A honvágyat úgy kell érteni, hogy máris hiányzik az egyetem:D Ugyanis múlt pénteken, 18-án volt az utolsó tanítási nap, most már csak a vizsgaidőszak jön. Csak az a gond, hogy az első vizsgám 31-én lesz, addig semmi! Bár ennek inkább örülnöm kellene, hisz bőven van időm felkészülni még akár a többire is ennyi idő alatt. Csakhogy nem tudok örülni ennek az itthon töltött időnek, mert már most hiányoznak a mindennapok, pedig még csak kedd van! Hát ezt nem hiszem el, most még az a nyavalyás nyelvészeti óra is hiányzik, amit év közben mindig szidtam!:D Tudjátok, az, amelyikről írtam, hogy a zh-ban fonetikailag kellett elemeznem egy olasz és egy magyar mondatot.. egyébként jelentem: sajnos nem sikerült és az annyira áhított négyes nem jött össze ebből a tárgyból, legalábis a szemináriumi részéből; viszont vizsgán még bármi lehet! :)
De latinból meglesz a négyes. Azért írom még mindig jövő időben, mert az utolsó órai teljesítményem döntötte volna el, csak sajnos egy olyan váratlan és rossz dolog jött közbe, hogy pont ezen a mindent eldöntő órán nemlehettem ott :(
Ez a kellemetlen dolog egy brutális fogfájás. Igazából már a múlt hét elején elkezdett fájni, csak akkor még hősködtem, hogy kibírom péntekig, mert egy napot sem akartam hiányozni a legutolsó szorgalmi hétről... kedden-szerdán még mentem is, szerdán még egy 16 feladatos zh-t is írtam olasz irodalomtörténetből. De szerda estére a fogfájás már annyira kibírhatatlan lett, hogy még abba is belementem, hogy kihagyom a csütörtöki - latint!:S főleg, amikor csütörtök reggelre sem enyhült a fájdalom. A csütörtök délutáni fogorvosi rémálmot a hétfő délelőtti folytatással senkinek sem kívánom.. Ez az egy mondat azt hiszem, elég is róla:S
És lament helyett inkább vissza az egyetemi dolgokhoz: mivel közbejött ez a vacak, ami elválasztott az utolsó latinórámtól, megírtam a dolgot a tanárnőnek, akivel még szerveződik egy találka, hogy bebiztosíthassam a négyest :) Igazából nincs ebben semmi rossz, hisz még a latinon kívül három szemináriumom van, amiből még várom a jegyet - lehetőleg ötöst:D de ez csak a beadott zh-imtól függ :)
Vissza a múlt hétre: bár a csütörtököt kihagytam, pénteken azért bementem a legutolsó, általánosan kötelező előadásra. Olyan furcsa, hogy amiatt is mennyit bosszankodtam, hogy miért ilyen rossz az órarendem, hogy pénteken csak egy órám van.. Az utolsó szorgalmi hétre már ez is átértékelődött bennem, erre az üres, vizsga előtti hétre meg főleg! Most már amiatt bosszankodom, hogy egyáltalán nincs órám!:S illetve nem is bosszúság ez, inkább szomorúság... hisz ez volt az utolsó félévem a mesterképzés előtt! Az egyetem olyan nekem, mintha az otthonom lenne. Ezért is írtam a címben, hogy honvágyam van:D
Pedig szomorkodni tényleg nincs okom; igazán csak akkor lenne, ha nem indulna az a szakfordítói képzés, amire vágyom. De indul, sőt, még extra is van benne az olaszon kívül, az angol! Mi kell még?
És ha belegondolok, egészen még a harmadévem sem ért véget; egyrészt 31-től jön az öt vizsgám. Ezen kívül a szakdolgozatom is még befejezésre vár, és még decemberben vár rám az államvizsga is!
De akkor miért érzem magam mégis furcsán amiatt, hogy egy ideig nem lesz több órám? Talán mégiscsak túl sok lesz az az egy év, amit az angolmiatt hagyok ki, mielőtt jelentkezem a mesterképzésre?:S
Annyira össze vagyok zavarodva, pedig családtól, barátoktól, tanároktól is folyamatosan azt a visszajelzést kapom,hogy jól döntöttem! De ez az érzés, ami múlt péntek óta tombol bennem, mégis megmagyarázhatatlan!:S
május 19, 2012
A titokzatos, távolba küldött felvételeim - amiket most ti is hallhattok!
A sztoriban ígértem, hogy meg fogom osztani azt a felvételt, amit a távolba küldtem :) már a régi blogomon is szó volt róla, csak akkor még nem találtam olyan oldalt, ahová videó nélküli hangot is fel lehet tölteni. De nemrég találtam egy ilyet! ;) úgyhogy a blogomon keresztül most sok szeretettel küldöm nektek is, először a misztikus MOzart-szonátát, amit
itt
hallgathattok meg az én előadásomban; egy kis szépséghibája azért van: a visszatérésnél, a moll résznél nem sikerült igazán jól a futam (ami szerintem a szonátatétel legnehezebb része), de mivel egészében tetszett, végül ez a felvétel ment Ausztráliába is:D
És van itt még valami: egy saját szerzeményem, amit 16 évesen kreáltam, de sohasem felejtem el, mert ez volt az első komolyabb kreációm az olasz digitális pianinón, amit 2006-ban kaptam, és aminek a hangját halljátok a felvételeken. S bár ez a szerzeményem már hat éve született, címet sosem tudtam neki adni - de ez mondjuk a legtöbb szerzeményemre igaz. Mindenesetre 2011 októberében ez a dal is sikeresen átért Ausztráliába, így most itt is megosztom :)
katt ide és lejön!
itt
hallgathattok meg az én előadásomban; egy kis szépséghibája azért van: a visszatérésnél, a moll résznél nem sikerült igazán jól a futam (ami szerintem a szonátatétel legnehezebb része), de mivel egészében tetszett, végül ez a felvétel ment Ausztráliába is:D
És van itt még valami: egy saját szerzeményem, amit 16 évesen kreáltam, de sohasem felejtem el, mert ez volt az első komolyabb kreációm az olasz digitális pianinón, amit 2006-ban kaptam, és aminek a hangját halljátok a felvételeken. S bár ez a szerzeményem már hat éve született, címet sosem tudtam neki adni - de ez mondjuk a legtöbb szerzeményemre igaz. Mindenesetre 2011 októberében ez a dal is sikeresen átért Ausztráliába, így most itt is megosztom :)
katt ide és lejön!
Két ember, három földrész - és a világháló
Először úgy terveztem, hogy nyolcadikához teszem fel ezt a bejegyzést is, mint ahogy az egész Chrises sztorit hetedikére és nyolcadikára tettem fel. Csakhogy olyan régen ígértem, hogy most inkább mégis a jelenben frissülök:D a "mailezés a Föld körül" címke alatt egyébként is megtaláljátok az egész sztorit, ami ezt a bejegyzést is ihlette :)
Na nézzük csak a címet: két ember - oké, ez idáig rendben van, Chris és én. De miért három kontinens, amikor ő Ausztráliában él, én meg Európában? Hogy jön még ide egy harmadik földrész?
Hát az történt, hogy amikor elkezdtem vele írogatni, a multikulti Ausztrália áldozata lettem. Ugyanis ő nem Ausztráliában született, hanem Kenyában. Az a titokzatos harmadik tehát Afrika, a négerek hazája és így Chris is csoki (tesóm látott róla egy fényképet FB-n):D Perthbe csak néhány éve költözött a családjával (és egyébként már az egész családja ott él, ez tévesztett meg engem, emiatt nem akartam elhinni, hogy nem igazi ausztrál). Meg őszintén szólva ő sem írt sokat a kenyai múltjáról, csak egy-egy félmondatban említette még a levelezésünk elején, ezért teljesen el is felejtettem. Csak amikor jan. 3-án kitöröltem a levelezésünk nagy részét (néhány azért megmaradt, amiket wordbe mentettem :)) akkor láttam egy ilyen mondatot: "Kelet-Afrikában születtem, egy kis országban, amit Kenyának hívnak. Kenyában jártam gimibe is, a Starehe Boys Centre nevű iskolába."
Chris családneve Onare.. ugye, hogy nem lehet angolosan kiejteni?:D hogy miért nem írtam erről eddig? Egyáltalán nem vettem komolyan. A lényeg mindvégig az volt, hogy most Ausztráliában él és kész. Felőlem akár a Holdról vagy a Marsról is odaköltözhetett volna, a lényeg csak az volt, hogy most ott él! A nagy fanatizmusomban tényleg így voltam vele.. De az biztos, hogy ha nem élne most Perthben, száz, hogy nem ismertem volna meg! Magamtól biztos nem írtam volna önként egy afrikai emberkének, mert.. hogy is mondjam, erről a földrészről az utóbbi időben nagyon sok rossz hír kering, így bevallom, már kicsit félek az afrikaiaktól.. Bár Kenyáról szerencsére pont nem hallottam rosszat, de talán akkor is furcsa lenne. Gondoljatok bele: tegyük fel, ha még most is írogatnánk és egyszercsak ott lenne az idő, hogy össze tudnánk hozni egy talit.. a szüleim vajon hogyan fogadnák őt?:O
Hm.. kicsit nehéz téma ez, de tényleg nem ez volt az oka annak, hogy már nem tartjuk a kapcsolatot. Nemis lehetett volna ez az ok, hisz sokáig komolyan sem vettem, hogy afrikai csoki. Ez csak akkor jutott újra az eszembe, amikor visszaolvastam az augusztusi levelezésünket jan. 4-én és vmi vigaszt keresve a bánatomra, rátaláltam erre az infóra. És akkor döbbentem rá, hogy basszus, ha nem Perthben élne,nem is futottunk volna össze a neten, mert a Students Of The Worldön csak Ausztráliában és Olaszországban élőket kerestem!
De mégis, ettől függetlenül, hogy a netes "összefutásunk" csak véletlen, még mindig sokat gondolok rá, ezért is írok róla ennyit sajnos, pedig tudom,hogy nem kellene.. De valahogy úgy érzem, iszonyú rosszul reagáltam le a dolgokat, s rossz, hogy így megbántottam egy embert a Föld másik felén..:O És ráadásul sokszor elszomorít, hogy már nem hozhatom helyre, mert ahhoz már túl sok idő telt el...
Na, de lament helyett inkább hozok nektek két meglepetést a következő bejegyzésben :)
Na nézzük csak a címet: két ember - oké, ez idáig rendben van, Chris és én. De miért három kontinens, amikor ő Ausztráliában él, én meg Európában? Hogy jön még ide egy harmadik földrész?
Hát az történt, hogy amikor elkezdtem vele írogatni, a multikulti Ausztrália áldozata lettem. Ugyanis ő nem Ausztráliában született, hanem Kenyában. Az a titokzatos harmadik tehát Afrika, a négerek hazája és így Chris is csoki (tesóm látott róla egy fényképet FB-n):D Perthbe csak néhány éve költözött a családjával (és egyébként már az egész családja ott él, ez tévesztett meg engem, emiatt nem akartam elhinni, hogy nem igazi ausztrál). Meg őszintén szólva ő sem írt sokat a kenyai múltjáról, csak egy-egy félmondatban említette még a levelezésünk elején, ezért teljesen el is felejtettem. Csak amikor jan. 3-án kitöröltem a levelezésünk nagy részét (néhány azért megmaradt, amiket wordbe mentettem :)) akkor láttam egy ilyen mondatot: "Kelet-Afrikában születtem, egy kis országban, amit Kenyának hívnak. Kenyában jártam gimibe is, a Starehe Boys Centre nevű iskolába."
Chris családneve Onare.. ugye, hogy nem lehet angolosan kiejteni?:D hogy miért nem írtam erről eddig? Egyáltalán nem vettem komolyan. A lényeg mindvégig az volt, hogy most Ausztráliában él és kész. Felőlem akár a Holdról vagy a Marsról is odaköltözhetett volna, a lényeg csak az volt, hogy most ott él! A nagy fanatizmusomban tényleg így voltam vele.. De az biztos, hogy ha nem élne most Perthben, száz, hogy nem ismertem volna meg! Magamtól biztos nem írtam volna önként egy afrikai emberkének, mert.. hogy is mondjam, erről a földrészről az utóbbi időben nagyon sok rossz hír kering, így bevallom, már kicsit félek az afrikaiaktól.. Bár Kenyáról szerencsére pont nem hallottam rosszat, de talán akkor is furcsa lenne. Gondoljatok bele: tegyük fel, ha még most is írogatnánk és egyszercsak ott lenne az idő, hogy össze tudnánk hozni egy talit.. a szüleim vajon hogyan fogadnák őt?:O
Hm.. kicsit nehéz téma ez, de tényleg nem ez volt az oka annak, hogy már nem tartjuk a kapcsolatot. Nemis lehetett volna ez az ok, hisz sokáig komolyan sem vettem, hogy afrikai csoki. Ez csak akkor jutott újra az eszembe, amikor visszaolvastam az augusztusi levelezésünket jan. 4-én és vmi vigaszt keresve a bánatomra, rátaláltam erre az infóra. És akkor döbbentem rá, hogy basszus, ha nem Perthben élne,nem is futottunk volna össze a neten, mert a Students Of The Worldön csak Ausztráliában és Olaszországban élőket kerestem!
De mégis, ettől függetlenül, hogy a netes "összefutásunk" csak véletlen, még mindig sokat gondolok rá, ezért is írok róla ennyit sajnos, pedig tudom,hogy nem kellene.. De valahogy úgy érzem, iszonyú rosszul reagáltam le a dolgokat, s rossz, hogy így megbántottam egy embert a Föld másik felén..:O És ráadásul sokszor elszomorít, hogy már nem hozhatom helyre, mert ahhoz már túl sok idő telt el...
Na, de lament helyett inkább hozok nektek két meglepetést a következő bejegyzésben :)
Ferik Ferije Forever!:D
Ezzel a jó kis alliteráló című bejegyzéssel a tegnapi tévés élményemet szeretném megörökíteni:D Ugyanis láttam egy igazi álompasit!
Este néztem a Maradj talpon-t (interkontinentális olvasóimnak: egy szuper kvízműsor az M1-en), és volt benne egy hihetetlenül szimpatikus srác! Ő volt a kihívó és öt párbaj után egymillió kétszáz ötvenezret nyert. Minden játékost, akit kihívott, nagyon megszeretett és még kicsit szomorú is volt, amikor nem tudták a választ és lezuhantak... Ilyen kihívót még nem láttam, már ez is szimpi volt benne, mert a legtöbben kárörvendő megjegyzéseket tesznek azokra, akiket játszani hívnak és végül kiesnek.
Öt sikeres párbaj után megállt, úgy döntött, amit ennyi párbajjal nyert, elég lesz mindarra, amit szeretne. De mit is szeretne? Hát ettől elolvadtam! Van egy lány, aki szakított vele, gondolt egyet és kiment Spanyolországba. Na, hozzá szeretne elrepülni, hogy megmondhassa neki, bármi is történjen, ő még mindig szereti és szeretne tőle kérni még egy esélyt. Hát nem filmbe illő? Hát vajon annak a lánynak hogy jutott eszébe szakítani egy ilyen édes sráccal? :S
Mondanom sem kell, hogy ezt a romantikus fiút Ferinek hívják, ami hétköznapinak tűnne, ha nem tudnám róla,hogy barátaival együtt megalapították a "Ferik Klubját", aminek most már nyolc Feri a tagja! :) És így a másik terve épp a Feri-klub egyik tagjával kapcsolatos, aki most Angliában van, de valami miatt nem érzi magát túl jól ott. Ezért hozzá is szeretne elrepülni, hogy hazahozza!
Ahogy néztem tegnap a Maradj talpon-t, annyira megkedveltem ezt az önzetlen, romantikus, jó humorú srácot! Olyan kár,hogy élőben nem ismerem, szerintem jól kijönnénk! Így ismeretlenül is mérges vagyok arra a lányra, aki csak úgy szakított vele... Kevés az ilyen különleges pasi, jobban is megbecsülhetné.. Bárcsak hozzám is egy ilyen srác jönne el egyszer!
Mindenesetre, most ennek a bejegyzésnek a végére csak annyit írok: sok sikert, Feri!:D
Este néztem a Maradj talpon-t (interkontinentális olvasóimnak: egy szuper kvízműsor az M1-en), és volt benne egy hihetetlenül szimpatikus srác! Ő volt a kihívó és öt párbaj után egymillió kétszáz ötvenezret nyert. Minden játékost, akit kihívott, nagyon megszeretett és még kicsit szomorú is volt, amikor nem tudták a választ és lezuhantak... Ilyen kihívót még nem láttam, már ez is szimpi volt benne, mert a legtöbben kárörvendő megjegyzéseket tesznek azokra, akiket játszani hívnak és végül kiesnek.
Öt sikeres párbaj után megállt, úgy döntött, amit ennyi párbajjal nyert, elég lesz mindarra, amit szeretne. De mit is szeretne? Hát ettől elolvadtam! Van egy lány, aki szakított vele, gondolt egyet és kiment Spanyolországba. Na, hozzá szeretne elrepülni, hogy megmondhassa neki, bármi is történjen, ő még mindig szereti és szeretne tőle kérni még egy esélyt. Hát nem filmbe illő? Hát vajon annak a lánynak hogy jutott eszébe szakítani egy ilyen édes sráccal? :S
Mondanom sem kell, hogy ezt a romantikus fiút Ferinek hívják, ami hétköznapinak tűnne, ha nem tudnám róla,hogy barátaival együtt megalapították a "Ferik Klubját", aminek most már nyolc Feri a tagja! :) És így a másik terve épp a Feri-klub egyik tagjával kapcsolatos, aki most Angliában van, de valami miatt nem érzi magát túl jól ott. Ezért hozzá is szeretne elrepülni, hogy hazahozza!
Ahogy néztem tegnap a Maradj talpon-t, annyira megkedveltem ezt az önzetlen, romantikus, jó humorú srácot! Olyan kár,hogy élőben nem ismerem, szerintem jól kijönnénk! Így ismeretlenül is mérges vagyok arra a lányra, aki csak úgy szakított vele... Kevés az ilyen különleges pasi, jobban is megbecsülhetné.. Bárcsak hozzám is egy ilyen srác jönne el egyszer!
Mindenesetre, most ennek a bejegyzésnek a végére csak annyit írok: sok sikert, Feri!:D
május 13, 2012
Gurrumul: Ausztrália angyali hangja
Egy nemmindennapi ausztrál élményemet szeretném most megosztani. A misztikus 2011. 11. 11-i napon csodaszép, felejthetetlen ajándékot kaptam a távolból, olyan értékes ajándékot, amit már azon a misztikus napon örökre a szívembe zártam, s aminek a csodáját nehezen lehet szavakkal kifejezni. De azért megpróbálom :) a történet már 11. 11. 11. előtt egy nappal elkezdődött, amikor is az ausztrál rádióban hallottam egy angol dalt a bennszülöttekről. Ez a dal - amit megmutatni sajnos nem tudok, mert nem láttam a címét, a dalszövege alapján pedig nem találtam fenn a Youtube-on, - nagyon megihletett. Belegondoltam, hogy bármennyire is szeretem Ausztráliát, szinte semmit sem tudok az első ott élő emberekről. Ettől zavarba jöttem, mert úgy éreztem, elkötelezett Ausztrália-rajongóként ez nem szép dolog. Viharoztak bennem a kérdések: hogyan éltek, milyenek lehettek az ősi táncaik, a törzsi szervezet, etc.. De legfőképpen: vajon milyen lehetett az első bennszülött ausztrál ősnyelv? A megismerésére talán az igazi út talán a zene lenne. Oké, de kié? Hisz ismerem Shellie Morrist és Bob Randallt, akik bennszülöttek ugyan, de - ahogy a nevük is mutatja - sajnos már csak angolul énekelnek. Amikor 11. 11. 11-én délután beírtam a Youtube-ra, hogy "Australian Indigenous music", akkor is rengeteg Shellie Morris-dal jött ki, de mind angol volt. De aztán, már nem is tudom, hogyan - csak úgy lehet, hogy Ausztrália küldte, - ez a csodaszép, kedves dal jelent meg:
Újra és újra meghallgattam, alig tudtam elhinni, hogy amit most hallok, nem más, mint az emberiség legrégebbi nyelveinek egyike, s aki énekel, egy igazi ősausztrál (mármint aborigin). Igen, ő egy olyan ember, aki még az érintetlen Ausztrália gyermeke. Egy elszigetelt bennszülött közösségben él, ahol még élénken élnek az ősausztrál hagyományok, s így maga a nyelv is. Ez a közösség a Darwintól 500 mérföldre lévő Arnhem Land-en található, s mint megtudtam, annyira elszigetelt, hogy a fehér ember csak speciális engedéllyel juthat be még akkor is, ha ausztrál állampolgár. S ez igazán jó hír, hisz épp ez tette lehetővé, hogy fennmaradjanak itt a bennszülött hagyományok és a nyelv! Mindjárt írom tovább, amit még akartam, csak előtte felteszem mégegy csodálatos dalát:
Gurrumul, Ez a kedves, csodálatos énekes 1970-ben (vagyis Ausztrália felfedezésének épp 200. évfordulóján! Hát nem misztikus? :) született az arnhem landi Elcho Island-en. Úgy érzem, már születésének időpontja - bár hónapot sajnos sehol sem írnak, - - is azt üzeni: történjék bármi, Ausztrália bennszülöttjei még élnek és élni is fognak! Zenei karrierje előtti életéről sajnos nem igazán írnak, de talán ez sem lehet véletlen, majd mindjárt írom, miért. Gurrumul családtagjai nem beszélnek angolul, s így persze Gurrumul sem. De Gurrumulnak van egy fehér barátja - aki egyben tehetségének felfedezője is - Michael Hohnen. Ő a kommunikációs híd Gurrumul és a fehérek között: ő az, aki egy kicsit összeköti Gurrumult a fehérekkel, de csak annyira, hogy a fehérek megismerhessék, tehát a törzstől nem szakítja el. De egy összekötő barátra mindenképp szükség is van, egész egyszerűen azért, mert - értelemszerűen - a bennszülött közösség tagjai nem írnak, nem olvasnak, s így persze számítógépet sem használnak; így tehát Michael Hohnen többek között az, aki dokumentálja Gurrumul dalait, felveszi és leírja őket; Hohnen az, akinek a révén Gurrumul dalai cd-n is megjelennek, és felkerülhetnek az internetre, hogy a "modern" fehérek is megismerhessék. Gurrumulnak EGYÉBKÉNT tavaly is jelent meg cd-je és koncertjei is voltak és vannak, ebben az évben is - mintha épp ma is lenne, de ebben most nem vagyok biztos!:D Most ismét egy csodaszép, kellemes, mélyérzésű dal következik:
Ahhoz, hogy megértsük e dalokat, melyek Ausztrália angyali hangján szólnak, talán nincs is szükség a nyelv ismeretére. Elég, ha csak a szívünkkel hallgatjuk őket. Nyitott szívvel, amelyik képes befogadni egy félig elfeledett, ám annál értékesebb kultúra hangjait, s emlékeit. Ha így teszünk, biztosak lehetünk benne, hogy igazi időutazásban lesz részünk. Mégpedig olyan nemmindennapi időutazásban, melyet csak az egyedülálló "Ismeretlen Déli Föld", Ausztrália ajándékozhat nekünk.
Újra és újra meghallgattam, alig tudtam elhinni, hogy amit most hallok, nem más, mint az emberiség legrégebbi nyelveinek egyike, s aki énekel, egy igazi ősausztrál (mármint aborigin). Igen, ő egy olyan ember, aki még az érintetlen Ausztrália gyermeke. Egy elszigetelt bennszülött közösségben él, ahol még élénken élnek az ősausztrál hagyományok, s így maga a nyelv is. Ez a közösség a Darwintól 500 mérföldre lévő Arnhem Land-en található, s mint megtudtam, annyira elszigetelt, hogy a fehér ember csak speciális engedéllyel juthat be még akkor is, ha ausztrál állampolgár. S ez igazán jó hír, hisz épp ez tette lehetővé, hogy fennmaradjanak itt a bennszülött hagyományok és a nyelv! Mindjárt írom tovább, amit még akartam, csak előtte felteszem mégegy csodálatos dalát:
Gurrumul, Ez a kedves, csodálatos énekes 1970-ben (vagyis Ausztrália felfedezésének épp 200. évfordulóján! Hát nem misztikus? :) született az arnhem landi Elcho Island-en. Úgy érzem, már születésének időpontja - bár hónapot sajnos sehol sem írnak, - - is azt üzeni: történjék bármi, Ausztrália bennszülöttjei még élnek és élni is fognak! Zenei karrierje előtti életéről sajnos nem igazán írnak, de talán ez sem lehet véletlen, majd mindjárt írom, miért. Gurrumul családtagjai nem beszélnek angolul, s így persze Gurrumul sem. De Gurrumulnak van egy fehér barátja - aki egyben tehetségének felfedezője is - Michael Hohnen. Ő a kommunikációs híd Gurrumul és a fehérek között: ő az, aki egy kicsit összeköti Gurrumult a fehérekkel, de csak annyira, hogy a fehérek megismerhessék, tehát a törzstől nem szakítja el. De egy összekötő barátra mindenképp szükség is van, egész egyszerűen azért, mert - értelemszerűen - a bennszülött közösség tagjai nem írnak, nem olvasnak, s így persze számítógépet sem használnak; így tehát Michael Hohnen többek között az, aki dokumentálja Gurrumul dalait, felveszi és leírja őket; Hohnen az, akinek a révén Gurrumul dalai cd-n is megjelennek, és felkerülhetnek az internetre, hogy a "modern" fehérek is megismerhessék. Gurrumulnak EGYÉBKÉNT tavaly is jelent meg cd-je és koncertjei is voltak és vannak, ebben az évben is - mintha épp ma is lenne, de ebben most nem vagyok biztos!:D Most ismét egy csodaszép, kellemes, mélyérzésű dal következik:
Ahhoz, hogy megértsük e dalokat, melyek Ausztrália angyali hangján szólnak, talán nincs is szükség a nyelv ismeretére. Elég, ha csak a szívünkkel hallgatjuk őket. Nyitott szívvel, amelyik képes befogadni egy félig elfeledett, ám annál értékesebb kultúra hangjait, s emlékeit. Ha így teszünk, biztosak lehetünk benne, hogy igazi időutazásban lesz részünk. Mégpedig olyan nemmindennapi időutazásban, melyet csak az egyedülálló "Ismeretlen Déli Föld", Ausztrália ajándékozhat nekünk.
május 09, 2012
Vidám vasárnap, nyelvészkedős-tanulós-estiangolos hétfő, vizsgajelentkezős-zh-zós kedd:D
Megint pörögnek a napok és csak azt veszem észre, hogy már megint este 11 és nem is volt időm a blogomra:S ilyen ez a május, bár 17-e után valószínűleg kicsit több időm lesz, mindjárt írom, h miért :)
Pár címszó azért az elmúlt napokról: vasárnap nem voltam itthon, mert apuval ismét tettünk egy egynapos látogatást Kabán :) tudjátok, azoknál a rokonainknál,akiknél húsvétkor is voltunk. És vasárnap lévén mindenkivel találkoztunk, akivel akartunk, még Karcsival is, pedig őt ritkán lehet elcsípni:D De ebben az évbenmár másodjára sikerült :) nagymama nagyon örült nekünk, végig jókedvű volt, de a jó hangulatban egyébként sem volt hiány. Meg jó időben sem, főleg ahhoz képest,hogy lehűlést és esőt jósoltak vasárnapra. A lehűlés picit bejött, de épp csak annyira, hogy jólessen.
A pihenős és vidám-vasárnap után Hétfőn folytattam a készülést itthon arra a nyavalyás nyelvészet zh-ra, amit tegnap írtunk. És mivel keddtől lehetett jelentkezni a vizsgákra is, megnéztem és nagyjából el is terveztem, hogy mikorra mit veszek fel. Meg angolom is volt este, de erről majd egy külön bejegyzést hozok, mert pár szó túl kevés lenne róla:D
Eljött aztána mindent eldöntő zh-s kedd... egész reggel azt kérdezgettem magamban, miért nem írunk ebből a nehéz tárgyból több zh-t a szemeszter alatt, miért csak egyet a végén, ami mindent eldönt? A másik dolog, amit nem értettem: miért kedd reggel 9-től lehet jelentkezni a vizsgákra, amikor a többségnek órája van olyankor? Bár nálunk a tanár úr jó fej volt és 9-től adott egy fél órát, de én így is izgultam, mert nem volt a közelben konnektor, és a gépem 10perces aksija miatt nem tudtam élni a lehetőséggel:D így csak 10-től tudtam felvenni, de akkor már nem is reménykedtem abban, hogy jó időpontokat találok. Beletörődtem, hogy a vizsgáim nagy részén májusban kell túl esnem, mert a jó kis júniusi időpontokat már elkapkodták a reggeli rohamban:D
De aztán mégsem így lett! Amikor gépközelbe értem, még 2-3 hely pont volt mindegyik júniusi vizsgára, amit terveztem! Ez kellemes csalódás volt - aki ismeri a Neptun rendszert, tudja, miért :) így végül örömködve felvettem 1-et jún. 5-re, 12-re és 15-re! Kettő májusra is marad, de azokat még nem tudom, de nem lesz vészes! Ezeknek a júniusiaknak viszont annyira örülök! :)
Nna, ezt az izgalmat is átéltem, de a java még csak utána jött: a zh... hmmm... csak du. 1-től kezdtük írni, előtte még volt egy előadás.. három nagyobb feladatból állt, az első kettőben 75-80 százalékig biztos vagyok, viszont az utolsó... hm.. valaki tudja, hogyan kell egy olasz és egy magyar mondatot fonetikailag elemezni?:S Én sajnos nem tudtam, pedig elég lényeges eleme volt a zh-nak.. de a feladatnak más része is volt, azt viszonylag jónak érzem... hát, majd jövő héten kiderül, mit alkottam, mindenesetre ritka izgulós nap volt a tegnapi!:O
Hát ezek történtek addig, míg nem frissültem. Zh holnap is lesz, de azért lehet, még este is jövök, majd meglátom, mennyire vészes az a latin :D bár már tanultam rá tegnap is: akkor még elég vészesnek tűnt:D Mindenesetre most megyek, de amint tudok, jövök! :)
Pár címszó azért az elmúlt napokról: vasárnap nem voltam itthon, mert apuval ismét tettünk egy egynapos látogatást Kabán :) tudjátok, azoknál a rokonainknál,akiknél húsvétkor is voltunk. És vasárnap lévén mindenkivel találkoztunk, akivel akartunk, még Karcsival is, pedig őt ritkán lehet elcsípni:D De ebben az évbenmár másodjára sikerült :) nagymama nagyon örült nekünk, végig jókedvű volt, de a jó hangulatban egyébként sem volt hiány. Meg jó időben sem, főleg ahhoz képest,hogy lehűlést és esőt jósoltak vasárnapra. A lehűlés picit bejött, de épp csak annyira, hogy jólessen.
A pihenős és vidám-vasárnap után Hétfőn folytattam a készülést itthon arra a nyavalyás nyelvészet zh-ra, amit tegnap írtunk. És mivel keddtől lehetett jelentkezni a vizsgákra is, megnéztem és nagyjából el is terveztem, hogy mikorra mit veszek fel. Meg angolom is volt este, de erről majd egy külön bejegyzést hozok, mert pár szó túl kevés lenne róla:D
Eljött aztána mindent eldöntő zh-s kedd... egész reggel azt kérdezgettem magamban, miért nem írunk ebből a nehéz tárgyból több zh-t a szemeszter alatt, miért csak egyet a végén, ami mindent eldönt? A másik dolog, amit nem értettem: miért kedd reggel 9-től lehet jelentkezni a vizsgákra, amikor a többségnek órája van olyankor? Bár nálunk a tanár úr jó fej volt és 9-től adott egy fél órát, de én így is izgultam, mert nem volt a közelben konnektor, és a gépem 10perces aksija miatt nem tudtam élni a lehetőséggel:D így csak 10-től tudtam felvenni, de akkor már nem is reménykedtem abban, hogy jó időpontokat találok. Beletörődtem, hogy a vizsgáim nagy részén májusban kell túl esnem, mert a jó kis júniusi időpontokat már elkapkodták a reggeli rohamban:D
De aztán mégsem így lett! Amikor gépközelbe értem, még 2-3 hely pont volt mindegyik júniusi vizsgára, amit terveztem! Ez kellemes csalódás volt - aki ismeri a Neptun rendszert, tudja, miért :) így végül örömködve felvettem 1-et jún. 5-re, 12-re és 15-re! Kettő májusra is marad, de azokat még nem tudom, de nem lesz vészes! Ezeknek a júniusiaknak viszont annyira örülök! :)
Nna, ezt az izgalmat is átéltem, de a java még csak utána jött: a zh... hmmm... csak du. 1-től kezdtük írni, előtte még volt egy előadás.. három nagyobb feladatból állt, az első kettőben 75-80 százalékig biztos vagyok, viszont az utolsó... hm.. valaki tudja, hogyan kell egy olasz és egy magyar mondatot fonetikailag elemezni?:S Én sajnos nem tudtam, pedig elég lényeges eleme volt a zh-nak.. de a feladatnak más része is volt, azt viszonylag jónak érzem... hát, majd jövő héten kiderül, mit alkottam, mindenesetre ritka izgulós nap volt a tegnapi!:O
Hát ezek történtek addig, míg nem frissültem. Zh holnap is lesz, de azért lehet, még este is jövök, majd meglátom, mennyire vészes az a latin :D bár már tanultam rá tegnap is: akkor még elég vészesnek tűnt:D Mindenesetre most megyek, de amint tudok, jövök! :)
május 08, 2012
Legyőzött távolság? 6. rész - véget ér egy álom, hogy valami új kezdődhessen
A 2012-es újévi fogadalmam jól is ment volna, ha rögtön január elején nem jön Christől váratlanul egy életjel. De arra az időre már annyira összezavarodtam, hogy valószínűleg nem is úgy reagáltam rá, ahogy kellett volna. Mindenesetre, itt írok Chris januári, utolsó elentkezéseiről:
2012. jan. 4. szerda
Az új év segített abban, hogy teljesen átértékeljem a dolgokat. Ennek a bejegyzésnek a címe egy mailből jött, amit pont jan. 1-jén kaptam, amikor már nem is számítottam rá. A mail után jönnek az én csípős kommentjeim, amikből kiderül, hogy tényleg mennyire átértékeltem mindent:
"Drága Annie-m,
Már nagyon régen írtam neked. Elismerem, hibáztam. Úgy éreztem, többé már nem bízol bennem. Nem tudtam, mit írjak. Sokat gondolkodtam mindenen, amit az előző emailedben írtál. Nem tudtam megérteni, miért írtál annyi haraggal irántam. Csak ember vagyok, így hibázom. Úgy döntöttem, megvárom az új évet és akkor válaszolok, mert 2011 nagyon kegyetlen év volt számomra. De most egy új év áll előttünk és csak annyit mondhatok: engedjük el 2011-et és nézzünk mindig előre.
Nem tudom, most hogy érzel. Talán dühös vagy rám vagy valami ilyesmi. De azért remélem, szánsz még rám időt.
Tényleg, meg tudnád adni a telefonszámod? Néha hívnálak, ha szeretnéd.
Hamarosan beszélünk,
Chris"
1. "Nem tudtam megérteni, miért írtál annyi haraggal irántam." - igen, talán itt kezdődik a baj, hogy hiába magyarázom, hogy ez így nem megy, nem érted.
2. "Csak ember vagyok, így hibázom." - ne aggódj, tudom, hogy ember vagy.. Én is az vagyok. Ami pedig az ebből következő hibákat illeti: még el is fogadnám ezt a mentséget, ha nem követnéd el már negyedjére ugyanazt a hibát!
3. "De azért remélem, szánsz még rám időt." - Hát azt inkább neked kellene-kellett volna, nem gondolod? Én úgy érzem, eleget szántam már rád, de hiába. Ráadásul nemcsak időt, de még könnyet is. De miért is magyarázom? Hisz nem is érted, hiába írom angolul! Olyan, mintha ez az egész egyedül csak rólad szólna!
Persze amikor végül jan. 2-án válaszoltam, nem írtam meg ezeket a kommenteket. Sőt, igazából teljesen mást írtam, mint amit gondoltam, sokkal szebbet, nehogy véletlenül újra megsértsem és eltűnjön hetekre. Hiszen ahogy írta, "csak ember" aki hibázik!:S csak tudnám, miért akarja, hogy mindig megértsem őt, amikor ő egyre kevésbé ért meg!
És amikor jan. 2-án írtam, még én sem tudtam, hogy a következő nap milyen végzetes érzelmi vihart fog hozni vele kapcsolatban. Mivel du. 3-ig megint nem jött válasz a másodikai mailemre, biztosra vettem, hogy megint üres szavakat kaptam és folytatódik 2011. Vagyis a havi egy mail... És akkor kitört belőlem, hogy ezt így már nem bírom folytatni! Hiszen november óta Chris több könnyet okozott, mint mosolyt. És mivel dec 27-én újra írtam neki egy érzelmeset, amire nem jött válasz, 31-én úgy gondoltam, elengedem őt 2011-gyel együtt! Őt 2011 hozta - és el is vitte, kész, vége!
Erre a döntésemre akkor tettem pontot, amikor tegnap du. 3-ig megint nem jött semmi. Könnyek között fogtam a 2011-es egész levelezésünket és kitöröltem! Ha nincs többé róla semmi a gépemen, többé nem is várok semmit! Folytatni már nem akarom ott, ahol 2011-ben abbamaradt, de igazán továbblépni csak úgy tudok, ha eltűntetek minden vele kapcsolatos dolgot magam körül és a jövőmre koncentrálok, amiben most már több, mint valószínű, hogy ő nem lesz benne!
Még most is alig hiszem el, hogy megtettem, de most úgy érzem, jól döntöttem. Szép volt, jó volt, ennyi volt. És ha belegondolok, azért nem is tűnt el minden vele kapcsolatos dolog, hisz szinte minden szép percet megörökítettem itt Olasztrálián! :)
És ez a döntés nem azt jelenti, hogy feladtam egy álmom, hanem azt, hogy kész vagyok egy újba átlépni! Minden álom vége egy újnak a kezdete.
Jan. 14. szombat
4-én végül neki is bevallottam, hogy nem szeretném tovább tartani vele a kapcsolatot. Ugyanis azután, hogy a jan. 4-i bejegyzést megírtam, írtXD és kérte a skypecímem.. azt hitte, semmi gond, én meg azért adtam meg neki, hogy könnyebben bevallhassam az igazi érzéseimet. Amikor megírtam neki skypeon, hogy az egész egy gyönyörű álomnak indult, de szeptember óta minden megváltozott és nem vagyok képes tovább folytatni ezt a távkapcsolatot.. CSAK ANNYIT ÍRT RÁ, hogy nem hiszi el, hogy mindezt én írom.. ezzel ki is lépett és.. hát azóta nem láttuk egymást sem skypeon, sem mailbenXD) De mégis megkönnyebbültem, hogy tudja a valódi érzéseimet, nem pedig azt, amit hallani szeretett volna. Nem bántam meg, hogy megírtam, mert csak úgy eltűnni nem akartam, viszont úgy éreztem, tudnia kell, miért nem fogom keresni többé.
Talán túlreagáltam az egészet, vagy talán mindkettőnknek így a legjobb... De mindenesetre, az a furcsa, hogy még mindig gyakran eszembe jut, még akkor is, ha úgy érzem, lezártam.. Talán azért reagáltam túl a januári sorait, mert túl sokat vártam tőle...
Még hosszasan elemezgethetném, hogy mi miért történt, de azt hiszem, az túl fárasztó lenne:D Mindenesetre, máj. 8-i dátummal még lesz róla egy bejegyzés, mégpedig azért, mert időközben az is kiderült, hogy csak a véletlennek köszönhető, hogy kapcsolatba kerültünk. Hogy mit akarok ezzel mondani? Következő, szintén máj. 8-i bejegyzésemből kiderül, aminek az lesz a címe: "Két ember, három földrész, és a világháló".
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)