Mesterszakdoga nélküli búcsú az egyetemtől

Amikor 2009-ben egyetemre mentem, végig az a cél lebegett a szemem előtt, hogy fordító leszek, miután befejeztem. Az alapképzés alatt sok jel volt, ami bizonyította, hogy nem lennék rossz fordító. Sokáig viszont úgy nézett ki, hogy a Pázmányon nem indul majd fordítói mesterképzés. Márpedig én mindenképp ott akartam folytatni. 2012 elején azonban fordult a kocka: azév januárja végén kiderült, hogy mégiscsak indul, viszont az angol is kell hozzá, mert az angol tanszék szervezi és ezért az olasz csak másodnyelv lehet. Ez nem szegte kedvem. Sőt, mivel abban az időben már aktívan ausztráloztam, még meg is erősített abban, hogy több, mint valószínű, hogy nemcsak az olasz az utam.

A siker érdekében még az alapszakos szakdolgozatomat is fordításból írtam. Reménykedtem abban, hogy ez számít majd, amikor a fordítói mesterszakra jelentkezem.

Sajnos nem így lett. De ami még rosszabb, hogy épp az angolon véreztem el mindkét alkalommal, amikor megpróbáltam bejutni. A 2013-as próbálkozásomnál nem volt felsőfokú angol nyelvvizsgám és így buktam egy rakás pontot. A 2014-esnél pedig csak egy fél volt, vagyis csak az írásbeli része, amire ugyanúgy nem kaptam pontot, mintha egyáltalán nem lett volna semmi. Egy világ omlott össze bennem.

Felvettek viszont az olasz irodalom és kultúra MA-ra. Épp nagynéniméknél voltam, amikor jött az sms. Nagynénim nagyon aranyosan örült a hírnek, majdnem sírva is fakadt. Én viszont örömkönnyek helyett krokodilkönnyeket sírva hívtam fel anyut, aki úgy vette fel a telefont: "Italiaustralia Per Sempre!" Amikor megtudta, hogy "még mindig csak Italia", meglepődött és elszomorodott, tudta, menynire szerettem volna a fordítóit, az angollal együtt is.

De ha annyira azt szerettem volna, hát miért jártam az olasz MA-ra? A válasz egyszerű: 2013-tól 2014 szeptemberéig "honvágyam" volt. Hiányoztak az olasz szakos professzoraim, nem akartam már otthon ülni. Meg különben is, hát azért az olasz még mindig olasz, akkor is, ha nem fordítói mesterképzés keretében hallom!

Szereztem is sok szép olasz élményt, amik miatt valahol úgy érzem, még meg is érte. Sőt, a kötelezően-szabadonválasztható tárgyak révén még nem olaszosokat is :) (de nem is ausztrálokat:O)

De az, hogy végül "lehet, hogy nem fejezem be a mesterszakot", 2015 áprilisában merült fel először, amikor olyan száraz nyelvészeti feladatot kaptam, amihez látóként kellett volna kutatni. Abban az évben azt a tárgyat nem is teljesítettem, csak tavaly. Akkor is úgy, hogy igazából PETIMTŐL jött az ötlet, hogy ha nem akadálymentes a feladat, hát írjak magáról az akadálymentesítésről. Hál. Istennek épp olyan téma volt, amivel kapcsolatban volt is erre lehetőség, így végül azt a nagyon nehéz tárgyat is sikerült teljesítenem.

Szakdolgozattémát viszont nem találtam. Vagyis voltak elképzeléseim, de nem tűntek megvalósíthatónak. Azt hittem, az ezév ápr. 7-i előadás segít majd. Pár napig úgy is tűnt, rálelkesedtem a témára. De csak pár napig. Aztán húsvét előtt már azt éreztem, valahogy már nem köt le annyira, mint az eddigi olasz dolgok, amikkel foglalkoztam. Pedig izgalmas, csak már motivációm sincs. Ennek a végén már nincs ott az, hogy na, ha megírom ezt az ötven oldalt, akkor esélyem lesz bekerülni a fordítóira. Ennek a végén csak az van, hogy na, ha megírom, akkor... nem történik majd az ég egyadta világon semmi azon kívül, hogy megírtam. Hisz nem járul hozzá a fordító jövőmhöz sem, és különben sem ez a mesterszak volt az eredeti célom.

Nagyon hálás vagyok az olaszos profjaimnak az évek alatt nyújtott sok segítségért, sokszor még lelki támogatásukért is. De a mesterképzéstől ezúttal szakdolgozat nélkül búcsúzom. Már csak egy dilemma maradt: mindezt valahogy nekik is meg kellene írnom...

Olasz idők következnek :)

De persze azért majd az ausztrálokról sem feledkezem meg:D

Tegnaptól viszont olyan olasz hangulatom van, amilyen már legalább egy éve nem volt. S hogy mi ennek az oka? Hát az, hogy tegnap újra benéztem az egyetemre egy fantasztikus előadásra, ami ihletet adott a mester-szakdolgozatomhoz is. Május 18-án lesz egy éve, hogy az utolsó órám ill. zh-m volt az egyetemen. Befejeztem mindent, meglett az összes tárgyam és kreditem, már csak az a fránya szakdoga és államvizsga hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen. Eddig szinte reménytelennek tűnt a dolog. Méghozzá annyira, hogy jóformán hallani sem akartam róla. Az okokról írok majd később.Mindenesetre, azért még most sem merem száz százalékra írni, hogy tényleg meglesz a szakdoga, de mindenesetre érzem, hogy a tegnapi előadás nem volt véletlen. Mert mégis, vajon mekkora a valószínűsége, hogy hirtelen épp az a professzor tart előadást nálunk, akinek az 1848-49-es olasz-magyar kapcsolatokról írt könyvét két éve olvastam és akihez ugyanennyi ideje készülök Debrecenbe?:D De végül, mivel nem érkeztem meg hozzá, hát eljött és a gondolatébresztő előadáson túl még beszélhettem is vele, fel is ajánlotta, hogy segít, amiben csak szükséges. Adott is forrást, amit ma már el is kezdtem tanulmányozni :)

Néha olyan érdekesen alakulnak a dolgok. Épp egy hete akartam írni, hogy lehet, nem nagoyn lesz már egyetemmel kapcsolatos bejegyzés itt, erre tegnap úgy jöttem haza, hogy á, dehogynem!:D Ennek örömére hoztam egy dalt, amit az olasz vendégeink sokat énekeltek, amikor egy-két hétre eljöttek hozzánk a téli egyetemekre. Ezért ez a dal mindig őket, ill. az akkori (2010-11-2012-es) olasz találkozókat, és a diákéletet fogja eszembe juttatni!


Még jó pár ilyen van, de ez volt talán a legjellegzetesebb. Ezt valahogy mindig az ő hangjukon hallom, amikor hallgatom. Sokat jelent nekem. Meg ezt az énekest amúgy is nagyon bírom, fogok tőle hozni mást is majd, amit le is fordítok.

P.s.: aztaaa, ennyi idő után még címkézni is fura volt ezt a bejegyzést! Valahogy furcsa, hogy nem az ausztrál címkék kerültek rá:O

Egyetemi és egyéb király hírek másodéves olaszmesterként :)

Mindenkitől ezer bocsi a sok-sok felkiáltójel miatt, de ezt a híráratot nem tudom máshogy közvetíteni :)

Most ez egy szárnyaló és rövid híradás :) először is: a héten megkezdődött élesben is a második évem az olasz mesterszakon! És olyan órarendem van, amilyen eddig még nem volt: csak háromszor megyek egy héten: kedden, szerdán és csütörtökön. így talán mégjobban be tudom majd osztani az időmet! Olyan jó volt tegnap újra találkozni mindenkivel egy hosszú nyár után! Ééés már van is egy kedvenc órám :) okés, igazából szinte minden az, hisz olasz szakról van szó. De van egy, amitől majdnem örömkönnyeket sírtam, amikor megtudtam, mirőlfog szóli. Ez nem is lehetne más, mint a csütörtöki szaknyelvi szeminárium, amiről azt hittem, szaknyelvek nyelvészeti elemzéséről fog szólni. Erre kiderült hogy szakszövegeket fogunk fordítani!!!!!!! Lesznek jogi, gazdasági, esetleg szociológiai és környezetvédelmi szövegek is! Az első két félévben panaszkodtam, hogy mennyire hiányoznak a fordítós órák és hogy milyen kár, hogy a nem-fordítói mesterszakon egyáltalán nincsenek. Erre kiderül, hogy mégis! Bárcsak minden álom így teljesülne!:D

Ja, és tegnap hazajövet találkoztam egy jó fej sráccal! Épp az úton mentem át, amikor megszólított. Először azt hittem róla, hogy szintén egyetemista, mert olyan intelligens kérdéseket tett fel azzal kapcsolatban, hogy nem látok. De aztán kiderült, hogy csak 17 éves!:D Kicsit beszélgettünk, utána hazajöttem "ebédelni" (du. ötkorXD), aztán még este is kihívott. Akkor már a kisöccsével jöttek, úgyhogy a játszótéren beszélgettünk. Szuper, hogy nem ijed meg a szememmel kapcsolatos helyzettől, inkább jobban meg szeretné ismerni, akárcsak Szandi. Viszont azt sajnálom, hogy csak tizenhét, mert igencsak megvan benne az a bizonyos pozitív dolog, amit én (a 2012-ben megismert Felix miatt, aki nagyon tetszett) "Felix-faktornak" hívok... Remélem, összefutunk még párszor :)

Eddigi "legötösebb" félévem

Az első mesterfélévem sokkal jobban sikerült, mint gondoltam. Alig hiszem el: három négyes és hét ötös:D Ilyen félévem még sohasem volt.

Pár emlékezetes vizsgáról azért írnék. Nem mindről, de párat jó, ha megemlítek. Ugye van az a szabály, hogy a saját szakos tárgyak mellett pár szabadon választhatót is fel kell venned más mesterszakokról, hogy meg legyen a 120 kredited. Minden szakon változó, hogy hány kreditet kell innen-onnan összevadászni, nekem olaszon 10-et kell. Először nagyon nem tetszett ez a szabály; de aztán tárgyfelvételnél megláttam a szabadonválaszthatók között a buddhizmust! Ennek annyira örültem, hogy már nem is tűnt olyan rossznak ez a rendszer. Az egyik kedvenc órám volt, a tanárnőt is nagyon megszerettem, a legtöbb olvasnivalót be is szereztem, hogy a lehető legtöbbet hozhassam ki az előadásból a vizsgán. Bár végül csak négyes lett, nem bántam meg, hogy felvettem. Lehet, hogy ez a négyes azt jelenti, hogy a megvilágosodásra még kicsit várnom kell:D Egyébként ez volt a félévben a harmadik vizsgám.

Az első szintén pont egy ilyen nemolaszos volt, a legnehezebb a szabadonválasztottjaim között: az egyházszervezet változásai a középkortól a 20. századig! Na ettől nagyon paráztam, féltem a tanártól:D túl szigorúnak tűnt, meg előadáson is bombázta a társaságot kérdésekkel. Pennek a bombázásnak persze semmi tétje nem volt, de akkor is feszengtem kicsit, mert a csoportban én voltam az egyetlen nem-töri-szakos. Márpedig a tanár kérdései általában olyanok voltak, amikre töri BA-s előképzettség nélkül nem lehetett válaszolni. De négyre így is tudtam, köztük kettő olasszal kapcsolatos is volt szerencsére. Ezt az egyházszervezet vizsgát januárra akartam hagyni és két olaszost tereztem volna decemberre helyette. De végül pont elsőnek kellett felvennem, mert mire feljutottam neptunra, már betelt a ajnuári egyházszervezetes időpont! Tiszta ideg voltam, dec 18 előtt alig aludtam éjjel, mindenen sírtam, etc:D de a vizsgán, mintha kicseréltek volna: sokkal határozottabban és összeszedettebben beszéltem, mint gondoltam, még magamat is megleptem. Olyan hamar meggyőztem a tanárt a tudásomról, hogy még csomó info bennem is maradt, amikor ő már az ötöst véste a vizsgalapomra :) a tételen kívül volt egy könyv, amit csak félig tudtam elolvasni, mert a szkenneléssel nem boldogultam igazán és rettegtem, nehogy szóba kerüljön, erre még én hoztam szóba és még idéztem is belőle:D ez volt az eddigi legkülönösebb vizsgám, mégpedig épp saját magam miatt. Más élethelyzetekhez is simán erőt meríthetek belőle!

Az olaszosokkal is minden szuper volt. Mivel ott teljesen otthon vagyok, azok miatt nem is izgultam annyira. Na jó, csak a középkori és humanista irodalom miatt, de végül egy négyest ott is összehoztam. A többi meg tényleg gyerekjáték volt. Még a filmtörténet is, pedig Fellinivel elég szélsőséges a kapcsolatom (majd ezt még kifejtem):D na jó, persze nemcsak róla szólt:O

A szemináriumokkal is minden rendben volt.De egy valamit ünnepélyesen megfogadok így a következő félév elején: a beadandókat mostantól nem halogatom a végtelenségig, mert annak sosincs jó vége! A jegyeimen ugyan nem látszik a halogatás, de könnyebb szívvel megyek órákra, ha minden időben kész :)

A tavaszi félévre nem vettem fel szabadon választhatókat, így most csak olaszos óráim vannak :) Otthon, édes otthon!:D

Államvizsga-beszámoló - kicsit megkésve,de részletesen

Ma volt a diplomaosztóm, de rájöttem, hogy még az államvizsgáról sem írtam itt, úgyhogy most jön!

Jún. 20-án volt a várva várt olasz szakos államvizsgám. Már önmagában ez is hihetetlen, hisz egy évet csúsztam vele; először azért, mert későn kezdtem el a szakdolgozatot, aztán pedig, amikor már kész lett, kiderült, hogy kevés a kreditem. De egy újabb dolgos 12 kredites félév után végre eljött a várva várt jún. 20-i nap, amikor megvédhettem a szakdolgozatomat, amiről már januárban kiderült, hogy négyes lett!

Magamat ismerve azt hittem, hogy rosszul fogom viselni az államvizsga előtti napokat, nem lehet majd velem beszélni az idegességem miatt, félóránként sírva fakadok, ilyesmik. Mert pl. érettségi előtt ez volt és gondoltam, ha attól így beparáztam, akkor egy sokkal komolyabb államvizsgától főleg.

De szerencsére tévedtem! Teljesen jól éreztem magam előtte, még egy nappal előtte is, nyugisan frissítgettem a fejemben a 30 tételt, amiket a jegyzeteimből és az évek során használt szakirodalomból dolgoztam ki. Halkan-hangosan, mikor hogy esett, és jó érzés volt, hogy a tételek még egy nappal előtte sem kavarogtak a fejemben, inkább csak röpködtek. Ami ugye jó jel és emiatt meglepően nyugodt maradtam. Sosem gondoltam volna - de a környezetem sem - hogy ilyen jól fogom viselni az államvizsga előtti napokat!

Jún. 20-án reggel kezdtem csak parázni. Furcsa, mert érettséginél pont fordítva volt: addig paráztam, reggel meg már nem. Érettséginél aznap reggel voltam olyan nyugodt, mint most az államvizsga előtti napokban. Igazából ott kezdődött a para, hogy mindenféle összefüggéstelen hülyeséget álmodtam róla éjjel. De az egyik nem is volt olyan összefüggéstelen, mert arról álmodtam, hogy már reggel van, csörög a telóm ébresztője, de én kinyomom, alszom tovább és elkések a saját államvizsgámról, amihez még a szakdogámat sem volt időm átolvasni. Na és ennek volt valóságalapja, mert a tételekkel tényleg felkészültem ugyan, de a szakdolgozatom átolvasását halogattam azon a címen, hogy úgyis én írtam, tudni fogom. És emiatt tényleg korábbra állítottam 20-án a telómat, mert hát igaz, hogy én írtam a dolgozatot, de azért az évszámok miatt jó, ha átnézem... Rendben át is néztem, átgondoltam, hogyan válaszolok majd a kérdésekre a védésnél, etc. De mégis paráztam, szédültem, minden bajom volt, mert mi van, ha valami mégsem úgy jön, ahogy elterveztem? De. 11-kor következtem én a vizsgázók sorában, de azt a 11 előtti utolsó negyed órát nem kívánom senkinek, az tényleg nagyon rossz volt.

De aztán, amikor eljött 11 óra, a védés nagyon jól sikerült, folyamatosan és választékosan beszéltem, amit a végén az értékelésnél ki is emeltek. A védés után még jött egy tétel; az olasz államvizsgán 30 tétel (10 irodalomtörténeti, 10 országismereti-történelmi-kultúrtörténeti és 10 nyelvészeti) közül bármi jöhetett, de olyan tétel is volt, ami egy egész félév anyagát sűrítette össze! Na ettől sokkal jobban izgultam, mint a védéstől. Nyelvészetit nem szerettem volna, gondoltam, inkább az első 20 közül jöjjön valami. Ezek közül is legeslegjobban a 12-eset szerettem volna, ami országismeret témakörben egy választott olasz város bemutatása volt. De végül nem a 12-es jött, hanem a 11-es, ami szintén országismeret, Olaszország hegységeit és vulkánjait kellett bemutatnom. Nem is lett volna semmi gond, ha nem izgulom túl; de mivel túlizgultam, olyan dolgok nem jutottak az eszembe, ami máskor simán, hisz Itália a szerelmem! Emiatt nagyon mérges voltam magamra és féltem, hogy ez a rövidzárlat mindent el fog rontani, amit eddig felépítettem. Könnyek között és erősen dobogó szívvel vártam az "eredményhirdetést" a szurkoló barátnőimmel. Amikor kb. egy óra múlva behívtak bennünket (10-en államvizsgáztunk, ezért telt ilyen sok időbe), ötödikként hangzott el az én értékelésem. Csupa széppel és jóval volt tele a szakdolgozatommal kapcsolatban és a védésről is, amiben külön kiemelték a választékos olaszságot! A tétel értékelésénél említették ugyan a bizonytalanságot, de mellette azt is, hogy ezt az izgalom okozta. Jó érzés volt, hogy ezt ők is tudták :) mint ahogy az is, hogy mindennel együtt végül az államvizsgám eredménye négyes lett! Hisz ez volt a tervem, az álmom és meg is valósult! Hatalmas kő esett le a szívemről! És csodálatos érzés volt, amikor a professzorok mindannyiunknak gratuláltak! A jún. 20-i napot sohasem felejtem el!

A diplomaosztóról is nemsokára írok, csak most még annyira hihetetlen, hogy én is átélhettem!

Utolsó kisvizsgák államvizsga előtt

Tegnap vizsgáztam az egyetemen is, Petrarcából és Boccaccióból. Ketten együtt hat kreditet tesznek ki, így jól jött, hogy ebben a félévben meghirdették őket és fel tudtam venni. És bár legfőképpen most tényleg csak a kreditszerzés volt a cél, jobban örültem volna, ha Petrarcát négyesre tudtam volna kielemezni a Laurájával együtt, de sajnos csak hármasra sikerült. Ami azért esett rosszul, mert Petrarcát valahogy mindig is szerettem, és ezzel a vizsgával úgy voltam, hogy a 13 tétel közül bármi jön, tudni fogom. Úgy is, ha nem ragaszkodom csak a megfogalmazott tétel szövegéhez, hanem inkább a háttérismereteimmel kiegészítve prezentálom, ami a fejemben van. Csak azzal nem számoltam, hogy ha egy konkrét verselemzést húzok, akkor ez a dolog nem igazán működik, mert ilyen elemzéseknél mégis jól jön a megfogalmazott tétel. Még akkor is, ha a verselemzés csak szívatás, hisz honnan tudná azt konkrétan bárki is, hogy mire gondolt a költő, amikor sok esetben még maga a költő sem tudja évek múlva, hogy mire gondolt épp akkor, amikor az adott verset írta?.O Ráadásul Petrarcát már meg sem lehet kérdezni, hogy tényleg úgy van-e, ahogy az elemzők írják,hisz jó párszáz éve már nincs is köztünk.

A legjobban az bánt ebben a jegyben, hogy sokkal többet tudok a költőről, a műveiről, gondolkodásáról, mint amit ennél a verselemzésnél elmondhattam róla. Sőt, sokkal jobban szeretem is, nemcsak hármasra:D Éppen ezért nagyon remélem, hogy időközben megtalálta a Lauráját ott fenn és a vizsgán elemzett canzone - még ha nem is teljesen azt mondtam, amit az elemzők írnak róla - elérte a célját :)

Boccacciótól két novellát mutattam be a Dekameronból. És látszik, hogy bármennyire is szeretem Petrarcát, mégiscsak inkább prózaértő alkat vagyok, mert a Boccaccio-prezentációra négyest kaptam. Végre egy jó hír is!:D

Na meg persze az is jó hír, hogy ezzel a két vizsgával végre az összes jegyem és hiányzó kreditjeim bekerültek az indexembe erre a félévre (a filozófia és az angol három-három kreditje már előbb megvolt) és így jövő héten vééégreee mehetek államvizsgázni! El sem tudom hinni, olyan régóta várom már és jövő héten teljesül! Most már csak amiatt izgulok, nehogy nyelvészeti tételt kapjak:D de ha mégis, azért csak menni fog az is! :)

Négyes lett a szakdogám!

Ahogy délelőtt ígértem, itt jönnek sorban az elmaradt beszámolók, először is a jan. 18-i és 29-i.

A cím ellenére nem a szakdogahírrel kezdem, de a következő bekezdésben ott mosolyog az is! De ugyanazon a napon, amikor ezt megtudtam, jan. 18-án még volt egy olasz irodalomtörténeti vizsgám az egyetemen.. Tudjátok, az, amelyiket tavaly nem tudtam felvenni a Neptunban, csak bejártam az órákra és mivel nem lehetett akor dokumentálni, nem is volt olyan nagy baj, hogy akkor júniusban nem sikerült.Felvettem hát szeptemberben, gondoltam, a dec.-januári vizsgaidőszakban összehozok belőle egy jó jegyet, amit már be is lehet írni a Neptunba. Bár rengeteget készültem rá, sajnos ismét csak hármas lett a vége.. Pedig most még a verset sem felejtettem el megtanulni, sőt, annyira átjárt a küldetéstudat, hogy a választható Leopardi-versek közül a leghosszabbat tanultam meg kívülről. Hát mondanom sem kell, jan. 3-a óta mindennap szavaltam, gyakoroltam, fényezgettem, persze a 10 tételről sem feledkeztem meg. De a vizsgán a tételek nem is nagyon jöttek ellő, mert miután elmondtam a verset, csak Leopardiról voltak kérdések, amiknek a nagy részére tudtam is válaszolni, mégsem volt mindez elég még a verssel együtt sem egy jó kis négyeshez. Na de félre a panaszkodást, az a jegy nem a világ vége, főleg, mert jó hírek is vannak ám itt!

Ugyanis még ugyanaznap, azaz jan. 18-án megkaptam a szakdolgozati bírálatomat, amiből kiderült, hogy négyes lett a szakdolgozatom! Hatalmas kő esett le a szívemről, nagyon jó érzés volt olvasni a bírálatot, nemcsak a jegy miatt, hanem amiatt is, mert többek között az állt benne, hogy a szakdolgozati fordításomat akár publikálni is lehetne! A könnyem is kicsordult, amikor először olvastam. Most már tudom: nem iába küzdöttem annyit ősszel! Csak jönne már június hamar, hogy államvizsgázhassak!:D

A januári olaszos államvizsga egyébként jan. 29-én volt. Bár majd megszakadt a szívem, azért elmentem rá, gondoltam, egész más úgy meghallgatni egy álamvizsgát, hogy már én is írtam szakdolgozatot. És tényleg :) nem bántam meg, hogy elmentem, mert bár senki sem írt az enyémhez hasonló témában, az ő védésüket hallgatva bennem is összeállt, hogy én hogyan fogok védeni júniusban, amikor már tényleg eljön az én időm is ) addig is: most nem az a lényeg, hogy januárban mégsem lehettem ott az államvizsgázók között, hanem, hogy négyes lett a szakdogám! Azért ez júniusra is sok erőt ad ;)

Egyetemi panaszáradat, már megint - vagy még mindig?:S

Nem, ez már nekem túl sok! Ahha, már megint panaszkodom, pedig már nem akartam, de ha nem teszem, mégjobban megőrülök. Hiába lett 2013, hiába fogalmazom meg elseje óta mindennap, h új év, új lehetőség, hiába hallgatom mindennap
Mark Schultz: All thing's possible (minden lehetséges
c., ausztrál rádió révén felfedezett dalát - a kegyetlen, igazságtalan élet gondjai akkor sem hagynak békén.

Tegnap este 11-től éjfélig nem tudtam elaludni, mert azon rágódtam, hogy hiába teljesítek jól az egyetemen, hiába adok bele mindent, fejre is állhatok, akkor sem jutok ki ösztöndíjjal Velencébe, ebben az évben sem! És tudjátok, miért nem? Mert a drágalátos Tanulmányi Osztály nem hozta át időben a kreditjeimet magyar szakról, így néhány tárgyat nem vehettem fel időben, így hiába sikerültek ötösre, az előző két féléves átlagaimban nincsenek benne pont azért, mert a drágalátos TO miatt a drágalátos Neptun nem engedte meg, h felvegyem őket akkor, amikor ott volt az ideje! Így csak papírom van róluk, h ötösre sikerültek, de sem az Indexemben, sem a Neptunban, sehol nincsenek dokumentálva! Pedig ha dokumentálva lehetnének, ha a Tanulmányi Osztály annak idején komolyabban vette volna azt az átkozott kreditátvitelt, akkor 3,95-ös és 4,2-es átlag helyett mindkét félévem átlaga legalább 4,5-ös lenne és vígan mehetnék Velencébe, ahogy a többi zseni! Ez a legnagyobb igazságtalanság, hogy hiába dolgoztam 3évig lelkiismeretesen, hiába hoztam ki magamból mindig a maximumot, ilyen adminisztrációs szarságok miatt mégsem élvezhetem a kemény munkám gyümölcsét!

A saját teljesítményem kijuttatna Velencébe és ezt tudom. Csak az az átkozott Tanulmányi Osztály, na aaaaz nem tudja! És így nem is juttat ki, mert azoknak ott fogalmuk sincs semmiről, csak azért vannak, hogy megkeserítsék a keményen dolgozó diákok életét!

Csak tanulok, tanulok, tanulok és tanulok. Nap, nap után; mindenért ötször annyit dolgozom, mint mások. Azért is megtettem mindent, hogy a szakdogát időben le tudjam adni, hogy jan. 29-én államvizsgázhassak végre és megszabaduljak a Neptunos, TO-s kínoktól. De a TO még ebbe a tervembe is belerondított: "nem engedhetjük addig államvizsgázni, amíg a kötelező 180 kredit helyett Önnek csak 170 kreditje van. Az államvizsgára való jelentkezését vissza kell vonnom, a hiányzó 10 kreditet kérem gyűjtse össze a következő félévben." Ahha, és előbb nem lehetett volna szólni, mondjuk még nov. 15-e (szakdoga-leadási határidő) előtt? Akkor talán nem güzültem volna úgy, mint a hülye,hogy leadjam időben, mert tudtam volna, hogy ráér, mert államvizsgázni a tervezett 2013 helyett úgyis csak vmikor 2040-ben fogok. Talán... de még az sem biztos, mert lehet, h a Tanulmányiosztályon akkor már nem fogják elfogadni a 2012-ben írt szakdogámat és újat kell majd írnom. Még akkor is, ha az illetékes professzorok elfogadnák, nem fog számítani, mert csak az számít, amit a TO meg a Neptun mond. A szabály az szabály. De csak addig, amíg a diákokba kell belekötni. Amint róluk van szó, a szabályok mindjárt jelentőségüket vesztik. Ha ez nem így lenne, akkor
- a kreditjeim is időben átkerültek volna a megfelelő helyre, az olasz szakomra,
- cécó, szenvedés és kérvények nélkül fel tudtam volna venni időben mindent, amihez hivatalos olasz szakosként jogom lett volna,
- és így az átlagomba is beleszámíthatott volna az összes ötös,
- így nemcsak Velencébe juthattam volna el az egyetemmel, hanem még kredithiányom sem lenne,
- mert mindent egyben láttam volna, nem lett volna minden össze-vissza, ahogy most volt és tudtam volna követni, h hány kreditem van.

Jesszus, ez túl jól, túl logikusan is hangzik, hát miből gondolom, hogy megtették volna? Le is esett volna az aranygyűrű az ujjukról, ha nem törik össze az álmaimat, ha nem tesznek értelmetlenné mindent, amin eddig dolgoztam, ugye?...

Velencei vigaszdíj! - ugye összejön?

Bár pénteken azt írtam, most egy ideig nem írok az egyetemről, mert annyi csalódás ért vele kapcsban, hogy sztrájkolok, most mégis meg kell osztanom valamit. Egy időben úgy volt, hogy amiről itt a blogon írtam, az legtöbbször össze is jött, így remélem, most is így lesz. Rám férne már!

Nos arról van szó, hogy kiírtak az egyetemen egy pályázatot, aminek a keretében 2013 májusában két hétig ösztöndíjal Velencében lehet tanulni. Ezt már erre az évre is kiírták, tavaly pályáztam is, csak mivel nem volt elég jó a tanulmányi átlagom, így lecsúsztam róla. Idén viszont újra meg fogom próbálni és bízom abban, hogy a legutóbbi két félévem áltaga kijuttat Velencébe két hétre! Tavaly sokat bosszankodtam, hogy nem igazság,hogy csak zseniknek írják ki ezt a szuper lehetőséget, és olyanok, akik már voltak az egyetemmel Itáliában, kijutottak, én meg nem. Pedig annyira az én átalgaim sem voltak rosszak, bár volt benne egy 3,97-es is, valószínűleg az nem tetszett a bírálóknak. Idén viszont mindkét félévemé 4 egész valamennyi, így jobban reménykedhetek! Kérlek, drukkoljatok!

Igazából azért is reménykedem benne, mert szeretnék valami vigaszdíjat, amiért ebben a félévben mégsem államvizsgázhatok. Igen, ez volt az a dolog, amiről pénteken nem akartam írni. Hiába igyekeztem, hogy időben leadhassam a szakdogát, államvizsgázni mégsem mehetek januárban. Ennek az oka egész egyszerűen kredithiány.

Tudni kell rólam, hogy én eredetileg magyar szakról mentem át olaszra, és a szakváltási kavarodás miatt sohasem láttam egyben a kreditjeimet, mert sem az indexemben, sem a rendszerben nem szerepeltek helyesen. A program rosszul adta össze, emiatt éltem abban a tévhitben, hogy megvan a 180. De nov. 29-én hívott a tanulmányi előadóm, hogy sajnos vissza kell vonnia a jelentkezésemet az államvizsgára, mert a kötelező 180 kredit helyett összesen csak 170 van. Ez is csak velem történhet meg! Igazából igazságtalanságnak tartom, hogy a kreditmennyiség dönti el, hogy államvizsgázhatok-e, nem pedig az, hogy a szakos tárgyaimat már egytől egyig teljesítettem. Bár szakos tárgyból összesen csak 130 jön ki, ezt tudtam már régebben, csak azt hittem, hgoy a régi magyarszakom kreditjei kiteszik még azt az ötvenet, ami kell a 180-hoz. De tévedtem:S Így most nem elég, hogy az adminisztrációs hülyeségek miatt megint csúszom egy félévet, még azt sem tudom, mi a szöszt vegyek fel februárban. Azt hiszem, angolon nézek majd valamiket, lehetőleg olyanokat, amik nem vizsgásak. Az angolozás úgyis tervben volt továbbra is, igaz, nem egészen ilyen formában, dehát veszteni talán nem vesztek azzal semmit, ha nemcsak bejárok az angolokra önszorgalomból, hanem még kreditté is teszem őket:D Igen, ezt így is lehet nézni, viszont azért ott van bennem, hogy milyen jó lett volna most januárban álamvizsgázni annál is inkább, mert igencsak megdolgoztam azért, hogy időben leadjam a szakdogát. Ha kicsit előbb kiderül, hogy gond van a kreditekkel és emiatt még rá kell húznom egy félévet, akkor nyugodtan feladhattam volna a szakdoga-dolgot nov. 10-én, ahogy mérgemben egyébként is mondtam ilyet és akkor tényleg csak jövő áprilisra adtam volna be. Persze azzal megint csak nem vesztettem semmit, hogy most adtam be novemberben, legfeljebb az idegeskedést spóroltam volna meg magamnak, ha tudtam volna, hogy hiába adom be most, január helyett így is úgy is csak júniusban engednek államvizsgázni.

Dehát mostanában mindig közbejön valami olyankor, amikor már azt hiszem, célba értem. Éppen ezért most már olyasminek kell történnie, ami arról győz meg, hogy jó oldala is van ennek az egésznek. És ha ez a velencei álomlehetőség összejönne, az pont egy ilyen meggyőző érv lenne! Nagyon drukkoljatok, kérlek! Ez az utolsó reményem az elveszett egyetemista önbizalmam és az egyetemi élet iránti lelkesedésem visszaszerzésére!

Hát mi is lett a szakdogával? Na és velem?:D

Hát itt vagyok, majdnem egy hónapnyi hallgatás után, amiért mindenkitől elnézést kérek. Igazából azért hallgattam ilyen sokáig, mert gondoltam, minél több idő eltelik, annál biztosabb, hogy sikerül írnom a szakdogával kapcsolatos utolsó eseményekről egy nyugodt hangú bejegyzést. De sajnos, ahogy elnézem, a nyugodt hang még ennyi idő után sem jött össze, valahogy még mindig nem tudok indulatok nélkül írni a szakdolgozós időszakról.

Hogy mi történt nov. 10. óta? Hát, kezdjük ott, hogy miután aznap megírtam ide a "Minden szakdolgozó rémálma" c. helyzetjelentést, átzokogtam a napot. Mérgemben és bánatomban elhatároztam, hogy engem már nem érdekel, ha ennyi gond van azzal is, amire egyszer már azt mondták, hogy rendben, akkor legfeljebb halasztok még egy félévet és majd júniusban államvizsgázom. Ha ennyire nem akar összejönni ez a november 15-i leadás akkor sem, ha eddig mindent megtettem, akkor már kár is erőltetni.

Este viszont hírt kaptam a "mentorházból": végül a professzor átküldte megformázva a fordításom és pár dolgot még magyarosabbá is tett benne. Ettől a kő negyede leesett ugyan a szívemről, csakhogy kért, hogy írjak a fordítási nehézségekről elemzést. Igen, ezt már rég megírhattam volna, az igaz, de eddig nem kaptam ennyi kommentet és most,hogy láttam azokat a részeket a szövegben, amiket a tanár úr kicsit átjavított, új fényben tűnt fel előttem az elemzés gondolata is. És ez az új fény nem volt kevesebb, mint az ihlet fénye! Bár azért még mindig nagyon morcos voltam, mert még mindig az járt a fejemben, hogy az ihlethozó kommentek igazán jöhettek volna októberben is és akkor a fordítási elemzést is időben meg tudtam volna írni. Annál is inkább, mert nov. 11-ére valami egészen mást terveztem; pihenést, ausztrálozást, mindent, ami nem a szakdogával kapcsolatos. És nemcsak azért, mert nov. 11-e vasárnapra esett, hanem azért is, mert ez a nap életem
legszebb ausztrál felfedezésének
az évfordulója, amit nem szakdolgozós parával és körmöléssel szerettem volna megünnepelni. De sajnos, nem volt más választásom; de. 10-kor vettem egy nagy levegőt és könnyek között du. 5-re megírtam azt a nyavalyás elemzést, ami sokkal könnyebb volt, mint gondoltam és a kevés időhöz képest úgy érzem, jól is sikerült. Igazából ez már csak egy kis rövid, háromoldalas szösszenet volt; a szeptember 10-ére elkészütl fordítás 15, a novemberre elkészült történelmi háttérbemutatás és kutatás pedig 12 volt, szóval ez a kis valami már tényleg nem kellett volna, hogy ekkora gondot okozzon:D végül is nem is maga az elemzés okozta a gondot, csak az időzítése. Mindenesetre, miután az is kész lett, kezdtem elhinni, hogy még a végén tényleg le tudom adni a nov. 15-i határidőre a szakdogát.

És így is lett! Nem csak egyszerű reménykedés volt ez, hanem az utolsó percben mégis összejött! Bár a leadás előtti nap is elég zűrös volt, mert a 12 oldalas történelmi bemutatómra meg persze a vasárnapi elemzésre még azért vártam volna visszajelzést hétfőn és kedden, ezek viszont nem jöttek sajnos. Ebből szerdán még lett némi bonyodalom és félreértés, meg minden, amit el tudtok képzelni. Hát ezt rá is bízom inkább a képzeletetekre, nem részletezem, mert.. nem szeretnék senkit sem megsérteni.

Mindenesetre a sok bosszúságtól függetlenül nov. 14-én du. négy körül a majdnem három hónap alatt (február végét és március elejét is belevéve) született művem már egy nyomtatóval megáldott gépen várta, hogy kitörhessen a pendrive fogságából. De persze, ahogy azt már megszokhattuk, ez sem ment simán, a változatosság kedvéért most a nyomtatóval volt gond. Ez valahogy annyira jellemző volt az egész szakdolgozós időszakomra: mindig azzal az eszközzel volt gond, amire a legnagyobb szükségem lett volna; és ugyanez sajnos még emberekről is elmondható... Na, de végül sikerült a nyomtatás is. A bekötés volt az egyetlen dolog, ami miatt már nem aggódtam, ugyanis ez le volt szervezve egy nagyon kedves könyvkötő ismerősünkkel, akihez szerda este elvittük és csütörtök délutánra el is készítette. Nélküle biztosan nem tudam volna leadni nov. 15-én időben, mert a legtöbb könyvkötő egy hetet kér a megrendelőtől, nekem meg hol volt előtte egy hetem?:O

Egyszerűen földöntúli érzés járt át, amikor leadtam:D Hihetetlen volt,hogy bár sokszor voltam annak a határán, hogy feladom, mert nem bírom, a végén mégis sikerült időben leadnom! Aznap és az azutáni hétvégén aztán ünnepeltünk is ezerrel:D

Viszont sajnos ez az öröm megint nem lehet felhőtlen. És talán ez is az oka annak,hogy még ennyi idő után sem tudtam nyugodtabb hangon írni a szakdolgozatkreálás utolsó napjairól. De hogy miért nem felhőtlen a leadás öröme, arról majd inkább kicsit később, talán olyan január környékén írnék. Ugyanis annyira elkeserítő dolgot tudtam meg múlt héten, hogy azóta az egyetemről jóformán hallani sem akarok már. Furcsa, hogy ezt pont én írom, én, akinek az egyetem volt három évig a második otthona.. De az utóbbi hónapok sajnos nagyon átírták bennem ezt az életérzést. Szóval most egy ideig nem fogok az egyetemről írni, pihentetem, sztrájkolok, stb. Helyette viszont írok bármiről, ami foglalkoztat :) Mert ötletem van ám bőven ;)

Még1x bocsi mindenkitől a hosszú eltűnésért! Mostantól leszek!

Minden szakdolgozó rémálma

A bejegyzés alcíme: "A lassan ébredő mentor" Jönnek a szomorú részletek.

Bocsi mindenkitől, hogy már hetek óta nem frissültem, de egyszerűen minden időm és gondolatom ekörül a nyavalyás szakdoga körül forog. A gond csak az, hogy mégsem jutok vele egyről a kettőre, mert amikor már úgy érzem, jól mennek a dolgok és kezdhetek végre megnyugodni, valami garantáltan közbejön.

Kezdődött azzal, hogy az elején sem elég forrás, sem tanári visszajelzés nem volt az eddigi munkámról. A tanári visszajelzés dologba most nem is nagyon mennék bele, bár lényeges eleme a sztorinak, félek, ha leírom, olyanokat is írnék bele mérgemben, amik tiszteletlenek egy tanárra nézve. A lényeg az, hogy hosszas körözés után csak okt. 24-ére sikerült leszerveznem egy konzultációt. Akkor azt a hírt kaptam, hogy a fordításomban kevés a javítanivaló, és hogy a tanár úr egész elégedett vele. Azért öt-hat dolgot megbeszéltünk, beleértve a nehézségeimet is, amikről írtam már itt is. Azzal jöttem haza, hogy Wordben formázva küldjem neki vissza, hogy a lábjegyzetek a helyükre kerüljenek, legyenek benne azok a kiemelések, amik az eredeti olasz szövegben is, etc. Örültem, hogy tetszett neki, amit beadtam és meg voltam róla győződve, hogy valóban fordítónak születtem.

Egészen ma reggelig. Tegnap ugyanis jeleztem neki, hogy a formázást mégsem sikerült megkreálnom, mégpedig azért, mert amikor rámondtam, hogy a tesóm fog segíteni benne, azt hittem, csak a lábjegyzetekben megjelölt forráscímek betűtípusáról van szó és csak itthon derült ki, hogy az olasz szövegben a címeken kívül más si formázva van, amit csak egyeztetés után tudna megformázni, de mivel ő nem olaszos, így, hogy nemcsak a címek vannak, ez bonyolult. Mondtam a profnak, hogy emiatt aggódom, mert 13-án már ki szeretném nyomtatni. Kért, hogy küldjem el a megbeszéltek szerint javított verziót és ő a másodévesekkel, akiknek van ilyen órája, segíteni fog a formázásban és 13-ára meglesz.

Nos, tegnap elküldtem, és olyan választ kaptam, amit már sokkal előbb szerettem volna hallani, de akkor nem jött. Még okt. 11-én sem, amikor mailben csöndesen rákérdeztem, hogy mi történt a szept. 10-én beadott alkotásommal. Pedig akkor még megvalósíthattam volna azt, amit most hiányolt. Sőt, még okt.24-e után is, amikor végre összefuthattunk, csak akkor nem mondta. (hoppá, megígértem, hogy ilyeneket nem írok, de enélkül sajnos nem megy a sztori)

Szóval az történt, hogy most fedezett fel benne olyan dolgokat, amiket eddig nem. Legalábbis ez jön át abból a mondatból, hogy úgy látja, okt. 24-én csak beírtam, amiket megbeszéltünk, de más javításokat nem végeztem a szövegen -pedig kellett volna. És mindezt nov. 10-én, öt nappal a leadási határidő előtt tudom meg! Azt hiszem, ez a szitu, amiben most vagyok, minden szakdolgozó rémálma. Mert öt nappal a leadási határidő előtt jó esetben az ember már azt tervezgeti, hogyan, kivel köttesse be a műalkotását. Az ember ilyenkor már nem arra van felkészülve, hogy még kiderül az eddigiekről, amiket ráadásul már jó régen adott be, hogy javítani kell!

Én szept. 10-én egy olyan verzsönt küldtem el neki, amit 10-szer végigolvastam, tisztáztam, stb. A magam részéről 80%-ban rendben volt. Szept. 10-étől csak azt vártam, hogy ő, MENTORKÉNT, mondjon rá valamit. Míg volt idő, kritikát is szívesen fogadtam volna, hisz ezért választottam mentoromnak. De ő sajnos megfeledkezett rólam és amikor okt. 11-én írtam neki egy aggódó mailt, 17-én pedig felkerestem a fogadóóráján, még nem tudott nyilatkozni, hiába vártam a kritikát. És amikor élesben találkoztunk okt. 24-én, akkor elégedettnek tűnt és elkönyveltem, hogy ha a bemutató fejezet nem is lesz olyan jó, a fordítás legalább méltó lesz egy szakdogához.

És akkor, öt nappal a leadás előtt derül ki, hogy az sem? Vagy inkább: pont az nem? Mert egy nov. 5-i konzultáció szerint a nov. 2-án leadott 12 oldalas bemutató fejezet rendben! Csak nehogyma arórl is kiderüljön vmi, mert egyszerűen már megbolondulok!

Fogalmam sincs, mihez kezdjek most, mert egyszerűen már semmi kedvem és semmi önbizalmam az egészhez. Volt egy álmom, ami az elmúlt hetek alatt először összetört, aztán pedig rémálommá vált. Pedig én beleadtam mindent, amit csak tudtam, hogy minden rendben menjen, még akkor is, amikor senki sem volt mellettem, aki ért hozzá és segíthetett volna, tanácsot adott volna. De úgy látszik, a szorgalmam és az érdeklődésem önmagában mégsem volt elég.

Hát ennyi. Viszlát karrier.

Felejthetetlen fordító-kaland - ez egy életre szól!

Másodév első félévéhez kapcsolódik még életem legelső nagyobb terjedelmű és minden addiginál nehezebb fordítása is. Fordtech3-ból egy 17 oldalas olasz nyelvészeti szöveget kaptunk, ami tele volt hivatkozásokkal, zárójelekkel, szakszavakkal és persze tizenhét soros körmondatokkal. Hm, igen, a "honfitársak" már csak ilyenek :) ez még nem is lenne gond, csak sajnos annak a tanárnak, akivel abban a félévben fordítottunk, volt egy olyan elve, hogy egy fordítónak meg kell maradnia annál a formátumnál, amiben az eredeti szöveget írták, vagyis a magyar szövegben nem szabad széttagolni a 17 soros olasz körmondatokat. Hmm.. Ez azért elég jókis nehezítő elem... Mindenesetre bevallom, hónapokig dolgoztam vele, minden nap, amit rá szántam, úgy keltem fel, h na most kész lesz! De már amikor tizedjére futottam neki és még mindig volt belőle öt oldal, akkor az már "kicsit" engem is megviselt. Nov. 21-én vasárnap már zokogva ültem a gépnél, mert teljesen kiábrándultam a képességeimből. Anyunak mondtam is, hogy mindig azt hittem, a lehetetlen nem létezik, erre pont egy olasz szöveg formájában jön szembe velem! És ez fájt benne a legjobban, hogy olyasvalaminek tűnt, amit, bármennyit is dolgozom vele, nem lehet úgy megírni, ahogy szeretném. Pedig még pihentem is előtte, mert délelőttvolt egy film a tv-ben, a Koala a konyhában. Nagyon tetszett, a gond csak az volt vele, hogy kb. csak 10 perc játszódott belőle az Ötödik Kontinensen, a többi valahol Németország környékén lehetett. Tök ari volt Nick, a főszereplő ausztrál kisfiú, aki titokban átköltöztette Németországba a koalát. Kate sokáig azt hitte, h a koala Ausztráliában maradt, három napig nem is derült ki a valóság. Egyszer, amikor Nick kinyitotta a szobája ajtaját, az apukája orrát megcsapta az eukaliptuszillat és megkérdezte:
Te Nick, milyen illat van a szobádban?
Mire Nick édesen: Ááá, ez csak Ausztrália!:D
A másik kedvenc jelenetem, amikor a koala mégis előkerül és feldúlja a konyhát. Kate még mindig nem tud róla, de Nick apja végig őt szidja: az egész konyhámat, az egész életemet felforgatta ez a szőrös izé!
Mire Kate: Naaa, azért mégiscsak a fiáról beszél!:D:D:D
Ebből a filmből tudtam meg, hogy a halászlé Ausztráliában sem ismeretlen. Hm, igen, vannak mkég érdekes dolgok :)

Na, jól elkalandoztam. Szó szerint:D Na, most vissza a fordítás-sztorihoz: anyuval akkor azt beszéltük, h másnap próbáljak összedolgozni a többiekkel. Azt eltökéltem, hogyha 22-én sem sikerül befejeznem, akkor nem tudok rá több időt szánni, mert így is szinte csak a két nyelvészetre, kulturtörire meg fordításra készültem, Itáliatörire meg pl. nem, pedig abból is volt vizsga...

Anyu tanácsát megfogadva másnap megkérdeztem a csoptársaimat, hogy összedolgozhatnánk-e kicsit.Hát, a csajok nem értek rá, legalábbis ezt mondták. Mondták, h ne aggódjak, nekem legalább már a java kész, nekik meg még van belőle 16 oldal... Jaaaj, persze, hogy lenne, amikor ahét csütörtökére le kellett adni? Na, mérgelődtem egy kicsit, de mégis bent maradtam tovább az egyetemen, hogy legalább mentsem, ami menthető. És láss csodát, még aznap el is készült két oldal! Az utolsó másfél viszont tényleg nem ment már. Sajnáltam rá az időt. De olyan mérges és szomorú voltam, hogy nemcsak sírtam, de még káromkodtam is, pedig nem szokásom.

De tényleg nem volt már több időm. Annál is inkább, mert másnap, nov. 24-én kulturtöriből kiselőadást kellett tartanom. Viszont erre már alig tudtam készülni. Pedig igazából már nagyon vártam, hogy olaszul prezentáljak, csak amikor élesben össze is jött, akkor meg úgy éreztem, nem volt elég időm felkészülni. De végül megvolt még aznap a prezentációm és nem is volt olyan vészes, bár nagyon izguultam és így kihagytam pár dolgot... Amúgy Puccinit prezentáltam, akitől naturalmente Amore (értsd: Andrea Bocelli:D) is énekelt.
És óra után olyasmi történt, amire gondolni sem mertem volna: a tanárnő megkérdezte, van-e valami baj. Nagyon rám lehetett írva, hogy van:D bevallottam neki a fordításos dolgot és megengedte, hogy úgy adjam be, ahogy van, nem kellett megírnom az uccsó másfél oldalt! A többieknek meg csütörtök helyett 30-ára kellett leadniuk :)

Nem is gondoltam volna, hogy a leggázosabb helyzetben történni fog valami, amitől megkönnyebbülhetek! És azt sem gondoltam volna, hogy a fordításomra jó jegyet fogok kapni. De azt kaptam! Jan. 18-án kiderült, hogy négyes lett!

Szóval megérte azt a sok küzdelmet! És bár akkor nagyon mérges voltam, hogy miért kaptuk azt a száraz és hosszú nyelvészeti szakszöveget, amikor a szakdolgozati fordításomat írtam, rájöttem, hogy mégiscsak sokat köszönhetek annak a gyakorlatnak. Jó edzés volt a szakdogára, még akkor is, ha a szakdogatémám nem a nyelvészettel kapcsolatos!

Tényleg sokat tanultam ebből a gyakorlatból; annyira, hogy azóta, ha valami nehezebb fordítanivalóval állok szemben, mindig példaként áll előttem, hogy ha azt a hipernehéz szöveget le tudtam fordítani négyesre, akkor a lehetetlen tényleg nem létezik és ez is menni fog!:O ez a másodéves jövőépítő kaland sok erőt adott a szakdolgozati fordításhoz és szerintem a további karrierem során is sok erőt fogok meríteni belőle :)

Heti jóhír: a félévemmel minden rendben!

Annyira jó most minden! Tegnap, ahogy ránéztem a Neptunra, rájöttem, hogy nem is sikerült olyan rosszul a harmadévem második féléve, mint gondoltam :) a szemináriumokkal együtt összesen hat tárgy lett ötös! S hogy ez miért jelent olyan sokat? Nem azért, mert stréber vagyok, hanem mert tapasztalatból tudom, hogy egy jó átlag bármikor jól jöhet:D

S hogy nincs gond, azt csak tegnap óta tudom, mert csak mostanra kaptam meg mindenből a jegyem :) És ezzel együtt már azt is tudom, hogy az a bizonyos jún. 12-i szörnyű vizsganap, amiről múlt szombaton írtam, tényleg nem volt a világvége, még ha akkor úgy is tűnt! De most jöjjön akkor a beszámoló a sikeres vizsgáimról :)

Ahogy írtam, jún. 5-én volt a legelső, ami nem volt ugyan főszakos tárgy, viszont keresztény volt. Volt benne egyháztörténet, Biblia-ismeret, keresztény hagyományok ismerete, ilyesmik. S mivel ezek a dolgok sosem álltak tőlem távol, az első vizsgaötöst ebből a tárgyból szereztem.

Másnap, jún. 6-án abból a tárgyból mentem, amit az előző félévben nem tudtam felvenni és akkor nem is sikerült:D vagyis olasz barokk irodalomból. Izgultam most is, pláne, amikor kiderült, hogy nem azt a tételsort dolgoztam ki, amelyiket kellett volna. Persze az anyag ugyanaz volt, csak más címekkel, meg úgymond nagyobb felosztásban, tehát, míg nekem volt egy 12 kidolgozott tételből álló tételsorom, a vizsgán kiderült, hogy eredetileg nem is 12 van, hanem 20. Ez megint csak az én figyelmetlenségem volt: a 2012-es helyett a 2011-es tételsort néztem, amikor kidolgoztam őket. Ezért eléggé beparáztam az elején, de végül nem is volt olyan vészes, hisz semmi ismeretlen anyag nem volt, csak a tételcímek hangzottak máshogy. Így végül össze is jött egy négyes!

Ezután jött a jún. 12-i kétvizsgás rémálom, amiről már olvashattatok szombaton.. bár egy hármast az is hozott, ami nyelvészetből talán nem is olyan gáz :O

E négy vizsga után már csak az Újszövetség volt hátra jún. 15-én. Arra is az utolsó percig készültem, de valahogy kevésbé féltem tőle, mint az előzőektől:O és a harmadéves vizsgaidőszakomat jún. 15-én egy újabb ötössel zártam! A 12-i vizsgák után valóságos újjászületésként éltem át ezt:D úgy éreztem, visszanyertem az "ötösszerző képességemet":O de igazán csak tegnap éreztem úgy, látva a jegyeimet, hogy nincs gond és szégyellnivalóm sincs :)

A többi négy ötös mind szemináriumi jegy, köztük a latin is, amiből eredetileg csak a négyes volt a cél. De mivel nagyon szerettem a latint, azt is szerettem volna, ha a tanárnőben szép emlékek maradnának rólam. Így arra az időpontra, amikor órán kívül találkoztunk, készültem egy önszorgalmi "küldetéssel", ez hozta meg végül az ötöst. Alig tudtam elhinni, mert tényleg csak a négyes volt a cél, a "küldetéssel" csak azt szerettem volna kifejezni, hogy szerettem a latint, így sajnálom, hogy nem lehet több óránk; ha nem harmadéves lennék, hanem mondjuk első, biztosan jelentkeznék a következő féléves latinra is, mert egy álmom vált valóra akkor, amikor múlt szeptemberben tanári segítséggel kezdhettem tanulni ezt a nyelvet, amiből részben az olasz is született. Egy olyan tanárnőnek a segítségével, akire mindig is fel fogok nézni. Ő az angol-, olasz-, francia-, stb. tanárokkal szemben a latin révén olyasfajta tudásnak van a birtokában, amilyennek napjainkban már csak kevesen.

Így visszagondolva tehát a félévemre, nincs igazán rossz emlékem. Ami meg lenne jún. 12-éről, azt úgysem lehet még dokumentálni, úgyhogy az valójában nincs is!:O Szóval egy jól sikerült félév után csak annyit mondhatok, most már tényleg éljen a nyár! :)

Kaotikus júniusi vizsgaidőszak - miért pont velem történik?

Bár már kedden megígértem, hogy írok az ideji vizsgáimról is, csak most tudtam magam rászánni. Igazából kedd óta csak angolozás erejéig kapcsoltam be a gépet és a Bloggerre nem jöttem. Erről az angolozásról is írok mindjárt:D

De akkor most az ideji vizsgák... három jól sikerült, de kettő nem, így először annak a kettőnek az elmesélésével kezdem, hogy túl legyek rajta, aztán utána a jókról már könnyebb szívvel írok majd :)

Az első vizsgám (ami jól sikerült, így arról később írok) végül nem máj. 31-én volt, ahogy először terveztem, hanem jún. 5-én. Ez azért alakult így, mert ebben a félévben is volt két óra, amit nem tudtam felvenni a Neptunban, csak bejártam rájuk, így annak a két vizsgának nem is láttam az időpontját. Ez aztán félreértést okozott, mert úgy emlékeztem, h az egyik ilyen vizsgának a dátuma máj. 31. Mintha órán ezt mondták volna a csoptársaim és a tanárnő is:D de amikor írtam a tanárnőnek, kiderült, h májusra egyáltalán nincs is időpont abból a tárgyból (ami egyébként szintén olasz irodalomtörténet). Mérges voltam a rendszerre. Igazából abban reménykedtem, hogy ha már eddig sok gondot okozott, a harmadévem második féléve már nyugisan telhet, de ááá, erről szó sem lehet! Még hogy úgy veszed fel az óráidat meg vizsgáidat, ahogy a legjobb neked! Ezt a mesét ki találta ki? Mert tényleg csak mese; ez már a hatodik félévem az egyetemen és eddig még nem volt olyan órarendem vagy vizsgaidőszakom, amivel meg lettem volna elégedve.. A legtöbb esetben nem én döntöttem el, hogy mikor mit szeretnék felvenni, hanem a neptun. Csak tudnám, hogy csinálják azok, akik egyszerre két egyetemre is járnak!:S

Hát, nem volt mit tenni, újraterveztem a vizsgaidőszakom. Ez az újratervezés pedig pont úgy ütött ki, ahogy nem akartam: mivel 31-én nem mehettem, úgy alakult, h jún. 12-ére kellett besűrítenem két vizsgát. Az egyik irodalomtörit meg a nyelvészeti rémálmot, amitől amúgy is féltem. Hát komolyan mondom, rosszabbul már nem is járhattam volna! Azt hiszem, vizsgaidőszakban a legrosszabb dolgo, ami történhet az emberrel, az pont ez: két vizsga egy napra. Szívesen elkerültem volna, hogy így legyen, de nem volt más választásom, mert nem volt más időpont.

Így jún. 12-én úgy mentem az egyetemre, mintha kivégzésre mentem volna. Bár sok időm volt felkészülni, mégsem voltam biztos magamban. Bár az irodalomtörténetben azért bíztam, mert az sokkal közelebb áll hozzám, mint a nyelvészet. Úgy voltam vele, hogy abból egy négyes a cél, nyelvészetből viszont csak a túlélés.

De fordult a kocka; bár irodalomtörivel kezdtem, a nyelvészeti aggodalom iszonyúan kihatott a teljesítményemre. Beszéltem a tételről, amennyit csak tudtam, csakhogy úgy tűnt, a tanár úrnak és nekem is teljesen mások róla az elképzeléseink. Ráadásul volt még egy iszonyat hosszú vers is, amit el kellett mondani kívülről. Erről már a szemináriumon is volt szó, h ez lesz, csak nem gondoltam, h tényleg ennyire komolyan, pláne, hogy nyolcadik óta nem kellett verset tanulnom! Szerettem azt a verset, mégsem tudtam rendesen elmondani - pedig olaszul volt! Miért van az, hogy az olasz az egyik lételemem, mégsem tudom ezt bebizonyítani a vizsgán?

Végül bármennyire is próbáltam beleadni mindent, abban kellett maradnunk a tanár úrral, hogy mivel úgy sem lehet most dokumentálni, mert nincs felvéve a Neptunban, vizsgázzak újra akkor, amikor már lehet dokumentálni - vagyis a következő félévben. Hát én nem tudom, miért szúrnak ki velem mindig ezek az irodalomtörik, de ha emlékeztek, januárban ugyanez volt egy másik irodalomtörivel, a barokkal. Mázlimra az is ilyen nemrögtön-dokumentálós volt, így áthozhattam erre a félévre, és most persze sikerült (de erőrl mindjárt), csak basszus tényleg nem tudom felfogni, hogy miért van az, h úgy érzem, mindig mindent megteszek, hogy ne legyek az olasz szak szégyenfoltja, mégis sokszor beüt a mennykő. Pedig mégcsak nem si olyasmit kell tanulnom kötelezően, amit utálok, hanem olyat, amti még szeretek is és sok időt áldozok rá, hogy jó legyen, akkor mi a gond?

Ezután a rémálom után jött ugye a nyelvészet, ami szintén egy kínvallatás volt még úgy is, hogy igyekeztem olyan magabiztosnak látszani, amilyennek csak tudtam. Igaz, a tételben végül nem merültem el annyira, amennyire talán kellett volna, de a vallatás végül egy hármassal ért véget. Ezzel a jeggyel semmi gondom nem lenne, a száraz nyelvészetből ez nekem ideális, csakhogy nem tudok elszakadni a gondolattól, hogy az irodalomtöri meg nem sikerült és így az olasz szak szégyenfoltjának érzem magam. Ez most egy mély tüske így a harmadév végén, amitől jó ideig biztos nem tudok megszabadulni.

Talán az olasz iránti szeretet és a rá fordított sok idő már nem elég. De akkor mi kell még? Mert azt sem hiszem, hogy a képességeimmel lenne gond; persze nem vagyok zseni, de az egyetemre sem kegyelemből jutottam be, hanem egy majdnem kitűnő érettségivel (csak az angol lett négyes), jó féléves átlagokkal és egy 80%-os olasz nyelvvizsgával. Persze visszagondolva, ezeket azért jóval könnyebb volt ilyen eredménnyel teljesíteni, mint az egyetemi vizsgákat vagy szemináriumokat. De akkor is, be akartam bizonyítani a környezetemnek és persze magamnak is, hogy egyetemistának születtem. De ennyi kudarc után már egyre kevésbé vagyok biztos ebben...

De azért jó híreim is vannak még az ideji vizsgaidőszakról. Nemsokára írok azokról is, de, hogy ne menjek át teljesen ilyen "vizsgablogba", a következő pár bejegyzésben teszek egy kis kitérőt.

Hullámzó vizsgaeredmények - avagy világvége után reneszánsz

Itt még mindig a harmadév első félévi vizsgabeszámolók jönnek, de a januári vizsgáimról ez az utolsó bejegyzés. Nemsokára jönnek a mostaniak is, amikből az utolsó jún. 15-én volt.

2012. jan. 24. kedd - Világvége után reneszánsz
Ezzel a címmel lehet legjobban jellemezni a vasárnapomat és a hétfőmet. Ugyanis vasárnap megérkezett a várva várt mail az egyetemről, hogy be van írva a 16-i írásbeli vizsgajegyem szociológiából. Nos, ezt az üzit már hétfő délután óta nagyon vártam, viszont a jegyet, amit végül kaptam, már kevésbé. Bár sokat készültem rá, ebből az áltköt. tárgyból most nem számítottam ötösre, gondoltam, vagy négyes lesz vagy hármas - de kettes lett :( na, képzelhetitek, kb.másfél órán át zokogtam, h hogy szúrhattam el ennyire és hogy ez annyira rossz, h ki kéne javítani, de már egyszerűen nem bírnék rá több időt szánni! Ráadásul semmi garancia arra, hogy sikerül kijavítanom, főleg, mert, bár nem volt sok vizsgám, iszonyúan fáradt vagyok és nem tudnék már koncentrálni egy olyan tárgyra, ami ráadásul nem is az olasz szakhoz kapcsolódik, csak egyszerűen kötelező mindenkinek! De azért megnéztem, mikor lenne a javítási lehetőség: jan. 27-én.. Micsoda? Dehát akkorra én már pihenést terveztem, főleg az előtte lévő Ausztrália Napra!... De ezt most, úgy látszik, ellopta tőlem a tanulás. Pedig már egy éve várom, még akkor is, ha közvetlenül még nem tudok részt venni benne...

De aztán ebéd közben elkezdtem számolgatni az átlagom és rájöttem, hogy így is meglesz a 4,3. 4,5-nek mégjobban örültem volna, de a lényeg most akkor is az, hogy nem 3 egész valamennyi.. És ez a négyes átlag döntötte el, hogy csúnya jegy ide vagy oda, nem megyek javítani, mert úgysem főszakos tárgy, a jegyeimet meg nem húzza le annyira, hogy gond legyen! Hurrá, mégsem lopták el az Ausztrália Napomat!:O

Megkönnyebbülten ültem vissza az olasz tételekhez, amik a 23-i (hétfői) utolsó két vizsgámra kellettek. Az egyik reneszánsz irodalomtöri, a másik pedig barokk, és a kettőből összesen volt 24 tétel. Estére a reneszánszot biztosabbnak éreztem, mint a barokkot annak ellenére, hogy már egy ideje szorgosan készültem mindkettőre.

Éjjel borzalmasan kavarogtak a fejemben a tételek, ami nem egy jó jel.. ha röpködnek, az jó, mert akkor az aszt jelenti, hogy minden oké lesz, de a kavargás (amikor egyik tétel keveredik a másikkal, meg még a két korszak is), na az nagyon rossz jel. Félóránként felriadhattam, amikor meg aludtam, akkor is a vizsgát képzeltem oda.. Negyed hatkor már fenn voltam, mert nem bírtam tovább a kavargást és átolvastam mégegyszer mindent. Aztán irány az egyetem, lesz, ami lesz.

A vizsga 9-kor kezdődött és megnyugtatott, hogy előtte találkoztam azokkal a lányokkal, akik eddig mindig szerencsét hoztak. A reggel olyan hülyéskedésekkel telt, mint év közben, amikor nincsenek még vizsgák és ez segített legyőzni a félelmem egy részét.

De aztán megérkezett a tanárnő, és megkezdődött a barokk-vizsga. Azt a tételt húztam, amiben a korszak kedvelt irodalmi formáiról volt szó. A történelmi áttekintés és néhány fogalom jól ment, de aztán az igazi lényegnél valahogy elvesztem, mert egyszerűen hiába gondolkodtam, semmi több nem jutott eszembe a tételről. Gondoltam, ha az elején nem is jut eszembe, beszéd közben úgyis beugrik minden. De tévedtem, teljesen leblokkoltam és nem tudtam válaszolni a kérdésekre.. A két sikeres vizsga után úgy látszik, két balszerencséset kell túlélnem... Demiért, amikor annyit, de annyit készültem?!:S Igazi csődnek éreztem az egészet, főleg, mert ez a barokk irodalom nem áltköt. volt, hanem olasz, amit szeretek!

De egy vigaszom mégiscsak volt: év elején ugyanis roszszul vettem fel az irodalmat; az előadást, amiből most a vizsga volt, véletlenül nem vettem fel, csak a gyakorlatot, amiből pedig már év közben megszületett az ötös. És mivel az előadásra nem voltam felírva, ez azt jelentette, hogy sehol sem lehet dokumentálni ezt a szörnyűséget! Tehát nyoma sem lesz, hogy ott voltam a vizsgán, nyugodtan átvihetem a következő félévbe, amikor már úgyis mindent felveszek!

Olyan furcsa dolgok ezek. Annyit bosszankodtam, hogy rosszul vettem fel az irodalmat és hogy majd milyen nehéz lesz akkor felvenni, amikor hivatalosan nem hirdetik meg, etc.. most meg milyen jól jött mégis, hogy nem vettem fel!!

De a reneszánsz még hátra volt. Az pedig már dokumentálva lesz, bárhogy is sikerül, mert azt még sikerült felvennem. Már nem fűztem hozzá sok reményt, nagyon össze voltam törve és fáradt voltam. Egy barátnőm bátorított, hogy ne adjam fel és hogy készítsek vázlatot, amikor kihúzom a tételt, mert úgy sokkal könnyebb, de én ezzel a lehetőséggel nagyon ritkán élek, áltban vagánykodom, hogy a fejemben van minden.. (ahha perszeXD)

A barátnőmtől nagyon sok erőt kaptam és egy óra múlva könnyek nélkül mentem a reneszánszra. Ami valóban igazi ÚJJÁSZÜLETÉS volt nekem, mert olyan jó tételt húztam, hogy összejött egy négyes! :) ezt sohasem felejtem el! Egyik percről a másikra visszatért az önbizalmam és a jókedvem, a vizsga után mindenkivel vidáman beszéltem:D csak ne lettem volna annyira kimerült!

Hát íme a harmadév első féléves utolsó vizsgáim története.. Most itthon vagyok, és kipihenem a vizsgaidőszak fáradalmait :) ja, meg várom a következő félévet:D ami csak febr. közepén kezdődik.

Sikerhozó 2012

2012. jan. 17. kedd
Éééés igeeen! Az olasz dialektológia-vizsgával kapcsolatos terv jobban sikerült, mint gondoltam! Igazi meglepetés volt, hogy bár nyelvészet, mégis ötös lett!:D bár azért mázlim is volt, mert nem fonetikai elemzéses tételt kaptam, hanem olasz nyelvtörténetet, ami azért sokkal könnyebb és érdekesebb, mint a fonetika :) de jó érzés, hogy épp olasz dialektológiából lett az első 2012-es ötösöm!:D

Jan. 13-án pénteken pedig volt egy vizsgám Bibliaismeretből. Mint mindig, most is nagyon izgultam, főleg, mert teljesen ismeretlen volt a tanár, nem tudtam, hogyan osztályoz meg ilyenek. Bár az előadásokon nem tűnt ellenszenvesnek, szóval lehet, hogy nem kellett volna paráznom, de mivel vizsgák előtt különösen parás vagyok, ez most sem maradhatott el:D

Pénteken délelőtt 11-kor volt a vizsga, de én egész reggel szidtam magam, hogy hogy lehetek harmadéves létemre ilyen hülye, hogy minden vizsgára azt hiszem, hogy majd milyen könnyű lesz. Mindig az a jelszavam, hogy ha érdekel a téma, meg szeretem, akkor biztos semmi gond nem lesz vele. Ebben ringatom magam egész a vizsga reggeléig. A vizsga reggelén aztán azon sírok, hogy hogy is lehettem olyan bolond harmadéves létemre, hogy most is azt hittem, könnyű lesz. Dehát hogyan lehetne könnyű, ha egyszer van 17 db öt oldalas tétel, amit most mind tudni kellene, de én kettőt még most sem tudok, pedig már dec. 27-e óta gyúrok a vizsgákra? Hát tényleg, mi van, ha pont azt kapom, ami nem megy?:S

A tanár úr késett egy kicsit, de amikor megérkezett, hatalmas kő esett le a szívemről. Ugyanis épp két kedvenc tételemet kérdezte, ami nem volt más, mint Jeremiás próféta tevékenysége és a Biblia zsidó és keresztény felosztása! Hát mondanom sem kell, hogy ezzel meg is tudtam szerezni a második 2012-es vizsgaötöst! Alig tudtam elhinni :)

Amikor hazajöttem, át is aludtam a péntek délutánt, annyira megkönnyebbültem.

De aztán szombaton már készültem is a következő általánosan kötelező vizsgámra, a szociológiára, ami jan. 16-án hétfőn volt. Ez írásbeli volt, tételek nem is voltak, csak fogalmak, definíciók meg állítások. Még nem tudom, hogy sikerült, mert 200-an vizsgáztunk és még nincsenek eredmények, de remélem, nem lett nagyon rossz.. olyan túl jónak sem érzem, mert nem szántam rá sok időt és nem is kötött le annyira, mint az olasz dialektológia meg a Bibliaismeret, de azért jó lenne, ha egy hármas meglenne... Még úgyis hátra van két olasz jövő hétfőn, mindkettőnek ötösnek kell lennie, így az a hármas szociológia még bele is férne, nem rontana olyan sokat:D Az olaszokra aztán rákapcsolok vagy mától, vagy csak holnaptól, de akkortól már mindenképpen!:D

Újabb nyelvészkaland - avagy hogy született életem legnehezebb szemináriumi dolgozata?

A harmadévem első félévének egyik meghatározó élményét szeretném most megosztani. Ez most ugyan nem vizsgakaland, hanem egy nehéz nyelvészeti szemináriumi dolgozat születéséről szól. Ez a szemináriumi dolgozat egy meglepően jól sikerült dialektológiavizsga előzménye :)

2011. dec. 4. vasárnap
Életem legnehezebb házidogáját kellene most írnom, de az még várhat egy tíz percet. Annál is inkább, mert már kb. egy hónapja olvasok hozzá mindenfélét, de mégsem tudom összehozni és emiatt parázom (vagy parázok?:O) ezerrel:S hogy miért nem sikerül megírnom? Nos azért, mert nyelvészet a téma: a velencei dialektus története a középkortól a 18. századig; majd, miután a történetet ismertettem, elemeznem kellene egy 18. századi velencei dialektusban írt szöveget. Hogy hogyan? Fonetikai szempontok szerint! Meg kell állapítanom, hogy fonetikailag mi a különbség az irodalmi olasz és a velencei dialektus között. Na és épp ez az iszonyat nehéz, mert ha emlékeztek rá, a fonetika, meg a nyelvészet általában nem az erősségem:S És emiatt rájöttem, hogy saját gondolatot nem is nagyon tudnék írni a házidogába a témáról. Komolyan mondom, csak úgy tudnám összehozni a dogát, hogy fogom azt a nyelvészeti könyvet, ami a forrás és szépen kimásolok belőle néhány dolgot, amit fontosnak tartok a témáról. De ez akkora gáz! Még sosem kaptam olyan feladatot, amihez annyira nem értek, hogy nincsenek róla saját gondolataim. De ezt most tényleg olyannak érzem és megőrülök!

Amúgy.. egy kis sztori erről: tegnap valahogy úgy próbáltam összehozni valamit, hogy olvastam hozzá a nyelvészkönyvet meg az elemeznivaló szöveget, de amikor láttam, hogy saját gondolat valahogy nem tud születni a dologból, mindig átmentem a wordből egy bizonyos mappába a gépemen. Szöszmötöltem egy ideig ebben a bizonyos mappában, a youtube-linkek (amiket persze meg is nyitottam és jól elmerültem bennük) és más kriéjsönök között, reménykedve, hogy hátha mégis beugrik valami a dogával kapcsban. De hiába, nem jött semmi:O Akkor vissza a wordbe, megint olvasás ezerrel. De az volt a baj, hogy az előbb említett mappa tartalmáról valahogy mindig több minden eszembe jutott, mint a nyelvészeti worddoksiról. Így valahogy a doga nem is lett kész, még tegnap estére sem:O Nahát, de vajon miééért?

A poén itt jön: úgy nem is lehet kész az a fránya olasz nyelvészeti házidoga egyik percről a másikra, ha a gépem "MINDEN, AMI AUSZTRÁL" nevezetű mappájában keresem hozzá az ihletet!:D

2012. jan. 6. péntek
Egyik csoptársamtól jött egy mail, hogy a kedvenc tanárom üzeni, hogy mihamarabb küldjem el neki a velencei házidogám, különben nem lesz jegyem!

Igenigen, ez az a nyelvészeti doga, amiről dec.elején írtam, hogy olyan, mint valami lehetetlen küldetés, mert saját gondolatot nem is igazán tudok beleírni, hisz nem vagyok nyelvész. Így max ami saját lehet benne, az egy választott szöveg elemzése. Így aztán újra előjött a decemberi parázás, csak most 2012-es extrakiadásban, merthogy dec. óta már eléggé eltelt az idő, de hiába próbálkoztam, mindig közbejött valami. Legutóbb arra jöttem rá, hogy a screenie (screen reader általam kreált ausztrálos rövidítéseXD) nem igazán szereti a fonetikai jeleket. Így aztán én sem szerethetem őket,mert nem jönnek át úgy, ahogy kellene. De ezt a tanár úrnak nem mertem már mondani decemberben, igazából az uccsó óránkon (dec. 16) örültem, hogy nem került szóba a házidoga. Aztán jöttek az ünnepek és teljesen elszállt a nem létező ihletem. Na jó, azért a téliszünet alatt néha megszólalt a lelkiismeretem, de bevallom, most tényleg nem hallgattam rá... Azzal nyugtattam magam, hogy a vizsgákra készülök és ott minden oké lesz.

De aztán, amikor most szerdán jött ez a mail.. akkor bevillant, hogy ha nem lesz kész a házidoga, könnyen lehet, hogy még vizsgázni sem enged a tanár úr! Valódi vészhelyzet volt. Így csütörtökön minden erőmmel azon voltam, hogy összehozzak valamit, bármit, csak minél előbb elküldhessek egy hat oldalas anyagot a témában. És láss csodát, hirtelen azt vettem észre, hogy nemcsak olvastam azt a nyelvészeti könyvet, ami a forrás volt, hanem egyre több dolgot ki is tudtam emelni belőle, ami kellett a dogához!!! Így tegnap délutánra a dialektus története és bemutatása kész volt, már "csak" a szövegelemzés hiányzott. Estére be akartam fejezni az egészet, hogy elküldhessem, de nagyon nem ment:S így végül csak ma délután 2-kor született meg. Megkönnyebbülten elküldtem és fellélegeztem, hogy a lehetetlen tényleg nem létezik!

Hát.. mit mondjak? Kb. egy fél óra múlva már itt volt a tanár úr válasza és a kijavított dolgozat, ami pont olyan lett, mint amilyenre nyelvészetből számítottam, azaz hármas. Általában ilyenek a nyelvészeti jegyeim, így nagy meglepetés nem ért. Csak amiatt bosszankodom, hogy épp az ilyen nyelvészeti jegyek húzzák le az átlagomat és ezek miatt nem vehetek részt olyan életreszóló élményekben, mint pl. a májusi két hetes velencei lehetőség...

De ettől függetlenül úgy érzem, köszönettel tartozom a tanár úrnak, amiért nem zárt le egyessel, amikor nem küldtem be időre a dolgozatom, hanem még most, januárban is elfogadta. Azt hiszem, ezt legjobban úgy köszönhetem meg neki, hogy a hétfői (jan. 9-i) vizsgán a lehető legtöbb kérdésre jól válaszolok. :)

Egy leendő fordító - és az a fránya fonetika

Most ez az utolsó 2011-es beszámoló, holnap délelőtt a 2012 januáriak jönnek :) aztán, ahogy ígértem, este a mostaniak ;)
2011. jún. 29. szerda
Na, túléltem a fonetikavizsgát is.. Igaz, sajnos csak hármassal, de a fonetika olyan nehéz és száraz, hogy ebből a tárgyból már az ilyen jegynek is örülni lehet. Az mondjuk dühít benne, hogy nem nyelvésznek készülök, hanem fordítónak, mégis csomó időt rá kellett áldoznom olyasvalamire, ami, bár szintén olasz, a terveimet nézve egyáltalán nem hasznos.. mert egy fordítónak ki tenne fel olyan kérdést, h mi történik a hangképzőszervekkel, amikor az s hangot ejtjük? Vagy hogy hogyan csoportosítjuk a mássalhangzókat?

Az egyetlen dolog, ami miatt örültem annak, hogy mehettem vizsgázni, az az volt, hogy így legalább találkozhattam az olaszos csoporttársaimmal, barátaimmal még utoljára a félév végén, mielőtt mindenki belevág ebbe a fránya nyárba:D de valójában már most hiányoznak:O nem tudom, hogy fogom kibírni nélkülük szeptemberig...

Írnék azért erről az utolsó egyetemi napról pár mondatot, hogy megörökítsem. Reggel alig tudtam felkelni, ami azért volt furcsa, mert vizsgák előtt eddig mindig annyira izgultam, hogy nem is igazán tudtam aludni. Gondoltam,ez akkor annak a jele,hogy minden jól fog menni.

Most is a 7:20-as vonattal mentem, így már nyolc előtt ott voltam, akárcsak a legjobb barátnőm, akivel most is rengeteget hülyültünk, ez is segített, hogy oldódjon a hangulatom. Igaz, amikor 9kor megjelent a tanárnő, majdnem összeestem:D

Bementünk négyen a terembe (kb. olyan hangulatban, mintha kivégzésre mennénk:D) Egyik csoptársam mondta, hogy tényleg nagy szerencse kell, hogy átmenjünk ezen a vizsgán... na igen... pár perc múlva bejött a tanárnő és kiosztotta a tételeket: nála nem húzunk, hanem ő mondja meg, kitől mit szeretne hallani. Én épp azt a tételt kaptam, amire hétfő este olyan sokat gondoltam:D de annyira izgultam, hogy először mégsem ismertem fel a címe alapján és visszakérdeztem, h pontosan milyen fogalmak is vannak benne. Amikor a tanárnő mondott belőle két fogalmat, még örültem is, hogy épp azt a tételt kaptam - viszont ettől függeltenül, amikor rám került a sor, valahogy minden összezavarodott bennem és többször tévedtem, mint amennyiszer nem:S ez látszik a jegyen is... pedig mindent megtettem, hogy jobb legyen, dehát ez már csak ilyen. Na de nem baj, egy fordítói karrierhez úgysincs szükség a fonetikára! :)

Fél1re értem haza. Igazából maradtam volna tovább is az egyetemen, de ilyenkor már - érthető módon - nem nagyon van ott nyüzsi. És most itt a nyár! Milyen furcsa, hogy már nem kell készülnöm, mert minden vizsga megvan!:D

A vizsgaélmények folytatódnak

2011. jún. 2. csütörtök - második rész
A tanárnőtől háromnegyed 10 körül jöhettem ki, könnyezve a boldogságtól. A második vizsga olyan negyed 11 körül kezdődött a nyelvtani teszttel, amire 45 percünk volt. Ebben is volt egy pár mondatos fordítás és mint mindig, most is sokat hülyéskedtünk a csajokkal, miután kitöltöttük. A fordításban volt az a szó, h pókháló, ami vhogy egyikünknek sem jutott eszébe olaszul:D Erre én: "hát, vhogy most nekem is csak angolul jut eszembe... de tényleg,mostanában annyi minden eszembe jut angolul.." Mire Zsuzsi: "Na igen, te kis ausztrál!"XD Szakadtunk!

A nyelvtani teszt után jött a fogalommagyarázatos feladatsor, de sajnos a VESPA nem volt benne:O De azért nem volt annyira nehéz. Az utána következő fordítás viszont minden addiginál könnyebb volt - nem hiába készülök fordítónak!

Kis szünet után jöttek a szóbelik. Az olvasott szövegértésnél mindenki más szöveget kapott. Azt hittem, az enyém volt a legkönnyebb és nem tudnak majd olyat kérdezni róla, amitől zavarba jövök. A szöveg lényegét jól el is mondtam, viszont amikro szinonímákat kellett mondanom, pont az egyik oyan szóra kérdeztek, amit nem ismertem, viszont a lényeg megértésében nem zavart, mert csak egy töltelékszó volt. Ezen kívül volt egy szókapcsolat, amit izgalmamban kicsit magyarosan használtam. De ezt a két kis dolgot leszámítva semmi gond nem volt.

Végül a hallott szövegben, ami egy Tottival készült interjú volt, volt egy szó, amit négyen négyféleképpen értettünkXD De a többi kérdésre jól tudtunk válaszolni. A végén már úgy éreztem, nem is vizsgán vagyok, csak egy könnyed olaszos délutánon, mert tényleg nagyon jó hangulata volt az egésznek :)

Miután lement mind az öt vizsgablokk, a "zsűri visszavonult"XD vagyis a két anyanyelvi tanárunk átment a dipartimentóba, hogy mégegyszer átnézzék, amiket írtunk, hozzáadják a szóbeli eredményeinket, ecc - egyszóval összesítettek:D nevettem, mert ahogy elvonultak a tanárok, elkezdett szakadni az eső. De ahogy visszajöttek, el is állt:O de egész jó hírekkel jöttek vissza: az öt kisjegyből nekem egy négyes állt össze, amitől nagyon megkönnyebbültem,mert a nyelvtani tesztben nagoyn nem voltam biztos és azt hittem, többet ront rajta. A csajoké is nagyon jó lett, született egy ötös is :)

Délután fél öt körül értem haza, elég fáradtan, de nagyon boldogan :) nem hittem volna, hogy ez a kétvizsgás nap ilyen sikert hoz nekem:D az első, nehéz reggeli vizsga miatt azt hittem, rémálom lesz az a nap. De aztán mégiscsak álom lett! Ez egy örök és szép emlék!

Felejthetetlen vizsgaélményeim 2011-ből - avagy még a nyelvészet is túlélhető!

Ahogy még a "blogsztrájkom" előtt ígértem, nemcsak az ideji vizsgáimról írtakat osztom meg, hanem a tavalyiakat is. Egyrészt, mert már tavaly is volt blogom, - csak sajnos nem itt -, így már akkor írtam róluk, másrészt, mert sok szép emlékem kötődik ezekhez a vizsgákhoz. Tavaly három másodéves vizsgát örökítettem meg, 2012 elején pedig négyet a harmadév első félévéből :) ezek jönnek most, és holnap délelőtt; aztán holnap este aztán holnap este a második félév, vagyis amik most voltak :) de most akkor először vissza 2011-be!

2011. jún. 2. csütörtök - egy különös, kétvizsgás nap
A diákok rémálma, hogy egy napra két vizsgát kell felvenniük, mert úgy vannak az időpontok, hogy más választás nincs. Na én is átéltem egy ilyet, ez jön most :)

Az egyik vizsga egy nyelvészeti volt, amihez volt 12 tétel, de szerencsére a tanárnő megadta azoknak a fogalmaknak a listáját, amiket mindenképpen hallani szeretett volna a vizsgán. Így könnyebb volt kidolgozni a tételeket. Amikor itthon tanultam és már úgy éreztem, jól mennek a fogalmak, akkor már csak a listát néztem és hangosan mondtam a definíciókat. A vizsga előtt mégis iszonyúan izgultam, mert az egyik nyelvészetszemináriumi jegyem nem lett túl fényes ennél a tanárnőnél és már szerettem volna - úgymond - vmi nagyot alkotni:D hogy meggyőzzem őt is, h nemcsak hobbyból lettem olaszos, hanem komolyan is gondolom :)

Na de térjünk most át a másikra, ami nem volt más, mint egy nyelvi alapvizsga. Na, ez öt részből állt. Három írásbeli és két szóbeli feladatsor volt benne. Az írásbeliben ezek voltak: egy nyelvészeti teszt, fogalommagyarázat (minden témában, országismeretből, irodalomból, és persze nyelvészetből is), és egy irodalomtudományi szöveg fordítása olaszról magyarra. A szóbelinél pedig első körben kaptunk egy szöveget, amit szóban összefoglaltunk, majd a két anyanyelvi tanár kérdezett róla úgy, h pl. hogyan mondanánk másképp ezt és ezt a szót, ilyesmi. A szóbeli második körében pedig meghallgattunk egy interjút, voltak róla kérdések, amikre leírtuk a választ míg ment a szöveg és aztán kikérdezték a professzorok :) jól hangzik, ugye? Jó is volt! ;)

De azért a csajokkal (négyen mentünk csak az első időpontra) a nyelvtani teszt és a fogalommagyarázat miatt nagyon izgultunk. Ezért még pénteken írtam a csajoknak, hogy mit szólnának, ha hétfőn a vizsga előtt még összejönnénk kicsit átbeszélni a dolgokat. Két koleszos barátnőmnek tetszett is az ötlet, így hétfőn délben találkoztunk az egyetemen és nyomtuk este hétig:DD na jó, azért tartottunk egy háromnegyedórás pizzaszünetet is:D meg hülyéskedtünk is, és így sokkal könnyebb volt megjegyezni a fogalmakat :) estefelé már annyira készek voltunk:D Rájöttünk, hogy ha összeolvassuk az egyik öt pontból álló fogalom kezdőbetűit, akkor a VESPA jön ki belőle és erről könnyen meg lehet jegyezni magát a fogalmat isXDXD Hogy fáradtan miket találunk ki!:D Még másnap is ezen nevettünk és reménykedtünk, h ott lesz ez a fogalom a kérdések között.

Amikor hazajöttem, nyugodtnak éreztem magam, meg nagyon örültem, h olyan barátnőim vannak, akikkel tudtam együtt tanulni és emellett szuper délutánunk volt :) este fél11 körül ezzel a gondolattal aludtam el, de aztán olyan 1 körül felébredtem és kettőig csak forgolódtam: mindenféle definíció meg tétel kavargott a fejemben, de főleg az első vizsgámmal kapcsban. "Jajj, át kéne még olvasni.. de nem, akkor nem tudok felkelni reggel.. na de most aludni sem tudok!" -vhogy ilyen gondolataim voltak és végül 2kor feladtam a harcot, felkeltem és átolvastam mégegyszer a 12 tételt:D Ezzel kb. el lehettem 3ig, de utána is csak fél4kor tudtam elaludni. Tényleg bizonyítani akartam a tanárnőnél, de féltem, h bármennyire is szeretném, nem fog menni.

Reggel szomorúan és dobogó szívvel ébredtem. Végig arra gondoltam, miért voltam ilyen bolond, h egy napra bevállaltam két nehéz vizsgát. Annyira belemerültem ebbe, h majdnem elfelejtettem leszállni a vonatról az egyetemnélXD

7:50-re értem az egyetemre, így még tudtam egy kicsit hülyéskedni az egyik csoporttársammal, aki szintén mindig nagoyn korán ott van. A megmérettetés 9kor kezdődött (csak azért megyek mindig ilyen korán, hogy találkozhassam a barátnőkkel reggel meg hát.. a MÁV-ot ismerve semmi garancia nincs arra, h ha a 8as vonattal megyek, nem késem el a vizsgáról v az óráimról:D

Amikor megjelent a tanárnő, rögtön azt kérdezte tőlem: "vizsgázni jött?" Jaaj, hát ennyire érzi, h nem vagyok biztos a dolgomban?:DD "Azt tudja, hogy ez most egy rövid vizsga lesz" - tette hozzá. Mire én rögtön azt gondoltam, persze nem mondtam ki hangosan: "hát persze, hogy rövid vizsga lesz, hisz nem tudok semmit!"XD nagyon zavarban voltam:O Főleg, mert aznap egyedül vizsgáztam nála. de a tanárnőnek lehetett valami megérzése, hogy aggodalomra semmi ok, mert azt mondta: "Izgul? Jaj, dehát miért, amikor mindent tud?" - ez a bizalom meglepetésként ért:D lehet, h tényleg nem kell félnem tőle? Annál is inkább, mert ebből a tárgyból 4es lett a zh-m, és a vizsga azért rövidebb, mert az eredmény a zh-ra épül. És ha írni tudtam négyesre, akkor beszélni miért ne tudnék?:D

Na, megadta a tételt: a lexikológia témakörét, ami a kilences volt, én meg a nyolcasra jobban rá voltam hangolódva:D de hagyott egy kis időt, így össze tudtam kapkodni a fejemben lévő fogalmakat. Elmondtam róla négy dolgot, egész folyamatosan, még magamat is megleptem:D aztán ő még tett fel pár könnyű kérdést más tételből is. Egyszer kicsit megakadtam,mert nem jutottak eszembe a szókapcsolatok fajtái, de a többi jó volt. Mégis meglepődtem, amikor azt mondta a tanárnő: "nagyon szép volt a felelete, jelest adok!" Ez egy igazi "történelmi pillanat" volt, mert nála eddig még sosem tudtam ötösre teljesíteni nyelvészetből. Még a könnyem is kicsordult:D úgy éreztem magam, mint egy kalandor egy hosszú és nehéz feladat végén :) ez is teljesült! Az alapvizsga már meg sem fog kottyanni, az könnyebb - gondoltam :)

De hogy milyen is volt, azt egy következő bejegyzésben osztom meg, mert már így is hosszú lett ez az első:D végülis regényeset terveztem. Az is lett!:D