‘Li-antha wirriyara’, egy csodálatos ősausztrál nép története

Rég jelentkeztem, de azt hiszem, az alábbi cikk az illusztráló dallal kiegészítve talán kárpótolhat mindenkit :)
Egy általam már nagyon rég csodált, szintén észak-ausztrál nép és nyelv érdekességeit hoztam el nektek ma.
Fényképeket sajnos nem tudok feltölteni, de ha megtalálom az eredeti angol cikket, belinkelem és ott képek is lesznek. De egyelőre kérlek fogadjátok szeretettel a cikket magyarul és a beleillesztett dalt (ősausztrálul:D)

Ausztrália egyik ősi nyelvét, - a Yanyuwát,- az Álomidő szerint a cápa formálta
Különösen érdekes, hogy a férfiak és nők más-más dialektust beszélnek; míg a nők kevésbé értik a férfiak nyelvét, és nem beszélik, és ugyanez igaz a férfiakra is.

[És egy dallal tudom is illusztrálni - vagy inkább "ausztrálni" - ezt a különleges nyelvet, íme[:

"A tigriscápának igazán rossz napja volt.
Más cápák és halak folyton csúfolták őt. Egyszercsak megelégelte ezt és harcra kelt velük. De egy idő múlva összetalálkozott a pörölyfejű cápával, és néhány tüskésrájával, akik szintén elpanaszolták neki bánatukat. Aztán felkerekedtek, hogy otthonra találjanak. Ez a Vanderlin Rocksnál történt, a Carpentaria-öbölben."

Ez a világ egyik legrégebbi története, a tigriscápaálom. Az ausztrál őslakosok számára az álmodás jelenti a több mint 40 ezer éves történelmet és mitológiát. Ebben az esetben ez az álmodás azt írja le, hogyan alkotta a tigriscápa a Carpentaria-öblöt és a folyókat. A történet szájhagyomány útján terjedt az aborigin Yanyuwa nép generációi között, akik magukat úgy nevezik: ‘li-antha wirriyara’ vagy "a sósvíz népe". [A fenti dal is erről szól!]

Az Aborigin Yanyuwa nép úgy hiszi, a Carpentaria-öblöt a tigriscápa hozta létre - fénykép
Miközben elvitorláztunk Wanderlin-sziget sziklái és homokkő szirtjei mellett, a Wearyan folyó torkolata felé, dugongok és halak úszkáltak el mellettünk. A hullámok alatt cápauszonyt kerestünk, hogy kövessük a tigriscápa útvonalát.

"A tigriscápa útja kihívásokkal volt tele, ahogy áthaladt az öblön, és beleformálta a vízgyűjtő medencéket és a folyókat a tájba. Sok mérges állat elűzte őt, akik nem akarták, hogy velük éljen. Egy vallaby éppenséggel sziklákat gördített rá, amikor megkérdezte, megszállhatna-e nála. De ahogy úszott, az álmodástörténet magyarázata szerint, a cápa segített megalkotni a Carpentaria-öböl vizeit, olyannak, ahogy ma látjuk."

- A tigriscápa nagyon fontos a mi teremtéstörténetünkben, - magyarázza Graham Friday, aborigin vén, tengeriőr és a Yanyuwa nyelv megmaradt beszélőinek egyike. Sokan úgy hiszik, a tigriscápa az ő ősük, és a Yanyuwa népet úgy ismerik, mint a tigriscápa nyelv népét, hiszen rengeteg szavuk van a tengerre, és a cápára. A Yanyuwa nép hagyományosan e vizekben halászik, halat, teknőst és dugongot eszik, viszont cápát csak nagyon ritkán.

Szárazföldjeik öt fő szigeten helyezkednek el, és több mint 60 kisebb, kopár szigetecskén, a Sir Edward Pellew Szigetcsoporton, mely 2100 négyzetkilométeren húzódik. A legtávolabbi, legnagyobb és legkeletibb a Wanderlin sziget, 32 kilométer északról délre, és 13km széles. Az 5.5 méter hosszú tigriscápa, amely évente több ezer kilométert tesz meg e partmenti vizeken a Csendes-óceánig, egy jelentős mitológikus lény.

Bár manapság a környezetvédőket aggasztja a tigriscápák alacsony száma. A Nemzetközi Természetvédők Szövetsége már veszélyeztetettnek is nyilvánította őket.

- Már nincs annyi cápa. De ez az álomidő-beli történet is azt bizonyítja, hogy valaha sok volt. - mondja Friday.
A klímaváltozás csökkentette számukat, a vizek felmelegedése kihatott azon képességükre, hogy nagy távolságokat tegyenek meg, az Adelaide-i Egyetem tudósai szerint. Noha már nem olyan gyakori ezekben a vizekben, még mindig tisztelettel emlegetik, mint életadót és mint e föld teremtőjét.
A Yanyuwa nép hagyományosan a Sir Edward Pellew Szigetcsoport vizein halászott.

Tengerőrként Friday munkájának része, hogy vigyázzon az öböl szigeteire, folyamatosan ellenőrizze a régióban élő tengeri állatok számát, és megtanítsa az embereknek a vadászat ősi törvényét - hogy csak annyit vegyenek el a vizekből, amennyire szükség van. De éppolyan fontos az is, hogy a Yanyuwa fiataloknak tanítsa nyelvüket és a tengeri állatok kulturális jelentőségét.

A tájvédők a rituális- és temetkezési helyek védelméről is gondoskodnak a szigeteken. Gondozzák az ősi sziklarajzokat is, melyek, noha már kopottak, azért még mindig kivehetőek rajtuk a cápaábrázolások.

- Jó, hogy mi, aborigin tengerőrök, gondozhatjuk a tengereket; ismerjük ezt a földet és tudjuk, hogyan halásszunk fenntarthatóan - mondja Friday.

Itt fenn, Sósvízi Földön, gyakran hallom, hogy mindenki észak, az öböl felé néz, a cápák érkezését várva. Cápák helyett azonban többnyire néhány ausztrál vagy turista érkezik ebből az irányból. Egyikük John Bradley nyelvész és tanító, és az eredeti cikk szerzője először az ő könyvében olvasott erről a régióról. A könyv címe Singing the Saltwater Country [és e cikk fordítójának is feltétlenül meg kell szereznie!].

Az itteni terület sík, meleg és kietlen. Ahhoz, hogy az ember megértse, először eredeti lakosainak, a Yanyuwáknak a nyelvét és történeteit kell értenie, akik ezt a helyet a legjobban ismerik.

A Yanyuwa nyelv ritmusai olyanok, mint a tenger, amit tökéletesen leír
A Yanyuwa egy gyönyörű, költői nyelv. Ritmusai úgy hangoznak, mint maga a tenger, amit tökéletesen leír. A nyelv pontosan meghatározza egy hely jelentését, gyakran egy szóban leírva összetett nyelvi jelenségeket. Ezzel is azt bizonyítja, mennyire összhangban élnek az aborigin népek a természettel.

Míg csónakáztunk a reggeli napfényben, fénysugarakat láttam a vizen. - Yurrbunjurrbun - mondta idegenvezetőm, Stephen, aki részben aborigin és a családja az öbölben él. Kicsit beszéli a nyelvet és ismeri ezt a régiót.
Ahogy vitorláztunk, az elhaladó felhők árnyékot vetettek a tenger felszínére.

- Ez a ‘narnu ngawurrwurra’, Yanyuwa nyelven - mondta Stephen, s ezzel pontosan leírta, amit láttam.

Megismételtem a szavakat, átélve súlyukat és rezgésüket. Az olyan Yanyuwa szavak, mint a yurrbunjurrbun [vízen mozgó fénysugarak] megmutatják, mennyire összhangban vannak az Aborigin népek a természettel.

Ami különösen rendhagyó ebben a nyelvben az az,, hogy a világon azon kevés nyelvek egyike, melyben a férfiak és nők külön-külön dialektust beszélnek. A nők dialektusát jelenleg csak három nő beszéli folyékonyan, és Friday a néhány férfi egyike, aki a férfiakét beszéli. Az elmúlt évszázadokban az Aborigineket arra kényszerítették, hogy angolul beszéljenek, ezért már csak néhány idősebb ember maradt, akik emlékeznek anyanyelvükre.

Friday elmesélte, hogy családjában a nők megtanították gyerekkorában a saját dialektusukra. Aztán kiskamaszként megtanulta férfi családtagjaitól a férfiakét is. Míg a nők csak passzívan értik a férfiakét, nem beszélik, és fordítva a férfiak sem a nőkét. De azt senki sem tudja,mire vezethető vissza e két külön dialektus. Talán azért alakultak ki, mert a férfiaknak és a nőknek különböző szerepük volt és csak kevés időt töltöttek együtt több tízezer évvel ezelőtt, vagy talán a tiszteletadás jele volt, hogy nem beszélték mások dialektusát.

A nyelv hozzásegít a cápa megértéséhez
Néhány helyi őslakos azt mondta nekem, ez mindig is így volt. De ami biztos, hogy a Yanyuwa nyelv összefonódott a cápával.
- A nyelv hozzásegít a cápa megértéséhez. Az öt különböző szó, amivel a nők és férfiak megnevezik ezt az állatot, megmutatja a szoros köteléket, amely közte és az őslakosok között van. A nők szavai az állat gondoskodó oldalára utalnak, mint táplálék- és életadó, míg a férfiak szavai inkább teremtő vagy előd mivoltára emlékeztetnek.

Megbüntethettek, ha nem beszélted a helyes dialektust a helyes időben

Az volt az érzésem, hogy kicsit dramatizálja a helyzetet, talán, hogy ne ismételjem meg Yanyuwa szavait. De az igaz, hogy a nyelv gyönyörű hangzása meghazudtolja azokat a szigorú szabályokat, amelyek a használatára vonatkoznak. A nők és a férfiak nem beszélik egymás dialektusát, mert kultúrájukban ez tiszteletlenségre vall, vagy udvariatlannak tartják. Legalábbis különösen furcsának hangzik, ha egy férfi a nők dialektusában beszél vagy fordítva.

De a Yanyuwa nép nem éri be a férfiak és nők különálló dialektusával - ceremóniai és hivatali nyelv is van. Bradley szerint jelnyelv is volt, ami vadászat közben arra szolgált, hogy jelezzék, ha csendesnek kell lenni vagy ha utazók egy szent helyre léptek be, de néhányan ma is emlékeznek jópár jelnyelvi szóra. A gyerekek egyfajta "kötésnyelvet" is megtanultak. Ennek az a lényege, hogy együtt kötnek tengeri élőlényeket formáló sablonok szerint.

A Yanyuwa nyelv megőrzése a kultúra és a tengeri élőlények védelméhez kötődik. A nyelvészek, mint Bradley Friday-jel és a többi Yanyuwával azon dolgozik, hogy megőrizze ezt a nyelvet írásos formában. Nyelvük nélkül nehezen értenék meg ilyen mélyen a tengert és otthonukat.

- Az angolok nem értik úgy a tengert, mint a Yanyuwák - mondja Stephen.

2015-ben az ausztrál kormány visszaadta a Carpentaria-öböl néhány részét a Yanyuwáknak, az 1970-es évekre visszanyúló földkövetelő harcok eredményeként. Ahogy elhagytam a tigriscápa földjét, hálás voltam, hogy olyan tengerőrök kezében van, akik ismerik, azon dolgoznak, hogy megőrizzék ezt az eltűnőben levő nyelvet és a tengeri lényeket.
Ez a jövőbiztosítás - mondja Bradley, - megőrizzük a nyelvet a jövő generációi számára.

(Georgina Kenyon 2018 áprilisában megjelent cikke alapján)

Ajándék a "légörvényt kavaró angyalkáktól"

A címet mindjárt megmagyarázom:D

Ismét eltűntem, bár minden évben megfogadom, hogy rendszeresen jövök, eddig még talán csak 2012-ben tudtam hű maradni ehhez a fogadalmamhoz. Így idén nem fogadom meg és akkor hátha sikerül gyakrabban frissülnöm:D

2018-as bejelentkezésnek kivételesen most nem olasz és nem is ausztrál zenei ajándékot hoztam (az AJÁNDÉK szó szószerint értendő, mert az a címe!:D) hanem amerikait. A Youtube megmutatta jan. 2-án, hogy bizony nemcsak az ausztrálok tudnak olyan különleges hangulatú zenéket kreálni, mint a The Temper Trap vagy a The Jesabels. Igazán meglepődtem, de ez a dal, a többi 22-vel együtt, amit a "légörvényt kavaró angyaloktól" (Angels and Airwaves) felfedeztem az utóbbi napokban, tényleg egy igazi ajándék! Küldöm szeretettel, aztán holnap ausztrálok is jönnek ám! (és persze nemcsak zenék.)

Olasz idők következnek :)

De persze azért majd az ausztrálokról sem feledkezem meg:D

Tegnaptól viszont olyan olasz hangulatom van, amilyen már legalább egy éve nem volt. S hogy mi ennek az oka? Hát az, hogy tegnap újra benéztem az egyetemre egy fantasztikus előadásra, ami ihletet adott a mester-szakdolgozatomhoz is. Május 18-án lesz egy éve, hogy az utolsó órám ill. zh-m volt az egyetemen. Befejeztem mindent, meglett az összes tárgyam és kreditem, már csak az a fránya szakdoga és államvizsga hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen. Eddig szinte reménytelennek tűnt a dolog. Méghozzá annyira, hogy jóformán hallani sem akartam róla. Az okokról írok majd később.Mindenesetre, azért még most sem merem száz százalékra írni, hogy tényleg meglesz a szakdoga, de mindenesetre érzem, hogy a tegnapi előadás nem volt véletlen. Mert mégis, vajon mekkora a valószínűsége, hogy hirtelen épp az a professzor tart előadást nálunk, akinek az 1848-49-es olasz-magyar kapcsolatokról írt könyvét két éve olvastam és akihez ugyanennyi ideje készülök Debrecenbe?:D De végül, mivel nem érkeztem meg hozzá, hát eljött és a gondolatébresztő előadáson túl még beszélhettem is vele, fel is ajánlotta, hogy segít, amiben csak szükséges. Adott is forrást, amit ma már el is kezdtem tanulmányozni :)

Néha olyan érdekesen alakulnak a dolgok. Épp egy hete akartam írni, hogy lehet, nem nagoyn lesz már egyetemmel kapcsolatos bejegyzés itt, erre tegnap úgy jöttem haza, hogy á, dehogynem!:D Ennek örömére hoztam egy dalt, amit az olasz vendégeink sokat énekeltek, amikor egy-két hétre eljöttek hozzánk a téli egyetemekre. Ezért ez a dal mindig őket, ill. az akkori (2010-11-2012-es) olasz találkozókat, és a diákéletet fogja eszembe juttatni!


Még jó pár ilyen van, de ez volt talán a legjellegzetesebb. Ezt valahogy mindig az ő hangjukon hallom, amikor hallgatom. Sokat jelent nekem. Meg ezt az énekest amúgy is nagyon bírom, fogok tőle hozni mást is majd, amit le is fordítok.

P.s.: aztaaa, ennyi idő után még címkézni is fura volt ezt a bejegyzést! Valahogy furcsa, hogy nem az ausztrál címkék kerültek rá:O

Ősi értékek, amikhez képest minden pénz értéktelen

A Yolngu Radio révén pár hete fedeztem fel ezt a gyönyörű, ám egyben szomorú ősausztrál dalt az egyik legismertebb együttestől, a Yothu Yinditől. Sem a dallama, sem a mondanivalója nem megy ki a fejemből. Különösen ez a rész: "It's not forty thousand dollars or more, but forty thousand years of culture here."
Bárcsak megértenék végre azok, akiknek szól! Pénzben nem mérhető mindaz, amit az őslakosoktól elvettek.


Készítettem hozzá egy - nem művészi - fordítást.

Emlékszem, mikor édesanyám elvezetett a bozóton át az ugrándozó kengurukhoz; yam-gyökeret és méhrajokat kerestünk. De a föld odalett, elvette a bánya embere - hát nem látjátok, mit tettetek velem?
Minden változik, de a föld itt marad, hogy birtokoljuk és megtartsuk. Nem negyvenezer vagy több dollárról van szó, hanem negyvenezer év kultúrájáról! A boldogság valós dolog, de most árapály jön. Galamb kiált a szélben: itt vannak a cápák!
A föld odalett, elvette a bánya embere. - Nem látjátok, mit tettetek velem?

Bár ez egy megható, kellemes hangzású dal, én mégmérgesebb vagyok - az őslakosok szavaival élve - a "bánya emberére". Főleg Adani-ékra, akik nem is ausztrálok, hanem egy indiai mammutcég, aminek a tervei életveszélyesen hathatnak a Nagy-korallzátonyra. A helyi őslakosok, a Wangan és Jagalingou népek 2013 óta harcolnak ellenük és ennek az egyedülálló természeti kincsnek a jövőjéért. Mivel egy-egy petícióhoz én is csatlakoztam, így rendszeresen küldenek nekem hírlevelet az aktuális helyzetről. De általában olyan híreket küldenek, amik csak növelik az elkeseredésemet mind az ő jövőjükkel, mind a Nagy-korallzátonyéval kapcsolatban. Szívből drukkolok ennek az őslakos népnek, hogy ők kerüljenek ki győztesen a harcokból! Hiszen egy olyan egyedülálló természeti csoda értékét, mint a Nagy-korallzátony, valóban nem lehet pénzben mérni.

Újabb ausztrál felfedezés és egy cseresznyeszedős,különleges szombat!

Most, hogy kitört a nyár, újra egyre többet foglalkozom Ausztráliával. Válogatom és rendszerezem a főleg hanganyagokból álló dokumentumgyűjteményem, miközben felfedezéseket gyűjtök. Ma pl. erre a gyönyörűségre bukkantam:



Az előadó aborigin, )nanná, hisz egy NAIDOC műsorban találtam), és több dalát ismertem eddig, de ez most nagyon belopta magát a szívembe. Persze az óriásarchívumom nemcsak zenékre terjed ki, épp ezért kell szigorúan rendszereznem, hogy eligazodjam köztük. De jól halad a folyamat :)

PETIMMEL szombaton voltunk cseresznyét szedni a szomszéd barátainknál, Mátééknál. Pontosabban a papájánál, de majdnem az egész család ott volt. Annyira jól éreztük magunkat, hogy hipp-hopp le is szedtünk több, mint 20 kiló cseresznyét! Rengeteget nevettünk, Mátéék olyan jó fejek :) PETIMMEL minden hétvégének, minden egyes napnak különleges hangulata van, de ebben a mostani élményben még ezen felül is volt valami plusz, amit még nem tudok pontosan megfogalmazni. Csak annyit tudok, hogy annyira de annyira hálás és boldog vagyok, mint még soha!

Újabb vidám hétvége egy tizenkét éves barátnőmmel

A szombat délutánt egy kedves szomszéd barátnőmmel, Szandival töltöttem. Már egy éve ismerem, de azért írok róa csak most, mert tavaly talán a mostaninál is jobban hanyagoltam a blogot. Na szóval, Szandi tizenkét éves, nagyon jó fej és hihetetlenül nyitott. Hogy nem látok, azt is fantasztikusan kezeli, nem ijed meg tőle, sőt, amikor együtt megyünk valahova, még a fehér botomat is próbálgatja, hogy milyen lehet azzal menni. Nagyon bírom őt :) bár sokszor úgy érzem, túl hamar fel akar nőni olyan téren, hogy már foglalkozik a politikával, a Föld és az emberiség jövőjével, stb. Tisztára, mintha velem egyidős lenne! Szombaton, amikor a génmódosított élelmiszerekről mesélt, kicsit el is képedtem, hogy ha már tizenkét évesen ilyenekkel foglalkozik, mivel fog később?! Ennyi idősen az embernek még szerintem gondtalannak kellene lennie. De ő már túlságosan széleslátókörű. Bár sok mindenben magamra ismerek benne és talán épp ezért jövünk ki olyan jól.

Szombaton, miután kielemeztük a génmódosított növények kérdését, (és rácsodálkoztam, hogy Kanadában is vannak ilyenek, de hálát adtam az Úrnak, hogy Ausztráliában viszont nincsenek), társasoztunk. Ki nevet a végén-t játszottunk úgyhogy újra nosztalgiázhattam! Bár én is közel voltam a célhoz, végül Szandi nevetett a végén :) neki szerencsésebb keze volt és sokkal többször dobott hatost, mint én. Társasozás után megmutattuk egymásnak a youtubeon a kedvenc zenéinket meg paródiáinkat. Olyan négy körül mentem fel hozzájuk, de három óra úgy elröppent, mintha nem is lett volna. Épp hétkor pattantam fel, hogy akkor ideje hazajönnöm :)

Ma meg együtt mentünk templomba! Már többször voltunk együtt református istentiszteleten és ez is olyan jó! A legtöbb barátom, ismerősm katolikus, a református ismerőseim meg távolabb laknak, ezért főleg szuper, hogy Szandi itt van a szomszédban :)
Én elég szűkszavú vagyok, amikor egy útvonalra kell koncentrálnom, de Szandi folyamatosan beszélt, meg nevettetett :) így észre sem vettük és már ott is voltunk a református templomban. Nagyon tetszett az istentisztelet, még diktafonra is vettem, mert sokszor olyan jó dolgok hangzanak el benne, amiket szeretek visszahallgatni. Egy gondom van csak: nagyon szeretnék együtt énekelni a gyülivel, viszont minden istentiszteleten más dicséreteket énekelnek, így még nem tudom megtanulni őket. Viszont annak örülnék, ha lenne a református énekekről hangfelvétel! Én ugyan ezeket is felvettem diktafonra, viszont az orgona jobban hallatszik, mint a szöveg. Viszont most, ahogy erről írok, eszembe jutott pár református ismerősöm, akik lehet, hogy tudnának ebben segíteni! írok is nekik, miután feltettem a bejegyzést!

Hát, ha a magyar gyülekezeti énekeket még nem is ismerem, azzal nagyon is képben vagyok, milyen modern keresztény dalokat hallgatnak az ausztrálok :) hétről hétre vannak kedvenceim az ausztrál keresztény toplistáról, úgyhogy mutatok is most kettőt.



Chris Augustot még 2011-ben ismertem meg. Nagyon szeretem a szövegeit és a dalainak a hangulatát. Akárcsak a svéd származású Jonathan Thulinét, akit viszont csak tavaly hozott el nekem az ausztrál toplista Architectutre c. dalával, amit megkönnyeztem. De most nem azt adom közre, hanem egyik ideji slágerét:

Sunchime remixek, Adrian Mole és 2002-2003-as emléktenger

Először a Sunchime-ról. Biztosan ismeritek, Dario G klasszikusa ez a szám. Délután volt a tévében egy műsor aláfestéseként és eszembe jutott, hogy régen mennyire szerettem. És emlékszem, mintha lett volna egy olyan feldolgozása is, ahol beleénekli egy csaj, h "I'll never let you go". Na ezt a feldolgozást kerestem a Youtubeon. Pont azt nem találtam, viszont sokkal jobbakat igen! Különösen Andrew Dringé tetszik, ezt hússzor is meghallgattam. Fantasztikus, kellemes, derűs életérzés árad belőle!



A másik, ami tetszett, az a "tropical" feldolgozása:



De Andrew Dringgel nem tudok betelni! Annyira jó, amikor ismersz és szeretsz egy számot és aztán évekkel később egy sokkal jobb hangszerelésben hallod!

Vagy amikor kiderül, hogy a tinikori kedvenc könyvsorozatodnak még mindig van folytatása! Sue Townsendtől az Adrian Mole-sorozatot úgy 12-13 éves koromban olvastam. De akkor csak az első három kötetét. És ezen a héten egy régi ismerősöm több mint 23 ezer dokumentumból álló elektronikus könyvtárában megtaláltam a folytatását, a negyedik és az ötödik kötetet! De hogy felfrissítsem az emlékeimet, az első hármat is újraolvastam. Ez az emlékfrissítés aztán nemcsak a könyvsorozattal kapcsolatos emlékeket ébresztette fel bennem, hanem a 12-13 éves korom eseményeit, hangulatait is. A 2002-es és 2003-as nyári táborokat. Az informatikus srácot, akit AZ EGYIK ILYENBEN minden áron meg akartam győzni, hogy telepítsen Windows2000-t a gépemre, mert 2002-ben a Win98 már nem az igazi. A véget nem érő hülyéskedéseket, ugratásokat. A nyaralást az unokatesóimnál, akik nem győztek csodálkozni azon, hogy tudtam megjegyezni Gigi D'Agostino angol dalszövegeit úgy, hogy akkor még nem is tanultam angolul; és ehhez kapcsolódóan a vitát az unokabátyámmal, akinek sehogy sem sikerült meggyőznie engem arról, hogy Gigi D'Agostino nem énekes, hanem DJ, ezért a dalaiban nem az ő hangját hallom! (persze ma már tudom és egyértelmű, de akkor, tizenkét évesen?!) A 2002-es piliscsabai református gyerektábort (persze nem a témája miatt,hanem mert ugyanabban az évben volt, mint amikor először olvastam Adriant. És 2002-ről egyébként sem tudok úgy írni, hogy ne említsem meg ezt a tábort). Az unokanővérem esküvőjét 2003-ban. És még ezen kívül is mennyi mindent eszembe juttattak Adrian Mole naplói! Jó néha visszagondolni a régi, gondtalanabb időkre...

De egy valamiért nagyon csodálom Adriant, még akkor is, ha csak fiktív karakterről van szó. Mégpedig azért, mert a sorozat 95 százalékában mindennap írt a naplójába! Ha Olasztráliát is ő írná, nem lennének üres napok, az biztos! :)

Közlekedős szösszenet és egy újabb zenei felfedezés

Jó nehéz hetem volt, de nem az egyetem miatt, inkább lelkileg. Szeptembertől egyedül járok az egyetemre Esztergomból és időnként én is találkozom olyanokkal az állomáson, akik nagyon nem tudnak hova tenni. Egyszerűen arról van szó, hogy nem akarják megérteni, hogy hazatalálok egyedül is és azzal egyáltalán nem segítenek, ha akaratosan elnavigálnak a megszokott útvonalamról csak azért, mert ők a másik utat logikusabbnak gondolják. Na mindegy, nem is erről akartam most írni, csak megemlítettem, mert a héten két ilyen emberrel is összehozott a sors és eléggé rányomta ez a bélyegét a heti hangulatomra. De most lament helyett jöjjön egy kis zene!

Igazából nem tudom, mikortól fogok már olyan gyakran frissülni, ahogy egy igazi bloggerhez illik. Esemény pedig van bőven, csak valahogy mégsem érzem azt az ihletet, mint régen, amikor a kis történésekről is nagy élménybeszámolót írtam. Mindenesetre, ha hosszabb írást nem is teszek fel, szeretnék most itthagyni nektek egy kis zenei felfedezést, amit a kedvenc NewAge rádiómnak köszönhetek. Nagyon szeretem a hangulatát. Olyan... íres-ausztrálos:D
csak katt ide és már hallgathatjátok is

Az Év Ausztrál Álomegyüttese - The Jezabels

Ugye tudjuk, hogy 1961 óta Ausztráliában minden évben megválasztják az Év Ausztrálját. Vagy inkább Év Ausztráljait, mert több embert is választanak több kategóriában. Ennek a hagyománynak a százéves évfordulója alkalmából 2011-ben meg is jelent az Év Ausztráljairól egy könyv, amit szeretnék is megszerezni, csak mindig elfeljtem mondani Grahamnek!

Na mindebből csak azt szeretném kihozni, hogy ennek a mintájára megválasztottam az Év Ausztrál Együttesét! Nem éltél, amíg nem hallottad a The Jezabels dalait! Egyszerűen varázslatos, magávalragadó hangulatuk van. Különösen annak, amit most itt is megosztok. A felfedezés előzményeként épp a The Temper Trapet hallgattam, mégpedig ezt tőlük:



És épp arra gondoltam, bárcsak több ilyen hangulatú együttes lenne! És erre a kívánságra, mintha csak válaszolt volna, a tesóm szobájából egyszercsak felhangzott ez az álomdal:



Valahogy első hallásra is biztos voltam benne, hogy ausztrálok, de mégis szuper érzés volt, amikor ez ki is derült :) tesóm, akinek a felfedezést köszönhetem, meg is jegyezte: na, ezek szerint ilyen zene csak Ausztráliában készül :) és tényleeg!

Azóta már több dalukat is ismerem, majd még teszek fel párat. Hisz ahogy mondtam, számomra ők 2014 Ausztrál Együttese!

"Imprinted Song" - avagy egy újabb gönyörű Twilight-élmény

Ha már az előbb ismét említettem a Twilightot: nos, tegnap ismét gyönyörű élményekkel ajándékozott meg. Az egyik ez a dal a negyedik részéből, a Breaking Dawnból, amit alább meghallgathattok, ill. egy részét magyarul is leírtam. A másik ajándék pedig.. uhh.. rengeteg elmondhatatlanul szép érzés, ami ismét Jacob miatt költözött a szívembe. Nos íme a dal, amivel tegnap óta nem tudok betelni (többek között ezért is adtam a bejegyzésnek az "Imprinted Song" címet):



"Száz éven át vártam, de még milliót is várnék rád. Nem is gondoltam arra, milyen drága ajándék, hogy a tiéd lehetek. Ha csak érintésed melegét éreztem volna, vagy mosolyodat láttam volna, (...) már tudtam volna, miért is élek. A szerelmed egy új fejezet az életemben, ahol csak az édes szavak maradnak. Érted, általad új "ember"? leszek. Nincs semmi, ami erősebbé tenne, mint a te törékeny szíved."

Az ember azért van idézőjelben, mert Edwardot képzeltem ebbe a vallomásba, amikor fordítottam:D Bár hozzá kell tennem, erről a dalról is sokkal inkább a bevésődés jut az eszembe, márcsak a szépsége miatt is. De ha viszont bevésődés, akkor Jacobé is lehet ez a vallomás :) viszont akkor nem is kellene idézőjelbe tennem az embert, hisz ő azért inkább ember, mint Edward. Sőt, ha belegondolok, még Renesmee-nél is.. De különös módon, amikor tegnap láttam a Breaking Dawn első részét, Jacob érzéseit akkor tudtam leginkább átélni, amikor farkasként küldött gondolatokat a többieknek. Még meg is ríkatott akkor! Olyan drága, olyan védelmező, és mégis meg nem érdemelten sokat bántja Bella! Jacob, ha én lehetnék a bevésődésed, sohasem engedtem volna, hogy Bella ennyi fájdalmat okozzon! Jacob Black forever!

A teremtés végtelen ajándékai - gyönyörű idézet és zene

"A teljes teremtés benned létezik, s minden, mi benned van, a teremtésben is létezik. Nincs határ közted és egy tárgy között, mely egész közel van hozzád, mint ahogyan közted és a messze lévő tárgyak között sincsen távolság. Benned van minden dolog, a legkisebb és a legnagyobb, a leghatalmasabb s a legmagasztosabb, s minden egyenrangú.
A Föld minden eleme egyetlen atom. A szellem egyetlen mozdulatában benne van az élet összes törvénye. Egyetlen csepp vízben benne van a végtelen óceán rejtélye. Léted megjelenési formája az élet minden megjelenési formáját magában rejti.
Figyelj benső éned hangjára, nézz bele idő és tér végtelenségébe. A csillagok dalolnak ott neked, a számok beszélni kezdenek hozzád, a kozmosz örök kórusának hangjaival. Minden egyes Nap Isten egy gondolata, és minden egyes bolygó ennek a gondolatnak egy változata."
(Hermész Triszmegisztosz)

A tenger odaadó gyermekei

Ezt a dalt az ideji NAIDOC Week hozta el nekem júliusban. 2012-ben jelent meg, s díjat is nyert a National Indigenous Music Awardson. Megríkatott, amikor először hallottam és gyakran még most sem tudom könnyek nélkül hallgatni. Az aboriginek és a természet, ezen belül is a tenger kapcsolatát mondja el. Csodálatos az a természethez való szeretetteljes, szinte gyermeki kötődés, amiről ez a dal szól.



"Kövess engem
a mély kék tengerhez,
Kövess engem
a mély kék tengerhez,
látom a színjátszó naplementét,
olyan, mint ŋarrpiya,
látom a színjátszó naplementét,
gyönyörű, mint ŋarrpiya.
(...)
Szívem visszavágyik
a mély kék tengerhez,
szívem visszavágyik a mély kék tengerhez,
látom arcát,
ahogy rám mosolyog,
érzem ölelését,
ahogy felemel."

Bár én nem vagyok aborigin, olyan, mintha ez a dal a szívem hangján született volna: teljesen át tudom érezni mindazt, amit jelent. A tenger felemelő ölelését és mosolyát Olaszországban éltem át először, s ezt a dalt hallgatva rögtön újra átjárt ez a csodálatos érzés. S bár én nem vagyok bennszülött, azt hiszem, a tengerrel kapcsolatban mégis közösek az érzelmeink. Sohasem felejtem el szeretni és tisztelni, hálát adni azért, hogy én is fürdőzhettem benne, s hogy annyi örömöt okozott; hálát adni a sok szép, különleges kagylóért, amiket az aljáról hozhattam fel; hálát adni azért, hogy vigyázott rám, amíg úsztam; hogy sohasem engedett túl mélyre merülni, lebeghettem a felszínén, odaadó ölelésében; s végül hálát adni a halakért is, amikkel egy-egy ebédre vagy vacsorára megajándékozott. Azt kívánom, bárcsak én is vigyázhatnék rá, hisz olyan értékes és csodálatos!

"Ausztrália víg leánya" - népdal

Régebben, amikor ausztrál countryzenéket kerestem, egész véletlenül ráakadtam egy angol népdaloldalra, ahol szinte az összes angol nyelvű ország dalai fenn vannak. Pontosabban csak címek, de a Youtubeon a többségük elérhető. Na, így találtam rá erre az ausztráliai vidámságra is, és már tényleg nem bírom ki, hogy ne osszam meg itt:D A dal az ausztrál népdalgyűjtő blog szerint - merthogy olyan is van ám! - 1877-ben keletkezett. Egy fiatal aborigin lány és egy fehér férfi boldog egymásra találásáról szól egyébként. Terveztem, hogy lefordítom a szövegét, de ezt tényleg nagyon művészien szeretném, úgyhogy arra még kérek egy kis időt:D Most csak jöjjön a dal, ami jún. 16 óta édesíti a mindennapjaimat:

A legkékebb ausztrál ég és a víztükör hangjai

Egyik kedvenc internetes rádióm a Solo Piano Radio, ami már rengeteg zenei élménnyel ajándékozott meg, amióta 2011 februárjában felfedeztem. De Richard Goldsworthyt már azelőtt is ismertem. Az ausztrál zeneszerző zongoramuzsikájának van valami különleges varázsa. Talán az, hogy legtöbb művét a hamisítatlan ausztrál természet ihlette. Egyik legkedvesebb, elsőként felfedezett művének a részletét most nektek is elhozom. Amikor ezt hallgatom, elképzelem a lehető legkékebb, legtisztább eget; vagy a napfényt, ami csillogva visszatükröződik az óceán vízén. Richard Goldsworthy e művével még engem is megtanít látni:

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de őt (és különösen ezt a műrészletét) hallgatva úgy tűnik nekem, mintha valóban megszűnnének a határok az Ötödik Kontinens és Mo között. Úgy érzem, mintha egyszeriben képes lennék arra, amit
"Ausztráliáról írt Álom-versemben"
fogalmaztam meg: arra, hogy felülemelkedjek téren és időn - még akkor is, ha mindezt még csak a képzeletemben élem át. Ez a gondolat a fenti zenei kinccsel együtt mindig újabb és újabb erőt ad. Ezzel együtt pedig Richard Goldsworthy nagy zeneszerző példaképem, akárcsak Enya.

"Tavaszi tél havat áraszt.."

Gondolom, interkontinentális olvasóim - ha vannak - tudják, hogy az ideji márc. 15-e - lehangoló módon - hóviharos volt. Igazából egész héten, sőt már előtte való héten is folyton mondták az időjárásjelntésben, hogy ilyen lesz, de én valahogy nem tudtam és nem is akartam elhinni. Gondoltam, aki ezt elhiszi, az egy pingvin, nem lesz itt semmi, csak riogatnak, ahogy már annyiszor mindenfélével. De sajnos bejött, és bár ennek köszönhetően eléggé visszajött a téli világvége-hangulatom, azért mégis hálát adok az Égieknek, hogy aznap nem kellett mennem sehová, mert az utakról végig csupa rosszat hallottam.

De ez a helyzet egyszerűen őrjítő. Ekkora hóvihar? Márciusban? Ja és ma hallottam olasz barátoktól, hogy már hozzájuk is elért..:S Borzalmas :( Sajnos ez egyre inkább annak a jele, hogy eltűntek az évszakok:S egyszerűen sírhatnékom van emiatt, ennek nem szabadna így lennie.

A rossz kedvem ellenére viszont szombaton - amikor viszont már tényleg ki kellett mozdulnom itthonról, - a "Tavaszi szél vizet áraszt" soraira útközben a következőt kreáltam (figyelem, komolyságot ne keressen benne senki!):

"Tavaszi tél havat áraszt,
rémálom, rémálom,
mindenki új földrészt választ
virágom, virágom.
Én már régen választottam,
szép álom, szép álom:
Ötödiken mindig nyár van,
virágom, virágom.

Tavaszi tél? Márciusban?
Ez nagyon nem járja,
s világvége-hangulatban
szívem azt kívánja:
Pakoljunk be bőröndökbe,
s menjünk el a nyárba,
csodálatos Déli Földre:
Ausztráliába!"

(kreáltam: 2013. márc. 16-18-án)

Na? Hogy tetszik?:D az álmodozás AZÉRT elég kreatívvá teszi az embert:D Azt is mondhatnám: őrülten kreatívvá:O

De ezen a kreáción kívül van ám itt még valami, amit tegnap fedeztem fel a zenecsatornán. Egyszerűen már az első hangjai után beleszeredtem, pedig akkor még nem is tudtam, hogy a címe az, hogy "Back Down South", vagyis vissza le délre! Persze a dél itt ha jól értem, nem Ausztráliát jelenti, de akkor sem véletlen, hgoy rátaláltam egy számra, aminek pont ez a címe és még tetszik is!:D

Twilight forever - talán a bevésődés is ilyen lehet

Bár egy időben még Edward volt a kedvencem a Twilightból, a negyedik kötet eleje után mégis átálltam a Jacob-fanok táborába. Igazából már a 2-3. rész alapján is nagyon belopta magát a szívembe Jacob, és mindaz, ami vele és a falkájával kapcsolatos. De leginkább a bevésődés tetszett. Az erről a gyönyörű érzésről írtak annyira belopták magukat a szívembe, hogy december óta még egy dalról is ez jut az eszembe. Ezt a dalt el is hoztam nektek, egy kis fordítással (a kipontozott sorra a refrénnél nem volt ötletem, de ha tudjátok, légyszi írjátok meg!)



"Minden, ami vagyok, minden, ami leszek,
a világon minden, amire szükségem lehet,
ott ragyog a te szemeidben.
Amikor mosolyogsz, úgy érzem,
árad bennem minden szenvedély
kezed a kezemhez ér
s érzések ezrei ragadnak el

Refrén:
Vigyázok rád,
amíg csak élek
...
Szeretni foglak mindig,
Lelkem mélyéből
irányíthatatlanul,
Oly hosszú ideig vártam, hogy elmondhassam ezt neked!
S ha azt kérdezed, hogy tényleg szeretlek-e ennyire
Igen, szeretlek!

Mielőtt megismertelek, világomat
érzelmek nélkül éltem
nem tudtam, merre tartok,
egészen a napig, mikor megtaláltalak.
életemet megnyitottad
egy új mennyország felé,
egy változásokkal teli világban.
Teljes szívemből,
életem végéig

Vigyázok rád,
amíg csak élek
...
Szeretni foglak mindig,
Lelkem mélyéből
irányíthatatlanul,
Oly hosszú ideig vártam, hogy elmondhassam ezt neked!
S ha azt kérdezed, hogy tényleg szeretlek-e ennyire
Igen, szeretlek!"

P.s.: kiegészítés a Twilightos fantáziám alapján: "hát persze, hogy ennyire szeretlek, hisz te vagy a lenyomatom, a tükörképem, lelki társam, az életem!" Jaaaj ez olyan szép érzés... át szeretném élni! 2013, kérlek, hozd el nekem!

Éjféli kékség

Múlt héten újra felfedeztem magamnak Enyát. Igazából 2002 óta ismerem a dalait és ő is egyik nagy zenei példaképem. Hihetetlen, hogy a mai rohanó világban vannak még emberek, akik olyan dalokat tudnak írni, amikből árad a nyugalom, a derű, a szeretet és a béke.

Egyik dalát már régebben lefordítottam, ennek a címe az Éjféli kékség. Egy kis álom is van benne és a télhez is kapcsolódik. A fordítással kapcsban várom az építő kritikákat! Enya dalát
itt
hallgathatjátok meg, az angol szövegét pedig
itt
olvashatjátok. És akkor jöjjön az én fordításom:

Csillagok és éjféli kékség

Emlékek, melyek közösek
Pillanatok, melyeket senki más nem élt át
A szívemben örökké őrizni fogom őket,
Eltűnni nem engedem már.

Egy nap rózsákat adtál nekem,
Majd enyém lett szíved is,
Mikor megcsókoltál
a szerelem a létünket jelentette.

De az idő gyorsan halad,
s az égen egy hófelhő
lassan lebeg
Hideg, fagyos az éj

Mikor mellettem fekszel
Hallom szívverésedet.

Te elvesztél álmaidban,
s én elvesztem benned.
Most a tiszta ég alatt fekszünk
S nincs más velünk,
Csak a csillagok s az éjféli kékség.

P. S.: Ha checkoljátok az angol szöveget, látni fogjátok, h az utolsó előtti sor ("s nincs más velünk") nincs benne, csak én írtam be a magyarba, mert így tűnt összefüggőnek.

A szerelem rejtelme

Ma ünnepli 54. születésnapját az a csodálatos énekes, aki gyönyörű dalaival segített megtalálni az utamat. Sohasem felejtem el, hogy dalai révén megajándékozott az olasz nyelv szeretetével és ezzel együtt sok-sok szép itáliai és egyetemi élménnyel.

Ez a fantasztikus énekes nem is lehetne más, mint első olasz szerelmem, Andrea Bocelli. Neki köszönhetem, hogy már 14-15 évesen tudtam, hogy az olasz az én jövőm. Az ő dalait hallgatva jöttem rá arra, hogy mennyi csodát rejt ez a mindennél édesebb hangzású nyelv, s hogy ennek a sok csodának a megismerése nem is lehetetlen, MERT MAGA A NYELV ÉPP OLYAN ÉDESEN KÖNNYŰ, MINT AMILYENNEK HANGZIK!

Nem tudom, mihez kezdenék, ha évekkel ezelőtt nem ismertem volna meg a dalait és nem tudtam volna meg, hogy írt egy könyvet, amit nem fordítottak le magyarra. Persze lehet, hogy akkor is megtaláltam volna a jövőmet valami másban. De hogy most olasz szakosként fordítónak készülök, azt az ő felfedezésének köszönhetem, és ennél szebb választást ma már el sem tudnék képzelni.

Ennek jegyében ma elhoztam nektek Andrea Bocelli egyik legszebb dalát. Alatta a saját fordításomban olvashatjátok a szövegét.



A szerelem rejtelme

"Én, aki éjjelente a tenger hangjaival éneklek,
Én, aki a Holddal beszélek, hogy megértsem egy szerelmi történet rejtélyét,
Úgy érzem, egyre közelebb vagy,
S szavaid tűzként égetik szívemet.
Életemet egy új dal hangjai kísérik
Ha rád gondolok.

Szabadság végtelen óceánjai,
Örömteli napok, miket sosem feledek,
Életemből a hideg tél sem rabolja el
A rólad szőtt vágyakat, emlékeket,
Szerelmem megannyi rejtélyét.

Az emlékekbe zárt idő rabjaként
Nem érzem többé a hajnali rózsa illatát
A hang, ami bennem él,
Csak kettőnkről beszél,
Mint édes gyötrelem, s a távoli álom nem is hagy többé nyugodni.
Nem egy búcsúdal ez, hanem egy édes zene,
Amit csak neked játszom.

Végtelen óceánok, felfedezem majd
a megannyi csillagot s Afrika földjét,
Majd bőrünkön érezzük egy új nap égető tüzét,
S átrepülünk a városok felett,
Egy új világ, mit két szerelmes szív felfedez:
A szerelem rejtelme csak ez!"

Szerelem,ami talán csak a filmekben létezik

Amióta Németországból hazajöttem, szinte mindennap szentimentális hangulatom van. És valahogy mindig Avril I will be c. dala jár az eszemben, úgyhogy két napja elővettem és többször hallgatom. Gondoltam, le is fordítom, de aztán megnéztem a szövegét és rájöttem, hogy bár nagyon illik a mostani hangulatomhoz, már mégsem hiszek annyira abban, hogy létezik ilyen örök szerelem, mint amiről a dal szól. Ja, itt a szövege:

http://www.lyrics007.com/Avril%20Lavigne%20Lyrics/I%20Will%20Be%20Lyrics.html

Ugye ilyenek vannak benne, hogy "egész életemben, örökké veled leszek, sohasem hagylak el, nélküled nem tudom, mint tegyek, egy napig sem tudok meglenni nélküled" - etc.

Na.. hát már régóta álmodozom ilyen szerelemről, de sajnos egyre kevésbé tudok hinni abban, hogy egyszer megvalósul.. nemcsak azért, mert általában akinek én tetszem, az nekem nem tetszik és aki meg nekem, annak meg én nem. Hanem, mert körülöttem az álompároknak hitt párok is szinte egyik napról a másikra mennek szét. És az ilyen sztorik eléggé el tudják venni a hitem az olyan örök szerelemben, mint amilyenről ez a dal is szól. De ettől függetlenül sokat hallgatom!:D

Egy kaledóniai felfedező dala

Ezt a dalt még januárban fedeztem fel és nem tudom miért, de mindig olyan jó hangulatom lesz, amikor hallgatom:D pedig még nem is jártam Caledoniában:O persze úgy szép, ahogy van, de lehet, azért is tetszik nekem annyira, mert egy igazi felfedezőről szól, aki, bár szereti az otthonát, egy időre elhagyja, hogy aztán újra rácsodálkozhasson, miután bejárta a világot :)



Itt jön az én fordításom :) javítást most is szívesen elfogadok ;)

Nem tudom, látod-e a változásokat, amiken átmentem az elmúlt időben;
féltem, hogy eltávolodom az otthonomtól, ezért régi történeteket meséltem, és dalokat énekeltem,
amik arra emlékeztettek, honnan is jöttem és hogy ma miért is tűnik olyan távolinak az otthonom.

Chorus:
Engedd, hogy azt mondjam, szeretlek és egész idő alatt rád gondolok;
Caledonia, már hívsz is, s én boldogan térek vissza hozzád, az otthonomba;
de ha mégis elidegenednék tőled, tudd, hogy nagyon elszomorítana;
Caledonia, te vagy a mindenem.

Elköltöztem és folyton vándoroltam;
mindent kipróbáltam, amit ki kellett próbálnom,
elvesztettem a barátaimat, akiket el kellett vesztenem,
de útközben újakra találtam;
lányokat csókoltam, majd elhagytam őket;
ellopott álmok.. semmi kétség, sokat utaztam, néha a lelkiismeretem is a széllel együtt szállt. (jaj erre az uccsó sorra írjatok vmit légyszi, nekem nem sikerül jobban visszaadnom:S)

Chorus:
Engedd, hogy azt mondjam, szeretlek és egész idő alatt rád gondolok;
Caledonia, már hívsz is, s én boldogan térek vissza hozzád, az otthonomba;
de ha mégis elidegenednék tőled, tudd, hogy nagyon elszomorítana;
Caledonia, te vagy a mindenem.