjére, hisz az ötödik kontinens!:D
Na, bármennyire is nem hiszek benne, azért talán egy próbát mégiscsak megér, nem? De még mielőtt tényleg élesben regisztráltam volna, elolvastam a játékszabályt, amiből megtudtam, hogy akkor az igazi, ha regisztráció után minél több embert meghívsz, mert így növeled a nyerési esélyeidet és az utazással együtt nyerhető költőpénzedet is. Amikor regisztrálsz, kapsz egy kódot, aminek a révén automatikusan bekerülsz a sorsolásba... Tényleg és az mikor lesz? Háát, ez picit lelombozott, mert hétfőn volt 13-a és a sorsolást 15-re, szerdára írták ki, így már nem nagyon volt időm barátokat hívni (annál is inkább, mert kedden "szuperáltam" (superare un esame olaszul: sikeresen teljesíteni egy vizsgát) vizsgát az egyetemen és mivel előtte alig aludtam, alaposan le is fáradtam:D)
Miután a szabályokat elolvastam, megnéztem a tavalyi nyertes élménybeszámolóját Egyiptomról. Ez megint csak meggyőzött, hogy nem számít, mennyi időm van a sorsolásig, akkor is regisztrálnom kell! Főleg, ha nem kér olyan adatokat (pl. bankszámlaszám, ilyesmi), amiket nem nagyon akarok-merek megadni.. Na, nem is kért ilyesmit: teljes nevet, mailcímet, irányítószámot és telszámot kért csak. A telszámnál azért elbizonytalanodtam egy kicsit, h írjam-e be, de aztán egy "Ausztráliáért mindent"-gondolattal végül beírtam. Tett fel egy olyan kérdést is, h mikor szeretnék elutazni, de csak a június:D jólius és augusztus volt megadva, amin azért gondolkodtam el, mert a nyári Ausztráliát szeretném megismerni először:D De a december-február nem volt a lehetőségek között:O Na, végül a júliust választottam, elvégre a tél sem olyan hideg a Kontinensen, mint itt nálunk - kivéve talán a Sydney környékén lévő Kék-hegységet, de első körben Queensland úgyis jobban vonz az esőerdők miatt:D tényleg nagyon beleéltem magam, sokkal jobban, mint gondoltam, ezért folytattam a regi körül ilyen gyakorlatias eszmefuttatást...
Na, rámentem a küldés gombra; rögtön meg is kaptam a kódot és egy linket a mailcímemre. A mailben biztattak, h minél több barátomnak küldjem el a linket, hogy ők is regizzenek. Írták még, hogyha vmelyik meghívott barátomat sorsolják ki, akkor mindkettőnk álmát teljesítik:O Nem semmi!
Bár végül 15-én nem engem sorsoltak ki (betudtam annak is többek között, h tényleg nagyon az uccsó percekben regisztráltam), jövőre már figyelni fogom ezt a honlapot és időben jelentkezem. Bármilyen hülyeségnek is hangzik, próba-cseresznye!:D Mondom ezt én, aki eddig semmi ilyesmiben nem hittem:D
_________
És most, 2014. májusában sem hiszek benne igazán, ezért is kérlek benneteket, írjátok meg kommentben, ha pozitív tapasztalatotok van erről!
______
2011 júniusi bejegyzés:
Az egész bolondság úgy kezdődött, hogy hétfő este kaptam egy üzit Iwiwen a hírfolyamomba. Ahogy felmentem és válaszoltam rá, láttam egy megosztást, amitől a szívem hangosan kalapálni kezdettXD
"Megvalósítjuk álmaidat! - Nyerj utazást oda, ahová szeretnél! - www.alomutazas.aegondirekt.hu"
Na, gondoltam, a barátnőm, aki ezt megosztotta, már megint elemében vanXD de aztán, ahogy átböngésztem a hírfolyamot, visszanéztem rá, mert a hírfolyam elején volt.
Basszus, dehát ez olyan jól hangzik, h muszáj megnéznem! Ez talán egy lehetőség lehet Ausztráliára! - gondoltam én, aki nem is hiszek igazán az ilyesmiben.
Észre sem vettem, és már meg is nyitottam. Az előbb idézet sor alatt ezt olvastam: "Te mondod meg hova. - Te mondod meg kivel. - Ha megnyered, elviszünk oda!"
Még mindig nem bírtam elhinni, h ilyen létezik... Ez ahhoz túl jól hangzik, hogy igaz legyen, lehet, h Ausztrália nincs is az ajánlatok között! Volt egy regisztrációs mező, ahová be lehetett írni az úticélt. Hát, egyből nem mertem beírni, úgyhogy ajánlatokat kértem a mező alatti linkkel. Az első ajánlat Kína volt:D a második Kanada ;) a harmadik a Bahamák, a negyedik Kambodzsa.El sem hittem, amikor az ötödik kattintásra megjelent Ausztrália! Gondoltam, ez is egy jel, nem véletlenl jelent meg csak ötödjére, hisz az ötödik kontinens!:D
Na, bármennyire is nem hiszek benne, azért talán egy próbát mégiscsak megér, nem? De még mielőtt tényleg élesben regisztráltam volna, elolvastam a játékszabályt, amiből megtudtam, hogy akkor az igazi, ha regisztráció után minél több embert meghívsz, mert így növeled a nyerési esélyeidet és az utazással együtt nyerhető költőpénzedet is. Amikor regisztrálsz, kapsz egy kódot, aminek a révén automatikusan bekerülsz a sorsolásba... Tényleg és az mikor lesz? Háát, ez picit lelombozott, mert hétfőn volt 13-a és a sorsolást 15-re, szerdára írták ki, így már nem nagyon volt időm barátokat hívni (annál is inkább, mert kedden "szuperáltam" (superare un esame olaszul: sikeresen teljesíteni egy vizsgát) vizsgát az egyetemen és mivel előtte alig aludtam, alaposan le is fáradtam:D)
Miután a szabályokat elolvastam, megnéztem a tavalyi nyertes élménybeszámolóját Egyiptomról. Ez megint csak meggyőzött, hogy nem számít, mennyi időm van a sorsolásig, akkor is regisztrálnom kell! Főleg, ha nem kér olyan adatokat (pl. bankszámlaszám, ilyesmi), amiket nem nagyon akarok-merek megadni.. Na, nem is kért ilyesmit: teljes nevet, mailcímet, irányítószámot és telszámot kért csak. A telszámnál azért elbizonytalanodtam egy kicsit, h írjam-e be, de aztán egy "Ausztráliáért mindent"-gondolattal végül beírtam. Tett fel egy olyan kérdést is, h mikor szeretnék elutazni, de csak a június:D jólius és augusztus volt megadva, amin azért gondolkodtam el, mert a nyári Ausztráliát szeretném megismerni először:D De a december-február nem volt a lehetőségek között:O Na, végül a júliust választottam, elvégre a tél sem olyan hideg a Kontinensen, mint itt nálunk - kivéve talán a Sydney környékén lévő Kék-hegységet, de első körben Queensland úgyis jobban vonz az esőerdők miatt:D tényleg nagyon beleéltem magam, sokkal jobban, mint gondoltam, ezért folytattam a regi körül ilyen gyakorlatias eszmefuttatást...
Na, rámentem a küldés gombra; rögtön meg is kaptam a kódot és egy linket a mailcímemre. A mailben biztattak, h minél több barátomnak küldjem el a linket, hogy ők is regizzenek. Írták még, hogyha vmelyik meghívott barátomat sorsolják ki, akkor mindkettőnk álmát teljesítik:O Nem semmi!
Bár végül 15-én nem engem sorsoltak ki (betudtam annak is többek között, h tényleg nagyon az uccsó percekben regisztráltam), jövőre már figyelni fogom ezt a honlapot és időben jelentkezem. Bármilyen hülyeségnek is hangzik, próba-cseresznye!:D Mondom ezt én, aki eddig semmi ilyesmiben nem hittem:D
_________
És most, 2014. májusában sem hiszek benne igazán, ezért is kérlek benneteket, írjátok meg kommentben, ha pozitív tapasztalatotok van erről!
május 01, 2014
Végzetes rendszerfrissítések 2. rész - A néma képernyőolvasó története
Figyelem! Ennek a bejegyzésnek az olvasása is csak képernyőolvasót használók felügyelete mellett ajánlott látók számára:D
Szóval ott hagytam abba, hogy nekiálltam a Jaws14 telepítésének. Márazgyanús volt, hogy iszonyú lassan települt, pedig hát alapból nem annyira lassú a gépem. De az első sokk mégis akkor ért, amikor már a sajá telepítőjében sem találtam meg tabbal a "tovább"-gombot, hanem Jaws-kurzort kellett behívni hozzá. Emberek, ez mégis mennyire reális? Mert én nem vagyok egy informatikai zseni, de tudom, hogy Jaws-kurzort tipikusan olyan programoknál használunk, amik annyira grafikusak, hogy leginkább egérrel lehet velük kommunikálni. Mármost a Jaws-ról nem feltételezném, hogy grafikus lenne, lévén, hogy képernyőolvasó, szóval a Jaws-kurzorozást baromira indokolatlannak érzem. Arról nem is beszélve, hogy később láttam, hogy még a sját menüje is olyan, mintha vmi látóknak készült progi lenne. Nem találtam meg benne semmit, azt mondta, jobbra-balra nyilakkal lépkedhetek a menüelemeken, de csak a beállítások és a súgó jött be, a beállításokba meg be sm tudtam lépni sehogy sem. Érthetetlen...
Oké, telepítés kész, restart után jöhet is a várva várt tesztelés. Egyelőre demo verzióban, a többit majd meglátjuk. Hitelesítéskérő párbeszédpanel bezár, IE11 kinyit, hajrá!
Na, ekkor jött a második, mindent eldöntő sokk. Nem tudom, ismeritek-e azt a szitut, amikor nyilakkal lépkednétek az elemeken, de a Jaws nem mozdul. Aztán egyszercsak megszólal, de akkor mindent egyszerre akar olvasni, próbálja behozni a lemaradását vagy megelőzni saját magát. Ilyenkor mindent végig kell hallgatni, azt is amit nem akarsz, mert tovább lépni nem lehet. Ez főleg Win7-ben szokott előfordulni olyankor, amikor sokáig nem nyúlsz a géphez és a Jaws a képernyőkímélővel viaskodva próbálja meg összeszedni magát több-kevesebb - de általában inkább kevesebb - sikerrel. A 14-es Jaws nemcsak az Internet Explorert olvasta így, hanem az egész rendszert, végig, pedig be sem jött a képernyőkímélő, semmilyen zavaró hatás nem volt. Nem tudtam, mit kezdjek vel, mert míg a 11-es Jawsnál áltban a képernyőkímélő okozza ezt, addig Jaws14-nél.. hát annál fogalmam sincs mi, leginkább azt tudnám mondani, hogy alapból ilyen. Míg a 11-es Jawsnál ezt a problémát a program újraindítása megoldja, addig a 14-esnél... hát annál semmi sem..
De anynira semmi sem, hogy amikor megpróbáltam kilépni belőle és behívni újra a 11-est (nem biliárddákóval, hanem azzal a billentyűparanccsal, amit hozzárendeltem és ami mindig működni szokott), meg sem nyikant. Gondoltam, biztosan megsértődött, amiért le akartam cserélni és majd az egész rendszer újraindítása megoldja a kérdést. De hogy addig is valahgoy navigálni tudjak, ausztrál segítséget hívtam NVDA formájában. NVDA-val bementem a 14-es Jaws menüjébe, fogtam, és rámentem, hogy eltávolítás. Kérdezte, hogy csak a Jaws-t szedje le vagy a közös beállításokat is. Mivel a 11-est még használni akartam, azt választottam, hogy csak a 14-es Jaws-t, a közös beállítások maradjanak.
Oké, Jaws14 leszedve, ennyi volt a karrierje az én gépemen. Fényesebb jövőt szántam neki, mert amerikai és ausztrál levelezőtársaktól is sok jót hallottam róla. Hát most vagy az én gépem kevés hozzá, vagy a magyar verzióval van valami, fogalmam sincs.
Mindenesetre, amióta telepítettem majd leszedtem, már nemcsak az a gondom, hogy hogyan használjam az Internet Explorer11-et, hanem azóta az egész gépem sem a régi, többszöri újraindítás után sem.
Hát nem fogjátok kitalálni, mi történt: a 11-es Profivoxa továbbra is sztrájkol! RealSpeak megy, még talán az Eloquence is, azt nem néztem, de a Profivoxot hiába kapcsolom be, hiába teszem alapértelmezetté, nem tudom szóra bírni. A 14-es érkezésekor némasági fogadalmat tett, amit még a 14-es távozása sem tört meg. Olyannyira, hogy még a menüjét is NVDA-nak kell olvasnia. Ez a bjegyzés is NVDA-val íródik. Hát basszus, erről aztán tényleg nem volt szó! Hát mégis magával vitte volna a 14-es a 11-es Profivoxot is? Bár akkor jelezné, hogy nem található vagy ilyesmi, dehát em jelez semmi ilyesmit!
Ja! És a hab a tortán, hogy miközben ezt a panaszáradatot írom, kiderítettem, hogyan tudom visszahozni a 8-as Internet Explorert! Ha ezt előbb kiderítem, most nem tartanék itt, nem tettem volna tönkre a a Jawst.
Ha a 11-es Profivoxot újra szóra lehetne bírni, újra a régi lenne minden, hisz már megvan újra a nyolcas IE is. De így most nem tudom, mit csináljak. Ezek után újratelepíteni egyrészt nem is merem a Jaws11-et, másréstz nem is akarom, mert akkor egy csomó konfig- és szótárkezelő beállítást a nulláról kéne kezdenem.
Ha valaki tudja, hogyan lehet szórabírni egy háttérben ugyan futó, de néma Profivoxot, légyszi mindenképp írjon!
Szóval ott hagytam abba, hogy nekiálltam a Jaws14 telepítésének. Márazgyanús volt, hogy iszonyú lassan települt, pedig hát alapból nem annyira lassú a gépem. De az első sokk mégis akkor ért, amikor már a sajá telepítőjében sem találtam meg tabbal a "tovább"-gombot, hanem Jaws-kurzort kellett behívni hozzá. Emberek, ez mégis mennyire reális? Mert én nem vagyok egy informatikai zseni, de tudom, hogy Jaws-kurzort tipikusan olyan programoknál használunk, amik annyira grafikusak, hogy leginkább egérrel lehet velük kommunikálni. Mármost a Jaws-ról nem feltételezném, hogy grafikus lenne, lévén, hogy képernyőolvasó, szóval a Jaws-kurzorozást baromira indokolatlannak érzem. Arról nem is beszélve, hogy később láttam, hogy még a sját menüje is olyan, mintha vmi látóknak készült progi lenne. Nem találtam meg benne semmit, azt mondta, jobbra-balra nyilakkal lépkedhetek a menüelemeken, de csak a beállítások és a súgó jött be, a beállításokba meg be sm tudtam lépni sehogy sem. Érthetetlen...
Oké, telepítés kész, restart után jöhet is a várva várt tesztelés. Egyelőre demo verzióban, a többit majd meglátjuk. Hitelesítéskérő párbeszédpanel bezár, IE11 kinyit, hajrá!
Na, ekkor jött a második, mindent eldöntő sokk. Nem tudom, ismeritek-e azt a szitut, amikor nyilakkal lépkednétek az elemeken, de a Jaws nem mozdul. Aztán egyszercsak megszólal, de akkor mindent egyszerre akar olvasni, próbálja behozni a lemaradását vagy megelőzni saját magát. Ilyenkor mindent végig kell hallgatni, azt is amit nem akarsz, mert tovább lépni nem lehet. Ez főleg Win7-ben szokott előfordulni olyankor, amikor sokáig nem nyúlsz a géphez és a Jaws a képernyőkímélővel viaskodva próbálja meg összeszedni magát több-kevesebb - de általában inkább kevesebb - sikerrel. A 14-es Jaws nemcsak az Internet Explorert olvasta így, hanem az egész rendszert, végig, pedig be sem jött a képernyőkímélő, semmilyen zavaró hatás nem volt. Nem tudtam, mit kezdjek vel, mert míg a 11-es Jawsnál áltban a képernyőkímélő okozza ezt, addig Jaws14-nél.. hát annál fogalmam sincs mi, leginkább azt tudnám mondani, hogy alapból ilyen. Míg a 11-es Jawsnál ezt a problémát a program újraindítása megoldja, addig a 14-esnél... hát annál semmi sem..
De anynira semmi sem, hogy amikor megpróbáltam kilépni belőle és behívni újra a 11-est (nem biliárddákóval, hanem azzal a billentyűparanccsal, amit hozzárendeltem és ami mindig működni szokott), meg sem nyikant. Gondoltam, biztosan megsértődött, amiért le akartam cserélni és majd az egész rendszer újraindítása megoldja a kérdést. De hogy addig is valahgoy navigálni tudjak, ausztrál segítséget hívtam NVDA formájában. NVDA-val bementem a 14-es Jaws menüjébe, fogtam, és rámentem, hogy eltávolítás. Kérdezte, hogy csak a Jaws-t szedje le vagy a közös beállításokat is. Mivel a 11-est még használni akartam, azt választottam, hogy csak a 14-es Jaws-t, a közös beállítások maradjanak.
Oké, Jaws14 leszedve, ennyi volt a karrierje az én gépemen. Fényesebb jövőt szántam neki, mert amerikai és ausztrál levelezőtársaktól is sok jót hallottam róla. Hát most vagy az én gépem kevés hozzá, vagy a magyar verzióval van valami, fogalmam sincs.
Mindenesetre, amióta telepítettem majd leszedtem, már nemcsak az a gondom, hogy hogyan használjam az Internet Explorer11-et, hanem azóta az egész gépem sem a régi, többszöri újraindítás után sem.
Hát nem fogjátok kitalálni, mi történt: a 11-es Profivoxa továbbra is sztrájkol! RealSpeak megy, még talán az Eloquence is, azt nem néztem, de a Profivoxot hiába kapcsolom be, hiába teszem alapértelmezetté, nem tudom szóra bírni. A 14-es érkezésekor némasági fogadalmat tett, amit még a 14-es távozása sem tört meg. Olyannyira, hogy még a menüjét is NVDA-nak kell olvasnia. Ez a bjegyzés is NVDA-val íródik. Hát basszus, erről aztán tényleg nem volt szó! Hát mégis magával vitte volna a 14-es a 11-es Profivoxot is? Bár akkor jelezné, hogy nem található vagy ilyesmi, dehát em jelez semmi ilyesmit!
Ja! És a hab a tortán, hogy miközben ezt a panaszáradatot írom, kiderítettem, hogyan tudom visszahozni a 8-as Internet Explorert! Ha ezt előbb kiderítem, most nem tartanék itt, nem tettem volna tönkre a a Jawst.
Ha a 11-es Profivoxot újra szóra lehetne bírni, újra a régi lenne minden, hisz már megvan újra a nyolcas IE is. De így most nem tudom, mit csináljak. Ezek után újratelepíteni egyrészt nem is merem a Jaws11-et, másréstz nem is akarom, mert akkor egy csomó konfig- és szótárkezelő beállítást a nulláról kéne kezdenem.
Ha valaki tudja, hogyan lehet szórabírni egy háttérben ugyan futó, de néma Profivoxot, légyszi mindenképp írjon!
Végzetes rendszerfrissítések 1.rész - derült égből IE11
Figyelem! Most következő bejegyzéseim képernyőolvasót nem használó olvasóimnak egyáltalán nem-, vagy csak képernyőolvasót használó ismerős felügyelete mellett ajánlottak!
Ezt azért célszerű kiírnom már az elején, mert lehetnek bennük olyan kifejezések, amiket csak mi, képernyőolvasót használók értünk.
Szóval a napokban történt, hogy szólt nekem kedves Win7 pajtás, hogy nagyon szeretne már frissülni egyet. Én meg, barátságos és megértő felhasználó lévén, megadtam neki ezt a lehetőséget. A Windows Update szerint 9 fontos frissítés és kettő választható volt elérhető. Meg se néztem, mi akar települni, gondoltam, rossz nem lehet, csak rányomtam, hogy hadd menjen.
Aztán, amikor a telepítés után újraindult a rendszer, feltűnt, hogy az Internet Explorer gyorsabb, mint volt. Eredetileg nyolcast használtam, mert Jaws11 azt olvassa a legjobban. Igen ám, csakhogy a frissítés után már nem is nyolcas volt, hanem 11-es, amitől dobtam egy hátast, hisz annak idején már írtam róla, hogy a kilencessel sem jöttem ki jól. Már eleve azt sem értettem, hogyha Win8-hoz tervezték az Ie11-et, hogy kerül az én Win7-emre? Főleg úgy, hogy amikor Ie9-után visszaállítottam a nyolcat, a lelkére kötöttem, hogy bármi is történjék, sohase frissüljön az engedélyem nélkül! Erre most mégsem tudott ellenállni a kísértésnek... oké, aláírom, megnézhettem volna, hogy mi akar tleepülni a Windows Update-ben, de tényleg arra gondoltam, hogy onnan nem szoktak rossz dolgok jönni, az meg talán csak nem baj, ha biztonsági frissítéseket kap a rendszer, nemde?
A gond csak az, hogy annyira a fontos frissítés kategóriában volt ez a 11-es IE, hogy a nyolcast most már vissza se lehet állítani. A 11-es Jaws meg... hát jó, nem annyira reménytelen vele, de idegesítő, hogy a legakadálymentesebb lapok is áttekinthetetlenek, mert oda is üres sorokat szúr be, ahol nincsenek és így egy év mindig, mire megtalálok valamit még azokon a honlapokon is, amiket egyékbént jól ismerek. A másik meg, hogy az űrlapoknál sem a gombok nem látszanak, sem a jelölőnégyzetek. így ha valamit küldeni akarok, vagy pl. Fb-n megosztani vmit, a mezőben még meg tudom írni, de aztán NVDA-t kell behívnom, hogy segítsen ellküldeni. Most jogosan kérdezhetnétek, hogyha NVDA segít, miért nem használom már csak azt a Jaws helyett? Egyrészt, mert bevallom, nem tudtam megszokni egyik hangját sem, másrészt az is zavar, hogy a linkeket nem egymás alá, hanem egymás mellé teszi, így ez is áttekinthetetlen nekem. Bár ha a hangjaival kibékülnék, ezt a linkes dolgot talán be lehetne állítani.. De akkor is, az IE akkor is lassú NVDA-val, pontosabban NVDA az IE-vel; persze ez meg asszem azért van, mert eredetileg Mozillára van tervezve. Ez szép dolog, de a Mozilla viszont még mindig nincs úgy tervezve, hogyne fagyjon folyton. Eddig bármilyen oprendszerben, bármilyen képernyőolvasóval, bármilyen verzióban teszteltem, a Mozilla folyton fagyott! Szóval akárhogy is, minden út a jó öreg Jaws-hoz vezet.
Csakhogy most ez a hülye IE11 még a jó öreg Jaws útját is elvágta.
Amikor utánakérdeztem, azt javasolták, frissítsem a Jaws11-et is 14-re, azzal már Ie11 is jól fut. Hát megtettem, de persze ez a frissítés is további gondokat okozott. A két frissítés tehát rémálommá változtatta az eddig nagyon jól működő Win7-emet, úgyhogy most fogalmam sincs, hogyan tovább. A Jaws14-es kaland részleteiről egy következő bejegyzésben írok.
Ezt a bejegyzést addig is egy naaagy, költői kérdéssel zárom: vajon ebben az okoskodó 21. sz-i világban mikor érjük már meg, hogy a felhasználó döntheti el, hogy fontos-e egy frissítés vagy sem? Ugyanis számomra csak akkor fontos, ha olyasmik vannak benne, amik megkönnyítik a program használatát. De amint egy eddig jól működő program csak azért frissül, hogy frissüljön, használni meg utána már nem tudom, annak semmi értelme!
Ezt azért célszerű kiírnom már az elején, mert lehetnek bennük olyan kifejezések, amiket csak mi, képernyőolvasót használók értünk.
Szóval a napokban történt, hogy szólt nekem kedves Win7 pajtás, hogy nagyon szeretne már frissülni egyet. Én meg, barátságos és megértő felhasználó lévén, megadtam neki ezt a lehetőséget. A Windows Update szerint 9 fontos frissítés és kettő választható volt elérhető. Meg se néztem, mi akar települni, gondoltam, rossz nem lehet, csak rányomtam, hogy hadd menjen.
Aztán, amikor a telepítés után újraindult a rendszer, feltűnt, hogy az Internet Explorer gyorsabb, mint volt. Eredetileg nyolcast használtam, mert Jaws11 azt olvassa a legjobban. Igen ám, csakhogy a frissítés után már nem is nyolcas volt, hanem 11-es, amitől dobtam egy hátast, hisz annak idején már írtam róla, hogy a kilencessel sem jöttem ki jól. Már eleve azt sem értettem, hogyha Win8-hoz tervezték az Ie11-et, hogy kerül az én Win7-emre? Főleg úgy, hogy amikor Ie9-után visszaállítottam a nyolcat, a lelkére kötöttem, hogy bármi is történjék, sohase frissüljön az engedélyem nélkül! Erre most mégsem tudott ellenállni a kísértésnek... oké, aláírom, megnézhettem volna, hogy mi akar tleepülni a Windows Update-ben, de tényleg arra gondoltam, hogy onnan nem szoktak rossz dolgok jönni, az meg talán csak nem baj, ha biztonsági frissítéseket kap a rendszer, nemde?
A gond csak az, hogy annyira a fontos frissítés kategóriában volt ez a 11-es IE, hogy a nyolcast most már vissza se lehet állítani. A 11-es Jaws meg... hát jó, nem annyira reménytelen vele, de idegesítő, hogy a legakadálymentesebb lapok is áttekinthetetlenek, mert oda is üres sorokat szúr be, ahol nincsenek és így egy év mindig, mire megtalálok valamit még azokon a honlapokon is, amiket egyékbént jól ismerek. A másik meg, hogy az űrlapoknál sem a gombok nem látszanak, sem a jelölőnégyzetek. így ha valamit küldeni akarok, vagy pl. Fb-n megosztani vmit, a mezőben még meg tudom írni, de aztán NVDA-t kell behívnom, hogy segítsen ellküldeni. Most jogosan kérdezhetnétek, hogyha NVDA segít, miért nem használom már csak azt a Jaws helyett? Egyrészt, mert bevallom, nem tudtam megszokni egyik hangját sem, másrészt az is zavar, hogy a linkeket nem egymás alá, hanem egymás mellé teszi, így ez is áttekinthetetlen nekem. Bár ha a hangjaival kibékülnék, ezt a linkes dolgot talán be lehetne állítani.. De akkor is, az IE akkor is lassú NVDA-val, pontosabban NVDA az IE-vel; persze ez meg asszem azért van, mert eredetileg Mozillára van tervezve. Ez szép dolog, de a Mozilla viszont még mindig nincs úgy tervezve, hogyne fagyjon folyton. Eddig bármilyen oprendszerben, bármilyen képernyőolvasóval, bármilyen verzióban teszteltem, a Mozilla folyton fagyott! Szóval akárhogy is, minden út a jó öreg Jaws-hoz vezet.
Csakhogy most ez a hülye IE11 még a jó öreg Jaws útját is elvágta.
Amikor utánakérdeztem, azt javasolták, frissítsem a Jaws11-et is 14-re, azzal már Ie11 is jól fut. Hát megtettem, de persze ez a frissítés is további gondokat okozott. A két frissítés tehát rémálommá változtatta az eddig nagyon jól működő Win7-emet, úgyhogy most fogalmam sincs, hogyan tovább. A Jaws14-es kaland részleteiről egy következő bejegyzésben írok.
Ezt a bejegyzést addig is egy naaagy, költői kérdéssel zárom: vajon ebben az okoskodó 21. sz-i világban mikor érjük már meg, hogy a felhasználó döntheti el, hogy fontos-e egy frissítés vagy sem? Ugyanis számomra csak akkor fontos, ha olyasmik vannak benne, amik megkönnyítik a program használatát. De amint egy eddig jól működő program csak azért frissül, hogy frissüljön, használni meg utána már nem tudom, annak semmi értelme!
április 03, 2014
Gyógyító Életbölcsességek
Ismét gyönyörű gondolatokat hoztam, amikkel teljes mértékben képes vagyok azonosulni. Óriási Ahhaaa!-élményem volt, amikor először olvastam őket:
Optimizmus: aki optimistán szemléli a világot, az minden helyzetben lehetőséget és esélyt lát, akkor is, ha nehéz időszakon megy keresztül.
Nem hasonlítják folyton másokhoz magukat: lassan ölő méreg, ha állandóan a munkatársunkhoz, szomszédunkhoz, barátainkhoz, gyerekkori ismerősünkhöz hasonlítjuk
magunkat. Helyette inkább saját magunkat igyekezzünk meghaladni, magunkból a legtöbbet kihozni.
Jócselekedet: egy számunkra teljesen ismeretlen emberen segíteni nagy boldogsággal jár, ami kiapadhatatlan boldogságforrás.
Ápolják emberi kapcsolataikat: a legboldogabbak azok az emberek, akiknek mély családi, baráti kapcsolataik vannak, és őszintén ki tudják fejezni a másik
iránti érzéseiket.
A megbocsátás művészete: ne tápláljunk haragot azok iránt, akik megbántottak, sem olyan körülmények miatt, amelyek miatt hátrányos helyzetbe kerültünk,
hisz az egyenértékű a lelki fájdalommal, azaz a boldogtalansággal. Szenvedés helyett ezért bocsássunk meg, másoknak és önmagunknak is. A szenvedés legtöbbször
a megbocsátás hiányából fakad.
A jelenben való élés: ha igyekszünk a jelenre koncentrálni, akkor úgy tűnhet, megállítottuk az időt. Nem gondolunk arra, ami elmúlt, nem foglalkozunk azzal,
ami meg sem történt, egyszerűen szívvel-lélekkel az életünket éljük.
A fizikai test ápolása: ha tetszik, ha nem, a születésünkkor kapott testben vagyunk kénytelen élni, ezért szeretni, ápolni kell azt. Mérjük fel reálisan
testi adottságainkat, és azokból kiindulva próbáljunk meg változtatni, amennyiben kevésbé vagyunk elégedettek velük. Viseljük gondját testünknek, óvjuk,
ápoljuk, étkezzünk egészségesen, sportoljunk, örvendjünk, hogy benne élhetünk, hisz születésünktől fogva a halálunkig elkísér.
Kitartanak az álmaik mellett: az életben valóságos csodák történhetnek, ha az álmainkat követjük, és tűzön-vízen át kitartunk azok megvalósítása mellett.
Ne hagyjuk, hogy a kezdeti nehézségek eltántorítsanak.
Spiritualitás: ha behatóan foglalkozunk a spiritualitással, akkor rájövünk, hogy az Univerzum parányi részeként, szerepünkkel, az élettapasztalatainkkal
egy isteni szimfónia részei vagyunk, és az a feladatunk, hogy minél harmonikusabban illeszkedni tudjunk ehhez a kórushoz.
Mosoly és ölelés: a boldog emberek gyakran mosolyognak, számos alkalommal megölelik azt, akivel találkoznak, szeretet adnak, és teljes lényükkel érdeklődnek
mások iránt. A dalolászás, éneklés sem áll messze tőlük, hisz ezzel a boldogságuknak adnak hangot.
Az élet apró örömeinek élvezete: a nagy örömök mellett figyeljünk oda a mindennapi, apró, banálisnak tűnő örömökre is, hisz ezek értékelése nélkül nem
érezhetjük azt, hogy valóban élünk.
Optimizmus: aki optimistán szemléli a világot, az minden helyzetben lehetőséget és esélyt lát, akkor is, ha nehéz időszakon megy keresztül.
Nem hasonlítják folyton másokhoz magukat: lassan ölő méreg, ha állandóan a munkatársunkhoz, szomszédunkhoz, barátainkhoz, gyerekkori ismerősünkhöz hasonlítjuk
magunkat. Helyette inkább saját magunkat igyekezzünk meghaladni, magunkból a legtöbbet kihozni.
Jócselekedet: egy számunkra teljesen ismeretlen emberen segíteni nagy boldogsággal jár, ami kiapadhatatlan boldogságforrás.
Ápolják emberi kapcsolataikat: a legboldogabbak azok az emberek, akiknek mély családi, baráti kapcsolataik vannak, és őszintén ki tudják fejezni a másik
iránti érzéseiket.
A megbocsátás művészete: ne tápláljunk haragot azok iránt, akik megbántottak, sem olyan körülmények miatt, amelyek miatt hátrányos helyzetbe kerültünk,
hisz az egyenértékű a lelki fájdalommal, azaz a boldogtalansággal. Szenvedés helyett ezért bocsássunk meg, másoknak és önmagunknak is. A szenvedés legtöbbször
a megbocsátás hiányából fakad.
A jelenben való élés: ha igyekszünk a jelenre koncentrálni, akkor úgy tűnhet, megállítottuk az időt. Nem gondolunk arra, ami elmúlt, nem foglalkozunk azzal,
ami meg sem történt, egyszerűen szívvel-lélekkel az életünket éljük.
A fizikai test ápolása: ha tetszik, ha nem, a születésünkkor kapott testben vagyunk kénytelen élni, ezért szeretni, ápolni kell azt. Mérjük fel reálisan
testi adottságainkat, és azokból kiindulva próbáljunk meg változtatni, amennyiben kevésbé vagyunk elégedettek velük. Viseljük gondját testünknek, óvjuk,
ápoljuk, étkezzünk egészségesen, sportoljunk, örvendjünk, hogy benne élhetünk, hisz születésünktől fogva a halálunkig elkísér.
Kitartanak az álmaik mellett: az életben valóságos csodák történhetnek, ha az álmainkat követjük, és tűzön-vízen át kitartunk azok megvalósítása mellett.
Ne hagyjuk, hogy a kezdeti nehézségek eltántorítsanak.
Spiritualitás: ha behatóan foglalkozunk a spiritualitással, akkor rájövünk, hogy az Univerzum parányi részeként, szerepünkkel, az élettapasztalatainkkal
egy isteni szimfónia részei vagyunk, és az a feladatunk, hogy minél harmonikusabban illeszkedni tudjunk ehhez a kórushoz.
Mosoly és ölelés: a boldog emberek gyakran mosolyognak, számos alkalommal megölelik azt, akivel találkoznak, szeretet adnak, és teljes lényükkel érdeklődnek
mások iránt. A dalolászás, éneklés sem áll messze tőlük, hisz ezzel a boldogságuknak adnak hangot.
Az élet apró örömeinek élvezete: a nagy örömök mellett figyeljünk oda a mindennapi, apró, banálisnak tűnő örömökre is, hisz ezek értékelése nélkül nem
érezhetjük azt, hogy valóban élünk.
április 02, 2014
"Létünk értelme a szeretet"
Legalábbis én valahogy így fordítanám az alábbi Switchfoot-dal címét. Erről a dalról azt kell tudni, hogy kb. egy hónapja fenn van a kedvenc ausztrál keresztény toplistámon, ami szombatonként hallható a 16.5 RhemaFM-en, és nem tudok betelni vele. Nem tudom, hogy ők is ausztrálok-e, de az biztos, hogy ennek a dalnak a hangzásában is van valami, ami nagyon megragadott. És.. hát. ha jobban érteném a szövegét, azt mondanám, abban is. Viszont.. hát, a szavakat úgy elnyelik, ahogy csak lehet:D De amennyire értem, és ami a címéből is kiderül: a szeretet csodálatos erejéről szólhat. Arról, hogy a szeretet az, amiért érdemes küzdeni, a szeretet az, ami értékessé teszi az életünket. Mégpedig Krisztus szeretete, amit nyitott szívvel, félelem nélkül fogadjunk el és adjunk tovább. Ömm.. hát nekem valami ilyesmi jön át a dal szövegéből, nagyvonalakban. Szóval igen, nemcsak a hangzása ragadhat meg, hanem a szövege is, még ha el is nyelik a szavakat :) És akkor most íme maga a dal:
Felsőfokú vizsga előtt felsőfokú vizsgadrukk
Már azt hittem, túl vagyok ezen, de ma végérvényesen rá kellett jönnöm, hogy korántsem.. Igazából Marissának is már három napja nem írtam, mert minél közelebb a felsőfokú angol nyelvvizsgám (ápr. 11-12), annál jobban frusztrál, ha angolul kell írnom vagy beszélnem. Most valahogy nem tölt el az a happy érzés, ami 2009-ben az olasz előtt,hogy igeeen, mindent megtettem az elmúlt évben a sikerért, most már csak vizsgázni kell. Most a vizsgára gondolva borzongás jár át és minél többet gondolok a vizsgára és minél közelebb van, annál jobban úgy érzem, hogy pocsékba ment ez az egy évem és nem tudok semmit. Na jó, ez az érzés igazából csak vasárnap óta van bennem. Még a múlt héten teljesen jól voltam , annyira, hogy segítettem Marissának a Twilight-fanfic kreálásban. Rengeteget írtam és gondolkodtam angolul, és sok örömet szerzett, hogy van egy aranyos californiai levelezőtársam, akivel úgy oszthatom meg a gondolataimat, hogy közben az angolt is gyakorlom.
De aztán vasárnap, amikor realizáltam, hogy márciusból már csak egy nap van és aztán jön a nyelvvizsgát hozó április, teljesen összetörtem. Pedig hát nem ért meglepeetésként,hogy március után április jön, nyilván tudni lehetett azt már előre. De valahogy amióta tényleg itt van ez a hónap, annyira frusztrál minden, ami az angollal kapcsolatos, hogy még azt is elfelejtem, ami eddig jól ment!
És erre a mai két mikrofonos beszélgetés tette fel a koronát. Egy amerikai és egy brit sráccal is beszéltem, de borzalmas voltam: az első pár percben nem is értettem őket és amikor végre válaszoltam a kérdéseikre, pontosan úgy kerestem a szavakat, mint a 2012-es nemzetközi táborban Németországban! Vááá, borzalom, borzalom, borzalom! Hát normális ez egy felsőfokú nyelvvizsgára készülő embertől? Nem, nem és mindörökké nem!
Annyit készültem, annyira biztos voltam benne, hogy menni fog, még akkor is, ha egyedül dolgoztam érte. De most teljesen világvége hangulatom van, pedig a múlt héten még a mozgástréneremnek is azzal dicsekedtem, hogy angolul jegyeztem meg az útvonalat. Ami igaz is volt, mert csak felébredtem reggel és ahogy gondolkoztam az útvonalon, hirtelen angolul jött és úgy éreztem, könnyebb úgy memorizálni, mint magyarul. Tudom, bolond vagyok, de akkor is! És akkor most mi ez a sokkos állapot az angol miatt? Remélem, csak vizsgadrukk és ha holnap újra mikrofonozom a srácokkal, akkor már oké lesz minden...
Bármi is történjen, a következő napokban annyit fogok anyanyelviekkel skypeolni, amennyit csak lehet. És nemsokára Marissának is írok újra, csak nehéz neki is bevallani, hogy akkora vizsgadrukk tört rám, hogy vasárnap óta nem volt kedvem írni:S Vááá, megőrülök, mentsetek meg!
De aztán vasárnap, amikor realizáltam, hogy márciusból már csak egy nap van és aztán jön a nyelvvizsgát hozó április, teljesen összetörtem. Pedig hát nem ért meglepeetésként,hogy március után április jön, nyilván tudni lehetett azt már előre. De valahogy amióta tényleg itt van ez a hónap, annyira frusztrál minden, ami az angollal kapcsolatos, hogy még azt is elfelejtem, ami eddig jól ment!
És erre a mai két mikrofonos beszélgetés tette fel a koronát. Egy amerikai és egy brit sráccal is beszéltem, de borzalmas voltam: az első pár percben nem is értettem őket és amikor végre válaszoltam a kérdéseikre, pontosan úgy kerestem a szavakat, mint a 2012-es nemzetközi táborban Németországban! Vááá, borzalom, borzalom, borzalom! Hát normális ez egy felsőfokú nyelvvizsgára készülő embertől? Nem, nem és mindörökké nem!
Annyit készültem, annyira biztos voltam benne, hogy menni fog, még akkor is, ha egyedül dolgoztam érte. De most teljesen világvége hangulatom van, pedig a múlt héten még a mozgástréneremnek is azzal dicsekedtem, hogy angolul jegyeztem meg az útvonalat. Ami igaz is volt, mert csak felébredtem reggel és ahogy gondolkoztam az útvonalon, hirtelen angolul jött és úgy éreztem, könnyebb úgy memorizálni, mint magyarul. Tudom, bolond vagyok, de akkor is! És akkor most mi ez a sokkos állapot az angol miatt? Remélem, csak vizsgadrukk és ha holnap újra mikrofonozom a srácokkal, akkor már oké lesz minden...
Bármi is történjen, a következő napokban annyit fogok anyanyelviekkel skypeolni, amennyit csak lehet. És nemsokára Marissának is írok újra, csak nehéz neki is bevallani, hogy akkora vizsgadrukk tört rám, hogy vasárnap óta nem volt kedvem írni:S Vááá, megőrülök, mentsetek meg!
március 25, 2014
"Száz éven át vártam, hogy ausztrá lehessek"
Marissa nem írt még, úgyhogy visszajöttem egy ausztrál hírrel, amit már februárban meg akrtam osztani. Pontosabban már a jan. 26-i Ausztrália Nap környékén, mert akkor volt leginkább itt az ideje, de azért talán még most is jöhet :)
A bejegyzés címe nem attól a százéves iraki-ausztrál nénitől származik, aki ihlette, csak én tettem hozzá, hogy akár ő is mondhatta volna.
Hogy az ünnep emlékezetesebb legyen, sok bevándorló teszi Ausztrália napra az állampolgársági ceremóniát. Ezt tette egy 100 éves iraki asszony is, aki az ideji Ausztrália napon tette le az állampolgársági esküt. Ezzel a legidősebb újdonsült ausztrálok egyike lett.
A most Sydneyben élő 100 éves Aziza Rawainit a hazájában dúló háború, folyamatos harcok és erőszak űzte Ausztráliába, a családjával együtt. Azt mondta, a rokonaik már rég elhagyták Irakot, hát akkor ők miért maradtak volna? (ó, ha minden ilyen egyszerű lenne! Jó persze, tudom, csöppet sem volt az...) Azt is mondta még: "Olyan országban éltünk, amit nem szerettünk és egyáltalán nem éreztük azt, hogy oda tartozunk. így most itt vagyunk és nagyon boldogan élünk itt.
Raiwani néni 1913. júl. 1-jén született Irakban, amikor az ország még az Ottomán Birodalom része volt. 2008-ban érkezett Ausztráliába.
Idén Jan. 26-án Ausztrália szerte 396 állampolgársági ceremóniát tartottak. Raiwani néni egyike annak a több mint 150 országból származó 17.800 főnek, akik 2014-ben nyerték el az ausztrál állampolgárságot.
Az első állampolgársági ceremóniát 1949-ben a canberrai Albert Hallban rendezték. Abban az évben 2500-an tették le az esküt, jórészt olaszok, lengyelek, görögök, németek és szerb-horvátok. A legelső állampolgársági ünnepség óta már több, mint 4,5 millióan lettek ausztrálok. A frissen avatottak között ebben az évben főleg briteket, indiaiakat és dél-afrikaiakat találunk.
Irakból Rawaini nénivel együtt csak 161-en érkeztek. - Ma és holnap ez már az én hazám, itt élek és itt fogok meghalni. Megpróbálom elfelejteni a múltamat, hisz itt élek és boldog vagyok - mondta még Rawaini néni.
A cikk forrása: www.abc.net.au/news/.../iraqi-woman...new-citizen/5218038
A bejegyzés címe nem attól a százéves iraki-ausztrál nénitől származik, aki ihlette, csak én tettem hozzá, hogy akár ő is mondhatta volna.
Hogy az ünnep emlékezetesebb legyen, sok bevándorló teszi Ausztrália napra az állampolgársági ceremóniát. Ezt tette egy 100 éves iraki asszony is, aki az ideji Ausztrália napon tette le az állampolgársági esküt. Ezzel a legidősebb újdonsült ausztrálok egyike lett.
A most Sydneyben élő 100 éves Aziza Rawainit a hazájában dúló háború, folyamatos harcok és erőszak űzte Ausztráliába, a családjával együtt. Azt mondta, a rokonaik már rég elhagyták Irakot, hát akkor ők miért maradtak volna? (ó, ha minden ilyen egyszerű lenne! Jó persze, tudom, csöppet sem volt az...) Azt is mondta még: "Olyan országban éltünk, amit nem szerettünk és egyáltalán nem éreztük azt, hogy oda tartozunk. így most itt vagyunk és nagyon boldogan élünk itt.
Raiwani néni 1913. júl. 1-jén született Irakban, amikor az ország még az Ottomán Birodalom része volt. 2008-ban érkezett Ausztráliába.
Idén Jan. 26-án Ausztrália szerte 396 állampolgársági ceremóniát tartottak. Raiwani néni egyike annak a több mint 150 országból származó 17.800 főnek, akik 2014-ben nyerték el az ausztrál állampolgárságot.
Az első állampolgársági ceremóniát 1949-ben a canberrai Albert Hallban rendezték. Abban az évben 2500-an tették le az esküt, jórészt olaszok, lengyelek, görögök, németek és szerb-horvátok. A legelső állampolgársági ünnepség óta már több, mint 4,5 millióan lettek ausztrálok. A frissen avatottak között ebben az évben főleg briteket, indiaiakat és dél-afrikaiakat találunk.
Irakból Rawaini nénivel együtt csak 161-en érkeztek. - Ma és holnap ez már az én hazám, itt élek és itt fogok meghalni. Megpróbálom elfelejteni a múltamat, hisz itt élek és boldog vagyok - mondta még Rawaini néni.
A cikk forrása: www.abc.net.au/news/.../iraqi-woman...new-citizen/5218038
Twilightba vésődve, mindörökké
Mondanom sem kell, hogy még mindig olthatatlanul szeretem a Twilightot. Úgy is mondhatnám: még mindig be vagyok vésődve a Twilightba. Egyik este, épp nagyban újraolvasgattam, amikor hazajött anyu és azt mondta: "Bocsi, nem tudtam elugrani a postára, mert Aro jött." Erre én rögtön azt gondoltam: "Aro jött? És te még élsz?" - aztán rájöttem, hogy nem Aro, csak áruXD nem is válaszoltam anyunka rögtön, hagytam magamnak egy fél percet, míg visszarázódom a valóságba...
De egyébként még mindig a - Jacob szavaival élve, - a "farkasdolgokba vagyok bevésődve. És tegnap még Zonebbs-en is lett egy californiai levelezőtársam, aki még mindig szintén nagy fan, így most már angolul is megoszthatom róla a gondolataimat. Ez a levelezőtársam 15 éves, Marissának hívják és akkora fan, hogy még fanficet is ír róla. Bár ő Edwardba van belezúgva :) mondjuk ez még jó is így, mert így Jacobot megtarthatom magamnak :) pontosabban megtarthatnám, ha nem lenne Renesmee.. vááá! Bár ma rávettem magam, hogy megnézzem a BD második részét és ott sokkal tündéribb ő is, mint a könyvben.
Egyébként, ha már szóbahoztam mindkettőjüket, mármint Renesmee-t és Arót is, a képességeiken gondolkoztam. Ugye míg Aro érintés útján emlékeket tud lehívni egy embertől vagy egy vámpírtól, addig Renesmee érintés útján emlékeket ad át. Renesmee ad, Aro kap. Na és emiatt gondolkoztam azon, hogy amikor találkoztak, honnan tudta Aro, hogy amit lát, azt Renesmee képessége miatt látja, nem pedig ő maga hívta le tőle?
Na igen, ha az embernek sok a szabadideje, könnyen belemerül az apró részletekbe :)
Ja, amúgy Bellára még mindig haragszom, amiért leteremtette Jacobot a bevésődés miatt, dehát Bella már csak ilyen. Marissa sem szereti őt igazán. Na most megyek is és megnézem, írt-e délelőtt óta. Akkora fanok vagyunk, hogy együtt írunk fanficet :) vagyis.. na jó ez így nem teljesen igaz, mert a kivitelezés az ő dolga, de kért, hogy adjak ötleteket.
De egyébként még mindig a - Jacob szavaival élve, - a "farkasdolgokba vagyok bevésődve. És tegnap még Zonebbs-en is lett egy californiai levelezőtársam, aki még mindig szintén nagy fan, így most már angolul is megoszthatom róla a gondolataimat. Ez a levelezőtársam 15 éves, Marissának hívják és akkora fan, hogy még fanficet is ír róla. Bár ő Edwardba van belezúgva :) mondjuk ez még jó is így, mert így Jacobot megtarthatom magamnak :) pontosabban megtarthatnám, ha nem lenne Renesmee.. vááá! Bár ma rávettem magam, hogy megnézzem a BD második részét és ott sokkal tündéribb ő is, mint a könyvben.
Egyébként, ha már szóbahoztam mindkettőjüket, mármint Renesmee-t és Arót is, a képességeiken gondolkoztam. Ugye míg Aro érintés útján emlékeket tud lehívni egy embertől vagy egy vámpírtól, addig Renesmee érintés útján emlékeket ad át. Renesmee ad, Aro kap. Na és emiatt gondolkoztam azon, hogy amikor találkoztak, honnan tudta Aro, hogy amit lát, azt Renesmee képessége miatt látja, nem pedig ő maga hívta le tőle?
Na igen, ha az embernek sok a szabadideje, könnyen belemerül az apró részletekbe :)
Ja, amúgy Bellára még mindig haragszom, amiért leteremtette Jacobot a bevésődés miatt, dehát Bella már csak ilyen. Marissa sem szereti őt igazán. Na most megyek is és megnézem, írt-e délelőtt óta. Akkora fanok vagyunk, hogy együtt írunk fanficet :) vagyis.. na jó ez így nem teljesen igaz, mert a kivitelezés az ő dolga, de kért, hogy adjak ötleteket.
március 22, 2014
Az Év Ausztrál Álomegyüttese - The Jezabels
Ugye tudjuk, hogy 1961 óta Ausztráliában minden évben megválasztják az Év Ausztrálját. Vagy inkább Év Ausztráljait, mert több embert is választanak több kategóriában. Ennek a hagyománynak a százéves évfordulója alkalmából 2011-ben meg is jelent az Év Ausztráljairól egy könyv, amit szeretnék is megszerezni, csak mindig elfeljtem mondani Grahamnek!
Na mindebből csak azt szeretném kihozni, hogy ennek a mintájára megválasztottam az Év Ausztrál Együttesét! Nem éltél, amíg nem hallottad a The Jezabels dalait! Egyszerűen varázslatos, magávalragadó hangulatuk van. Különösen annak, amit most itt is megosztok. A felfedezés előzményeként épp a The Temper Trapet hallgattam, mégpedig ezt tőlük:
És épp arra gondoltam, bárcsak több ilyen hangulatú együttes lenne! És erre a kívánságra, mintha csak válaszolt volna, a tesóm szobájából egyszercsak felhangzott ez az álomdal:
Valahogy első hallásra is biztos voltam benne, hogy ausztrálok, de mégis szuper érzés volt, amikor ez ki is derült :) tesóm, akinek a felfedezést köszönhetem, meg is jegyezte: na, ezek szerint ilyen zene csak Ausztráliában készül :) és tényleeg!
Azóta már több dalukat is ismerem, majd még teszek fel párat. Hisz ahogy mondtam, számomra ők 2014 Ausztrál Együttese!
Na mindebből csak azt szeretném kihozni, hogy ennek a mintájára megválasztottam az Év Ausztrál Együttesét! Nem éltél, amíg nem hallottad a The Jezabels dalait! Egyszerűen varázslatos, magávalragadó hangulatuk van. Különösen annak, amit most itt is megosztok. A felfedezés előzményeként épp a The Temper Trapet hallgattam, mégpedig ezt tőlük:
És épp arra gondoltam, bárcsak több ilyen hangulatú együttes lenne! És erre a kívánságra, mintha csak válaszolt volna, a tesóm szobájából egyszercsak felhangzott ez az álomdal:
Valahogy első hallásra is biztos voltam benne, hogy ausztrálok, de mégis szuper érzés volt, amikor ez ki is derült :) tesóm, akinek a felfedezést köszönhetem, meg is jegyezte: na, ezek szerint ilyen zene csak Ausztráliában készül :) és tényleeg!
Azóta már több dalukat is ismerem, majd még teszek fel párat. Hisz ahogy mondtam, számomra ők 2014 Ausztrál Együttese!
március 21, 2014
Blogpost az erkélyről!
Ez egyszerűen szuper! Itt ülök kint az erkélyen, mindenféle kábel meg vicek-vacak nélkül és írom ezt a bejegyzést. És a wifi révén még meg is fog jelenni anélkül, hogy visszamennék a szobába. így végre ahelyett,hogy a gépet kötném kábellel a nethez, és ezzel magamat is az íróasztalhoz, a netezést kötöm a levegőzéshez, mert a wifi miatt már bárhol elérhető. Jó, tudom, ez most úgy hangzik, mintha csak most fedeztem volna fel, hogy létezik wifi. Hát nem így van, de sajátom -bármilyen furcsán is hangzik - eddig még nem volt. Mint ahogy erkélyem sem:D aztán most szinte egyszerre lett mindkettő. És ez szuper érzés :)
Imádom ezt a csendes, zöld, jó levegőjű környéket, a madárcsivitelést - főleg késő délutánonként - egyszerűen mindent itt! Ezerszer jobban érzem magam, mint ott a zajos, levegőtlen városközpontban. A zeneszerzés is jobban megy itt, egyzserűen tele vagyok ötletekkel és egyre összetettebb kreációk születnek a zongorán.
Ilyen keleti kényelem mellett most már csak azt szeretném, ha végre munkám is lenne... De lehet, ara már csak a második diplomám után lesz lehetőség. Fordítóként biztosan könnyebb lesz! Most erre koncentrálok meg dolgozom rajta nagyon és akkor összejön. :) Ha mindig előre nézünk, nem lehet gond!
Imádom ezt a csendes, zöld, jó levegőjű környéket, a madárcsivitelést - főleg késő délutánonként - egyszerűen mindent itt! Ezerszer jobban érzem magam, mint ott a zajos, levegőtlen városközpontban. A zeneszerzés is jobban megy itt, egyzserűen tele vagyok ötletekkel és egyre összetettebb kreációk születnek a zongorán.
Ilyen keleti kényelem mellett most már csak azt szeretném, ha végre munkám is lenne... De lehet, ara már csak a második diplomám után lesz lehetőség. Fordítóként biztosan könnyebb lesz! Most erre koncentrálok meg dolgozom rajta nagyon és akkor összejön. :) Ha mindig előre nézünk, nem lehet gond!
március 20, 2014
Szerelmi álom
Most egy régi olasz olvasmányélményemet osztom meg. Mostanában különösen foglalkoztatnak az álmok és hogy melyik álom mit jelenthet. Hogy mennyire lehetnek hatással a jelenre vagy akár a jövőre. Azt hiszem, ez a tavalyi
hátborzongató ausztrál történet
miatt van. Amikor minden előzmény nélkül azt álmodtam, ami a Kék-hegységben történt... De az alábbi olasz történet nem ilyen rémisztő, sőt, szerintem édes :)Alberto Moravia elbeszélése alapján fordítottam.
Silvio már jó ideje aludt, amikor a telefon váratlanul megszólalt. Silvio felkapcsolta a villanyt és megnézte az órát: még csak negyed négy volt.
A telefon tovább csengett. A férfi felvette a kagylót és kérdezte: ki az?
Egy női hang felelt neki: - én vagyok az, Alina. Hát már meg sem ismered a hangom?
Silvio VIDÁMAN válaszolt: - Hogyne ismerném meg! Mikor érkeztél?
- Fél órája. Egyenesen Milánóból jöttem kocsival. Igaz, nem mehettem gyorsan, mert még bejáratós a kocsi. De amúgy egy gyönyörű, kék autó, majd meglátod!
- És merre vagy most?
- A régi barátaimnál, ott, ahol megismerkedtünk, Federicóéknál.
- Találkozhatunk?
- Persze! Különben miért hívtalak volna?
- Sokáig maradsz?
- Sajnos, nem. Holnapután indulok vissza, vagyis holnap, mert - nevetni hallotta, - holnap már ma van... De aztán visszajövök és tovább maradok.
- Akkor mikor láthatlak?
- Ebédeljünk együtt, felelte Alina.
Aztán egy hosszú vita következett a vendéglőkről, amiket Silvio sorban-sorban ajánlott, és amiket Alina ilyen-olyan okból elutasított. Végül Alina azt mondta:
Figyelj, tudod, mit szeretnék? Abban a vendéglőben szeretnék enni, ahová mindig jársz, tudod, ami közel van a lakásodhoz. Aztán ebéd után akár fel is ugorhatunk hozzád egy kávéra.
Silvio őszinte örömmel válaszolta, hogyha Alinának ez megfelel, ő nem kíván jobbat.
Alina azt mondta:
- Na jó, most hagylak, mert majd leragad a szemem. De előbb hallgasd.
Silvio figyelte a telefonon átszűrődő kis hangot. Aztán Alina azt kérdezte: - Hallottad?
- Igen, egy puszit küldtél.
- Na oké, akkor holnap!
Silvio lekapcsolta a lámpát és egy kicsit Alinára és a telefonhívására gondolt. Csak egyetlen egyszer látta ezt a szép, de kicsit különc lányt egy hónappal ezelőtti fogadáson.
Alinának, mint mindig, még aznap este vissza kellett utaznia Milánóba. Megígérte neki, hogy három nap múlva visszajön, de mindenképp ír neki. De nem is írt és nem is jött. Most, ahogy rá gondolt, Silvio észrevette, hogy szereti. Ahogy felidézte magában első találkozásuk emlékét, Silvio végül észrevétlenül elaludt.
Másnap a randevúra megbeszélt időpont előtt negyedórával hamarabb ment el otthonról és lement az étterembe. De egy lélek sem volt ott és az étterem szinte sötét volt.
Egy pincér felkapcsolta a villanyt és odalépett hozzá.
- Jó napot, doktor úr.Egyedül van?
- Nem, még jönni fog valaki, még egy terítéket kérek.
- Vár, doktor úr?
- Igen.
Silvio hozatott magának egy aperitifet, és, hogy elüsse az időt, számolni kezdte a filmsztárok fényképeit, amik a falra voltak akasztva. Miután megszámolta a fényképeket, gyorsan ránézett az órára és észrevette, hogy már el is múlt húsz perc. Hirtelen biztosra vette, hogy Alina nem fog már jönni.
Felállt és a vendéglő hátsó részébe ment telefonálni. Felhívta Federicóékat, hátha tudnak valamit Alináról, hiszen azt mondta, náluk szállt meg. Egy ismeretlen női hang azt felelte neki, hogy a lány nincs a házban.
Silvio visszament az asztalhoz, és rendelt. Igaz, nem volt éhes, de kellemetlenül érezte magát a várakozás miatt.
Már egy óra is eltelt a megbeszélt időpont óta. Végül Silvio fizetett és elment.
Ugyanazon a szűk kisutcán ment haza, amelyen a vendéglőbe érkezett. Haza érve gyorsan berohant a dolgozószobájába és felhívta Alina barátait. Az előbbi női hang megmondta neki, hogy Alina járt ugyan náluk, de épp csak megebédelt és már rohant is tovább. Silvio, míg telefonált, az íróasztalán lévő noteszre pillantott. A noteszban, amibe a szobalány a telefonbeszélgetéseket írta, volt egy olyan jegyzet, amelyből Silvió értesült egy fogadásra szóló meghívásról épp arra az estére.
El is ment a fogadásra. Épp az utolsó sor zsúfolt szalonban találta Alinát. Alina kezet fogott vele, kérdezte, hogy van, majd hátat fordított neki és visszatért a félbemaradt beszélgetéshez.
Ezután Silvió járkált még egy kicsit a szalonokban, végül szépen hazament.
És ahogy út közben végiggondolta a nap eseményeit, eszébe jutott, hogy a története Alinával két részből áll: az előzőhavi találkozásból és az éjjeli telefonbeszélgetésből.
Amikor rájött, hogy a telefonbeszélgetés csak álom volt, mindent megértett.
hátborzongató ausztrál történet
miatt van. Amikor minden előzmény nélkül azt álmodtam, ami a Kék-hegységben történt... De az alábbi olasz történet nem ilyen rémisztő, sőt, szerintem édes :)Alberto Moravia elbeszélése alapján fordítottam.
Silvio már jó ideje aludt, amikor a telefon váratlanul megszólalt. Silvio felkapcsolta a villanyt és megnézte az órát: még csak negyed négy volt.
A telefon tovább csengett. A férfi felvette a kagylót és kérdezte: ki az?
Egy női hang felelt neki: - én vagyok az, Alina. Hát már meg sem ismered a hangom?
Silvio VIDÁMAN válaszolt: - Hogyne ismerném meg! Mikor érkeztél?
- Fél órája. Egyenesen Milánóból jöttem kocsival. Igaz, nem mehettem gyorsan, mert még bejáratós a kocsi. De amúgy egy gyönyörű, kék autó, majd meglátod!
- És merre vagy most?
- A régi barátaimnál, ott, ahol megismerkedtünk, Federicóéknál.
- Találkozhatunk?
- Persze! Különben miért hívtalak volna?
- Sokáig maradsz?
- Sajnos, nem. Holnapután indulok vissza, vagyis holnap, mert - nevetni hallotta, - holnap már ma van... De aztán visszajövök és tovább maradok.
- Akkor mikor láthatlak?
- Ebédeljünk együtt, felelte Alina.
Aztán egy hosszú vita következett a vendéglőkről, amiket Silvio sorban-sorban ajánlott, és amiket Alina ilyen-olyan okból elutasított. Végül Alina azt mondta:
Figyelj, tudod, mit szeretnék? Abban a vendéglőben szeretnék enni, ahová mindig jársz, tudod, ami közel van a lakásodhoz. Aztán ebéd után akár fel is ugorhatunk hozzád egy kávéra.
Silvio őszinte örömmel válaszolta, hogyha Alinának ez megfelel, ő nem kíván jobbat.
Alina azt mondta:
- Na jó, most hagylak, mert majd leragad a szemem. De előbb hallgasd.
Silvio figyelte a telefonon átszűrődő kis hangot. Aztán Alina azt kérdezte: - Hallottad?
- Igen, egy puszit küldtél.
- Na oké, akkor holnap!
Silvio lekapcsolta a lámpát és egy kicsit Alinára és a telefonhívására gondolt. Csak egyetlen egyszer látta ezt a szép, de kicsit különc lányt egy hónappal ezelőtti fogadáson.
Alinának, mint mindig, még aznap este vissza kellett utaznia Milánóba. Megígérte neki, hogy három nap múlva visszajön, de mindenképp ír neki. De nem is írt és nem is jött. Most, ahogy rá gondolt, Silvio észrevette, hogy szereti. Ahogy felidézte magában első találkozásuk emlékét, Silvio végül észrevétlenül elaludt.
Másnap a randevúra megbeszélt időpont előtt negyedórával hamarabb ment el otthonról és lement az étterembe. De egy lélek sem volt ott és az étterem szinte sötét volt.
Egy pincér felkapcsolta a villanyt és odalépett hozzá.
- Jó napot, doktor úr.Egyedül van?
- Nem, még jönni fog valaki, még egy terítéket kérek.
- Vár, doktor úr?
- Igen.
Silvio hozatott magának egy aperitifet, és, hogy elüsse az időt, számolni kezdte a filmsztárok fényképeit, amik a falra voltak akasztva. Miután megszámolta a fényképeket, gyorsan ránézett az órára és észrevette, hogy már el is múlt húsz perc. Hirtelen biztosra vette, hogy Alina nem fog már jönni.
Felállt és a vendéglő hátsó részébe ment telefonálni. Felhívta Federicóékat, hátha tudnak valamit Alináról, hiszen azt mondta, náluk szállt meg. Egy ismeretlen női hang azt felelte neki, hogy a lány nincs a házban.
Silvio visszament az asztalhoz, és rendelt. Igaz, nem volt éhes, de kellemetlenül érezte magát a várakozás miatt.
Már egy óra is eltelt a megbeszélt időpont óta. Végül Silvio fizetett és elment.
Ugyanazon a szűk kisutcán ment haza, amelyen a vendéglőbe érkezett. Haza érve gyorsan berohant a dolgozószobájába és felhívta Alina barátait. Az előbbi női hang megmondta neki, hogy Alina járt ugyan náluk, de épp csak megebédelt és már rohant is tovább. Silvio, míg telefonált, az íróasztalán lévő noteszre pillantott. A noteszban, amibe a szobalány a telefonbeszélgetéseket írta, volt egy olyan jegyzet, amelyből Silvió értesült egy fogadásra szóló meghívásról épp arra az estére.
El is ment a fogadásra. Épp az utolsó sor zsúfolt szalonban találta Alinát. Alina kezet fogott vele, kérdezte, hogy van, majd hátat fordított neki és visszatért a félbemaradt beszélgetéshez.
Ezután Silvió járkált még egy kicsit a szalonokban, végül szépen hazament.
És ahogy út közben végiggondolta a nap eseményeit, eszébe jutott, hogy a története Alinával két részből áll: az előzőhavi találkozásból és az éjjeli telefonbeszélgetésből.
Amikor rájött, hogy a telefonbeszélgetés csak álom volt, mindent megértett.
Igeeen, mától újra van netem!
Végre összehoztuk az otthoni netet, szóval mostantól gyakrabban jövök. És valószínű, nemcsak hírekkel, sok saját gondolat, érzés is lesz, mert rájöttem, hogy hiányzik az a fajta blogolás, amivel 2012-ben elkezdtem Olasztráliát. Szóval, most nem adok meg témát, írom, ami eszembe jut, persze az ausztrálos bejegyzések egész biztos, hogy többségben lesznek :)
P.s.: továbbra is várom olyan olasz internetes újságok címeit, amikre úgy fel tudnék iratkozni mailben, mint pl. az ausztrál ABC--hírlevélre vagy a magyar HVG-RE! Mert eddig akárhogy kerestem ezeknek az itáliai verzióját, sehogy sem találtam. Pedig kizárt, hogy ott nincs, úgyhogy ha tudtok ajánlani vmit, légyszi írjatok :)
P.s.: továbbra is várom olyan olasz internetes újságok címeit, amikre úgy fel tudnék iratkozni mailben, mint pl. az ausztrál ABC--hírlevélre vagy a magyar HVG-RE! Mert eddig akárhogy kerestem ezeknek az itáliai verzióját, sehogy sem találtam. Pedig kizárt, hogy ott nincs, úgyhogy ha tudtok ajánlani vmit, légyszi írjatok :)
március 01, 2014
Jövök, amint lesz netem!
Rengeteg mindenről terveztem, hogy írok, csak amikor ez a terv megszületett, még nem tudtam, mennyi ideig nem lesz otthon netem. Most sem tudom, viszont most jelzem, hogy most az egyszer nem a lustaság az oka az eltűnésemnek, hanem a nethiány. Ami valószínűleg jövő héten megszűnik, de ha mégsem, akkor.. hát, jövök, amint lehet! A megértéseteket köszönöm!
P.S.: Addig is boldog márciust mindenkinek! :)
P.S.: Addig is boldog márciust mindenkinek! :)
február 23, 2014
Egy év alatt körülfutották Ausztráliát a melbourne-i egészségrekorderek
Újévkor sokan megfogadják, hogy egészségesen fognak táplálkozni és rendszeresen mozogni. De míg sokan hamar megfeledkeznek erről a fogadalomról, egy melbourne-i házaspár 2013 minden egyes napján kitartott mellette. Alan Murray és Janette Murray-Wakelin az év minden napján maratont futott Ausztrália körül, s eközben kizárólag zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottak. 2013. dec. 31-én, egy évvel és 15.500 km-el később a hatvanas éveiben járó házaspár győzedelmesen visszatért Melbourne-be.
- Csodálatos érzés, mindig is tudtuk, hogy képesek vagyunk rá, de csak az utolsó pár napon hittük el igazán - mondta Alan Murray.
A kaland azonban nem ismeretlen a házaspár számára. 2000-ben végigfutottak Új-Zélandon, vagyis 2800 km-es távot tettek meg. Előtte pedig bevitorlázták a Csendes-óceán déli részét.
Amikor Janette 52 éves volt, mellrákot diagnosztizáltak nála; az orvosok szerint egy éve volt hátra. Egy évtizeddel később Janette úgy érzi, az egészséges életmód volt a kulcsa annak, hogy még ma is él.
- Főleg gyümölcsöt fogyasztunk, banánt, sok zöldséget, répát - mondta Janette. Ezekben megvan minden tápanyag ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, ne legyünk rosszul és mindennap lefussuk a távot.
Egy átlagos nap az úton
Hajnali 4-kor a házaspár már talpon van. Reggelire 10 banánt, egy grapefruitot és ezen kívül még valamilyen gyümölcsöt fogyasztanak, ami az angol szövegben így volt: "large green smoothies" - amit nem tudok magyarul visszaadni:S:D De ha vki tudja, szóljon :)
8-kor még 10 banán; 30 km-nél megállnak egy gyümölcssalátára; 37 km-nél három narancs; du 4 körül fejezik be a maratont, majd vacsorára egy nagy adag gyümölcssalátát, vitaminos gyümölcslevet és avokádót fogyasztanak.
Történetük különleges, szívesen követném én is példájukat. Janette kitartása és hogy ezzel az életmóddal még a rákbetegséget is legyőzte, egyszerűen csodálatos és figyelemreméltó.
Az eredeti cikket angolul
itt
olvashatjátok.
- Csodálatos érzés, mindig is tudtuk, hogy képesek vagyunk rá, de csak az utolsó pár napon hittük el igazán - mondta Alan Murray.
A kaland azonban nem ismeretlen a házaspár számára. 2000-ben végigfutottak Új-Zélandon, vagyis 2800 km-es távot tettek meg. Előtte pedig bevitorlázták a Csendes-óceán déli részét.
Amikor Janette 52 éves volt, mellrákot diagnosztizáltak nála; az orvosok szerint egy éve volt hátra. Egy évtizeddel később Janette úgy érzi, az egészséges életmód volt a kulcsa annak, hogy még ma is él.
- Főleg gyümölcsöt fogyasztunk, banánt, sok zöldséget, répát - mondta Janette. Ezekben megvan minden tápanyag ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, ne legyünk rosszul és mindennap lefussuk a távot.
Egy átlagos nap az úton
Hajnali 4-kor a házaspár már talpon van. Reggelire 10 banánt, egy grapefruitot és ezen kívül még valamilyen gyümölcsöt fogyasztanak, ami az angol szövegben így volt: "large green smoothies" - amit nem tudok magyarul visszaadni:S:D De ha vki tudja, szóljon :)
8-kor még 10 banán; 30 km-nél megállnak egy gyümölcssalátára; 37 km-nél három narancs; du 4 körül fejezik be a maratont, majd vacsorára egy nagy adag gyümölcssalátát, vitaminos gyümölcslevet és avokádót fogyasztanak.
Történetük különleges, szívesen követném én is példájukat. Janette kitartása és hogy ezzel az életmóddal még a rákbetegséget is legyőzte, egyszerűen csodálatos és figyelemreméltó.
Az eredeti cikket angolul
itt
olvashatjátok.
február 20, 2014
Berente Ági a tudatosabb és környezettudatosabb életért
Teljesen egyetértek és szeretném, ha nagyon sokan megfogadnák az alább idézett jótanácsokat! Ha így lenne, máris sokkal szebb világban élhetnénk.
"Csak TE ne szennyezd a környezeted vegyszerekkel, le nem bomló anyagokkal.
Csak TE ne használd mindennap az autódat.
Csak TE ne egyél semmilyen műételt, műitalt.
Csak TE ne menj hipermarketbe vásárolni (ott a sarki zöldségbolt).
Csak TE sétálj, kocogj mindennap és eggyel kevesebben ülnek majd az orvosi váróban.
Csak TE ne vegyél meg minden felesleges marhaságot, ami szemetet képez úgyis.
Csak TE mondd azt gyermekednek mindennap: nagyon szeretlek.
Csak TE ne dobd el a csikket az utcán (csak TE ne vedd meg a doboz cigit).
Csak TE kerüld a tudatmódosító szereket, nyugtatókat, fájdalomcsillapítókat.
Csak TE igyál tiszta vizet.
Csak TE ne nézd a tévéreklámokat.
Csak TE ne fogadd el a kéretlen reklámújságokat.
Csak TE gondoskodj környezetbarát energiafelhasználásról.
Csak TE zárd el a csapot fogmosás közben.
Csak TE húzd ki a tévét a konnektorból, ha elmész otthonról.
Csak TE ne kérj ingyen nejlonszatyrot a pénztárnál (vigyél magaddal otthonról).
Csak TE válogasd meg, milyen minőséget vásárolsz.
Csak TE termelj magadnak élelmet.
Csak TE használj friss alapanyagokat a főzéshez, és csak TE készíts friss, élő ételekből vacsorát. Csak TE mondj esténként egy rövid hálaimát eltelt napodért, szeretteidért, az élet csodájáért.
Olyan energiákat mozgatsz meg e néhány jelentéktelennek tűnő változással, melyek jelentősen növelik Földünk túlélési esélyeit, egyben az új emberiség kialakulásának lehetőségét."
/Berente Ági/
Azt kívánom, bárcsak sohase találták volna fel a pénzt. Hisz az bolondította meg az emberiséget, amiatt rombolják a Földet, az mozgat mindent - rossz irányba. Ha nem lenne pénz, sokkal szebb lenne minden. Akkor nem kellene aggódnunk, hogy mi lesz a Földdel 2050-re. Pénz nélkül minden egyszerű és harmonikus lenne. Bárcsak elhitte volna az emberiség, hogy az aranykor pénz nélkül is eljöhet!
Mindenesetre Berente Ági jótanácsait ajánlom mindenkinek.
"Csak TE ne szennyezd a környezeted vegyszerekkel, le nem bomló anyagokkal.
Csak TE ne használd mindennap az autódat.
Csak TE ne egyél semmilyen műételt, műitalt.
Csak TE ne menj hipermarketbe vásárolni (ott a sarki zöldségbolt).
Csak TE sétálj, kocogj mindennap és eggyel kevesebben ülnek majd az orvosi váróban.
Csak TE ne vegyél meg minden felesleges marhaságot, ami szemetet képez úgyis.
Csak TE mondd azt gyermekednek mindennap: nagyon szeretlek.
Csak TE ne dobd el a csikket az utcán (csak TE ne vedd meg a doboz cigit).
Csak TE kerüld a tudatmódosító szereket, nyugtatókat, fájdalomcsillapítókat.
Csak TE igyál tiszta vizet.
Csak TE ne nézd a tévéreklámokat.
Csak TE ne fogadd el a kéretlen reklámújságokat.
Csak TE gondoskodj környezetbarát energiafelhasználásról.
Csak TE zárd el a csapot fogmosás közben.
Csak TE húzd ki a tévét a konnektorból, ha elmész otthonról.
Csak TE ne kérj ingyen nejlonszatyrot a pénztárnál (vigyél magaddal otthonról).
Csak TE válogasd meg, milyen minőséget vásárolsz.
Csak TE termelj magadnak élelmet.
Csak TE használj friss alapanyagokat a főzéshez, és csak TE készíts friss, élő ételekből vacsorát. Csak TE mondj esténként egy rövid hálaimát eltelt napodért, szeretteidért, az élet csodájáért.
Olyan energiákat mozgatsz meg e néhány jelentéktelennek tűnő változással, melyek jelentősen növelik Földünk túlélési esélyeit, egyben az új emberiség kialakulásának lehetőségét."
/Berente Ági/
Azt kívánom, bárcsak sohase találták volna fel a pénzt. Hisz az bolondította meg az emberiséget, amiatt rombolják a Földet, az mozgat mindent - rossz irányba. Ha nem lenne pénz, sokkal szebb lenne minden. Akkor nem kellene aggódnunk, hogy mi lesz a Földdel 2050-re. Pénz nélkül minden egyszerű és harmonikus lenne. Bárcsak elhitte volna az emberiség, hogy az aranykor pénz nélkül is eljöhet!
Mindenesetre Berente Ági jótanácsait ajánlom mindenkinek.
február 19, 2014
"Rendkivűl meggyöző"
A cím nem elírás. Pontosabban az, de szándékos. Amikor otthonról végezhető munkát kerestem, véletlenül ráakadtam egy ilyen hirtedésre itt:
http://bergepiras.mindenkilapja.hu/
"Ha nem megy a gépelés, vagy esetleg sokat kellene bepötyögni, ne vessződjön vele.
Mert van, aki Ön helyett pontosan és hibátlanul le tudja gépelni. (aha, látom, akkor nem És VESSZŐDÖM tovább!) ráadásul elérhető áron. Ha érdekli, olvasson tovább! Nem fogja megbánni!
"Köszönöm a megtísztelő bizalmát, és remélem, hogy a lehetőség felkeltette az érdeklődését." Aha, a megtisztelő milyen i?
Hát erre a helyesírásra tényleg csak azt tudom mondani: "rendkivűl meggyöző". Bisztos sokkan fognak élni a "lehetöségel", csak hogy stílszerű legyek:D
Na de most más téma: hoztam egy együttest, akiket nem valószínű, hogy ismertek. Nem azért, mert ausztrál bennszülöttek, csak Mo-n még nem hallottam róluk.
Ezt a csapatot az Ausstralia128 rádió hozta el nekem még 2011-ben és annyira tetszenek a számai, hogy most itt is megosztok kettőt :)
Ezt hallottam először az Australia128-on :) Rengeteget hallgattam, amikor még egyetemista voltam. Áh, de rééég voltXD Most meg csak munkakereső, angol felsőfokúra készülő, újrafelvételiző vagyok:D na, nem panaszkodom, bár már nagyon szeretnék dolgozni is.. Erről még majd lehet, hogy írok, de most jöjjön a másik dal a csapattól! Amikor rájuk kerestem Youtube-on, ez jött ki elsőnek:
Annyi egyetemista meg ausztrál levelezős emléket idéznek fel bennem ezek a dalok!
http://bergepiras.mindenkilapja.hu/
"Ha nem megy a gépelés, vagy esetleg sokat kellene bepötyögni, ne vessződjön vele.
Mert van, aki Ön helyett pontosan és hibátlanul le tudja gépelni. (aha, látom, akkor nem És VESSZŐDÖM tovább!) ráadásul elérhető áron. Ha érdekli, olvasson tovább! Nem fogja megbánni!
"Köszönöm a megtísztelő bizalmát, és remélem, hogy a lehetőség felkeltette az érdeklődését." Aha, a megtisztelő milyen i?
Hát erre a helyesírásra tényleg csak azt tudom mondani: "rendkivűl meggyöző". Bisztos sokkan fognak élni a "lehetöségel", csak hogy stílszerű legyek:D
Na de most más téma: hoztam egy együttest, akiket nem valószínű, hogy ismertek. Nem azért, mert ausztrál bennszülöttek, csak Mo-n még nem hallottam róluk.
Ezt a csapatot az Ausstralia128 rádió hozta el nekem még 2011-ben és annyira tetszenek a számai, hogy most itt is megosztok kettőt :)
Ezt hallottam először az Australia128-on :) Rengeteget hallgattam, amikor még egyetemista voltam. Áh, de rééég voltXD Most meg csak munkakereső, angol felsőfokúra készülő, újrafelvételiző vagyok:D na, nem panaszkodom, bár már nagyon szeretnék dolgozni is.. Erről még majd lehet, hogy írok, de most jöjjön a másik dal a csapattól! Amikor rájuk kerestem Youtube-on, ez jött ki elsőnek:
Annyi egyetemista meg ausztrál levelezős emléket idéznek fel bennem ezek a dalok!
február 17, 2014
"Tudom, hogy híd vagyok két világ között" - indián gondolatok
A Facebookon lájkoltam egy olyan oldalt, ahol indiánoktól vannak fenn idézetek. Ezeket olvasva képet kaphatunk arról, hogyan élik meg a fehér ember jelenlétét, milyen a kapcsolatuk velük, milyen hatással vannak egymásra. Figyelemre méltó, hogy az idézetben, amit most választottam, nem fehéreknek nevezi őket, egyszerűen "újonnan érkezőknek" (newcomers). Ezzel is az egyenlőségre szeretné felhívni a figyelmet. Arra a fajta egyenlőségre, amely sajnos sok "modern" ember számára már ismeretlen fogalom. Pedig Isten nem véletlenül teremtette színesnek a világot (majd erről is hozok egy szép gondolatsort). Jöjjenek most az érzésekről, nyelvi különbségekről, érzelmi dolgokról szóló indián gondolatok, amiket 2013 dec. 13-án Napi meditáció cím alatt olvastam:
"A mi nyelvünkben nincsenek olyan szavak, amivel ki lehetne fejezni az alacsonyrendűséget, a felsőbbrendűséget vagy az egyenlőséget; hiszen mi egyenlőek vagyunk. Ez nem vitás. De az élet meglehetősen nehézzé vált, amióta az újonnan érkezők idejöttek. Hogyan reagál a lelketek erre a dologra? Fájdalommal. Erősnek kell lennetek, hogy felülemelkedjetek a viharon. Én tudom, hogy híd vagyok két világ között. Csak azt kérem az emberektől, hogy mossák meg a lábukat, mielőtt megpróbálnak eltaposni." -- Alanis Obomsawin, ABENAKI
A bennszülöttek számára, akik még a saját nyelvüket beszélik, az angol nagy nehézséget okozhat. Sokszor nem is lehet jól kifejezni az indián szavakat. Ha hallunk valamit angolul, akkor néha vagy reagálunk rá vagy csak a lelkünk válaszol rá. Sokszor szabálytalanul kell használnunk az angol nyelvet ahhoz, hogy kifejezhessük az igazi érzéseinket. Türelmesnek kell lennünk és imádkoznunk kell. Nehéz egyszerre két világban élni. Az élet néha fájdalmas számunkra. De a fájdalom a tanulás velejárója.
Teremtőm, tanítsd meg nekem mindazt, amire népemet tanítottad. (Don Coyhis)
"A mi nyelvünkben nincsenek olyan szavak, amivel ki lehetne fejezni az alacsonyrendűséget, a felsőbbrendűséget vagy az egyenlőséget; hiszen mi egyenlőek vagyunk. Ez nem vitás. De az élet meglehetősen nehézzé vált, amióta az újonnan érkezők idejöttek. Hogyan reagál a lelketek erre a dologra? Fájdalommal. Erősnek kell lennetek, hogy felülemelkedjetek a viharon. Én tudom, hogy híd vagyok két világ között. Csak azt kérem az emberektől, hogy mossák meg a lábukat, mielőtt megpróbálnak eltaposni." -- Alanis Obomsawin, ABENAKI
A bennszülöttek számára, akik még a saját nyelvüket beszélik, az angol nagy nehézséget okozhat. Sokszor nem is lehet jól kifejezni az indián szavakat. Ha hallunk valamit angolul, akkor néha vagy reagálunk rá vagy csak a lelkünk válaszol rá. Sokszor szabálytalanul kell használnunk az angol nyelvet ahhoz, hogy kifejezhessük az igazi érzéseinket. Türelmesnek kell lennünk és imádkoznunk kell. Nehéz egyszerre két világban élni. Az élet néha fájdalmas számunkra. De a fájdalom a tanulás velejárója.
Teremtőm, tanítsd meg nekem mindazt, amire népemet tanítottad. (Don Coyhis)
február 16, 2014
Ausztrál ősnyelvmentők akcióban
Sokszor ábrándozom arról, hogy milyen szívesen dolgoznék ausztrál ősnyelvmentőként. Nagyon kérlek, ne nézzetek bolondnak, amióta 2011 nov. 11-én felfedeztem a Djarimirrit, bloggernevem ihletőjét, egyszerűen beleszerettem ezekbe a nyelvekbe és sokat gondolok a megmentésükre.
Ezért is örültem nagyon, amikor megtudtam, hogy 2013 augusztusában új képes szótárak készültek, amelyek hozzájárulnak néhány ausztrál ősnyelv megőrzéséhez. A mai Queensland területén beszélt öt nyelvet, köztük a Pitta Pitta és Kalkadoon nyelveket vették fel a szótárakba. A régióban egyébként összesen 14 nyelvcsoport található és ezek közül igyekeznek a lehető legtöbbet írott formában is dokumentálni, hogy bárki számára elérhetőek legyenek.
A DCQ (a projektért felellős szervezet) szóvívője, Jeff Poole elismeri, amit egyébként még sokaknak kellene, hogy a nyelv szorosan kötődik a kultúrához és annak megértéséhez, így szégyen lenne, ha ezek a nyelvek eltűnnének.
A DCQ szervezet két éven át dolgozott a projekten és munkájuk eredményeként közérthető képes szótár készült.
A szóvívő a cikk végén azért hozzáteszi, hogy sokkal könnyebb a nyelvmentés azokban az orszákokban, ahol csak egyetlenegy bennszülött nyelv van. Pl. Új-Zélandon. Örültem volna, ha ez a mentegetőzés kimaradt volna a cikkből, hisz egyértelmű, hogy egy valamire könnyebb vigyázni, mint többre. Dehát az ausztrálok már csak ilyenek, néha úgy érzem, szeretik túlmagyarázni a dolgokat. De azért szeretem őket :) meg most különben sem kritizálni szeretném, hisz ez nagyon jó hír, mindig örülök, ha ilyet olvashatok. Azt kívánom, hogy még sokan kövessék ennek a nyelvmentőcsoportnak a példáját!
Ezért is örültem nagyon, amikor megtudtam, hogy 2013 augusztusában új képes szótárak készültek, amelyek hozzájárulnak néhány ausztrál ősnyelv megőrzéséhez. A mai Queensland területén beszélt öt nyelvet, köztük a Pitta Pitta és Kalkadoon nyelveket vették fel a szótárakba. A régióban egyébként összesen 14 nyelvcsoport található és ezek közül igyekeznek a lehető legtöbbet írott formában is dokumentálni, hogy bárki számára elérhetőek legyenek.
A DCQ (a projektért felellős szervezet) szóvívője, Jeff Poole elismeri, amit egyébként még sokaknak kellene, hogy a nyelv szorosan kötődik a kultúrához és annak megértéséhez, így szégyen lenne, ha ezek a nyelvek eltűnnének.
A DCQ szervezet két éven át dolgozott a projekten és munkájuk eredményeként közérthető képes szótár készült.
A szóvívő a cikk végén azért hozzáteszi, hogy sokkal könnyebb a nyelvmentés azokban az orszákokban, ahol csak egyetlenegy bennszülött nyelv van. Pl. Új-Zélandon. Örültem volna, ha ez a mentegetőzés kimaradt volna a cikkből, hisz egyértelmű, hogy egy valamire könnyebb vigyázni, mint többre. Dehát az ausztrálok már csak ilyenek, néha úgy érzem, szeretik túlmagyarázni a dolgokat. De azért szeretem őket :) meg most különben sem kritizálni szeretném, hisz ez nagyon jó hír, mindig örülök, ha ilyet olvashatok. Azt kívánom, hogy még sokan kövessék ennek a nyelvmentőcsoportnak a példáját!
február 15, 2014
Ébredj, Olasztrália! - Blogfrissítő terveim 2014-re
Szóval, időtlen idők óta nem frissítettem a blogot. Hihetetlen, hogy a legutolsó bejegyzésemet - még a Valentin nap előtt - 2013. okt. 26-án írtam...
Az az igazság, hogy a hétköznapjaimról már nem akartam írni és nagyon most sem szeretnék. Pedig nem ártana valami kis évösszefoglaló 2013-ról, hisz amióta blogolok, eddig mindig írtam ilyet az elmúlt évekről. De az a helyzet, hogy most más blogfrissítő terveimre vagyok ráhangolódva.
A hétköznapi életem helyett elhatároztam, hogy ebben az évben főleg ausztrál híreket, érdekessékeget fogok itt megosztani. Lesznek itt zenei élmények is - több olasz is - és az ausztrál eseményeken kívül mindenféle, ami épp érdekel, tetszik vagy nem tetszik. A hétköznapjaim helyett jólesik megosztani, mit olvastam, mit hallottam aznap vagy akár régebben, mit gondolok róla, etc. Már tervezem egy ideje az effajta blogírást és most, mivel átléptünk egy új évbe (már egy ideje:D) meg is valósítom. Valahogy az ismeret- és hírterjesztést most sokkal érdekesebbnek találom a mindennapjaimnál. Gondolom, megértitek és egy ilyen áthangolt blogot ti is szívesebben olvastok majd :) Néha előfordulhat majd egy-egy hétköznapi szösszenet is, de ritkábban, mint eddig.
Előre szólok: rrrengeteget fogok írni az ausztrál őslakók helyzetéről és a természetről, Föld és ember kapcsolatáról is, mert egyre jobban foglalkoztatnak ezek a kérdések.
Egy olaszos kérdésem viszont lenne: szégyenszemre nem találtam még olyan olasz hírportált, ahol napi hírlevélre lehetne feliratkozni. Pedig ha a magyar hvg.hu-nál meg az ausztrál abc.net.au-nál lehet, akkor a libero.it-nél vagy a Corriere Della Seránál miért nem?:S Ez nekem nagyon furcsa. Egyszerűbb lenne pedig nekem, sokkal könnyeb átböngészni egy-egy napi hírlevelet, mint naponta ezeket a weboldalakat. Hisz a hírlevél olyan, mint egy újság, csak épp elektronikusan. És ez nagyon kényelmes, szóval nem bánnám, ha Itáliában is rájönnének erre. Vagy lehet, hogy már rájöttek, csak még én enm jöttem rá, hogy hogy iratkozhatnék fel? Ha tudtok valamit erről, légyszi mindenképp írjatok! Előre is köszi!
És akkor most jöjjön az ausztrál és egyéb mindenféle (csak még ki kell találnom, milyen sorrendben, mert rengeteg tervem van)!
Az az igazság, hogy a hétköznapjaimról már nem akartam írni és nagyon most sem szeretnék. Pedig nem ártana valami kis évösszefoglaló 2013-ról, hisz amióta blogolok, eddig mindig írtam ilyet az elmúlt évekről. De az a helyzet, hogy most más blogfrissítő terveimre vagyok ráhangolódva.
A hétköznapi életem helyett elhatároztam, hogy ebben az évben főleg ausztrál híreket, érdekessékeget fogok itt megosztani. Lesznek itt zenei élmények is - több olasz is - és az ausztrál eseményeken kívül mindenféle, ami épp érdekel, tetszik vagy nem tetszik. A hétköznapjaim helyett jólesik megosztani, mit olvastam, mit hallottam aznap vagy akár régebben, mit gondolok róla, etc. Már tervezem egy ideje az effajta blogírást és most, mivel átléptünk egy új évbe (már egy ideje:D) meg is valósítom. Valahogy az ismeret- és hírterjesztést most sokkal érdekesebbnek találom a mindennapjaimnál. Gondolom, megértitek és egy ilyen áthangolt blogot ti is szívesebben olvastok majd :) Néha előfordulhat majd egy-egy hétköznapi szösszenet is, de ritkábban, mint eddig.
Előre szólok: rrrengeteget fogok írni az ausztrál őslakók helyzetéről és a természetről, Föld és ember kapcsolatáról is, mert egyre jobban foglalkoztatnak ezek a kérdések.
Egy olaszos kérdésem viszont lenne: szégyenszemre nem találtam még olyan olasz hírportált, ahol napi hírlevélre lehetne feliratkozni. Pedig ha a magyar hvg.hu-nál meg az ausztrál abc.net.au-nál lehet, akkor a libero.it-nél vagy a Corriere Della Seránál miért nem?:S Ez nekem nagyon furcsa. Egyszerűbb lenne pedig nekem, sokkal könnyeb átböngészni egy-egy napi hírlevelet, mint naponta ezeket a weboldalakat. Hisz a hírlevél olyan, mint egy újság, csak épp elektronikusan. És ez nagyon kényelmes, szóval nem bánnám, ha Itáliában is rájönnének erre. Vagy lehet, hogy már rájöttek, csak még én enm jöttem rá, hogy hogy iratkozhatnék fel? Ha tudtok valamit erről, légyszi mindenképp írjatok! Előre is köszi!
És akkor most jöjjön az ausztrál és egyéb mindenféle (csak még ki kell találnom, milyen sorrendben, mert rengeteg tervem van)!
február 14, 2014
Valentin napi kívánságom
Drága Szent Valentin!
Arra kérlek ezen az éjjeli órán, teljesítsd egyetlen kívánságomat. 2012 nyarán megismertem egy csodálatos embert, aki örökre a szívembe költözött. Az, hogy találkozhattam vele, igazi ajándék volt, amit sosem felejtek el. Ő FELIX, s ahogy azt a neve is mutatja: egy igazi derűs angyal, akinek öröm a közelében lenni. Hangja, szavai, egész lénye megdobogtatta a szívem mindig, amikor vele lehettem. De akárhogy is próbálom leírni azt a csodálatos érzést, amivel megajándékozott, a szavak ki sem tudják fejezni.
2012 júl. 27-én láthattam utoljára a messzi német földön, Hamburgban. S bár már igen sok idő telt el azóta, nem szűntem meg ábrándozni róla. Egy decemberi üzenete miatt pedig új remény költözött a szívembe: mégpedig annak a reménye, hogy ebben az évben újra láthatom a Hamburg közelében szervezett Leo-táborban!
Kérlek, drága Szent Valentin, légy most közbenjáró és segíts, hogy 2014 augusztusában én is részt vehessek ebben a táborban, hogy újra láthassam életem FELIXÉT! Hiszen mindig rá gondolok, ha ezt a gyönyörű dalt hallgatom:
Oh igen, ez az én FELIX-songom, vagy ha úgy tetszik: Lied-em. Persze ő ezt nem tudja még, talán nem is tudhatja. De ha igen, akkor
Kérlek, drága Szent Valentin, juttass el engem az autusztusi táborba, amit ő szervez, hogy újra találkozhassak vele! Hisz látod, két év telt el, de a szerelmem iránta töretlen. Kérlek, segíts, hogy 2014 a mi évünk lehessen!
FELIX iránti örök szerelemmel:
"Annie Australis"
Utóirat az Olasztrália-olvasók részére: bocsánatot kérek a hosszú hallgatásért, mostantó igyekszem többször frissíteni a blogot. Ez a Valentin napi bejegyzés az ehhez a naphoz tartozó misztikum miatt került fel éjjel 02-14-kor. Tényleg óriási vágyam, amit ebben megfogalmaztam, így bízom benne, hogy teljesül. Holnap pedig igazibb bejegyzéssel jövök, amiben megírom, milyen blogfrissítő terveim vannak erre az évre. Előre szólok: rrrengeteg ausztrál, úgyhogy készüljetek!:D és mégegyszer bocsi az eltűnésért...
Most pedig vissza Szent Valentinhez: nagyon kérlek, ne felejts el engem és kívánságomat, ahogy én sem felejtem el FELIXET soha!
Arra kérlek ezen az éjjeli órán, teljesítsd egyetlen kívánságomat. 2012 nyarán megismertem egy csodálatos embert, aki örökre a szívembe költözött. Az, hogy találkozhattam vele, igazi ajándék volt, amit sosem felejtek el. Ő FELIX, s ahogy azt a neve is mutatja: egy igazi derűs angyal, akinek öröm a közelében lenni. Hangja, szavai, egész lénye megdobogtatta a szívem mindig, amikor vele lehettem. De akárhogy is próbálom leírni azt a csodálatos érzést, amivel megajándékozott, a szavak ki sem tudják fejezni.
2012 júl. 27-én láthattam utoljára a messzi német földön, Hamburgban. S bár már igen sok idő telt el azóta, nem szűntem meg ábrándozni róla. Egy decemberi üzenete miatt pedig új remény költözött a szívembe: mégpedig annak a reménye, hogy ebben az évben újra láthatom a Hamburg közelében szervezett Leo-táborban!
Kérlek, drága Szent Valentin, légy most közbenjáró és segíts, hogy 2014 augusztusában én is részt vehessek ebben a táborban, hogy újra láthassam életem FELIXÉT! Hiszen mindig rá gondolok, ha ezt a gyönyörű dalt hallgatom:
Oh igen, ez az én FELIX-songom, vagy ha úgy tetszik: Lied-em. Persze ő ezt nem tudja még, talán nem is tudhatja. De ha igen, akkor
Kérlek, drága Szent Valentin, juttass el engem az autusztusi táborba, amit ő szervez, hogy újra találkozhassak vele! Hisz látod, két év telt el, de a szerelmem iránta töretlen. Kérlek, segíts, hogy 2014 a mi évünk lehessen!
FELIX iránti örök szerelemmel:
"Annie Australis"
Utóirat az Olasztrália-olvasók részére: bocsánatot kérek a hosszú hallgatásért, mostantó igyekszem többször frissíteni a blogot. Ez a Valentin napi bejegyzés az ehhez a naphoz tartozó misztikum miatt került fel éjjel 02-14-kor. Tényleg óriási vágyam, amit ebben megfogalmaztam, így bízom benne, hogy teljesül. Holnap pedig igazibb bejegyzéssel jövök, amiben megírom, milyen blogfrissítő terveim vannak erre az évre. Előre szólok: rrrengeteg ausztrál, úgyhogy készüljetek!:D és mégegyszer bocsi az eltűnésért...
Most pedig vissza Szent Valentinhez: nagyon kérlek, ne felejts el engem és kívánságomat, ahogy én sem felejtem el FELIXET soha!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)