A világ legdallamosabb nyelve

A világ legdallamosabb (és legszebb) nyelve az olasz, többek között ezért is tettszett meg rögtön. Az, hogy a legdallamosabb, nyelvészek által is elismert tény, viszont az, hogy legszebb, természetesen saját (és még jónéhány olaszos) véleménye :) Hogy bemutassam a dallamosságát, hoztam egy mondatot. Csak egy egyszerű mondat, de olyan, mintha vers lenne, ezért verses formában teszem fel:
Rivolgendo in mente il ricordo del primo incontro
e la speranza che gli ispirava il secondo,
Silvio alla fine si addormentò.

Magyarul (bár így nem hangzik jól):Amikor visszaemlékezett az első találkozásra, egy második reménye is megcsillant előtte, és míg erre gondolt, Silvio végül álomba merült.

Akkor itt van egyik kedvenc olasz versem is, Giuseppe Ungarettitől a Commiato. Az idézett versszaknak főleg az utolsó két sora tetszik nagyon, az a legdallamosabb:

"Gentile
Ettore Serra
poesia
è il mondo e l'umanità
la propria vita
fioriti dalla parola
la limpida meraviglia
di un delirante fermento (...)"

Magyarul: "Kedves Ettore Serra, a költészet a világ és az emberiség, saját életünk, mely a szavakból virágzik; egy örjöngő forrongásnak színtiszta csodája."

Bár tény, hogy ez vers, tehát szándékosan rímel. De az előző mondatot, amit idéztem egy regényből, nem versnek szánták, mégis teljesen úgy hangzik :) És az olaszban még rengeteg ilyen van, ezért is tetszett meg és a szeretetem (vagy szerelmem:D) iránta azóta is töretlen.
hát tudja-e valaki ezek után azt mondani az olasz nyelvre, hogy csúnya? :) szerintem még dallamossága miatt is könnyű tanulni - nekem legalábbis rengeteget segített kezdőként :)

Mindez egyébként a költészet napjáról jutott az eszembe:O Olaszul a versírás is sokkal könnyebb lehet, hiszen a szépsége miatt sokszor már az egyszerű beszéd is versnek hangzik ;)

Egy igazi, vidám húsvéti hétvége :)

Először is: bocsi mindenkitől, hogy ennyi időre eltűntem. Még péntekre terveztem egy bejegyzést, persze vidámabbat, mint amit akkor feltettem, de végül elmaradt:D húsvétkor pedig nem voltam a gépnél :)

De a húsvétom egyébként nagyon jól sikerült! :)

Szombaton apukámmal leutaztunk Kabára a rokonainkhoz (anyuék sajnos nem jöttek, mert anyu még szombat délelőtt dolgozott, tesómnak meg délutántól randija volt:D) Apu először csak egynapos villámlátogatást tervezett, amivel persze én több szempontból nem értettem egyet. Egyrészt, mert már január óta tervezem ezt a látogatást, csak eddig mindig közbejött valami:O másrészt, mert nagynénimen és nagymamán kívül még az unokatesóimmal is szerettem volna találkozni, akik viszont csak vasárnap jöttek. Ja és harmadrészt: tavaszi szünetem és húsvét is volt, amit most az egyszer igazán szerettem volna a tág családdal tölteni. És végül ez össze is jött :) apu rábeszélésében szerencsére nagynénim is segített, úgyhogy végül csak vasárnap este jöttünk haza :)

Szombaton még egész jó idő volt, így ebéd után ki tudtunk ülni csevegni a kertbe. Meséltem Magdi néniéknek az egyetemről, a vele kapcsolatos élményeimről, kicsit a szakdogáról és a terveimről (jaj tényleg, jól lemaradt a szakdoga-sztorim harmadik része a blogról, na majd jön..:O), meg persze kérdezgettem mindenkiről, aki még nem volt ott szombaton:D

Este húsvéti sonkás vacsi közben együtt néztük a Csillag születiket és megállapítottam, hogy Magdi nénivel mindenben egyet értünk ezzel kapcsban. De a Csillag születikes kommentjeinket majd egy következő bejegyzésben teszem fel.

Egy tévés kommentet viszont ebből a bejegyzésből sem hagyhatok ki: hogy lehet nagyszombaton katasztrófafilmeket adni? Ahogy a Csillagok után kapcsolgattuk, sehol egy vígjáték, vagy családi film, csak mindenhol katasztrófa meg krimi ment. De végül a zenecsatornán Magdi néni olasz koncertet talált:O

Éjfél környékén aludtunk el, de másnap fél nyolc körül már mindenki fenn volt, még én is. Apu csodálkozott is, mert szünetekben általában fél 9-nél, 9-nél előbb nem szokott látni.De elmagyaráztam neki, hogy olyan későn csak akkor szoktam kelni, ha tudom, hogy semmi különös program nincs a napra, viszont most, mivel Magdi néniéket nem láthatom mindennap, nem lett volna jó átaludni a délelőttöt :)

Arra is gondoltam, hogy reggeli után kiélvezem a kabai levegőt a kertben, viszont sajnos vasárnap már tényleg sokkal hidegebb volt, mint előtte, ezért kb. 20 percet voltam kint:O de apu annyira kertfanatikus, hogy amiben csak tudott, segített Magdi néninek. Még egy kicsit húsvéti nyúl is volt:D mert ő rejtette el a kertben az ajándékokat az ötéves Ádámnak és a kétéves Levinek.

Dél körül megérkeztek az unokatesóim is: a 31 éves unokanővérem, Eni a családjával és az unokabátyám,Karcsi a barátnőjével. Az érkezésükkel egy igazi vidám, élettel teli délután kezdődött :) Olyan jó volt újra látni őket! Ádi és Levi olyan sokat nőtt!:O hiába, ezelőtt csak tavaly szeptemberben láttam őket.. Miután vidáman felkutatták az ajándékokat a kertben, bementünk a házba, ahol a fiúk meglocsoltak :) de nemcsak Imi és Karcsi, hanem Ádi és Levi is, akik olyan szép locsolóverset mondtak, nagyon aranyosak voltak! Bár piros tojással nem készültem, valamivel mégis megleptem Ádiékat a locsolásért :) sőt az ötletem miatt még egy kicsit magamat is:D ugyanis egy percre én voltam az ausztrál húsvéti (erszényes) nyúl:O Hogy miért? Hát izééé... épp az a felső volt rajtam, aminek a hasán ilyen nagy kenguruzseb szerűség van:O Na, amikor láttam, h Ádiék készülnek locsolkodni, ebbe a zsebbe rejtettem a nekik szánt csokikat:D ők nem látták, viszont miután elmondták a verset és meglocsoltak, a kenguruzsebből előhúztam a csokikatXD

Aztán vidáman megebédeltünk - Magdi néni finomabbnál finomabb húsvéti fogásokkal készült, és a sütizés sem maradt el. Eni is hozott sütit, ami olyan finom volt, hogy Magdi néniének már nem is tudtam helyet hagyni:D ebéd közben megtudtam, hogy Karcsi és Eni járt környezetvédő szakkörbe! Persze, amikor még gimisek voltak :) Karcsitól rögtön kérdeztem is erről pár dolgot, de erről szintén külön postot írok, mert az Earth Hourhoz kapcsolódóan azóta egyébként is gyűjtöttem pár felfedezést, amit egy címke alá szeretnék venni majd. (igen, lassan elkezdem címkézni az írásaimat, hogyha egyszer sok lesz, akkor azért átlátható legyen a blogom:D)

Ebéd után Eni feltett egy kedves kérdést, amire bárkinek bármikor szívesen válaszolok, és ami miatt eléggé a középpontba is kerültem:D Ez a kérdés így hangzott: "Mi újság Ausztráliában?" :) Igen :) bár személyesen nem jártam még ott, álmaimban, lélekben és gondolatban mégis ott töltöm az időm egy részét; így az sem meglepő, ha még ilyen távolságból is vannak róla élményeim, felfedezéseim a net és a tv révén.:D El is kezdtem sztorizni, először csak Eninek, de végül azt vettem észre, hogy mindenki rám figyel :) egy regényesnek induló, majdnem öt hónapig tartó ausztráliai levelezésem történetét meséltem el, de aztán azt sem titkoltam el, hogy a misztikus 11. 11. 11-e óta mindent szeretnék felfedezni, ami a bennszülöttekkel kapcsolatos. Persze tudom, hogy ez ilyen távolságból tényleg igazi kihívás, talán furcsán is hangzik, de arról is írni fogok itt a blogon, hogy vannak olyan források róluk, amik még innen Mo-ról is elérhetők :) Meg folyamatosan gyűjtöm is a forrásokat, szóval semmi sem lehetetlen!:D

Hamar eltelt aztán a vasárnap délután: így van ez, ha jól érzed magad:D Kabáról feltöltődve, vidáman jöttem haza. A kabai látogatás egy igazi vidám húsvét vasárnappal ajándékozott meg, sőt, a fiúknak hála, még el sem hervadok :) itthon tegnap sajnos úgysem járt locsoló... akárki akármit mond, én szeretem ezt a hagyományt a húsvétban, kár, hogy errefelé már nem igazán tartják..

Mindenesetre, kabai húsvét forever!:D

Megdöbbentő kenguru-szigeti eukaliptusz-védelem...

Mindjárt kiderül, mirejlik emögött a hangzatos cím mögött... Minden álmom, hogy közelről is megismerhessem Ausztrália élővilágát. De addig is, míg nem lehetek ott, gyűjtöm róla az infókat ezerrel, hogyha egyszer lesz lehetőségem eljutni, akkor már felkészültebb legyek. Októberben a Travel Channel nevű tv-csatornán volt egy ismeretterjesztő film, aminek a narrációját diktafonra vettem, és le is írtam, így most meg tudom itt is osztani. A doksifilm a Kenguru-sziget élővilágáról szól és elég meglepő dolgot találtam benne, amit most kiragadok. A film szövegében {}-ek és /-ek között az én - nem túl finom - kommentjeim olvashatók:D Íme a film egy része:

"A Kenguru-sziget tökéletes szaporodóhelynek bizonyult a koalák számára: dúsan zöldellnek az eukaliptuszfák, amikből lakomázhatnak és nincsenek ragadozók, pl. kutyák, amik a kelet-ausztráliai populációt megsemmisítették. A Kenguru-szigetet ma az 1920-as években ide telepített koalák leszármazottjai népesítik be. Ez a populáció mára elvadult és most már 26 ezer koala él itt.

A baj az, hogy felfalják a gumifa (mármint eukaliptusz) apró hajtásait és ezzel elpusztítják a fákat.

A dél-ausztrál hatóságok igyekeznek megakadályozni, hogy a Kenguru-sziget elveszítse gumifáit. Egy vadőrt azzal bíztak meg, hogy mentse meg mind a fákat, mind a koalákat.

Narrátor: A probléma egyértelmű: a fák teljesen meg vannak kopasztva.

Vadőr: igen, a koala hajlamos kirágcsálni a fák lombkoronáját, s ha ezt huzamosabb ideig engedjük, akkor az egész fa elpusztul. Abból, hogy a lombozat belseje le van rágcsálva, egyértelműen látszik, hogy melyik fát ették a koalák. A külső ágakat nem tudják elérni. Ezért a kinyúló ágakon gyakran megmarad a dús levélzet; de a fa csúcsa teljesen meg van kopasztva.
2001-ben felmértük a populációt az egész szigeten és összesen 22-27 ezer között volt a zsámuk. Nagy túlélők, és egyre csak szaporodnak.

Narrátor: a megoldás tehát vagy a sterilizálás vagy az áttelepítés.

Vadőr: tulajdonképpen a kettő kombinációja; ahol nagy kárt tesznek kedvenc fáikban, kitelepítjük őket. Októbertől áprilisig fogjuk be őket, mert akkor a legkedvezőbbek az időjárási feltételek. Tavaly október óta egy tizennyolc fős csapat járja a szigetet és keresi a koalákat. Miután befogták őket, az állatorvoshoz viszik sterilizálásra.

{Figyelem! Most jön az ismeretterjesztőnek az a része, amin nagyon megbotránkoztam!} : Olyan közel kell mászni a koalához, amennyire csak lehet. Kötelet tesznek a nyaka köré, hogy ne másszon magasabbra, aztán zászlót lobogtatnak az orra előtt, amitől megpróbál távolodni. Így tudjuk lecsalni őket a fáról. A földön egy másik ember elkapja és vászonzsákba dugja - és onnanmeg már mehet az eljárás. {Ausztrálok! Akárhogy is, de érző lényekről van szó! Talán elfelejtettétek?:S arról pedig nem is szólva, hogy maga az ember sokkal több kárt okozott és okoz a mai napig az eukaliptuszerdőkben, mint a koalák, akiknek természetes élőhelye!}

/A hallottakon egyébként még maga a narrátor is megbotránkozik, s ennek a következő kérdéssel ad hangot/ :

Narrátor: Ön szereti a koalákat?

Vadőr: Igen, elragadó állatok!

Narrátor: Mégis sterilizálja és kitelepíti őket?

Vadőr: Ez egy humánus megoldása egy nagyon nehéz problémának. {Nahát! Hát nekem minden eszembe jutott erről, csak az nem, hogy humánus!} Figyelünk a kualák jólétére. Nem fogjuk be őket harminc fok felett, mert hőgutát kaphatnak. {ó, milyen körültekintő!} A befogók ki vannak képezve, hogy hogyan bánjanak a koalákkal, így minimalizálják a stresszt; s olyan gyorsan visszaviszszük őket, amennyire csak lehet. 1997-ben indult a program, azóta kb. hatezer koalát sterilizáltunk. {basszus!} Két és félezret tovább küldtünk délkeletre, Dél-Ausztráliába. {rendben, ezzel talán nem is lenne gond; de sterilizálás nélkül nem mehetett volna?{ Miután sterilizálták őket, azonnal műanyag állathordozóba kerülnek és feltesszük a repülőre. Bérelünk egy repülőt, amivel egyszerre 40 koalát vihetünk a Mount Gambier-ba, vagy más regionális reptérre, ami közel van a helyhez, ahol szabadon eresztjük őket. Egy ember a Mount Gambier-n összegyűjti az állatokat és elviszi őket a kijelölt területre, ahol szabadon engedi őket. Ott egyből kiugranak a dobozból, amit egy fa alá tesznek és addig kísérik őket figyelemmel, amíg felmásznak a fára és boldogan letelepszenek a tetején. Van egy ellenőrző programunk is. A sziget különböző pontjain 115 ellenőrző pontunk van, ahová minden évben visszamegyünk és megvizsgáljuk a koalák állapotát és a populáció sűrűségét. {minél kevesebb, annál jobb, mi?:P :( } Így megtudjuk, hogy egy területen mennyi koalát sterilizáltunk és látjuk, ha csökken a populáció sűrűsége. De a legfontosabb az, hogy látjuk, hogyan reagálnak a fák a kezelésre. {hát persze, hogy aza legfontosabb :( } Fantasztikus látvány, amikor azokon a részeken, ahol beavatkoztunk, a fák burjánzanak és hatalmas lombozatuk van. Ezt nagyon jó látni.

Narrátor: más növények gazdagon virágoznak a Kenguru-szigeten. Itt él a kefevirág, haikia, ausztrál teafa, tél tűrő banksia, és a porzós akác."

Ti mit gondoltok erről, amit itt idéztem? Ugye ti sem értetek vele egyet?:D

Szakdogám története (2. rész - avagy ezt nem nekem találták ki...)

márc. 4-én írtam:

Azt hiszem, ezt már a legtöbb egyetemista megállapította, én csak ismétlem.. Szóval arról van szó, hogy úgy érzem, nem nekem találták ki azt, hogy egyszerre kell órákra készülni és járni, plusz még szakdogát is írni. Valahogy a kettőt nem lehet összehangolni, legalábbis nekem eddig még nem igazán sikerült. Pl. megígértem a témavezetőmnek, hogy 1-jén elküldöm neki a szakdogám első néhány oldalát.. Ez az ígéret szerdán hangzott el, de azt hiszitek, sikerült betartanom?:S hát nagyon nem: még szerda este gondoltam, átnézem a meglévőt és tényleg csak olyat küldök, amiben biztos vagyok. Ahha, csakhogy azt elfelejtettem, hogy másnap latinból zh, amire ugye nem ártana kicsit készülni. Így a szerda estém és csütörtök reggelem a latinnal ment el, csütörtökön 10-kor meg is írtam a zh-t. Gondoltam, délután majd átnézem a küldenivalót. Ahha, csakhogy délben rám tört a migrén és mivel nem volt nálam gyógyszer, így csak négy után tudtam vele kezdeni valamit, amikor hazajöttem. De akkor persze már nem múlt el, így a szakdogás terv megint tolódott egy nappal. Péntek reggel jókedvűen, nagy-nagy ihlettel keltem, azzal az igazi "olasztrál" gondolattal, hogy a lehetetlen nem létezik és akár még reggel elküldhetem a meglévő anyagot. Hm, csak megint elfelejtettem valamit: mégpedig a forrásokat és lábjegyzeteket, amikből rengeteg van abban a tanulmányban, amit fordítok. Viszont eddig nem törődtem velük, csak a folyamatos szöveget fordítottam, mert a lábjegyzetek csak zavartak. De most, hogy már küldeném a doksit, azért talán nem ártana azokat is lefordítani és belecsempészni a szövegbe, a megfelelő helyekre. Nos, péntek reggel nyolckor el is kezdtem jó hangulatban és jó érzés volt, hogy nem is ment olyan rosszul, mint gondoltam. De mire a legjobban belejöttem, akkorra pont mennem kellett a vonathoz, mert 10-től ugye megint órám volt. Péntekenként összvissz egy órám van 10-től, ami még csak nem is olaszos, hanem áltköt, mégis ott kell lenenm, mert ha háromszor hiányzom (amiből már félév elején lement kettő), nem engednek vizsgázni. Hát nincs mit tenni, morcosan bemegyek - félre ne értsétek a morcosságot, nem annak a jele, hogy már nem szeretek egyetemre járni; csak azért van, mert a legnagyobb szakdolgozati ihletem közepén félbe kell hagynom a munkát egyetlen olyan óra miatt, ami még csak nem is olaszos! De 1-re újra itthon vagyok; gyors ebéd, aztán végre folytathatom a lábjegyzetek- és források magyarítását és visszacsempészését a fordításomba. De rá kell jönnöm, hogy mégsem olyan könnyű, mint amilyennek reggel látszott, az egész eddigi szöveget át kell szerkesztenem, hogy a lábjegyzetek és idézetek a megfelelő oldalak megfelelő részeire kerüljenek. És míg ezen dolgozom, fel is fedezek néhány elementáris elértést a tanulmány magyar verziójában.. amit ugye én írtam.. hehe.. mégiscsak jó, hogy vannak azok a plusz jegyzetek, különben ez lehet, nemis derült volna ki. Gyors javítom, amit csak tudok - azért nem olyan vészes, meg az első verziós fordításban azért mindig vannak elértések, lehet, még a vérprofiknál is becsúszik egy-egy, szóval noooparaaa, nem véletlenül terveztem, hogy átnézem az eddigi írásom. De még így is, csak márc. 3-án délben jutottam el arra a pontra, hogy el merjem küldeni! A megígért időponthoz képest 2 napot késtem!:S ráfoghatnám ezt az olasz életérzésre - mert az olaszok is köztudottan sokat késnek.. na de azért talán nem ennyit!:S de tényleg, bármennyire próbáltam, mindig közbejött valami: először a latin zh, aztán a fejfájás, majd a pénteki óra, ami elvágta a napom, utána meg egyszerűen csak az, hogy a lehető legeslegjobbat akartam küldeni, de ezt csak szombatra sikerült összehoznom..

S hogy végül mindennek mi lett a vége? A szakdogás sztorit holnap folytatom! :)

Szakdogám története (1. rész)

Ígértem, hogy elmesélem a készülő szakdogám történetét. Nos, mint szinte mindennel, ezzel is az utolsó percig variáltam. Pedig valójában már tavaly ilyenkor elkezdtem gondolkozni azon, hogy mi is legyen a témám. Mivel az egyetemi három évre a szakdoga teszi fel a koronát, mindenképp olyan témát akartam, ami igazán leköt és érdekel és így a lehető legjobban el tudok merülni benne. Gondoltam, ha rosszul választok, nem tudom élvezettel írni és az nagyon nem lenne jó. Tavaly áprilistól előjött sok lehetőség, de sem én, sem a tanáraim nem éreztük őket elég jónak. De nyáron végül megört a jég és szeptemberben már azzal az ötlettel mentem órára, hogy az olasz és a magyar humanizmus kapcsolatáról szeretnék kutatni és írni. A reneszánsz mindig is tetszett, az pedig különösen, hogy Mátyás király Magyarországra is behozta Itáliából, s hogy ennek a révén olasz-magyar barátságok is szövődtek, hiszen abban az időben sok magyar irodalmárt küldtek tanulni Itáliába - sok olasz pedig kulturközvetítőnek jött Magyarországra.

De a tanár úr, akinek mondtam a tervemet, sokkal testhezállóbb lehetőséget ajánlott. Tudta, hogy a jövőre nézve az a tervem, hogy szakfordító lehessek. Ezért azt javasolta, hogy kutatás helyett inkább fordítsak le és elemezzek egy tanulmányt. Ez leendő szakfordítóként sokkal jobban tetszett és rögtön arra gondoltam, hogy hát persze, ha később szakfordítónak jelentkezem valahová, akkor az önéletrajzomban is sokkal jobban fog mutatni egy fordítási szakdolgozat, mint egy kutatómunka!

De a reneszánszos tervemből mindenesetre így sem engedtem :) úgy terveztem, hogy egy olyan tanulmányt fogok fordítani, ami a reneszánsz olasz-magyar kapcsolatokkal foglalkozik. De ezt a tervet csak december 16-án vetettem fel a leendő témavezetőmnek, akinek nagyon tetszett az ötlet, és rögtön ígérte, hogy választ nekem szöveget. Azért kell, hogy ő válasszon, mert ilyen fordítási szakdolgozatnál - érthető módon - csak olyan szöveg jöhet szóba, ami még garantáltan nem jelent meg magyarul. (Ily módon el lehet kerülni, hogy úgy járjak, mint S. P... Hehe, no comment:D)

Nagyon megkönnyebbültem, hogy a tanár úrnak ennyire tetszett az ötlet és nagoyn izgatottan vártam a szöveget. Örültem, hgoy ő fogja kiválasztani, mert én, mint egyszerű diák, azért nem tudtam volna, mi jelent meg már magyarul és mi az, ami még nem..

Végül ez év febr. 10-én megkaptam a fordítanivaló szöveget, és 20-án kezdtem el dolgozni rajta! Azért nem előbb, mert 7-étől 17-ig épp olasz-cseh-magyar tali volt az egyetemen jobbnál jobb előadásokkal és kirándulásokkal, amit semmiképp sem akartam kihagyni. De amikor 20-án elkezdtem fordítani a szöveget, máris volt egy olyan gyanús érzésem,hogy túl későn álltam neki:O

Mondjuk hozzáteszem, eléggé féltem is tőle, szóval amikor megkaptam, még örültem is, hogy nem érek rá rögtön, mert.. hogy is mondjam.. valahogy kicsinek éreztem magam a feladathoz. Szeretek fordítani, az lesz a jövőm is (most már biztiii!!!), csak valahogy mégis nagyon féltem nekikezdeni annak a nagy kihívásnak, amit a köznyelv egyszerűen csak szakdolgozatnak nevez :) de amikor elkezdtem, kellemes meglepetés ért: a szöveg elsőre nem is tűnt olyan nehéznek. Néhány része tényleg könnyű volt, de aztán, ahogy haladtam benne, jöttek elő a nehézségek ezerrel. Ettől függetlenül febr. 29-ére a lábjegyzetek és két oldalnyi folyó szöveg híján szinte az egész megvolt magyarul, igaz, még csak piszkozatban.

De írtam, hogy voltak nehézségek: na ezek nemcsak fordítástechnikai nehézségek jöttek elő, hanem az is, hogy össze kellett hangolnom az egyetemi életet a szakdolgozó élettel. Vagyis míg írtam, mellette még órákra, zh-kra is kellett készülni, és sajnos úgy tűnt, nem igazán tudom összehangolni a kettőt. Erről márc. 4-én írtam is a régi megszűnt blogomra egy bejegyzést, amit egy következőben most itt is megosztok, mert szerintem elég tanulságos:D

:) Épp ma egy éve, hogy...

...megszületett a legelső akrosztikonos versem, amit most itt is megosztok! ;) A sorainak a kezdőbetűi legnagyobb álmomat fejezik ki. A címe is egyszerűen az, hogy:

Álom-vers

Annyi az álom és terv, mi bennem él!
Utamon ezer kaland elkísér;
Szeretnék ma mindent felfedezni,
Téren, s időn felülkerekedni!
Regényes tájak, friss esőerdők,
Álom-sziget, fölötte csőfelhők.
Lehetne bár, még ma útrakelnék,
Irányt többé el nem tévesztenék:
Az álmom egy nap valóság lehet!

(írtam: 2011. ápr. 2-án)

***

Szombati küldetés sikeresen teljesítve :)

Örömmel írhatom, hogy a szombati küldetés jól sikerült! Igaz, a szabadba végül nem mentünk ki az erős és hideg szél miatt, de fél 9-kor lekapcsoltunk mindent a lakásban. Én, mint (leendő ausztrál:D) küldetésszervező, a szobámban ill. tesóm szobájában már du. 3-kor lekapcsoltam a konnektorokat (tesóm nem volt itthon szombaton, így könnyű volt), de a lakás többi kütyüjét fél 9-kor kapcsoltuk le. Fél 9-ig tévéztünk, aztán visszaszámlálással percre pontosan fél 9-kor a tévét is kikapcsoltam, anyu meg kihúzta a hűtőt. És annyira biztire akartam menni, hogy végül a kapcsolószekrényben is offoltunk mindent :) szóval a lekapcsolós bekapcsolódás igazán teljes volt! És engem annyira feldobott, amikor arra gondoltam, hogy fél 9-kor Magyarország nagy részén és Európa számos országában tették ugyanezt (most a többi földrészt nem tudom, de gondolom, hogy minden földrész saját időzónájának megfelelően kapcsolódott le, tehát pl. az akció szülőföldje, Ausztrália már akkor, amikor nálunk még csak délelőtt volt.) Jó érzés volt egy olyan akció részesének lenni, amihez az egész világ csatlakozott. És mielőtt elfelejtem: tettem egy fogadalmat, hogy ezentúl jobban odafigyelek arra, hogy kihúzzak mindent, amit épp nem használok. Ezen kívül az újrahasznosításra és szelektív hulladékgyűjtésre is - bár utóbbit már gyakorlom egy ideje :) ennek az akciónak ez is az üzenete; és nemcsak egy napra szól, hanem egész évre és még tovább!

Az akció idejét egyébként mi még meg is hosszabbítottuk, mert fél 10 helyett csak negyed 11-kor kapcsoltunk vissza mindent:D

Csak egy valami szomorított el: a város fényei egész idő alatt égtek :( ez sajnos tavaly is így volt, ami azért kár, mert pl. Esztergom is csatlakozott, akkor Dorog miért nem tudott?:S De azért remélem, hogy az utca fényei ellenére a miénken kívül több lakásban kialudtak a fények a Föld Órája alkalmából.

Ami pedig az utcát illeti: amilyen elszánt vagyok, jövőre talán már ezt is megszervezem:D Na jó, persze ezt nem gondolom komolyan, hisz a családot azért könnyebb rávenni, mint a polgármestert. :) És annak nagyon örülök, hogy a családot ilyen könnyű volt! ;)