A világ legidősebb csillagászai: az ausztrál őslakosok

Már rég szerettem volna, hogy ez az érdekes cikk fenn legyen valahol magyarul is. Igaz, nem látom, amikről szól, de talán épp ezért tartom érdekesnek és misztikusnak. De ami ennél is fontosabb, az az, hogy bizonyítja ez a cikk, hogy az ausztrál őslakosok gondolkodása, világról alkotott képének fejlődése már évezredekkel ezelőtt megelőzte az általunk ismert tudósokét.
az eredeti cikket ide kattintva olvashatjátok
Magyarul pedig itt Olasztrálián:

Ha éjjel felnézünk az égre, észrevehetjük a Nagy Emu csillagképet. Vagy egy olyan csillagcsoportot fedezhetünk fel, ami Djulpant ábrázolja. Vagy épp a híres Nunganarit. Bár ezek a nevek sokunk számára idegenül hangzanak, azt mégis tudjuk, mit írnak le. A Ngarrindjeri nép számára, akik a Murray folyó tavainál éltek, Nunganari "éles fénysugarat", ismertebben a Délkeresztet jelenti. Bár a Boorong népek a Délkeresztet fán lévő posszumnak látták. A Yolnguknak a Djulpan csillagkép a kingfish-klánból származó három fivér történetét mondja el, de a nyugatiak számára az Orion vadászét. A nagy emu, melynek történetét sok ausztrál őslakos ismeri, a tejút kiterjedése.

A közvéleménnyel ellentétben a csillagászat nem a görögökkel és nem is a sumérokkal kezdődött. Egy éppen zajló kutatás azt bizonyítja, hogy az ausztrál őslakosok széleskörű, részletes csillagászati tudás birtokában voltak. Míg Galilei a 17. században azon fáradozott, hogy kimutassa, nincs kapcsolat a hold és az apály között, az Ausztrália Északi Területén élő Yolngu nép történetei már összekapcsolták a kettőt. Tudunk egy ősi ausztrál Stonehenge-ről is, melyet a nap mozgásának nyomonkövetésére használtak.

Mint a világ sok más kultúrájában, a csillagászat az ausztrál őslakosok számára is egyet jelentett a naptárral, mely meghatározta a föld termékenységét vagy hogy mikor várható eső. Pl. amikor a nagy Emu olyan, mintha maga alá húzott lábakkal ülne, ez azt jelenti, hogy ez a megfelelő idő a tojások begyűjtésére, mert a hímek éppen fészket raknak. Az Északi Területen, Katherine közelében élő Kuvema nép számára a kora reggel felkelő Orion télen azt jelentette, hogy a dingók párosodni fognak és hamarosan kicsinyeik lesznek, s ez fontos élelmiszerforrás volt a Kuwemáknak.

De ami talán még ennél is érdekesebb, az az, hogy az őslakos csillagászat nemcsak a csillagok megfigyeléséről szólt. Dr. Duane Hamacher az ausztrál őslakos csillagászattal foglalkozó kutatócsoport vezetője az Új-Dél-Wales-i Egyetemen. Az európai megközelítéssel szemben az őslakosok az éjjeli égbolt több rétegét is nézték.

- A legérdekesebb dolog az aborigin csillagászatban az, hogy az őslakosok nemcsak a fényes csillagokat nézik, hanem a köztük lévő sötét foltokat is. Ha az Emu csillagképet nézzük, észrevehetjük, hogy a teste nem csillagokból áll. Sokkal inkább sötét ködfoltok alkotják a Tejúton. A Délkereszt közelében lévő "Coalsack Nebula" ["Szeneszsák Ködfolt] az emu feje.

Hamacher azt feltételezi, hogy ennek oka az, hogy a déli félteke a tejút középpontja felé dől meg, ahol ezek a sötét ködfoltok könnyebben észrevehetőek.

A csillagok az őslakosok szájhagyományában is FONTOS SZEREPET KAPTAK. Különösen, amikor kijelölték az egyén szerepét a közösségben és a világban, mely épp úgy vertikális, mint horizontális.

Ghillar Michael Anderson, Euahlayi törzsfő elmondása szerint az éjszakai égboltról leolvasható történetek az őslakosok számára nemcsak elvont dolgok összességét jelentik. Fontos kulturális információkat tartalmaznak, melyeket tudniuk kell ahhoz, hogy a törvényüknek megfelelően élhessenek.

- A történeteink a Földön betöltött helyünkre világítanak rá,és elmagyarázzák, hogyan kötődik testünk földhöz és éghez. Azért tartjuk éjjel a szertartásainkat, hogy megmutassuk a diákjainknak és a fiataloknak, hogy ami fölöttünk van, az egyszerre alattunk is van. - magyarázza Michael. - Minden történetünk, beleértve a csillagokról szólóakat is, megtanítja, milyen kapcsolat van köztünk és a minket körülvevő világ között. Ezek a szabályok határozzák meg, hogyan éljünk a világban születésünk percétől halálunkig. E törvények ismerete nélkül egy lépést sem tehetünk. Ha az embert nem tanítják a szertartásokkal, nem térhet haza. Ismernünk kell a szabályokat és kapcsolatainkat, mert így a lelkünk mindent tudni fog azon a napon, amikor meghalunk. Ha ez a tudás nincs meg, a magasabb erők visszaküldenek bennünket, hogy újra tanuljunk meg mindent.

Amikor Richard Goldsworthy "meglátogatott"

Azt hittem, ennyi idő után az ősausztrál zenei felfedezéseim valamelyikét fogom megosztani. De ma, ahogy böngésztem a külső vinyómat, amin a régebbi dolgaimat tárolom, egy saját negyedkész művön "akadt meg a fülem". A felvétel 2013-as, de hogy mi ihlette, azt már nem tudom. Valahogy nehéz is elhinnem, hogy ezt én játszottam a zongorán. Pedig így volt! A címet viszont csak most írtam be, ahogy meghallottam. De ha egyszer kész lesz, (ami nem most lesz, mert egyrészt keveset vagyok zongoraközelben, másrészt, ha ott vagyok, akkor sem tudok úgy játszani, mint régebben), más is lehet a címe.
Itt meghallgathatjátok ezt a kis 2 perces szösszenetet

Hoppá! Ahogy belinkeltem, majd újra meghallgattam, bevillant, hogy honnan is jöhetett! Nanná, hogy Ausztráliából :) méghozzá úgy, hogy az én kedvenc ausztrál zongoraművész zeneszerzőm, Richard Goldsworthy Beautiful Dawn c. művét 2013 januárjában fedeztem fel. És az mindig is jellemző volt rám, hogy belecsempésztem a frissen felfedezett művek hangulatát a saját zongorás kreációimba. De hogy ennyire?:O Hallgassátok csak!



Mintha eljött volna hozzám és együtt kreáltuk volna azt a kétpercest (ami valójában hosszabb, de a többi része még annyir anincs kidolgozva, hogy nem akarom feltölteni) :) Lehet, ha nem lesz türelmem és ihletem befejezni, majd elküldöm neki. Ő majd kidolgozza:D

2017-es bejelentkezés - hét hónap után

Hét hónap után újra itt! Nagyon hiányzott az írás, de még most sem tudom, hogy ennyi idő után hol kezdjem. Tavaly aug. 24-én ideiglenesen levettem a webről ezt a blogot, mert zavart, hogy nincsenek visszajelzések a bejegyzéseimre. De aztán pár hónapja úgymond újrafelfedeztem magamnak. Nagyon jó volt visszaolvasni jó pár egyetemről, Ausztráliáról, zenéről és egyéb felfedezésekről szóló bejegyzésemet. Volt pár, amin nevettem, volt, amelyiken csak vigyorogtam, hogy hát igen, ez én vagyok, némelyik pedig nosztalgikus érzésekkel töltött el, még ha nem is olyan rég történtek a dolgok, amikről írtam. Olyan is volt, amikor úgy olvastam, mintha nem is én írtam volna. Ilyenkor meg azon mosolyogtam, hogy nahát, egész jól tud írni ez a lány... és mennyire szereti Ausztráliát!:D Annyira jó volt Olasztráliát olvasgatni, hogy hirtelen meg is bántam, hogy az utóbbi két évben annyira hanyagoltam. Egyszeriben rájöttem, hogy nem is az olvasók kommentáradatáért jó blogolni, hanem saját magam szórakoztatására. Ahogy régebben, gyerekként szerettem magnóra vagy diktafonra venni szinte mindent, úgy felnőttként betűkbe öntve készíthetek "felvételeket" a felfedezéseimről, érzéseimről. Olasztrália egy nagy álmom megvalósításában is segíthet: egyfajta "játszótér" lehet, ahová továbbra is feltehetem azokat a cikk- vagy dalszövegfordításaimat, amiket ismertebb oldalakon nem tudok még közzétenni. S ha itt felfedezi őket valaki, és tetszenek is neki, abból előbb-utóbb bármi is lehet! Még mindig van egy nagy, fordítással kapcsolatos álmom, amiről még fogok írni.

Most megyek takarítani, de vasárnap este visszajövök és aztán többször is leszek! És most már nem felejtem el, hogy írni
önmagamért is szuper! De ettől függetlenül továbbra is örülni fogok, ha adtok visszajelzéseket :)

Menjen vagy maradjon Olasztrália? Olvasók, kérlek, jelentkezzetek!

Tudom, hogy mostanában alig írok ide valamit. Tavaly összesen 22 bejegyzés került fel, annak is nagy része visszatekintés volt és nem a jelen. Idén meg mégkevesebbet, ezzel együtt öt bejegyzést írtam csak. De úgy nehéz írni, hogy látom, hogy sokan olvassák, mégsincsenek észrevételek az írásaim alatt. Már nem is emlékszem, mikor írtatok nekem utoljára. :(

Amikor megnyitottam ezt a blogot 2012-ben, reméltem, hogy a segítségével hasonló érdeklődésű embereket ismerhetek majd meg. De négy év alatt, amióta Olasztrália a weben van, csak egyetlen olyan emberről tudok az olvasók közül, akit érdekelnek az ausztrál őslakosok, vagy a többi dolog, amiről itt írtam. Ő a Magyar Didgeridoo Közösség tagja, és tavaly nyáron talált rá a blogomra. Facen délutántól késő estig levelezgettünk, nagyon örültem neki.

De mi újság a többiekkel? Miért van, hogy tízezer fölötti a látogatottság, mégsincs véleménye senkinek semmiről?

Egyáltalán hiányozna-e valakinek ez a blog, ha egyszercsak eltűnne a webről? Volt-e valaki, akinek hasznos volt, akár Ausztráliával, akár az egyetemi élettel kapcsolatban?

Mindenkit kérek, aki ezt a bejegyzést olvassa: kommenteljen, hogy tudjam, érdemes-e folytatnom! Előre is köszi!

P.s.: ha tíz napon belül nem lesznek visszajelzések, az számomra azt fogja jelenteni, hogy törölhetem a blogot. De ha jelent valakinek bármit is, akkor megtartom és még frissíteni is fogom! :)

Újabb ausztrál felfedezés és egy cseresznyeszedős,különleges szombat!

Most, hogy kitört a nyár, újra egyre többet foglalkozom Ausztráliával. Válogatom és rendszerezem a főleg hanganyagokból álló dokumentumgyűjteményem, miközben felfedezéseket gyűjtök. Ma pl. erre a gyönyörűségre bukkantam:



Az előadó aborigin, )nanná, hisz egy NAIDOC műsorban találtam), és több dalát ismertem eddig, de ez most nagyon belopta magát a szívembe. Persze az óriásarchívumom nemcsak zenékre terjed ki, épp ezért kell szigorúan rendszereznem, hogy eligazodjam köztük. De jól halad a folyamat :)

PETIMMEL szombaton voltunk cseresznyét szedni a szomszéd barátainknál, Mátééknál. Pontosabban a papájánál, de majdnem az egész család ott volt. Annyira jól éreztük magunkat, hogy hipp-hopp le is szedtünk több, mint 20 kiló cseresznyét! Rengeteget nevettünk, Mátéék olyan jó fejek :) PETIMMEL minden hétvégének, minden egyes napnak különleges hangulata van, de ebben a mostani élményben még ezen felül is volt valami plusz, amit még nem tudok pontosan megfogalmazni. Csak annyit tudok, hogy annyira de annyira hálás és boldog vagyok, mint még soha!

Daisy Loongkoonan, a 105 éves aborigin festőművész

Van egy nyugat-ausztrál aborigin festőművész, akiről 95 évesen derült ki, hogy nem mindennapi tehetsége van. Daisy Loongkoonan, a nyugat-ausztráliai Nyikina nép legidősebb tagja, idén 105 éves. De csak tíz éve fedezte fel a tehetségét. Különleges képei (amiket PETINEK meg nekem leírhatna valaki, aki lát, ha megnézi a belinkelt cikket a bejegyzés végén), világszerte elterjedtek. Persze az én figyelmemet nem a képek, hanem a néni kora keltette fel.

Hogy pontosan mikor született, nem lehet tudni, de a népe szerint több mint 100 éve, talán 1910-ben.

- Vándorolva lehet leginkább megismerni a környezetet - mondja Daisy, - én is így találtam rá sok finom gyümölcsre és a gyógynövényeket is így fedeztem fel. Még ma is szeretem járni a vidéket, megmutatni a fiataloknak, hogyan kell barnira (goannára) vadászni, és halászni. A festményeimen mindent bemutatok, ami az ősi életformával kapcsolatos. A Nyikina vidéket úgy festem le, ahogy a sólymok llátják, amikor magasan szállnak az égen.

Daisy Loongkoonan képeit most a dél-ausztráliai Művészeti Galériában állították ki. Nagyon fontos a festmények megőrzése, mert a segítségükkel Daisy sok történetet mesél el a fiataloknak. A képei nagyon színesek, így egyfajta fényjáték hatásuk is van.

Festményeit a stílusuk miatt akár repülős térképként is lehet használni, ert madártávlatból rajzolja meg a Nyikina vidéket a Fitzroy folyó körül, ami az ő otthona.

Szóval,ezek szerint akadnak még olyan ausztrál őslakosok, akiknek megvan a lehetőségük a fehér ember érkezése előtt folytatott egészséges életmódra és így a hosszú és vidám életre! (Ennek annyira megörültem, hogy ahogy a cikket fordítottam, egyszer majdnem 1005-öt írtam:D) És az még egy külön bónusz, hogy ez a néni még festőművész is.

Eredetiben a cikket
ittt olvashatjátok

Kelet-ausztrál Gumbaynggirr ősnyelvtanító műsor a rádióban

Megint eltűntem, de tőlem ez már megszokott sajnos, nem vagyok egy született blogger. Most is PETIMNÉL vagyok, tőle jelentkezem be egy-egy gyors hírrel Ausztráliából. Mármint nem mi vagyunk Ausztráliában, egyelőre csak ez a hír jön onnan:D

A Gumbaynggirr nyelv Kelet-Ausztrália aborigin nyelve, Új-Dél-Wales területén beszélték. Egy hír szerint, amit nemrég olvastam, mára sem lett elfelejtve. Méghozzá úgy tartják életben, hogy még a fehérekhez is eljusson: ugyanis hetente egyszer, szerdánként, az ABC Coffs Coast c. reggeli műsorában megjelenik Gary Williams, egy Gumbaynggirr nyelvtanár, aki egy-egy mondatot, kifejezést hoz és elmagyarázza angolul, mikor, milyen környezetben használják, mire vonatkozik, etc. Egyelőre ez egy három perces blokk, ami nsw-i idő szerint minden szerdán reggel fél nyolckor kezdődik, a hírek után. Magyar idő szerint éjjel fél1-kor... És hoppá, most nézem csak, hogy már 2011 óta megy! Hát még jó, hogy felébredtem!:D Bár én személy szerint Yolngu nyelvtanító műsornak még jobban örülnék, de egyrészt még olyat is felfedezhetek, másrészt minden ilyen hírnek örülök, mert ezek a nyelvek nagyon ritkák és értékesek, mindig jó, ha élesztgetik és terjesztik őket.
A forrása egyébként angolul
itt olvasható
a cikkbe be is van ágyazva az egyik műsorrészlet.

Remélem, hamarosan olyan műsort is találok, ami hasonlóan tanítja a Yolngu nyelvet is! Ha bárki bármit tud, mindenképp írjon! Előre is milliónyi köszi!