Ez a kis eszmefuttatásom ma délután született. Először csak Facen osztottam meg, de most ide is felteszem.
A nagy álmokkal az a baj, hogy túl könnyen összetörhetnek. Erre ma ébresztett rá egy ausztrál srác, akivel nyár óta tartom a kapcsolatot, de olyasmit tudtam meg róla Facebookon, amit talán nem kellett volna és így hatalmasat csalódtam benne.
Elegem van abból, hogy mindig úgy szeretek meg valakit, hogy nem is ismerem igazán, csak tudom róla, h Olaszországban v Ausztráliában él és ennyi nekem már elég. Aztán eltelik egy kis idő, kicsit jobban megismerem és koppanok egy bazinagyot. Mert rájövök, hogy attól, hogy a két kedvenc országom valamelyikében él, semmivel sem jobb, semmivel sem kedvesebb azoknál, akik itt vannak körülöttem. Ő is csak ember, tele óriási hibákkal.
Mostantól tehát szigorúan csak Olaszországot és Ausztráliát szeretném feltétel nélkül szeretni, nem pedig az ott élő embereket. Mert őket előbb meg kell ismernem, mielőtt bárkit is a szívembe fogadok közülük.
A megismerés pedig mérhetetlenül hosszú folyamat, aminek a kulcsa az idő. Nem 10 perc, nem félóra, de még csak nem is pár hónap. Évek alatt juthatsz csak el oda, hogy már elmondhatod: tökéletesen ismersz valakit.
Azt mondják, Ausztrália messze van. Magyarországtól kb. 17 ezer km-re; ami azt jelenti, hogy még repülővel is kb. 1 napot kell utaznod, míg odaérsz. De sem ez az egy nap, sem ez a 17 ezer km-es távolság nem tűnik soknak, ahhoz képest, mennyi idő kell egy ember megismeréséhez.
Ebből - és sok más eddigi tapasztalatomból - következtetve úgy tűnik nekem, hogy még a legtávolabbinak mondott Ausztráliába is könnyebb kijutni, mint tökéletesen megismerni egy embert.
Ti ezt hogy érzitek? Ha bármi gondolatot ébresztett bennetek ez a pár sor, légyszi írjatok!
Minden érdekel, ami Olaszországgal és Ausztráliával kapcsolatos. Ebből született a blogom címe: Olasztrália, ami az álmaim kifejezője. Időnként írok Föld és ember kapcsolatáról is. Ausztrália-rajongóként egyre többet foglalkozom az őslakosokkal, ezért 2015-től ez a blog is főleg rájuk Koncentrál. A hétköznapjaimról már jóval kevesebbet írok, mint az elején. Ha észrevételed van, kérlek, ne titkold, kommentelj nyugodtan! A közösség ereje ezt a blogot is fellendítheti! Jó olvasást!
október 02, 2012
október 01, 2012
Valaki nagyon unatkozott - avagy viccesen lehetetlen küldetések
Ezt egyszerűen nem hagyhatom ki!
Reggel az egyik ismerősömnél láttam FB-n és úgy szakadtam, hogy gondoltam, megosztom itt is :) nektek melyik tetszik legjobban ezek közül a lehetetlen, de annál viccesebb küldetések közül?:D
"Minden kérdést olvasson el figyelmesen. Válaszoljon az összes kérdésre.
Munkaidő három óra. Az idő MOST indul.
TÖRTÉNELEM: Jellemezze a pápaság történetét a kezdetektől napjainkig, koncentráljon különösen, de nem kizárólagosan a szociális, politikai, gazdasági, vallási és filozófiai hatásán Európára, Azsiára és Afrikára. Legyen tömör, velős, egyedi.
ORVOSTUDOMÁNY: Az asztalon talál egy borotvapengét, egy csomag gézt és egy üveg skót whiskyt. Vegye ki az egyik veséjét majd cserélje ki a másikkal. Ne varrja össze, amíg a munkáját ki nem értékelik. 15 perce van.
RETORIKA: 2,500 lázadó, őrült benszülött viharzik a teremben. Nyugtassa meg őket.
Bármely ősi nyelvet használhat, kivéve a latint és a görögöt.
BIOLÓGIA: Hozzon létre szilícium alapú életet. Becsülje meg az eltéréseket
az elkövetkező emberi kultúrákban, ha ez az életforma 500 millió évvel ezelőtt kifejlődhetett volna. Állításait tényadatokkal bizonyítsa is.
ZENE: írjon zongoraconcertót. Hangszerelje és adja elő furulyán és dobon.
Segítségképpen a széke alatt talál egy zongorát.
PSZICHOLÓGIA: Munkásságukról szerzett tudása alapján értékelje az érzelmi stabilitást, az alkalmazkodóképesség fokát és az elfojtott frusztrációkat a következő személyeknél:
Nagy Sándor, II. Ramszesz, Hammurabi.
Az alanyoktól vett idézetekkel támassza alá értékelését, a megfelelő hivatkozásokkal. A fordítás nem kötelező.
KATONAI SZAKÉRTELEM: Egy nagy kaliberű lőfegyver darabjait találja az asztalán. Mellettük fekszik egy nyomtatott használati utasítás bantu nyelven. Tíz perc múlva egy éhes bengáli tigris csatlakozik Önhöz. Tegye meg az Ön által szükségesnek ítélt lépéseket. Legyen kész utólag felülvizsgálni döntéseit.
MATEMATIKA: Alkosson hiperkomlex számokból konkáv halmazt, amely a recipriverexkluzív (önmagán kívül bármely más számmal egyenlő) számok halmazának részhalmaza. Ábrázolja 4 vagy 5 dimenziós koordináta-rendszerben.
Kösse össze a pontokat úgy, hogy a kialakuló geometriai alakzat a szögfelezőivel együtt Tapsi Hapsi képét adja ki.
ALKALMAZOTT MÉRNÖKI TUDOMÁNYOK: Kössön sorba 1 izzót.
(Pluszpontért ugyanezen izzót Párhuzamosan is kötheti)
FIZIKA: Magyarázza az anyag természetét. Hozzon létre egy zongorányi
antianyagot, egyesítse az anyaggal (zongora). Irja le a látottakat.
FILOZÓFIA: Vázolja az emberi gondolkodás fejlődését. Mérje fel ennek
jelentőségét. Hasonlítsa össze Valamely más gondolkodás fejlődésével.
Térjen ki a lét tarthatatlanságát igazoló elméletekre. Adjon kézzelfogható megoldást (ne kövessen el öngyilkosságot a vizsga végéig).
VALÓSZÍNŰSÉGSZÁMÍTÁS: Abakusz segítségével határozza meg min. 99.24167%-os
konfidenciaszint mellett a jövő heti lottószámokat.
IRODALOM: Elemezzen egy szabadonválasztott X-XI. századi amerikai verset.
KÉPZŐMŰVÉSZET: Hozza létre a Parlament épületének 1:1 arányú modelljét a fiókban található 3 csomag gyurma segítségével. Ügyeljen az épület belső részeinek kidolgozottságára.
SZÁMÍTÁSTECHNIKA: Írjon BASIC nyelven egy grafikus alapú multitask operációs rendszert, amely kivédi a windows 98 potenciális hibáit.
A hardver specifikációja: ZX-Spectrum (1kB memory) vagy Commodore 16, +4 vagy 64.
NYELVTUDOMÁNYOK: Az összehasonlító nyelvészet eredményeinek felhasználásával mutasson ki fonetikai hasonlatosságokat az óegyiptomi és szanszkrit nyelv köznapi beszélt változataiban.
SZOCIOLÓGIA: Becsülje meg a szociológiai problémákat, amik a világ végén
felmerülhetnek. Tervezzen kísérletet elmélete igazolására.
FILMMŰVÉSZET: Irjon forgatókönyvet a Habsburg-ház életéről majd forgasson ebből rajz- vagy rövidfilmet (max. 351 kocka).
ANGOL NYELV: Sikeresen jelenjen meg egy azaz 1 db angolórán, amelyen tanára is részt vesz.
Ha ez sikerül, akkor beszélgessen vele egy azaz 1 percen keresztül, anélkül, hogy a kosárlabda szóba kerülne."
Reggel az egyik ismerősömnél láttam FB-n és úgy szakadtam, hogy gondoltam, megosztom itt is :) nektek melyik tetszik legjobban ezek közül a lehetetlen, de annál viccesebb küldetések közül?:D
"Minden kérdést olvasson el figyelmesen. Válaszoljon az összes kérdésre.
Munkaidő három óra. Az idő MOST indul.
TÖRTÉNELEM: Jellemezze a pápaság történetét a kezdetektől napjainkig, koncentráljon különösen, de nem kizárólagosan a szociális, politikai, gazdasági, vallási és filozófiai hatásán Európára, Azsiára és Afrikára. Legyen tömör, velős, egyedi.
ORVOSTUDOMÁNY: Az asztalon talál egy borotvapengét, egy csomag gézt és egy üveg skót whiskyt. Vegye ki az egyik veséjét majd cserélje ki a másikkal. Ne varrja össze, amíg a munkáját ki nem értékelik. 15 perce van.
RETORIKA: 2,500 lázadó, őrült benszülött viharzik a teremben. Nyugtassa meg őket.
Bármely ősi nyelvet használhat, kivéve a latint és a görögöt.
BIOLÓGIA: Hozzon létre szilícium alapú életet. Becsülje meg az eltéréseket
az elkövetkező emberi kultúrákban, ha ez az életforma 500 millió évvel ezelőtt kifejlődhetett volna. Állításait tényadatokkal bizonyítsa is.
ZENE: írjon zongoraconcertót. Hangszerelje és adja elő furulyán és dobon.
Segítségképpen a széke alatt talál egy zongorát.
PSZICHOLÓGIA: Munkásságukról szerzett tudása alapján értékelje az érzelmi stabilitást, az alkalmazkodóképesség fokát és az elfojtott frusztrációkat a következő személyeknél:
Nagy Sándor, II. Ramszesz, Hammurabi.
Az alanyoktól vett idézetekkel támassza alá értékelését, a megfelelő hivatkozásokkal. A fordítás nem kötelező.
KATONAI SZAKÉRTELEM: Egy nagy kaliberű lőfegyver darabjait találja az asztalán. Mellettük fekszik egy nyomtatott használati utasítás bantu nyelven. Tíz perc múlva egy éhes bengáli tigris csatlakozik Önhöz. Tegye meg az Ön által szükségesnek ítélt lépéseket. Legyen kész utólag felülvizsgálni döntéseit.
MATEMATIKA: Alkosson hiperkomlex számokból konkáv halmazt, amely a recipriverexkluzív (önmagán kívül bármely más számmal egyenlő) számok halmazának részhalmaza. Ábrázolja 4 vagy 5 dimenziós koordináta-rendszerben.
Kösse össze a pontokat úgy, hogy a kialakuló geometriai alakzat a szögfelezőivel együtt Tapsi Hapsi képét adja ki.
ALKALMAZOTT MÉRNÖKI TUDOMÁNYOK: Kössön sorba 1 izzót.
(Pluszpontért ugyanezen izzót Párhuzamosan is kötheti)
FIZIKA: Magyarázza az anyag természetét. Hozzon létre egy zongorányi
antianyagot, egyesítse az anyaggal (zongora). Irja le a látottakat.
FILOZÓFIA: Vázolja az emberi gondolkodás fejlődését. Mérje fel ennek
jelentőségét. Hasonlítsa össze Valamely más gondolkodás fejlődésével.
Térjen ki a lét tarthatatlanságát igazoló elméletekre. Adjon kézzelfogható megoldást (ne kövessen el öngyilkosságot a vizsga végéig).
VALÓSZÍNŰSÉGSZÁMÍTÁS: Abakusz segítségével határozza meg min. 99.24167%-os
konfidenciaszint mellett a jövő heti lottószámokat.
IRODALOM: Elemezzen egy szabadonválasztott X-XI. századi amerikai verset.
KÉPZŐMŰVÉSZET: Hozza létre a Parlament épületének 1:1 arányú modelljét a fiókban található 3 csomag gyurma segítségével. Ügyeljen az épület belső részeinek kidolgozottságára.
SZÁMÍTÁSTECHNIKA: Írjon BASIC nyelven egy grafikus alapú multitask operációs rendszert, amely kivédi a windows 98 potenciális hibáit.
A hardver specifikációja: ZX-Spectrum (1kB memory) vagy Commodore 16, +4 vagy 64.
NYELVTUDOMÁNYOK: Az összehasonlító nyelvészet eredményeinek felhasználásával mutasson ki fonetikai hasonlatosságokat az óegyiptomi és szanszkrit nyelv köznapi beszélt változataiban.
SZOCIOLÓGIA: Becsülje meg a szociológiai problémákat, amik a világ végén
felmerülhetnek. Tervezzen kísérletet elmélete igazolására.
FILMMŰVÉSZET: Irjon forgatókönyvet a Habsburg-ház életéről majd forgasson ebből rajz- vagy rövidfilmet (max. 351 kocka).
ANGOL NYELV: Sikeresen jelenjen meg egy azaz 1 db angolórán, amelyen tanára is részt vesz.
Ha ez sikerül, akkor beszélgessen vele egy azaz 1 percen keresztül, anélkül, hogy a kosárlabda szóba kerülne."
szeptember 29, 2012
Egyetemi angolos híreim
Olyan rég írtam már az egyetemi életemről, hogy most azt hiszem, itt az ideje :)
A legutóbbi info, amit megosztottam róla az volt, hogy önszorgalomból járok néhány órára az angol szakon. Ez így is van, csak sajnos a tervezett három óra helyett csak kettőre van lehetőségem (mindkettő ugyananál a tanárnőnél van), mert a harmadikon nélkülem is túl sokan vannak, a terem túl kicsi, a tanárnő meg.. hát.. bevallom, nem tűnt túl barátságosnak. Meg ami főleg elriasztott tőle az az, hogy ilyen beszélgetős óra és a tanárnő mindenkitől folyamatos, gyors, hangos angol beszédet vár el; amiben, mint tudjuk, én még nem vagyok igazán jó. Ugyanakkor sajnálom a dolgot, mert épp ilyen gyakorlatokra lenne szükségem a fordításon kívül. Ha ugyanannál a tanárnőnél lenne ez az óra is, akinél a két fordítás, talán nem is lenne semmi gond. Meg ha olyan teremben lenne, ahol mindenki gond nélkül elfér. Nem is értem, hogy az angolosokat, akik sokkal többen vannak, mint mi, olaszosok, miért osztják be egy 10 fős terembe, amikor vannak vagy 20-an plusz nem hivatalosan, de lennék még én is... És az a 20 fős csoport csak az egyik csoport, rajtuk kívül még van 2 ilyen csapat, két másik időpontban, de ugyanabban a kis teremben.
De, hogy pozitívat is írjak: nem ez a beszélgetős volt az első órám az angolon, hanem épp a fordításelmélet, egy hiperszimpatikus tanárnővel, akivel kapcsban már az első órán kiderült, hogy sok közös van bennünk :) és a mesterképzésen is ott lesz, szóval jövőre már ismerni fog, ha megyek! Maga a fordításelmélet is nagyon tetszik; eddig három óra volt és már az elsőn egész jól tudtam jegyzetelni. Pedig ettől azért izgultam, mert tudtam, hogy még hozzá kell szoknom ahhoz, hogy most nem olaszul, hanem angolul kell gyorsan írnom:D ami ugye ezerszer nehezebb. De most erre is edzek, így a mesterin már emiatt sem kell annyira izgulnom még akkor is, ha most úgy érzem, óráról órára bonyolódik az anyag és egyre nehezebb jegyzetelni:D de belejövök, érzem!
A másik angol, amire bejárok, az a műfordítás péntekenként. Itt színdarabokat fordítunk angolról magyarra. És rájöttem, hogy ilyen műveknél tényleg jól jön, ha a fordító tud kreatívkodni a szavakkal, pláne, ha vígjátékokról van szó. Egy színdarab egyszerűen tele van lehetőségekkel, ugyanakkor nagy kihívást is jelent. Eddig még csak két műfordítás órán voltam, az anyagot is csak tegnap szereztem meg, de amint elkészülök valamivel, elküldöm javításra még akkor is, ha nem vettem fel az órát:D egyszerűen szeretném felmérni, hogy mire vagyok képes :)
Ezek tehát az angolos híreim. Még lesznek szakdogások is, de azokat majd jövő héten hozom inkább, mert abban reménykedem, hogy akkor már több hírt tudok majd róla adni, mint most.
A legutóbbi info, amit megosztottam róla az volt, hogy önszorgalomból járok néhány órára az angol szakon. Ez így is van, csak sajnos a tervezett három óra helyett csak kettőre van lehetőségem (mindkettő ugyananál a tanárnőnél van), mert a harmadikon nélkülem is túl sokan vannak, a terem túl kicsi, a tanárnő meg.. hát.. bevallom, nem tűnt túl barátságosnak. Meg ami főleg elriasztott tőle az az, hogy ilyen beszélgetős óra és a tanárnő mindenkitől folyamatos, gyors, hangos angol beszédet vár el; amiben, mint tudjuk, én még nem vagyok igazán jó. Ugyanakkor sajnálom a dolgot, mert épp ilyen gyakorlatokra lenne szükségem a fordításon kívül. Ha ugyanannál a tanárnőnél lenne ez az óra is, akinél a két fordítás, talán nem is lenne semmi gond. Meg ha olyan teremben lenne, ahol mindenki gond nélkül elfér. Nem is értem, hogy az angolosokat, akik sokkal többen vannak, mint mi, olaszosok, miért osztják be egy 10 fős terembe, amikor vannak vagy 20-an plusz nem hivatalosan, de lennék még én is... És az a 20 fős csoport csak az egyik csoport, rajtuk kívül még van 2 ilyen csapat, két másik időpontban, de ugyanabban a kis teremben.
De, hogy pozitívat is írjak: nem ez a beszélgetős volt az első órám az angolon, hanem épp a fordításelmélet, egy hiperszimpatikus tanárnővel, akivel kapcsban már az első órán kiderült, hogy sok közös van bennünk :) és a mesterképzésen is ott lesz, szóval jövőre már ismerni fog, ha megyek! Maga a fordításelmélet is nagyon tetszik; eddig három óra volt és már az elsőn egész jól tudtam jegyzetelni. Pedig ettől azért izgultam, mert tudtam, hogy még hozzá kell szoknom ahhoz, hogy most nem olaszul, hanem angolul kell gyorsan írnom:D ami ugye ezerszer nehezebb. De most erre is edzek, így a mesterin már emiatt sem kell annyira izgulnom még akkor is, ha most úgy érzem, óráról órára bonyolódik az anyag és egyre nehezebb jegyzetelni:D de belejövök, érzem!
A másik angol, amire bejárok, az a műfordítás péntekenként. Itt színdarabokat fordítunk angolról magyarra. És rájöttem, hogy ilyen műveknél tényleg jól jön, ha a fordító tud kreatívkodni a szavakkal, pláne, ha vígjátékokról van szó. Egy színdarab egyszerűen tele van lehetőségekkel, ugyanakkor nagy kihívást is jelent. Eddig még csak két műfordítás órán voltam, az anyagot is csak tegnap szereztem meg, de amint elkészülök valamivel, elküldöm javításra még akkor is, ha nem vettem fel az órát:D egyszerűen szeretném felmérni, hogy mire vagyok képes :)
Ezek tehát az angolos híreim. Még lesznek szakdogások is, de azokat majd jövő héten hozom inkább, mert abban reménykedem, hogy akkor már több hírt tudok majd róla adni, mint most.
szeptember 22, 2012
A szerelem rejtelme
Ma ünnepli 54. születésnapját az a csodálatos énekes, aki gyönyörű dalaival segített megtalálni az utamat. Sohasem felejtem el, hogy dalai révén megajándékozott az olasz nyelv szeretetével és ezzel együtt sok-sok szép itáliai és egyetemi élménnyel.
Ez a fantasztikus énekes nem is lehetne más, mint első olasz szerelmem, Andrea Bocelli. Neki köszönhetem, hogy már 14-15 évesen tudtam, hogy az olasz az én jövőm. Az ő dalait hallgatva jöttem rá arra, hogy mennyi csodát rejt ez a mindennél édesebb hangzású nyelv, s hogy ennek a sok csodának a megismerése nem is lehetetlen, MERT MAGA A NYELV ÉPP OLYAN ÉDESEN KÖNNYŰ, MINT AMILYENNEK HANGZIK!
Nem tudom, mihez kezdenék, ha évekkel ezelőtt nem ismertem volna meg a dalait és nem tudtam volna meg, hogy írt egy könyvet, amit nem fordítottak le magyarra. Persze lehet, hogy akkor is megtaláltam volna a jövőmet valami másban. De hogy most olasz szakosként fordítónak készülök, azt az ő felfedezésének köszönhetem, és ennél szebb választást ma már el sem tudnék képzelni.
Ennek jegyében ma elhoztam nektek Andrea Bocelli egyik legszebb dalát. Alatta a saját fordításomban olvashatjátok a szövegét.
A szerelem rejtelme
"Én, aki éjjelente a tenger hangjaival éneklek,
Én, aki a Holddal beszélek, hogy megértsem egy szerelmi történet rejtélyét,
Úgy érzem, egyre közelebb vagy,
S szavaid tűzként égetik szívemet.
Életemet egy új dal hangjai kísérik
Ha rád gondolok.
Szabadság végtelen óceánjai,
Örömteli napok, miket sosem feledek,
Életemből a hideg tél sem rabolja el
A rólad szőtt vágyakat, emlékeket,
Szerelmem megannyi rejtélyét.
Az emlékekbe zárt idő rabjaként
Nem érzem többé a hajnali rózsa illatát
A hang, ami bennem él,
Csak kettőnkről beszél,
Mint édes gyötrelem, s a távoli álom nem is hagy többé nyugodni.
Nem egy búcsúdal ez, hanem egy édes zene,
Amit csak neked játszom.
Végtelen óceánok, felfedezem majd
a megannyi csillagot s Afrika földjét,
Majd bőrünkön érezzük egy új nap égető tüzét,
S átrepülünk a városok felett,
Egy új világ, mit két szerelmes szív felfedez:
A szerelem rejtelme csak ez!"
Ez a fantasztikus énekes nem is lehetne más, mint első olasz szerelmem, Andrea Bocelli. Neki köszönhetem, hogy már 14-15 évesen tudtam, hogy az olasz az én jövőm. Az ő dalait hallgatva jöttem rá arra, hogy mennyi csodát rejt ez a mindennél édesebb hangzású nyelv, s hogy ennek a sok csodának a megismerése nem is lehetetlen, MERT MAGA A NYELV ÉPP OLYAN ÉDESEN KÖNNYŰ, MINT AMILYENNEK HANGZIK!
Nem tudom, mihez kezdenék, ha évekkel ezelőtt nem ismertem volna meg a dalait és nem tudtam volna meg, hogy írt egy könyvet, amit nem fordítottak le magyarra. Persze lehet, hogy akkor is megtaláltam volna a jövőmet valami másban. De hogy most olasz szakosként fordítónak készülök, azt az ő felfedezésének köszönhetem, és ennél szebb választást ma már el sem tudnék képzelni.
Ennek jegyében ma elhoztam nektek Andrea Bocelli egyik legszebb dalát. Alatta a saját fordításomban olvashatjátok a szövegét.
A szerelem rejtelme
"Én, aki éjjelente a tenger hangjaival éneklek,
Én, aki a Holddal beszélek, hogy megértsem egy szerelmi történet rejtélyét,
Úgy érzem, egyre közelebb vagy,
S szavaid tűzként égetik szívemet.
Életemet egy új dal hangjai kísérik
Ha rád gondolok.
Szabadság végtelen óceánjai,
Örömteli napok, miket sosem feledek,
Életemből a hideg tél sem rabolja el
A rólad szőtt vágyakat, emlékeket,
Szerelmem megannyi rejtélyét.
Az emlékekbe zárt idő rabjaként
Nem érzem többé a hajnali rózsa illatát
A hang, ami bennem él,
Csak kettőnkről beszél,
Mint édes gyötrelem, s a távoli álom nem is hagy többé nyugodni.
Nem egy búcsúdal ez, hanem egy édes zene,
Amit csak neked játszom.
Végtelen óceánok, felfedezem majd
a megannyi csillagot s Afrika földjét,
Majd bőrünkön érezzük egy új nap égető tüzét,
S átrepülünk a városok felett,
Egy új világ, mit két szerelmes szív felfedez:
A szerelem rejtelme csak ez!"
Címkék:
Fordításaim,
Legszebb zenei élményeim,
Olasz,
Vers
szeptember 13, 2012
Németországi élményeim6 - Lora és a magyarok
2012. júl. 19. csütörtök - A CÍMRŐL NEMSOKÁRA
Ezen a napon a hamburgi fűszermúzeumot és a sportstadiont fedeztük fel. A fűszermúzeumban, amiről azt mondták, az egyetlen ilyen múzeum a világon, fűszerkóstoláson kívül megnézhettük azokat az eszközöket és gépeket is, amikkel készülnek a fűszerek. Néhányan unalmasnak tartották ezt a programot, de nekem tetszett, még akkor is, ha nem egészen hiszem el, hogy a hamburgi a világ egyetlen ilyen múzeuma. Bár csak azért nem hiszem el, mert csak négy kontinens fűszereit ismerhettük meg; és szerintem ausztráloknak is kell lenniük, ezeket viszont nem láttuk:D
A stadionba természetesen esőben érkeztünk:O de nagyon részletesen feltérképeztük, még a VIP-részlegben is voltunk, meg azon a részen is, amit csak újságíróknak és tv-seknek tartanak fenn. Még sosem volt ilyenre lehetőségem, így kiváltságosnak éreztem magam:D A sportolók öltözőjében is jártunk, ahol régi és új ruhadarabokat, ill. régi és új labdákat és más emlékeket is megnéztünk.
És hogy a bejegyzés címe miért "Lora és a magyarok"? Nos azért, mert Lora volt az az önkéntes néni, aki nekem segített a stadionban, csak ott találkoztunk vele először. Kellemes meglepetést okozott. Amikor megkérdezte angolul, honnan jöttem és mondtam, hogy Magyarországról, egy fél percre elgondolkodott; aztán elszámolt magyarul 10-ig, olyan tisztán, hogy nem is mondtam volna meg, hogy német! Meg ezt a mondókát is mondta, ugyanilyen tisztán: "piros, fehér, zöld, drága magyar föld!" Pedig ebben a mondókában is nagyon sok az r betű, de egyik sem hangzott h-nak, nagyon tisztán és nagyon aranyosan mondta! Elállt a szavam, és kicsit könnyes lett a szemem, annyira meghatódtam. Ritkán hallani, hogy valaki, aki nem magyar anyanyelvű, ilyen tisztán beszél magyarul. Lora mondta aztán angolul, hogy régen ismert egy Gábor nevű magyar srácot, tőle tanulta ezeket. Meg akartam kérdezni, hol ismerkedtek meg, de valami már megint lehetett az angolommal, mert nem értette; gondoltam, megpróbálom németül kérdezni, ha már ő is beszélt egy kicsit magyarul. Így már értette is, és mondta angolul, hogy Gábor ugyanarra az egyetemre járt, mint ő, ott ismerkedtek meg, egymásba is szerettek:D de aztán mégsem házasodtak össze, viszont sok szép emléke van Gáborról. Hogy ez a világ milyen kicsi!
És miután bejártuk a stadiont és visszamentünk a kocsikhoz, Lora úgy köszönt el tőlem: "goodbye, my sweet Hungarian friend!" Ezt sohasem fogom elfelejteni :)
Ezen a napon a hamburgi fűszermúzeumot és a sportstadiont fedeztük fel. A fűszermúzeumban, amiről azt mondták, az egyetlen ilyen múzeum a világon, fűszerkóstoláson kívül megnézhettük azokat az eszközöket és gépeket is, amikkel készülnek a fűszerek. Néhányan unalmasnak tartották ezt a programot, de nekem tetszett, még akkor is, ha nem egészen hiszem el, hogy a hamburgi a világ egyetlen ilyen múzeuma. Bár csak azért nem hiszem el, mert csak négy kontinens fűszereit ismerhettük meg; és szerintem ausztráloknak is kell lenniük, ezeket viszont nem láttuk:D
A stadionba természetesen esőben érkeztünk:O de nagyon részletesen feltérképeztük, még a VIP-részlegben is voltunk, meg azon a részen is, amit csak újságíróknak és tv-seknek tartanak fenn. Még sosem volt ilyenre lehetőségem, így kiváltságosnak éreztem magam:D A sportolók öltözőjében is jártunk, ahol régi és új ruhadarabokat, ill. régi és új labdákat és más emlékeket is megnéztünk.
És hogy a bejegyzés címe miért "Lora és a magyarok"? Nos azért, mert Lora volt az az önkéntes néni, aki nekem segített a stadionban, csak ott találkoztunk vele először. Kellemes meglepetést okozott. Amikor megkérdezte angolul, honnan jöttem és mondtam, hogy Magyarországról, egy fél percre elgondolkodott; aztán elszámolt magyarul 10-ig, olyan tisztán, hogy nem is mondtam volna meg, hogy német! Meg ezt a mondókát is mondta, ugyanilyen tisztán: "piros, fehér, zöld, drága magyar föld!" Pedig ebben a mondókában is nagyon sok az r betű, de egyik sem hangzott h-nak, nagyon tisztán és nagyon aranyosan mondta! Elállt a szavam, és kicsit könnyes lett a szemem, annyira meghatódtam. Ritkán hallani, hogy valaki, aki nem magyar anyanyelvű, ilyen tisztán beszél magyarul. Lora mondta aztán angolul, hogy régen ismert egy Gábor nevű magyar srácot, tőle tanulta ezeket. Meg akartam kérdezni, hol ismerkedtek meg, de valami már megint lehetett az angolommal, mert nem értette; gondoltam, megpróbálom németül kérdezni, ha már ő is beszélt egy kicsit magyarul. Így már értette is, és mondta angolul, hogy Gábor ugyanarra az egyetemre járt, mint ő, ott ismerkedtek meg, egymásba is szerettek:D de aztán mégsem házasodtak össze, viszont sok szép emléke van Gáborról. Hogy ez a világ milyen kicsi!
És miután bejártuk a stadiont és visszamentünk a kocsikhoz, Lora úgy köszönt el tőlem: "goodbye, my sweet Hungarian friend!" Ezt sohasem fogom elfelejteni :)
Németországi élményeim5 - Fürdőzős ausztrál tél. Vagy német nyár? Ahogy nézzük!
2012. júl. 18. szerda, júl. 22. vasárnap
A bejegyzés címe önmagáért beszél. Amikor júl. 13-án elutaztam Németországba, Mo-n kb. 35-40 fok volt. Ehhez képest Németországban (legalábbis Schlezwig Holstein tartományban, ahol mi voltunk) 15-20:D és a németek már ezt is nyárnak nevezik:O Míg Melbourne-ben is kb. ugyanilyen idő lehetett, de Ausztráliában azok a téli hónaok, amik nálunk a nyáriak, így ott érthető a lehűlés. Még hozzáadódik a mindennapos esőzés, amiben ugye Németországban sem volt hiány, és már kész is az igazi ausztráltéli idő :) és míg a szüleim szörnyülködtek, hogy itthagyom a jó időt és megyek a hidegbe, addig én csak mosolyogtam, hogy no worries, Melbourne-ben is kb. ilyen idő van most, szóval a német nyarat nem nehéz optimistán ausztrál télként megélni :) pláne, amikor később egy Au-ba frissen megérkezett bloggerismerősömnél is olvastam, hogy 15-20 fokba érkezett a magyar 40-ből :)
Első németországi hetem időjárásáról tényleg gyakran eszembe jutott a brisbanei Kriszék bejegyzése (majd később linkelek is, csak most lusta vagyok), amiben írták: "Melbourne az a város, ahol egy nap alatt négy évszak is lehet." Nos, az a helyzet, hogy ez teljesen igaz volt az első héten Németo-ra is. Hűvös-napos, esős-tűzőnapos, esős-fülledt idők váltogatták egymást, szinte negyedóránként. Nem viccelek, tényleg kiszámíthatatlanul gyorsan, volt, hogy elkezdett zuhogni az eső, de akármennyire is gyorsan próbáltam felvenni az esőkabátom, már csak szemerkélt, mire felvettem. Öt perc múlva égető napsütés, amiről reméltem, hogy marad, hisz nyár van, vagy mi a szösz! Levettem a két réteg pulcsit, bepakoltam a táskámba, de akkor meg elkezdett fújni a hideg szél. Szóval a balti area jól meg tudja viccelni az embert, nem lehet eléggé felkészülni, mert sosem tudod, hogy a következő percben mi jön:O szóval ez az az idő, ami az Ötödik Kontinensen már tél, a németeknél meg akárhogy is, de nyár!
Mégpedig annyira, hogy 22-én a Balti-tengerben is megfürödtünk, persze aznap pont tartósan jó idő volt. Sőt, az első nap volt, amikor nem is esett! De a víz azért hideg volt, de mivel tengerről volt szó, nem volt kérdés, hogy kipróbáljam. Egy tengeri fürdőzést még akkor sem hagynék ki, ha jégtáblák úszkálnak benne:D ez a jelszavam, ha tengerről van szó. És ez a jégtáblás dolog a Baltinál jóformán még be is jött:D amikor vacogva megkérdeztük FELIX-et, hány fokos lehet a víz, azt mondta: "hát nem is tudom.. olyan 12 körül?..":O háhá, annyi baj legyen! Adventures forever!:D Egyébként ezt a hidegfürdőt FELIX-en, Manuelén, Gretán, Clarán és rajtam kívül még talán csak ketten vállalták be. Kicsit úsztunk is, de 20 percnél tovább nem hiszem, hogy fürödtünk. Bár a következő nap délutánján igen, akkor még Adriant is rá tudtam venni egy kis úszásra. De amíg nem úszott, addig is figyelt rám, mindig szólt,ha úgy látta, hogy¨ ideje visszafordulnom, etc. Nagyon jó fej volt :)
Na, de igazából most 18-áról, szerdáról akartam írni; mert akkor is vízes nap volt, csak nem a tengernél, hanem fedett termálfürdőben, ahol pezsgőfürdőzni és szaunázni is lehetett. Mindkettő nagyon-nagyon jól esett, mert pezsgőfürdőben már rég voltam, szaunában meg mégrégebben, így anyuéknak egyszerűen élményfürdőként emlegettem az egészet:D csak egy valamit nem értettem: a szauna előtt le kellett vennünk a bikinit és törölközőt csavartunk magunkra, úgy mentünk a szaunába. Ebben mi a logika? Miért nem mehettünk bikiniben, ahogy itthon is? A törölköző kényelmetlen, mert végig figyelni kellett rá, hogy le ne essen, a bikini meg pont ott lenne, ahol kell; miért bonyolítják túl ezzel a törcsizéssel?:O na nem baj, ezt leszámítva szuper volt!
A bejegyzés címe önmagáért beszél. Amikor júl. 13-án elutaztam Németországba, Mo-n kb. 35-40 fok volt. Ehhez képest Németországban (legalábbis Schlezwig Holstein tartományban, ahol mi voltunk) 15-20:D és a németek már ezt is nyárnak nevezik:O Míg Melbourne-ben is kb. ugyanilyen idő lehetett, de Ausztráliában azok a téli hónaok, amik nálunk a nyáriak, így ott érthető a lehűlés. Még hozzáadódik a mindennapos esőzés, amiben ugye Németországban sem volt hiány, és már kész is az igazi ausztráltéli idő :) és míg a szüleim szörnyülködtek, hogy itthagyom a jó időt és megyek a hidegbe, addig én csak mosolyogtam, hogy no worries, Melbourne-ben is kb. ilyen idő van most, szóval a német nyarat nem nehéz optimistán ausztrál télként megélni :) pláne, amikor később egy Au-ba frissen megérkezett bloggerismerősömnél is olvastam, hogy 15-20 fokba érkezett a magyar 40-ből :)
Első németországi hetem időjárásáról tényleg gyakran eszembe jutott a brisbanei Kriszék bejegyzése (majd később linkelek is, csak most lusta vagyok), amiben írták: "Melbourne az a város, ahol egy nap alatt négy évszak is lehet." Nos, az a helyzet, hogy ez teljesen igaz volt az első héten Németo-ra is. Hűvös-napos, esős-tűzőnapos, esős-fülledt idők váltogatták egymást, szinte negyedóránként. Nem viccelek, tényleg kiszámíthatatlanul gyorsan, volt, hogy elkezdett zuhogni az eső, de akármennyire is gyorsan próbáltam felvenni az esőkabátom, már csak szemerkélt, mire felvettem. Öt perc múlva égető napsütés, amiről reméltem, hogy marad, hisz nyár van, vagy mi a szösz! Levettem a két réteg pulcsit, bepakoltam a táskámba, de akkor meg elkezdett fújni a hideg szél. Szóval a balti area jól meg tudja viccelni az embert, nem lehet eléggé felkészülni, mert sosem tudod, hogy a következő percben mi jön:O szóval ez az az idő, ami az Ötödik Kontinensen már tél, a németeknél meg akárhogy is, de nyár!
Mégpedig annyira, hogy 22-én a Balti-tengerben is megfürödtünk, persze aznap pont tartósan jó idő volt. Sőt, az első nap volt, amikor nem is esett! De a víz azért hideg volt, de mivel tengerről volt szó, nem volt kérdés, hogy kipróbáljam. Egy tengeri fürdőzést még akkor sem hagynék ki, ha jégtáblák úszkálnak benne:D ez a jelszavam, ha tengerről van szó. És ez a jégtáblás dolog a Baltinál jóformán még be is jött:D amikor vacogva megkérdeztük FELIX-et, hány fokos lehet a víz, azt mondta: "hát nem is tudom.. olyan 12 körül?..":O háhá, annyi baj legyen! Adventures forever!:D Egyébként ezt a hidegfürdőt FELIX-en, Manuelén, Gretán, Clarán és rajtam kívül még talán csak ketten vállalták be. Kicsit úsztunk is, de 20 percnél tovább nem hiszem, hogy fürödtünk. Bár a következő nap délutánján igen, akkor még Adriant is rá tudtam venni egy kis úszásra. De amíg nem úszott, addig is figyelt rám, mindig szólt,ha úgy látta, hogy¨ ideje visszafordulnom, etc. Nagyon jó fej volt :)
Na, de igazából most 18-áról, szerdáról akartam írni; mert akkor is vízes nap volt, csak nem a tengernél, hanem fedett termálfürdőben, ahol pezsgőfürdőzni és szaunázni is lehetett. Mindkettő nagyon-nagyon jól esett, mert pezsgőfürdőben már rég voltam, szaunában meg mégrégebben, így anyuéknak egyszerűen élményfürdőként emlegettem az egészet:D csak egy valamit nem értettem: a szauna előtt le kellett vennünk a bikinit és törölközőt csavartunk magunkra, úgy mentünk a szaunába. Ebben mi a logika? Miért nem mehettünk bikiniben, ahogy itthon is? A törölköző kényelmetlen, mert végig figyelni kellett rá, hogy le ne essen, a bikini meg pont ott lenne, ahol kell; miért bonyolítják túl ezzel a törcsizéssel?:O na nem baj, ezt leszámítva szuper volt!
Németországi élményeim4 - "are you from Argentina?"
Most kihagyom a hétfőt, mert majd a következő hétfővel együtt szeretnék róla írni:D Most itt jönnek a keddi élményeim:
2012. júl. 17. kedd
Ennek a napnak a délelőttjét a szálláson töltöttük és csak délután mentünk át egy hangulatos tánciskolába, aminek a közelében egy olasz étterem is volt.
Délelőtt, amikor 10 körül átmentem a szobánkból a "common roomba", egy zongora hangjait hallottam. Mivel kedd előtt nem töltöttünk sok időt a szálláson, nem is tudtam, hogy van ott zongora. De a hangját követve lépcsőkhöz jutottam és miután felmentem rajtuk, balra volt az a szoba, ahonnan a virtuóz zongorajátékot hallottam. S a zongoravirtuóz, mint később megtudtam, a lengyel Christian volt. Két saját dalát mutatta be nekünk, mindkettőnek volt szövege is. Nagyon tetszett az a virtuozitás, ahogy játszott. De a német Anne és az olasz Manuele is nagyon tehetségesek, jól zongiznak ők is. Anne percek alatt képes megtanulni bármilyen musicalt vagy bármit, akármilyen bonyolult akkordok is vannak benne! Amikor kérdeztem, mi a titka, azt mondta, csak hallja a rádióban és játsza. Jesszus, nekem meg hetekbe kerül, mire ugyanígy megtanulok vmit, ráadásul nekem még le is kell lassítanom, hogy követni tudjam és pontosan halljam a kíséret midnen akkordját, hogy utána az ujjaimba is be tudjam kódolni. Meg amikben túl bonyi akkordok vannak, azokat el sem tudom játszani, még lassítva sem; Anne meg tényleg bármit! A mázlista! Több este is volt, amikor felmentünk a zongoraszobába 10-en is és Anne kíséretével mindenfélét énekeltünk :) Annénak a zongora olyasmi, mint másnak a gitár:D
A bejegyzés címe egyébként a következő élményből jött: tudni kell rólam, hogy kreol bőrű vagyok - vagyis ahogy én hívom, még a bőröm is olasz:D és nagyon könnyen megfog a nap. A bécsi nemzetközi táborban emiatt többször olasznak is néztek, amire az Itália- és az olasz nyelvimádatom miatt különösen büszke vagyok:O Most viszont, amikor délután megérkeztünk a tánciskolába, egy kedves néni azt kérdezte: "are you from Argentina?" Ez a kérdés annyira meglepett -bár tudtam, hogy a barnaságom miatt kérdezi, - hogy a mosolygástól alig tudtam válaszolni:D de amikor mondtam, h magyar vagyok, a néni alig tudta elhinni:O ezt sosem felejtem el:D
A tánciskolában disco-táncot és keringőt is gyakoroltunk. Kb. 2órát töltöttünk ott, és, bár ritkán táncolok, jól éreztem magam. Először épp annak a néninek a fiával táncoltam, aki kérdezte, h argentin vagyok-e:D De zavarban lehetett, mert nem igazán beszélt - vagy csak az angollal volt gondja, ahogy persze nekem is:O Pedig szívesen megismertem volna egy kicsit jobban tánc közben, dehát ez az angol már csak ilyen: nem mindig tud híd lenni egy német srác és egy "olasz" (vagy argentin?:D) lány között, aki egyébként magyar, de Ausztrália felfedezése az álma, viszont még nem tudja, hogy ha ez a nyavalyás angol ilyen nehéz, hogy fogja megvalósítani ezt... de egy mázlija mégiscsak van ennek a csajnak: mégpedig az, hogy "very hardworking". És emiatt abban is hisz, hogy semmi sem lehetetlen. :)
A tánciskola után az olasz étterembe mentünk át, ahol épp Manuelével és Gretával ültem egy asztalnál. Ők, a szakértők minden ételnél megvitatták, hogyan készül, melyik tészta között mi a különbség, etc. Néha olaszul, hogy csak én értettem, néha angolul, ilyenkor a mellettem ülő észt Mari-Liis és a velünk szemben ülő litván Gluosne és magyar barátnőm is kérdezett. De hogy tudta Manuele és Greta annyi fűszer meg más kaja nevét angolul? Számomra ez még rejtély, de később biztos nekem sem lesz az:) Bár ha belegondolok, a gasztronómia azért egyelőre még olaszul sem megy olyan könnyen. Hehe:D
Mindenesetre nagyon jó kis nap és este volt a keddi is :)
2012. júl. 17. kedd
Ennek a napnak a délelőttjét a szálláson töltöttük és csak délután mentünk át egy hangulatos tánciskolába, aminek a közelében egy olasz étterem is volt.
Délelőtt, amikor 10 körül átmentem a szobánkból a "common roomba", egy zongora hangjait hallottam. Mivel kedd előtt nem töltöttünk sok időt a szálláson, nem is tudtam, hogy van ott zongora. De a hangját követve lépcsőkhöz jutottam és miután felmentem rajtuk, balra volt az a szoba, ahonnan a virtuóz zongorajátékot hallottam. S a zongoravirtuóz, mint később megtudtam, a lengyel Christian volt. Két saját dalát mutatta be nekünk, mindkettőnek volt szövege is. Nagyon tetszett az a virtuozitás, ahogy játszott. De a német Anne és az olasz Manuele is nagyon tehetségesek, jól zongiznak ők is. Anne percek alatt képes megtanulni bármilyen musicalt vagy bármit, akármilyen bonyolult akkordok is vannak benne! Amikor kérdeztem, mi a titka, azt mondta, csak hallja a rádióban és játsza. Jesszus, nekem meg hetekbe kerül, mire ugyanígy megtanulok vmit, ráadásul nekem még le is kell lassítanom, hogy követni tudjam és pontosan halljam a kíséret midnen akkordját, hogy utána az ujjaimba is be tudjam kódolni. Meg amikben túl bonyi akkordok vannak, azokat el sem tudom játszani, még lassítva sem; Anne meg tényleg bármit! A mázlista! Több este is volt, amikor felmentünk a zongoraszobába 10-en is és Anne kíséretével mindenfélét énekeltünk :) Annénak a zongora olyasmi, mint másnak a gitár:D
A bejegyzés címe egyébként a következő élményből jött: tudni kell rólam, hogy kreol bőrű vagyok - vagyis ahogy én hívom, még a bőröm is olasz:D és nagyon könnyen megfog a nap. A bécsi nemzetközi táborban emiatt többször olasznak is néztek, amire az Itália- és az olasz nyelvimádatom miatt különösen büszke vagyok:O Most viszont, amikor délután megérkeztünk a tánciskolába, egy kedves néni azt kérdezte: "are you from Argentina?" Ez a kérdés annyira meglepett -bár tudtam, hogy a barnaságom miatt kérdezi, - hogy a mosolygástól alig tudtam válaszolni:D de amikor mondtam, h magyar vagyok, a néni alig tudta elhinni:O ezt sosem felejtem el:D
A tánciskolában disco-táncot és keringőt is gyakoroltunk. Kb. 2órát töltöttünk ott, és, bár ritkán táncolok, jól éreztem magam. Először épp annak a néninek a fiával táncoltam, aki kérdezte, h argentin vagyok-e:D De zavarban lehetett, mert nem igazán beszélt - vagy csak az angollal volt gondja, ahogy persze nekem is:O Pedig szívesen megismertem volna egy kicsit jobban tánc közben, dehát ez az angol már csak ilyen: nem mindig tud híd lenni egy német srác és egy "olasz" (vagy argentin?:D) lány között, aki egyébként magyar, de Ausztrália felfedezése az álma, viszont még nem tudja, hogy ha ez a nyavalyás angol ilyen nehéz, hogy fogja megvalósítani ezt... de egy mázlija mégiscsak van ennek a csajnak: mégpedig az, hogy "very hardworking". És emiatt abban is hisz, hogy semmi sem lehetetlen. :)
A tánciskola után az olasz étterembe mentünk át, ahol épp Manuelével és Gretával ültem egy asztalnál. Ők, a szakértők minden ételnél megvitatták, hogyan készül, melyik tészta között mi a különbség, etc. Néha olaszul, hogy csak én értettem, néha angolul, ilyenkor a mellettem ülő észt Mari-Liis és a velünk szemben ülő litván Gluosne és magyar barátnőm is kérdezett. De hogy tudta Manuele és Greta annyi fűszer meg más kaja nevét angolul? Számomra ez még rejtély, de később biztos nekem sem lesz az:) Bár ha belegondolok, a gasztronómia azért egyelőre még olaszul sem megy olyan könnyen. Hehe:D
Mindenesetre nagyon jó kis nap és este volt a keddi is :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)