Németországi élményeim1 - indulás és érkezés

Lustaság miatt eddig mindig halogattam a németországi élménybeszámolót. Most viszont mesélek, mert július óta nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe valamelyik ott szerzett élményem :) ezeket naplószerűen fogom írni, itt jön az első rész!

2012. júl. 13. péntek
Kezdjük az elején: júl. 13-án hajnalban indultunk barátnőmmel a Keletiből. Mivel egyikünk sem pesti, ezért ezt a hajnali indulást úgy oldottuk meg, hogy már csütörtökön felmentünk és a bátyámnál aludtunk, tőle indultunk 13-án reggel. A vonaton rögtön taliztunk egy magyar sráccal meg egy párral, mindhárman fiatalok voltak, szóval hamar megtaláltuk a közös hangot és a mellettünk ülő, biciklitúrára készülő párral sokat is beszélgettünk. Nagyon szimpik és széleslátókörűek, főleg a csaj volt nagyon beszédes, egyszerűen mindenről eszébe jutott valami :)sajnáltam, hogy Pozsonyban leszálltak, viszont a srác Hamburgig jött, így vele is megismerkedtünk kicsit. A közel 15 órás vonatút után este fél9-re értünk a hamburgi főpályaudvarra. Na, itt kicsit izgi volt a dolog: a nemzetközi tábor önkéntes szervezőivel - akik szintén diákok, - az volt megbeszélve, hogy egyikük kijön értünk; igen, csak azt nem tudtuk, ki, így izgi volt, hogy fogunk talizni. Barátnőm elég nyugodt volt, de Andris, a vonaton megismert srác és a barátnője, aki az állomáson várta, már kevésbé. Igazából abban én is biztos voltam, hogy jönni fog valaki, csak kicsit mégis jobb lett volna, ha azt is tudjuk, hogy Carina, Fabian és FELIX közül ki, hogy le tudjuk adni a drótot, hogy itt és itt keressen. de kb. negyed óra múlva végül megérkezett Valentin... kiii? Valentin? Nahát, róla nem volt szó, biztos, hogy értünk jött?:D - gondoltam szórakozottan. De pesze aggodalomra nem volt ok, volt még vele két lány, akiket a reptérről hozott el. Miután elköszöntünk a jófej magyar ismerőseinktől, bepakoltunk Valentin kocsijába és irány Scharbeutz! Csak előtte még felvettük Volcyt is, egy francia srácot aki egyébként számomra elég érthetetlenül beszélt angolul:D Doti, a lengyel lány szinte már anyanyelvi szinten beszélt, rögtön zavarba is jöttem, ahogy hallottam (ezekről az angolos dolgokról majd még külön is írok). Bár Scharbeutz kb. csak másfél órára van Hamburgtól, mi éjfél körül érkeztünk csak oda, mert vmi gond volt a gps-szel:O anyu meg már aggódott, mert amikor Hamburgba értünk, nem tudtam hívni, hogy minden oké, mert a (Vodás) telcsim nem találta a hálózatot.. nah igen, bármennyire is reklámozzák a Voda hatalmas külföldi lefedettségét, hozzám valahogy ez nem ért el... Csak akkor lett újra hálózatom, amikor éjfélkor a szálláson újraindítottam a telcsim; gyorsan szóltam anyunak, hogy no worries, minden oké :) aztán, gyors zuhany után hamar el is tettem magam holnapra. Jól jön a frissesség az első napra, amikor egész nap angolul kell majd beszélnem és értenem :)

Unilife starts again!

Az angol cím azért van, mert olasz szakos létemre több angolos órám lesz, mint olaszos, de mondjuk ezt így is terveztem, hisz az olaszosok már kész vannak, csak a szakdoga van hátra. Na de nézzük a részleteket!

Szept.10-én megkezdődött nálunk is a 2012-13-as tanév első féléve! Az előző hét még csak regisztrációs hét volt; ilyenkor még ugye nincsenek órák, csak a tárgyakat lehet felvenni. A tárgyfelvétel ebben a félévben szept. 3-tól 14-ig tart, vagyis még ezen a héten is. Én még a múlt héten csak ismerkedtem a lehetőségekkel, nem vettem fel semmit; úgy igazán most nem is tudnék, legalábbis szakos tárgyat bizti nem, mert olaszból - egy vizsgát leszámítva - minden tárgyam kész. Ez a félév nekem már csak a szakdolgozat befejezéséről és néhány önkéntes angolszakos óráról fog szólni. Mármint annyira önkéntes, hogy fel sem veszem, csak "vendégként" bejárok rájuk:) EDDIG HÁROM OLYAT NÉZTEM KI, AMI SZÓBA JÖHET. Ezek: bevezetés a fordítás elméletébe, angol nyelvgyakorlat és műfordítási gyakorlatok angolról magyarra. Ezek közül kettő ma van, egy pedig pénteken. Ezeken kívül lenne még üzleti- és jogi szaknyelv is, csak az velük a gond, hogy egyik hétfőn, másik kedden van és.. hát ahogy írtam is már többször, valahogy nem szeretek naponta csak egy-egy órára bemenni, mert az utazás oda-vissza több idő, mint maga az óra és ha már bemegyek,akkor legyen minimum két órám! Kár, hogy ez a kettő nem egy napon van :( De mint írtam, az angolos dolgaim teljesen önkéntes alapon mennek, szóval így nem gond, ha csak szerdán és pénteken megyek azokra, amiket kinéztem. Ezekben az órákban ott a jó kis lehetőség, hogy megismerjem azokat a tanárokat, akik valószínűleg a szakfordítói mesterképzésen is ott lesznek :) szóval kicsit töröm magamnak az utat:D

És hogy azért ne maradjak olasz nélkül, a pénteki önkéntes angolom mellé kinéztem egy szabadon választható olasz szakszemináriumot, amit fel is vettem. Na igen, önkéntes angolok ide vagy oda, azért mégiscsak visszahúz a szívem a saját szakomra :)

Most viszont megyek, mert 10-kor kezdődikéletem első egyetemi angolja! Olyan jó lesz újra az egyetemen, még ha most nem olaszos órára megyek, akkor is! "Home, sweet home!:D

Sors Tamás sem ért egyet. És igaza van!

Akár 80 millió forint is lehet a jutalma Sors Tamásnak, a londoni paralimpián három érmet is begyűjtő úszónak. Magyarország az összesített éremtáblázat alapján 14 érmet szerzett a 2012-es londoni játékokon, ebből kettő arany-, hat ezüst- és hat bronzszínben ragyog.
Az összesítés szerint a 33 fős magyar küldöttség a 38. helyen végzett a brit fővárosban rendezett 14. paralimpián. A magyar csapat minden idők negyedik legsikeresebb olimpiáján van túl, a londoninál ugyanis csak 1984-ben New Yorkban (29), 2000-ben Sydneyben (23) és 2004-ben Athénban (19) lett nagyobb a termés.
Mekkora legyen a díjazás?
Minden magyar olimpikon az elért sporteredményéért díjazásban részesül. Az londoni ötkarikás játékon érmet szerzett ép sportolók az aranyéremért 35 millió forintot, a második helyezettek 25, a bronzérmesek pedig 20 millió forintot kaptak. A negyedik helyezettek 15, az ötödikek 10 millió forinttal lehettek gazdagabbak. Míg a hatodik helyezettek 8, a hetedikek 4, a nyolcadikak pedig 2 millió forintos jutalomban részesültek. Eltérő vélemények vannak arról, hogy egy paralimpikon ugyanannyi díjazásban részesüljön-e, mint ép sportoló társa vagy kevesebben, netán többen. A paralimpikonon díjazása egy kormánydöntésen múlik, a MOB csupán ajánlást tehet a sportolók premizálására. A MOB hétfői ülésén lesz napirendi pont a parasportolók premizálása. Németországban az aranyérmet szerzett parasportolók olimpia utáni díjazása 7000 euró (2 millió forint), az ezüstérem 5000 euró vagyis (1.435.000.- forint) a bronzérem pedig 3000 eurót ér (860.000.- forint).
Sorsa, hogy „Sors”
Sors Tamással a harmadik londoni érmének extázissal átszőtt pillanataiban sikerült beszélnünk. Az úszó paralimpikonra Londonban éremeső hullt. Egy arany-, egy ezüst-, és egy bronzérem tulajdonosa. Ha ugyanolyan jutalmazásban részesül, mint az ötkarikás játékok érmesei, akkor 80 millió forint is lehet a prémiuma.
Sors Tamás a Figyelő Online azon kérdésére, hogy szerinte mennyi jutalmat kapjon egy paralimpián érmet szerzett, vagy pontot szerző sportoló, egyből rávágta: ugyanannyit, mint az ép sportolók. Szerinte igazságtalanság különbséget tenni a javadalmazásban. Sors Tamás szerint neki is rengeteg munkája van abban, hogy a dobogóra állhatott Londonban, és nem csak egyszer, hanem háromszor is. Ne legyen kevesebb a jutalom, tette hozzá újra. Lehet, hogy más nem így gondolja – vélekedett Sors Tamás – de szerintem megérdemlem én is ugyanazt a pénzt, mint Gyurta Dani.

2000-ben Sydneyben még a pontot szerzett parasportolók ép társaik díjazásának tíz százalékát kapták. Később Athénban 2004-ben már ugyanolyan premizálásban volt részük a paralimpikonoknak is, mint az ötkarikás játékokon érmet szerző sportolóknak.
Sors Tamás úszó a pekingi paralimpián, 17 évesen egy arany- és két bronzérmet szerzett, de volt egy negyedik és egy ötödik helyezése is. Ezzel ő lett akkor a legjobban kereső magyar sportoló. Sors akkor összesen 68 millió forintot kapott pekingi remeklése után, így 14 millióval többet keresett, mint a háromszoros ezüstérmes úszó Cseh László.

Megkérdeztük olvasóinkat A Figyelő Online gyors felméréséből kiderül, hogy a válaszadók többsége azt mondja: a paralimpikonok és az olimpiai bajnokok díjazása legyen egyenlő. Olvasóinak csupán 25 százaléka gondolja úgy, hogy kevesebb pénz illeti meg a paralimpikonokat. Arra senki nem szavazott, hogy többet kapjon egy parasportoló, mint ép társa.
Differenciált legyen a díjazás
Gömöri Zsolt szerint nem lenne helyes egy paralimpikonnak ugyanannyi jutalmat adni, mint egy ép olimpiai bajnoknak. A Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke a Figyelő Online-nak elmondta: egy a lényeg, differenciált legyen a bajnokok javadalmazása, és ne legyen kevesebb, mint amennyit Pekingben vagy Athénban kaptak a versenyzők. Az athéni olimpia után történt meg először, hogy a paralimpikonok éppen annyi jutalmat kaptak, mint az olimpikonok. Pekingben már az aranyérem 20 milliót, az ezüstérem 18 milliót, és a bronzérem 14 milliót ért. Az elnök hozzátette: a MOB javaslatot tesz a javadalmazás összegéről a kormánynak, a döntés a kormány kezében van, mi pedig a döntést el fogjuk fogadni – tette hozzá Gömöri Zsolt.

A sportvezető szerint nem 35 millióra van szüksége egy paralimpikonnak. A javadalmazás úgy lenne igazságos, ha a keretösszeg, amit a kormány a paralimpikonok jutalmazására szán, ugyanannyi lenne, mint az olimpiai bajnokok esetében, csak a sportoló nem kapná meg a teljes 35 milliót egy esetleges aranyéremért, hanem csak 15 millió jutalmat kapnának és a fennmaradó 20 milliót az adott sportszövetség versenyekre, edzőtáborokra, vagy utánpótlás nevelésre tudná költeni - vélekedett Gömöri Zsolt.

A londoni sikerről Gömöri azt mondta: nyolc érem benne volt a csapatban, a mostani éremeső nem a szerencsének köszönhető, hanem annak tudható be, ebben a csapatban ennyi volt. Gömöri hozzátette: a paralimpiai csapat jócskán megduplázta a pekingi eredményét és ez óriási dolog.

Bernau Péter a Magyar Paralimpiai Bizottság sajtófőnöke, a Figyelő Online-nak elmondta,
a paralimpikonok ugyanabban a faluban éltek, mint az augusztusi olimpia résztvevői. Elképesztően sokan szurkolnak a sportolóknak, mindenhol telt ház mellett zajlottak az események. A sportolók ugyanabban az uszodában és ugyanazon a páston versenyeznek, mint ép társaik.
Szerkesztő
Koncsek Rita
2012-09-10 08:00
figyelo.hu

Esélyegyenlőséget paralimpikonjainknak!

Vujity Tvrtko újságíró szavai:

"Azonos anyagi elismerést paralimpiai büszkeségeinknek!!!

Tegnap este Londonban kialudt a paralimpia lángja, befejeződtek a játékok. A 33 fős magyar küldöttség fantasztikusan szerepelt, messze megjavítva a pekingi eredményeket, 14 éremmel gazdagodott. Sors Tamás úszó és Pálos Péter asztaliteniszező aranyérmes lett!
Pár napja idéztem egy illetékes levelét, amelyből kiderült, hogy egy tervezet szerint parasportolóink az épek anyagi elismerésének 50%-át kapnák meg! Két, szó szerinti idézet a levélből, amelyet egy hazai sportvezető juttatott el hozzám:

"Tájékoztatunk a paralimpiai jutalmazással kapcsolatban, hogy az eltérő mértékű lesz az olimpiai jutalomtól."

illetve:

"célként fogalmazódott meg, hogy a paralimpiai jutalom az olimpiai jutalom 50 százaléka legyen".

Továbbra is egyértelműen az a véleményem, hogy NEM SZABAD KÜLÖNBSÉGET tenni sportoló és parasportoló, ép és fogyatékossággal élő embertársunk között. Lehet vitatkozni a sportértéken, médiaértéken, ugyanakkor ne felejtsük el: parasportolóink leküzdve az őket (is) sújtó akadályokat szintén kiharcolták az részvételt. Nem ők tehetnek arról, hogy nem úgy adják a tévék a versenyeket, mint Londonban... Szintén nagyot küzdöttek, sportágaikban helyt álltak, sokan bizonyították közülük, hogy a világ élvonalába tartoznak, ketten pedig fel is jutottak a csúcsra.

Annyi, de annyi hátrányos megkülönböztetés van ebben az országban, akadálymentesítés, elérhető szolgáltatás és sok minden más terén. Ne spóroljunk ezeken a nagyszerű magyar sportolókon, ne üzenjük nekik azt, hogy az ő sikerük nem ér annyit, mint egészséges társaiké. Ezért írom le újra, mondom a tévében, beszélek róla mindenhol:

Azonos anyagi elismerést paralimpiai büszkeségeinknek!!!

Egyetértesz?"

És ezek már az én szavaim: természetesen nem kérdés, hogy egyetértek-e. Amikor először olvastam e sorokat az újságíró hivatalos Facebook-oldalán, rögtön az jutott az eszembe, hogy végre egy ember a médiában, aki paralimpikonjaink mellett áll! És ha már a médiát említem: én már azzal sem értettem egyet, hogy az olimpiát szinte éjjel-nappal élőben közvetítette a magyar tv, a paralimpia meg jóformán fű alatt ment. Szerintem a napi ötvenperces összefoglalóknál minden paralimpikon többet érdemelt volna, akár magyar, akár külföldi! Mi sohasem lehetünk olyanok, mint ők. Éppen ezért igazán megérdemelték volna, hogy az irántuk érzett tiszteletünket úgy fejezzük ki, hogy az ő teljesítményüknek is legalább akkora visszhangot adunk, mint az olimpikonokénak. Ez szerintem a minimum lett volna. De ha még ezt sem volt képes teljesíteni a magyar média, akkor azt ugyan vajon miért is várjuk el, hogy a díjazásnál ne tegyenek különbséget? Persze ez csak ironikus, költői kérdés. Nem térek napirendre efölött az ötven százalék fölött! Mégis mit képzelnek magukról azok, akik ezt kitalálták?

Az úszó fiúk fantasztikus pénteki (Sors Tamás bronzérmes, Tóth Tamás ezüstérmes) teljesítménye nem győzte meg a díjazókat arról, hogy bőven megérdemlik az egyenlő jutalmazást?

Kíváncsi lennék, hogy az az ausztrál úszó, aki a fiúk pénteki futamában aranyérmes lett, szintén kisebb jutalmazásban részesül-e, mint egy aranyérmes olimpikon. De gyanítom, hogy nem. Ez a bugyuta ötlet talán csak itt, Magyarországon merült fel, ahol már azokat a dolgokat sem képesek értékelni, amik nem mindennapiak.

Szívből remélem, hogy Vujity Tvrtko szavai meghallgatásra találnak és elfogadják a javaslatát! A paralimpikonok után, most neki szurkolok!

Angol próbanyelvvizsga - minden jó, ha a vége jó!

Igazából annyit gyakoroltam, hogy végül aug. 25-én azzal az érzéssel mentem el a próbanyelvvizsga első részére, hogy olyan feladat biztosan nem lesz, ami nem fog menni. Na, ehhez képest sajnos szinte mindegyikben voltak olyan nehézségek, amire nem számítottam. A Reading kérdéseinél pl. többször volt olyan érzésem, hogy a válasz benne sincs a szövegben (mondjuk ilyen érzésem már a gyakorlásnál is volt). A Writingnél pedig (egyik kedvenc városomat kellett bemutatni az egyik feladatban) sokat gondoltam arra, hogy mégtöbb angol szót kellene ismernem ahhoz, hogy ne csak olaszul tudjam megfogalmazni azt, amire gondolok. Úgy képzeljétek el, hogy annyira nem jöttek a szavak, hogy a 200 szavas levél helyett csak 140 szavasat tudtam írni. Így amikor minden feladattal elkészültem, meglepő módon még a Listeninget éreztem a legjobbnak. És úgy általában az járt a fejemben az első három vizsgarész végén, hogy tényleg nem volt rossz döntés ez a próba, mert ha éles lenne, akkor sajnos nem lenne meg..

Hát ilyen híreket tudtam volna írni még 25-e után, de ilyeneket nem akartam. Gondoltam, most már kivárom a végét és utána írok róla.

A vizsga szóbeli részére elsején mentem, de a fenti tapasztalatok miatt ettől csak mégjobban paráztam.. Főleg, mert szóban egyébként is sokkal gyengébbnek érzem magam, mint írásban. És akkor jött a meglepetés: sokkal jobban ment, mint gondoltam, nagyon gyorsan reagáltam a kérdésekre és hangosan beszéltem, nem keresgéltem a szavakat, ahogy pl. sokszor a németországi táborban. Csak akkor akadtam el egy kicsit, amikor magyarul sem volt egyből ötletem a válaszra, de akkor sem telt el sok idő és hamar meglett a válasz :) nem volt sok ilyen helyzet egyébként,mert könnyűek voltak a témák :) (bemutatkozás, egészséges életmód, kommunikációs lehetőségek = email és postai levél előnyei-hátrányai, etc).

Az összes eredményt csak a szóbeli végén tudtam meg, de 60-nál és 68-nál magasabb százalékra egyik rész sem sikerült. Mindenesetre, ha éles lenne, már meglenne, és a tanár is biztatott, hogy jelentkezzek nyugodtan az októberire. Viszont úgy érzem, mégis biztosabb lenne, ha később mennék. Annál is inkább, mert most szeptembertől a szakdolgozatom befejezésére kell koncentrálnom. Persze nem fogom elhanyagolni az angolt sem, főleg, mert a szakdoga befejezése mellett azt tervezem, hogy néhány angolos fordítási órára bejárok az egyetemen ettől a félévtől; egyrészt, hogy bővítsem a szókincsem, másrészt, hogy egy kicsit angolul is ráhangolódjak arra, ami majd a mesterképzésen vár rám :)

Mindenesetre, a próbanyelvvizsgán a szóbeli rész adta a legtöbb erőt, egészen újjászületve éreztem magam utána :) és megkönnyebbültem, hogy ha éles vizsga lett volna, már meglenne, még ha nem a legmagasabb pontokkal, akkor is! Hát mégsem veszett el az a sok idő, amit nyáron az angolra fordítottam! Dolgozom rajta továbbra is, hisz megéri és addig meg sem állok, míg ebből a 60%-ból 80% nem lesz!

A "modern" technika átka

Mivel egész nyáron angoloztam, a héten már jelentkeztem nyelvvizsgára is. Pontosabban egyelőre csak próba-nyelvvizsgára :) a Mária Valéria Nyelviskolában ilyenre is van lehetőség. Bármennyire is mondja a felkészítő barátnőm, hogy mehetnék rögtön az élesre, én azért előtte inkább felmérem a dolgot. Talán ő kicsit elfogult:D nagyon bízik bennem, csak mivel nekem az angol az olasz után furcsa és úgy érzem, nehezebben is megy, bármennyire is szeretném most már annyira, mint annak idején az olaszt, úgy érzem, nincs még elég jó szókincsem és még bőven van mit tanulnom, mielőtt beleugranék egy igazi vizsgába. Egyébként a próbán is ugyanannyi időd van mindenre, meg ugyanúgy pontozzák a feladatokat; egyedül annyi a különbség, hogy ha jól is sikerül, nem ismerhetik el úgy, mint az éles vizsgát. De sok minden kiderül belőle, meg jobban fel tudsz készülni, hogy mire figyelj az igazi vizsgán. Szóval ez egy jó lehetőség szerintem :)

De ami már kevésbé jó, az a nyelviskola
honlapja
nem tudom, miért, de egyszerűen képtelenség screen readerrel használni. Hiába próbálok enterezni a linkekre, hogy belépjek pl. a jelentkezésbe, a screen reader egyszerűen nem reagálja le, ugyanott maradok, ahol voltam: a főoldalon, akárhogy is próbálok belépni. Próbáltam a legfrissebb screen readerrel Ie8-ban, a két régebbivel ugyanott, aztán a legfrissebbel Mozillában is (a Mozillát csak a legfrissebb érti, úgyhogy ott a másik kettő nem is jöhetett szóba), de mindenhol, mindegyik screenie-vel ugyanez a helyzet. Hát ezen megint csak kiakadtam. Mert még csak nem is arról van szó, hogy vmilyen képzőművészeti, fényképész vagy tudom is én, milyen grafikai honlapon akartam volna eligazodni. Ezeknél ugyanis magától értetődik, hogy nem éppen azoknak tervezték, akik nem látnak és screenie-vel akarják használni. Ilyeneket nem is szoktam "nézegetni". Na de könyörgöm, egy nyelviskola honlapja azért már igazán lehetne olyan, hogy lehessen rajta navigálni screen readerrel is! Egy nyelviskola honlapját vajon miért könnyebb grafikusan megtervezni, mint rendesen? Ez egyszerűen nem fér a fejembe.

A másik dolog - ez már nem weboldalakkal kapcsolatos - , hogy vajon a Skype miért akar folyton frissülni és ha frissül, utána vajon miért nem lehet használni? Komolyan mondom, a legfrissebb skype menüje így néz ki: "üzenet küldés: nem érhető el"; "partner felhívása: nem érhető el". Könyörgöm, akkor mégis mire jó a legfrissebb skype? Mert én csakis azért használom ezt a progit, hogy gyorsüzit küldjek és mikrofonon beszélgessek olaszokkal meg néha angolul is. De ha a legfrissebb skype-ban semmi sem érhető el.. akkor a frissítéssel csak annyit értem el, hogy lett egy progi a gépemen, ami már semmire sem jó és csak a helyet foglalja. De olyan progi meg minek?

A csapból is az folyik, hogy 21. századi modern technika így meg úgy, vedd meg azt, frissítsd amazt és akkor mégnagyobb élményekben lehet részed etc. De komolyan mondom, amikor ez a híres "modern" technika már annyira értelmetlenül modern, hogy a legfrissebb verziós dolgokat már használni sem lehet, na akkor valahogy azt kívánom, bárcsak bushman lánynak születtem volna... Akkor legalább nem lennének ilyen gondjaim!:P

Szerelem,ami talán csak a filmekben létezik

Amióta Németországból hazajöttem, szinte mindennap szentimentális hangulatom van. És valahogy mindig Avril I will be c. dala jár az eszemben, úgyhogy két napja elővettem és többször hallgatom. Gondoltam, le is fordítom, de aztán megnéztem a szövegét és rájöttem, hogy bár nagyon illik a mostani hangulatomhoz, már mégsem hiszek annyira abban, hogy létezik ilyen örök szerelem, mint amiről a dal szól. Ja, itt a szövege:

http://www.lyrics007.com/Avril%20Lavigne%20Lyrics/I%20Will%20Be%20Lyrics.html

Ugye ilyenek vannak benne, hogy "egész életemben, örökké veled leszek, sohasem hagylak el, nélküled nem tudom, mint tegyek, egy napig sem tudok meglenni nélküled" - etc.

Na.. hát már régóta álmodozom ilyen szerelemről, de sajnos egyre kevésbé tudok hinni abban, hogy egyszer megvalósul.. nemcsak azért, mert általában akinek én tetszem, az nekem nem tetszik és aki meg nekem, annak meg én nem. Hanem, mert körülöttem az álompároknak hitt párok is szinte egyik napról a másikra mennek szét. És az ilyen sztorik eléggé el tudják venni a hitem az olyan örök szerelemben, mint amilyenről ez a dal is szól. De ettől függetlenül sokat hallgatom!:D