A cím nem elírás. Pontosabban az, de szándékos. Amikor otthonról végezhető munkát kerestem, véletlenül ráakadtam egy ilyen hirtedésre itt:
http://bergepiras.mindenkilapja.hu/
"Ha nem megy a gépelés, vagy esetleg sokat kellene bepötyögni, ne vessződjön vele.
Mert van, aki Ön helyett pontosan és hibátlanul le tudja gépelni. (aha, látom, akkor nem És VESSZŐDÖM tovább!) ráadásul elérhető áron. Ha érdekli, olvasson tovább! Nem fogja megbánni!
"Köszönöm a megtísztelő bizalmát, és remélem, hogy a lehetőség felkeltette az érdeklődését." Aha, a megtisztelő milyen i?
Hát erre a helyesírásra tényleg csak azt tudom mondani: "rendkivűl meggyöző". Bisztos sokkan fognak élni a "lehetöségel", csak hogy stílszerű legyek:D
Na de most más téma: hoztam egy együttest, akiket nem valószínű, hogy ismertek. Nem azért, mert ausztrál bennszülöttek, csak Mo-n még nem hallottam róluk.
Ezt a csapatot az Ausstralia128 rádió hozta el nekem még 2011-ben és annyira tetszenek a számai, hogy most itt is megosztok kettőt :)
Ezt hallottam először az Australia128-on :) Rengeteget hallgattam, amikor még egyetemista voltam. Áh, de rééég voltXD Most meg csak munkakereső, angol felsőfokúra készülő, újrafelvételiző vagyok:D na, nem panaszkodom, bár már nagyon szeretnék dolgozni is.. Erről még majd lehet, hogy írok, de most jöjjön a másik dal a csapattól! Amikor rájuk kerestem Youtube-on, ez jött ki elsőnek:
Annyi egyetemista meg ausztrál levelezős emléket idéznek fel bennem ezek a dalok!
február 19, 2014
február 17, 2014
"Tudom, hogy híd vagyok két világ között" - indián gondolatok
A Facebookon lájkoltam egy olyan oldalt, ahol indiánoktól vannak fenn idézetek. Ezeket olvasva képet kaphatunk arról, hogyan élik meg a fehér ember jelenlétét, milyen a kapcsolatuk velük, milyen hatással vannak egymásra. Figyelemre méltó, hogy az idézetben, amit most választottam, nem fehéreknek nevezi őket, egyszerűen "újonnan érkezőknek" (newcomers). Ezzel is az egyenlőségre szeretné felhívni a figyelmet. Arra a fajta egyenlőségre, amely sajnos sok "modern" ember számára már ismeretlen fogalom. Pedig Isten nem véletlenül teremtette színesnek a világot (majd erről is hozok egy szép gondolatsort). Jöjjenek most az érzésekről, nyelvi különbségekről, érzelmi dolgokról szóló indián gondolatok, amiket 2013 dec. 13-án Napi meditáció cím alatt olvastam:
"A mi nyelvünkben nincsenek olyan szavak, amivel ki lehetne fejezni az alacsonyrendűséget, a felsőbbrendűséget vagy az egyenlőséget; hiszen mi egyenlőek vagyunk. Ez nem vitás. De az élet meglehetősen nehézzé vált, amióta az újonnan érkezők idejöttek. Hogyan reagál a lelketek erre a dologra? Fájdalommal. Erősnek kell lennetek, hogy felülemelkedjetek a viharon. Én tudom, hogy híd vagyok két világ között. Csak azt kérem az emberektől, hogy mossák meg a lábukat, mielőtt megpróbálnak eltaposni." -- Alanis Obomsawin, ABENAKI
A bennszülöttek számára, akik még a saját nyelvüket beszélik, az angol nagy nehézséget okozhat. Sokszor nem is lehet jól kifejezni az indián szavakat. Ha hallunk valamit angolul, akkor néha vagy reagálunk rá vagy csak a lelkünk válaszol rá. Sokszor szabálytalanul kell használnunk az angol nyelvet ahhoz, hogy kifejezhessük az igazi érzéseinket. Türelmesnek kell lennünk és imádkoznunk kell. Nehéz egyszerre két világban élni. Az élet néha fájdalmas számunkra. De a fájdalom a tanulás velejárója.
Teremtőm, tanítsd meg nekem mindazt, amire népemet tanítottad. (Don Coyhis)
"A mi nyelvünkben nincsenek olyan szavak, amivel ki lehetne fejezni az alacsonyrendűséget, a felsőbbrendűséget vagy az egyenlőséget; hiszen mi egyenlőek vagyunk. Ez nem vitás. De az élet meglehetősen nehézzé vált, amióta az újonnan érkezők idejöttek. Hogyan reagál a lelketek erre a dologra? Fájdalommal. Erősnek kell lennetek, hogy felülemelkedjetek a viharon. Én tudom, hogy híd vagyok két világ között. Csak azt kérem az emberektől, hogy mossák meg a lábukat, mielőtt megpróbálnak eltaposni." -- Alanis Obomsawin, ABENAKI
A bennszülöttek számára, akik még a saját nyelvüket beszélik, az angol nagy nehézséget okozhat. Sokszor nem is lehet jól kifejezni az indián szavakat. Ha hallunk valamit angolul, akkor néha vagy reagálunk rá vagy csak a lelkünk válaszol rá. Sokszor szabálytalanul kell használnunk az angol nyelvet ahhoz, hogy kifejezhessük az igazi érzéseinket. Türelmesnek kell lennünk és imádkoznunk kell. Nehéz egyszerre két világban élni. Az élet néha fájdalmas számunkra. De a fájdalom a tanulás velejárója.
Teremtőm, tanítsd meg nekem mindazt, amire népemet tanítottad. (Don Coyhis)
február 16, 2014
Ausztrál ősnyelvmentők akcióban
Sokszor ábrándozom arról, hogy milyen szívesen dolgoznék ausztrál ősnyelvmentőként. Nagyon kérlek, ne nézzetek bolondnak, amióta 2011 nov. 11-én felfedeztem a Djarimirrit, bloggernevem ihletőjét, egyszerűen beleszerettem ezekbe a nyelvekbe és sokat gondolok a megmentésükre.
Ezért is örültem nagyon, amikor megtudtam, hogy 2013 augusztusában új képes szótárak készültek, amelyek hozzájárulnak néhány ausztrál ősnyelv megőrzéséhez. A mai Queensland területén beszélt öt nyelvet, köztük a Pitta Pitta és Kalkadoon nyelveket vették fel a szótárakba. A régióban egyébként összesen 14 nyelvcsoport található és ezek közül igyekeznek a lehető legtöbbet írott formában is dokumentálni, hogy bárki számára elérhetőek legyenek.
A DCQ (a projektért felellős szervezet) szóvívője, Jeff Poole elismeri, amit egyébként még sokaknak kellene, hogy a nyelv szorosan kötődik a kultúrához és annak megértéséhez, így szégyen lenne, ha ezek a nyelvek eltűnnének.
A DCQ szervezet két éven át dolgozott a projekten és munkájuk eredményeként közérthető képes szótár készült.
A szóvívő a cikk végén azért hozzáteszi, hogy sokkal könnyebb a nyelvmentés azokban az orszákokban, ahol csak egyetlenegy bennszülött nyelv van. Pl. Új-Zélandon. Örültem volna, ha ez a mentegetőzés kimaradt volna a cikkből, hisz egyértelmű, hogy egy valamire könnyebb vigyázni, mint többre. Dehát az ausztrálok már csak ilyenek, néha úgy érzem, szeretik túlmagyarázni a dolgokat. De azért szeretem őket :) meg most különben sem kritizálni szeretném, hisz ez nagyon jó hír, mindig örülök, ha ilyet olvashatok. Azt kívánom, hogy még sokan kövessék ennek a nyelvmentőcsoportnak a példáját!
Ezért is örültem nagyon, amikor megtudtam, hogy 2013 augusztusában új képes szótárak készültek, amelyek hozzájárulnak néhány ausztrál ősnyelv megőrzéséhez. A mai Queensland területén beszélt öt nyelvet, köztük a Pitta Pitta és Kalkadoon nyelveket vették fel a szótárakba. A régióban egyébként összesen 14 nyelvcsoport található és ezek közül igyekeznek a lehető legtöbbet írott formában is dokumentálni, hogy bárki számára elérhetőek legyenek.
A DCQ (a projektért felellős szervezet) szóvívője, Jeff Poole elismeri, amit egyébként még sokaknak kellene, hogy a nyelv szorosan kötődik a kultúrához és annak megértéséhez, így szégyen lenne, ha ezek a nyelvek eltűnnének.
A DCQ szervezet két éven át dolgozott a projekten és munkájuk eredményeként közérthető képes szótár készült.
A szóvívő a cikk végén azért hozzáteszi, hogy sokkal könnyebb a nyelvmentés azokban az orszákokban, ahol csak egyetlenegy bennszülött nyelv van. Pl. Új-Zélandon. Örültem volna, ha ez a mentegetőzés kimaradt volna a cikkből, hisz egyértelmű, hogy egy valamire könnyebb vigyázni, mint többre. Dehát az ausztrálok már csak ilyenek, néha úgy érzem, szeretik túlmagyarázni a dolgokat. De azért szeretem őket :) meg most különben sem kritizálni szeretném, hisz ez nagyon jó hír, mindig örülök, ha ilyet olvashatok. Azt kívánom, hogy még sokan kövessék ennek a nyelvmentőcsoportnak a példáját!
február 15, 2014
Ébredj, Olasztrália! - Blogfrissítő terveim 2014-re
Szóval, időtlen idők óta nem frissítettem a blogot. Hihetetlen, hogy a legutolsó bejegyzésemet - még a Valentin nap előtt - 2013. okt. 26-án írtam...
Az az igazság, hogy a hétköznapjaimról már nem akartam írni és nagyon most sem szeretnék. Pedig nem ártana valami kis évösszefoglaló 2013-ról, hisz amióta blogolok, eddig mindig írtam ilyet az elmúlt évekről. De az a helyzet, hogy most más blogfrissítő terveimre vagyok ráhangolódva.
A hétköznapi életem helyett elhatároztam, hogy ebben az évben főleg ausztrál híreket, érdekessékeget fogok itt megosztani. Lesznek itt zenei élmények is - több olasz is - és az ausztrál eseményeken kívül mindenféle, ami épp érdekel, tetszik vagy nem tetszik. A hétköznapjaim helyett jólesik megosztani, mit olvastam, mit hallottam aznap vagy akár régebben, mit gondolok róla, etc. Már tervezem egy ideje az effajta blogírást és most, mivel átléptünk egy új évbe (már egy ideje:D) meg is valósítom. Valahogy az ismeret- és hírterjesztést most sokkal érdekesebbnek találom a mindennapjaimnál. Gondolom, megértitek és egy ilyen áthangolt blogot ti is szívesebben olvastok majd :) Néha előfordulhat majd egy-egy hétköznapi szösszenet is, de ritkábban, mint eddig.
Előre szólok: rrrengeteget fogok írni az ausztrál őslakók helyzetéről és a természetről, Föld és ember kapcsolatáról is, mert egyre jobban foglalkoztatnak ezek a kérdések.
Egy olaszos kérdésem viszont lenne: szégyenszemre nem találtam még olyan olasz hírportált, ahol napi hírlevélre lehetne feliratkozni. Pedig ha a magyar hvg.hu-nál meg az ausztrál abc.net.au-nál lehet, akkor a libero.it-nél vagy a Corriere Della Seránál miért nem?:S Ez nekem nagyon furcsa. Egyszerűbb lenne pedig nekem, sokkal könnyeb átböngészni egy-egy napi hírlevelet, mint naponta ezeket a weboldalakat. Hisz a hírlevél olyan, mint egy újság, csak épp elektronikusan. És ez nagyon kényelmes, szóval nem bánnám, ha Itáliában is rájönnének erre. Vagy lehet, hogy már rájöttek, csak még én enm jöttem rá, hogy hogy iratkozhatnék fel? Ha tudtok valamit erről, légyszi mindenképp írjatok! Előre is köszi!
És akkor most jöjjön az ausztrál és egyéb mindenféle (csak még ki kell találnom, milyen sorrendben, mert rengeteg tervem van)!
Az az igazság, hogy a hétköznapjaimról már nem akartam írni és nagyon most sem szeretnék. Pedig nem ártana valami kis évösszefoglaló 2013-ról, hisz amióta blogolok, eddig mindig írtam ilyet az elmúlt évekről. De az a helyzet, hogy most más blogfrissítő terveimre vagyok ráhangolódva.
A hétköznapi életem helyett elhatároztam, hogy ebben az évben főleg ausztrál híreket, érdekessékeget fogok itt megosztani. Lesznek itt zenei élmények is - több olasz is - és az ausztrál eseményeken kívül mindenféle, ami épp érdekel, tetszik vagy nem tetszik. A hétköznapjaim helyett jólesik megosztani, mit olvastam, mit hallottam aznap vagy akár régebben, mit gondolok róla, etc. Már tervezem egy ideje az effajta blogírást és most, mivel átléptünk egy új évbe (már egy ideje:D) meg is valósítom. Valahogy az ismeret- és hírterjesztést most sokkal érdekesebbnek találom a mindennapjaimnál. Gondolom, megértitek és egy ilyen áthangolt blogot ti is szívesebben olvastok majd :) Néha előfordulhat majd egy-egy hétköznapi szösszenet is, de ritkábban, mint eddig.
Előre szólok: rrrengeteget fogok írni az ausztrál őslakók helyzetéről és a természetről, Föld és ember kapcsolatáról is, mert egyre jobban foglalkoztatnak ezek a kérdések.
Egy olaszos kérdésem viszont lenne: szégyenszemre nem találtam még olyan olasz hírportált, ahol napi hírlevélre lehetne feliratkozni. Pedig ha a magyar hvg.hu-nál meg az ausztrál abc.net.au-nál lehet, akkor a libero.it-nél vagy a Corriere Della Seránál miért nem?:S Ez nekem nagyon furcsa. Egyszerűbb lenne pedig nekem, sokkal könnyeb átböngészni egy-egy napi hírlevelet, mint naponta ezeket a weboldalakat. Hisz a hírlevél olyan, mint egy újság, csak épp elektronikusan. És ez nagyon kényelmes, szóval nem bánnám, ha Itáliában is rájönnének erre. Vagy lehet, hogy már rájöttek, csak még én enm jöttem rá, hogy hogy iratkozhatnék fel? Ha tudtok valamit erről, légyszi mindenképp írjatok! Előre is köszi!
És akkor most jöjjön az ausztrál és egyéb mindenféle (csak még ki kell találnom, milyen sorrendben, mert rengeteg tervem van)!
február 14, 2014
Valentin napi kívánságom
Drága Szent Valentin!
Arra kérlek ezen az éjjeli órán, teljesítsd egyetlen kívánságomat. 2012 nyarán megismertem egy csodálatos embert, aki örökre a szívembe költözött. Az, hogy találkozhattam vele, igazi ajándék volt, amit sosem felejtek el. Ő FELIX, s ahogy azt a neve is mutatja: egy igazi derűs angyal, akinek öröm a közelében lenni. Hangja, szavai, egész lénye megdobogtatta a szívem mindig, amikor vele lehettem. De akárhogy is próbálom leírni azt a csodálatos érzést, amivel megajándékozott, a szavak ki sem tudják fejezni.
2012 júl. 27-én láthattam utoljára a messzi német földön, Hamburgban. S bár már igen sok idő telt el azóta, nem szűntem meg ábrándozni róla. Egy decemberi üzenete miatt pedig új remény költözött a szívembe: mégpedig annak a reménye, hogy ebben az évben újra láthatom a Hamburg közelében szervezett Leo-táborban!
Kérlek, drága Szent Valentin, légy most közbenjáró és segíts, hogy 2014 augusztusában én is részt vehessek ebben a táborban, hogy újra láthassam életem FELIXÉT! Hiszen mindig rá gondolok, ha ezt a gyönyörű dalt hallgatom:
Oh igen, ez az én FELIX-songom, vagy ha úgy tetszik: Lied-em. Persze ő ezt nem tudja még, talán nem is tudhatja. De ha igen, akkor
Kérlek, drága Szent Valentin, juttass el engem az autusztusi táborba, amit ő szervez, hogy újra találkozhassak vele! Hisz látod, két év telt el, de a szerelmem iránta töretlen. Kérlek, segíts, hogy 2014 a mi évünk lehessen!
FELIX iránti örök szerelemmel:
"Annie Australis"
Utóirat az Olasztrália-olvasók részére: bocsánatot kérek a hosszú hallgatásért, mostantó igyekszem többször frissíteni a blogot. Ez a Valentin napi bejegyzés az ehhez a naphoz tartozó misztikum miatt került fel éjjel 02-14-kor. Tényleg óriási vágyam, amit ebben megfogalmaztam, így bízom benne, hogy teljesül. Holnap pedig igazibb bejegyzéssel jövök, amiben megírom, milyen blogfrissítő terveim vannak erre az évre. Előre szólok: rrrengeteg ausztrál, úgyhogy készüljetek!:D és mégegyszer bocsi az eltűnésért...
Most pedig vissza Szent Valentinhez: nagyon kérlek, ne felejts el engem és kívánságomat, ahogy én sem felejtem el FELIXET soha!
Arra kérlek ezen az éjjeli órán, teljesítsd egyetlen kívánságomat. 2012 nyarán megismertem egy csodálatos embert, aki örökre a szívembe költözött. Az, hogy találkozhattam vele, igazi ajándék volt, amit sosem felejtek el. Ő FELIX, s ahogy azt a neve is mutatja: egy igazi derűs angyal, akinek öröm a közelében lenni. Hangja, szavai, egész lénye megdobogtatta a szívem mindig, amikor vele lehettem. De akárhogy is próbálom leírni azt a csodálatos érzést, amivel megajándékozott, a szavak ki sem tudják fejezni.
2012 júl. 27-én láthattam utoljára a messzi német földön, Hamburgban. S bár már igen sok idő telt el azóta, nem szűntem meg ábrándozni róla. Egy decemberi üzenete miatt pedig új remény költözött a szívembe: mégpedig annak a reménye, hogy ebben az évben újra láthatom a Hamburg közelében szervezett Leo-táborban!
Kérlek, drága Szent Valentin, légy most közbenjáró és segíts, hogy 2014 augusztusában én is részt vehessek ebben a táborban, hogy újra láthassam életem FELIXÉT! Hiszen mindig rá gondolok, ha ezt a gyönyörű dalt hallgatom:
Oh igen, ez az én FELIX-songom, vagy ha úgy tetszik: Lied-em. Persze ő ezt nem tudja még, talán nem is tudhatja. De ha igen, akkor
Kérlek, drága Szent Valentin, juttass el engem az autusztusi táborba, amit ő szervez, hogy újra találkozhassak vele! Hisz látod, két év telt el, de a szerelmem iránta töretlen. Kérlek, segíts, hogy 2014 a mi évünk lehessen!
FELIX iránti örök szerelemmel:
"Annie Australis"
Utóirat az Olasztrália-olvasók részére: bocsánatot kérek a hosszú hallgatásért, mostantó igyekszem többször frissíteni a blogot. Ez a Valentin napi bejegyzés az ehhez a naphoz tartozó misztikum miatt került fel éjjel 02-14-kor. Tényleg óriási vágyam, amit ebben megfogalmaztam, így bízom benne, hogy teljesül. Holnap pedig igazibb bejegyzéssel jövök, amiben megírom, milyen blogfrissítő terveim vannak erre az évre. Előre szólok: rrrengeteg ausztrál, úgyhogy készüljetek!:D és mégegyszer bocsi az eltűnésért...
Most pedig vissza Szent Valentinhez: nagyon kérlek, ne felejts el engem és kívánságomat, ahogy én sem felejtem el FELIXET soha!
október 26, 2013
"Imprinted Song" - avagy egy újabb gönyörű Twilight-élmény
Ha már az előbb ismét említettem a Twilightot: nos, tegnap ismét gyönyörű élményekkel ajándékozott meg. Az egyik ez a dal a negyedik részéből, a Breaking Dawnból, amit alább meghallgathattok, ill. egy részét magyarul is leírtam. A másik ajándék pedig.. uhh.. rengeteg elmondhatatlanul szép érzés, ami ismét Jacob miatt költözött a szívembe. Nos íme a dal, amivel tegnap óta nem tudok betelni (többek között ezért is adtam a bejegyzésnek az "Imprinted Song" címet):
"Száz éven át vártam, de még milliót is várnék rád. Nem is gondoltam arra, milyen drága ajándék, hogy a tiéd lehetek. Ha csak érintésed melegét éreztem volna, vagy mosolyodat láttam volna, (...) már tudtam volna, miért is élek. A szerelmed egy új fejezet az életemben, ahol csak az édes szavak maradnak. Érted, általad új "ember"? leszek. Nincs semmi, ami erősebbé tenne, mint a te törékeny szíved."
Az ember azért van idézőjelben, mert Edwardot képzeltem ebbe a vallomásba, amikor fordítottam:D Bár hozzá kell tennem, erről a dalról is sokkal inkább a bevésődés jut az eszembe, márcsak a szépsége miatt is. De ha viszont bevésődés, akkor Jacobé is lehet ez a vallomás :) viszont akkor nem is kellene idézőjelbe tennem az embert, hisz ő azért inkább ember, mint Edward. Sőt, ha belegondolok, még Renesmee-nél is.. De különös módon, amikor tegnap láttam a Breaking Dawn első részét, Jacob érzéseit akkor tudtam leginkább átélni, amikor farkasként küldött gondolatokat a többieknek. Még meg is ríkatott akkor! Olyan drága, olyan védelmező, és mégis meg nem érdemelten sokat bántja Bella! Jacob, ha én lehetnék a bevésődésed, sohasem engedtem volna, hogy Bella ennyi fájdalmat okozzon! Jacob Black forever!
"Száz éven át vártam, de még milliót is várnék rád. Nem is gondoltam arra, milyen drága ajándék, hogy a tiéd lehetek. Ha csak érintésed melegét éreztem volna, vagy mosolyodat láttam volna, (...) már tudtam volna, miért is élek. A szerelmed egy új fejezet az életemben, ahol csak az édes szavak maradnak. Érted, általad új "ember"? leszek. Nincs semmi, ami erősebbé tenne, mint a te törékeny szíved."
Az ember azért van idézőjelben, mert Edwardot képzeltem ebbe a vallomásba, amikor fordítottam:D Bár hozzá kell tennem, erről a dalról is sokkal inkább a bevésődés jut az eszembe, márcsak a szépsége miatt is. De ha viszont bevésődés, akkor Jacobé is lehet ez a vallomás :) viszont akkor nem is kellene idézőjelbe tennem az embert, hisz ő azért inkább ember, mint Edward. Sőt, ha belegondolok, még Renesmee-nél is.. De különös módon, amikor tegnap láttam a Breaking Dawn első részét, Jacob érzéseit akkor tudtam leginkább átélni, amikor farkasként küldött gondolatokat a többieknek. Még meg is ríkatott akkor! Olyan drága, olyan védelmező, és mégis meg nem érdemelten sokat bántja Bella! Jacob, ha én lehetnék a bevésődésed, sohasem engedtem volna, hogy Bella ennyi fájdalmat okozzon! Jacob Black forever!
Itália, nekem akkor is hiányzol!
Épp most olvastam egyik kedvenc blogomon, az Olaszországba Jöttem-en Volterráról és
a róla írt bejegyzésről
eszembe jutott, hogy mennyire hiányzik Itália és hogy hiába nyaraltam ott már többször, Toszkánába még nem jutottam el. A régión belül leginkább Firenze vonz már csak a reneszánsz és a szakdolgozatom témája miatt is. De persze ha egyszer lehetne, az összes toszkán városba és faluba ellátogatnék, magamba szívnám a hangulatukat, felidézném a történelmüket.
Igazából talán azért is vágyom ennyire Toszkánába, mert Andrea Bocelli miatt az volt az első olaszországi régió, amiről többet olvastam és aminek a hangulata már olvasás közben is átjárt. Mint ahogy a művész dalait hallgatva szintén. Andrea Bocelli ugyanis a Pisa megyei Lajaticóban született, amely épp Volterra és Pontedera között található (ebből következik, hogy Volterráról sem a Twilight olvasása közben hallottam először,még akkor sem, ha azóta akaratlanul is Aróék jutnak az eszembe róla!) Gyönyörű, természeti értékekben gazdag, hangulatos kis falu Lajatico, mindenképp látnom kell egyszer! Ahogy persze Pisát és Volterrát is. Bár Volterrát csakis Jacobbal szabad meglátogatni, van egy olyan érzésemXD Na jó, komolyra fordítva a szót, igazából a toszkánai utazást leginkább már tényleg egy pasival képzelem el. És lehet, hogy eddig pont azért nem valósult meg a szüleimmel vagy az egyetemmel, mert majd tényleg csak a leendő párommal fog. Mindennek oka van!
Bár tényleg hiszek ebben, most akkor is az a kérdésem: addig, amíg nem jutok el újra Itáliába, vajon mit tehetnék, hogy ne hiányozzon ennyire?:D
a róla írt bejegyzésről
eszembe jutott, hogy mennyire hiányzik Itália és hogy hiába nyaraltam ott már többször, Toszkánába még nem jutottam el. A régión belül leginkább Firenze vonz már csak a reneszánsz és a szakdolgozatom témája miatt is. De persze ha egyszer lehetne, az összes toszkán városba és faluba ellátogatnék, magamba szívnám a hangulatukat, felidézném a történelmüket.
Igazából talán azért is vágyom ennyire Toszkánába, mert Andrea Bocelli miatt az volt az első olaszországi régió, amiről többet olvastam és aminek a hangulata már olvasás közben is átjárt. Mint ahogy a művész dalait hallgatva szintén. Andrea Bocelli ugyanis a Pisa megyei Lajaticóban született, amely épp Volterra és Pontedera között található (ebből következik, hogy Volterráról sem a Twilight olvasása közben hallottam először,még akkor sem, ha azóta akaratlanul is Aróék jutnak az eszembe róla!) Gyönyörű, természeti értékekben gazdag, hangulatos kis falu Lajatico, mindenképp látnom kell egyszer! Ahogy persze Pisát és Volterrát is. Bár Volterrát csakis Jacobbal szabad meglátogatni, van egy olyan érzésemXD Na jó, komolyra fordítva a szót, igazából a toszkánai utazást leginkább már tényleg egy pasival képzelem el. És lehet, hogy eddig pont azért nem valósult meg a szüleimmel vagy az egyetemmel, mert majd tényleg csak a leendő párommal fog. Mindennek oka van!
Bár tényleg hiszek ebben, most akkor is az a kérdésem: addig, amíg nem jutok el újra Itáliába, vajon mit tehetnék, hogy ne hiányozzon ennyire?:D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)