Amikor 2009-ben egyetemre mentem, végig az a cél lebegett a szemem előtt, hogy fordító leszek, miután befejeztem. Az alapképzés alatt sok jel volt, ami bizonyította, hogy nem lennék rossz fordító. Sokáig viszont úgy nézett ki, hogy a Pázmányon nem indul majd fordítói mesterképzés. Márpedig én mindenképp ott akartam folytatni. 2012 elején azonban fordult a kocka: azév januárja végén kiderült, hogy mégiscsak indul, viszont az angol is kell hozzá, mert az angol tanszék szervezi és ezért az olasz csak másodnyelv lehet. Ez nem szegte kedvem. Sőt, mivel abban az időben már aktívan ausztráloztam, még meg is erősített abban, hogy több, mint valószínű, hogy nemcsak az olasz az utam.
A siker érdekében még az alapszakos szakdolgozatomat is fordításból írtam. Reménykedtem abban, hogy ez számít majd, amikor a fordítói mesterszakra jelentkezem.
Sajnos nem így lett. De ami még rosszabb, hogy épp az angolon véreztem el mindkét alkalommal, amikor megpróbáltam bejutni. A 2013-as próbálkozásomnál nem volt felsőfokú angol nyelvvizsgám és így buktam egy rakás pontot. A 2014-esnél pedig csak egy fél volt, vagyis csak az írásbeli része, amire ugyanúgy nem kaptam pontot, mintha egyáltalán nem lett volna semmi. Egy világ omlott össze bennem.
Felvettek viszont az olasz irodalom és kultúra MA-ra. Épp nagynéniméknél voltam, amikor jött az sms. Nagynénim nagyon aranyosan örült a hírnek, majdnem sírva is fakadt. Én viszont örömkönnyek helyett krokodilkönnyeket sírva hívtam fel anyut, aki úgy vette fel a telefont: "Italiaustralia Per Sempre!" Amikor megtudta, hogy "még mindig csak Italia", meglepődött és elszomorodott, tudta, menynire szerettem volna a fordítóit, az angollal együtt is.
De ha annyira azt szerettem volna, hát miért jártam az olasz MA-ra? A válasz egyszerű: 2013-tól 2014 szeptemberéig "honvágyam" volt. Hiányoztak az olasz szakos professzoraim, nem akartam már otthon ülni. Meg különben is, hát azért az olasz még mindig olasz, akkor is, ha nem fordítói mesterképzés keretében hallom!
Szereztem is sok szép olasz élményt, amik miatt valahol úgy érzem, még meg is érte. Sőt, a kötelezően-szabadonválasztható tárgyak révén még nem olaszosokat is :) (de nem is ausztrálokat:O)
De az, hogy végül "lehet, hogy nem fejezem be a mesterszakot", 2015 áprilisában merült fel először, amikor olyan száraz nyelvészeti feladatot kaptam, amihez látóként kellett volna kutatni. Abban az évben azt a tárgyat nem is teljesítettem, csak tavaly. Akkor is úgy, hogy igazából PETIMTŐL jött az ötlet, hogy ha nem akadálymentes a feladat, hát írjak magáról az akadálymentesítésről. Hál. Istennek épp olyan téma volt, amivel kapcsolatban volt is erre lehetőség, így végül azt a nagyon nehéz tárgyat is sikerült teljesítenem.
Szakdolgozattémát viszont nem találtam. Vagyis voltak elképzeléseim, de nem tűntek megvalósíthatónak. Azt hittem, az ezév ápr. 7-i előadás segít majd. Pár napig úgy is tűnt, rálelkesedtem a témára. De csak pár napig. Aztán húsvét előtt már azt éreztem, valahogy már nem köt le annyira, mint az eddigi olasz dolgok, amikkel foglalkoztam. Pedig izgalmas, csak már motivációm sincs. Ennek a végén már nincs ott az, hogy na, ha megírom ezt az ötven oldalt, akkor esélyem lesz bekerülni a fordítóira. Ennek a végén csak az van, hogy na, ha megírom, akkor... nem történik majd az ég egyadta világon semmi azon kívül, hogy megírtam. Hisz nem járul hozzá a fordító jövőmhöz sem, és különben sem ez a mesterszak volt az eredeti célom.
Nagyon hálás vagyok az olaszos profjaimnak az évek alatt nyújtott sok segítségért, sokszor még lelki támogatásukért is. De a mesterképzéstől ezúttal szakdolgozat nélkül búcsúzom. Már csak egy dilemma maradt: mindezt valahogy nekik is meg kellene írnom...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Évösszefoglalóim. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Évösszefoglalóim. Összes bejegyzés megjelenítése
április 20, 2017
január 11, 2013
Ilyen volt 2012 - 2. rész
2012 Június: egy vegyes hangulatú vizsgaidőszak közepette aláírásommal csatlakoztam az ausztrál
Stand for Freedom
bennszülött jogi mozgalomhoz, és igazi fanatikusként a Facebookon, blogomon és egyéb eszközökkel próbáltam a környezetemet is rávenni, hogy írják alá a petíciót. A százezer aláírás viszont nem gyűlt össze jún. 18-áig (lehet akkor sem gyűlt volna, ha mindenki ír, akinek küldtem), így végül sajnos nem sikerült az akció...
Viszont az egyetemi vizsgaidőszakot ötössel zártam, ami sok önbizalmat adott azok után, hogy két vizsga megint volt előtte, ami nem volt a legfényesebb.. Dehát ez már csak így van, hol lent, hol fent! :)
2012 Július: ez az a hónap, amiről "Nemzetközi július" címen írtam, mert kétségkívül az is volt, minden értelemben. 13-tól 27-ig rengeteg élményt szereztem a - hűvös, esős, de azért időnként egész nyárias - Németországban. A nyaralás előtt pedig ugye volt az ausztrál NAIDOC Week, amit az őslakosok tiszteletére rendeznek minden évben, és mivel mindent meg szeretnék tudni róluk, egy héten át folyamatosan dokumentáltam az ABC Extra lehető legtöbb NAIDOC műsorát.
Júliust még jobban élveztem volna akkor, ha az angolom is olyan, amilyennek végre lennie kellene, de hát ez még várat magára:O
2012 Augusztus: ettől függetlenül azért tettem egy középfokú próbanyelvvizsgát. Amiről kiderült, hogy élesben is meglett volna.De nem ugrottam bele az élesbe még, mert éreztem és mondták is, hogy a szókincsen még van mit csiszolni :)
Ezen kívül az olimpiát is egész szorgosan követtem, főleg az úszókat, a vízilabdát és a kajak-kenusokat. Fantasztikus teljesítményükből rengeteg erőt merítettem.
2012 Szeptember-november: ezekre a hónapokra az volt a mottóm: "Szakdolgozom, tehát vagyok." Azzal keltem, azzal feküdtem, így mást nem is tudnék írni most így hirtelen ezekről a hónapokról. Nem is szeretném nagyon részletezni, mindent megtaláltok róla a "Szakdoga" címke alatt.
2012 December: hát.. most erre mit írjak?.. Nézük csak.. á, már tudom!
Ezzel a hónappal végre véget ért 2012, hogy egy szebb, reménytelibb 2013-as év kezdődhessen:D
És el is kezdődött :)
Éljen 2013!
Stand for Freedom
bennszülött jogi mozgalomhoz, és igazi fanatikusként a Facebookon, blogomon és egyéb eszközökkel próbáltam a környezetemet is rávenni, hogy írják alá a petíciót. A százezer aláírás viszont nem gyűlt össze jún. 18-áig (lehet akkor sem gyűlt volna, ha mindenki ír, akinek küldtem), így végül sajnos nem sikerült az akció...
Viszont az egyetemi vizsgaidőszakot ötössel zártam, ami sok önbizalmat adott azok után, hogy két vizsga megint volt előtte, ami nem volt a legfényesebb.. Dehát ez már csak így van, hol lent, hol fent! :)
2012 Július: ez az a hónap, amiről "Nemzetközi július" címen írtam, mert kétségkívül az is volt, minden értelemben. 13-tól 27-ig rengeteg élményt szereztem a - hűvös, esős, de azért időnként egész nyárias - Németországban. A nyaralás előtt pedig ugye volt az ausztrál NAIDOC Week, amit az őslakosok tiszteletére rendeznek minden évben, és mivel mindent meg szeretnék tudni róluk, egy héten át folyamatosan dokumentáltam az ABC Extra lehető legtöbb NAIDOC műsorát.
Júliust még jobban élveztem volna akkor, ha az angolom is olyan, amilyennek végre lennie kellene, de hát ez még várat magára:O
2012 Augusztus: ettől függetlenül azért tettem egy középfokú próbanyelvvizsgát. Amiről kiderült, hogy élesben is meglett volna.De nem ugrottam bele az élesbe még, mert éreztem és mondták is, hogy a szókincsen még van mit csiszolni :)
Ezen kívül az olimpiát is egész szorgosan követtem, főleg az úszókat, a vízilabdát és a kajak-kenusokat. Fantasztikus teljesítményükből rengeteg erőt merítettem.
2012 Szeptember-november: ezekre a hónapokra az volt a mottóm: "Szakdolgozom, tehát vagyok." Azzal keltem, azzal feküdtem, így mást nem is tudnék írni most így hirtelen ezekről a hónapokról. Nem is szeretném nagyon részletezni, mindent megtaláltok róla a "Szakdoga" címke alatt.
2012 December: hát.. most erre mit írjak?.. Nézük csak.. á, már tudom!
Ezzel a hónappal végre véget ért 2012, hogy egy szebb, reménytelibb 2013-as év kezdődhessen:D
És el is kezdődött :)
Éljen 2013!
Ilyen volt 2012 - 1. rész
Elkészült a 2012-es évösszefoglalóm is.. hát.. tényleg nem az én évem volt, azt sajnos meg kell hagyni! Bár pozitívum, hogy januárban azért kaptam egy kis reményt az olasz fordítói képzésre, amiről olyan rég álmodozom, meg sok ausztrál felfedezés is volt, plusz egy kéthetes nemzetközi táborban is részt vehettem. Na de menjünk sorjában.
2012 Január: az év elején úgy tűnt, végérvényesen elbúcsúzom a 2011-es ausztráliai levelezőtársamtól, Christől. Ezt a döntésemet aztán majdnem egész évben bántam, de nem volt mit tenni, féltem, ha újra felvenném vele a kapcsolatot, miután összevesztünk, az csak bekavarna mindent.
De ami az egyetemet illeti: az év két sikeres vizsgával indult aminek hihetetlenül örültem. De voltak kevésbé sikeres vizsgák is, mint pl. a szociológia és a barokk irodalomtöri, de utóbbit júniusban javítottam, előbbit meg nem is akartam, mert csak általánosan kötelező tárgy volt. így jan. 25-től ismét tudtam egy kis időt szentelni Ausztráliának.
Sajnos a jan. 26-i Ausztrália Nap 2012-ben sem volt árvíz és ciklonmentes. Ez megint csak aggasztott, még akkor is, ha nem voltam ott... Viszont a hónap végén több bennszülött zenét és csapatot fedeztem fel, sőt 28-án a Yolngu Radiót is. Ennek a rádiónak az a különlegessége, hogy a sok Aborigin nevű rádióval ellentétben itt tényleg Yolngu nyelven beszélnek és énekelnek, elvétve hangzik csak el egy-egy angol közvetítés vagy dal. De ami angolul van, az is magukról az őslakosokról szól, nem pedig reklámokról. Szóval nekem nagyon tetszik, rengeteg élményt ad és örülök, hogy az internet révén hozzám is eljutott Magyarországra!
2012 Jan. 30-át is ki kell emelnem. Ugyanis ekkor tudtam meg, hogy elkeseredésre semmi ok, mert mégiscsak indul szakfordítói mesterképzés az egyetemen! Ez a hír olyan volt, mint egy álom. Még akkor is, ha később megtudtam, hogy mégsem olyan könnyű, mert az Angol Tanszék szervezi, ami miatt a fő szakirány az angol és csak második az olasz. De ez sem keserített el, hisz csak az derül ki belőle, hogy tényleg "olasztrál" a jövőm!:D Vagyis kicsit angol, kicsit olasz, de a kettő együtt mindenképp szép és több lehetőséget is ad, mint ha csak egy lenne.
2012 Február: hatalmas dilemmával indult, valahogy úgy éreztem, minden rám szakadt. Azzal kezdődött, hogy a Neptunban már megint nem tudtam felvenni rendesen az óráimat, mert kiderült, hogy tavaly, amikor ünnepélyesen átvettek olasz szakra, mégsem hoztak át minden kreditet. Ebből óriási kavarodás, kérvényezés, világból kifutni akarás, stb. lett. És mint tudjuk, a TO 2011-es ballépésének még most 2013-ban is iszom a levét...
De azért 2012 febr. 20-án elkezdtem a szakdolgozati fordítást. De mivel nem haladtam úgy, ahogy terveztem, márc. 30-ra meg már kész kellett volna lennem a hosszú tavaszi szünet miatt, így végül
2012 Márc. márc. 13-án eldöntöttem, hogy mégsem fogom leadni ápr. 15-én a szakdogát, helyette a következő félévben szép nyugisan befejezem és novemberben leadom,hogy januárban államvizsgázhassak. Na, ennek a tervnek is, tudjuk mi lett a vége, de akkor még ezt nem is sejthettem, mert a neptun itt is kavart és rossz kreditadatokat írt ki...
2012 Április: nyári programot kerestem, amikor egy barátnőm írt egy németországi nemzetközi ifjúsági táborról, amire azonnal lecsaptam és mázlimra még tudtak is fogadni, így júliusban egy felejthetetlen két hetet tölthettem el Hamburg közelében!
2012 Május: rá kellett jönnöm, hogy mégsem vagyok olyan tehetséges zongorista.. Ugyanis a másodévesek megkértek, hogy játsszak barokk-művet az olasz szakesten. El is vállaltam, gondolva, hogy könnyen felfrissítek egy Bachot vagy egy Händelt. De sajnos tévedtem, így végül nem tudtam játszani... De egyszer talán még bepótolhatom!
Folytatom mindjárt a beszámolót.
2012 Január: az év elején úgy tűnt, végérvényesen elbúcsúzom a 2011-es ausztráliai levelezőtársamtól, Christől. Ezt a döntésemet aztán majdnem egész évben bántam, de nem volt mit tenni, féltem, ha újra felvenném vele a kapcsolatot, miután összevesztünk, az csak bekavarna mindent.
De ami az egyetemet illeti: az év két sikeres vizsgával indult aminek hihetetlenül örültem. De voltak kevésbé sikeres vizsgák is, mint pl. a szociológia és a barokk irodalomtöri, de utóbbit júniusban javítottam, előbbit meg nem is akartam, mert csak általánosan kötelező tárgy volt. így jan. 25-től ismét tudtam egy kis időt szentelni Ausztráliának.
Sajnos a jan. 26-i Ausztrália Nap 2012-ben sem volt árvíz és ciklonmentes. Ez megint csak aggasztott, még akkor is, ha nem voltam ott... Viszont a hónap végén több bennszülött zenét és csapatot fedeztem fel, sőt 28-án a Yolngu Radiót is. Ennek a rádiónak az a különlegessége, hogy a sok Aborigin nevű rádióval ellentétben itt tényleg Yolngu nyelven beszélnek és énekelnek, elvétve hangzik csak el egy-egy angol közvetítés vagy dal. De ami angolul van, az is magukról az őslakosokról szól, nem pedig reklámokról. Szóval nekem nagyon tetszik, rengeteg élményt ad és örülök, hogy az internet révén hozzám is eljutott Magyarországra!
2012 Jan. 30-át is ki kell emelnem. Ugyanis ekkor tudtam meg, hogy elkeseredésre semmi ok, mert mégiscsak indul szakfordítói mesterképzés az egyetemen! Ez a hír olyan volt, mint egy álom. Még akkor is, ha később megtudtam, hogy mégsem olyan könnyű, mert az Angol Tanszék szervezi, ami miatt a fő szakirány az angol és csak második az olasz. De ez sem keserített el, hisz csak az derül ki belőle, hogy tényleg "olasztrál" a jövőm!:D Vagyis kicsit angol, kicsit olasz, de a kettő együtt mindenképp szép és több lehetőséget is ad, mint ha csak egy lenne.
2012 Február: hatalmas dilemmával indult, valahogy úgy éreztem, minden rám szakadt. Azzal kezdődött, hogy a Neptunban már megint nem tudtam felvenni rendesen az óráimat, mert kiderült, hogy tavaly, amikor ünnepélyesen átvettek olasz szakra, mégsem hoztak át minden kreditet. Ebből óriási kavarodás, kérvényezés, világból kifutni akarás, stb. lett. És mint tudjuk, a TO 2011-es ballépésének még most 2013-ban is iszom a levét...
De azért 2012 febr. 20-án elkezdtem a szakdolgozati fordítást. De mivel nem haladtam úgy, ahogy terveztem, márc. 30-ra meg már kész kellett volna lennem a hosszú tavaszi szünet miatt, így végül
2012 Márc. márc. 13-án eldöntöttem, hogy mégsem fogom leadni ápr. 15-én a szakdogát, helyette a következő félévben szép nyugisan befejezem és novemberben leadom,hogy januárban államvizsgázhassak. Na, ennek a tervnek is, tudjuk mi lett a vége, de akkor még ezt nem is sejthettem, mert a neptun itt is kavart és rossz kreditadatokat írt ki...
2012 Április: nyári programot kerestem, amikor egy barátnőm írt egy németországi nemzetközi ifjúsági táborról, amire azonnal lecsaptam és mázlimra még tudtak is fogadni, így júliusban egy felejthetetlen két hetet tölthettem el Hamburg közelében!
2012 Május: rá kellett jönnöm, hogy mégsem vagyok olyan tehetséges zongorista.. Ugyanis a másodévesek megkértek, hogy játsszak barokk-művet az olasz szakesten. El is vállaltam, gondolva, hogy könnyen felfrissítek egy Bachot vagy egy Händelt. De sajnos tévedtem, így végül nem tudtam játszani... De egyszer talán még bepótolhatom!
Folytatom mindjárt a beszámolót.
január 10, 2013
2011-es összefoglaló - 2. rész
2011 Július: egy nagyon kellemes, Debrecen közeli rokonoknál töltött melegrekordos hét után visszacsöppentem az itthoni hétköznapokba. De júl. 22-én olyasmi történt, amire nem is számítottam: Caltól megkaptam életem első mailjét Ausztráliából!!! Ettől kezdve már nem is láttam olyan szürkének a szervezetlen nyaramat és Cal révén napról napra közelebb éreztem magam Ausztráliához.
2011 Augusztus: ismét tettem egy frissítő rokonlátogatást, a hónap végén pedig tesómékkal sátorozni mentünk, ami szuper volt. Viszont ami Ausztráliát illeti: Cal még a hónap elején eltűnt, és amikor a hónap vége felé
megírtam egy versben a róla szóló nyári sztorit
egy napra rá bejött a képbe Chris, akivel kapcsban augusztusban még nem is sejtettem, mi vár rám:D
2011 Szeptember: kettős dilemmával indult. Az egyik az volt, hogy vajon hogyan állítsam össze az egyetemi órarendem úgy, hogy még jó is legyen:D a másik pedig az, hogy merjek-e válaszolni Chrisnek, nem fog-e ő is eltűnni... Az órarend végül úgy ahogy sikerült, (bár nem lett tökéletes), és végül Chrisnek is válaszoltam akkor, amikor Szanitól kaptam egy égi jelet. Ez a jel pedig egy cikk volt, amiből megtudtam,hogy 2011-ben Melbourne nyerte el a világ legélhetőbb városa-címet és a 10-es listán még rajta kívül 3 ausztrál város szerepel! De ami azt illeti, Szani sem él rossz helyen, hisz 2011-ben Toronto lett a negyedik :)
Szóval válaszoltam Chrisnek és így a szeptember lett 2011-ben a legszebb hónapom (aki csak most kapcsolódik be, a blogom "Mailezés a Föld körül"-címkéje alatt megtalálja az egész álomsztorit..:) meg a végét is:D
2011 Október: olasz diákok jöttek az egyetemre, akik révén két szuper partyzós estét élhettem át :) Chris mégokt. elején igazán Chris volt, aztán egyre nehezebb lett vele:D
2011 November: november elején két hetes hallgatás után hirtelen elkérte a postacímem, amit én hirtelen meg is adtam neki, de ha visszafordíthatnám az időt, nem tenném meg mégegyszer... Sőt, ha lehetne, kitörölném a mailfiókjából, úgy, ahogy 2012 január elején a sajátomból minden vele kapcsolatos dolgot...
Életem legszebb ausztrál élménye egyébként sem Chrishez kapcsolódik, hanem egy csodálatos ausztrál benszülött énekeshez, akit a misztikus 11. 11. 11-én fedezhettem fel :)
De novemberben sajnos egy hatalmas csalódás is ért az egyetemen: kiderült, hogy nem fog indulni olasz szakfordítói képzés az alapképzés után. Így napról napra kérdezgettem, mi lesz így a nagy fordítói álmommal? Hisz már 15 éves koromban eldöntöttem, hogy olasz szak- vagy műfordító szeretnék lenni, hát az nem lehet, hogy ne valósuljon meg!
2011 December: karácsony előtt, ahogy kutattam a jövőmet, felfedeztem egy nagyon jónak ígérkező fordítói lehetőséget. A Debreceni Egyetem olyan szakfordítói képzést írt ki, amiben egyszerűen minden benne van, az irodalmi nyelvtől a politikai és jogi nyelven át az orvosiig, tényleg minden! Egyetlen kis gond van vele: mégpedig az, hogy nem olasz, hanem angol. De lehet, hogy ez nem is gond, hanem jel? És akkor lehetséges lenne, hogy Ausztrália tényleg vár engem? :)
Ebbe olyan álomszerű belegondolni.. De úgy tűnik, tényleg bármi megtörténhet. Ha államvizsga után tényleg elvégezném ezt a sokoldalú angol fordítói képzést (persze nem rögtön, hanem előtte letennék egy középfokút angolból, mert az a képzés egyik alapfeltétele), a nyelv révén egész biztos, hogy minden eddiginél közelebb kerülnék a szeretett Ötödik Kontinenshez. Csak az a nagy kérdés, hogy vajon szeretem-e annyira az angolt, mint Ausztráliát?XD
Hát 2011 sok különös emléken kívül végül ezt a nagy kérdést is itthagyta nekem:D de erre szerintem csak úgy kb. 2012 októberében fogok tudni válaszolni. Akkor ugyanis már nyelvsuliba fogok járni angolra, mert a nyelvvizsgát mindenképp le szeretném tenni. Aztán, ha megvan, utána még eldönthetem, hogy tényleg megyek-e Debrecenbe vagy sem. A lényeg, hogy mindig csak előre!
És igen, ez az, amit 2011-ben tanultam: ha egy álmod nem valósul meg, az utat nyit egy másik álmod megvalósulásának. :) Még egy ok, amiért sohasem szabad feladni! Mindig,mindig csak előre!
2011 Augusztus: ismét tettem egy frissítő rokonlátogatást, a hónap végén pedig tesómékkal sátorozni mentünk, ami szuper volt. Viszont ami Ausztráliát illeti: Cal még a hónap elején eltűnt, és amikor a hónap vége felé
megírtam egy versben a róla szóló nyári sztorit
egy napra rá bejött a képbe Chris, akivel kapcsban augusztusban még nem is sejtettem, mi vár rám:D
2011 Szeptember: kettős dilemmával indult. Az egyik az volt, hogy vajon hogyan állítsam össze az egyetemi órarendem úgy, hogy még jó is legyen:D a másik pedig az, hogy merjek-e válaszolni Chrisnek, nem fog-e ő is eltűnni... Az órarend végül úgy ahogy sikerült, (bár nem lett tökéletes), és végül Chrisnek is válaszoltam akkor, amikor Szanitól kaptam egy égi jelet. Ez a jel pedig egy cikk volt, amiből megtudtam,hogy 2011-ben Melbourne nyerte el a világ legélhetőbb városa-címet és a 10-es listán még rajta kívül 3 ausztrál város szerepel! De ami azt illeti, Szani sem él rossz helyen, hisz 2011-ben Toronto lett a negyedik :)
Szóval válaszoltam Chrisnek és így a szeptember lett 2011-ben a legszebb hónapom (aki csak most kapcsolódik be, a blogom "Mailezés a Föld körül"-címkéje alatt megtalálja az egész álomsztorit..:) meg a végét is:D
2011 Október: olasz diákok jöttek az egyetemre, akik révén két szuper partyzós estét élhettem át :) Chris mégokt. elején igazán Chris volt, aztán egyre nehezebb lett vele:D
2011 November: november elején két hetes hallgatás után hirtelen elkérte a postacímem, amit én hirtelen meg is adtam neki, de ha visszafordíthatnám az időt, nem tenném meg mégegyszer... Sőt, ha lehetne, kitörölném a mailfiókjából, úgy, ahogy 2012 január elején a sajátomból minden vele kapcsolatos dolgot...
Életem legszebb ausztrál élménye egyébként sem Chrishez kapcsolódik, hanem egy csodálatos ausztrál benszülött énekeshez, akit a misztikus 11. 11. 11-én fedezhettem fel :)
De novemberben sajnos egy hatalmas csalódás is ért az egyetemen: kiderült, hogy nem fog indulni olasz szakfordítói képzés az alapképzés után. Így napról napra kérdezgettem, mi lesz így a nagy fordítói álmommal? Hisz már 15 éves koromban eldöntöttem, hogy olasz szak- vagy műfordító szeretnék lenni, hát az nem lehet, hogy ne valósuljon meg!
2011 December: karácsony előtt, ahogy kutattam a jövőmet, felfedeztem egy nagyon jónak ígérkező fordítói lehetőséget. A Debreceni Egyetem olyan szakfordítói képzést írt ki, amiben egyszerűen minden benne van, az irodalmi nyelvtől a politikai és jogi nyelven át az orvosiig, tényleg minden! Egyetlen kis gond van vele: mégpedig az, hogy nem olasz, hanem angol. De lehet, hogy ez nem is gond, hanem jel? És akkor lehetséges lenne, hogy Ausztrália tényleg vár engem? :)
Ebbe olyan álomszerű belegondolni.. De úgy tűnik, tényleg bármi megtörténhet. Ha államvizsga után tényleg elvégezném ezt a sokoldalú angol fordítói képzést (persze nem rögtön, hanem előtte letennék egy középfokút angolból, mert az a képzés egyik alapfeltétele), a nyelv révén egész biztos, hogy minden eddiginél közelebb kerülnék a szeretett Ötödik Kontinenshez. Csak az a nagy kérdés, hogy vajon szeretem-e annyira az angolt, mint Ausztráliát?XD
Hát 2011 sok különös emléken kívül végül ezt a nagy kérdést is itthagyta nekem:D de erre szerintem csak úgy kb. 2012 októberében fogok tudni válaszolni. Akkor ugyanis már nyelvsuliba fogok járni angolra, mert a nyelvvizsgát mindenképp le szeretném tenni. Aztán, ha megvan, utána még eldönthetem, hogy tényleg megyek-e Debrecenbe vagy sem. A lényeg, hogy mindig csak előre!
És igen, ez az, amit 2011-ben tanultam: ha egy álmod nem valósul meg, az utat nyit egy másik álmod megvalósulásának. :) Még egy ok, amiért sohasem szabad feladni! Mindig,mindig csak előre!
2011-es évösszefoglaló - 1. rész
Összehoztam egy kis összefoglalót a 2011-es évemről, hogy minden lényegeset egyben lehessen látni. Ilyet 2012-ről is olvashattok jan. 11-énél. Két részben teszem fel 2011-et, az első rész januártól júniusig tart. 2011 elég vegyes év volt, nézzük csak:
2011 Január: ekkor még teljesen biztos voltam benne, hogy 2011 két legnagyobb kedvencem, Olaszország és Ausztrália éve. Hogy miből gondoltam ezt? Egyszerűen történelmi okokból. Ugyanis 2011-ben volt 150 éves az egységes Itália, az 1901-ben kikiáltott Ausztrál Államszövetség pedig a 110. évfordulóját ünnepelhette. Gondoltam, nem lehet véletlen, hogy ez a két évforduló ugyanarra az évre esik. Ezért hatalmas reményekkel vágtam neki 2011-nek.
De sajnos már januárban nagy csalódás ért: az egyetemen két vizsgám is csak hármasra sikerült, ami miatt alaposan kiábrándultam a saját teljesítményemből. És ez még nem minden... Épp január 11-én, az egyik vizsgám után tudtam meg, hogy szeretett Ausztráliám nagy bajban van: a túlzott esőzések miatt Queensland államban (fővárosa a magyarok körében is népszerű Brisbane) árvíz tombol, több, mint 20ezer házkerült víz alá, a lakosokat menekítik, ahogy csak tudják, de ennek ellenére sokan el is tűntek. Na ettől kezdve igazi világvége-hangulatom volt, de bevallom, elsősorban nem az embereket féltettem, hanem Ausztrália különleges, pótolhatatlan élővilágát, ami épp az emberek miatt került veszélybe! Az aggodalmaimon az sem segített, hogy tudtam, az árvíz - egyértelműen - nem terjed ki az egész kontinensre. Tudtam, hogy a Nagy Korallzátonyt viszont igencsak érinti és ez nem hagyott nyugodni. És főleg, hogy az eső csak esett és esett, az árvíz átterjedt Victoria államra is és a hírekben még jan. 25-én is azt hangoztatták, hogy még további esőzések várhatók. De az ausztrálok nem is lennének igazi ausztrálok, ha ettől függetlenül nem ünnepelték volna meg jan. 26-án az Ausztrália Napot, amit a rádióikon keresztül tudtam követni. Na igen.. Úgy látszik, nincs az a tragédia, amin az ő "No worries!"-életérzésük ne kerekedne felül.
2011 Február: ennek a hónapnak az elején - nem az én hibámból - véget ért egy ötéves barátság. Elég nehezen dolgoztam fel, de igazából már 2010-ben is voltak jelek, amik ezt sugallták sajnos. Hát így alakult.
De ezen kívül 2011 februárja egy nagy kérdéssel is indult: vajon átvesznek-e az egyetemen magyarról olasz szakra, vagy sem? Már megvolt hozzá az ötven olasz kreditem a professzorok engedélyével és egy különlegesen szép tanszékvezetői ajánlással együtt - februárban már csak a dékáni válasz miatt izgultunk, de nagyon :) kétségbeestem, amikor még febr. 8-án sem érkezett válasz. De aztán febr. 11-én valóra vált az álmom :) amikor megtudtam a fantasztikus hírt, legalább egy percig nem tudtam megszólalni és könnyeztem az örömtől. Hatalmas kő esett le a szívemről :) A másodév második félévét tehát már olasz főszakosként kezdhettem!
De 2011 februárjához tartozik még valami, akarom mondani: valaki. Ez a valaki nem is lehetne más, mint Enrico, akiről azt hittem, ő az igazi, ő az az olasz pasi, akiről már 17 éves korom óta álmodozom. Hát, február végére végül is sikerült megértetnie velem, hogy nem, nem ő az!:O De az ő ismerettsége ettől függetlenül örök emlék marad.
Ami pedig Ausztráliát illeti: bár februárra az esőzések jórészt abbamaradtak, jött más, ami miatt még mindig nem lélegezhettek fel az ott élők. Február elején ciklon söpört végig ugyanazon a queenslandi területen, amit januárban elöntött az ár. Nyugat-Ausztráliában pedig bozóttűz tombolt. Alig tudtam elhinni, amikor a híradóban hallottam mindezt, majd megszakadt a szívem... Igen, tudom, ez már tényleg Ausztrália-fanatizmus felsőfokon, de nem tehetek róla...
2011 Március: e hónap 17-e Olaszországban nemzeti ünnep volt, amit, bár szintén lelkesen követtem az olasz rádió révén, azért annak jobban örültem volna, ha személyesen is ott lehetek. De sajnos erre nem volt lehetőség. Igazából furcsa is volt, hogy az anyanyelvi olasz tanáraink nem szerveztek nekünk valami jó kis tanulmányutat mondjuk a 17-ei hétre. Nem akarok telhetetlen lenni, de én a helyükben biztosan szerveztem volna vmit ;) bár egyikükkel már többször beszéltünk olaszországi tanulmányútról és ő mesélte, hogy már többször próbálkoztak, de a diákok többsége anyagi okokra hivatkozva nem tudott részt venni benne... igen, ez mondjuk ismerős, engem is mindig mindenki ilyen érvekkel beszél le, ha szerveznék valamit...
Na de vissza a vidám dolgokra: márc. 28-án megszületett - először csak a Neon.hu oldalon - Olasztrália! Azt tudtam, hogy az olasz és ausztrál élményeim otthona lesz (ezért is kapta ezt az együttes nevet), de azt nem, hogy közel egy évig fogom vezettni a neon.hu oldalon. Arról pedig végképp nem is álmodtam, hogy ennek a bolondos blognak a révén olyan különleges embereket ismerhetek meg, mint Szani és JD. Az ő ismeretségük igazi ajándék, amit nem tudom, hogyan köszönhetnék meg. Bár a blogom vidámnak indult, azért volt néhány nehéz érzelmes bejegyzésem, amit könnyek között írtam, de Szani és JD kommentjei mindig visszaadták a mosolyom. Segítettek abban, hogy máshogy lássam a dolgokat és el tudjak igazodni az érzések erdejében. Szani és JD, nagyon nagyon köszönöm nektek! És Szani, neked külön köszönöm, hogy megalájkolod Olasztráliát és mindig erőt adsz a folytatásához!
2011 Április: megszületett
életem első akrosztikonos verse Ausztráliáról.
Az egyetemen pedig tartottam egy nagysikerű kiselőadást Velencéről olasz országismeret órán. Hiába, egyszerűen csak jó volt a könyv, amiből készültem rá!:D és április valahogy az egyetemen szerzett barátaimhoz is közelebb hozott, mert a sulis életen kívül egy szuper szombatot is együtt töltöttünk.
2011 Május: a hónap elején érzelmi viharok minden mennyiségben... nehezen dolgoztam fel, hogy az ikertesómnak lett egy fantasztikus barátja, akivel egy hónapos ismeretség után Mallorcára utazott egy hétre. A májusban kezdődött irigykedésem azóta is tart és csak akkor lesz vége, ha nekem is lesz egy barátom, akivel én is boldog lehetek.
Május vége felé fedeztem fel a StudentsOfTheWorldöt, a nemzetközi mélezős oldalt, aminek nagyon örültem: gondoltam egy új lehetőség arra, hogy "közelebb kerüljek" szeretett Ausztráliámhoz. De később, mint tudjuk ez az oldal szép és kevésbé szép napokat is szerzett nekem az év során.
2011 Június: az egyetemen egy újabb vizsgaidőszak, ami.. hát jobban is sikerülhetett volna, bár a legtöbb gondom főleg azzal a vacak fonetikával volt... De a fonetika hármason kívül egy másik nyelvészeti tárgyból még ötöst is sikerült szereznem :) azt a napot sosem felejtem el!:D És persze azt sem, hogy a csoptársaimmal két vizsgára is közösen készültünk fel, hülyéskedve, igazi barátokként, ami nagyon sok erőt adott.
Mindjárt folytatom!
2011 Január: ekkor még teljesen biztos voltam benne, hogy 2011 két legnagyobb kedvencem, Olaszország és Ausztrália éve. Hogy miből gondoltam ezt? Egyszerűen történelmi okokból. Ugyanis 2011-ben volt 150 éves az egységes Itália, az 1901-ben kikiáltott Ausztrál Államszövetség pedig a 110. évfordulóját ünnepelhette. Gondoltam, nem lehet véletlen, hogy ez a két évforduló ugyanarra az évre esik. Ezért hatalmas reményekkel vágtam neki 2011-nek.
De sajnos már januárban nagy csalódás ért: az egyetemen két vizsgám is csak hármasra sikerült, ami miatt alaposan kiábrándultam a saját teljesítményemből. És ez még nem minden... Épp január 11-én, az egyik vizsgám után tudtam meg, hogy szeretett Ausztráliám nagy bajban van: a túlzott esőzések miatt Queensland államban (fővárosa a magyarok körében is népszerű Brisbane) árvíz tombol, több, mint 20ezer házkerült víz alá, a lakosokat menekítik, ahogy csak tudják, de ennek ellenére sokan el is tűntek. Na ettől kezdve igazi világvége-hangulatom volt, de bevallom, elsősorban nem az embereket féltettem, hanem Ausztrália különleges, pótolhatatlan élővilágát, ami épp az emberek miatt került veszélybe! Az aggodalmaimon az sem segített, hogy tudtam, az árvíz - egyértelműen - nem terjed ki az egész kontinensre. Tudtam, hogy a Nagy Korallzátonyt viszont igencsak érinti és ez nem hagyott nyugodni. És főleg, hogy az eső csak esett és esett, az árvíz átterjedt Victoria államra is és a hírekben még jan. 25-én is azt hangoztatták, hogy még további esőzések várhatók. De az ausztrálok nem is lennének igazi ausztrálok, ha ettől függetlenül nem ünnepelték volna meg jan. 26-án az Ausztrália Napot, amit a rádióikon keresztül tudtam követni. Na igen.. Úgy látszik, nincs az a tragédia, amin az ő "No worries!"-életérzésük ne kerekedne felül.
2011 Február: ennek a hónapnak az elején - nem az én hibámból - véget ért egy ötéves barátság. Elég nehezen dolgoztam fel, de igazából már 2010-ben is voltak jelek, amik ezt sugallták sajnos. Hát így alakult.
De ezen kívül 2011 februárja egy nagy kérdéssel is indult: vajon átvesznek-e az egyetemen magyarról olasz szakra, vagy sem? Már megvolt hozzá az ötven olasz kreditem a professzorok engedélyével és egy különlegesen szép tanszékvezetői ajánlással együtt - februárban már csak a dékáni válasz miatt izgultunk, de nagyon :) kétségbeestem, amikor még febr. 8-án sem érkezett válasz. De aztán febr. 11-én valóra vált az álmom :) amikor megtudtam a fantasztikus hírt, legalább egy percig nem tudtam megszólalni és könnyeztem az örömtől. Hatalmas kő esett le a szívemről :) A másodév második félévét tehát már olasz főszakosként kezdhettem!
De 2011 februárjához tartozik még valami, akarom mondani: valaki. Ez a valaki nem is lehetne más, mint Enrico, akiről azt hittem, ő az igazi, ő az az olasz pasi, akiről már 17 éves korom óta álmodozom. Hát, február végére végül is sikerült megértetnie velem, hogy nem, nem ő az!:O De az ő ismerettsége ettől függetlenül örök emlék marad.
Ami pedig Ausztráliát illeti: bár februárra az esőzések jórészt abbamaradtak, jött más, ami miatt még mindig nem lélegezhettek fel az ott élők. Február elején ciklon söpört végig ugyanazon a queenslandi területen, amit januárban elöntött az ár. Nyugat-Ausztráliában pedig bozóttűz tombolt. Alig tudtam elhinni, amikor a híradóban hallottam mindezt, majd megszakadt a szívem... Igen, tudom, ez már tényleg Ausztrália-fanatizmus felsőfokon, de nem tehetek róla...
2011 Március: e hónap 17-e Olaszországban nemzeti ünnep volt, amit, bár szintén lelkesen követtem az olasz rádió révén, azért annak jobban örültem volna, ha személyesen is ott lehetek. De sajnos erre nem volt lehetőség. Igazából furcsa is volt, hogy az anyanyelvi olasz tanáraink nem szerveztek nekünk valami jó kis tanulmányutat mondjuk a 17-ei hétre. Nem akarok telhetetlen lenni, de én a helyükben biztosan szerveztem volna vmit ;) bár egyikükkel már többször beszéltünk olaszországi tanulmányútról és ő mesélte, hogy már többször próbálkoztak, de a diákok többsége anyagi okokra hivatkozva nem tudott részt venni benne... igen, ez mondjuk ismerős, engem is mindig mindenki ilyen érvekkel beszél le, ha szerveznék valamit...
Na de vissza a vidám dolgokra: márc. 28-án megszületett - először csak a Neon.hu oldalon - Olasztrália! Azt tudtam, hogy az olasz és ausztrál élményeim otthona lesz (ezért is kapta ezt az együttes nevet), de azt nem, hogy közel egy évig fogom vezettni a neon.hu oldalon. Arról pedig végképp nem is álmodtam, hogy ennek a bolondos blognak a révén olyan különleges embereket ismerhetek meg, mint Szani és JD. Az ő ismeretségük igazi ajándék, amit nem tudom, hogyan köszönhetnék meg. Bár a blogom vidámnak indult, azért volt néhány nehéz érzelmes bejegyzésem, amit könnyek között írtam, de Szani és JD kommentjei mindig visszaadták a mosolyom. Segítettek abban, hogy máshogy lássam a dolgokat és el tudjak igazodni az érzések erdejében. Szani és JD, nagyon nagyon köszönöm nektek! És Szani, neked külön köszönöm, hogy megalájkolod Olasztráliát és mindig erőt adsz a folytatásához!
2011 Április: megszületett
életem első akrosztikonos verse Ausztráliáról.
Az egyetemen pedig tartottam egy nagysikerű kiselőadást Velencéről olasz országismeret órán. Hiába, egyszerűen csak jó volt a könyv, amiből készültem rá!:D és április valahogy az egyetemen szerzett barátaimhoz is közelebb hozott, mert a sulis életen kívül egy szuper szombatot is együtt töltöttünk.
2011 Május: a hónap elején érzelmi viharok minden mennyiségben... nehezen dolgoztam fel, hogy az ikertesómnak lett egy fantasztikus barátja, akivel egy hónapos ismeretség után Mallorcára utazott egy hétre. A májusban kezdődött irigykedésem azóta is tart és csak akkor lesz vége, ha nekem is lesz egy barátom, akivel én is boldog lehetek.
Május vége felé fedeztem fel a StudentsOfTheWorldöt, a nemzetközi mélezős oldalt, aminek nagyon örültem: gondoltam egy új lehetőség arra, hogy "közelebb kerüljek" szeretett Ausztráliámhoz. De később, mint tudjuk ez az oldal szép és kevésbé szép napokat is szerzett nekem az év során.
2011 Június: az egyetemen egy újabb vizsgaidőszak, ami.. hát jobban is sikerülhetett volna, bár a legtöbb gondom főleg azzal a vacak fonetikával volt... De a fonetika hármason kívül egy másik nyelvészeti tárgyból még ötöst is sikerült szereznem :) azt a napot sosem felejtem el!:D És persze azt sem, hogy a csoptársaimmal két vizsgára is közösen készültünk fel, hülyéskedve, igazi barátokként, ami nagyon sok erőt adott.
Mindjárt folytatom!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)