Ugye tudjuk, hogy 1961 óta Ausztráliában minden évben megválasztják az Év Ausztrálját. Vagy inkább Év Ausztráljait, mert több embert is választanak több kategóriában. Ennek a hagyománynak a százéves évfordulója alkalmából 2011-ben meg is jelent az Év Ausztráljairól egy könyv, amit szeretnék is megszerezni, csak mindig elfeljtem mondani Grahamnek!
Na mindebből csak azt szeretném kihozni, hogy ennek a mintájára megválasztottam az Év Ausztrál Együttesét! Nem éltél, amíg nem hallottad a The Jezabels dalait! Egyszerűen varázslatos, magávalragadó hangulatuk van. Különösen annak, amit most itt is megosztok. A felfedezés előzményeként épp a The Temper Trapet hallgattam, mégpedig ezt tőlük:
És épp arra gondoltam, bárcsak több ilyen hangulatú együttes lenne! És erre a kívánságra, mintha csak válaszolt volna, a tesóm szobájából egyszercsak felhangzott ez az álomdal:
Valahogy első hallásra is biztos voltam benne, hogy ausztrálok, de mégis szuper érzés volt, amikor ez ki is derült :) tesóm, akinek a felfedezést köszönhetem, meg is jegyezte: na, ezek szerint ilyen zene csak Ausztráliában készül :) és tényleeg!
Azóta már több dalukat is ismerem, majd még teszek fel párat. Hisz ahogy mondtam, számomra ők 2014 Ausztrál Együttese!
március 22, 2014
március 21, 2014
Blogpost az erkélyről!
Ez egyszerűen szuper! Itt ülök kint az erkélyen, mindenféle kábel meg vicek-vacak nélkül és írom ezt a bejegyzést. És a wifi révén még meg is fog jelenni anélkül, hogy visszamennék a szobába. így végre ahelyett,hogy a gépet kötném kábellel a nethez, és ezzel magamat is az íróasztalhoz, a netezést kötöm a levegőzéshez, mert a wifi miatt már bárhol elérhető. Jó, tudom, ez most úgy hangzik, mintha csak most fedeztem volna fel, hogy létezik wifi. Hát nem így van, de sajátom -bármilyen furcsán is hangzik - eddig még nem volt. Mint ahogy erkélyem sem:D aztán most szinte egyszerre lett mindkettő. És ez szuper érzés :)
Imádom ezt a csendes, zöld, jó levegőjű környéket, a madárcsivitelést - főleg késő délutánonként - egyszerűen mindent itt! Ezerszer jobban érzem magam, mint ott a zajos, levegőtlen városközpontban. A zeneszerzés is jobban megy itt, egyzserűen tele vagyok ötletekkel és egyre összetettebb kreációk születnek a zongorán.
Ilyen keleti kényelem mellett most már csak azt szeretném, ha végre munkám is lenne... De lehet, ara már csak a második diplomám után lesz lehetőség. Fordítóként biztosan könnyebb lesz! Most erre koncentrálok meg dolgozom rajta nagyon és akkor összejön. :) Ha mindig előre nézünk, nem lehet gond!
Imádom ezt a csendes, zöld, jó levegőjű környéket, a madárcsivitelést - főleg késő délutánonként - egyszerűen mindent itt! Ezerszer jobban érzem magam, mint ott a zajos, levegőtlen városközpontban. A zeneszerzés is jobban megy itt, egyzserűen tele vagyok ötletekkel és egyre összetettebb kreációk születnek a zongorán.
Ilyen keleti kényelem mellett most már csak azt szeretném, ha végre munkám is lenne... De lehet, ara már csak a második diplomám után lesz lehetőség. Fordítóként biztosan könnyebb lesz! Most erre koncentrálok meg dolgozom rajta nagyon és akkor összejön. :) Ha mindig előre nézünk, nem lehet gond!
március 20, 2014
Szerelmi álom
Most egy régi olasz olvasmányélményemet osztom meg. Mostanában különösen foglalkoztatnak az álmok és hogy melyik álom mit jelenthet. Hogy mennyire lehetnek hatással a jelenre vagy akár a jövőre. Azt hiszem, ez a tavalyi
hátborzongató ausztrál történet
miatt van. Amikor minden előzmény nélkül azt álmodtam, ami a Kék-hegységben történt... De az alábbi olasz történet nem ilyen rémisztő, sőt, szerintem édes :)Alberto Moravia elbeszélése alapján fordítottam.
Silvio már jó ideje aludt, amikor a telefon váratlanul megszólalt. Silvio felkapcsolta a villanyt és megnézte az órát: még csak negyed négy volt.
A telefon tovább csengett. A férfi felvette a kagylót és kérdezte: ki az?
Egy női hang felelt neki: - én vagyok az, Alina. Hát már meg sem ismered a hangom?
Silvio VIDÁMAN válaszolt: - Hogyne ismerném meg! Mikor érkeztél?
- Fél órája. Egyenesen Milánóból jöttem kocsival. Igaz, nem mehettem gyorsan, mert még bejáratós a kocsi. De amúgy egy gyönyörű, kék autó, majd meglátod!
- És merre vagy most?
- A régi barátaimnál, ott, ahol megismerkedtünk, Federicóéknál.
- Találkozhatunk?
- Persze! Különben miért hívtalak volna?
- Sokáig maradsz?
- Sajnos, nem. Holnapután indulok vissza, vagyis holnap, mert - nevetni hallotta, - holnap már ma van... De aztán visszajövök és tovább maradok.
- Akkor mikor láthatlak?
- Ebédeljünk együtt, felelte Alina.
Aztán egy hosszú vita következett a vendéglőkről, amiket Silvio sorban-sorban ajánlott, és amiket Alina ilyen-olyan okból elutasított. Végül Alina azt mondta:
Figyelj, tudod, mit szeretnék? Abban a vendéglőben szeretnék enni, ahová mindig jársz, tudod, ami közel van a lakásodhoz. Aztán ebéd után akár fel is ugorhatunk hozzád egy kávéra.
Silvio őszinte örömmel válaszolta, hogyha Alinának ez megfelel, ő nem kíván jobbat.
Alina azt mondta:
- Na jó, most hagylak, mert majd leragad a szemem. De előbb hallgasd.
Silvio figyelte a telefonon átszűrődő kis hangot. Aztán Alina azt kérdezte: - Hallottad?
- Igen, egy puszit küldtél.
- Na oké, akkor holnap!
Silvio lekapcsolta a lámpát és egy kicsit Alinára és a telefonhívására gondolt. Csak egyetlen egyszer látta ezt a szép, de kicsit különc lányt egy hónappal ezelőtti fogadáson.
Alinának, mint mindig, még aznap este vissza kellett utaznia Milánóba. Megígérte neki, hogy három nap múlva visszajön, de mindenképp ír neki. De nem is írt és nem is jött. Most, ahogy rá gondolt, Silvio észrevette, hogy szereti. Ahogy felidézte magában első találkozásuk emlékét, Silvio végül észrevétlenül elaludt.
Másnap a randevúra megbeszélt időpont előtt negyedórával hamarabb ment el otthonról és lement az étterembe. De egy lélek sem volt ott és az étterem szinte sötét volt.
Egy pincér felkapcsolta a villanyt és odalépett hozzá.
- Jó napot, doktor úr.Egyedül van?
- Nem, még jönni fog valaki, még egy terítéket kérek.
- Vár, doktor úr?
- Igen.
Silvio hozatott magának egy aperitifet, és, hogy elüsse az időt, számolni kezdte a filmsztárok fényképeit, amik a falra voltak akasztva. Miután megszámolta a fényképeket, gyorsan ránézett az órára és észrevette, hogy már el is múlt húsz perc. Hirtelen biztosra vette, hogy Alina nem fog már jönni.
Felállt és a vendéglő hátsó részébe ment telefonálni. Felhívta Federicóékat, hátha tudnak valamit Alináról, hiszen azt mondta, náluk szállt meg. Egy ismeretlen női hang azt felelte neki, hogy a lány nincs a házban.
Silvio visszament az asztalhoz, és rendelt. Igaz, nem volt éhes, de kellemetlenül érezte magát a várakozás miatt.
Már egy óra is eltelt a megbeszélt időpont óta. Végül Silvio fizetett és elment.
Ugyanazon a szűk kisutcán ment haza, amelyen a vendéglőbe érkezett. Haza érve gyorsan berohant a dolgozószobájába és felhívta Alina barátait. Az előbbi női hang megmondta neki, hogy Alina járt ugyan náluk, de épp csak megebédelt és már rohant is tovább. Silvio, míg telefonált, az íróasztalán lévő noteszre pillantott. A noteszban, amibe a szobalány a telefonbeszélgetéseket írta, volt egy olyan jegyzet, amelyből Silvió értesült egy fogadásra szóló meghívásról épp arra az estére.
El is ment a fogadásra. Épp az utolsó sor zsúfolt szalonban találta Alinát. Alina kezet fogott vele, kérdezte, hogy van, majd hátat fordított neki és visszatért a félbemaradt beszélgetéshez.
Ezután Silvió járkált még egy kicsit a szalonokban, végül szépen hazament.
És ahogy út közben végiggondolta a nap eseményeit, eszébe jutott, hogy a története Alinával két részből áll: az előzőhavi találkozásból és az éjjeli telefonbeszélgetésből.
Amikor rájött, hogy a telefonbeszélgetés csak álom volt, mindent megértett.
hátborzongató ausztrál történet
miatt van. Amikor minden előzmény nélkül azt álmodtam, ami a Kék-hegységben történt... De az alábbi olasz történet nem ilyen rémisztő, sőt, szerintem édes :)Alberto Moravia elbeszélése alapján fordítottam.
Silvio már jó ideje aludt, amikor a telefon váratlanul megszólalt. Silvio felkapcsolta a villanyt és megnézte az órát: még csak negyed négy volt.
A telefon tovább csengett. A férfi felvette a kagylót és kérdezte: ki az?
Egy női hang felelt neki: - én vagyok az, Alina. Hát már meg sem ismered a hangom?
Silvio VIDÁMAN válaszolt: - Hogyne ismerném meg! Mikor érkeztél?
- Fél órája. Egyenesen Milánóból jöttem kocsival. Igaz, nem mehettem gyorsan, mert még bejáratós a kocsi. De amúgy egy gyönyörű, kék autó, majd meglátod!
- És merre vagy most?
- A régi barátaimnál, ott, ahol megismerkedtünk, Federicóéknál.
- Találkozhatunk?
- Persze! Különben miért hívtalak volna?
- Sokáig maradsz?
- Sajnos, nem. Holnapután indulok vissza, vagyis holnap, mert - nevetni hallotta, - holnap már ma van... De aztán visszajövök és tovább maradok.
- Akkor mikor láthatlak?
- Ebédeljünk együtt, felelte Alina.
Aztán egy hosszú vita következett a vendéglőkről, amiket Silvio sorban-sorban ajánlott, és amiket Alina ilyen-olyan okból elutasított. Végül Alina azt mondta:
Figyelj, tudod, mit szeretnék? Abban a vendéglőben szeretnék enni, ahová mindig jársz, tudod, ami közel van a lakásodhoz. Aztán ebéd után akár fel is ugorhatunk hozzád egy kávéra.
Silvio őszinte örömmel válaszolta, hogyha Alinának ez megfelel, ő nem kíván jobbat.
Alina azt mondta:
- Na jó, most hagylak, mert majd leragad a szemem. De előbb hallgasd.
Silvio figyelte a telefonon átszűrődő kis hangot. Aztán Alina azt kérdezte: - Hallottad?
- Igen, egy puszit küldtél.
- Na oké, akkor holnap!
Silvio lekapcsolta a lámpát és egy kicsit Alinára és a telefonhívására gondolt. Csak egyetlen egyszer látta ezt a szép, de kicsit különc lányt egy hónappal ezelőtti fogadáson.
Alinának, mint mindig, még aznap este vissza kellett utaznia Milánóba. Megígérte neki, hogy három nap múlva visszajön, de mindenképp ír neki. De nem is írt és nem is jött. Most, ahogy rá gondolt, Silvio észrevette, hogy szereti. Ahogy felidézte magában első találkozásuk emlékét, Silvio végül észrevétlenül elaludt.
Másnap a randevúra megbeszélt időpont előtt negyedórával hamarabb ment el otthonról és lement az étterembe. De egy lélek sem volt ott és az étterem szinte sötét volt.
Egy pincér felkapcsolta a villanyt és odalépett hozzá.
- Jó napot, doktor úr.Egyedül van?
- Nem, még jönni fog valaki, még egy terítéket kérek.
- Vár, doktor úr?
- Igen.
Silvio hozatott magának egy aperitifet, és, hogy elüsse az időt, számolni kezdte a filmsztárok fényképeit, amik a falra voltak akasztva. Miután megszámolta a fényképeket, gyorsan ránézett az órára és észrevette, hogy már el is múlt húsz perc. Hirtelen biztosra vette, hogy Alina nem fog már jönni.
Felállt és a vendéglő hátsó részébe ment telefonálni. Felhívta Federicóékat, hátha tudnak valamit Alináról, hiszen azt mondta, náluk szállt meg. Egy ismeretlen női hang azt felelte neki, hogy a lány nincs a házban.
Silvio visszament az asztalhoz, és rendelt. Igaz, nem volt éhes, de kellemetlenül érezte magát a várakozás miatt.
Már egy óra is eltelt a megbeszélt időpont óta. Végül Silvio fizetett és elment.
Ugyanazon a szűk kisutcán ment haza, amelyen a vendéglőbe érkezett. Haza érve gyorsan berohant a dolgozószobájába és felhívta Alina barátait. Az előbbi női hang megmondta neki, hogy Alina járt ugyan náluk, de épp csak megebédelt és már rohant is tovább. Silvio, míg telefonált, az íróasztalán lévő noteszre pillantott. A noteszban, amibe a szobalány a telefonbeszélgetéseket írta, volt egy olyan jegyzet, amelyből Silvió értesült egy fogadásra szóló meghívásról épp arra az estére.
El is ment a fogadásra. Épp az utolsó sor zsúfolt szalonban találta Alinát. Alina kezet fogott vele, kérdezte, hogy van, majd hátat fordított neki és visszatért a félbemaradt beszélgetéshez.
Ezután Silvió járkált még egy kicsit a szalonokban, végül szépen hazament.
És ahogy út közben végiggondolta a nap eseményeit, eszébe jutott, hogy a története Alinával két részből áll: az előzőhavi találkozásból és az éjjeli telefonbeszélgetésből.
Amikor rájött, hogy a telefonbeszélgetés csak álom volt, mindent megértett.
Igeeen, mától újra van netem!
Végre összehoztuk az otthoni netet, szóval mostantól gyakrabban jövök. És valószínű, nemcsak hírekkel, sok saját gondolat, érzés is lesz, mert rájöttem, hogy hiányzik az a fajta blogolás, amivel 2012-ben elkezdtem Olasztráliát. Szóval, most nem adok meg témát, írom, ami eszembe jut, persze az ausztrálos bejegyzések egész biztos, hogy többségben lesznek :)
P.s.: továbbra is várom olyan olasz internetes újságok címeit, amikre úgy fel tudnék iratkozni mailben, mint pl. az ausztrál ABC--hírlevélre vagy a magyar HVG-RE! Mert eddig akárhogy kerestem ezeknek az itáliai verzióját, sehogy sem találtam. Pedig kizárt, hogy ott nincs, úgyhogy ha tudtok ajánlani vmit, légyszi írjatok :)
P.s.: továbbra is várom olyan olasz internetes újságok címeit, amikre úgy fel tudnék iratkozni mailben, mint pl. az ausztrál ABC--hírlevélre vagy a magyar HVG-RE! Mert eddig akárhogy kerestem ezeknek az itáliai verzióját, sehogy sem találtam. Pedig kizárt, hogy ott nincs, úgyhogy ha tudtok ajánlani vmit, légyszi írjatok :)
március 01, 2014
Jövök, amint lesz netem!
Rengeteg mindenről terveztem, hogy írok, csak amikor ez a terv megszületett, még nem tudtam, mennyi ideig nem lesz otthon netem. Most sem tudom, viszont most jelzem, hogy most az egyszer nem a lustaság az oka az eltűnésemnek, hanem a nethiány. Ami valószínűleg jövő héten megszűnik, de ha mégsem, akkor.. hát, jövök, amint lehet! A megértéseteket köszönöm!
P.S.: Addig is boldog márciust mindenkinek! :)
P.S.: Addig is boldog márciust mindenkinek! :)
február 23, 2014
Egy év alatt körülfutották Ausztráliát a melbourne-i egészségrekorderek
Újévkor sokan megfogadják, hogy egészségesen fognak táplálkozni és rendszeresen mozogni. De míg sokan hamar megfeledkeznek erről a fogadalomról, egy melbourne-i házaspár 2013 minden egyes napján kitartott mellette. Alan Murray és Janette Murray-Wakelin az év minden napján maratont futott Ausztrália körül, s eközben kizárólag zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottak. 2013. dec. 31-én, egy évvel és 15.500 km-el később a hatvanas éveiben járó házaspár győzedelmesen visszatért Melbourne-be.
- Csodálatos érzés, mindig is tudtuk, hogy képesek vagyunk rá, de csak az utolsó pár napon hittük el igazán - mondta Alan Murray.
A kaland azonban nem ismeretlen a házaspár számára. 2000-ben végigfutottak Új-Zélandon, vagyis 2800 km-es távot tettek meg. Előtte pedig bevitorlázták a Csendes-óceán déli részét.
Amikor Janette 52 éves volt, mellrákot diagnosztizáltak nála; az orvosok szerint egy éve volt hátra. Egy évtizeddel később Janette úgy érzi, az egészséges életmód volt a kulcsa annak, hogy még ma is él.
- Főleg gyümölcsöt fogyasztunk, banánt, sok zöldséget, répát - mondta Janette. Ezekben megvan minden tápanyag ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, ne legyünk rosszul és mindennap lefussuk a távot.
Egy átlagos nap az úton
Hajnali 4-kor a házaspár már talpon van. Reggelire 10 banánt, egy grapefruitot és ezen kívül még valamilyen gyümölcsöt fogyasztanak, ami az angol szövegben így volt: "large green smoothies" - amit nem tudok magyarul visszaadni:S:D De ha vki tudja, szóljon :)
8-kor még 10 banán; 30 km-nél megállnak egy gyümölcssalátára; 37 km-nél három narancs; du 4 körül fejezik be a maratont, majd vacsorára egy nagy adag gyümölcssalátát, vitaminos gyümölcslevet és avokádót fogyasztanak.
Történetük különleges, szívesen követném én is példájukat. Janette kitartása és hogy ezzel az életmóddal még a rákbetegséget is legyőzte, egyszerűen csodálatos és figyelemreméltó.
Az eredeti cikket angolul
itt
olvashatjátok.
- Csodálatos érzés, mindig is tudtuk, hogy képesek vagyunk rá, de csak az utolsó pár napon hittük el igazán - mondta Alan Murray.
A kaland azonban nem ismeretlen a házaspár számára. 2000-ben végigfutottak Új-Zélandon, vagyis 2800 km-es távot tettek meg. Előtte pedig bevitorlázták a Csendes-óceán déli részét.
Amikor Janette 52 éves volt, mellrákot diagnosztizáltak nála; az orvosok szerint egy éve volt hátra. Egy évtizeddel később Janette úgy érzi, az egészséges életmód volt a kulcsa annak, hogy még ma is él.
- Főleg gyümölcsöt fogyasztunk, banánt, sok zöldséget, répát - mondta Janette. Ezekben megvan minden tápanyag ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, ne legyünk rosszul és mindennap lefussuk a távot.
Egy átlagos nap az úton
Hajnali 4-kor a házaspár már talpon van. Reggelire 10 banánt, egy grapefruitot és ezen kívül még valamilyen gyümölcsöt fogyasztanak, ami az angol szövegben így volt: "large green smoothies" - amit nem tudok magyarul visszaadni:S:D De ha vki tudja, szóljon :)
8-kor még 10 banán; 30 km-nél megállnak egy gyümölcssalátára; 37 km-nél három narancs; du 4 körül fejezik be a maratont, majd vacsorára egy nagy adag gyümölcssalátát, vitaminos gyümölcslevet és avokádót fogyasztanak.
Történetük különleges, szívesen követném én is példájukat. Janette kitartása és hogy ezzel az életmóddal még a rákbetegséget is legyőzte, egyszerűen csodálatos és figyelemreméltó.
Az eredeti cikket angolul
itt
olvashatjátok.
február 20, 2014
Berente Ági a tudatosabb és környezettudatosabb életért
Teljesen egyetértek és szeretném, ha nagyon sokan megfogadnák az alább idézett jótanácsokat! Ha így lenne, máris sokkal szebb világban élhetnénk.
"Csak TE ne szennyezd a környezeted vegyszerekkel, le nem bomló anyagokkal.
Csak TE ne használd mindennap az autódat.
Csak TE ne egyél semmilyen műételt, műitalt.
Csak TE ne menj hipermarketbe vásárolni (ott a sarki zöldségbolt).
Csak TE sétálj, kocogj mindennap és eggyel kevesebben ülnek majd az orvosi váróban.
Csak TE ne vegyél meg minden felesleges marhaságot, ami szemetet képez úgyis.
Csak TE mondd azt gyermekednek mindennap: nagyon szeretlek.
Csak TE ne dobd el a csikket az utcán (csak TE ne vedd meg a doboz cigit).
Csak TE kerüld a tudatmódosító szereket, nyugtatókat, fájdalomcsillapítókat.
Csak TE igyál tiszta vizet.
Csak TE ne nézd a tévéreklámokat.
Csak TE ne fogadd el a kéretlen reklámújságokat.
Csak TE gondoskodj környezetbarát energiafelhasználásról.
Csak TE zárd el a csapot fogmosás közben.
Csak TE húzd ki a tévét a konnektorból, ha elmész otthonról.
Csak TE ne kérj ingyen nejlonszatyrot a pénztárnál (vigyél magaddal otthonról).
Csak TE válogasd meg, milyen minőséget vásárolsz.
Csak TE termelj magadnak élelmet.
Csak TE használj friss alapanyagokat a főzéshez, és csak TE készíts friss, élő ételekből vacsorát. Csak TE mondj esténként egy rövid hálaimát eltelt napodért, szeretteidért, az élet csodájáért.
Olyan energiákat mozgatsz meg e néhány jelentéktelennek tűnő változással, melyek jelentősen növelik Földünk túlélési esélyeit, egyben az új emberiség kialakulásának lehetőségét."
/Berente Ági/
Azt kívánom, bárcsak sohase találták volna fel a pénzt. Hisz az bolondította meg az emberiséget, amiatt rombolják a Földet, az mozgat mindent - rossz irányba. Ha nem lenne pénz, sokkal szebb lenne minden. Akkor nem kellene aggódnunk, hogy mi lesz a Földdel 2050-re. Pénz nélkül minden egyszerű és harmonikus lenne. Bárcsak elhitte volna az emberiség, hogy az aranykor pénz nélkül is eljöhet!
Mindenesetre Berente Ági jótanácsait ajánlom mindenkinek.
"Csak TE ne szennyezd a környezeted vegyszerekkel, le nem bomló anyagokkal.
Csak TE ne használd mindennap az autódat.
Csak TE ne egyél semmilyen műételt, műitalt.
Csak TE ne menj hipermarketbe vásárolni (ott a sarki zöldségbolt).
Csak TE sétálj, kocogj mindennap és eggyel kevesebben ülnek majd az orvosi váróban.
Csak TE ne vegyél meg minden felesleges marhaságot, ami szemetet képez úgyis.
Csak TE mondd azt gyermekednek mindennap: nagyon szeretlek.
Csak TE ne dobd el a csikket az utcán (csak TE ne vedd meg a doboz cigit).
Csak TE kerüld a tudatmódosító szereket, nyugtatókat, fájdalomcsillapítókat.
Csak TE igyál tiszta vizet.
Csak TE ne nézd a tévéreklámokat.
Csak TE ne fogadd el a kéretlen reklámújságokat.
Csak TE gondoskodj környezetbarát energiafelhasználásról.
Csak TE zárd el a csapot fogmosás közben.
Csak TE húzd ki a tévét a konnektorból, ha elmész otthonról.
Csak TE ne kérj ingyen nejlonszatyrot a pénztárnál (vigyél magaddal otthonról).
Csak TE válogasd meg, milyen minőséget vásárolsz.
Csak TE termelj magadnak élelmet.
Csak TE használj friss alapanyagokat a főzéshez, és csak TE készíts friss, élő ételekből vacsorát. Csak TE mondj esténként egy rövid hálaimát eltelt napodért, szeretteidért, az élet csodájáért.
Olyan energiákat mozgatsz meg e néhány jelentéktelennek tűnő változással, melyek jelentősen növelik Földünk túlélési esélyeit, egyben az új emberiség kialakulásának lehetőségét."
/Berente Ági/
Azt kívánom, bárcsak sohase találták volna fel a pénzt. Hisz az bolondította meg az emberiséget, amiatt rombolják a Földet, az mozgat mindent - rossz irányba. Ha nem lenne pénz, sokkal szebb lenne minden. Akkor nem kellene aggódnunk, hogy mi lesz a Földdel 2050-re. Pénz nélkül minden egyszerű és harmonikus lenne. Bárcsak elhitte volna az emberiség, hogy az aranykor pénz nélkül is eljöhet!
Mindenesetre Berente Ági jótanácsait ajánlom mindenkinek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)