Mindenkitől ezer bocsi a sok-sok felkiáltójel miatt, de ezt a híráratot nem tudom máshogy közvetíteni :)
Most ez egy szárnyaló és rövid híradás :) először is: a héten megkezdődött élesben is a második évem az olasz mesterszakon! És olyan órarendem van, amilyen eddig még nem volt: csak háromszor megyek egy héten: kedden, szerdán és csütörtökön. így talán mégjobban be tudom majd osztani az időmet! Olyan jó volt tegnap újra találkozni mindenkivel egy hosszú nyár után! Ééés már van is egy kedvenc órám :) okés, igazából szinte minden az, hisz olasz szakról van szó. De van egy, amitől majdnem örömkönnyeket sírtam, amikor megtudtam, mirőlfog szóli. Ez nem is lehetne más, mint a csütörtöki szaknyelvi szeminárium, amiről azt hittem, szaknyelvek nyelvészeti elemzéséről fog szólni. Erre kiderült hogy szakszövegeket fogunk fordítani!!!!!!! Lesznek jogi, gazdasági, esetleg szociológiai és környezetvédelmi szövegek is! Az első két félévben panaszkodtam, hogy mennyire hiányoznak a fordítós órák és hogy milyen kár, hogy a nem-fordítói mesterszakon egyáltalán nincsenek. Erre kiderül, hogy mégis! Bárcsak minden álom így teljesülne!:D
Ja, és tegnap hazajövet találkoztam egy jó fej sráccal! Épp az úton mentem át, amikor megszólított. Először azt hittem róla, hogy szintén egyetemista, mert olyan intelligens kérdéseket tett fel azzal kapcsolatban, hogy nem látok. De aztán kiderült, hogy csak 17 éves!:D Kicsit beszélgettünk, utána hazajöttem "ebédelni" (du. ötkorXD), aztán még este is kihívott. Akkor már a kisöccsével jöttek, úgyhogy a játszótéren beszélgettünk. Szuper, hogy nem ijed meg a szememmel kapcsolatos helyzettől, inkább jobban meg szeretné ismerni, akárcsak Szandi. Viszont azt sajnálom, hogy csak tizenhét, mert igencsak megvan benne az a bizonyos pozitív dolog, amit én (a 2012-ben megismert Felix miatt, aki nagyon tetszett) "Felix-faktornak" hívok... Remélem, összefutunk még párszor :)
szeptember 10, 2015
szeptember 08, 2015
"A világ tetején" - hangulatbejegyzés
Kérlek, ne akarjátok, hogy megmagyarázzam ezt a hirtelen hangulatváltást. Már egy ideje jó pár dolog elszomorít és idegesít, sokszor azt érzem, hogy egyesek azt gondolják, bármit megtehetnek, csak mert nem vagyunk nagyképűek. Na, több ebből adódó incidens miatt érzem úgy, hogy hangot kell adnom az emiatti elkeseredésemnek itt is. Aztán holnap vagy még a héten lesz vidámabb vagy "olasztrálabb" bejegyzés is, csak ezt most muszáj...
Júniusban hallgattam sokat ezt a dalt, és még ma is teljes mértékben tudok azonosulni az érzéssel, amiről szól. Előre is bocsánat, ha épp emiatt túl sokat magyarázok bele. Egy ártatlan ember segélykiáltása ez. Egy olyan emberé, aki mindig csak küzd az álmaiért, dacolva a legnehezebb körülményekkel is. De amikor már ott a cél, úgy érzi, nem képes megvalósítani az álmát: a világ, amelyben élnie kell, már rég kiűzte magából az ártatlanságot, az őszinteséget, s minden szép, emberi érzést. Nem maradt más helyettük, csak a rideg, gépies érzéketlenség. Lények, akik igaz, emberi testben élnek, de semmi emberi nincs már bennük; így aztán ez a szegény kis ártaltan lélek sem érzi otthon magát köztük. De hogyan is érezhetné, amikor ezek a rideg lények képtelenek őt elfogadni? Talán vannak még, akik képesek lennének rá, de ők már elérhetetlenül távol vannak...
Hevenyészett fordításom
"A világ tetején próbálom legyőzhetetlennek érezni magam
De a világ tetején meghalok...
Emlékszem a lemondással teli éjszakákra
amikor az egyszerű élet helyett kalandokról álmodoztam.
Emlékszem a napokra
amik új kezdetet ígértek
új lehetőségek, nincs vesztenivalóm, de nem vagyok olyan, akit csak úgy elárulhatsz.
Most itt állok:
egy álmot élet, amit megtartani nem tudok,
egyedül vagyok...
A világ tetején próbálom legyőzhetetlennek érezni magam
De a világ tetején meghalok...
Fentről még hallom az emberek kiáltását,
s azt kívánom, bárcsak elérnének;
de fent a világ tetején meghalok, egyedül,
aranyfalak mögött, túl a boldogságon,
(hogy hős vagyok, csak színjáték volt, de bevallani is késő)
nincs helye sem szívnek, sem léleknek,
s nincs helye az ártatlanságnak sem.
A világ tetején próbálom legyőzhetetlennek érezni magam
De a világ tetején meghalok..."
P.S.: Volt egy idő ebben az évben, amikor még aktuálisabb volt a szövege, mert akkor épp egy nagy álmomat éltem; ami aztán pont amiatt nem valósulhatott meg, amiről fentebb írtam és amiről a dal is szól: túl ártatlan, túl finom lélek vagyok azokhoz képest, akikkel meg kellett küzdenem, ezért hát vesztettem; s "meghaltam a világ tetején." Meghaltam, hogy aztán főnixként újra feléledhessek, amit testvéremnek, a pránanadinak és így a tibetieknek és pár nyári élménynek köszönhetek, amikről nagy vonalakban írtam aug. 15-én. De az életünkbe ezután is jöttek ellenfelek, akik miatt újra felidéződött bennem mindaz, amit az újjászületés előtt éreztem... De csak egy kis időre, mert most már nem hagyom, hogy ezek az érzések túl sokáig időzzenek bennem!
Júniusban hallgattam sokat ezt a dalt, és még ma is teljes mértékben tudok azonosulni az érzéssel, amiről szól. Előre is bocsánat, ha épp emiatt túl sokat magyarázok bele. Egy ártatlan ember segélykiáltása ez. Egy olyan emberé, aki mindig csak küzd az álmaiért, dacolva a legnehezebb körülményekkel is. De amikor már ott a cél, úgy érzi, nem képes megvalósítani az álmát: a világ, amelyben élnie kell, már rég kiűzte magából az ártatlanságot, az őszinteséget, s minden szép, emberi érzést. Nem maradt más helyettük, csak a rideg, gépies érzéketlenség. Lények, akik igaz, emberi testben élnek, de semmi emberi nincs már bennük; így aztán ez a szegény kis ártaltan lélek sem érzi otthon magát köztük. De hogyan is érezhetné, amikor ezek a rideg lények képtelenek őt elfogadni? Talán vannak még, akik képesek lennének rá, de ők már elérhetetlenül távol vannak...
Hevenyészett fordításom
"A világ tetején próbálom legyőzhetetlennek érezni magam
De a világ tetején meghalok...
Emlékszem a lemondással teli éjszakákra
amikor az egyszerű élet helyett kalandokról álmodoztam.
Emlékszem a napokra
amik új kezdetet ígértek
új lehetőségek, nincs vesztenivalóm, de nem vagyok olyan, akit csak úgy elárulhatsz.
Most itt állok:
egy álmot élet, amit megtartani nem tudok,
egyedül vagyok...
A világ tetején próbálom legyőzhetetlennek érezni magam
De a világ tetején meghalok...
Fentről még hallom az emberek kiáltását,
s azt kívánom, bárcsak elérnének;
de fent a világ tetején meghalok, egyedül,
aranyfalak mögött, túl a boldogságon,
(hogy hős vagyok, csak színjáték volt, de bevallani is késő)
nincs helye sem szívnek, sem léleknek,
s nincs helye az ártatlanságnak sem.
A világ tetején próbálom legyőzhetetlennek érezni magam
De a világ tetején meghalok..."
P.S.: Volt egy idő ebben az évben, amikor még aktuálisabb volt a szövege, mert akkor épp egy nagy álmomat éltem; ami aztán pont amiatt nem valósulhatott meg, amiről fentebb írtam és amiről a dal is szól: túl ártatlan, túl finom lélek vagyok azokhoz képest, akikkel meg kellett küzdenem, ezért hát vesztettem; s "meghaltam a világ tetején." Meghaltam, hogy aztán főnixként újra feléledhessek, amit testvéremnek, a pránanadinak és így a tibetieknek és pár nyári élménynek köszönhetek, amikről nagy vonalakban írtam aug. 15-én. De az életünkbe ezután is jöttek ellenfelek, akik miatt újra felidéződött bennem mindaz, amit az újjászületés előtt éreztem... De csak egy kis időre, mert most már nem hagyom, hogy ezek az érzések túl sokáig időzzenek bennem!
szeptember 06, 2015
Újabb vidám hétvége egy tizenkét éves barátnőmmel
A szombat délutánt egy kedves szomszéd barátnőmmel, Szandival töltöttem. Már egy éve ismerem, de azért írok róa csak most, mert tavaly talán a mostaninál is jobban hanyagoltam a blogot. Na szóval, Szandi tizenkét éves, nagyon jó fej és hihetetlenül nyitott. Hogy nem látok, azt is fantasztikusan kezeli, nem ijed meg tőle, sőt, amikor együtt megyünk valahova, még a fehér botomat is próbálgatja, hogy milyen lehet azzal menni. Nagyon bírom őt :) bár sokszor úgy érzem, túl hamar fel akar nőni olyan téren, hogy már foglalkozik a politikával, a Föld és az emberiség jövőjével, stb. Tisztára, mintha velem egyidős lenne! Szombaton, amikor a génmódosított élelmiszerekről mesélt, kicsit el is képedtem, hogy ha már tizenkét évesen ilyenekkel foglalkozik, mivel fog később?! Ennyi idősen az embernek még szerintem gondtalannak kellene lennie. De ő már túlságosan széleslátókörű. Bár sok mindenben magamra ismerek benne és talán épp ezért jövünk ki olyan jól.
Szombaton, miután kielemeztük a génmódosított növények kérdését, (és rácsodálkoztam, hogy Kanadában is vannak ilyenek, de hálát adtam az Úrnak, hogy Ausztráliában viszont nincsenek), társasoztunk. Ki nevet a végén-t játszottunk úgyhogy újra nosztalgiázhattam! Bár én is közel voltam a célhoz, végül Szandi nevetett a végén :) neki szerencsésebb keze volt és sokkal többször dobott hatost, mint én. Társasozás után megmutattuk egymásnak a youtubeon a kedvenc zenéinket meg paródiáinkat. Olyan négy körül mentem fel hozzájuk, de három óra úgy elröppent, mintha nem is lett volna. Épp hétkor pattantam fel, hogy akkor ideje hazajönnöm :)
Ma meg együtt mentünk templomba! Már többször voltunk együtt református istentiszteleten és ez is olyan jó! A legtöbb barátom, ismerősm katolikus, a református ismerőseim meg távolabb laknak, ezért főleg szuper, hogy Szandi itt van a szomszédban :)
Én elég szűkszavú vagyok, amikor egy útvonalra kell koncentrálnom, de Szandi folyamatosan beszélt, meg nevettetett :) így észre sem vettük és már ott is voltunk a református templomban. Nagyon tetszett az istentisztelet, még diktafonra is vettem, mert sokszor olyan jó dolgok hangzanak el benne, amiket szeretek visszahallgatni. Egy gondom van csak: nagyon szeretnék együtt énekelni a gyülivel, viszont minden istentiszteleten más dicséreteket énekelnek, így még nem tudom megtanulni őket. Viszont annak örülnék, ha lenne a református énekekről hangfelvétel! Én ugyan ezeket is felvettem diktafonra, viszont az orgona jobban hallatszik, mint a szöveg. Viszont most, ahogy erről írok, eszembe jutott pár református ismerősöm, akik lehet, hogy tudnának ebben segíteni! írok is nekik, miután feltettem a bejegyzést!
Hát, ha a magyar gyülekezeti énekeket még nem is ismerem, azzal nagyon is képben vagyok, milyen modern keresztény dalokat hallgatnak az ausztrálok :) hétről hétre vannak kedvenceim az ausztrál keresztény toplistáról, úgyhogy mutatok is most kettőt.
Chris Augustot még 2011-ben ismertem meg. Nagyon szeretem a szövegeit és a dalainak a hangulatát. Akárcsak a svéd származású Jonathan Thulinét, akit viszont csak tavaly hozott el nekem az ausztrál toplista Architectutre c. dalával, amit megkönnyeztem. De most nem azt adom közre, hanem egyik ideji slágerét:
Szombaton, miután kielemeztük a génmódosított növények kérdését, (és rácsodálkoztam, hogy Kanadában is vannak ilyenek, de hálát adtam az Úrnak, hogy Ausztráliában viszont nincsenek), társasoztunk. Ki nevet a végén-t játszottunk úgyhogy újra nosztalgiázhattam! Bár én is közel voltam a célhoz, végül Szandi nevetett a végén :) neki szerencsésebb keze volt és sokkal többször dobott hatost, mint én. Társasozás után megmutattuk egymásnak a youtubeon a kedvenc zenéinket meg paródiáinkat. Olyan négy körül mentem fel hozzájuk, de három óra úgy elröppent, mintha nem is lett volna. Épp hétkor pattantam fel, hogy akkor ideje hazajönnöm :)
Ma meg együtt mentünk templomba! Már többször voltunk együtt református istentiszteleten és ez is olyan jó! A legtöbb barátom, ismerősm katolikus, a református ismerőseim meg távolabb laknak, ezért főleg szuper, hogy Szandi itt van a szomszédban :)
Én elég szűkszavú vagyok, amikor egy útvonalra kell koncentrálnom, de Szandi folyamatosan beszélt, meg nevettetett :) így észre sem vettük és már ott is voltunk a református templomban. Nagyon tetszett az istentisztelet, még diktafonra is vettem, mert sokszor olyan jó dolgok hangzanak el benne, amiket szeretek visszahallgatni. Egy gondom van csak: nagyon szeretnék együtt énekelni a gyülivel, viszont minden istentiszteleten más dicséreteket énekelnek, így még nem tudom megtanulni őket. Viszont annak örülnék, ha lenne a református énekekről hangfelvétel! Én ugyan ezeket is felvettem diktafonra, viszont az orgona jobban hallatszik, mint a szöveg. Viszont most, ahogy erről írok, eszembe jutott pár református ismerősöm, akik lehet, hogy tudnának ebben segíteni! írok is nekik, miután feltettem a bejegyzést!
Hát, ha a magyar gyülekezeti énekeket még nem is ismerem, azzal nagyon is képben vagyok, milyen modern keresztény dalokat hallgatnak az ausztrálok :) hétről hétre vannak kedvenceim az ausztrál keresztény toplistáról, úgyhogy mutatok is most kettőt.
Chris Augustot még 2011-ben ismertem meg. Nagyon szeretem a szövegeit és a dalainak a hangulatát. Akárcsak a svéd származású Jonathan Thulinét, akit viszont csak tavaly hozott el nekem az ausztrál toplista Architectutre c. dalával, amit megkönnyeztem. De most nem azt adom közre, hanem egyik ideji slágerét:
augusztus 22, 2015
"Legyen Ön is ősausztrál!"
Még nyár elején egy nagyon érdekes cikkre bukkantam. Igazából tavaszi hír, csak nyáron volt időm jobban elmerülni Ausztráliában. Szóval, egy ősausztrál tévés megelégelte a fehér életet és hivatalosan is visszatért a törzsi életformához. Engem nagyon elgondolkodtatott ez a dolog. Itt a cikk magyarul:
"Jeremy Geia, volt tévés és újságíró, tavaly mondott le ausztrál állampolgárságáról. Ott hagyta állását és fizetéséről is lemondott. Úgy gondolja, Észak-Queenslandben több tízezren csatlakozhatnának a Yidindji nemzethez. Néhány helyi őslakos, köztük Beatrice Dodd szerint sokan készek csatlakozni hozzá.
- Nagyon elszánt vagyok. Tudom, nem lesz könnyű, de Murrumu és a vének segítségével minden lehetséges - nyilatkozta Beatrice Dodd.
Jeremy Geia ma már csak törzsi nevén, azaz Murrumuként, ill. a Független Yidindji nemzet külügy-és gazdasági minisztereként mutatkozik be és további tagokat toboroz.
Úgy érezte, ki kell törnie a megszokott életritmusból, hogy megmutassa, a törzsi életformára született. Tévésként megelégelte, hogy folyton sanyarú sorsú aborigineket kell interjúvolnia, akiken nem tudott segíteni. Ezen kívül régi önmagát, az újságíró és tévés Jeremy Geiát kedves személyiségnek tartotta, de úgy érezte, nem volt valódi. A törzsi életben sokkal jobban meg tudja találni önmagát.
Már az előző évben megállapodott a Crownnal*, hogy egy Hongkongnál másfélszer nagyobb területet jelöljenek ki a Yidindji nemzet részére.
Bárki csatlakozhat (erről jutott eszembe a "legyen Ön is ősausztrál!" szlogen)
- Nem számít, hogy feketék vagy fehérek, hozzánk bárki csatlakozhat. Ez egy igazi életstílusválasztás.
Már Tony Abbott miniszterelnököt is meghívta, hogy hivatalos megállapodást kössenek.
- A Yidindji nemzet a megoldás. Jöjjön, üljünk le, beszéljük meg a dolgokat, mert mi készek vagyunk egyezkedni a földünkért.
Murrumu, akinek még az autóján is Yidindji rendszámtábla* van, figyelmeztette a rendőröket, hogyha nem fogadják el, kormánya a nemzetközi bírósághoz is fordulhat.
Ez az élet sem fenékig tejfel
Murrumunak van egy kisfia, Jeremy, akinek persze szintén van törzsi neve. Már óvodás lenne, de mivel az óvodához is ausztrál állampolgárságot igazoló dokumentum kell, a törzsi igazolást pedig nem fogadták el, Murrumu egyelőre otthon tanítja.
- A kis Jeremy tudja, hogy nem vagyunk a Crown része és nem vagyunk ausztrál állampolgárok.
Murrumu nem bánja, hogy így döntött, úgy érzi, az élet számára még csak most kezdődik.
- Crown: sajnos még nekem is utána kell néznem:D
- a "Murrumu rendszámtábla" után pedig csak azért tettem csillagot, mert furán hangzik. A törzsi élettel ugyanis én nem tudom összeegyeztetni az autózást. Még akkor sem, ha ők már "modern aboriginek", ahogy egy dalban is éneklik. De mindenesetre utánanézek majd, hogy április óta mi történt az Yididji háza táján, sikerült-e megegyezni a miniszterelnökkel, hányan csatlakoztak, ilyenek. Tök durva és izgi, h ilyet lehet!:D
Itt az eredeti cikk angolul
"Jeremy Geia, volt tévés és újságíró, tavaly mondott le ausztrál állampolgárságáról. Ott hagyta állását és fizetéséről is lemondott. Úgy gondolja, Észak-Queenslandben több tízezren csatlakozhatnának a Yidindji nemzethez. Néhány helyi őslakos, köztük Beatrice Dodd szerint sokan készek csatlakozni hozzá.
- Nagyon elszánt vagyok. Tudom, nem lesz könnyű, de Murrumu és a vének segítségével minden lehetséges - nyilatkozta Beatrice Dodd.
Jeremy Geia ma már csak törzsi nevén, azaz Murrumuként, ill. a Független Yidindji nemzet külügy-és gazdasági minisztereként mutatkozik be és további tagokat toboroz.
Úgy érezte, ki kell törnie a megszokott életritmusból, hogy megmutassa, a törzsi életformára született. Tévésként megelégelte, hogy folyton sanyarú sorsú aborigineket kell interjúvolnia, akiken nem tudott segíteni. Ezen kívül régi önmagát, az újságíró és tévés Jeremy Geiát kedves személyiségnek tartotta, de úgy érezte, nem volt valódi. A törzsi életben sokkal jobban meg tudja találni önmagát.
Már az előző évben megállapodott a Crownnal*, hogy egy Hongkongnál másfélszer nagyobb területet jelöljenek ki a Yidindji nemzet részére.
Bárki csatlakozhat (erről jutott eszembe a "legyen Ön is ősausztrál!" szlogen)
- Nem számít, hogy feketék vagy fehérek, hozzánk bárki csatlakozhat. Ez egy igazi életstílusválasztás.
Már Tony Abbott miniszterelnököt is meghívta, hogy hivatalos megállapodást kössenek.
- A Yidindji nemzet a megoldás. Jöjjön, üljünk le, beszéljük meg a dolgokat, mert mi készek vagyunk egyezkedni a földünkért.
Murrumu, akinek még az autóján is Yidindji rendszámtábla* van, figyelmeztette a rendőröket, hogyha nem fogadják el, kormánya a nemzetközi bírósághoz is fordulhat.
Ez az élet sem fenékig tejfel
Murrumunak van egy kisfia, Jeremy, akinek persze szintén van törzsi neve. Már óvodás lenne, de mivel az óvodához is ausztrál állampolgárságot igazoló dokumentum kell, a törzsi igazolást pedig nem fogadták el, Murrumu egyelőre otthon tanítja.
- A kis Jeremy tudja, hogy nem vagyunk a Crown része és nem vagyunk ausztrál állampolgárok.
Murrumu nem bánja, hogy így döntött, úgy érzi, az élet számára még csak most kezdődik.
- Crown: sajnos még nekem is utána kell néznem:D
- a "Murrumu rendszámtábla" után pedig csak azért tettem csillagot, mert furán hangzik. A törzsi élettel ugyanis én nem tudom összeegyeztetni az autózást. Még akkor sem, ha ők már "modern aboriginek", ahogy egy dalban is éneklik. De mindenesetre utánanézek majd, hogy április óta mi történt az Yididji háza táján, sikerült-e megegyezni a miniszterelnökkel, hányan csatlakoztak, ilyenek. Tök durva és izgi, h ilyet lehet!:D
Itt az eredeti cikk angolul
augusztus 21, 2015
Sunchime remixek, Adrian Mole és 2002-2003-as emléktenger
Először a Sunchime-ról. Biztosan ismeritek, Dario G klasszikusa ez a szám. Délután volt a tévében egy műsor aláfestéseként és eszembe jutott, hogy régen mennyire szerettem. És emlékszem, mintha lett volna egy olyan feldolgozása is, ahol beleénekli egy csaj, h "I'll never let you go". Na ezt a feldolgozást kerestem a Youtubeon. Pont azt nem találtam, viszont sokkal jobbakat igen! Különösen Andrew Dringé tetszik, ezt hússzor is meghallgattam. Fantasztikus, kellemes, derűs életérzés árad belőle!
A másik, ami tetszett, az a "tropical" feldolgozása:
De Andrew Dringgel nem tudok betelni! Annyira jó, amikor ismersz és szeretsz egy számot és aztán évekkel később egy sokkal jobb hangszerelésben hallod!
Vagy amikor kiderül, hogy a tinikori kedvenc könyvsorozatodnak még mindig van folytatása! Sue Townsendtől az Adrian Mole-sorozatot úgy 12-13 éves koromban olvastam. De akkor csak az első három kötetét. És ezen a héten egy régi ismerősöm több mint 23 ezer dokumentumból álló elektronikus könyvtárában megtaláltam a folytatását, a negyedik és az ötödik kötetet! De hogy felfrissítsem az emlékeimet, az első hármat is újraolvastam. Ez az emlékfrissítés aztán nemcsak a könyvsorozattal kapcsolatos emlékeket ébresztette fel bennem, hanem a 12-13 éves korom eseményeit, hangulatait is. A 2002-es és 2003-as nyári táborokat. Az informatikus srácot, akit AZ EGYIK ILYENBEN minden áron meg akartam győzni, hogy telepítsen Windows2000-t a gépemre, mert 2002-ben a Win98 már nem az igazi. A véget nem érő hülyéskedéseket, ugratásokat. A nyaralást az unokatesóimnál, akik nem győztek csodálkozni azon, hogy tudtam megjegyezni Gigi D'Agostino angol dalszövegeit úgy, hogy akkor még nem is tanultam angolul; és ehhez kapcsolódóan a vitát az unokabátyámmal, akinek sehogy sem sikerült meggyőznie engem arról, hogy Gigi D'Agostino nem énekes, hanem DJ, ezért a dalaiban nem az ő hangját hallom! (persze ma már tudom és egyértelmű, de akkor, tizenkét évesen?!) A 2002-es piliscsabai református gyerektábort (persze nem a témája miatt,hanem mert ugyanabban az évben volt, mint amikor először olvastam Adriant. És 2002-ről egyébként sem tudok úgy írni, hogy ne említsem meg ezt a tábort). Az unokanővérem esküvőjét 2003-ban. És még ezen kívül is mennyi mindent eszembe juttattak Adrian Mole naplói! Jó néha visszagondolni a régi, gondtalanabb időkre...
De egy valamiért nagyon csodálom Adriant, még akkor is, ha csak fiktív karakterről van szó. Mégpedig azért, mert a sorozat 95 százalékában mindennap írt a naplójába! Ha Olasztráliát is ő írná, nem lennének üres napok, az biztos! :)
A másik, ami tetszett, az a "tropical" feldolgozása:
De Andrew Dringgel nem tudok betelni! Annyira jó, amikor ismersz és szeretsz egy számot és aztán évekkel később egy sokkal jobb hangszerelésben hallod!
Vagy amikor kiderül, hogy a tinikori kedvenc könyvsorozatodnak még mindig van folytatása! Sue Townsendtől az Adrian Mole-sorozatot úgy 12-13 éves koromban olvastam. De akkor csak az első három kötetét. És ezen a héten egy régi ismerősöm több mint 23 ezer dokumentumból álló elektronikus könyvtárában megtaláltam a folytatását, a negyedik és az ötödik kötetet! De hogy felfrissítsem az emlékeimet, az első hármat is újraolvastam. Ez az emlékfrissítés aztán nemcsak a könyvsorozattal kapcsolatos emlékeket ébresztette fel bennem, hanem a 12-13 éves korom eseményeit, hangulatait is. A 2002-es és 2003-as nyári táborokat. Az informatikus srácot, akit AZ EGYIK ILYENBEN minden áron meg akartam győzni, hogy telepítsen Windows2000-t a gépemre, mert 2002-ben a Win98 már nem az igazi. A véget nem érő hülyéskedéseket, ugratásokat. A nyaralást az unokatesóimnál, akik nem győztek csodálkozni azon, hogy tudtam megjegyezni Gigi D'Agostino angol dalszövegeit úgy, hogy akkor még nem is tanultam angolul; és ehhez kapcsolódóan a vitát az unokabátyámmal, akinek sehogy sem sikerült meggyőznie engem arról, hogy Gigi D'Agostino nem énekes, hanem DJ, ezért a dalaiban nem az ő hangját hallom! (persze ma már tudom és egyértelmű, de akkor, tizenkét évesen?!) A 2002-es piliscsabai református gyerektábort (persze nem a témája miatt,hanem mert ugyanabban az évben volt, mint amikor először olvastam Adriant. És 2002-ről egyébként sem tudok úgy írni, hogy ne említsem meg ezt a tábort). Az unokanővérem esküvőjét 2003-ban. És még ezen kívül is mennyi mindent eszembe juttattak Adrian Mole naplói! Jó néha visszagondolni a régi, gondtalanabb időkre...
De egy valamiért nagyon csodálom Adriant, még akkor is, ha csak fiktív karakterről van szó. Mégpedig azért, mert a sorozat 95 százalékában mindennap írt a naplójába! Ha Olasztráliát is ő írná, nem lennének üres napok, az biztos! :)
augusztus 15, 2015
Egyszerűen: hálás vagyok!
Ez most ideji, azaz 2015-ös bejegyzés :) ha esetleg megint 2011-est raknék fel, a címébe beleírom, hogy "2011-ből", ahogy eddig is. De ez most 2015-ös!
Annyira, de annyira hálás vagyok! Egyrészt, mert hosszú idő óta az ideji a legmelegebb nyár, amitől teljesen Ausztráliában érzem magam :) Bár nagyon nehéz időket éltem át ebben az évben (ami sajnos még a nyárra is kihat, mert semmi nem valósulhat meg abból, amit terveztem), ez az intenzív napfény igazán segít engem az újjászületésben. Annyira, de annyira hálás vagyok ezért a csodálatos nyárért még akkor is, ha a terveim nem valósulhatnak meg! Nem azt nézem, ami lehetett volna (sikeres vizsga Lorával, a vakvezető kutyával és azután sok kutyás találkozó és egy nyári vakvezető kutyás tábor), hanem azt, ami Loranélkül is feldobta a júliust és az augusztust.
S hogy mik, ill. kik voltak ezek/ők? Kezdem a kik kérdéssel: ikertestvérem, keresztanyuék, az ausztrálok, a tibetiek, ill. egy kanadai- és egy Sri Lankai ismerős. Igen, ez a sok ember volt képes arra, hogy a Lora nélküli nyaramat is felejthetetlenné varázsolja. Ikertestvérem a tibetiekkel és az ausztrálokkal közösen segített (erre majd kitérek egy külön bejegyzésben), a tibetiek külön is gyönyörű mantráikkal, amiket Youtubeon találtam; az ausztrálok pedig a NAIDOC Week révén, ami új lehetőséget adott nekem az Álomidő megismerésére és sok-sok fantasztikus dal beszerzésére. Egy kanadai lány pedig a vidámságával, a Sri Lankai srác (akivel skypeon is beszéltem mikrofonon!) pedig a tibetiekéhez nagyon hasonló spirituális gondolkodásával és bölcsességeivel, amiket hallgatva és olvasva újra visszatért a mosoly az arcomra. Keresztanyuék pedig egy régi vizes álmomat segítettek megvalósítani.
A mik-kérdésre válaszolva: ezen a nyáron sikerült túlszárnyalnom a 2012-es úszórekordomat; egyre többet szorgoskodtam a konyhában a kedvenc nyári ausztrál ételem elkészítésénél; keresztanyuéknál volt egy szuper gardenparty is ééés: találtam egy fantasztikus könyvet, amibe suliidőben biztosan nem tudtam volna ennyire belemerülni, így viszont még fogok arról is írni. Ja, meg felépült a Sydney-i Operaház (erről is majd később) és tandemtulajdonos is lettem!
Meglehet, idén nyáron nem voltam nyaralni, mert egyrészt a minden eddiginél húzósabb hétköznapok miatt nem volt energiám megszervezni a részvételem pár táborban. Másrészt meg mindent Lora köré építettem volna és amikor úgy alakult, hogy mégsem maradhatunk együtt, szépen füstbement minden, amit kettőnknek terveztem. De a csodába is, akkor is hálás vagyok a sok napfényért és mindenért, ami visszaadta azt az életérzést, amiről már kezdtem azt hinni, hogy már sosem tér vissza. Mégegyszer köszönöm az ikertesómnak, keresztanyuéknak, a tibetieknek, az ausztráloknak, a kanadai- és Sri-Lankai ismerősnek! :)
Annyira, de annyira hálás vagyok! Egyrészt, mert hosszú idő óta az ideji a legmelegebb nyár, amitől teljesen Ausztráliában érzem magam :) Bár nagyon nehéz időket éltem át ebben az évben (ami sajnos még a nyárra is kihat, mert semmi nem valósulhat meg abból, amit terveztem), ez az intenzív napfény igazán segít engem az újjászületésben. Annyira, de annyira hálás vagyok ezért a csodálatos nyárért még akkor is, ha a terveim nem valósulhatnak meg! Nem azt nézem, ami lehetett volna (sikeres vizsga Lorával, a vakvezető kutyával és azután sok kutyás találkozó és egy nyári vakvezető kutyás tábor), hanem azt, ami Loranélkül is feldobta a júliust és az augusztust.
S hogy mik, ill. kik voltak ezek/ők? Kezdem a kik kérdéssel: ikertestvérem, keresztanyuék, az ausztrálok, a tibetiek, ill. egy kanadai- és egy Sri Lankai ismerős. Igen, ez a sok ember volt képes arra, hogy a Lora nélküli nyaramat is felejthetetlenné varázsolja. Ikertestvérem a tibetiekkel és az ausztrálokkal közösen segített (erre majd kitérek egy külön bejegyzésben), a tibetiek külön is gyönyörű mantráikkal, amiket Youtubeon találtam; az ausztrálok pedig a NAIDOC Week révén, ami új lehetőséget adott nekem az Álomidő megismerésére és sok-sok fantasztikus dal beszerzésére. Egy kanadai lány pedig a vidámságával, a Sri Lankai srác (akivel skypeon is beszéltem mikrofonon!) pedig a tibetiekéhez nagyon hasonló spirituális gondolkodásával és bölcsességeivel, amiket hallgatva és olvasva újra visszatért a mosoly az arcomra. Keresztanyuék pedig egy régi vizes álmomat segítettek megvalósítani.
A mik-kérdésre válaszolva: ezen a nyáron sikerült túlszárnyalnom a 2012-es úszórekordomat; egyre többet szorgoskodtam a konyhában a kedvenc nyári ausztrál ételem elkészítésénél; keresztanyuéknál volt egy szuper gardenparty is ééés: találtam egy fantasztikus könyvet, amibe suliidőben biztosan nem tudtam volna ennyire belemerülni, így viszont még fogok arról is írni. Ja, meg felépült a Sydney-i Operaház (erről is majd később) és tandemtulajdonos is lettem!
Meglehet, idén nyáron nem voltam nyaralni, mert egyrészt a minden eddiginél húzósabb hétköznapok miatt nem volt energiám megszervezni a részvételem pár táborban. Másrészt meg mindent Lora köré építettem volna és amikor úgy alakult, hogy mégsem maradhatunk együtt, szépen füstbement minden, amit kettőnknek terveztem. De a csodába is, akkor is hálás vagyok a sok napfényért és mindenért, ami visszaadta azt az életérzést, amiről már kezdtem azt hinni, hogy már sosem tér vissza. Mégegyszer köszönöm az ikertesómnak, keresztanyuéknak, a tibetieknek, az ausztráloknak, a kanadai- és Sri-Lankai ismerősnek! :)
augusztus 04, 2015
A jún. 11-i fantasztikus hétvége (2011-ből)
2011. jún. 11. szombat
"Még áprilisban írtam, hogy egy nemzetközis barátnőmmel, Zsófival koncerten voltunk és hogy jún. 11-re is van egy, amire terveztük, h megyünk. Ééés voltunk is!!! Kicsit aggódtam, hogy a vizsgák miatt vissza fogja mondani Zsófi, de szerencsére ő is úgy volt vele, hogy bármennyire is hajrá van, egy kis pihenés mégis belefér a hétvégén.
3-ra értem be hozzá Esztergomba. Az állomáson vártak Marcival (most Marci is jött a koncertre), épp gondoltam is rá, h milyen jó lenne, ha ő is csatlakozna hozzánk, mert már októberben felfedeztem, hogy mi hárman milyen jól el tudunk hülyéskedni:D na, hát az most sem maradt el: meséltem nekik is arról, h Ausztráliában tényleg létezik egy hely, amit "Világ Végének" neveztek el, mire a következő beszélgetés zajlott le:
M: tényleg, és annak a sok óceániai szigetnek mi is a neve?
Én: Polinézia vagy Ezersziget világa.
M: Ezersziget? Mint a salátaöntet?
Én: hát persze! Onnan hozzák!XD
A koncert előtt amúgy átruccantunk Párkányba és ott ebédeltünk. Egy töröknek nevezett étterembe mentünk, de valójában még pizzát is lehetett fogyasztani, úgyhogy bennem inkább egyszerűen mediterrán étteremként maradt meg:D éltünk is a nemzetközi választékkal:O Aztán az óriás fagyikelyhes részlegbe mentünk át, ahol megint csak volt egy sztori: Marciék kivi- és eperfagyit kértek, én meg csokit. Amikor elkészültek, egy szlovák pincércsaj hozta ki és szlovákul kérdezte, h melyik kinek lesz. Legalábbis sejtettük, h csak ezt kérdezhette. Zsófi mutatta a pincércsajnak, hogy melyik kelyhet kinek adhatja, de azon nevettünk, h valójában a szlovák csaj kérdéséből a kivi szót értettük csak:D
A koncert este hétkor kezdődött az esztergomi ferences templomban. Liszt Ferenc 1867-ben írt Koronázási miséjét hallhattuk. Mielőtt felhangzott volna, hallhattunk egy kis ismertetőt is a keletkezési körülményeiről. Ebből az ismertetőből megtudtuk, hogy a zeneszerzőt abszolút nem fogadta be Magyarország, úgy kellett ismeretségek révén kieszközölnie, hogy komponálhasson egy művet az uralkodó számára. S amikor a Koronázási mise elkészült, több nagyúr, aki magyarnak mondta magát, kritizálta Lisztet, hogy túl magyaros motívumok csúsztak a misébe. Nahát! És ez miért baj egy magyar zeneszerzőtől? Hát, Nagyon úgy tűnik, hogy ez az ország már akkor sem ismerte el a tehetséget. Hiába, külföldön valahogy mindig is több lehetőség nyílt arra, hogy a magyar tehetségek érvényesülni tudjanak. S ez ma is így van. Hány neves feltaláló, orvos, tudós volt kénytelen külföldre költözni azért, mert Magyarország nem támogatta a munkásságukat? (hú, most elkezdtem erről lázadó hangon írni, de inkább most azt a részt nem teszem fel:D)
Mindenesetre, Liszt Koronázási miséjéről elmondhatom, hogy a zeneirodalom egyik csodája. Nekem legalábbis nagyon tetszett, voltak benne részek, amiket annyira átéltem, hogy még a könnyem is kicsordult. Pedig nem is vagyok Liszt-rajongó, mi lenne, ha még az is lennék!:D fantasztikus este volt, ezt a művet sosem felejtem el.
A koncert után még beültünk Zsófiék kedvenc helyére (ami így az én kedvencem is lett:D) egy üdítőre. Párszor most is szakadtunk a nevetéstől, meg amikor már a vonatomhoz mentünk (az uccsó vonattal jöttem haza), akkor is. Mintha el is felejtettük volna, hogy vizsgaidőszak van:D Kérek mégtöbb ilyen eseményt! :) "
"Még áprilisban írtam, hogy egy nemzetközis barátnőmmel, Zsófival koncerten voltunk és hogy jún. 11-re is van egy, amire terveztük, h megyünk. Ééés voltunk is!!! Kicsit aggódtam, hogy a vizsgák miatt vissza fogja mondani Zsófi, de szerencsére ő is úgy volt vele, hogy bármennyire is hajrá van, egy kis pihenés mégis belefér a hétvégén.
3-ra értem be hozzá Esztergomba. Az állomáson vártak Marcival (most Marci is jött a koncertre), épp gondoltam is rá, h milyen jó lenne, ha ő is csatlakozna hozzánk, mert már októberben felfedeztem, hogy mi hárman milyen jól el tudunk hülyéskedni:D na, hát az most sem maradt el: meséltem nekik is arról, h Ausztráliában tényleg létezik egy hely, amit "Világ Végének" neveztek el, mire a következő beszélgetés zajlott le:
M: tényleg, és annak a sok óceániai szigetnek mi is a neve?
Én: Polinézia vagy Ezersziget világa.
M: Ezersziget? Mint a salátaöntet?
Én: hát persze! Onnan hozzák!XD
A koncert előtt amúgy átruccantunk Párkányba és ott ebédeltünk. Egy töröknek nevezett étterembe mentünk, de valójában még pizzát is lehetett fogyasztani, úgyhogy bennem inkább egyszerűen mediterrán étteremként maradt meg:D éltünk is a nemzetközi választékkal:O Aztán az óriás fagyikelyhes részlegbe mentünk át, ahol megint csak volt egy sztori: Marciék kivi- és eperfagyit kértek, én meg csokit. Amikor elkészültek, egy szlovák pincércsaj hozta ki és szlovákul kérdezte, h melyik kinek lesz. Legalábbis sejtettük, h csak ezt kérdezhette. Zsófi mutatta a pincércsajnak, hogy melyik kelyhet kinek adhatja, de azon nevettünk, h valójában a szlovák csaj kérdéséből a kivi szót értettük csak:D
A koncert este hétkor kezdődött az esztergomi ferences templomban. Liszt Ferenc 1867-ben írt Koronázási miséjét hallhattuk. Mielőtt felhangzott volna, hallhattunk egy kis ismertetőt is a keletkezési körülményeiről. Ebből az ismertetőből megtudtuk, hogy a zeneszerzőt abszolút nem fogadta be Magyarország, úgy kellett ismeretségek révén kieszközölnie, hogy komponálhasson egy művet az uralkodó számára. S amikor a Koronázási mise elkészült, több nagyúr, aki magyarnak mondta magát, kritizálta Lisztet, hogy túl magyaros motívumok csúsztak a misébe. Nahát! És ez miért baj egy magyar zeneszerzőtől? Hát, Nagyon úgy tűnik, hogy ez az ország már akkor sem ismerte el a tehetséget. Hiába, külföldön valahogy mindig is több lehetőség nyílt arra, hogy a magyar tehetségek érvényesülni tudjanak. S ez ma is így van. Hány neves feltaláló, orvos, tudós volt kénytelen külföldre költözni azért, mert Magyarország nem támogatta a munkásságukat? (hú, most elkezdtem erről lázadó hangon írni, de inkább most azt a részt nem teszem fel:D)
Mindenesetre, Liszt Koronázási miséjéről elmondhatom, hogy a zeneirodalom egyik csodája. Nekem legalábbis nagyon tetszett, voltak benne részek, amiket annyira átéltem, hogy még a könnyem is kicsordult. Pedig nem is vagyok Liszt-rajongó, mi lenne, ha még az is lennék!:D fantasztikus este volt, ezt a művet sosem felejtem el.
A koncert után még beültünk Zsófiék kedvenc helyére (ami így az én kedvencem is lett:D) egy üdítőre. Párszor most is szakadtunk a nevetéstől, meg amikor már a vonatomhoz mentünk (az uccsó vonattal jöttem haza), akkor is. Mintha el is felejtettük volna, hogy vizsgaidőszak van:D Kérek mégtöbb ilyen eseményt! :) "
augusztus 03, 2015
Egy emlékezetes hétvége (2011-ből)
Egy 2011-es írásom jön most, amiben egy vidám szombatot örökítettem meg.
2011. ápr. 9
"Az elmúlt hétvége végre tényleg olyan volt, amilyenre mindig is vágytam. Már egy idő óta fűzöm a csoptársaimat meg az évfolyamtársaimat, h szervezzünk hétvégére is progit, mert hát az vhogy nem elég, h csak az egyetemen futunk össze. Csak az ilyesmit áltban a kolisok miattnehéz összehozni, akik hétvégére hazamennek. De most nem volt ilyen gond, így szombaton du. 3-tól negyed 10ig nem is voltam itthon! Zsófival és Marcival, két nagyon jó fej nemzetközis barátommal voltam Esztergomban. Jót ebédeltünk, kávéztunk és megállás nélkül hülyéskedtünk, ugrattuk egymást, anélkül, hogy bármelyikünk is félreértette volna. Azért szeretek velük lógni, mert mindhárman kifogyhatatlanok vagyunk a poénokból, de ugyanakkor el tudunk dumálni tudományos kérdésekről is, hasonló az érdeklődési körünk (jaaaj, ne felejtsem már elküldeni Marcinak azt a napéjegyenlőségről szóló cikket, amit már hetek óta ígértem neki!:D).
Este hétre pedig egy csodaszép templomi koncertre mentünk Zsófival. Egy művtöris évfolyamtársunk, aki szintén Zsófi (de itthon csak "Amica Fiorentina"-nak (firenzei barátnő) hívom), játszik az Esztergomi Szinfonikus Zenekarban. Ő említette ezt a koncertet és így jött az ötlet péntek délután, hogy meghallgatjuk őket. Rossini Stabat Mater-jét hallgattuk meg, amiben a címe ellenére könnyedebb részeket is felfedeztem. Ez meglepő volt, de a mű egyébként is nagyon tetszett. Eddig csak részleteket hallottam belőle, egészében ezen a szombaton hallottam először. A második tételt, a Cuius Animam-t Andrea Bocelli is énekli Arie Sacre (v angolul Sacred Arias) c. albumán, az ő előadásában ismertem meg 2004 karácsonyán:D ez azért fontos, mert így csupa szép emlék kötődik hozzá.
A koncert végén Zsófival kicsit beszélgettünk az élményeinkről. Olyan jó érzés, hogy újra lett egy barátnőm, aki szereti a komolyzenét! Azt is megbeszéltük, hogy ha minden jól megy, elmegyünk jún. 11-ére is, amikor Liszt Koronázási miséjét adják elő. Mondtam is Zsófinak, h akkor jún. 13-ára nem is szabad vizsgát felvennünk, h biztosan ott lehessünk! (Bár végül sajnos kellett felvennünk viszgákat, jún. 13-ára, de azért mégis ott ovltunk, arról is írtam, 4-én jön!) Fantasztikus volt ez a szombat, sosem felejtem el!
A vasárnap is jórészt pihenéssel telt. Szokatlan is volt, hogy most nem volt a következő héten sem ZH, sem kiselőadás, semmi, ami miatt előre izgulnom kellett volna, így volt időm egy kicsit kikapcsolni. Főleg, mert hétfőnként meg egyáltalán nem volt órám.
Vasárnap délután pedig főleg természetfilmeket néztem. Volt egy, ami egy alaszkai kirándulásról szólt és megtudtam belőle, h Alaszkában a leghosszabb nap június 21-e, (amikor még szinte éjfélkor is süt a nap), a legrövidebb pedig dec. 21-e. Ez annyira rövid, hogy nem is lehet igazán napnak nevezni, csupán 3 órán át van világos. Ez nagyon megdöbbentett. Arról már hallottam, h pl. Svédország északi részén májusban (ha jól emlékszem a hónapra) nem megy le a nap egész éjjel, és hogy a svédek ilyenkor egész éjjel fürdőznek és buliznak. De ez az alaszkai dolog, ez mindent viszXD"
Holnap a 2011. június 11-i élményeimet teszem fel, mert a másik tervezett koncerten is voltunk és azt sem hagyhattam ki az akkori naplómból :)
2011. ápr. 9
"Az elmúlt hétvége végre tényleg olyan volt, amilyenre mindig is vágytam. Már egy idő óta fűzöm a csoptársaimat meg az évfolyamtársaimat, h szervezzünk hétvégére is progit, mert hát az vhogy nem elég, h csak az egyetemen futunk össze. Csak az ilyesmit áltban a kolisok miattnehéz összehozni, akik hétvégére hazamennek. De most nem volt ilyen gond, így szombaton du. 3-tól negyed 10ig nem is voltam itthon! Zsófival és Marcival, két nagyon jó fej nemzetközis barátommal voltam Esztergomban. Jót ebédeltünk, kávéztunk és megállás nélkül hülyéskedtünk, ugrattuk egymást, anélkül, hogy bármelyikünk is félreértette volna. Azért szeretek velük lógni, mert mindhárman kifogyhatatlanok vagyunk a poénokból, de ugyanakkor el tudunk dumálni tudományos kérdésekről is, hasonló az érdeklődési körünk (jaaaj, ne felejtsem már elküldeni Marcinak azt a napéjegyenlőségről szóló cikket, amit már hetek óta ígértem neki!:D).
Este hétre pedig egy csodaszép templomi koncertre mentünk Zsófival. Egy művtöris évfolyamtársunk, aki szintén Zsófi (de itthon csak "Amica Fiorentina"-nak (firenzei barátnő) hívom), játszik az Esztergomi Szinfonikus Zenekarban. Ő említette ezt a koncertet és így jött az ötlet péntek délután, hogy meghallgatjuk őket. Rossini Stabat Mater-jét hallgattuk meg, amiben a címe ellenére könnyedebb részeket is felfedeztem. Ez meglepő volt, de a mű egyébként is nagyon tetszett. Eddig csak részleteket hallottam belőle, egészében ezen a szombaton hallottam először. A második tételt, a Cuius Animam-t Andrea Bocelli is énekli Arie Sacre (v angolul Sacred Arias) c. albumán, az ő előadásában ismertem meg 2004 karácsonyán:D ez azért fontos, mert így csupa szép emlék kötődik hozzá.
A koncert végén Zsófival kicsit beszélgettünk az élményeinkről. Olyan jó érzés, hogy újra lett egy barátnőm, aki szereti a komolyzenét! Azt is megbeszéltük, hogy ha minden jól megy, elmegyünk jún. 11-ére is, amikor Liszt Koronázási miséjét adják elő. Mondtam is Zsófinak, h akkor jún. 13-ára nem is szabad vizsgát felvennünk, h biztosan ott lehessünk! (Bár végül sajnos kellett felvennünk viszgákat, jún. 13-ára, de azért mégis ott ovltunk, arról is írtam, 4-én jön!) Fantasztikus volt ez a szombat, sosem felejtem el!
A vasárnap is jórészt pihenéssel telt. Szokatlan is volt, hogy most nem volt a következő héten sem ZH, sem kiselőadás, semmi, ami miatt előre izgulnom kellett volna, így volt időm egy kicsit kikapcsolni. Főleg, mert hétfőnként meg egyáltalán nem volt órám.
Vasárnap délután pedig főleg természetfilmeket néztem. Volt egy, ami egy alaszkai kirándulásról szólt és megtudtam belőle, h Alaszkában a leghosszabb nap június 21-e, (amikor még szinte éjfélkor is süt a nap), a legrövidebb pedig dec. 21-e. Ez annyira rövid, hogy nem is lehet igazán napnak nevezni, csupán 3 órán át van világos. Ez nagyon megdöbbentett. Arról már hallottam, h pl. Svédország északi részén májusban (ha jól emlékszem a hónapra) nem megy le a nap egész éjjel, és hogy a svédek ilyenkor egész éjjel fürdőznek és buliznak. De ez az alaszkai dolog, ez mindent viszXD"
Holnap a 2011. június 11-i élményeimet teszem fel, mert a másik tervezett koncerten is voltunk és azt sem hagyhattam ki az akkori naplómból :)
augusztus 02, 2015
Néhány kedvenc párbeszédem vígjátékokból és még egy ausztrál dal
Három, számomra legviccesebb párbeszéd a Papák a partvonalon c. filmből, amit tegnap láttam:
Amerikai focista kisrác az olasz kisráccal:
Amerikai: Te, hogy van olaszul, hogy pizza?
Olasz: - Pizza.
Amerikai: - És az, hogy spagetti?
Olasz: - Spagetti. (persze olaszul a g előtt van egy néma h írásban, de ez most nem érdekes [a szerk.])
- Amerikai: - Akkor ez egy tök könnyű nyelv!:D
Másik: Az edző pasi egy csajnak:
- Hová valósi?
Csaj: - Ausztrál vagyok.
- Pasi: nahát, milyen jó a kiejtése!
Én meg elképzelem, amint rácsodálkozik, h "jééé, még Ausztráliában is beszélnek angolul? Pedig az tök messze van!":D
Harmadik: kávés párbeszéd:
- Milyen finom az ír krémkávé illata! Mi van benne?
- Hát krém, meg ilyen ír dolgok.
Wow!XD
Egyik 2011-ben látott filmben meg:
- "Haver, kapd össze magad, mert már Ausztráliával is beszéltem!"
- "Mármint Ausztriával, ugye?"
- "Hát jó, akkor azzal, na!"
XD hát azért még mindig van különbség köztük. Ja meg az egyik film elején volt:
Pasi egy csajnak: "nagyon tetszik a kiejtése. Talán new jersey-i?"
Csaj: "nem, ausztriai vagyok."
Pasi: "Ah Ausztria! A kenguruk földje!"
És a csaj még csak meg sem cáfolta! Vajon ő hány kengurut látott pl. Bécsben?:O vagy Linzben, Grazban vagy akármelyik osztrák városban?XD
A nevük tényleg nagyon hasonlít, de csak annyi a közös bennük, hogy ugyanolyan messze vannak egymástól :)
jó, mondjuk bevallom, a németországi táborokban én is gyakran mondtam az osztrákokra, h Australian, de én nem azért, mert keverem, hanem, mert egyébként is sokkal többet mondom azt, h Australian, mint h Austrian.
Na és ha már ennyit ausztrálozok megint (amiről egyébként tudom, hogy tőlem nagyon szokatlan dolog:D), itt egy szintén idén nyári NAIDOC Weekes felfedezés, amit július óta mindennap x-szer meghallgatok, de nem tudom abbahagyni:D Míg a többségnél Jess Glynne, Coldplay és a többiek az ideji nyár slágerei, addig nálam ezek a NAIDOC révén megismert ausztrálok, akikből még van egy pár. Szép sorjában be is mutatom a dalaikat itt, úgyhogy most ő jön!
Amerikai focista kisrác az olasz kisráccal:
Amerikai: Te, hogy van olaszul, hogy pizza?
Olasz: - Pizza.
Amerikai: - És az, hogy spagetti?
Olasz: - Spagetti. (persze olaszul a g előtt van egy néma h írásban, de ez most nem érdekes [a szerk.])
- Amerikai: - Akkor ez egy tök könnyű nyelv!:D
Másik: Az edző pasi egy csajnak:
- Hová valósi?
Csaj: - Ausztrál vagyok.
- Pasi: nahát, milyen jó a kiejtése!
Én meg elképzelem, amint rácsodálkozik, h "jééé, még Ausztráliában is beszélnek angolul? Pedig az tök messze van!":D
Harmadik: kávés párbeszéd:
- Milyen finom az ír krémkávé illata! Mi van benne?
- Hát krém, meg ilyen ír dolgok.
Wow!XD
Egyik 2011-ben látott filmben meg:
- "Haver, kapd össze magad, mert már Ausztráliával is beszéltem!"
- "Mármint Ausztriával, ugye?"
- "Hát jó, akkor azzal, na!"
XD hát azért még mindig van különbség köztük. Ja meg az egyik film elején volt:
Pasi egy csajnak: "nagyon tetszik a kiejtése. Talán new jersey-i?"
Csaj: "nem, ausztriai vagyok."
Pasi: "Ah Ausztria! A kenguruk földje!"
És a csaj még csak meg sem cáfolta! Vajon ő hány kengurut látott pl. Bécsben?:O vagy Linzben, Grazban vagy akármelyik osztrák városban?XD
A nevük tényleg nagyon hasonlít, de csak annyi a közös bennük, hogy ugyanolyan messze vannak egymástól :)
jó, mondjuk bevallom, a németországi táborokban én is gyakran mondtam az osztrákokra, h Australian, de én nem azért, mert keverem, hanem, mert egyébként is sokkal többet mondom azt, h Australian, mint h Austrian.
Na és ha már ennyit ausztrálozok megint (amiről egyébként tudom, hogy tőlem nagyon szokatlan dolog:D), itt egy szintén idén nyári NAIDOC Weekes felfedezés, amit július óta mindennap x-szer meghallgatok, de nem tudom abbahagyni:D Míg a többségnél Jess Glynne, Coldplay és a többiek az ideji nyár slágerei, addig nálam ezek a NAIDOC révén megismert ausztrálok, akikből még van egy pár. Szép sorjában be is mutatom a dalaikat itt, úgyhogy most ő jön!
augusztus 01, 2015
Vissza a régi Olasztráliát! (most már ígéretek nélkül)
A helyzet az, hogy tegnap eszembe jutottak a régi, 2011-es blogbejegyzéseim, amiket még a Neon.hu--ra írtam. Egy részüket ide is feltettem, a "2011-ben történt" címke alatt meg is találjátok. Annyira elkapott a nosztalgia tegnap, hogy szinte az egész 2011-es évet végigolvastam. És rájöttem, mi hiányzik a mostani, 2014-es ill. 15-ös Olasztráliából (a sok bejegyzésen kívül, mert tényleg alig van sajnos:S). Nos, röviden és tömören: az élet.
2011-ben még bátran mertem írni csapongva is erről-arról, de épp az a csapongás tette olvasmányossá és élettel telivé Olasztráliát. Volt ott egyetemi kalandozás, minden, ami olasz, Föld körüli levelezés, és persze Ausztrália, de nem úgy, mint most: azaz nem dokumentumfilm-szerűen, hanem fiatalos, szinte gyermeki rácsodálkozással a dolgokra. És épp ez a fiatalos lelkesedés, rácsodálkozás tette olvasmányossá és szárnyalóvá a régi Olasztrália bejegyzéseit. Pedig tavaly még épp azért akartam elszakadni ettől a rácsodálkozós stílustól, mert úgy éreztem, itt az ideje felnőni és ehhez komolyabb hangot akartam választani, a mindennapi életemet pedig már nem tartottam olyan fontosnak megosztani. Csak ismeretterjeszteni akartam, ausztrál cikkek felhasználásával. Tizennéhány ilyen (ritkán megjelent) ismeretterjesztős bejegyzés után viszont már egyre inkább azt érzem, hogy hiába írok Ausztráliáról, nem érzem otthon magam. Nem a témában, hanem.. egyszerűen saját magamnak hiányzom a saját bejegyzéseimből! Egoistán hangzik, de így érzem. Azt hittem, 25 évesen kinőttem a rácsodálkozós, ezer kérdéses korszakot, pedig nem. Az ott van bennem, még mindig, akármilyen gyerekesnek is tartottam és akármennyire is próbáltam elrejteni a komolyabb cikkek fordítása mögé. Ezen kívül még van valami, ami elválasztott a blogomtól: a bejegyzések szigorú címkézése. Persze ezt a gátat is én szabtam a komolyság és az áttekinthetőség jegyében. És épp az áttekinthetőség miatt gondoltam úgy, hogy abban a bejegyzésben, amiről már Ausztráliáról írok, nem írhatok az egyetemről, hisz (még) nem ott járok egyetemre, így ha egy bejegyzésre mégis rárakom mindkét címkét, mert mégis írtam benne mindkettőről, akkor épp az áttekinthetőség vész el, ami miatt a címkéket kreáltam. Ezért mától lesz egy címke, amibe minden belefér, ha épp olyan napom van, hogy mindenről vegyesen írok. Ez a címke a "Naplóm" nevet kapja majd és sok olyan bejegyzésen rajta lesz, amiben benne van a saját hangom, felfedezéseim, és mindenféle, ami épp eszembe jut. De a többi címkét sem tűntetem el persze (a tervek szerint, aztán majd meglátjuk), de a lényeg, hogy teret akarok hagyni a régi szárnyalásomnak.
Nnna, és most, hogy ezt a vágyamat így megosztottam, a következő napokban lesz fenn néhány ma is aktuális 2011-ben írt szösszenet. Olyanokat választottam, amik semmiképp sem maradhatnak ki a "régiúj" Olasztráliáról. Viszont azzal kapcsolatban, hogy mennyit és mikor frissülök, inkább már nem ígérek semmit:D De remélem, valamennyire be tudom hozni a lemaradást.
P.s.: azt sem tudom mondani, hogy mostantól egyáltalán nem lesz ismretterjesztős bejegyzés. Mert lesz, csak vegyesen.
2011-ben még bátran mertem írni csapongva is erről-arról, de épp az a csapongás tette olvasmányossá és élettel telivé Olasztráliát. Volt ott egyetemi kalandozás, minden, ami olasz, Föld körüli levelezés, és persze Ausztrália, de nem úgy, mint most: azaz nem dokumentumfilm-szerűen, hanem fiatalos, szinte gyermeki rácsodálkozással a dolgokra. És épp ez a fiatalos lelkesedés, rácsodálkozás tette olvasmányossá és szárnyalóvá a régi Olasztrália bejegyzéseit. Pedig tavaly még épp azért akartam elszakadni ettől a rácsodálkozós stílustól, mert úgy éreztem, itt az ideje felnőni és ehhez komolyabb hangot akartam választani, a mindennapi életemet pedig már nem tartottam olyan fontosnak megosztani. Csak ismeretterjeszteni akartam, ausztrál cikkek felhasználásával. Tizennéhány ilyen (ritkán megjelent) ismeretterjesztős bejegyzés után viszont már egyre inkább azt érzem, hogy hiába írok Ausztráliáról, nem érzem otthon magam. Nem a témában, hanem.. egyszerűen saját magamnak hiányzom a saját bejegyzéseimből! Egoistán hangzik, de így érzem. Azt hittem, 25 évesen kinőttem a rácsodálkozós, ezer kérdéses korszakot, pedig nem. Az ott van bennem, még mindig, akármilyen gyerekesnek is tartottam és akármennyire is próbáltam elrejteni a komolyabb cikkek fordítása mögé. Ezen kívül még van valami, ami elválasztott a blogomtól: a bejegyzések szigorú címkézése. Persze ezt a gátat is én szabtam a komolyság és az áttekinthetőség jegyében. És épp az áttekinthetőség miatt gondoltam úgy, hogy abban a bejegyzésben, amiről már Ausztráliáról írok, nem írhatok az egyetemről, hisz (még) nem ott járok egyetemre, így ha egy bejegyzésre mégis rárakom mindkét címkét, mert mégis írtam benne mindkettőről, akkor épp az áttekinthetőség vész el, ami miatt a címkéket kreáltam. Ezért mától lesz egy címke, amibe minden belefér, ha épp olyan napom van, hogy mindenről vegyesen írok. Ez a címke a "Naplóm" nevet kapja majd és sok olyan bejegyzésen rajta lesz, amiben benne van a saját hangom, felfedezéseim, és mindenféle, ami épp eszembe jut. De a többi címkét sem tűntetem el persze (a tervek szerint, aztán majd meglátjuk), de a lényeg, hogy teret akarok hagyni a régi szárnyalásomnak.
Nnna, és most, hogy ezt a vágyamat így megosztottam, a következő napokban lesz fenn néhány ma is aktuális 2011-ben írt szösszenet. Olyanokat választottam, amik semmiképp sem maradhatnak ki a "régiúj" Olasztráliáról. Viszont azzal kapcsolatban, hogy mennyit és mikor frissülök, inkább már nem ígérek semmit:D De remélem, valamennyire be tudom hozni a lemaradást.
P.s.: azt sem tudom mondani, hogy mostantól egyáltalán nem lesz ismretterjesztős bejegyzés. Mert lesz, csak vegyesen.
július 10, 2015
Bemutatok egy kedves Yolngu dalt
Egy gyönyörű, Yolngu nyelven énekelt dalt hoztam nektek, ami a természethez, tengerhez való kötődésről szól. Egy őslakos érzéseiről, akinek el kellett szakadnia a tengertől, ezért honvágya van. 2013-ban hallottam először és azóta minden nyáron sokat hallgatom, főleg így NAIDOC környékén. Nekem fehér emberként is végtelenül hiányzik a tenger, ezért teljesen együttérzek. A Youtube-on nem találtam, ezért azt a felvételt tettem fel egy megosztóra, amit a rádióból vettem fel mp3-ban.
itt meghallgathatjátok
És itt a fordítása:
"Hat éve már a városban élek
de minden éjjel a tengerről álmodom.
Azt mondják, ahol rátalálsz, ott az otthonod,
vajon ez a hely az lehet-e valaha?
Mi, sósvízi népek
ezelőtt mindig a tengernél éltünk
de most Alice Springs nyugati részével kell beérnünk
itt a feleségem és családom is.
Esténként száraz szél fúj
a hegyekből
a síkságon át
behunyom a szemem
és elképzelem,
hogy újra egy csónakban vagyok
a tengeren
teknősre vadászom
és újra közel vagyok
otthonomhoz, ami vár reám."
P.s.: mielőtt még teljesen elzsibbadna az arcom a vigyorgásban, hogy lám-lám, tanulás nélkül is milyen jól le tudtam fordítani egy ősausztrál dalt, elárulom, hogy létezik
angol szövege is
úgyhogy egy kicsit csaltam:D vétkemet enyhítendő, ide teszem a Warumpi Bandtől is angolul, majd Christine Anu feldolgozásábann is, akitől viszont csak most ismertem meg.
Mindegyik tetszik, de a legjobb akkor is a fentebbi Yolngu verzió! És szerintetek?
További szép NAIDOC-ot! :)
itt meghallgathatjátok
És itt a fordítása:
"Hat éve már a városban élek
de minden éjjel a tengerről álmodom.
Azt mondják, ahol rátalálsz, ott az otthonod,
vajon ez a hely az lehet-e valaha?
Mi, sósvízi népek
ezelőtt mindig a tengernél éltünk
de most Alice Springs nyugati részével kell beérnünk
itt a feleségem és családom is.
Esténként száraz szél fúj
a hegyekből
a síkságon át
behunyom a szemem
és elképzelem,
hogy újra egy csónakban vagyok
a tengeren
teknősre vadászom
és újra közel vagyok
otthonomhoz, ami vár reám."
P.s.: mielőtt még teljesen elzsibbadna az arcom a vigyorgásban, hogy lám-lám, tanulás nélkül is milyen jól le tudtam fordítani egy ősausztrál dalt, elárulom, hogy létezik
angol szövege is
úgyhogy egy kicsit csaltam:D vétkemet enyhítendő, ide teszem a Warumpi Bandtől is angolul, majd Christine Anu feldolgozásábann is, akitől viszont csak most ismertem meg.
Mindegyik tetszik, de a legjobb akkor is a fentebbi Yolngu verzió! És szerintetek?
További szép NAIDOC-ot! :)
július 09, 2015
Ősi babaköszöntő ceremónia NAIDOC Week alkalmából
Sajnos képeket nem tudok róla prezentálni itt a blogon, de ha rákattintotok a
forrásszövegre
amit lefordítottam, ott száz, hogy fenn vannak :)
"Egy ősi babaköszöntő ceremóniával fogadták a Victoria állambeli Koorie közösség legfiatalabb tagjait. Az eheti NAIDOC ünnepség részeként több mint harminc baba és mildurai gyerek vett rézt az ősi köszöntőceremónián. Bár ez egy egyszerű rituálé, a mildurai Michael Haraddine számára kultúrális és történelmi jelentőséggel bír. Feleségével nyolc hónapos fiukat hozták az ünnepségre. Harradine a Latji Latji törzs leszármazottja, és szeretné, ha a fia megismerné ősei történelmét és hagyományait. - "Azt szeretnénk, ha büszke lenne arra, hogy aborigin - mondja. - Manapság a fiatalabb generáció életéből egyre inkább kimaradnak az efféle ősi dolgok. A nagypapám még erősen kötődött a kultúrához, ahogy édesapám is; de amikor mindketten meghaltak, én már nem folytathattam tovább a hagyományok megismerését.
Rose Gilby egyetemi tanár a Monash Egyetemen, de segített a ceremónia megszervezésében.
- Ez a babaköszöntő egyfajta rituálé része, amivel nemcsak az országban, hanem a közösségben is köszöntik a babákat és mi engedélyt kaptunk az őslakosoktól, hogy részt vegyünk ezekben a közösségi eseményekben. - mondja Rose. - Mi eddig nem sok ilyet láttunk, ezért élesztjük újra és tervezzük újjá az őslakosok segítségével. Az ilyen rituálék révén a közösség úgy működhet, mint egy nagy család."
Szívesen vennék egy jó kis leírást is erről a ceremóniáró, mert ha már nem-aboriginek is részt vehettek benne, akkor valószínűleg nem titkos. De leírást egyelőre nem találtam róla. Amint lesz, szólok! További szép NAIDOC Weeket nektek!
forrásszövegre
amit lefordítottam, ott száz, hogy fenn vannak :)
"Egy ősi babaköszöntő ceremóniával fogadták a Victoria állambeli Koorie közösség legfiatalabb tagjait. Az eheti NAIDOC ünnepség részeként több mint harminc baba és mildurai gyerek vett rézt az ősi köszöntőceremónián. Bár ez egy egyszerű rituálé, a mildurai Michael Haraddine számára kultúrális és történelmi jelentőséggel bír. Feleségével nyolc hónapos fiukat hozták az ünnepségre. Harradine a Latji Latji törzs leszármazottja, és szeretné, ha a fia megismerné ősei történelmét és hagyományait. - "Azt szeretnénk, ha büszke lenne arra, hogy aborigin - mondja. - Manapság a fiatalabb generáció életéből egyre inkább kimaradnak az efféle ősi dolgok. A nagypapám még erősen kötődött a kultúrához, ahogy édesapám is; de amikor mindketten meghaltak, én már nem folytathattam tovább a hagyományok megismerését.
Rose Gilby egyetemi tanár a Monash Egyetemen, de segített a ceremónia megszervezésében.
- Ez a babaköszöntő egyfajta rituálé része, amivel nemcsak az országban, hanem a közösségben is köszöntik a babákat és mi engedélyt kaptunk az őslakosoktól, hogy részt vegyünk ezekben a közösségi eseményekben. - mondja Rose. - Mi eddig nem sok ilyet láttunk, ezért élesztjük újra és tervezzük újjá az őslakosok segítségével. Az ilyen rituálék révén a közösség úgy működhet, mint egy nagy család."
Szívesen vennék egy jó kis leírást is erről a ceremóniáró, mert ha már nem-aboriginek is részt vehettek benne, akkor valószínűleg nem titkos. De leírást egyelőre nem találtam róla. Amint lesz, szólok! További szép NAIDOC Weeket nektek!
július 07, 2015
Ha július, akkor NAIDOC Week!
Hát ez is eljött végre! Tudjátok, a NAIDOC Week, ami az ausztrál őslakosok előtti tiszteletadásról, a tőlük való tanulásról, kultúrájuk ünnepléséről szól. Ebbe a leírásba jól bele is foglaltam az ideji NAIDOC témáját, ami így hangzik: "We all stand on sacred ground; learn, respect, and celebrate". Ausztrália minden pontjához kötődik egy-egy Álomidő vagy Álmodás beli esemény, történet, dal és ennek megfelleően a földrész minden pontjának megvan - a mai angol nevén túl - az őslakos elnevezése is. Ezért is jelent meg az a kis elnevezéstár, amit pénteken itt is megosztottam és ezért is van az, hogy a NAIDOC esti kvízműsorában a legtöbb telefonálótól megkérdezik, tudja-e, milyen ősi történet kötődik a régióhoz, ahol él, melyik törzsélt/él ott ill. mi az ősi neve a területnek. A NAIDOC Week honlapja (www.naidoc.org.au) arra biztat, hogy olvassunk annyi Álomidő beli történetet, amennyit csak tudunk, hogy méginkább megértsük az őslakosok természethez, tengerhez, szent helyekhez fűződő kapcsolatát.
Én 2012 óta minden évben együtt ünneplem az ausztrálokkal ezt az eseményt. Igaz, követni leginkább csak az ABC Radio Extra révén tudom, de az is szuperül átadja az eseménysorozat hangulatát. Éjjel-nappal be van kapcsolva és felveszek róla mindent, ami csak jön :) Meg hétfőn találtam pár Álomidő beli történetet is, meg még keresek többet is, úgyhogy egész jól be tudok kapcsolódni a tiszteletadásba innen Magyarországról is. De a legszebb mégis az lenne, ha találnék magam mellé még pár hasonló érdeklődésű embert és akkor együtt is ünnepelhetnénk. Tudom, hogy hozzám hasonló fanatikust nehéz lenne találnom, de azért sosem adom fel a reményt! :) A bejegyzés végére ezért már csak annyi maradt, hogy sok boldog NAIDOC Weeket kívánjak mindenkinek, akár ünneplitek, akár nem!:D
Én 2012 óta minden évben együtt ünneplem az ausztrálokkal ezt az eseményt. Igaz, követni leginkább csak az ABC Radio Extra révén tudom, de az is szuperül átadja az eseménysorozat hangulatát. Éjjel-nappal be van kapcsolva és felveszek róla mindent, ami csak jön :) Meg hétfőn találtam pár Álomidő beli történetet is, meg még keresek többet is, úgyhogy egész jól be tudok kapcsolódni a tiszteletadásba innen Magyarországról is. De a legszebb mégis az lenne, ha találnék magam mellé még pár hasonló érdeklődésű embert és akkor együtt is ünnepelhetnénk. Tudom, hogy hozzám hasonló fanatikust nehéz lenne találnom, de azért sosem adom fel a reményt! :) A bejegyzés végére ezért már csak annyi maradt, hogy sok boldog NAIDOC Weeket kívánjak mindenkinek, akár ünneplitek, akár nem!:D
július 04, 2015
Ngunnawal nyelvi program a canberrai iskolában
Emlékeztek-e még Michael Christie-re? Még két éve írtam róla. Ő egyike azoknak, akik javasolták az ősnyelvek tanítását az iskolákban. Nos azóta sok olyan ciket olvastam, ami azt igazolja, hogy a javaslata meghallgatásra talált! Anynira bízom benne, hogy az ilyen programok által egy olyan generáció jön létre, akik még többet tudnak majd segíteni az aborigin és torres-szorosi kultúra megőrzésében.
--------
"Egy canberrai iskolaelőkészítős csoport a helyi ill. új-dél-wales-i ősnyelvet tanulja. Ez a program a Ngunnawal közösség és az AIATSIS* közreműködésének eredménye. 2014-ben döntötték el, hogy ez a legjobb módja a nyelv és a kultúra megőrzésének.
- Fontos, hogy az ember megismerje azt az aborigin földet, ahol él, és a nyelv által méginkább közelebb kerüljön hozzá - mondta Rebecca Kings, a Ngunnawal tanárnő. - A gyerekek szülei is örülnek a dolognak. Az embernek nem szabad elveszítenie a kapcsolatot kultúrájával és nyelvével.
A gyerekek olyan szavakat tanulnak, mint kutya, madarak, kígyó, kenguru, de a testrészeket és az üdvözlési formákat is megtanulják Ngunnawal nyelven.
- A gyerekek olyanok, mint a szivacs, nyitottak mindenre, az új kultúrák befogadására és olthatatlan tudásvágyuk van.
A program sikerén felbuzdulva több iskolát is bevonnak majd a projektbe."
*AIATSIS: Australian Institute of Aboriginal and Torres Islander Studies - azaz röviden Ausztrál Őslakos Tanulmányok Intézete (ahová szintén el kell jutnom mindenképpen!)
A cikket angolul
itt olvashatjátok
--------
"Egy canberrai iskolaelőkészítős csoport a helyi ill. új-dél-wales-i ősnyelvet tanulja. Ez a program a Ngunnawal közösség és az AIATSIS* közreműködésének eredménye. 2014-ben döntötték el, hogy ez a legjobb módja a nyelv és a kultúra megőrzésének.
- Fontos, hogy az ember megismerje azt az aborigin földet, ahol él, és a nyelv által méginkább közelebb kerüljön hozzá - mondta Rebecca Kings, a Ngunnawal tanárnő. - A gyerekek szülei is örülnek a dolognak. Az embernek nem szabad elveszítenie a kapcsolatot kultúrájával és nyelvével.
A gyerekek olyan szavakat tanulnak, mint kutya, madarak, kígyó, kenguru, de a testrészeket és az üdvözlési formákat is megtanulják Ngunnawal nyelven.
- A gyerekek olyanok, mint a szivacs, nyitottak mindenre, az új kultúrák befogadására és olthatatlan tudásvágyuk van.
A program sikerén felbuzdulva több iskolát is bevonnak majd a projektbe."
*AIATSIS: Australian Institute of Aboriginal and Torres Islander Studies - azaz röviden Ausztrál Őslakos Tanulmányok Intézete (ahová szintén el kell jutnom mindenképpen!)
A cikket angolul
itt olvashatjátok
július 03, 2015
Mit rejtenek Sydney őslakos elnevezései? Most kiderül!
Ma igazi kincsekre bukkantam! Már régóta szerettem volna tudni, mit jelentenek egyes aborigin elnevezések. Mindig is zavart, hogy hiába vagyok az ausztrál őslakos kultúra elkötelezett rajongója, mégis csak az angol neveket értem, mert eddig nem találtam magyarázatot a hangzatos aborigin szavakra. Na most tt egy kis szótár, amit az AIATSIS honlapjáról tett közzé egy Fb-oldal, én pedig közzéteszem itt!
Néhány Sydney-i városrész neve és aborigin jelentése
- ALLAWAH = pihenj meg, maradj itt
- BUNNERONG = alvó gyík
- CABARITA = víz melletti, a víznél lévő
- CAMMERAY = a helyi északi törzs neve; Port Jackson
- COOGEE = rossz; az elpusztult és partravetett hínár szaga.
- COVAN = nagy víz; de nagybácsit is jelent:O
CRONULLA = kicsi rózsaszín tengeri csiga
GIRRAWEEN = virágosrét
- GUNNAMATT = homokdűnés tengerpart
- GYMEA = óriás liliom; de ugyanakkor azt is jelenti, hogy kismadár
- ILLAWARRA = tenger közelében lévő magas hely
- JANNALI = Hold
- KILLARA = mindig itt
- KURING-GAI = a Kuring-gai törzs lakhelye vagy vadászterülete
- LILLI PILLI = mirtuszfa
- MAROUBRA = a hajdan itt élő törzs neve; de ez a szó azt is jelenti, hogy jó.
- PARRAMATTA = ahol az angolnák lefekszenek; sötét dzsungel; a folyó felső része
TOONGABBIE = vízközelben lévő hely
TURRAMURRA = magas föld; egy kis folyam
WAHROONGA = a mi otthonunk
WARRAWEE = gyere ide
WOOLOOWARE = mocsaras síkság
Annyira tetszenek! Remélem, nemsokára több ilyet is tudok írni! Ja, mielőtt még elfelejtem, a forrása
ennek a pdf-nek
a tizennyolcadik oldala.
Néhány Sydney-i városrész neve és aborigin jelentése
- ALLAWAH = pihenj meg, maradj itt
- BUNNERONG = alvó gyík
- CABARITA = víz melletti, a víznél lévő
- CAMMERAY = a helyi északi törzs neve; Port Jackson
- COOGEE = rossz; az elpusztult és partravetett hínár szaga.
- COVAN = nagy víz; de nagybácsit is jelent:O
CRONULLA = kicsi rózsaszín tengeri csiga
GIRRAWEEN = virágosrét
- GUNNAMATT = homokdűnés tengerpart
- GYMEA = óriás liliom; de ugyanakkor azt is jelenti, hogy kismadár
- ILLAWARRA = tenger közelében lévő magas hely
- JANNALI = Hold
- KILLARA = mindig itt
- KURING-GAI = a Kuring-gai törzs lakhelye vagy vadászterülete
- LILLI PILLI = mirtuszfa
- MAROUBRA = a hajdan itt élő törzs neve; de ez a szó azt is jelenti, hogy jó.
- PARRAMATTA = ahol az angolnák lefekszenek; sötét dzsungel; a folyó felső része
TOONGABBIE = vízközelben lévő hely
TURRAMURRA = magas föld; egy kis folyam
WAHROONGA = a mi otthonunk
WARRAWEE = gyere ide
WOOLOOWARE = mocsaras síkság
Annyira tetszenek! Remélem, nemsokára több ilyet is tudok írni! Ja, mielőtt még elfelejtem, a forrása
ennek a pdf-nek
a tizennyolcadik oldala.
május 05, 2015
Ki az "Igazán Jó Ausztrál"? - (szerintük)
Ezt még 2011 nyár elején olvastam az egyik kedvenc ausztráliai magyar blogomon:) itt is megosztom, mert nekem nagyon tetszett. Most megtudhatjátok, hogy az ausztrálok szerint
KI AZ IGAZI AUSZTRÁL ÉS KI NEM
ami engem illet, az első tulajdonság sajnos abszolút nem illik rám, ugyanis még életemben nem ettem bárányt:D a BBQ-party-t viszont imádom! Bár ritkán jutok el egy-egy ilyenre, ráadásul sör nélkül is élvezem :) a harmadik: hát.. két éve ittam ausztrál bort egy összejövetelen és egész finom volt, bár amúgy nem vagyok oda a borokért. Sőt semmilyen alkoholos italért, viszont az a bor tényleg egész jó volt. De azért heti egy üveggel biztos nem innék meg belőle akkor sem, ha OTT élnék:D szóval a harmadik állítás sem illik rám.. Viszont a negyedik! Az már bejön! Már 2010 decembere óta ismerek néhány kifejezést az
ausztrál szlengszótár
révén :) jópofa dolgok vannak benne, tényleg igaz, amit egyik csaj ír, hogy Ausztrália a rövidítések országa. Amúgy amiket gyakran használok, az a "no worries", "mate", "gday", "beauty", "greenie" :) de főleg az első hármat :) ja és van még két kedvencem, amit nem használok, de tetszik: "phantastic plastic", ami a hitelkártya és "milko", aki pedig a tejesember. A magyar blogon lévő felsorolás ötödik elemével csak azért értek egyet, mert Új-Zélandra valahogy nem vágyom annyira, mint Ausztráliába. A többihez pedig egyelőre még nem tudok hozzászólni, mert még nem élek a kontinensen. De hiszek abban, hogy nem véletlenül rajongok érte ennyire: egyszer el fogok jutni. Még nem tudom, hogyan, sem azt, hogy kivel, s hogy mikor, azt pedig végképp nem. De nem is bánom, mert minnél később valósul meg, annál tovább lehet róla álmodozni. És ez az álmodozás a mostani életem minden területén nagyon sok erőt ad és minden élethelyzetben vidámsággal tölt el. :) Napfényes Ausztrália! Egyszer biztosan találkozunk!
P.S.: Ha valaha is ausztrál lehetek esetleg, akkor az én ausztrálságomat biztos nem ezek a szempontok határozzák majd meg. Hogy szerintem ki az "Igazán Jó Ausztrál", arról fogok még írni.
KI AZ IGAZI AUSZTRÁL ÉS KI NEM
ami engem illet, az első tulajdonság sajnos abszolút nem illik rám, ugyanis még életemben nem ettem bárányt:D a BBQ-party-t viszont imádom! Bár ritkán jutok el egy-egy ilyenre, ráadásul sör nélkül is élvezem :) a harmadik: hát.. két éve ittam ausztrál bort egy összejövetelen és egész finom volt, bár amúgy nem vagyok oda a borokért. Sőt semmilyen alkoholos italért, viszont az a bor tényleg egész jó volt. De azért heti egy üveggel biztos nem innék meg belőle akkor sem, ha OTT élnék:D szóval a harmadik állítás sem illik rám.. Viszont a negyedik! Az már bejön! Már 2010 decembere óta ismerek néhány kifejezést az
ausztrál szlengszótár
révén :) jópofa dolgok vannak benne, tényleg igaz, amit egyik csaj ír, hogy Ausztrália a rövidítések országa. Amúgy amiket gyakran használok, az a "no worries", "mate", "gday", "beauty", "greenie" :) de főleg az első hármat :) ja és van még két kedvencem, amit nem használok, de tetszik: "phantastic plastic", ami a hitelkártya és "milko", aki pedig a tejesember. A magyar blogon lévő felsorolás ötödik elemével csak azért értek egyet, mert Új-Zélandra valahogy nem vágyom annyira, mint Ausztráliába. A többihez pedig egyelőre még nem tudok hozzászólni, mert még nem élek a kontinensen. De hiszek abban, hogy nem véletlenül rajongok érte ennyire: egyszer el fogok jutni. Még nem tudom, hogyan, sem azt, hogy kivel, s hogy mikor, azt pedig végképp nem. De nem is bánom, mert minnél később valósul meg, annál tovább lehet róla álmodozni. És ez az álmodozás a mostani életem minden területén nagyon sok erőt ad és minden élethelyzetben vidámsággal tölt el. :) Napfényes Ausztrália! Egyszer biztosan találkozunk!
P.S.: Ha valaha is ausztrál lehetek esetleg, akkor az én ausztrálságomat biztos nem ezek a szempontok határozzák majd meg. Hogy szerintem ki az "Igazán Jó Ausztrál", arról fogok még írni.
május 04, 2015
A Milka Oreo vajon ausztrál kekszszel készül?:D
Az Oreo kekszet csak Ausztráliában lehet beszerezni, de vajon akkor a Milka Oreónak miért ez a neve?:D Nem hinném, hogy "Liláék" onnan szerzik bele a kekszet. Vagy lehetséges lenne?:O na jó oké, ígérem, értelmesebbet is írok ma még, ez csak úgy eszembe jutott. De azért, ha megvan a válasz, szólok!XD
Na jó, ha már itt vagyok és ha már elnevezéseket elemezgetek: a tegnapi bejegyzésem után kíváncsi voltam, vajon csak én emlegetem-e az aborigineket úgy, hogy "ősausztrálok". Na, utánajártam: és nem!:D Ráguglizva a szóra, kijött egy nagyon szép és titokzatos novella, amit mindenkinek sok szeretettel ajánlok.
Varga Tamás József: ULURU
Nagyon tetszik, ahogy magyarázza az Álomidőt és az Uluruhoz kapcsolódó történeteket. Minden szavát az íróval együtt éltem át, ahogy olvastam - tehát nagyon jó a stílusa. Az egész novella misztikuma magávalragadott! Nagyon köszönm Varga Tamás Józsefnek ezt az élményt!
P.s.: ha ti is tudtok még Ausztráliában játszódó novellákat és regényeket, kérlek írjátok meg kommentben! Főleg őslakosokról szólóak érdekelnek :) előre is köszi! Éljenek az "ősausztrálok"!
Na jó, ha már itt vagyok és ha már elnevezéseket elemezgetek: a tegnapi bejegyzésem után kíváncsi voltam, vajon csak én emlegetem-e az aborigineket úgy, hogy "ősausztrálok". Na, utánajártam: és nem!:D Ráguglizva a szóra, kijött egy nagyon szép és titokzatos novella, amit mindenkinek sok szeretettel ajánlok.
Varga Tamás József: ULURU
Nagyon tetszik, ahogy magyarázza az Álomidőt és az Uluruhoz kapcsolódó történeteket. Minden szavát az íróval együtt éltem át, ahogy olvastam - tehát nagyon jó a stílusa. Az egész novella misztikuma magávalragadott! Nagyon köszönm Varga Tamás Józsefnek ezt az élményt!
P.s.: ha ti is tudtok még Ausztráliában játszódó novellákat és regényeket, kérlek írjátok meg kommentben! Főleg őslakosokról szólóak érdekelnek :) előre is köszi! Éljenek az "ősausztrálok"!
május 03, 2015
New Yorkban az "ősausztrál" angyal
Híreim vannak Gurrumulról,
Ausztrália angyali hangjáról
ahogy már írtam róla korábban. Nos, ezen a héten New Yorkban koncertezett, mégpedig szerdán!
Idézet: "A szomorkás, mégis mézédes hangon éneklő Gurrumul a nyelvi korlátokat is áthidalja; Gumatj dialektusban énekel, amit az egész világon csak háromezren beszélnek"! (ha én is megtanulhatnám, akkor már háromezeregyen lennénk:D hát én tényleg abban reménykedtem, hogy többen vannak! Persze ez nem egy egész nyelv, hanem a Yolngun belül egy dialektus, de akkor is, csak háromezer?
Na, mélázásból visszatérve: a most 45 éves Gurrumul nagyon szerény és interjút sem szokott adni, de több mint félmillió eladott albummal büszkélkedhet. (egy dvd-vásárlásról van is egy fan-sztorim, amit a rajongói oldalán olvastam, majd fenn lesz itt is, mert nagyon édes és megható). Gurrumult New Yorkban Quincy JOnes producelte, aki Michael Jacksonnal is dolgozott. "Az övé a legrendkívülibb, legmuzikálisabb, legérzelmesebb hang, amit valaha hallottam." - mondta Gurrumulról.
Mivel angolul csak alkalomadtán beszél és énekel, általában barátja és felfedezője, Michael Hohnen szavain keresztül ismerhetjük meg őt. Aki egyébként már könyvet is írt róla, ami 2013-ban jelent meg! (kedves olvasóm, ha Ausztráliában élsz, kérlek küldj egy példányt nekem!:D) Mindenesetre az, hogy ez a kedves aborigin angyalka ilyen szerény maradt a rivaldafényben is, azt jelzi, hogy bárhol is jár a világban, képes hű maradni magához és egyedülálló kultúrájához, ami csodálatos. Az is egyedülálló szerintem, hogy senki sem akarta és nem is akarja beolvasztani a nem-őslakos világba annak ellenére, hogy a koncertjei révén azért egyre többet jár ott.
Igazából én is sokat köszönhetek neki, itt a Föld másik felén. Életem első "ősausztrál élményét", - ahogy emlegetni szoktam - tőle kaptam. Vagyis általa ismerhettem meg a még érintetlen, valódi Ausztrália hangulatát és ő az, aki miatt méginkább szeretnék elmélyülni benne. És természetesen védeni ezt a kultúrát, amennyire csak lehet. Még akkor is, ha innen Magyarországról szinte lehetetlen...
"'Disclaimer': Még egy párszor biztosan használni fogom azt azt a szintén általam kreált kifejezést, hogy "ősausztrál". Kérek mindenkit, hogy ezt ne értsék félre, mert egyáltalán nem sértésnek szánom, egyszerűen csak az "ausztrál őslakos" rövidítése, se több, se kevesebb.
Ausztrália angyali hangjáról
ahogy már írtam róla korábban. Nos, ezen a héten New Yorkban koncertezett, mégpedig szerdán!
Idézet: "A szomorkás, mégis mézédes hangon éneklő Gurrumul a nyelvi korlátokat is áthidalja; Gumatj dialektusban énekel, amit az egész világon csak háromezren beszélnek"! (ha én is megtanulhatnám, akkor már háromezeregyen lennénk:D hát én tényleg abban reménykedtem, hogy többen vannak! Persze ez nem egy egész nyelv, hanem a Yolngun belül egy dialektus, de akkor is, csak háromezer?
Na, mélázásból visszatérve: a most 45 éves Gurrumul nagyon szerény és interjút sem szokott adni, de több mint félmillió eladott albummal büszkélkedhet. (egy dvd-vásárlásról van is egy fan-sztorim, amit a rajongói oldalán olvastam, majd fenn lesz itt is, mert nagyon édes és megható). Gurrumult New Yorkban Quincy JOnes producelte, aki Michael Jacksonnal is dolgozott. "Az övé a legrendkívülibb, legmuzikálisabb, legérzelmesebb hang, amit valaha hallottam." - mondta Gurrumulról.
Mivel angolul csak alkalomadtán beszél és énekel, általában barátja és felfedezője, Michael Hohnen szavain keresztül ismerhetjük meg őt. Aki egyébként már könyvet is írt róla, ami 2013-ban jelent meg! (kedves olvasóm, ha Ausztráliában élsz, kérlek küldj egy példányt nekem!:D) Mindenesetre az, hogy ez a kedves aborigin angyalka ilyen szerény maradt a rivaldafényben is, azt jelzi, hogy bárhol is jár a világban, képes hű maradni magához és egyedülálló kultúrájához, ami csodálatos. Az is egyedülálló szerintem, hogy senki sem akarta és nem is akarja beolvasztani a nem-őslakos világba annak ellenére, hogy a koncertjei révén azért egyre többet jár ott.
Igazából én is sokat köszönhetek neki, itt a Föld másik felén. Életem első "ősausztrál élményét", - ahogy emlegetni szoktam - tőle kaptam. Vagyis általa ismerhettem meg a még érintetlen, valódi Ausztrália hangulatát és ő az, aki miatt méginkább szeretnék elmélyülni benne. És természetesen védeni ezt a kultúrát, amennyire csak lehet. Még akkor is, ha innen Magyarországról szinte lehetetlen...
"'Disclaimer': Még egy párszor biztosan használni fogom azt azt a szintén általam kreált kifejezést, hogy "ősausztrál". Kérek mindenkit, hogy ezt ne értsék félre, mert egyáltalán nem sértésnek szánom, egyszerűen csak az "ausztrál őslakos" rövidítése, se több, se kevesebb.
május 02, 2015
Korallkalandok diákoknak
Ezt a cikket igazából még tavaly fordítottam, fenn is volt az AustraloPorton, csak mivel azóta átalakították és beolvadt a GloboPortba, az ottani írásaim már nem elérhetőek. De itt még azok lehetnek! Azért fordítottam ezt a cikket, mert jó ötletnek tartom, hogy az ausztrál fiatalokat megismertetik a Nagy-korallzátonnyal. Azzal az egyedülálló természeti örökséggel, amit azonban a pénzhajhászok veszélyeztetnek... de erről majd később. Most jöjjön a cikk, amiben az őslakos gyerekek "kirakós játékát" is megismerhetjük:D A cikk angolul
itt olvasható
"Egyedülálló program: Középiskolások tanulmányi kirándulás során ismerkedhetnek a Nagy-korallzátonnyal
A középiskolások most egy nem mindennapi program keretében tanulmányozhatják a Nagy-korallzátonyt a queenslandi Keppel-sziget egyik tanközpontjában.
A Sunshine Coast-i Noosa középiskolából több mint 30 diák érkezett a központba.
Roger Searle, a központ igazgatója elmondta, ezek a látogatások segítenek megtanítani a diákoknak, milyen fontos a Nagy-korallzátony védelme.
- A tábor során diákjaink a fenntarthatóságról tanulhatnak. Azt hiszem, ha testközelből megmutatjuk nekik a természetes tengeri környezetet és megismerhetik, milyen értékes, ez arra ösztönzi majd őket, hogy megvédjék a jövő generációi számára.
Azt mondja, a korallzátony jó állapotban van a régióban.
Andrew Gill tanár három North-Keppel-szigeten élő mangrove-fajtát mutatott a diákoknak, majd néhány kevésbé ismert érdekességet is mondott ezekről a növényekről.
- Él itt egy különleges mangrove-fajta, amit óriási magjai miatt ágyúgolyó mangrove-nak hínak. Amikor felnyitjuk, olyan, mintha minden mag belsejében egyfajta kirakósjáték lenne. És valóban: az őslakos gyerekek számára egykor ez volt a kirakósjáték. Szüleik feltörték az ágyúgolyó magrove-ok magjait és szétszórták a magok darabjait, a gyerekek pedig összeszedték és újra összeillesztették a darabkákat - ez órákba is tellhetett.
A sziget őslakosai is nagymértékben támogatják a programot
Bethany Muir, a North-Keppel-sziget Woppaburra őslakos népcsoportjának tagja jó ötletnek tartja ezeket a kirándulásokat.
- Nagyon fontos, hogy a gyerekek is megismerjék az élővilágot és átadjuk nekik a tudásunkat - mondta. Jó környezetvédelmi értékrendet tanulhatnak itt, amit aztán továbbadhatnak a következő generációknak is.
Searle azt mondja, a diákokat rengeteg program várja a tábor során.
- Nagyvonalakban beszélgetünk a sziget halairól, kicsit talán halászunk is. Vitorlázunk, ami közben megtapasztalhatják a csapatmunkát, és a tengeri élővilágot, motorzaj nélkül. Diákjaink megismerhetik az alternatív energiaforrásokat is a kiránduláson. Együttműködünk az iskolákkal, segítjük, támogatjuk az aktuális tantervüket. A Noosa iskola csoportja most épp a tengeri élővilágról tanul.
Searle azt nyilatkozta, oktatási központjuk olyan tanulókat is vendégül lát az ország belsejéből, akik eddig még nem látták a tengert.
- Vagyis olyan városokból jöttek, mint Longreach, Winton vagy Emerald. Nagy öröm számomra látni őket, ahogy felfedezik maguknak a hullámokat, a vízi élővilágot."
****
Örülök ennek a kezdeményezésnek és remélem, a program ebben az évben is folytatódik! Amíg szerveznek ilyen programokat, addig még van remény a természeti értékek védelmére.
itt olvasható
"Egyedülálló program: Középiskolások tanulmányi kirándulás során ismerkedhetnek a Nagy-korallzátonnyal
A középiskolások most egy nem mindennapi program keretében tanulmányozhatják a Nagy-korallzátonyt a queenslandi Keppel-sziget egyik tanközpontjában.
A Sunshine Coast-i Noosa középiskolából több mint 30 diák érkezett a központba.
Roger Searle, a központ igazgatója elmondta, ezek a látogatások segítenek megtanítani a diákoknak, milyen fontos a Nagy-korallzátony védelme.
- A tábor során diákjaink a fenntarthatóságról tanulhatnak. Azt hiszem, ha testközelből megmutatjuk nekik a természetes tengeri környezetet és megismerhetik, milyen értékes, ez arra ösztönzi majd őket, hogy megvédjék a jövő generációi számára.
Azt mondja, a korallzátony jó állapotban van a régióban.
Andrew Gill tanár három North-Keppel-szigeten élő mangrove-fajtát mutatott a diákoknak, majd néhány kevésbé ismert érdekességet is mondott ezekről a növényekről.
- Él itt egy különleges mangrove-fajta, amit óriási magjai miatt ágyúgolyó mangrove-nak hínak. Amikor felnyitjuk, olyan, mintha minden mag belsejében egyfajta kirakósjáték lenne. És valóban: az őslakos gyerekek számára egykor ez volt a kirakósjáték. Szüleik feltörték az ágyúgolyó magrove-ok magjait és szétszórták a magok darabjait, a gyerekek pedig összeszedték és újra összeillesztették a darabkákat - ez órákba is tellhetett.
A sziget őslakosai is nagymértékben támogatják a programot
Bethany Muir, a North-Keppel-sziget Woppaburra őslakos népcsoportjának tagja jó ötletnek tartja ezeket a kirándulásokat.
- Nagyon fontos, hogy a gyerekek is megismerjék az élővilágot és átadjuk nekik a tudásunkat - mondta. Jó környezetvédelmi értékrendet tanulhatnak itt, amit aztán továbbadhatnak a következő generációknak is.
Searle azt mondja, a diákokat rengeteg program várja a tábor során.
- Nagyvonalakban beszélgetünk a sziget halairól, kicsit talán halászunk is. Vitorlázunk, ami közben megtapasztalhatják a csapatmunkát, és a tengeri élővilágot, motorzaj nélkül. Diákjaink megismerhetik az alternatív energiaforrásokat is a kiránduláson. Együttműködünk az iskolákkal, segítjük, támogatjuk az aktuális tantervüket. A Noosa iskola csoportja most épp a tengeri élővilágról tanul.
Searle azt nyilatkozta, oktatási központjuk olyan tanulókat is vendégül lát az ország belsejéből, akik eddig még nem látták a tengert.
- Vagyis olyan városokból jöttek, mint Longreach, Winton vagy Emerald. Nagy öröm számomra látni őket, ahogy felfedezik maguknak a hullámokat, a vízi élővilágot."
****
Örülök ennek a kezdeményezésnek és remélem, a program ebben az évben is folytatódik! Amíg szerveznek ilyen programokat, addig még van remény a természeti értékek védelmére.
május 01, 2015
Ausztráliába merülve
Nahát, ez még blogcímnek se lenne rossz :) már megint rég írtam ide, de ezt a "mindent-megteszek-hogy-mégjobban-megismerjem-az-ausztrál-őslakosokat"-életérzést egyszerűen nem tudom már magamban tartani. Hallgatom az eddig beszerzett archívumomat, rácsodálkozom erre-arra, számomra új aborigin együtteseket és más jelentős emberkéket fedezek fel, stb. És két napja már annyira elmerülök mindebben, hogy az időérzékem is kikapcsolt. De épp ezért jutott eszembe újra Olasztrália. Az a tervem, hogy újra elkezdek itt megosztani pár dolgot. Aztán, ha rendszeresen tudok jelentkezni, van rá esély, hgoy önálló weboldalt is kreálok majd. Mégpedig egy olyan weboldalt, amit ausztrál őslakosokkal foglalkozó magyar forrásnak szánok. Ilyen még úgysincs, legalábbis én még nem láttam. És ha én nem láttam, akkor tényleg biztosak lehetünk benne, hogy nincs még, mert nálam nagyobb Ausztrália-fan nincs Magyarországon, szóval ha lenne ilyen honlap, arról már tudnék. Meg ti is, akik időnként felkeresitek ezt a (mostanában sajnos ritkán frissülő, de újjászületőben lévő) blogot. És nem titkolom azt sem, hogy mindezzel az a célom, hogy hasonló érdeklődésű emberekt ismerjek meg. Szóval ha erre jársz majd és egy kicsit is vonz Ausztrália, kérlek mindenképp szólj hozzá a bejegyzéseimhez! Na, akkor tervek vázolva és nemsokára jön a megvalósítás, bejegyzések formájában :)
február 11, 2015
Eddigi "legötösebb" félévem
Az első mesterfélévem sokkal jobban sikerült, mint gondoltam. Alig hiszem el: három négyes és hét ötös:D Ilyen félévem még sohasem volt.
Pár emlékezetes vizsgáról azért írnék. Nem mindről, de párat jó, ha megemlítek. Ugye van az a szabály, hogy a saját szakos tárgyak mellett pár szabadon választhatót is fel kell venned más mesterszakokról, hogy meg legyen a 120 kredited. Minden szakon változó, hogy hány kreditet kell innen-onnan összevadászni, nekem olaszon 10-et kell. Először nagyon nem tetszett ez a szabály; de aztán tárgyfelvételnél megláttam a szabadonválaszthatók között a buddhizmust! Ennek annyira örültem, hogy már nem is tűnt olyan rossznak ez a rendszer. Az egyik kedvenc órám volt, a tanárnőt is nagyon megszerettem, a legtöbb olvasnivalót be is szereztem, hogy a lehető legtöbbet hozhassam ki az előadásból a vizsgán. Bár végül csak négyes lett, nem bántam meg, hogy felvettem. Lehet, hogy ez a négyes azt jelenti, hogy a megvilágosodásra még kicsit várnom kell:D Egyébként ez volt a félévben a harmadik vizsgám.
Az első szintén pont egy ilyen nemolaszos volt, a legnehezebb a szabadonválasztottjaim között: az egyházszervezet változásai a középkortól a 20. századig! Na ettől nagyon paráztam, féltem a tanártól:D túl szigorúnak tűnt, meg előadáson is bombázta a társaságot kérdésekkel. Pennek a bombázásnak persze semmi tétje nem volt, de akkor is feszengtem kicsit, mert a csoportban én voltam az egyetlen nem-töri-szakos. Márpedig a tanár kérdései általában olyanok voltak, amikre töri BA-s előképzettség nélkül nem lehetett válaszolni. De négyre így is tudtam, köztük kettő olasszal kapcsolatos is volt szerencsére. Ezt az egyházszervezet vizsgát januárra akartam hagyni és két olaszost tereztem volna decemberre helyette. De végül pont elsőnek kellett felvennem, mert mire feljutottam neptunra, már betelt a ajnuári egyházszervezetes időpont! Tiszta ideg voltam, dec 18 előtt alig aludtam éjjel, mindenen sírtam, etc:D de a vizsgán, mintha kicseréltek volna: sokkal határozottabban és összeszedettebben beszéltem, mint gondoltam, még magamat is megleptem. Olyan hamar meggyőztem a tanárt a tudásomról, hogy még csomó info bennem is maradt, amikor ő már az ötöst véste a vizsgalapomra :) a tételen kívül volt egy könyv, amit csak félig tudtam elolvasni, mert a szkenneléssel nem boldogultam igazán és rettegtem, nehogy szóba kerüljön, erre még én hoztam szóba és még idéztem is belőle:D ez volt az eddigi legkülönösebb vizsgám, mégpedig épp saját magam miatt. Más élethelyzetekhez is simán erőt meríthetek belőle!
Az olaszosokkal is minden szuper volt. Mivel ott teljesen otthon vagyok, azok miatt nem is izgultam annyira. Na jó, csak a középkori és humanista irodalom miatt, de végül egy négyest ott is összehoztam. A többi meg tényleg gyerekjáték volt. Még a filmtörténet is, pedig Fellinivel elég szélsőséges a kapcsolatom (majd ezt még kifejtem):D na jó, persze nemcsak róla szólt:O
A szemináriumokkal is minden rendben volt.De egy valamit ünnepélyesen megfogadok így a következő félév elején: a beadandókat mostantól nem halogatom a végtelenségig, mert annak sosincs jó vége! A jegyeimen ugyan nem látszik a halogatás, de könnyebb szívvel megyek órákra, ha minden időben kész :)
A tavaszi félévre nem vettem fel szabadon választhatókat, így most csak olaszos óráim vannak :) Otthon, édes otthon!:D
Pár emlékezetes vizsgáról azért írnék. Nem mindről, de párat jó, ha megemlítek. Ugye van az a szabály, hogy a saját szakos tárgyak mellett pár szabadon választhatót is fel kell venned más mesterszakokról, hogy meg legyen a 120 kredited. Minden szakon változó, hogy hány kreditet kell innen-onnan összevadászni, nekem olaszon 10-et kell. Először nagyon nem tetszett ez a szabály; de aztán tárgyfelvételnél megláttam a szabadonválaszthatók között a buddhizmust! Ennek annyira örültem, hogy már nem is tűnt olyan rossznak ez a rendszer. Az egyik kedvenc órám volt, a tanárnőt is nagyon megszerettem, a legtöbb olvasnivalót be is szereztem, hogy a lehető legtöbbet hozhassam ki az előadásból a vizsgán. Bár végül csak négyes lett, nem bántam meg, hogy felvettem. Lehet, hogy ez a négyes azt jelenti, hogy a megvilágosodásra még kicsit várnom kell:D Egyébként ez volt a félévben a harmadik vizsgám.
Az első szintén pont egy ilyen nemolaszos volt, a legnehezebb a szabadonválasztottjaim között: az egyházszervezet változásai a középkortól a 20. századig! Na ettől nagyon paráztam, féltem a tanártól:D túl szigorúnak tűnt, meg előadáson is bombázta a társaságot kérdésekkel. Pennek a bombázásnak persze semmi tétje nem volt, de akkor is feszengtem kicsit, mert a csoportban én voltam az egyetlen nem-töri-szakos. Márpedig a tanár kérdései általában olyanok voltak, amikre töri BA-s előképzettség nélkül nem lehetett válaszolni. De négyre így is tudtam, köztük kettő olasszal kapcsolatos is volt szerencsére. Ezt az egyházszervezet vizsgát januárra akartam hagyni és két olaszost tereztem volna decemberre helyette. De végül pont elsőnek kellett felvennem, mert mire feljutottam neptunra, már betelt a ajnuári egyházszervezetes időpont! Tiszta ideg voltam, dec 18 előtt alig aludtam éjjel, mindenen sírtam, etc:D de a vizsgán, mintha kicseréltek volna: sokkal határozottabban és összeszedettebben beszéltem, mint gondoltam, még magamat is megleptem. Olyan hamar meggyőztem a tanárt a tudásomról, hogy még csomó info bennem is maradt, amikor ő már az ötöst véste a vizsgalapomra :) a tételen kívül volt egy könyv, amit csak félig tudtam elolvasni, mert a szkenneléssel nem boldogultam igazán és rettegtem, nehogy szóba kerüljön, erre még én hoztam szóba és még idéztem is belőle:D ez volt az eddigi legkülönösebb vizsgám, mégpedig épp saját magam miatt. Más élethelyzetekhez is simán erőt meríthetek belőle!
Az olaszosokkal is minden szuper volt. Mivel ott teljesen otthon vagyok, azok miatt nem is izgultam annyira. Na jó, csak a középkori és humanista irodalom miatt, de végül egy négyest ott is összehoztam. A többi meg tényleg gyerekjáték volt. Még a filmtörténet is, pedig Fellinivel elég szélsőséges a kapcsolatom (majd ezt még kifejtem):D na jó, persze nemcsak róla szólt:O
A szemináriumokkal is minden rendben volt.De egy valamit ünnepélyesen megfogadok így a következő félév elején: a beadandókat mostantól nem halogatom a végtelenségig, mert annak sosincs jó vége! A jegyeimen ugyan nem látszik a halogatás, de könnyebb szívvel megyek órákra, ha minden időben kész :)
A tavaszi félévre nem vettem fel szabadon választhatókat, így most csak olaszos óráim vannak :) Otthon, édes otthon!:D
február 10, 2015
Challenge Accepted!
Azaz "Elfogadom a Kihívást!"
Ez a jelszavam 2015-re. Mégpedig azért, hogy az életem minden nehézségével bátran nézzek szembe, határozottabban haladjak a céljaim felé, bátran kiálljak magamért és ne riadjak meg semmitől. Csak így lehet. Elérkezett az életembe az az idő, amikor mégnagyobb erőbedobással, mégnagyobb elszántsággal, mégnagyobb kitartással kell küzdenem az álmaimért. Ha hiszek magamban, akkor az eddig lehetetlennek tűnő dolgok is lehetségessé válnak!
Ez a dal is ezt fejezi ki. Mindig is tetszett, de a szövegére csak januárban figyeltem fel és úgy érzem, sok mással együtt ebből is sok erőt merítek majd egész évben. 2015-ös jelszavamat és ezt a dalt mindenkinek sok szeretettel ajánlom :)
Ez a jelszavam 2015-re. Mégpedig azért, hogy az életem minden nehézségével bátran nézzek szembe, határozottabban haladjak a céljaim felé, bátran kiálljak magamért és ne riadjak meg semmitől. Csak így lehet. Elérkezett az életembe az az idő, amikor mégnagyobb erőbedobással, mégnagyobb elszántsággal, mégnagyobb kitartással kell küzdenem az álmaimért. Ha hiszek magamban, akkor az eddig lehetetlennek tűnő dolgok is lehetségessé válnak!
Ez a dal is ezt fejezi ki. Mindig is tetszett, de a szövegére csak januárban figyeltem fel és úgy érzem, sok mással együtt ebből is sok erőt merítek majd egész évben. 2015-ös jelszavamat és ezt a dalt mindenkinek sok szeretettel ajánlom :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)