Olasztrália leírása

április 03, 2014

Gyógyító Életbölcsességek

Ismét gyönyörű gondolatokat hoztam, amikkel teljes mértékben képes vagyok azonosulni. Óriási Ahhaaa!-élményem volt, amikor először olvastam őket:

Optimizmus: aki optimistán szemléli a világot, az minden helyzetben lehetőséget és esélyt lát, akkor is, ha nehéz időszakon megy keresztül.

Nem hasonlítják folyton másokhoz magukat: lassan ölő méreg, ha állandóan a munkatársunkhoz, szomszédunkhoz, barátainkhoz, gyerekkori ismerősünkhöz hasonlítjuk
magunkat. Helyette inkább saját magunkat igyekezzünk meghaladni, magunkból a legtöbbet kihozni.

Jócselekedet: egy számunkra teljesen ismeretlen emberen segíteni nagy boldogsággal jár, ami kiapadhatatlan boldogságforrás.

Ápolják emberi kapcsolataikat: a legboldogabbak azok az emberek, akiknek mély családi, baráti kapcsolataik vannak, és őszintén ki tudják fejezni a másik
iránti érzéseiket.

A megbocsátás művészete: ne tápláljunk haragot azok iránt, akik megbántottak, sem olyan körülmények miatt, amelyek miatt hátrányos helyzetbe kerültünk,
hisz az egyenértékű a lelki fájdalommal, azaz a boldogtalansággal. Szenvedés helyett ezért bocsássunk meg, másoknak és önmagunknak is. A szenvedés legtöbbször
a megbocsátás hiányából fakad.

A jelenben való élés: ha igyekszünk a jelenre koncentrálni, akkor úgy tűnhet, megállítottuk az időt. Nem gondolunk arra, ami elmúlt, nem foglalkozunk azzal,
ami meg sem történt, egyszerűen szívvel-lélekkel az életünket éljük.

A fizikai test ápolása: ha tetszik, ha nem, a születésünkkor kapott testben vagyunk kénytelen élni, ezért szeretni, ápolni kell azt. Mérjük fel reálisan
testi adottságainkat, és azokból kiindulva próbáljunk meg változtatni, amennyiben kevésbé vagyunk elégedettek velük. Viseljük gondját testünknek, óvjuk,
ápoljuk, étkezzünk egészségesen, sportoljunk, örvendjünk, hogy benne élhetünk, hisz születésünktől fogva a halálunkig elkísér.

Kitartanak az álmaik mellett: az életben valóságos csodák történhetnek, ha az álmainkat követjük, és tűzön-vízen át kitartunk azok megvalósítása mellett.
Ne hagyjuk, hogy a kezdeti nehézségek eltántorítsanak.

Spiritualitás: ha behatóan foglalkozunk a spiritualitással, akkor rájövünk, hogy az Univerzum parányi részeként, szerepünkkel, az élettapasztalatainkkal
egy isteni szimfónia részei vagyunk, és az a feladatunk, hogy minél harmonikusabban illeszkedni tudjunk ehhez a kórushoz.

Mosoly és ölelés: a boldog emberek gyakran mosolyognak, számos alkalommal megölelik azt, akivel találkoznak, szeretet adnak, és teljes lényükkel érdeklődnek
mások iránt. A dalolászás, éneklés sem áll messze tőlük, hisz ezzel a boldogságuknak adnak hangot.

Az élet apró örömeinek élvezete: a nagy örömök mellett figyeljünk oda a mindennapi, apró, banálisnak tűnő örömökre is, hisz ezek értékelése nélkül nem
érezhetjük azt, hogy valóban élünk.

április 02, 2014

"Létünk értelme a szeretet"

Legalábbis én valahogy így fordítanám az alábbi Switchfoot-dal címét. Erről a dalról azt kell tudni, hogy kb. egy hónapja fenn van a kedvenc ausztrál keresztény toplistámon, ami szombatonként hallható a 16.5 RhemaFM-en, és nem tudok betelni vele. Nem tudom, hogy ők is ausztrálok-e, de az biztos, hogy ennek a dalnak a hangzásában is van valami, ami nagyon megragadott. És.. hát. ha jobban érteném a szövegét, azt mondanám, abban is. Viszont.. hát, a szavakat úgy elnyelik, ahogy csak lehet:D De amennyire értem, és ami a címéből is kiderül: a szeretet csodálatos erejéről szólhat. Arról, hogy a szeretet az, amiért érdemes küzdeni, a szeretet az, ami értékessé teszi az életünket. Mégpedig Krisztus szeretete, amit nyitott szívvel, félelem nélkül fogadjunk el és adjunk tovább. Ömm.. hát nekem valami ilyesmi jön át a dal szövegéből, nagyvonalakban. Szóval igen, nemcsak a hangzása ragadhat meg, hanem a szövege is, még ha el is nyelik a szavakat :) És akkor most íme maga a dal:


Felsőfokú vizsga előtt felsőfokú vizsgadrukk

Már azt hittem, túl vagyok ezen, de ma végérvényesen rá kellett jönnöm, hogy korántsem.. Igazából Marissának is már három napja nem írtam, mert minél közelebb a felsőfokú angol nyelvvizsgám (ápr. 11-12), annál jobban frusztrál, ha angolul kell írnom vagy beszélnem. Most valahogy nem tölt el az a happy érzés, ami 2009-ben az olasz előtt,hogy igeeen, mindent megtettem az elmúlt évben a sikerért, most már csak vizsgázni kell. Most a vizsgára gondolva borzongás jár át és minél többet gondolok a vizsgára és minél közelebb van, annál jobban úgy érzem, hogy pocsékba ment ez az egy évem és nem tudok semmit. Na jó, ez az érzés igazából csak vasárnap óta van bennem. Még a múlt héten teljesen jól voltam , annyira, hogy segítettem Marissának a Twilight-fanfic kreálásban. Rengeteget írtam és gondolkodtam angolul, és sok örömet szerzett, hogy van egy aranyos californiai levelezőtársam, akivel úgy oszthatom meg a gondolataimat, hogy közben az angolt is gyakorlom.

De aztán vasárnap, amikor realizáltam, hogy márciusból már csak egy nap van és aztán jön a nyelvvizsgát hozó április, teljesen összetörtem. Pedig hát nem ért meglepeetésként,hogy március után április jön, nyilván tudni lehetett azt már előre. De valahogy amióta tényleg itt van ez a hónap, annyira frusztrál minden, ami az angollal kapcsolatos, hogy még azt is elfelejtem, ami eddig jól ment!

És erre a mai két mikrofonos beszélgetés tette fel a koronát. Egy amerikai és egy brit sráccal is beszéltem, de borzalmas voltam: az első pár percben nem is értettem őket és amikor végre válaszoltam a kérdéseikre, pontosan úgy kerestem a szavakat, mint a 2012-es nemzetközi táborban Németországban! Vááá, borzalom, borzalom, borzalom! Hát normális ez egy felsőfokú nyelvvizsgára készülő embertől? Nem, nem és mindörökké nem!

Annyit készültem, annyira biztos voltam benne, hogy menni fog, még akkor is, ha egyedül dolgoztam érte. De most teljesen világvége hangulatom van, pedig a múlt héten még a mozgástréneremnek is azzal dicsekedtem, hogy angolul jegyeztem meg az útvonalat. Ami igaz is volt, mert csak felébredtem reggel és ahogy gondolkoztam az útvonalon, hirtelen angolul jött és úgy éreztem, könnyebb úgy memorizálni, mint magyarul. Tudom, bolond vagyok, de akkor is! És akkor most mi ez a sokkos állapot az angol miatt? Remélem, csak vizsgadrukk és ha holnap újra mikrofonozom a srácokkal, akkor már oké lesz minden...

Bármi is történjen, a következő napokban annyit fogok anyanyelviekkel skypeolni, amennyit csak lehet. És nemsokára Marissának is írok újra, csak nehéz neki is bevallani, hogy akkora vizsgadrukk tört rám, hogy vasárnap óta nem volt kedvem írni:S Vááá, megőrülök, mentsetek meg!