Mondanom sem kell, hogy még mindig olthatatlanul szeretem a Twilightot. Úgy is mondhatnám: még mindig be vagyok vésődve a Twilightba. Egyik este, épp nagyban újraolvasgattam, amikor hazajött anyu és azt mondta: "Bocsi, nem tudtam elugrani a postára, mert Aro jött." Erre én rögtön azt gondoltam: "Aro jött? És te még élsz?" - aztán rájöttem, hogy nem Aro, csak áruXD nem is válaszoltam anyunka rögtön, hagytam magamnak egy fél percet, míg visszarázódom a valóságba...
De egyébként még mindig a - Jacob szavaival élve, - a "farkasdolgokba vagyok bevésődve. És tegnap még Zonebbs-en is lett egy californiai levelezőtársam, aki még mindig szintén nagy fan, így most már angolul is megoszthatom róla a gondolataimat. Ez a levelezőtársam 15 éves, Marissának hívják és akkora fan, hogy még fanficet is ír róla. Bár ő Edwardba van belezúgva :) mondjuk ez még jó is így, mert így Jacobot megtarthatom magamnak :) pontosabban megtarthatnám, ha nem lenne Renesmee.. vááá! Bár ma rávettem magam, hogy megnézzem a BD második részét és ott sokkal tündéribb ő is, mint a könyvben.
Egyébként, ha már szóbahoztam mindkettőjüket, mármint Renesmee-t és Arót is, a képességeiken gondolkoztam. Ugye míg Aro érintés útján emlékeket tud lehívni egy embertől vagy egy vámpírtól, addig Renesmee érintés útján emlékeket ad át. Renesmee ad, Aro kap. Na és emiatt gondolkoztam azon, hogy amikor találkoztak, honnan tudta Aro, hogy amit lát, azt Renesmee képessége miatt látja, nem pedig ő maga hívta le tőle?
Na igen, ha az embernek sok a szabadideje, könnyen belemerül az apró részletekbe :)
Ja, amúgy Bellára még mindig haragszom, amiért leteremtette Jacobot a bevésődés miatt, dehát Bella már csak ilyen. Marissa sem szereti őt igazán. Na most megyek is és megnézem, írt-e délelőtt óta. Akkora fanok vagyunk, hogy együtt írunk fanficet :) vagyis.. na jó ez így nem teljesen igaz, mert a kivitelezés az ő dolga, de kért, hogy adjak ötleteket.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bevésődés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bevésődés. Összes bejegyzés megjelenítése
március 25, 2014
október 26, 2013
"Imprinted Song" - avagy egy újabb gönyörű Twilight-élmény
Ha már az előbb ismét említettem a Twilightot: nos, tegnap ismét gyönyörű élményekkel ajándékozott meg. Az egyik ez a dal a negyedik részéből, a Breaking Dawnból, amit alább meghallgathattok, ill. egy részét magyarul is leírtam. A másik ajándék pedig.. uhh.. rengeteg elmondhatatlanul szép érzés, ami ismét Jacob miatt költözött a szívembe. Nos íme a dal, amivel tegnap óta nem tudok betelni (többek között ezért is adtam a bejegyzésnek az "Imprinted Song" címet):
"Száz éven át vártam, de még milliót is várnék rád. Nem is gondoltam arra, milyen drága ajándék, hogy a tiéd lehetek. Ha csak érintésed melegét éreztem volna, vagy mosolyodat láttam volna, (...) már tudtam volna, miért is élek. A szerelmed egy új fejezet az életemben, ahol csak az édes szavak maradnak. Érted, általad új "ember"? leszek. Nincs semmi, ami erősebbé tenne, mint a te törékeny szíved."
Az ember azért van idézőjelben, mert Edwardot képzeltem ebbe a vallomásba, amikor fordítottam:D Bár hozzá kell tennem, erről a dalról is sokkal inkább a bevésődés jut az eszembe, márcsak a szépsége miatt is. De ha viszont bevésődés, akkor Jacobé is lehet ez a vallomás :) viszont akkor nem is kellene idézőjelbe tennem az embert, hisz ő azért inkább ember, mint Edward. Sőt, ha belegondolok, még Renesmee-nél is.. De különös módon, amikor tegnap láttam a Breaking Dawn első részét, Jacob érzéseit akkor tudtam leginkább átélni, amikor farkasként küldött gondolatokat a többieknek. Még meg is ríkatott akkor! Olyan drága, olyan védelmező, és mégis meg nem érdemelten sokat bántja Bella! Jacob, ha én lehetnék a bevésődésed, sohasem engedtem volna, hogy Bella ennyi fájdalmat okozzon! Jacob Black forever!
"Száz éven át vártam, de még milliót is várnék rád. Nem is gondoltam arra, milyen drága ajándék, hogy a tiéd lehetek. Ha csak érintésed melegét éreztem volna, vagy mosolyodat láttam volna, (...) már tudtam volna, miért is élek. A szerelmed egy új fejezet az életemben, ahol csak az édes szavak maradnak. Érted, általad új "ember"? leszek. Nincs semmi, ami erősebbé tenne, mint a te törékeny szíved."
Az ember azért van idézőjelben, mert Edwardot képzeltem ebbe a vallomásba, amikor fordítottam:D Bár hozzá kell tennem, erről a dalról is sokkal inkább a bevésődés jut az eszembe, márcsak a szépsége miatt is. De ha viszont bevésődés, akkor Jacobé is lehet ez a vallomás :) viszont akkor nem is kellene idézőjelbe tennem az embert, hisz ő azért inkább ember, mint Edward. Sőt, ha belegondolok, még Renesmee-nél is.. De különös módon, amikor tegnap láttam a Breaking Dawn első részét, Jacob érzéseit akkor tudtam leginkább átélni, amikor farkasként küldött gondolatokat a többieknek. Még meg is ríkatott akkor! Olyan drága, olyan védelmező, és mégis meg nem érdemelten sokat bántja Bella! Jacob, ha én lehetnék a bevésődésed, sohasem engedtem volna, hogy Bella ennyi fájdalmat okozzon! Jacob Black forever!
április 26, 2013
Jacob! Hát miért éppen Renesmee?
Szóval még mindig nem tudok elszakadni a Twilight-dolgoktól.. Egész héten nem tudtam, most, mintha még egész Olasztráliát is legyőzte volna olyan értelemben, hogy többet gondolok rá, mint Olaszországra és Ausztráliára együtt:O De mivel a Cool Tv-n most úgy is megy a második rész, gondoltam, még jöhet egy ilyen bejegyzés ide is :)
Bár unokatesómnak meg mindenkinek azt mondtam, nem fogom megnézni a negyediket, mert könyvben sem tudtam végigolvasni.. Most már azért megnézném, mert a háromnegyedét azért a negyediknek is elolvastam. De túl sok volt valahogy a lelkemnek az, ahogy Bella bánt az elején Jacobbal meg hát már maga az, hogy nem őt választotta - na jó, hát ez már előbb kiderült, de a negyedikben jön elő leginkább, hogy milyen rosszul választott sztem:O ja és ha már itt tartunk: nekem valahogy egyáltalán nem szimpi Renesmee, nem is értem, hogy lehet Jacobnak pont ő a bevésődése! Főleg azok után, hogy szegény Jacob még azt is látta, ahogy született, az előzményekről meg nem is beszélve, amikbe Bella majdnem belehalt. Mondjuk úgy kell Bellának, ha egyszer rosszul választott:P na mindegy, ebbe most ne menjünk bele. Eredetileg egyébként is Jacobról és Renesmee-ről akartam írni, mert az ő kapcsolatuk számomra tényleg feldolgozhatatlan.
Na, két kérdésem van Renesmee-el kapcsolatban. Ugye tudjuk róla, hogy Edward révén félig vámpír, Bella révén meg félig ember. De akkor hogy lehet az, hogy a bőre Jacobénál is forróbb? Hisz farkasgén nincs is benne, honnan is lehetne? (még emberi is csak félig, sőt, mivel a születése után az anyja is vámpír lesz, az a kicsi is felejtős. Ettől függetlenül azt hiszem kétszer van szó arról, hogy milyen forró Renesmee bőre, ami számomra teljesen érthetetlen.)
De a másik kérdés pont ezzel kapcsolatos. Ugye amikor Jacobék falkája két részre oszlik, Leah, (aki egyébként lányfarkasként genetikai zsákutcának tartja magát), beszélget Jacobbal a bevésődésről. Szó van arról, hogy a bevésődés csak akkor történhet meg, ha a farkas olyan emberre talál, aki a farkasgéneket tovább tudja vinni. Hát ha ez tényleg így van.. akkor már csak azt szeretném tudni: Jacob! Hát miért épp Renesmee? Amikor bevésődtél vele, milyen lehetőséget láttál arra, hogy továbbviheti a farkasgént egy félig vámpír-félig ember kreáció? Persze itt nem az emberen, hanem a vámpíron van a hangsúly, mivel köztudott, hogy a vérfarkasok és a vámpírok ősellenségek. Erre Jacob pont egy féligvámpír lénnyel vésődik be?! Komolyan mondom, ez nekem annyira magas!:D De érdekes is persze, úgyhogy magyarázatot szeretnék!:O
Bár unokatesómnak meg mindenkinek azt mondtam, nem fogom megnézni a negyediket, mert könyvben sem tudtam végigolvasni.. Most már azért megnézném, mert a háromnegyedét azért a negyediknek is elolvastam. De túl sok volt valahogy a lelkemnek az, ahogy Bella bánt az elején Jacobbal meg hát már maga az, hogy nem őt választotta - na jó, hát ez már előbb kiderült, de a negyedikben jön elő leginkább, hogy milyen rosszul választott sztem:O ja és ha már itt tartunk: nekem valahogy egyáltalán nem szimpi Renesmee, nem is értem, hogy lehet Jacobnak pont ő a bevésődése! Főleg azok után, hogy szegény Jacob még azt is látta, ahogy született, az előzményekről meg nem is beszélve, amikbe Bella majdnem belehalt. Mondjuk úgy kell Bellának, ha egyszer rosszul választott:P na mindegy, ebbe most ne menjünk bele. Eredetileg egyébként is Jacobról és Renesmee-ről akartam írni, mert az ő kapcsolatuk számomra tényleg feldolgozhatatlan.
Na, két kérdésem van Renesmee-el kapcsolatban. Ugye tudjuk róla, hogy Edward révén félig vámpír, Bella révén meg félig ember. De akkor hogy lehet az, hogy a bőre Jacobénál is forróbb? Hisz farkasgén nincs is benne, honnan is lehetne? (még emberi is csak félig, sőt, mivel a születése után az anyja is vámpír lesz, az a kicsi is felejtős. Ettől függetlenül azt hiszem kétszer van szó arról, hogy milyen forró Renesmee bőre, ami számomra teljesen érthetetlen.)
De a másik kérdés pont ezzel kapcsolatos. Ugye amikor Jacobék falkája két részre oszlik, Leah, (aki egyébként lányfarkasként genetikai zsákutcának tartja magát), beszélget Jacobbal a bevésődésről. Szó van arról, hogy a bevésődés csak akkor történhet meg, ha a farkas olyan emberre talál, aki a farkasgéneket tovább tudja vinni. Hát ha ez tényleg így van.. akkor már csak azt szeretném tudni: Jacob! Hát miért épp Renesmee? Amikor bevésődtél vele, milyen lehetőséget láttál arra, hogy továbbviheti a farkasgént egy félig vámpír-félig ember kreáció? Persze itt nem az emberen, hanem a vámpíron van a hangsúly, mivel köztudott, hogy a vérfarkasok és a vámpírok ősellenségek. Erre Jacob pont egy féligvámpír lénnyel vésődik be?! Komolyan mondom, ez nekem annyira magas!:D De érdekes is persze, úgyhogy magyarázatot szeretnék!:O
április 21, 2013
A szerelemnél is erősebb álom-érzés
Még mindig Twilight, ill. Jacob Black-lázban égek:D Hihetetlen, hogy múlt vasárnap kb. csak öt-hat percet beszélgettünk róla Eni unokanővéremmel (ja igen, mert hogy múlt vasárnap végre megvalósítottuk apukámmal, amit húsvétra terveztünk és eljutottunk Kabára rokonlátogatóba!), és máris újra felébredtek bennem azok az érzések, amik tavaly decembertől január végéig voltak bennem Jacobbal kapcsolatban:O és olyan fura, mert két hete fedeztem fel a One Directiont (na jó, már előbb is hallottam róluk, csak azt nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire jókXD) és őket hallgatva is Jacobra és barátaira gondolok.
Azt hiszem, ez egy olyan érzés, amivel eddig nem sokat foglalkoztam, mert a karrierépítés, a tanulás volt az első. De azt hiszem, itt az ideje, hogy beismerjem: szeretnék egy kapcsolatot. Még akkor is, ha már nem nagyon hiszek a szerelemben. Kérdezhetnétek, hogy ez meg hogy lehet, hisz csak 23 éves vagyok. Hát megmagyarázom: a környezetemben az utóbbi időben négy olyan pár is szétment, akikről azt hittem, hogy a szerelmük örökre szól és sohasem fognak szakítani, mert egymásnak lettek teremtve. Igen, tudom, hogy ez csak közvetett csalódás a szerelemben, de akkor is van olyan súlya a számomra, mintha saját tapasztalat lenne. Ezért van az, hogy már nem hiszek igazán a szerelemben.
Na meg persze azért sem, mert általában aki nekem tetszik és bármit megadnék, hogy észrevegyen, az sosem viszonozza az érzéseimet. Egyetemen pl. hárman is voltak - három év alatt - akik bejöttek volna, de nem vettek észre. Két Ádám és egy Peti. Az egyik Ádámot még magyar szakon ismertem meg, amikor elsőéves voltam. Együtt jártunk határon túli magyar irodalom előadásra és öt héten keresztül mindig odajött hozzám, nyitott volt, kérdezgetett rólam, én is róla, látszott rajta,hogy nagyon szeretne megismerni. én is szerettem volna minél többet tudni róla, és jó érzés volt, hogy csomó közös témánk volt. A harmadik héttől kezdve már azt is elképzeltem, hogy lehet, ha minden héten talizunk és ilyen jól elvagyunk, ennyi közös van bennübk, kis idő múlva talán össze is jöhetünk. De az ötödik heti találkozás végül lerombolta minden illúziómat. Bár Ádám megint mellém ült óra előtt, megint vidáman elcsevegtünk, egész véletlenül kiderült valami, ami lesokkolt. Ádám épp ebédelt, miközben beszélgettünk és az illatok miatt egyik csoporttársunk rákérdezett, mi az, amit eszik. Mire Ádám: "Ez egy indiai kaja, tegnap főztük - a barátnőmmel!" Fogalmam sincs, milyen arcot vághattam, amikor ezt mondta, de nagyon érzékenyen érintett. És mivel általában az érzéseim és gondolataim rám vannak írva, ezt olvashatta le rólam: "Micsodaaa? Hogy kivel? Neked már van barátnőd? Ne tedd ezt velem!" Abból gondolom, hogy leolvasott valamit, mert a következő hetekben mindig jó távol ült tőlem és legközelebb csak valamikor év vége felé beszéltünk újra, akkor sem sokat. Ez azóta is sokszor eszembe jut.
A másik Ádám angol szakos volt, vele igazából csak a vonaton találkoztam párszor még másodévben. Ő is nagyon tetszett, bár vele kapcsolatban már nem ringattam magam illúziókban, bár mindig felvidított, ha találkoztunk. Nagyon tetszett, de lehet, hogy néha túlzottan kiírtam ezt az arcomra, mert egyik napról a másikra egyre félénkebb lett. Aztán a következő félévben megváltozott az órarendünk és már a vonaton sem találkoztunk, így aztán el is szállt a remény.
A harmadik pasi, aki tetszett az egyetemen, a kommunikáció szakos Peti volt, akiről viszont csak néha ábrándoztam. Örültem volna, ha bejöttem volna neki, de ő azért túl helyes és jó fej volt ahhoz, hogy ne lett volna barátnője már előttem is...
Most meg már épp nincs senki az egyetemen, aki úgy tetszene, mint ők. És mivel az egyetemen sem tudtam összejönni senkivel, azt az álmodozó magyarázatot kreáltam erre, hogy ez csak azért történt így, mert rám valahol egy olasz pasi vár, s ő lesz az igazi. De ahogy telik az idő, már ebben sem hiszek. Na nem azért, mert nem találkozom olasz pasikal, hanem azért, mert akikkel találkoztam eddig, először mind jó fejek voltak és az első pár napon mindig keresték a társaságom, aztán, amikor rájöttek, hogy tetszettek, bemagyarázták, hogy csak azért tetszenek, mert olaszok. Háromból kettővel voltam így, egyiküket egy 2009-es nemzetközi táborban ismertem meg, a másikukat a tavalyiban Németországban. A harmadik sztorit meg már megosztottam itt, az egyetemen megismert Enricóét.
Hát szóval ilyen tapasztalatok és a szétment álompárok miatt nem hiszek a szerelemben. Főleg abban nem, ami első látásra kialakul. A Twilightra gondolva én már csak.. a bevésődésben hiszek. Az az utolsó reményem!XD Úgy is mondhatnám: én a bevésődésbe lettem szerelmes.
Mielőtt még bárkit furcsán érintenének ezek a sorok, megmagyarázom, hogy ez azért van, mert 23 évesen még mindig él bennem a gyermeki fantázia, egy gazdag érzelemvilággal együtt. E kettő révén tudok elképzelni és álmaimban átélni olyan regényből ismert és természetfeletti érzéseket is, mint pl. a bevésődés. Ez egy csodálatos ajándéka a Twilightnak, akárcsak Jacob, aki révén megismerhettük. Pontosabban úgy az ő révén, hogy ő magyarázta el először Bellának. Igazi álom ez, ami mindig jó érzésekkel ajándékoz meg, akárhányszor elképzelem. Köszönöm ezt az ajándékot ennek a fantasztikus regénynek és szerzőjének, Stephenie Meyernek!
Azt hiszem, ez egy olyan érzés, amivel eddig nem sokat foglalkoztam, mert a karrierépítés, a tanulás volt az első. De azt hiszem, itt az ideje, hogy beismerjem: szeretnék egy kapcsolatot. Még akkor is, ha már nem nagyon hiszek a szerelemben. Kérdezhetnétek, hogy ez meg hogy lehet, hisz csak 23 éves vagyok. Hát megmagyarázom: a környezetemben az utóbbi időben négy olyan pár is szétment, akikről azt hittem, hogy a szerelmük örökre szól és sohasem fognak szakítani, mert egymásnak lettek teremtve. Igen, tudom, hogy ez csak közvetett csalódás a szerelemben, de akkor is van olyan súlya a számomra, mintha saját tapasztalat lenne. Ezért van az, hogy már nem hiszek igazán a szerelemben.
Na meg persze azért sem, mert általában aki nekem tetszik és bármit megadnék, hogy észrevegyen, az sosem viszonozza az érzéseimet. Egyetemen pl. hárman is voltak - három év alatt - akik bejöttek volna, de nem vettek észre. Két Ádám és egy Peti. Az egyik Ádámot még magyar szakon ismertem meg, amikor elsőéves voltam. Együtt jártunk határon túli magyar irodalom előadásra és öt héten keresztül mindig odajött hozzám, nyitott volt, kérdezgetett rólam, én is róla, látszott rajta,hogy nagyon szeretne megismerni. én is szerettem volna minél többet tudni róla, és jó érzés volt, hogy csomó közös témánk volt. A harmadik héttől kezdve már azt is elképzeltem, hogy lehet, ha minden héten talizunk és ilyen jól elvagyunk, ennyi közös van bennübk, kis idő múlva talán össze is jöhetünk. De az ötödik heti találkozás végül lerombolta minden illúziómat. Bár Ádám megint mellém ült óra előtt, megint vidáman elcsevegtünk, egész véletlenül kiderült valami, ami lesokkolt. Ádám épp ebédelt, miközben beszélgettünk és az illatok miatt egyik csoporttársunk rákérdezett, mi az, amit eszik. Mire Ádám: "Ez egy indiai kaja, tegnap főztük - a barátnőmmel!" Fogalmam sincs, milyen arcot vághattam, amikor ezt mondta, de nagyon érzékenyen érintett. És mivel általában az érzéseim és gondolataim rám vannak írva, ezt olvashatta le rólam: "Micsodaaa? Hogy kivel? Neked már van barátnőd? Ne tedd ezt velem!" Abból gondolom, hogy leolvasott valamit, mert a következő hetekben mindig jó távol ült tőlem és legközelebb csak valamikor év vége felé beszéltünk újra, akkor sem sokat. Ez azóta is sokszor eszembe jut.
A másik Ádám angol szakos volt, vele igazából csak a vonaton találkoztam párszor még másodévben. Ő is nagyon tetszett, bár vele kapcsolatban már nem ringattam magam illúziókban, bár mindig felvidított, ha találkoztunk. Nagyon tetszett, de lehet, hogy néha túlzottan kiírtam ezt az arcomra, mert egyik napról a másikra egyre félénkebb lett. Aztán a következő félévben megváltozott az órarendünk és már a vonaton sem találkoztunk, így aztán el is szállt a remény.
A harmadik pasi, aki tetszett az egyetemen, a kommunikáció szakos Peti volt, akiről viszont csak néha ábrándoztam. Örültem volna, ha bejöttem volna neki, de ő azért túl helyes és jó fej volt ahhoz, hogy ne lett volna barátnője már előttem is...
Most meg már épp nincs senki az egyetemen, aki úgy tetszene, mint ők. És mivel az egyetemen sem tudtam összejönni senkivel, azt az álmodozó magyarázatot kreáltam erre, hogy ez csak azért történt így, mert rám valahol egy olasz pasi vár, s ő lesz az igazi. De ahogy telik az idő, már ebben sem hiszek. Na nem azért, mert nem találkozom olasz pasikal, hanem azért, mert akikkel találkoztam eddig, először mind jó fejek voltak és az első pár napon mindig keresték a társaságom, aztán, amikor rájöttek, hogy tetszettek, bemagyarázták, hogy csak azért tetszenek, mert olaszok. Háromból kettővel voltam így, egyiküket egy 2009-es nemzetközi táborban ismertem meg, a másikukat a tavalyiban Németországban. A harmadik sztorit meg már megosztottam itt, az egyetemen megismert Enricóét.
Hát szóval ilyen tapasztalatok és a szétment álompárok miatt nem hiszek a szerelemben. Főleg abban nem, ami első látásra kialakul. A Twilightra gondolva én már csak.. a bevésődésben hiszek. Az az utolsó reményem!XD Úgy is mondhatnám: én a bevésődésbe lettem szerelmes.
Mielőtt még bárkit furcsán érintenének ezek a sorok, megmagyarázom, hogy ez azért van, mert 23 évesen még mindig él bennem a gyermeki fantázia, egy gazdag érzelemvilággal együtt. E kettő révén tudok elképzelni és álmaimban átélni olyan regényből ismert és természetfeletti érzéseket is, mint pl. a bevésődés. Ez egy csodálatos ajándéka a Twilightnak, akárcsak Jacob, aki révén megismerhettük. Pontosabban úgy az ő révén, hogy ő magyarázta el először Bellának. Igazi álom ez, ami mindig jó érzésekkel ajándékoz meg, akárhányszor elképzelem. Köszönöm ezt az ajándékot ennek a fantasztikus regénynek és szerzőjének, Stephenie Meyernek!
április 17, 2013
Jacob - a Twilight igazi ajándéka
Mivel időnként már jóformán többet gondolok Jacob Blackre a Twilight-sorozatból, mint Ausztráliára, gondoltam, megosztom ezt az érdekességet róla. Még év elején olvastam a Facebook Twiligth-rajongói oldalon:
"Jacob megalkotásának a története:Stephenie Meyer szerint Jacob eredetileg csupán egy eszköz volt ahhoz, hogy a főszereplő Bella Swan rádöbbenjen Edward Cullen titkára. Azonban mind Meyer, mind az ügynöke és a szerkesztője kedvelte a szereplőt, így az írónő úgy döntött, a következő kötetben, az Újholdban is szerepet kap. Meyer úgy jellemezte a szereplőt, mint „a kedvenc ajándékom, amit az Újhold adott nekem. Az írónő saját honlapján elmondta, még sosem akart annyira kitörni egy szereplő a neki szánt szerepből, mint Jacob, így képtelen volt „bezárni őt egy icipici szerepbe”. Miután a az Újholdban nagyobb szerepet adott Jacobnak, Meyer visszatért az épp szerkesztési fázisban lévő Alkonyathoz, hogy jobban beleszőhesse a fiút és apját, Billy Blacket a történetbe."
Hát így is van! Jacob egy ajándék, aki mind a könyveket olvasva, mind a filmet látva belopta magát a szívembe! Bella helyében én egész biztosan őt választottam volna. A Twilightot először csak filmen láttam, és utána olvastam. Először Edwardtól olvadtam el, neki drukkoltam és hiányzott, amikor a második részben eltűnt. így volt ez akkor is, amikor olvastam a könyvet. De aztán, ahogy Jacob egyre inkább bekerült a képbe, hogy segítsen Bellának túljutni a nehézségeken (amiken igazából, ha akar, simán túljuthatott volna egy olyan ember kisugárzása, vidámsága, temperamentuma révén, mint Jacob) egyre inkább beleszerettem. Szavai sokszor csaltak mosolyt az arcomra, de volt, amikor meg is ríkattak, jó értelemben. Bárcsak találkoznék már olyan pasival, mint ő! Olyan bolond ez a Bella, hogy nem őt választotta!
Ki ért egyet? Aki igen, az légyszi írjon! Az is, aki nem, mert kíváncsi vagyok, hogy miért nem:D
Jacob Black Forever!
"Jacob megalkotásának a története:Stephenie Meyer szerint Jacob eredetileg csupán egy eszköz volt ahhoz, hogy a főszereplő Bella Swan rádöbbenjen Edward Cullen titkára. Azonban mind Meyer, mind az ügynöke és a szerkesztője kedvelte a szereplőt, így az írónő úgy döntött, a következő kötetben, az Újholdban is szerepet kap. Meyer úgy jellemezte a szereplőt, mint „a kedvenc ajándékom, amit az Újhold adott nekem. Az írónő saját honlapján elmondta, még sosem akart annyira kitörni egy szereplő a neki szánt szerepből, mint Jacob, így képtelen volt „bezárni őt egy icipici szerepbe”. Miután a az Újholdban nagyobb szerepet adott Jacobnak, Meyer visszatért az épp szerkesztési fázisban lévő Alkonyathoz, hogy jobban beleszőhesse a fiút és apját, Billy Blacket a történetbe."
Hát így is van! Jacob egy ajándék, aki mind a könyveket olvasva, mind a filmet látva belopta magát a szívembe! Bella helyében én egész biztosan őt választottam volna. A Twilightot először csak filmen láttam, és utána olvastam. Először Edwardtól olvadtam el, neki drukkoltam és hiányzott, amikor a második részben eltűnt. így volt ez akkor is, amikor olvastam a könyvet. De aztán, ahogy Jacob egyre inkább bekerült a képbe, hogy segítsen Bellának túljutni a nehézségeken (amiken igazából, ha akar, simán túljuthatott volna egy olyan ember kisugárzása, vidámsága, temperamentuma révén, mint Jacob) egyre inkább beleszerettem. Szavai sokszor csaltak mosolyt az arcomra, de volt, amikor meg is ríkattak, jó értelemben. Bárcsak találkoznék már olyan pasival, mint ő! Olyan bolond ez a Bella, hogy nem őt választotta!
Ki ért egyet? Aki igen, az légyszi írjon! Az is, aki nem, mert kíváncsi vagyok, hogy miért nem:D
Jacob Black Forever!
január 09, 2013
Twilight forever - talán a bevésődés is ilyen lehet
Bár egy időben még Edward volt a kedvencem a Twilightból, a negyedik kötet eleje után mégis átálltam a Jacob-fanok táborába. Igazából már a 2-3. rész alapján is nagyon belopta magát a szívembe Jacob, és mindaz, ami vele és a falkájával kapcsolatos. De leginkább a bevésődés tetszett. Az erről a gyönyörű érzésről írtak annyira belopták magukat a szívembe, hogy december óta még egy dalról is ez jut az eszembe. Ezt a dalt el is hoztam nektek, egy kis fordítással (a kipontozott sorra a refrénnél nem volt ötletem, de ha tudjátok, légyszi írjátok meg!)
"Minden, ami vagyok, minden, ami leszek,
a világon minden, amire szükségem lehet,
ott ragyog a te szemeidben.
Amikor mosolyogsz, úgy érzem,
árad bennem minden szenvedély
kezed a kezemhez ér
s érzések ezrei ragadnak el
Refrén:
Vigyázok rád,
amíg csak élek
...
Szeretni foglak mindig,
Lelkem mélyéből
irányíthatatlanul,
Oly hosszú ideig vártam, hogy elmondhassam ezt neked!
S ha azt kérdezed, hogy tényleg szeretlek-e ennyire
Igen, szeretlek!
Mielőtt megismertelek, világomat
érzelmek nélkül éltem
nem tudtam, merre tartok,
egészen a napig, mikor megtaláltalak.
életemet megnyitottad
egy új mennyország felé,
egy változásokkal teli világban.
Teljes szívemből,
életem végéig
Vigyázok rád,
amíg csak élek
...
Szeretni foglak mindig,
Lelkem mélyéből
irányíthatatlanul,
Oly hosszú ideig vártam, hogy elmondhassam ezt neked!
S ha azt kérdezed, hogy tényleg szeretlek-e ennyire
Igen, szeretlek!"
P.s.: kiegészítés a Twilightos fantáziám alapján: "hát persze, hogy ennyire szeretlek, hisz te vagy a lenyomatom, a tükörképem, lelki társam, az életem!" Jaaaj ez olyan szép érzés... át szeretném élni! 2013, kérlek, hozd el nekem!
"Minden, ami vagyok, minden, ami leszek,
a világon minden, amire szükségem lehet,
ott ragyog a te szemeidben.
Amikor mosolyogsz, úgy érzem,
árad bennem minden szenvedély
kezed a kezemhez ér
s érzések ezrei ragadnak el
Refrén:
Vigyázok rád,
amíg csak élek
...
Szeretni foglak mindig,
Lelkem mélyéből
irányíthatatlanul,
Oly hosszú ideig vártam, hogy elmondhassam ezt neked!
S ha azt kérdezed, hogy tényleg szeretlek-e ennyire
Igen, szeretlek!
Mielőtt megismertelek, világomat
érzelmek nélkül éltem
nem tudtam, merre tartok,
egészen a napig, mikor megtaláltalak.
életemet megnyitottad
egy új mennyország felé,
egy változásokkal teli világban.
Teljes szívemből,
életem végéig
Vigyázok rád,
amíg csak élek
...
Szeretni foglak mindig,
Lelkem mélyéből
irányíthatatlanul,
Oly hosszú ideig vártam, hogy elmondhassam ezt neked!
S ha azt kérdezed, hogy tényleg szeretlek-e ennyire
Igen, szeretlek!"
P.s.: kiegészítés a Twilightos fantáziám alapján: "hát persze, hogy ennyire szeretlek, hisz te vagy a lenyomatom, a tükörképem, lelki társam, az életem!" Jaaaj ez olyan szép érzés... át szeretném élni! 2013, kérlek, hozd el nekem!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)