2011-es évösszefoglaló - 1. rész

Összehoztam egy kis összefoglalót a 2011-es évemről, hogy minden lényegeset egyben lehessen látni. Ilyet 2012-ről is olvashattok jan. 11-énél. Két részben teszem fel 2011-et, az első rész januártól júniusig tart. 2011 elég vegyes év volt, nézzük csak:

2011 Január: ekkor még teljesen biztos voltam benne, hogy 2011 két legnagyobb kedvencem, Olaszország és Ausztrália éve. Hogy miből gondoltam ezt? Egyszerűen történelmi okokból. Ugyanis 2011-ben volt 150 éves az egységes Itália, az 1901-ben kikiáltott Ausztrál Államszövetség pedig a 110. évfordulóját ünnepelhette. Gondoltam, nem lehet véletlen, hogy ez a két évforduló ugyanarra az évre esik. Ezért hatalmas reményekkel vágtam neki 2011-nek.

De sajnos már januárban nagy csalódás ért: az egyetemen két vizsgám is csak hármasra sikerült, ami miatt alaposan kiábrándultam a saját teljesítményemből. És ez még nem minden... Épp január 11-én, az egyik vizsgám után tudtam meg, hogy szeretett Ausztráliám nagy bajban van: a túlzott esőzések miatt Queensland államban (fővárosa a magyarok körében is népszerű Brisbane) árvíz tombol, több, mint 20ezer házkerült víz alá, a lakosokat menekítik, ahogy csak tudják, de ennek ellenére sokan el is tűntek. Na ettől kezdve igazi világvége-hangulatom volt, de bevallom, elsősorban nem az embereket féltettem, hanem Ausztrália különleges, pótolhatatlan élővilágát, ami épp az emberek miatt került veszélybe! Az aggodalmaimon az sem segített, hogy tudtam, az árvíz - egyértelműen - nem terjed ki az egész kontinensre. Tudtam, hogy a Nagy Korallzátonyt viszont igencsak érinti és ez nem hagyott nyugodni. És főleg, hogy az eső csak esett és esett, az árvíz átterjedt Victoria államra is és a hírekben még jan. 25-én is azt hangoztatták, hogy még további esőzések várhatók. De az ausztrálok nem is lennének igazi ausztrálok, ha ettől függetlenül nem ünnepelték volna meg jan. 26-án az Ausztrália Napot, amit a rádióikon keresztül tudtam követni. Na igen.. Úgy látszik, nincs az a tragédia, amin az ő "No worries!"-életérzésük ne kerekedne felül.

2011 Február: ennek a hónapnak az elején - nem az én hibámból - véget ért egy ötéves barátság. Elég nehezen dolgoztam fel, de igazából már 2010-ben is voltak jelek, amik ezt sugallták sajnos. Hát így alakult.

De ezen kívül 2011 februárja egy nagy kérdéssel is indult: vajon átvesznek-e az egyetemen magyarról olasz szakra, vagy sem? Már megvolt hozzá az ötven olasz kreditem a professzorok engedélyével és egy különlegesen szép tanszékvezetői ajánlással együtt - februárban már csak a dékáni válasz miatt izgultunk, de nagyon :) kétségbeestem, amikor még febr. 8-án sem érkezett válasz. De aztán febr. 11-én valóra vált az álmom :) amikor megtudtam a fantasztikus hírt, legalább egy percig nem tudtam megszólalni és könnyeztem az örömtől. Hatalmas kő esett le a szívemről :) A másodév második félévét tehát már olasz főszakosként kezdhettem!

De 2011 februárjához tartozik még valami, akarom mondani: valaki. Ez a valaki nem is lehetne más, mint Enrico, akiről azt hittem, ő az igazi, ő az az olasz pasi, akiről már 17 éves korom óta álmodozom. Hát, február végére végül is sikerült megértetnie velem, hogy nem, nem ő az!:O De az ő ismerettsége ettől függetlenül örök emlék marad.

Ami pedig Ausztráliát illeti: bár februárra az esőzések jórészt abbamaradtak, jött más, ami miatt még mindig nem lélegezhettek fel az ott élők. Február elején ciklon söpört végig ugyanazon a queenslandi területen, amit januárban elöntött az ár. Nyugat-Ausztráliában pedig bozóttűz tombolt. Alig tudtam elhinni, amikor a híradóban hallottam mindezt, majd megszakadt a szívem... Igen, tudom, ez már tényleg Ausztrália-fanatizmus felsőfokon, de nem tehetek róla...

2011 Március: e hónap 17-e Olaszországban nemzeti ünnep volt, amit, bár szintén lelkesen követtem az olasz rádió révén, azért annak jobban örültem volna, ha személyesen is ott lehetek. De sajnos erre nem volt lehetőség. Igazából furcsa is volt, hogy az anyanyelvi olasz tanáraink nem szerveztek nekünk valami jó kis tanulmányutat mondjuk a 17-ei hétre. Nem akarok telhetetlen lenni, de én a helyükben biztosan szerveztem volna vmit ;) bár egyikükkel már többször beszéltünk olaszországi tanulmányútról és ő mesélte, hogy már többször próbálkoztak, de a diákok többsége anyagi okokra hivatkozva nem tudott részt venni benne... igen, ez mondjuk ismerős, engem is mindig mindenki ilyen érvekkel beszél le, ha szerveznék valamit...

Na de vissza a vidám dolgokra: márc. 28-án megszületett - először csak a Neon.hu oldalon - Olasztrália! Azt tudtam, hogy az olasz és ausztrál élményeim otthona lesz (ezért is kapta ezt az együttes nevet), de azt nem, hogy közel egy évig fogom vezettni a neon.hu oldalon. Arról pedig végképp nem is álmodtam, hogy ennek a bolondos blognak a révén olyan különleges embereket ismerhetek meg, mint Szani és JD. Az ő ismeretségük igazi ajándék, amit nem tudom, hogyan köszönhetnék meg. Bár a blogom vidámnak indult, azért volt néhány nehéz érzelmes bejegyzésem, amit könnyek között írtam, de Szani és JD kommentjei mindig visszaadták a mosolyom. Segítettek abban, hogy máshogy lássam a dolgokat és el tudjak igazodni az érzések erdejében. Szani és JD, nagyon nagyon köszönöm nektek! És Szani, neked külön köszönöm, hogy megalájkolod Olasztráliát és mindig erőt adsz a folytatásához!

2011 Április: megszületett
életem első akrosztikonos verse Ausztráliáról.
Az egyetemen pedig tartottam egy nagysikerű kiselőadást Velencéről olasz országismeret órán. Hiába, egyszerűen csak jó volt a könyv, amiből készültem rá!:D és április valahogy az egyetemen szerzett barátaimhoz is közelebb hozott, mert a sulis életen kívül egy szuper szombatot is együtt töltöttünk.

2011 Május: a hónap elején érzelmi viharok minden mennyiségben... nehezen dolgoztam fel, hogy az ikertesómnak lett egy fantasztikus barátja, akivel egy hónapos ismeretség után Mallorcára utazott egy hétre. A májusban kezdődött irigykedésem azóta is tart és csak akkor lesz vége, ha nekem is lesz egy barátom, akivel én is boldog lehetek.

Május vége felé fedeztem fel a StudentsOfTheWorldöt, a nemzetközi mélezős oldalt, aminek nagyon örültem: gondoltam egy új lehetőség arra, hogy "közelebb kerüljek" szeretett Ausztráliámhoz. De később, mint tudjuk ez az oldal szép és kevésbé szép napokat is szerzett nekem az év során.

2011 Június: az egyetemen egy újabb vizsgaidőszak, ami.. hát jobban is sikerülhetett volna, bár a legtöbb gondom főleg azzal a vacak fonetikával volt... De a fonetika hármason kívül egy másik nyelvészeti tárgyból még ötöst is sikerült szereznem :) azt a napot sosem felejtem el!:D És persze azt sem, hogy a csoptársaimmal két vizsgára is közösen készültünk fel, hülyéskedve, igazi barátokként, ami nagyon sok erőt adott.

Mindjárt folytatom!

Twilight forever - talán a bevésődés is ilyen lehet

Bár egy időben még Edward volt a kedvencem a Twilightból, a negyedik kötet eleje után mégis átálltam a Jacob-fanok táborába. Igazából már a 2-3. rész alapján is nagyon belopta magát a szívembe Jacob, és mindaz, ami vele és a falkájával kapcsolatos. De leginkább a bevésődés tetszett. Az erről a gyönyörű érzésről írtak annyira belopták magukat a szívembe, hogy december óta még egy dalról is ez jut az eszembe. Ezt a dalt el is hoztam nektek, egy kis fordítással (a kipontozott sorra a refrénnél nem volt ötletem, de ha tudjátok, légyszi írjátok meg!)



"Minden, ami vagyok, minden, ami leszek,
a világon minden, amire szükségem lehet,
ott ragyog a te szemeidben.
Amikor mosolyogsz, úgy érzem,
árad bennem minden szenvedély
kezed a kezemhez ér
s érzések ezrei ragadnak el

Refrén:
Vigyázok rád,
amíg csak élek
...
Szeretni foglak mindig,
Lelkem mélyéből
irányíthatatlanul,
Oly hosszú ideig vártam, hogy elmondhassam ezt neked!
S ha azt kérdezed, hogy tényleg szeretlek-e ennyire
Igen, szeretlek!

Mielőtt megismertelek, világomat
érzelmek nélkül éltem
nem tudtam, merre tartok,
egészen a napig, mikor megtaláltalak.
életemet megnyitottad
egy új mennyország felé,
egy változásokkal teli világban.
Teljes szívemből,
életem végéig

Vigyázok rád,
amíg csak élek
...
Szeretni foglak mindig,
Lelkem mélyéből
irányíthatatlanul,
Oly hosszú ideig vártam, hogy elmondhassam ezt neked!
S ha azt kérdezed, hogy tényleg szeretlek-e ennyire
Igen, szeretlek!"

P.s.: kiegészítés a Twilightos fantáziám alapján: "hát persze, hogy ennyire szeretlek, hisz te vagy a lenyomatom, a tükörképem, lelki társam, az életem!" Jaaaj ez olyan szép érzés... át szeretném élni! 2013, kérlek, hozd el nekem!

Őrült informatika, a 2012-es karácsonyi zongorás tervem és minden jó, ha a vége jó

Nos, a 2011-es sikeren felbuzdulva a 2012-es karácsonyra is valami hasonlóan szépet szerettem volna. És mivel nov. közepétől gyakorlatilag szabad voltam a szakdogaleadás után, már akkor el is kezdtem a készülődést. A tervem ezúttal Michael Dulin amerikai zeneszerző nagyon szép, virtuóz Ave Maria feldolgozása lett volna. Ezt még nyáron hallottam a Solo Piano Radióban és igazából már akkor elhatároztam, hogy karácsonyra meglepem vele a családot.

Igen ám, csakhogy ehhez tényleg nem volt lassítható midi a neten, akárhogy is kerestem. Márpedig a virtuóz részeket csak úgy tudom hallás után megtanulni, ha lassítva hallom és sajnos csak a midit tudom úgy lassítani, hogy ne torzuljon, az mp3-at nem. Hát ha nincs fent midi, majd akkor kreálok egyet én - gondoltam. A 21. sz-i programhegyek között kell lennie olyan proginak, amivel egy instrumentális mp3-at át lehet alakítani midivé! Rögtön rá is gugliztam erre: "mp3 to midi converter". Na, hát ki is jött egy mp3tomidiconverter.com című oldal, amiről aztán lejött egy progi, ami a leírása alapján legalább olyan könnyen használható, mint a youtube to mp3 converter. A leírás szerint csak megadod neki, hogy hol van a konvertálnivaló mp3, kiválasztod, hová mentse a kész midit, és már dolgozik is, magától. Na ja, ez mesésen egyszerűen hangzik, nem is hitem, hogy igaz, főleg, amikor rámentem a konnvertálásra és 10 másodpercen belül már ki is írta, hogy kész. Egyből gondoltam, hogy ez kamu - és sajnos be is igazolódot, mert a könyvtárban, amit kijelöltem a kész midinek, nem volt semmi, hiába írta ki, hogy conversion finished! Hát hogy írhatnak programozók ilyen kamu progit? Nagyon mérges voltam. Ez kb. olyan, mintha azt mondták volna: jó lenne egy könnyen kezelhető mp3-midi konverter, mi? Hát írj magadnak, gyökér!:P

Bár írni nem tudtam, nem adtam fel olyan könnyen, egy héten át napi 1-1 órát mindig rászántam a keresésre, hátha találok valami jót. Mindenképpen meg szerettem volna lepni anyuékat azzal a művel karácsonykor, de sajnos, akárhogy kerestem, nem találtam olyan progit, ami segített volna ebben:S A mai napig iszonyú mérges vagyok, mert annyira hangoztatják, hogy így modern minden, úgy modern minden, és a végén mégsem elég modern ahhoz, hogy még engem is segítsen! Egyszerűen nem tudok belenyugodni, hogy a 21. században nem létezik ilyen program!Csak minden más hülyeség:S

A karácsonyi hagyományt viszont nem akartam megszakítani, még akkor sem, ha 2012 ilyen szempontból sem volt az én évem. Így végül két saját ihletemet játszottam anyuéknak dec. 24-én. Hivatalosan csak egyet terveztem, aminek azt a címet adtam, hogy "Angyalok tánca". Sok magas hangot írtam bele, így tényleg olyan volt sok helyen, mint egy kis karácsonyi zenedoboz, jól hangolt csengettyűkkel :) főleg, mert a digitális pianinót úgy állítottam be, hogy a zongorahang alatt legyen egy kis koncerttermi visszhang, és ez tényleg még szebbé tette az ötletemet. Annyira tetszett mindenkinek, hogy amikor kicsit később bátyám és anyu repetáztak a halászléből, megkértek, hogy játsszak még valamit :) eljátszottam mégegyszer ezt, majd átkapcsoltam arra a hangra, amelyiknél egyszerre szólnak a vonósok és a gitár. Persze ezalatt is ott volt a koncerttermi visszhang és ahogy az első akkordokat leütöttem, már tudtam, hogy most egy lírai szabad ihlet fog előjönni a szívemből. Így is lett; és anyu, aki eddig az étkezőben volt a bátyámmal, odaállt a szobám ajtajához és azt mondta: "olyan szép! Mint egy igazi karácsonyi álom!"

Így elmondhatom, hogy a 2012-es karácsonyi tervem is jobban sikerült, mint gondoltam, még akkor is, ha végül nem az eredetit valósítottam meg. Igazából azért nem szerettem volna saját ihletet játszani , mert év közben is sokat játszom ilyesmiket és gondoltam, hogy karácsonyra nagyobb ajándék, ha nem sajáttal készülök. De anyuék ezt megcáfolták!:D

Ettől függetlenül azért még mindig várok egy olyan programot, ami mp3-ból midit kreál nekem! Vagy ha ilyen tényleg nincs, az sem baj; csak akkor olyan progi lenne jó, amivel torzítás nélkül le lehet lassítani az mp3-at, hogy könnyen és biztosan tudjam hallás után tanulni a zongoraműveket! Remélem, fogok találni, vagy ha ti tudtok, légyszi írjátok meg kommentben!

2011-es karácsonyi Gloriaaa!

Mivel karácsonyi bejegyzés nem volt, mert az ünnep előtt nem is volt netem, most osztok meg sztorikat. Először a 2011-est, aztán összehasonlításképp a 2012-est, már csak azért is, mert ahhoz a változatosság kedvéért egy informatikai mérgelődés is kapcsolódik.

2011. dec. 19. hétfő
Vajon megvalósíthatom-e a karácsonyi koncerttervemet? Na jó, nem kell nagy dologra gondolni, csak karácsonykor áltban nem kézzel fogható ajándékot készítek anyuéknak, hanem egy kis karácsonyi zongorás műsort; erre vagy saját dalt írok vagy tanulok valamit. Mivel tavaly írtam egy sajátot (olyat, amiben a karácsonyi hangulat még egy kis Goldsworthy-hatással is keveredett), idén a tanulás mellett döntöttem. Csak az most a gond, hogy nem találok midifájlt arról a karácsonyi dalról, amit már novemberben elterveztem. A dal címe "Angels we have heard on high", és a midi azért jönne jól, mert azt torzítás nélkül le lehet lassítani annyira, hogy pontosan kihalljak belőle minden akkordot és meg tudjam tanulni. Az idővel nem lenne gond: 2009-ben is ilyentájt kezdtem el Mozart Ave Verum Corpus című remekművét és 24-én gond nélkül sikerült a minikoncert! Szóval az idő nem lenne gond, ha lenne most is olyan jó zongorás midi, mint a Mozartról volt... Kérlek, drukkoljatok, hogy találjak még időben!:D

2011. Dec. 21. szerda
Igeeen!! Megvan a midi! Már igazából hétfő este megvolt és kedd délelőtt a felét már rá is hangoltam az ujjaimra :) most már a refrén jön, aminek az akkordjai szintén nem tűnnek nehéznek, szóval Szentestére meglesz! És úgy tervezem, hogy a szövegét "olasztrálul" fogom énekelni, vagyis az első két versszakot olaszul és a harmadikat angolul, ahogy ezen a felvételen is hallhatjátok:



Na jó, azért sajnos az enyém nem lesz ilyen szép, de az biztos, hogy a szívem hangján fogom énekelni :) apropó hang! Amikor kerestem hozzá a "midikottát":D először csomó olyan kíséretet találtam, ami tenorhoz van, ezért is izgultam, hogy olyat találjak, ami jó a hangomhoz. És a mostani pont olyan, szóval minden szuper! És mivel digitális pianinóm van, amin headsettel is tudok játszani, teljes titokban készülhetek karácsonyra, hisz így amikor ott ülök a pianino előtt, egyelőre csak én tudom, mit játszom! :) de majd Szenteste minden kiderül!:D olyan jó, hogy nincs lehetetlen! :) Nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!

2011. dec. 27
A karácsonyi tervem nagyon jól sikerült, mindenkinek tetszett a "Gloriaaa!":D sőt, még jobban, mint gondoltam: anyu és tesóm mondták, hogy alig tudták elhinni, hogy tőlem hallják ezt a dalt :) Úgy érzik, fejlődött a hangom, amit én észre sem vettem! De tényleg, most, hogy egy éve nem járok énekkarra, meg nagyon ritkán énekelek, már úgy éreztem, hogy jóformán el is felejtettem énekelni:O Erre jön a karácsony és kiderül, hogy ez nem is igaz!:D Alig tudtam elhinni, amit tesómék mondtak! Ezért diktafonra vettem, ahogy most énekelek, aztán megkerestem egy 2009-es felvételt, hogy összehasonlítsam a 2011-es hangommal. És így hogy van mivel összehasonlítani, már elhiszem, hogy javult a hangképzésem és ez szuper érzés! Azért ez különös nem? Én szerettem volna megajándékozni anyuékat egy kis karácsonyi hangulattal (vagy ahogy én hívtam: "olasztrál koncerttel), erre ők ajándékoztak meg ezzel a hihetetlen érzéssel :)

Egyetemi panaszáradat, már megint - vagy még mindig?:S

Nem, ez már nekem túl sok! Ahha, már megint panaszkodom, pedig már nem akartam, de ha nem teszem, mégjobban megőrülök. Hiába lett 2013, hiába fogalmazom meg elseje óta mindennap, h új év, új lehetőség, hiába hallgatom mindennap
Mark Schultz: All thing's possible (minden lehetséges
c., ausztrál rádió révén felfedezett dalát - a kegyetlen, igazságtalan élet gondjai akkor sem hagynak békén.

Tegnap este 11-től éjfélig nem tudtam elaludni, mert azon rágódtam, hogy hiába teljesítek jól az egyetemen, hiába adok bele mindent, fejre is állhatok, akkor sem jutok ki ösztöndíjjal Velencébe, ebben az évben sem! És tudjátok, miért nem? Mert a drágalátos Tanulmányi Osztály nem hozta át időben a kreditjeimet magyar szakról, így néhány tárgyat nem vehettem fel időben, így hiába sikerültek ötösre, az előző két féléves átlagaimban nincsenek benne pont azért, mert a drágalátos TO miatt a drágalátos Neptun nem engedte meg, h felvegyem őket akkor, amikor ott volt az ideje! Így csak papírom van róluk, h ötösre sikerültek, de sem az Indexemben, sem a Neptunban, sehol nincsenek dokumentálva! Pedig ha dokumentálva lehetnének, ha a Tanulmányi Osztály annak idején komolyabban vette volna azt az átkozott kreditátvitelt, akkor 3,95-ös és 4,2-es átlag helyett mindkét félévem átlaga legalább 4,5-ös lenne és vígan mehetnék Velencébe, ahogy a többi zseni! Ez a legnagyobb igazságtalanság, hogy hiába dolgoztam 3évig lelkiismeretesen, hiába hoztam ki magamból mindig a maximumot, ilyen adminisztrációs szarságok miatt mégsem élvezhetem a kemény munkám gyümölcsét!

A saját teljesítményem kijuttatna Velencébe és ezt tudom. Csak az az átkozott Tanulmányi Osztály, na aaaaz nem tudja! És így nem is juttat ki, mert azoknak ott fogalmuk sincs semmiről, csak azért vannak, hogy megkeserítsék a keményen dolgozó diákok életét!

Csak tanulok, tanulok, tanulok és tanulok. Nap, nap után; mindenért ötször annyit dolgozom, mint mások. Azért is megtettem mindent, hogy a szakdogát időben le tudjam adni, hogy jan. 29-én államvizsgázhassak végre és megszabaduljak a Neptunos, TO-s kínoktól. De a TO még ebbe a tervembe is belerondított: "nem engedhetjük addig államvizsgázni, amíg a kötelező 180 kredit helyett Önnek csak 170 kreditje van. Az államvizsgára való jelentkezését vissza kell vonnom, a hiányzó 10 kreditet kérem gyűjtse össze a következő félévben." Ahha, és előbb nem lehetett volna szólni, mondjuk még nov. 15-e (szakdoga-leadási határidő) előtt? Akkor talán nem güzültem volna úgy, mint a hülye,hogy leadjam időben, mert tudtam volna, hogy ráér, mert államvizsgázni a tervezett 2013 helyett úgyis csak vmikor 2040-ben fogok. Talán... de még az sem biztos, mert lehet, h a Tanulmányiosztályon akkor már nem fogják elfogadni a 2012-ben írt szakdogámat és újat kell majd írnom. Még akkor is, ha az illetékes professzorok elfogadnák, nem fog számítani, mert csak az számít, amit a TO meg a Neptun mond. A szabály az szabály. De csak addig, amíg a diákokba kell belekötni. Amint róluk van szó, a szabályok mindjárt jelentőségüket vesztik. Ha ez nem így lenne, akkor
- a kreditjeim is időben átkerültek volna a megfelelő helyre, az olasz szakomra,
- cécó, szenvedés és kérvények nélkül fel tudtam volna venni időben mindent, amihez hivatalos olasz szakosként jogom lett volna,
- és így az átlagomba is beleszámíthatott volna az összes ötös,
- így nemcsak Velencébe juthattam volna el az egyetemmel, hanem még kredithiányom sem lenne,
- mert mindent egyben láttam volna, nem lett volna minden össze-vissza, ahogy most volt és tudtam volna követni, h hány kreditem van.

Jesszus, ez túl jól, túl logikusan is hangzik, hát miből gondolom, hogy megtették volna? Le is esett volna az aranygyűrű az ujjukról, ha nem törik össze az álmaimat, ha nem tesznek értelmetlenné mindent, amin eddig dolgoztam, ugye?...

Volterrai Újhold - Itália mindenkiben benne él!

Ezt a cikket még nyáron fordítottam olaszról és nagyon meglepett. Stephenie Meyer amerikai írónő New Moon c. könyvéről szól (a Twilight Saga második része, ha esetleg nem fanként olvasod ezt a bejegyzést). Stephenie egy elképzelt itáliai városba, Volterrába helyezi a történet egy részét, s anélkül ír szinte teljesen hitelesen Volterráról, hogy járt volna Itáliában. Kiderül, hogy amit ő elképzeltnek vél, létező! Idézem a cikket az írónő szavaival:

"Azért választottam Itáliát, mert a regény szempontjából évszázados történelemmel rendelkező országra volt szükségem. Volterra választása valójában furcsa dolog volt. A voltúrok egész történetét megírtam anélkül, hogy behelyeztem volna egy környezetbe. Először elhatároztam, hogy egy fiktív városba helyezem el őket, mert egyre erősebben élt bennem a gondolat, hogy az emberek tényleg el fogják olvasni ezt a könyvet és akkor mit gondolnak majd Forks vagy La Push igazi lakói? Míg a Volturi történetét írtam, teljesen magával ragadott a képzeletem; nem tudtam, hogy végül az olvasóim szórakoztatónak vagy idegesítőnek találják-e a történetet. Ezért, hogy elkerüljek hasonló pánikhelyzeteket, elhatároztam, hogy az antik vámpírbirodalmat egy erre a célra kitalált környezetbe helyezem át. A voltúrok képzeletbeli birodalmát Volturinnak akartam hívni és már azt is tudtam, hogy így a történetet Toszkánába kell helyeznem, arra a helyre, ami két-három órányira lehet Firenzétől. Már meg is írtam a repülőút történetét. Elkészültem a tér, az óratorony és a volturok szobájának a leírásával is. Végül a kezembe vettem egy Toszkána-térképet, hogy megnézzem, vajon Alice-nek észak-dél, kelet-v nyugat felé kell-e vezetnie... és láss csodát! Találtam egy Volterra nevű várost kb. egy órányira Firenzétől! Rákerestem a google-EN IS ÉS AZ ELSŐ KÉP,AMIRE RÁTALÁLTAM NEM VOLT MÁS,MINT A VOLTERRAI ÓRATORONY! FELHÍVTAM A NŐVÉREMET, AKI MÁR ELOLVASTA A FANTÁZIABELI VOLTURIN TÖRTÉNETÉT ÉS MONDTAM NEKI, HOGY NÉZZE MEG VOLTERRÁT. Ő is meghatódott, mert az írásom alapján pontosan ilyennek képzelte el. Furcsa érzés volt, mindketten beleborzongtunk. Így végülis lemondtam arról,hogy egy fiktív várost alkossak, és csak remélni tudtam, hogy Volterra lakói nem fognak rettegni a vámpíroktól. Amikor néhány évvel később ellátogattam Volterrrába, mindenki, akivel beszéltem, nagyon örült a városukban játszódó vámpírtörténetnek. Ami igazán megdöbbentette őket, az a szökőkút. Nincs nekik, de úgy gondolom, hogy a városuk tere anélkül is tökéletes."

Ez szerintem hihetetlen! Ezek szerint lehetséges, hogy Itália mindenkiben benne él? :) Lehet, hogy - ahogy mi sokszor hülyéskedünk vele - előző előző életében már Stephenie is járt ott és egy ilyen emlék révén írt majdnem hitelesen Volterráról anélkül, hogy látta volna?:O Egyszerűen tényleg hihetetlen!

P.S.: Még lesznek ám Twilighttal kapcsolatos bejegyzések, mert nagyon nagyon tetszett a sorozat, a könyvek és a filmek is (főleg az első három!) Twilight forever!

Újévi madárcsicsergés - és sok-sok erő az újrakezdéshez

Mindenkinek nagyon boldog, sikerekben, barátokban, szerelemben, megvalósult álmokban gazdag 2013-at kívánok! (A címet mindjárt megmagyarázom)

Az előző bejegyzés borús hangulatát szerencsére magával vitte az éjfél és egy kis pezsgőzés a családdal, így most újult erővel, jókedvűen térek vissza 2013-ban :) a 13-as szám nekem eddig általában szerencsét hozott, még az előző évben is: januárban péntek 13-án volt egy vizsgám, ami ötös lett, áprilisban péntek 13-án érkezett ide a blogomba az első ausztráliai komment Juditól ;) júliusban péntek 13-án indultam barátnőmmel Németországba, ahol egy felejthetetlen két hetet töltöttem; és az előző évek13-asaihoz is kapcsolódik szerencse. Ezekre visszagondolva úgy érzem, ez az év derűs és szerencsés lesz!

Ma már az ébredés is derűsebb volt, mint az utóbbi 2012-esek: ugyanis ha hiszitek, ha nem, madárcsicsergésre ébredtem az ablakom alatt:D Furcsa volt, először azt hittem, csak álmodom, de aztán rájöttem, hogy az idő is nagyon enyhe télhez képest.. Mondjuk ez a Földre nézve lehet, hogy nem olyan jó jel, de.. én most akkor is örültem a madárhangos reggelnek!

És még két dolog, ami visszaadta a vidámságom: láttam aLos Angeles-i tündérmesét, amit valahogy újévi jelnek veszek és egyre jobban hiszek abban, hogy 2013 meg fog ajándékozni az igaz szerelemmel is. Ebben a hitben erősít meg az is, hogy amikor délután bekapcsoltam a gépet, a
Mindenegyben Blogon
ezt az idézetet láttam:

"Legszebb szerelem az, amikor a párodban megtalálod a barátot, aki humoros és lehet vele nevetni, a testvért, aki megvéd ha kell, és a szülőt, aki egy kicsit szid, de te vagy a szeme fénye.."

Ez olyan szép :) bárcsak rám találna-rá találnék!

A következő két idézetet is a Mindenegybenblog-on láttam, és szintén sok erőt adnak:

"Két szót ismerek, Mindig és Soha. Küzdeni Mindig, Feladni Soha!"

"Ha elbizonytalanodtál önmagadban... reggel mikor felkelsz húzd ki magad, nézz a tükörbe és mondd:Túl messzire eljöttem ahhoz,hogy most itt megálljak. Lehet,hogy földhöz vágott az élet,de nem ütött ki. Felkelek,mert tudom hogy győztes vagyok,nem áldozat!"

Igeeen! Hát nem véletlen, hgoy ezeket pont ma láttam! Mégegyszer nagyon boldog 2013-at mindenkinek!