Egyetemi és egyéb király hírek másodéves olaszmesterként :)

Mindenkitől ezer bocsi a sok-sok felkiáltójel miatt, de ezt a híráratot nem tudom máshogy közvetíteni :)

Most ez egy szárnyaló és rövid híradás :) először is: a héten megkezdődött élesben is a második évem az olasz mesterszakon! És olyan órarendem van, amilyen eddig még nem volt: csak háromszor megyek egy héten: kedden, szerdán és csütörtökön. így talán mégjobban be tudom majd osztani az időmet! Olyan jó volt tegnap újra találkozni mindenkivel egy hosszú nyár után! Ééés már van is egy kedvenc órám :) okés, igazából szinte minden az, hisz olasz szakról van szó. De van egy, amitől majdnem örömkönnyeket sírtam, amikor megtudtam, mirőlfog szóli. Ez nem is lehetne más, mint a csütörtöki szaknyelvi szeminárium, amiről azt hittem, szaknyelvek nyelvészeti elemzéséről fog szólni. Erre kiderült hogy szakszövegeket fogunk fordítani!!!!!!! Lesznek jogi, gazdasági, esetleg szociológiai és környezetvédelmi szövegek is! Az első két félévben panaszkodtam, hogy mennyire hiányoznak a fordítós órák és hogy milyen kár, hogy a nem-fordítói mesterszakon egyáltalán nincsenek. Erre kiderül, hogy mégis! Bárcsak minden álom így teljesülne!:D

Ja, és tegnap hazajövet találkoztam egy jó fej sráccal! Épp az úton mentem át, amikor megszólított. Először azt hittem róla, hogy szintén egyetemista, mert olyan intelligens kérdéseket tett fel azzal kapcsolatban, hogy nem látok. De aztán kiderült, hogy csak 17 éves!:D Kicsit beszélgettünk, utána hazajöttem "ebédelni" (du. ötkorXD), aztán még este is kihívott. Akkor már a kisöccsével jöttek, úgyhogy a játszótéren beszélgettünk. Szuper, hogy nem ijed meg a szememmel kapcsolatos helyzettől, inkább jobban meg szeretné ismerni, akárcsak Szandi. Viszont azt sajnálom, hogy csak tizenhét, mert igencsak megvan benne az a bizonyos pozitív dolog, amit én (a 2012-ben megismert Felix miatt, aki nagyon tetszett) "Felix-faktornak" hívok... Remélem, összefutunk még párszor :)

"A világ tetején" - hangulatbejegyzés

Kérlek, ne akarjátok, hogy megmagyarázzam ezt a hirtelen hangulatváltást. Már egy ideje jó pár dolog elszomorít és idegesít, sokszor azt érzem, hogy egyesek azt gondolják, bármit megtehetnek, csak mert nem vagyunk nagyképűek. Na, több ebből adódó incidens miatt érzem úgy, hogy hangot kell adnom az emiatti elkeseredésemnek itt is. Aztán holnap vagy még a héten lesz vidámabb vagy "olasztrálabb" bejegyzés is, csak ezt most muszáj...

Júniusban hallgattam sokat ezt a dalt, és még ma is teljes mértékben tudok azonosulni az érzéssel, amiről szól. Előre is bocsánat, ha épp emiatt túl sokat magyarázok bele. Egy ártatlan ember segélykiáltása ez. Egy olyan emberé, aki mindig csak küzd az álmaiért, dacolva a legnehezebb körülményekkel is. De amikor már ott a cél, úgy érzi, nem képes megvalósítani az álmát: a világ, amelyben élnie kell, már rég kiűzte magából az ártatlanságot, az őszinteséget, s minden szép, emberi érzést. Nem maradt más helyettük, csak a rideg, gépies érzéketlenség. Lények, akik igaz, emberi testben élnek, de semmi emberi nincs már bennük; így aztán ez a szegény kis ártaltan lélek sem érzi otthon magát köztük. De hogyan is érezhetné, amikor ezek a rideg lények képtelenek őt elfogadni? Talán vannak még, akik képesek lennének rá, de ők már elérhetetlenül távol vannak...



Hevenyészett fordításom

"A világ tetején próbálom legyőzhetetlennek érezni magam
De a világ tetején meghalok...

Emlékszem a lemondással teli éjszakákra
amikor az egyszerű élet helyett kalandokról álmodoztam.

Emlékszem a napokra
amik új kezdetet ígértek
új lehetőségek, nincs vesztenivalóm, de nem vagyok olyan, akit csak úgy elárulhatsz.

Most itt állok:
egy álmot élet, amit megtartani nem tudok,
egyedül vagyok...

A világ tetején próbálom legyőzhetetlennek érezni magam
De a világ tetején meghalok...

Fentről még hallom az emberek kiáltását,
s azt kívánom, bárcsak elérnének;
de fent a világ tetején meghalok, egyedül,
aranyfalak mögött, túl a boldogságon,
(hogy hős vagyok, csak színjáték volt, de bevallani is késő)
nincs helye sem szívnek, sem léleknek,
s nincs helye az ártatlanságnak sem.

A világ tetején próbálom legyőzhetetlennek érezni magam
De a világ tetején meghalok..."

P.S.: Volt egy idő ebben az évben, amikor még aktuálisabb volt a szövege, mert akkor épp egy nagy álmomat éltem; ami aztán pont amiatt nem valósulhatott meg, amiről fentebb írtam és amiről a dal is szól: túl ártatlan, túl finom lélek vagyok azokhoz képest, akikkel meg kellett küzdenem, ezért hát vesztettem; s "meghaltam a világ tetején." Meghaltam, hogy aztán főnixként újra feléledhessek, amit testvéremnek, a pránanadinak és így a tibetieknek és pár nyári élménynek köszönhetek, amikről nagy vonalakban írtam aug. 15-én. De az életünkbe ezután is jöttek ellenfelek, akik miatt újra felidéződött bennem mindaz, amit az újjászületés előtt éreztem... De csak egy kis időre, mert most már nem hagyom, hogy ezek az érzések túl sokáig időzzenek bennem!

Újabb vidám hétvége egy tizenkét éves barátnőmmel

A szombat délutánt egy kedves szomszéd barátnőmmel, Szandival töltöttem. Már egy éve ismerem, de azért írok róa csak most, mert tavaly talán a mostaninál is jobban hanyagoltam a blogot. Na szóval, Szandi tizenkét éves, nagyon jó fej és hihetetlenül nyitott. Hogy nem látok, azt is fantasztikusan kezeli, nem ijed meg tőle, sőt, amikor együtt megyünk valahova, még a fehér botomat is próbálgatja, hogy milyen lehet azzal menni. Nagyon bírom őt :) bár sokszor úgy érzem, túl hamar fel akar nőni olyan téren, hogy már foglalkozik a politikával, a Föld és az emberiség jövőjével, stb. Tisztára, mintha velem egyidős lenne! Szombaton, amikor a génmódosított élelmiszerekről mesélt, kicsit el is képedtem, hogy ha már tizenkét évesen ilyenekkel foglalkozik, mivel fog később?! Ennyi idősen az embernek még szerintem gondtalannak kellene lennie. De ő már túlságosan széleslátókörű. Bár sok mindenben magamra ismerek benne és talán épp ezért jövünk ki olyan jól.

Szombaton, miután kielemeztük a génmódosított növények kérdését, (és rácsodálkoztam, hogy Kanadában is vannak ilyenek, de hálát adtam az Úrnak, hogy Ausztráliában viszont nincsenek), társasoztunk. Ki nevet a végén-t játszottunk úgyhogy újra nosztalgiázhattam! Bár én is közel voltam a célhoz, végül Szandi nevetett a végén :) neki szerencsésebb keze volt és sokkal többször dobott hatost, mint én. Társasozás után megmutattuk egymásnak a youtubeon a kedvenc zenéinket meg paródiáinkat. Olyan négy körül mentem fel hozzájuk, de három óra úgy elröppent, mintha nem is lett volna. Épp hétkor pattantam fel, hogy akkor ideje hazajönnöm :)

Ma meg együtt mentünk templomba! Már többször voltunk együtt református istentiszteleten és ez is olyan jó! A legtöbb barátom, ismerősm katolikus, a református ismerőseim meg távolabb laknak, ezért főleg szuper, hogy Szandi itt van a szomszédban :)
Én elég szűkszavú vagyok, amikor egy útvonalra kell koncentrálnom, de Szandi folyamatosan beszélt, meg nevettetett :) így észre sem vettük és már ott is voltunk a református templomban. Nagyon tetszett az istentisztelet, még diktafonra is vettem, mert sokszor olyan jó dolgok hangzanak el benne, amiket szeretek visszahallgatni. Egy gondom van csak: nagyon szeretnék együtt énekelni a gyülivel, viszont minden istentiszteleten más dicséreteket énekelnek, így még nem tudom megtanulni őket. Viszont annak örülnék, ha lenne a református énekekről hangfelvétel! Én ugyan ezeket is felvettem diktafonra, viszont az orgona jobban hallatszik, mint a szöveg. Viszont most, ahogy erről írok, eszembe jutott pár református ismerősöm, akik lehet, hogy tudnának ebben segíteni! írok is nekik, miután feltettem a bejegyzést!

Hát, ha a magyar gyülekezeti énekeket még nem is ismerem, azzal nagyon is képben vagyok, milyen modern keresztény dalokat hallgatnak az ausztrálok :) hétről hétre vannak kedvenceim az ausztrál keresztény toplistáról, úgyhogy mutatok is most kettőt.



Chris Augustot még 2011-ben ismertem meg. Nagyon szeretem a szövegeit és a dalainak a hangulatát. Akárcsak a svéd származású Jonathan Thulinét, akit viszont csak tavaly hozott el nekem az ausztrál toplista Architectutre c. dalával, amit megkönnyeztem. De most nem azt adom közre, hanem egyik ideji slágerét: