Megígértem, hogy fenn lesz a vers, amit pénteken írtam. Hát itt van, de tudnotok kell, hogy ez a legszigorúbb értelemben vett hangulatvers, a lelkem azóta már gyógyulóban van. Szóval annyira ne vegyétek komolyan, mert annyira keserű, hogy ha az az utolsó sor nem lenne a végén, nem is hinném el, hogy én írtam. De péntek éjfélkor tényleg így éreztem és még sikerélményt is adott, hogy versbe tudtam önteni a (nemcsak az angollal kapcsolatos, hanem az egész eddigi 2014-es) bánatom.
Éjféli hangulatvers a sötétben
"Viharzó lelkem disszonáns hangjai
engem most még aludni sem hagynak,
érkeznek a bánat s a gyász napjai:
búcsút kell mondanom álmaimnak.
Keserű csalódás az egész élet,
a boldogság csak ritkán kopogtat,
elveszítek minden lehetőséget,
s csak könnyezve keresem az okokat.
Hol csúszott el minden? Mindig kérdezem,
de a kegyetlen sors sosem felel,
válaszait talán nem is érthetem,
s hangomat végül könnytenger mossa el.
Reményeimet ellopta az angol
jövőmért zúdul könnyeim árja
bele kell törődnöm ettől a naptól,
hogy nem leszek még az "Év Ausztrálja"!
(írtam: 2014. máj. 9-én éjfélkor)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vers. Összes bejegyzés megjelenítése
május 11, 2014
július 18, 2013
Szomorkodom, tehát vagyok?
Vicces címe ellenére.. nos ez nem egy igazi olasztrál bejegyzés, ez csak a kőkemény valóság sajnos.. de hozok majd vidámabbat is, ígérem, csak most valahogy ezt is meg kell osztanom...
Ezt a szomorkás verset nem rég írtam. Igazából egész spontán jött, csak a státuszomat akartam frissíteni FB-n, de ahogy írtam, észrevettem, hogy több sor is rímel, így hát végül vers lett a bánatomból. Dehát ez már csak így van: néha a nagy művekhez épp bánat kell, mert sokszor az jobban inspirál, mint az öröm. Beethoven legszebb művei is életének legszomorúbb szakaszában születtek. Na jó, én nem vagyok művész, csak egy megtört lélek, de azért most ide is felteszem, ami júl. 5-én kreálódott és hogy miért, azt majd a végén...
Vissza szeretném kapni
minden elveszett álmomat és reményemet!
Hová tűnhettek el így?
Nem tudhatom, de a távolba vesztek,
S utánuk nem maradt más,
csak egy megtört lélek,
s egy sajgó szív.
Édes álmok, derűs percek:
most távolabb vannak, mint Ausztrália,
Ellopta s elnyelte őket a KEGYETLEN idő,
Sajgó szívvel csak azt kérdezem: ennyi csalódás után még mi jő?
Viszlát, édes álmok, szebbnél szebb remények,
kik most távolabb vagytok, mint Ausztrália,
pedig e déli föld belátható, eljutni is lehetséges oda,
viszont, oda, hol ti vagytok, álmok és remények,
nem juthatok el többé már soha.
(írtam: 2013. júl. 5-én)
Ha van esetleg a világon olyan ember, aki esetleg ide téved a blogomra és még el is olvassa ezt a verset, azt kérdezheti: 23 évesen nem vagy túl fiatal ahhoz, hogy így érezz? Jogos a kérdés, de sajnos az élettapasztalatom azt mondatja velem már ennyi idősen is, hogy nem.
Ennek a hatalmas elkeseredésnek az oka pedig nem más, mint az, hogy egyedül vagyok a világban. Kevés olyan ember van az életemben, akiket a barátaimnak mondhatok, pedig az egyetemen is rengeteg csoporttársam felé nyitottam, hívogattam őket ide-oda, próbáltam tartani velük a kapcsolatot egyetemen kívül is. De minden hiába, bár ott jól elvoltunk, ahogy véget ért egy-egy év és jött a nyár, mintha hallai sem akartak volna rólam. Nem vették fel a telót, mailekre sem válaszoltak, vagy ha mégis, akkor egy hónappal azután, hogy írtam nekik. De nem is kell, hogy a nyarat említsem, mert télen szilveszterezni sem tudtam elhívni őket: leráztak a pasijaikra hivatkozva.
Az egyetemen egyetlenegy igazi legjob barátnőm volt, de ő meg tavaly áprilisban kiment dolgozni Angliába. Először csak fél év volt betervezve, de annyira bejött neki ott az élet, hogy szeptemberben alig jött haza pár hétre, nem sokkal utána újra visszament. Aztán februárban is hazaruccant pár napra, majd megint vissza. Facen tartottuk a kapcsolatot, bár egyikünk sem volt fent gyakran, kb. háromhetente azért ütköztünk. És most júniusban, amikor kérdeztem, mikor jön, mert már nagyon-nagyon hiányzik, azt írta, júl. 21-én. De mindenképp be szeretne mutatni valakit nekem. Semmi komolyra nem gondoltam még akkor, persze nagyon kíváncsi lettem, ki lehet az a különleges ember, akiről így ír, de még akkor sem tudtam meg semmit, amikor áradoztam, hogy mennyire várom a találkozást. Aztán júl. elején jött a hidegzuhany: egy Facebook-event formájában. Ez pedig nem volt más, mint a kegyetlen valóság: egy esküvői meghívó! Amikor először megláttam, azt hittem, rosszul olvasok valamit, többször is nézegettem, hogy itt most tényleg az a szó áll, hogy "wedding", vagy csak félreértek valamit? De sajnos nem volt mit félreértenem...
És hogy miért írom, hogy sajnos? Hisz a legjobb barátnőm, aki megérdemelné, hogy örüljek a boldogságának. Ez így is van, csakhogy félek.. Félek, hogyha Angliába házasodik, ugye akkor biztosan ott is fognak élni, kizárt dolog, hogy Magyarországon rendezkedjenek be, ha már az esküvő Angliában lesz! Ebből pedig mi következik? Az, hogy ily módon közénk áll a távolság, nem tudunk összejárni olyan gyakran, marad a face meg a skype, ami azért nem egy stabil dolog, ismerem már az ilyen dolgokat.. arról meg nem is beszélve, hogy már az eltelt egy év alatt is borzasztóan hiányzott a barátnőm, de reménykedtem benne, hogy egy év múlva visszajön és minden a régi lesz. De ez az esküvő elvette ezt a reményemet is.
Tudom, önző vagyok, furdal is miatta a lelkiismeret. De mivel az összes legjobb barátnőm eltűnt, nem akartam, hogy vele is ez történjen, de félek hogy ez fog. Hisz már ott kezdődik, hogy az esküvő előzményeiből is kimaradtam, sohasem írta, hogyan ismerte meg a vőlegényét, milyen, mivel foglalkozik, vagy milyenek voltak a randik, etc. Pedig ezek olyan dolgok, amiket a barátnők gyakran elmesélnek egymásnak. És tudom, ha itt lett volna a közelben, egész biztos, hogy el is mesélte volna. Csak ha az ember távol dolgozik, pláne aupairként, ami elég kötött és értelemszerűen kevés idő jut mellette netezésre, akkor ez eléggé megnehezíti a kapcsolattartást. Én ezt teljesen megértem, nem is hibáztatom miatta a barátnőmet. Sokkal inkább az életet hibáztatom, amiért mindenkit, aki fontos nekem, eltűntet a közelemből!
Nos ez az egyik oka a fenti versemnek. A másik pedig.. áh, azt majd inkább máskor, most ennyi lament elég lesz...
Ezt a szomorkás verset nem rég írtam. Igazából egész spontán jött, csak a státuszomat akartam frissíteni FB-n, de ahogy írtam, észrevettem, hogy több sor is rímel, így hát végül vers lett a bánatomból. Dehát ez már csak így van: néha a nagy művekhez épp bánat kell, mert sokszor az jobban inspirál, mint az öröm. Beethoven legszebb művei is életének legszomorúbb szakaszában születtek. Na jó, én nem vagyok művész, csak egy megtört lélek, de azért most ide is felteszem, ami júl. 5-én kreálódott és hogy miért, azt majd a végén...
Vissza szeretném kapni
minden elveszett álmomat és reményemet!
Hová tűnhettek el így?
Nem tudhatom, de a távolba vesztek,
S utánuk nem maradt más,
csak egy megtört lélek,
s egy sajgó szív.
Édes álmok, derűs percek:
most távolabb vannak, mint Ausztrália,
Ellopta s elnyelte őket a KEGYETLEN idő,
Sajgó szívvel csak azt kérdezem: ennyi csalódás után még mi jő?
Viszlát, édes álmok, szebbnél szebb remények,
kik most távolabb vagytok, mint Ausztrália,
pedig e déli föld belátható, eljutni is lehetséges oda,
viszont, oda, hol ti vagytok, álmok és remények,
nem juthatok el többé már soha.
(írtam: 2013. júl. 5-én)
Ha van esetleg a világon olyan ember, aki esetleg ide téved a blogomra és még el is olvassa ezt a verset, azt kérdezheti: 23 évesen nem vagy túl fiatal ahhoz, hogy így érezz? Jogos a kérdés, de sajnos az élettapasztalatom azt mondatja velem már ennyi idősen is, hogy nem.
Ennek a hatalmas elkeseredésnek az oka pedig nem más, mint az, hogy egyedül vagyok a világban. Kevés olyan ember van az életemben, akiket a barátaimnak mondhatok, pedig az egyetemen is rengeteg csoporttársam felé nyitottam, hívogattam őket ide-oda, próbáltam tartani velük a kapcsolatot egyetemen kívül is. De minden hiába, bár ott jól elvoltunk, ahogy véget ért egy-egy év és jött a nyár, mintha hallai sem akartak volna rólam. Nem vették fel a telót, mailekre sem válaszoltak, vagy ha mégis, akkor egy hónappal azután, hogy írtam nekik. De nem is kell, hogy a nyarat említsem, mert télen szilveszterezni sem tudtam elhívni őket: leráztak a pasijaikra hivatkozva.
Az egyetemen egyetlenegy igazi legjob barátnőm volt, de ő meg tavaly áprilisban kiment dolgozni Angliába. Először csak fél év volt betervezve, de annyira bejött neki ott az élet, hogy szeptemberben alig jött haza pár hétre, nem sokkal utána újra visszament. Aztán februárban is hazaruccant pár napra, majd megint vissza. Facen tartottuk a kapcsolatot, bár egyikünk sem volt fent gyakran, kb. háromhetente azért ütköztünk. És most júniusban, amikor kérdeztem, mikor jön, mert már nagyon-nagyon hiányzik, azt írta, júl. 21-én. De mindenképp be szeretne mutatni valakit nekem. Semmi komolyra nem gondoltam még akkor, persze nagyon kíváncsi lettem, ki lehet az a különleges ember, akiről így ír, de még akkor sem tudtam meg semmit, amikor áradoztam, hogy mennyire várom a találkozást. Aztán júl. elején jött a hidegzuhany: egy Facebook-event formájában. Ez pedig nem volt más, mint a kegyetlen valóság: egy esküvői meghívó! Amikor először megláttam, azt hittem, rosszul olvasok valamit, többször is nézegettem, hogy itt most tényleg az a szó áll, hogy "wedding", vagy csak félreértek valamit? De sajnos nem volt mit félreértenem...
És hogy miért írom, hogy sajnos? Hisz a legjobb barátnőm, aki megérdemelné, hogy örüljek a boldogságának. Ez így is van, csakhogy félek.. Félek, hogyha Angliába házasodik, ugye akkor biztosan ott is fognak élni, kizárt dolog, hogy Magyarországon rendezkedjenek be, ha már az esküvő Angliában lesz! Ebből pedig mi következik? Az, hogy ily módon közénk áll a távolság, nem tudunk összejárni olyan gyakran, marad a face meg a skype, ami azért nem egy stabil dolog, ismerem már az ilyen dolgokat.. arról meg nem is beszélve, hogy már az eltelt egy év alatt is borzasztóan hiányzott a barátnőm, de reménykedtem benne, hogy egy év múlva visszajön és minden a régi lesz. De ez az esküvő elvette ezt a reményemet is.
Tudom, önző vagyok, furdal is miatta a lelkiismeret. De mivel az összes legjobb barátnőm eltűnt, nem akartam, hogy vele is ez történjen, de félek hogy ez fog. Hisz már ott kezdődik, hogy az esküvő előzményeiből is kimaradtam, sohasem írta, hogyan ismerte meg a vőlegényét, milyen, mivel foglalkozik, vagy milyenek voltak a randik, etc. Pedig ezek olyan dolgok, amiket a barátnők gyakran elmesélnek egymásnak. És tudom, ha itt lett volna a közelben, egész biztos, hogy el is mesélte volna. Csak ha az ember távol dolgozik, pláne aupairként, ami elég kötött és értelemszerűen kevés idő jut mellette netezésre, akkor ez eléggé megnehezíti a kapcsolattartást. Én ezt teljesen megértem, nem is hibáztatom miatta a barátnőmet. Sokkal inkább az életet hibáztatom, amiért mindenkit, aki fontos nekem, eltűntet a közelemből!
Nos ez az egyik oka a fenti versemnek. A másik pedig.. áh, azt majd inkább máskor, most ennyi lament elég lesz...
március 18, 2013
"Tavaszi tél havat áraszt.."
Gondolom, interkontinentális olvasóim - ha vannak - tudják, hogy az ideji márc. 15-e - lehangoló módon - hóviharos volt. Igazából egész héten, sőt már előtte való héten is folyton mondták az időjárásjelntésben, hogy ilyen lesz, de én valahogy nem tudtam és nem is akartam elhinni. Gondoltam, aki ezt elhiszi, az egy pingvin, nem lesz itt semmi, csak riogatnak, ahogy már annyiszor mindenfélével. De sajnos bejött, és bár ennek köszönhetően eléggé visszajött a téli világvége-hangulatom, azért mégis hálát adok az Égieknek, hogy aznap nem kellett mennem sehová, mert az utakról végig csupa rosszat hallottam.
De ez a helyzet egyszerűen őrjítő. Ekkora hóvihar? Márciusban? Ja és ma hallottam olasz barátoktól, hogy már hozzájuk is elért..:S Borzalmas :( Sajnos ez egyre inkább annak a jele, hogy eltűntek az évszakok:S egyszerűen sírhatnékom van emiatt, ennek nem szabadna így lennie.
A rossz kedvem ellenére viszont szombaton - amikor viszont már tényleg ki kellett mozdulnom itthonról, - a "Tavaszi szél vizet áraszt" soraira útközben a következőt kreáltam (figyelem, komolyságot ne keressen benne senki!):
"Tavaszi tél havat áraszt,
rémálom, rémálom,
mindenki új földrészt választ
virágom, virágom.
Én már régen választottam,
szép álom, szép álom:
Ötödiken mindig nyár van,
virágom, virágom.
Tavaszi tél? Márciusban?
Ez nagyon nem járja,
s világvége-hangulatban
szívem azt kívánja:
Pakoljunk be bőröndökbe,
s menjünk el a nyárba,
csodálatos Déli Földre:
Ausztráliába!"
(kreáltam: 2013. márc. 16-18-án)
Na? Hogy tetszik?:D az álmodozás AZÉRT elég kreatívvá teszi az embert:D Azt is mondhatnám: őrülten kreatívvá:O
De ezen a kreáción kívül van ám itt még valami, amit tegnap fedeztem fel a zenecsatornán. Egyszerűen már az első hangjai után beleszeredtem, pedig akkor még nem is tudtam, hogy a címe az, hogy "Back Down South", vagyis vissza le délre! Persze a dél itt ha jól értem, nem Ausztráliát jelenti, de akkor sem véletlen, hgoy rátaláltam egy számra, aminek pont ez a címe és még tetszik is!:D
De ez a helyzet egyszerűen őrjítő. Ekkora hóvihar? Márciusban? Ja és ma hallottam olasz barátoktól, hogy már hozzájuk is elért..:S Borzalmas :( Sajnos ez egyre inkább annak a jele, hogy eltűntek az évszakok:S egyszerűen sírhatnékom van emiatt, ennek nem szabadna így lennie.
A rossz kedvem ellenére viszont szombaton - amikor viszont már tényleg ki kellett mozdulnom itthonról, - a "Tavaszi szél vizet áraszt" soraira útközben a következőt kreáltam (figyelem, komolyságot ne keressen benne senki!):
"Tavaszi tél havat áraszt,
rémálom, rémálom,
mindenki új földrészt választ
virágom, virágom.
Én már régen választottam,
szép álom, szép álom:
Ötödiken mindig nyár van,
virágom, virágom.
Tavaszi tél? Márciusban?
Ez nagyon nem járja,
s világvége-hangulatban
szívem azt kívánja:
Pakoljunk be bőröndökbe,
s menjünk el a nyárba,
csodálatos Déli Földre:
Ausztráliába!"
(kreáltam: 2013. márc. 16-18-án)
Na? Hogy tetszik?:D az álmodozás AZÉRT elég kreatívvá teszi az embert:D Azt is mondhatnám: őrülten kreatívvá:O
De ezen a kreáción kívül van ám itt még valami, amit tegnap fedeztem fel a zenecsatornán. Egyszerűen már az első hangjai után beleszeredtem, pedig akkor még nem is tudtam, hogy a címe az, hogy "Back Down South", vagyis vissza le délre! Persze a dél itt ha jól értem, nem Ausztráliát jelenti, de akkor sem véletlen, hgoy rátaláltam egy számra, aminek pont ez a címe és még tetszik is!:D
december 05, 2012
Emlékek, álmok 4ever - avagy ismét egy ausztrálos versem
Néhány bejegyzésben már említettem az első Students of the Worldös ausztrál levelezőtársamat, Calt, akivel tavaly nyáron leveleztem. Most csak azért említem meg újra, mert ma van a születésnapja:D Attól függetlenül, hogy 22 mail után eltűnt, sokszor gondolok vissza rá és néha olvasgatom, amiket írt, mert tényleg. Tetszett a széleslátókörűsége és hogy minden ausztrálos kérdésemre nagyon részletesen válaszolt. Beszélgettünk suliról, filmekről, még időutazásról, történelemről és földrajzról is; ja, meg a napelemes házakról, amik arrafelé elég gyakoriak. Én, mint Ausztrália távoli felfedezője, rácsodálkoztam arra, amikor arról írt, hogy telente háromszor még hó is esik ott, ahol ő él; egészen addig csodálkoztam, míg kiderült, hogy a Kék-hegységben él, ahol Ausztrália más tájaival ellentétben tényleg gyakoribb a hó. Mindenesetre a Kék-hegységet a mai napig nagyon különlegesnek tartom és annyira tetszett, hogy Cal épp ott él, hogy titokban "kék-ausztrálként" emlegettem őt. Nagyon reméltem, hogy sokáig fogunk írogatni és jobban megismerhetem; de amikor 2011 aug. végén eltűnt, annyira szomorú lettem, hogy még verset is írtam róla. Ennek a 2011. aug. 24 és 25 között kreált versnek a középpontjában főleg Cal, a tőle szerzett infók és eddigi ausztrál ismereteim állnak, de persze Cal megismerésének az előzményei sem maradhatnak el, így az elején megjelennek a 2011-es nyári vágyaim is. Íme életem leghosszabb verse!
Nyári álom
Sokáig nem tudtam, mihez kezdjek nyáron,
Mert ahogy kitört a szünet,
eltűnt minden közelinek vélt barátom.
A nyár nagy részét a négy fal között töltöm,
ami olyan nekem, mint valami börtön.
Társaságra vágyom és élni szeretnék,
bárcsak újra az egyetemen lehetnék!
De távol még a nap, mikor újra ott lehetek,
s újra átélhetek felejthetetlen perceket.
De addig mit tegyek? Hisz olyan a négy fal
mint egy valódi börtön,
Keresek hát valakit
A Students Of The Wordön!
S ezzel az ötlettel kezdődik egy álom,
melynek valóságát május óta várom.
A májusi álom júliusban valóra vált,
az internet közelebb hozta Ausztráliát!
Új-Dél-Walesből érkezett az ausztrál üzenet,
a küldője pedig Cal,
ki e tájon született.
Cal volt az egyetlen a szép Déli Földön,
ki válaszolt nekem Students Of The Wordön!
E kedves ausztrál a kék-hegységi Oberonban él,
ahol a kontinens legtöbb pontjánál hidegebb a tél.
Hogy ez mennyire így van, íme kiderül
az alábbi példából,
mely nem jutna eszünkbe
a napfény hazájáról.
Az ott élőknek nem ismeretlen a hó,
s hogy ez milyen meglepő! Arra nincs is szó!
A hóban persze nem osztozik egész Ausztrália,
Csak tél idején a Kék-hegység s a messzi Tasmania.
Levelezni Callal valóságos álom,
bár sose ébrednék fel,
ez minden kívánságom!
Jöhet time travel, zene vagy történelem,
"kék-ausztrálom" mindig gyorsan ír nekem.
Egy történelmi városba jár ő iskolába,
ami Oberontól nincs messze, csak félórára.
Ez a város Bathurst, hallhattunk már róla,
rég Macquarie kormányzó
volt az alapítója.
Bathurst itt város, ám Torontóban utca,
ez sem lehet véletlen, mindenki tudja! :)
Egy valami van csak, mi néha kissé lehangol,
mégpedig az, hogy nekem még lassan megy az angol.
De ez semmiben sem akadályoz engem,
így még napelemekről
is vígan leveleztem.
19 napig élt ez a szép álom,
de múlt szerdán eltűnt a "kék-ausztrálom"...
Nem tudom, hogy mi történt, de már nagyon aggódom,
ezért éjjel-nappal nézem a postafiókom.
Bár ne ért volna véget soha az álom!
bárcsak most is tartana még,
így ismét nem tudom, mihez kezdjek nyáron,
de egy angol kérdés most a távolba száll:
"I'm calling you, sweet Australian, where you are?"
(Írtam: 2011. aug. 24. és 25. közöött)
Nyári álom
Sokáig nem tudtam, mihez kezdjek nyáron,
Mert ahogy kitört a szünet,
eltűnt minden közelinek vélt barátom.
A nyár nagy részét a négy fal között töltöm,
ami olyan nekem, mint valami börtön.
Társaságra vágyom és élni szeretnék,
bárcsak újra az egyetemen lehetnék!
De távol még a nap, mikor újra ott lehetek,
s újra átélhetek felejthetetlen perceket.
De addig mit tegyek? Hisz olyan a négy fal
mint egy valódi börtön,
Keresek hát valakit
A Students Of The Wordön!
S ezzel az ötlettel kezdődik egy álom,
melynek valóságát május óta várom.
A májusi álom júliusban valóra vált,
az internet közelebb hozta Ausztráliát!
Új-Dél-Walesből érkezett az ausztrál üzenet,
a küldője pedig Cal,
ki e tájon született.
Cal volt az egyetlen a szép Déli Földön,
ki válaszolt nekem Students Of The Wordön!
E kedves ausztrál a kék-hegységi Oberonban él,
ahol a kontinens legtöbb pontjánál hidegebb a tél.
Hogy ez mennyire így van, íme kiderül
az alábbi példából,
mely nem jutna eszünkbe
a napfény hazájáról.
Az ott élőknek nem ismeretlen a hó,
s hogy ez milyen meglepő! Arra nincs is szó!
A hóban persze nem osztozik egész Ausztrália,
Csak tél idején a Kék-hegység s a messzi Tasmania.
Levelezni Callal valóságos álom,
bár sose ébrednék fel,
ez minden kívánságom!
Jöhet time travel, zene vagy történelem,
"kék-ausztrálom" mindig gyorsan ír nekem.
Egy történelmi városba jár ő iskolába,
ami Oberontól nincs messze, csak félórára.
Ez a város Bathurst, hallhattunk már róla,
rég Macquarie kormányzó
volt az alapítója.
Bathurst itt város, ám Torontóban utca,
ez sem lehet véletlen, mindenki tudja! :)
Egy valami van csak, mi néha kissé lehangol,
mégpedig az, hogy nekem még lassan megy az angol.
De ez semmiben sem akadályoz engem,
így még napelemekről
is vígan leveleztem.
19 napig élt ez a szép álom,
de múlt szerdán eltűnt a "kék-ausztrálom"...
Nem tudom, hogy mi történt, de már nagyon aggódom,
ezért éjjel-nappal nézem a postafiókom.
Bár ne ért volna véget soha az álom!
bárcsak most is tartana még,
így ismét nem tudom, mihez kezdjek nyáron,
de egy angol kérdés most a távolba száll:
"I'm calling you, sweet Australian, where you are?"
(Írtam: 2011. aug. 24. és 25. közöött)
október 14, 2012
fő az optimizmus - "every cloud has a silver lining"
Ezt a gyerekdalt tegnap találtam a Napi Angol-blogon és annyira megtetszett, hogy most lefordítottam. Úgyis szükségem van most egy nagy adag optimizmusra, ebben a dalban pedig szerencsére van bőven, így nemcsak gyakorlás miatt volt jó lefordítani,hanem erőgyűjtés miatt is. A címe eredetileg azt jelenti, hogy "minden rosszban van valami jó", de mivel a dal szövege inkább a szavak eredeti jelentése szerint íródott, így én is eszerint fordítottam. Ja, és mivel az angol szöveg sok helyen rímel, próbáltam úgy írni, hogy a magyar is rímeljen. De ha van valami észrevételetek, szívesen veszem! Először a videót teszem fel, aztán az angol szöveget, majd a végére a magyart, ahogy én írtam.
"Every cloud has a silver lining - lyrics
Life is full of surprises, full of ups and downs
And so to have a silver lining, first there must be cloud
Bill and Ben the twins work together all day long
They sometimes disagree how things are done
They get down in the dumps
If things they do don't work out just as planned
But if at first you don't succeed then understand
There's no sense in worrying if things start going wrong
Obstacles can all be overcome
But even Bill and Ben both agree that in the end
If you never lose hope, you're sure to cope and carry on
Every cloud is silver lined, even when it rains
So don't get too downhearted, as things are bound to change
All you've got to do is wear a smile and you will find
Your sun will shine
So if you've got a job to do, make sure you do it well
Arguing will get you nowhere fast
When Bill says push, Ben says pull
They always get it wrong
But never lose hope, you're sure to cope and carry on
Every cloud is silver lined, even when it rains
So don't get too downhearted, as things are bound to change
All you've got to do is wear a smile and you will find
Your sun will shine
Everybody makes mistakes, it happens all the time
You should never lose sight of your goal
Just like Bill and Ben things will work out in the end
If you never lose hope, you're sure to cope and carry on
When you're feeling down it doesn't help to wear a frown
Never lose hope, you're sure to cope and you can carry on
Every cloud is silver lined to help you on your way
As long as there's hope, it'll help you cope
You must never lose hope, it'll help you on the way"
A dalszöveg magyarul
Az élet tele van meglepetésekkel, emelkedőkkel és lejtőkkel,
s hogy a nap kisüthessen, előbb felhőnek is kell lennie.
Bill és Ben, az ikrek, egész álló nap dolgoznak,
s hogy mit hogyan tegyenek, arról időnként vitatkoznak;
könnyen elkeserednek,
ha a dolgok nem a terv szerint mennek,
de ha valami elsőre nem sikerül, értsd meg:
semmi értelme aggódni, ha a dolgok rosszra fordulnak
minden akadály legyőzhető
és abban Ben és Bill is egyetért,
hogy ha sosem adod fel, megbírkózhatsz mindennel, s folytathatod dolgodat.
Minden felhő ezüstfényű, akkor is, ha esik
szóval ne csüggedj, ha a dolgok változnak
csak egyet kell tenned: legyen nálad a mosolyod,
s hamarosan újra ragyogni láthatod a napot!
Ha van egy feladat, amit el kell végezned, légy biztos benne, hogy jól dolgozol
a veszekedés sehová sem vezet;
ha Bill azt monndja, nyomd, Ben mondja, húzd,
mindig elrontják.
de ha sosem adod fel, megbírkózhatsz mindennel, s folytathatod dolgodat.
Minden felhő ezüstös, akkor is, ha esik
szóval ne csüggedj, ha a dolgok változnak
csak egyet kell tenned: legyen nálad a mosolyod,
s hamarosan újra ragyogni láthatod a napot!
Mindenki követ el hibákat, ez folyton megtörténik,
de te sose téveszd szem elől a célt;
ahogy a végén Bill és Ben is egyetért,
ha sosem adod fel, megbírkózhatsz mindennel, s folytathatod dolgodat.
Ha a kedved rossz, nem jó, ha arcod ráncos,
ha sosem adod fel, megbírkózhatsz mindennel, s folytathatod dolgodat.
Minden felhő ezüstfényű, hogy segítsen az utadon,
míg van remény, segít megbírkózni mindennel,
sohase veszítsd el a reményed, mert ez segít az utadon!
Egy szóval: fő az optimizmus! És angolul is, nemcsak olaszul!:D
"Every cloud has a silver lining - lyrics
Life is full of surprises, full of ups and downs
And so to have a silver lining, first there must be cloud
Bill and Ben the twins work together all day long
They sometimes disagree how things are done
They get down in the dumps
If things they do don't work out just as planned
But if at first you don't succeed then understand
There's no sense in worrying if things start going wrong
Obstacles can all be overcome
But even Bill and Ben both agree that in the end
If you never lose hope, you're sure to cope and carry on
Every cloud is silver lined, even when it rains
So don't get too downhearted, as things are bound to change
All you've got to do is wear a smile and you will find
Your sun will shine
So if you've got a job to do, make sure you do it well
Arguing will get you nowhere fast
When Bill says push, Ben says pull
They always get it wrong
But never lose hope, you're sure to cope and carry on
Every cloud is silver lined, even when it rains
So don't get too downhearted, as things are bound to change
All you've got to do is wear a smile and you will find
Your sun will shine
Everybody makes mistakes, it happens all the time
You should never lose sight of your goal
Just like Bill and Ben things will work out in the end
If you never lose hope, you're sure to cope and carry on
When you're feeling down it doesn't help to wear a frown
Never lose hope, you're sure to cope and you can carry on
Every cloud is silver lined to help you on your way
As long as there's hope, it'll help you cope
You must never lose hope, it'll help you on the way"
A dalszöveg magyarul
Az élet tele van meglepetésekkel, emelkedőkkel és lejtőkkel,
s hogy a nap kisüthessen, előbb felhőnek is kell lennie.
Bill és Ben, az ikrek, egész álló nap dolgoznak,
s hogy mit hogyan tegyenek, arról időnként vitatkoznak;
könnyen elkeserednek,
ha a dolgok nem a terv szerint mennek,
de ha valami elsőre nem sikerül, értsd meg:
semmi értelme aggódni, ha a dolgok rosszra fordulnak
minden akadály legyőzhető
és abban Ben és Bill is egyetért,
hogy ha sosem adod fel, megbírkózhatsz mindennel, s folytathatod dolgodat.
Minden felhő ezüstfényű, akkor is, ha esik
szóval ne csüggedj, ha a dolgok változnak
csak egyet kell tenned: legyen nálad a mosolyod,
s hamarosan újra ragyogni láthatod a napot!
Ha van egy feladat, amit el kell végezned, légy biztos benne, hogy jól dolgozol
a veszekedés sehová sem vezet;
ha Bill azt monndja, nyomd, Ben mondja, húzd,
mindig elrontják.
de ha sosem adod fel, megbírkózhatsz mindennel, s folytathatod dolgodat.
Minden felhő ezüstös, akkor is, ha esik
szóval ne csüggedj, ha a dolgok változnak
csak egyet kell tenned: legyen nálad a mosolyod,
s hamarosan újra ragyogni láthatod a napot!
Mindenki követ el hibákat, ez folyton megtörténik,
de te sose téveszd szem elől a célt;
ahogy a végén Bill és Ben is egyetért,
ha sosem adod fel, megbírkózhatsz mindennel, s folytathatod dolgodat.
Ha a kedved rossz, nem jó, ha arcod ráncos,
ha sosem adod fel, megbírkózhatsz mindennel, s folytathatod dolgodat.
Minden felhő ezüstfényű, hogy segítsen az utadon,
míg van remény, segít megbírkózni mindennel,
sohase veszítsd el a reményed, mert ez segít az utadon!
Egy szóval: fő az optimizmus! És angolul is, nemcsak olaszul!:D
szeptember 22, 2012
A szerelem rejtelme
Ma ünnepli 54. születésnapját az a csodálatos énekes, aki gyönyörű dalaival segített megtalálni az utamat. Sohasem felejtem el, hogy dalai révén megajándékozott az olasz nyelv szeretetével és ezzel együtt sok-sok szép itáliai és egyetemi élménnyel.
Ez a fantasztikus énekes nem is lehetne más, mint első olasz szerelmem, Andrea Bocelli. Neki köszönhetem, hogy már 14-15 évesen tudtam, hogy az olasz az én jövőm. Az ő dalait hallgatva jöttem rá arra, hogy mennyi csodát rejt ez a mindennél édesebb hangzású nyelv, s hogy ennek a sok csodának a megismerése nem is lehetetlen, MERT MAGA A NYELV ÉPP OLYAN ÉDESEN KÖNNYŰ, MINT AMILYENNEK HANGZIK!
Nem tudom, mihez kezdenék, ha évekkel ezelőtt nem ismertem volna meg a dalait és nem tudtam volna meg, hogy írt egy könyvet, amit nem fordítottak le magyarra. Persze lehet, hogy akkor is megtaláltam volna a jövőmet valami másban. De hogy most olasz szakosként fordítónak készülök, azt az ő felfedezésének köszönhetem, és ennél szebb választást ma már el sem tudnék képzelni.
Ennek jegyében ma elhoztam nektek Andrea Bocelli egyik legszebb dalát. Alatta a saját fordításomban olvashatjátok a szövegét.
A szerelem rejtelme
"Én, aki éjjelente a tenger hangjaival éneklek,
Én, aki a Holddal beszélek, hogy megértsem egy szerelmi történet rejtélyét,
Úgy érzem, egyre közelebb vagy,
S szavaid tűzként égetik szívemet.
Életemet egy új dal hangjai kísérik
Ha rád gondolok.
Szabadság végtelen óceánjai,
Örömteli napok, miket sosem feledek,
Életemből a hideg tél sem rabolja el
A rólad szőtt vágyakat, emlékeket,
Szerelmem megannyi rejtélyét.
Az emlékekbe zárt idő rabjaként
Nem érzem többé a hajnali rózsa illatát
A hang, ami bennem él,
Csak kettőnkről beszél,
Mint édes gyötrelem, s a távoli álom nem is hagy többé nyugodni.
Nem egy búcsúdal ez, hanem egy édes zene,
Amit csak neked játszom.
Végtelen óceánok, felfedezem majd
a megannyi csillagot s Afrika földjét,
Majd bőrünkön érezzük egy új nap égető tüzét,
S átrepülünk a városok felett,
Egy új világ, mit két szerelmes szív felfedez:
A szerelem rejtelme csak ez!"
Ez a fantasztikus énekes nem is lehetne más, mint első olasz szerelmem, Andrea Bocelli. Neki köszönhetem, hogy már 14-15 évesen tudtam, hogy az olasz az én jövőm. Az ő dalait hallgatva jöttem rá arra, hogy mennyi csodát rejt ez a mindennél édesebb hangzású nyelv, s hogy ennek a sok csodának a megismerése nem is lehetetlen, MERT MAGA A NYELV ÉPP OLYAN ÉDESEN KÖNNYŰ, MINT AMILYENNEK HANGZIK!
Nem tudom, mihez kezdenék, ha évekkel ezelőtt nem ismertem volna meg a dalait és nem tudtam volna meg, hogy írt egy könyvet, amit nem fordítottak le magyarra. Persze lehet, hogy akkor is megtaláltam volna a jövőmet valami másban. De hogy most olasz szakosként fordítónak készülök, azt az ő felfedezésének köszönhetem, és ennél szebb választást ma már el sem tudnék képzelni.
Ennek jegyében ma elhoztam nektek Andrea Bocelli egyik legszebb dalát. Alatta a saját fordításomban olvashatjátok a szövegét.
A szerelem rejtelme
"Én, aki éjjelente a tenger hangjaival éneklek,
Én, aki a Holddal beszélek, hogy megértsem egy szerelmi történet rejtélyét,
Úgy érzem, egyre közelebb vagy,
S szavaid tűzként égetik szívemet.
Életemet egy új dal hangjai kísérik
Ha rád gondolok.
Szabadság végtelen óceánjai,
Örömteli napok, miket sosem feledek,
Életemből a hideg tél sem rabolja el
A rólad szőtt vágyakat, emlékeket,
Szerelmem megannyi rejtélyét.
Az emlékekbe zárt idő rabjaként
Nem érzem többé a hajnali rózsa illatát
A hang, ami bennem él,
Csak kettőnkről beszél,
Mint édes gyötrelem, s a távoli álom nem is hagy többé nyugodni.
Nem egy búcsúdal ez, hanem egy édes zene,
Amit csak neked játszom.
Végtelen óceánok, felfedezem majd
a megannyi csillagot s Afrika földjét,
Majd bőrünkön érezzük egy új nap égető tüzét,
S átrepülünk a városok felett,
Egy új világ, mit két szerelmes szív felfedez:
A szerelem rejtelme csak ez!"
április 11, 2012
A világ legdallamosabb nyelve
A világ legdallamosabb (és legszebb) nyelve az olasz, többek között ezért is tettszett meg rögtön. Az, hogy a legdallamosabb, nyelvészek által is elismert tény, viszont az, hogy legszebb, természetesen saját (és még jónéhány olaszos) véleménye :) Hogy bemutassam a dallamosságát, hoztam egy mondatot. Csak egy egyszerű mondat, de olyan, mintha vers lenne, ezért verses formában teszem fel:
Rivolgendo in mente il ricordo del primo incontro
e la speranza che gli ispirava il secondo,
Silvio alla fine si addormentò.
Magyarul (bár így nem hangzik jól):Amikor visszaemlékezett az első találkozásra, egy második reménye is megcsillant előtte, és míg erre gondolt, Silvio végül álomba merült.
Akkor itt van egyik kedvenc olasz versem is, Giuseppe Ungarettitől a Commiato. Az idézett versszaknak főleg az utolsó két sora tetszik nagyon, az a legdallamosabb:
"Gentile
Ettore Serra
poesia
è il mondo e l'umanità
la propria vita
fioriti dalla parola
la limpida meraviglia
di un delirante fermento (...)"
Magyarul: "Kedves Ettore Serra, a költészet a világ és az emberiség, saját életünk, mely a szavakból virágzik; egy örjöngő forrongásnak színtiszta csodája."
Bár tény, hogy ez vers, tehát szándékosan rímel. De az előző mondatot, amit idéztem egy regényből, nem versnek szánták, mégis teljesen úgy hangzik :) És az olaszban még rengeteg ilyen van, ezért is tetszett meg és a szeretetem (vagy szerelmem:D) iránta azóta is töretlen.
hát tudja-e valaki ezek után azt mondani az olasz nyelvre, hogy csúnya? :) szerintem még dallamossága miatt is könnyű tanulni - nekem legalábbis rengeteget segített kezdőként :)
Mindez egyébként a költészet napjáról jutott az eszembe:O Olaszul a versírás is sokkal könnyebb lehet, hiszen a szépsége miatt sokszor már az egyszerű beszéd is versnek hangzik ;)
Rivolgendo in mente il ricordo del primo incontro
e la speranza che gli ispirava il secondo,
Silvio alla fine si addormentò.
Magyarul (bár így nem hangzik jól):Amikor visszaemlékezett az első találkozásra, egy második reménye is megcsillant előtte, és míg erre gondolt, Silvio végül álomba merült.
Akkor itt van egyik kedvenc olasz versem is, Giuseppe Ungarettitől a Commiato. Az idézett versszaknak főleg az utolsó két sora tetszik nagyon, az a legdallamosabb:
"Gentile
Ettore Serra
poesia
è il mondo e l'umanità
la propria vita
fioriti dalla parola
la limpida meraviglia
di un delirante fermento (...)"
Magyarul: "Kedves Ettore Serra, a költészet a világ és az emberiség, saját életünk, mely a szavakból virágzik; egy örjöngő forrongásnak színtiszta csodája."
Bár tény, hogy ez vers, tehát szándékosan rímel. De az előző mondatot, amit idéztem egy regényből, nem versnek szánták, mégis teljesen úgy hangzik :) És az olaszban még rengeteg ilyen van, ezért is tetszett meg és a szeretetem (vagy szerelmem:D) iránta azóta is töretlen.
hát tudja-e valaki ezek után azt mondani az olasz nyelvre, hogy csúnya? :) szerintem még dallamossága miatt is könnyű tanulni - nekem legalábbis rengeteget segített kezdőként :)
Mindez egyébként a költészet napjáról jutott az eszembe:O Olaszul a versírás is sokkal könnyebb lehet, hiszen a szépsége miatt sokszor már az egyszerű beszéd is versnek hangzik ;)
április 02, 2012
:) Épp ma egy éve, hogy...
...megszületett a legelső akrosztikonos versem, amit most itt is megosztok! ;) A sorainak a kezdőbetűi legnagyobb álmomat fejezik ki. A címe is egyszerűen az, hogy:
Álom-vers
Annyi az álom és terv, mi bennem él!
Utamon ezer kaland elkísér;
Szeretnék ma mindent felfedezni,
Téren, s időn felülkerekedni!
Regényes tájak, friss esőerdők,
Álom-sziget, fölötte csőfelhők.
Lehetne bár, még ma útrakelnék,
Irányt többé el nem tévesztenék:
Az álmom egy nap valóság lehet!
(írtam: 2011. ápr. 2-án)
***
Álom-vers
Annyi az álom és terv, mi bennem él!
Utamon ezer kaland elkísér;
Szeretnék ma mindent felfedezni,
Téren, s időn felülkerekedni!
Regényes tájak, friss esőerdők,
Álom-sziget, fölötte csőfelhők.
Lehetne bár, még ma útrakelnék,
Irányt többé el nem tévesztenék:
Az álmom egy nap valóság lehet!
(írtam: 2011. ápr. 2-án)
***
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)