Akár 80 millió forint is lehet a jutalma Sors Tamásnak, a londoni paralimpián három érmet is begyűjtő úszónak. Magyarország az összesített éremtáblázat alapján 14 érmet szerzett a 2012-es londoni játékokon, ebből kettő arany-, hat ezüst- és hat bronzszínben ragyog.
Az összesítés szerint a 33 fős magyar küldöttség a 38. helyen végzett a brit fővárosban rendezett 14. paralimpián. A magyar csapat minden idők negyedik legsikeresebb olimpiáján van túl, a londoninál ugyanis csak 1984-ben New Yorkban (29), 2000-ben Sydneyben (23) és 2004-ben Athénban (19) lett nagyobb a termés.
Mekkora legyen a díjazás?
Minden magyar olimpikon az elért sporteredményéért díjazásban részesül. Az londoni ötkarikás játékon érmet szerzett ép sportolók az aranyéremért 35 millió forintot, a második helyezettek 25, a bronzérmesek pedig 20 millió forintot kaptak. A negyedik helyezettek 15, az ötödikek 10 millió forinttal lehettek gazdagabbak. Míg a hatodik helyezettek 8, a hetedikek 4, a nyolcadikak pedig 2 millió forintos jutalomban részesültek. Eltérő vélemények vannak arról, hogy egy paralimpikon ugyanannyi díjazásban részesüljön-e, mint ép sportoló társa vagy kevesebben, netán többen. A paralimpikonon díjazása egy kormánydöntésen múlik, a MOB csupán ajánlást tehet a sportolók premizálására. A MOB hétfői ülésén lesz napirendi pont a parasportolók premizálása. Németországban az aranyérmet szerzett parasportolók olimpia utáni díjazása 7000 euró (2 millió forint), az ezüstérem 5000 euró vagyis (1.435.000.- forint) a bronzérem pedig 3000 eurót ér (860.000.- forint).
Sorsa, hogy „Sors”
Sors Tamással a harmadik londoni érmének extázissal átszőtt pillanataiban sikerült beszélnünk. Az úszó paralimpikonra Londonban éremeső hullt. Egy arany-, egy ezüst-, és egy bronzérem tulajdonosa. Ha ugyanolyan jutalmazásban részesül, mint az ötkarikás játékok érmesei, akkor 80 millió forint is lehet a prémiuma.
Sors Tamás a Figyelő Online azon kérdésére, hogy szerinte mennyi jutalmat kapjon egy paralimpián érmet szerzett, vagy pontot szerző sportoló, egyből rávágta: ugyanannyit, mint az ép sportolók. Szerinte igazságtalanság különbséget tenni a javadalmazásban. Sors Tamás szerint neki is rengeteg munkája van abban, hogy a dobogóra állhatott Londonban, és nem csak egyszer, hanem háromszor is. Ne legyen kevesebb a jutalom, tette hozzá újra. Lehet, hogy más nem így gondolja – vélekedett Sors Tamás – de szerintem megérdemlem én is ugyanazt a pénzt, mint Gyurta Dani.
2000-ben Sydneyben még a pontot szerzett parasportolók ép társaik díjazásának tíz százalékát kapták. Később Athénban 2004-ben már ugyanolyan premizálásban volt részük a paralimpikonoknak is, mint az ötkarikás játékokon érmet szerző sportolóknak.
Sors Tamás úszó a pekingi paralimpián, 17 évesen egy arany- és két bronzérmet szerzett, de volt egy negyedik és egy ötödik helyezése is. Ezzel ő lett akkor a legjobban kereső magyar sportoló. Sors akkor összesen 68 millió forintot kapott pekingi remeklése után, így 14 millióval többet keresett, mint a háromszoros ezüstérmes úszó Cseh László.
Megkérdeztük olvasóinkat A Figyelő Online gyors felméréséből kiderül, hogy a válaszadók többsége azt mondja: a paralimpikonok és az olimpiai bajnokok díjazása legyen egyenlő. Olvasóinak csupán 25 százaléka gondolja úgy, hogy kevesebb pénz illeti meg a paralimpikonokat. Arra senki nem szavazott, hogy többet kapjon egy parasportoló, mint ép társa.
Differenciált legyen a díjazás
Gömöri Zsolt szerint nem lenne helyes egy paralimpikonnak ugyanannyi jutalmat adni, mint egy ép olimpiai bajnoknak. A Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke a Figyelő Online-nak elmondta: egy a lényeg, differenciált legyen a bajnokok javadalmazása, és ne legyen kevesebb, mint amennyit Pekingben vagy Athénban kaptak a versenyzők. Az athéni olimpia után történt meg először, hogy a paralimpikonok éppen annyi jutalmat kaptak, mint az olimpikonok. Pekingben már az aranyérem 20 milliót, az ezüstérem 18 milliót, és a bronzérem 14 milliót ért. Az elnök hozzátette: a MOB javaslatot tesz a javadalmazás összegéről a kormánynak, a döntés a kormány kezében van, mi pedig a döntést el fogjuk fogadni – tette hozzá Gömöri Zsolt.
A sportvezető szerint nem 35 millióra van szüksége egy paralimpikonnak. A javadalmazás úgy lenne igazságos, ha a keretösszeg, amit a kormány a paralimpikonok jutalmazására szán, ugyanannyi lenne, mint az olimpiai bajnokok esetében, csak a sportoló nem kapná meg a teljes 35 milliót egy esetleges aranyéremért, hanem csak 15 millió jutalmat kapnának és a fennmaradó 20 milliót az adott sportszövetség versenyekre, edzőtáborokra, vagy utánpótlás nevelésre tudná költeni - vélekedett Gömöri Zsolt.
A londoni sikerről Gömöri azt mondta: nyolc érem benne volt a csapatban, a mostani éremeső nem a szerencsének köszönhető, hanem annak tudható be, ebben a csapatban ennyi volt. Gömöri hozzátette: a paralimpiai csapat jócskán megduplázta a pekingi eredményét és ez óriási dolog.
Bernau Péter a Magyar Paralimpiai Bizottság sajtófőnöke, a Figyelő Online-nak elmondta,
a paralimpikonok ugyanabban a faluban éltek, mint az augusztusi olimpia résztvevői. Elképesztően sokan szurkolnak a sportolóknak, mindenhol telt ház mellett zajlottak az események. A sportolók ugyanabban az uszodában és ugyanazon a páston versenyeznek, mint ép társaik.
Szerkesztő
Koncsek Rita
2012-09-10 08:00
figyelo.hu
Minden érdekel, ami Olaszországgal és Ausztráliával kapcsolatos. Ebből született a blogom címe: Olasztrália, ami az álmaim kifejezője. Időnként írok Föld és ember kapcsolatáról is. Ausztrália-rajongóként egyre többet foglalkozom az őslakosokkal, ezért 2015-től ez a blog is főleg rájuk Koncentrál. A hétköznapjaimról már jóval kevesebbet írok, mint az elején. Ha észrevételed van, kérlek, ne titkold, kommentelj nyugodtan! A közösség ereje ezt a blogot is fellendítheti! Jó olvasást!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Követem az olimpiát. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Követem az olimpiát. Összes bejegyzés megjelenítése
szeptember 10, 2012
Esélyegyenlőséget paralimpikonjainknak!
Vujity Tvrtko újságíró szavai:
"Azonos anyagi elismerést paralimpiai büszkeségeinknek!!!
Tegnap este Londonban kialudt a paralimpia lángja, befejeződtek a játékok. A 33 fős magyar küldöttség fantasztikusan szerepelt, messze megjavítva a pekingi eredményeket, 14 éremmel gazdagodott. Sors Tamás úszó és Pálos Péter asztaliteniszező aranyérmes lett!
Pár napja idéztem egy illetékes levelét, amelyből kiderült, hogy egy tervezet szerint parasportolóink az épek anyagi elismerésének 50%-át kapnák meg! Két, szó szerinti idézet a levélből, amelyet egy hazai sportvezető juttatott el hozzám:
"Tájékoztatunk a paralimpiai jutalmazással kapcsolatban, hogy az eltérő mértékű lesz az olimpiai jutalomtól."
illetve:
"célként fogalmazódott meg, hogy a paralimpiai jutalom az olimpiai jutalom 50 százaléka legyen".
Továbbra is egyértelműen az a véleményem, hogy NEM SZABAD KÜLÖNBSÉGET tenni sportoló és parasportoló, ép és fogyatékossággal élő embertársunk között. Lehet vitatkozni a sportértéken, médiaértéken, ugyanakkor ne felejtsük el: parasportolóink leküzdve az őket (is) sújtó akadályokat szintén kiharcolták az részvételt. Nem ők tehetnek arról, hogy nem úgy adják a tévék a versenyeket, mint Londonban... Szintén nagyot küzdöttek, sportágaikban helyt álltak, sokan bizonyították közülük, hogy a világ élvonalába tartoznak, ketten pedig fel is jutottak a csúcsra.
Annyi, de annyi hátrányos megkülönböztetés van ebben az országban, akadálymentesítés, elérhető szolgáltatás és sok minden más terén. Ne spóroljunk ezeken a nagyszerű magyar sportolókon, ne üzenjük nekik azt, hogy az ő sikerük nem ér annyit, mint egészséges társaiké. Ezért írom le újra, mondom a tévében, beszélek róla mindenhol:
Azonos anyagi elismerést paralimpiai büszkeségeinknek!!!
Egyetértesz?"
És ezek már az én szavaim: természetesen nem kérdés, hogy egyetértek-e. Amikor először olvastam e sorokat az újságíró hivatalos Facebook-oldalán, rögtön az jutott az eszembe, hogy végre egy ember a médiában, aki paralimpikonjaink mellett áll! És ha már a médiát említem: én már azzal sem értettem egyet, hogy az olimpiát szinte éjjel-nappal élőben közvetítette a magyar tv, a paralimpia meg jóformán fű alatt ment. Szerintem a napi ötvenperces összefoglalóknál minden paralimpikon többet érdemelt volna, akár magyar, akár külföldi! Mi sohasem lehetünk olyanok, mint ők. Éppen ezért igazán megérdemelték volna, hogy az irántuk érzett tiszteletünket úgy fejezzük ki, hogy az ő teljesítményüknek is legalább akkora visszhangot adunk, mint az olimpikonokénak. Ez szerintem a minimum lett volna. De ha még ezt sem volt képes teljesíteni a magyar média, akkor azt ugyan vajon miért is várjuk el, hogy a díjazásnál ne tegyenek különbséget? Persze ez csak ironikus, költői kérdés. Nem térek napirendre efölött az ötven százalék fölött! Mégis mit képzelnek magukról azok, akik ezt kitalálták?
Az úszó fiúk fantasztikus pénteki (Sors Tamás bronzérmes, Tóth Tamás ezüstérmes) teljesítménye nem győzte meg a díjazókat arról, hogy bőven megérdemlik az egyenlő jutalmazást?
Kíváncsi lennék, hogy az az ausztrál úszó, aki a fiúk pénteki futamában aranyérmes lett, szintén kisebb jutalmazásban részesül-e, mint egy aranyérmes olimpikon. De gyanítom, hogy nem. Ez a bugyuta ötlet talán csak itt, Magyarországon merült fel, ahol már azokat a dolgokat sem képesek értékelni, amik nem mindennapiak.
Szívből remélem, hogy Vujity Tvrtko szavai meghallgatásra találnak és elfogadják a javaslatát! A paralimpikonok után, most neki szurkolok!
"Azonos anyagi elismerést paralimpiai büszkeségeinknek!!!
Tegnap este Londonban kialudt a paralimpia lángja, befejeződtek a játékok. A 33 fős magyar küldöttség fantasztikusan szerepelt, messze megjavítva a pekingi eredményeket, 14 éremmel gazdagodott. Sors Tamás úszó és Pálos Péter asztaliteniszező aranyérmes lett!
Pár napja idéztem egy illetékes levelét, amelyből kiderült, hogy egy tervezet szerint parasportolóink az épek anyagi elismerésének 50%-át kapnák meg! Két, szó szerinti idézet a levélből, amelyet egy hazai sportvezető juttatott el hozzám:
"Tájékoztatunk a paralimpiai jutalmazással kapcsolatban, hogy az eltérő mértékű lesz az olimpiai jutalomtól."
illetve:
"célként fogalmazódott meg, hogy a paralimpiai jutalom az olimpiai jutalom 50 százaléka legyen".
Továbbra is egyértelműen az a véleményem, hogy NEM SZABAD KÜLÖNBSÉGET tenni sportoló és parasportoló, ép és fogyatékossággal élő embertársunk között. Lehet vitatkozni a sportértéken, médiaértéken, ugyanakkor ne felejtsük el: parasportolóink leküzdve az őket (is) sújtó akadályokat szintén kiharcolták az részvételt. Nem ők tehetnek arról, hogy nem úgy adják a tévék a versenyeket, mint Londonban... Szintén nagyot küzdöttek, sportágaikban helyt álltak, sokan bizonyították közülük, hogy a világ élvonalába tartoznak, ketten pedig fel is jutottak a csúcsra.
Annyi, de annyi hátrányos megkülönböztetés van ebben az országban, akadálymentesítés, elérhető szolgáltatás és sok minden más terén. Ne spóroljunk ezeken a nagyszerű magyar sportolókon, ne üzenjük nekik azt, hogy az ő sikerük nem ér annyit, mint egészséges társaiké. Ezért írom le újra, mondom a tévében, beszélek róla mindenhol:
Azonos anyagi elismerést paralimpiai büszkeségeinknek!!!
Egyetértesz?"
És ezek már az én szavaim: természetesen nem kérdés, hogy egyetértek-e. Amikor először olvastam e sorokat az újságíró hivatalos Facebook-oldalán, rögtön az jutott az eszembe, hogy végre egy ember a médiában, aki paralimpikonjaink mellett áll! És ha már a médiát említem: én már azzal sem értettem egyet, hogy az olimpiát szinte éjjel-nappal élőben közvetítette a magyar tv, a paralimpia meg jóformán fű alatt ment. Szerintem a napi ötvenperces összefoglalóknál minden paralimpikon többet érdemelt volna, akár magyar, akár külföldi! Mi sohasem lehetünk olyanok, mint ők. Éppen ezért igazán megérdemelték volna, hogy az irántuk érzett tiszteletünket úgy fejezzük ki, hogy az ő teljesítményüknek is legalább akkora visszhangot adunk, mint az olimpikonokénak. Ez szerintem a minimum lett volna. De ha még ezt sem volt képes teljesíteni a magyar média, akkor azt ugyan vajon miért is várjuk el, hogy a díjazásnál ne tegyenek különbséget? Persze ez csak ironikus, költői kérdés. Nem térek napirendre efölött az ötven százalék fölött! Mégis mit képzelnek magukról azok, akik ezt kitalálták?
Az úszó fiúk fantasztikus pénteki (Sors Tamás bronzérmes, Tóth Tamás ezüstérmes) teljesítménye nem győzte meg a díjazókat arról, hogy bőven megérdemlik az egyenlő jutalmazást?
Kíváncsi lennék, hogy az az ausztrál úszó, aki a fiúk pénteki futamában aranyérmes lett, szintén kisebb jutalmazásban részesül-e, mint egy aranyérmes olimpikon. De gyanítom, hogy nem. Ez a bugyuta ötlet talán csak itt, Magyarországon merült fel, ahol már azokat a dolgokat sem képesek értékelni, amik nem mindennapiak.
Szívből remélem, hogy Vujity Tvrtko szavai meghallgatásra találnak és elfogadják a javaslatát! A paralimpikonok után, most neki szurkolok!
augusztus 08, 2012
Fantasztikus magyarok,nyavalyás szerbek és... Szegény ausztrálok!:O
Hehe, csak próbáltam a bejegyzés címébe beleírni mindent, amit ma láttam:D
Emberek! Életemben először követem ennyire az olimpiát! Kézilabda meccset még nem is néztem végig ezelőtt sosem, és azt hiszem, ezt most bántam meg. A magyar csapat egyszerűen fantasztikus volt az izlandiakkal szemben, sporteseménnyel kapcsolatban még sohasem izgultam ennyire, mint most. Az izlandi csapat is jó volt persze, végig fej fej mellett haladtak, de aztán a mieinknek végül a hosszabbítással megszerzett egy gólos vezetéssel sikerült beírnia magát a történelembe. Fiúk, hihetetlenül játszottatok, csak így tovább! Köszönöm az átélt izgalmakat! Olimpia forever!:D hehe, mire vége, már fel is fedezem magamnak, hogy izgalmas és szép is tud lenni :) mert kétségkívül az, még ha én nem is szakértő szemmel nézem, akkor is. De eddig valahogy csak úgy voltam vele, hogy na igen, négy évente olimpia, de szégyenszemre sohasem kötött le ennyire, mint most. De ezen túl azt hiszem, az olimpián kívüli meccseket is követni fogom, főleg a vízilabdát és a kézilabdát. Hajrá magyarok!
De ha nem magyarok játszanak, akkor hajrá olaszok és ausztrálok!:D persze nem azért, mert vér szerint kötődöm ezekhez az országokhoz, csak egyszerűen azért, mert alapból a rajongójuk vagyok. Bár ezt gondolom, nem is kell hosszan fejtegetnem azoknak, akik olvassák a blogom, hiszen már a címe is erről a kettős rajongásról árulkodik:D Na szóval ma is volt egy olyan vízilabda meccs, amikor az ausztráloknak volt szüksége a szurkolásomra, mert a görögök legyőzése után ma a szerbekkel játszottak.
Játszottak? Méghogy játszottak! Szabályosan küzdöttek! És a végére olyasvalami történt, amit egyszerűen nem tudok felfogni. Az elején szépen 8-5-re vezetett az én csapatom (mármint itt most az ausztrálok). Aztán azok a nyavalyás szerbek fogták magukat, és ha jól emlékszem, kapust is cseréltek, majd egyre intenzívebben kezdték lövöldözni gólokkal szegény ausztrálokat. Persze nekik sem kellett több: igyekeztek úgy játszani, ahogy eddig is, próbáltak visszavágni a szerbek góláradatára, csakhogy az a nyavalyás új szerb kapus a legtöbb gólgyanús ausztrál labdát még röptében elkapta. Így az ausztráloktól már megszokott gyors góláradat megszűnt. Hát így történhetett, hogy a csodálatos 8-5-ös ausztrál vezetésből a meccs végére 11-8-as szerb győzelem lett. Jesszus,ez még leírva is képtelenségnek látszik! Pedig így volt :( Az elején mindenkinek hülyéskedtem, h a szerbeknek szurkolok; de csak hülyéskedtem és ezt mindenki tudta (vagy épp az ausztrálok nem?:S) Vááá, megőrülök, még úgy sem értem ezt az egészet, hogy leírtam.. Tényleg képtelenség és mégis megtörtént..
Emberek! Életemben először követem ennyire az olimpiát! Kézilabda meccset még nem is néztem végig ezelőtt sosem, és azt hiszem, ezt most bántam meg. A magyar csapat egyszerűen fantasztikus volt az izlandiakkal szemben, sporteseménnyel kapcsolatban még sohasem izgultam ennyire, mint most. Az izlandi csapat is jó volt persze, végig fej fej mellett haladtak, de aztán a mieinknek végül a hosszabbítással megszerzett egy gólos vezetéssel sikerült beírnia magát a történelembe. Fiúk, hihetetlenül játszottatok, csak így tovább! Köszönöm az átélt izgalmakat! Olimpia forever!:D hehe, mire vége, már fel is fedezem magamnak, hogy izgalmas és szép is tud lenni :) mert kétségkívül az, még ha én nem is szakértő szemmel nézem, akkor is. De eddig valahogy csak úgy voltam vele, hogy na igen, négy évente olimpia, de szégyenszemre sohasem kötött le ennyire, mint most. De ezen túl azt hiszem, az olimpián kívüli meccseket is követni fogom, főleg a vízilabdát és a kézilabdát. Hajrá magyarok!
De ha nem magyarok játszanak, akkor hajrá olaszok és ausztrálok!:D persze nem azért, mert vér szerint kötődöm ezekhez az országokhoz, csak egyszerűen azért, mert alapból a rajongójuk vagyok. Bár ezt gondolom, nem is kell hosszan fejtegetnem azoknak, akik olvassák a blogom, hiszen már a címe is erről a kettős rajongásról árulkodik:D Na szóval ma is volt egy olyan vízilabda meccs, amikor az ausztráloknak volt szüksége a szurkolásomra, mert a görögök legyőzése után ma a szerbekkel játszottak.
Játszottak? Méghogy játszottak! Szabályosan küzdöttek! És a végére olyasvalami történt, amit egyszerűen nem tudok felfogni. Az elején szépen 8-5-re vezetett az én csapatom (mármint itt most az ausztrálok). Aztán azok a nyavalyás szerbek fogták magukat, és ha jól emlékszem, kapust is cseréltek, majd egyre intenzívebben kezdték lövöldözni gólokkal szegény ausztrálokat. Persze nekik sem kellett több: igyekeztek úgy játszani, ahogy eddig is, próbáltak visszavágni a szerbek góláradatára, csakhogy az a nyavalyás új szerb kapus a legtöbb gólgyanús ausztrál labdát még röptében elkapta. Így az ausztráloktól már megszokott gyors góláradat megszűnt. Hát így történhetett, hogy a csodálatos 8-5-ös ausztrál vezetésből a meccs végére 11-8-as szerb győzelem lett. Jesszus,ez még leírva is képtelenségnek látszik! Pedig így volt :( Az elején mindenkinek hülyéskedtem, h a szerbeknek szurkolok; de csak hülyéskedtem és ezt mindenki tudta (vagy épp az ausztrálok nem?:S) Vááá, megőrülök, még úgy sem értem ezt az egészet, hogy leírtam.. Tényleg képtelenség és mégis megtörtént..
augusztus 06, 2012
Két ausztrál jó hír
A szombati elkeseredett szavak után most két jó hírrel térek vissza :) az egyik, hogy ma délután, ahogy kapcsolgattam a tévét, egyszercsak egy ausztrál-görög vízilabda meccs jött szembe az olimpián, amit aztán az ausztrálok szépen meg is nyertek!:D Nagyon tetszett, ahogy a kommentátor közvetítette a meccset, a kedvenc mondataim valahogy így hangoztak: "hát mit kellene még tenniük az ausztráloknak, hogy a görögök komolyan vegyék őket?.." - kérdezte vhol a 11. ausztrál gól körül. "Hát, az ausztrálok annyira verhetetlenek, hogy a görög kommentátor már csak szétttárja a karját itt mellettem, dehát ő azért mégsem ugorhat a medencébe." Aztán valamikor a meccs vége körül, amikor már minden el volt döntve az Ötödik Kontinens csapatának a javára: "Na, az ausztrálok már nem is akarnak semmit, csak a játék végét."XD Extraszuper csapat! Remélem, a szerbek nem jobbak náluk, mert a következő ellenfeleik ők lesznek 8-án. Hajrááá, Ausztrália!!!
A másik ausztrál jó hír pedig tudjátok, honnan jön? Egyenesen az Álomidőből!
Szombaton még azt írtam, hogy a Yolngu Radio eltűnésével elveszett egy ősnyelv-mentő reménység is. Nos, ezennel jelentem: ez nem igaz. S hogy miért nem? Mert ma kiderült, hogy a Yolngu Radio és az ARDS nem is tűnt el, csak átalakult! Ugyanis, amikor próbáltam utánajárni mégegyszer a dolgoknak, újra ráakadtam az ARDS honlapjára és meg is tudtam nyitni! Lehet, csak frissítés alatt volt vagy ilyesmi, mindenesetre most a rádiót is kicsit más címen lehet elérni, mint eddig. Hát ezért írta a rádiós progim, hogy "nincs forrás", mert az ARDS elérhetőségével együtt megváltozott a rádió streamurlje is! Elég furcsa címen jön be most az ARDS honlapja, valahogy így: http://ards.com.au/www.ards.com.au/ Ilyen címet még nem láttam:D De mindenesetre egyszerűen úgy, hogy ards.com.au/, már nem is jön be és a streamurlben is kétszer jelenik meg a szervezet neve, nem pedig egyszer, ahogy ezelőtt. Hát ennyi az egész, s most, hogy ezt felfedeztem, biztosan tudom: semmi sincs veszve! És ez nagyon jó érzés :)
A másik ausztrál jó hír pedig tudjátok, honnan jön? Egyenesen az Álomidőből!
Szombaton még azt írtam, hogy a Yolngu Radio eltűnésével elveszett egy ősnyelv-mentő reménység is. Nos, ezennel jelentem: ez nem igaz. S hogy miért nem? Mert ma kiderült, hogy a Yolngu Radio és az ARDS nem is tűnt el, csak átalakult! Ugyanis, amikor próbáltam utánajárni mégegyszer a dolgoknak, újra ráakadtam az ARDS honlapjára és meg is tudtam nyitni! Lehet, csak frissítés alatt volt vagy ilyesmi, mindenesetre most a rádiót is kicsit más címen lehet elérni, mint eddig. Hát ezért írta a rádiós progim, hogy "nincs forrás", mert az ARDS elérhetőségével együtt megváltozott a rádió streamurlje is! Elég furcsa címen jön be most az ARDS honlapja, valahogy így: http://ards.com.au/www.ards.com.au/ Ilyen címet még nem láttam:D De mindenesetre egyszerűen úgy, hogy ards.com.au/, már nem is jön be és a streamurlben is kétszer jelenik meg a szervezet neve, nem pedig egyszer, ahogy ezelőtt. Hát ennyi az egész, s most, hogy ezt felfedeztem, biztosan tudom: semmi sincs veszve! És ez nagyon jó érzés :)
július 28, 2012
Olimpia 2012 - London - (Linától átvett bejegyzés)
Travel aim: Down Under: Olimpia 2012 - London: A 2012. évi nyári olimpiai játékok hivatalos nevén a XXX. nyári olimpiai játékok egy több sportot magába foglaló nemzetközi sportesemény, m...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)