Heti jóhír: a félévemmel minden rendben!

Annyira jó most minden! Tegnap, ahogy ránéztem a Neptunra, rájöttem, hogy nem is sikerült olyan rosszul a harmadévem második féléve, mint gondoltam :) a szemináriumokkal együtt összesen hat tárgy lett ötös! S hogy ez miért jelent olyan sokat? Nem azért, mert stréber vagyok, hanem mert tapasztalatból tudom, hogy egy jó átlag bármikor jól jöhet:D

S hogy nincs gond, azt csak tegnap óta tudom, mert csak mostanra kaptam meg mindenből a jegyem :) És ezzel együtt már azt is tudom, hogy az a bizonyos jún. 12-i szörnyű vizsganap, amiről múlt szombaton írtam, tényleg nem volt a világvége, még ha akkor úgy is tűnt! De most jöjjön akkor a beszámoló a sikeres vizsgáimról :)

Ahogy írtam, jún. 5-én volt a legelső, ami nem volt ugyan főszakos tárgy, viszont keresztény volt. Volt benne egyháztörténet, Biblia-ismeret, keresztény hagyományok ismerete, ilyesmik. S mivel ezek a dolgok sosem álltak tőlem távol, az első vizsgaötöst ebből a tárgyból szereztem.

Másnap, jún. 6-án abból a tárgyból mentem, amit az előző félévben nem tudtam felvenni és akkor nem is sikerült:D vagyis olasz barokk irodalomból. Izgultam most is, pláne, amikor kiderült, hogy nem azt a tételsort dolgoztam ki, amelyiket kellett volna. Persze az anyag ugyanaz volt, csak más címekkel, meg úgymond nagyobb felosztásban, tehát, míg nekem volt egy 12 kidolgozott tételből álló tételsorom, a vizsgán kiderült, hogy eredetileg nem is 12 van, hanem 20. Ez megint csak az én figyelmetlenségem volt: a 2012-es helyett a 2011-es tételsort néztem, amikor kidolgoztam őket. Ezért eléggé beparáztam az elején, de végül nem is volt olyan vészes, hisz semmi ismeretlen anyag nem volt, csak a tételcímek hangzottak máshogy. Így végül össze is jött egy négyes!

Ezután jött a jún. 12-i kétvizsgás rémálom, amiről már olvashattatok szombaton.. bár egy hármast az is hozott, ami nyelvészetből talán nem is olyan gáz :O

E négy vizsga után már csak az Újszövetség volt hátra jún. 15-én. Arra is az utolsó percig készültem, de valahogy kevésbé féltem tőle, mint az előzőektől:O és a harmadéves vizsgaidőszakomat jún. 15-én egy újabb ötössel zártam! A 12-i vizsgák után valóságos újjászületésként éltem át ezt:D úgy éreztem, visszanyertem az "ötösszerző képességemet":O de igazán csak tegnap éreztem úgy, látva a jegyeimet, hogy nincs gond és szégyellnivalóm sincs :)

A többi négy ötös mind szemináriumi jegy, köztük a latin is, amiből eredetileg csak a négyes volt a cél. De mivel nagyon szerettem a latint, azt is szerettem volna, ha a tanárnőben szép emlékek maradnának rólam. Így arra az időpontra, amikor órán kívül találkoztunk, készültem egy önszorgalmi "küldetéssel", ez hozta meg végül az ötöst. Alig tudtam elhinni, mert tényleg csak a négyes volt a cél, a "küldetéssel" csak azt szerettem volna kifejezni, hogy szerettem a latint, így sajnálom, hogy nem lehet több óránk; ha nem harmadéves lennék, hanem mondjuk első, biztosan jelentkeznék a következő féléves latinra is, mert egy álmom vált valóra akkor, amikor múlt szeptemberben tanári segítséggel kezdhettem tanulni ezt a nyelvet, amiből részben az olasz is született. Egy olyan tanárnőnek a segítségével, akire mindig is fel fogok nézni. Ő az angol-, olasz-, francia-, stb. tanárokkal szemben a latin révén olyasfajta tudásnak van a birtokában, amilyennek napjainkban már csak kevesen.

Így visszagondolva tehát a félévemre, nincs igazán rossz emlékem. Ami meg lenne jún. 12-éről, azt úgysem lehet még dokumentálni, úgyhogy az valójában nincs is!:O Szóval egy jól sikerült félév után csak annyit mondhatok, most már tényleg éljen a nyár! :)

Keresztény zenetörténet napjainkban

Hétvégén egy különös zenei felfedezésben volt részem. Zongoristaként gyakran hallgatom a Solo Piano Radiót; kettőt is, az egyik Californiából jön, a másik pedig az USÁ-ból. A californiai révén találtam rá egy csodaszép műre Anne Trenningtől, ami nagyon beleírta magát a szívembe. Már első hallásra átjött belőle az angol-, amerikai-, ausztrál keresztény dalok hangulata. Csak a címét nem értettem, ugyanis így hangzott: "H.I.A.T.W.". Mi lehet ez? Talán valami titkos keresztény kód?

A Youtubeon nem ezzel a címmel van fenn, hanem úgy, hogy "Infinity", de a rádióban az előbbi címmel hallottam. De most a Youtubeos címmel teszem fel:



Egész szombat este hallgattam és annyira beköltözött a szívembe, hogy mintha még álmodtam is volna róla:D így az sem lehetett véletlen, hogy reggelre megfejtettem az eredeti címét is vagyis azt, hogy "H.I.A.T.W"! Egyszercsak bevillant, hogy ez nem valami titkos kód, hanem azt jelenti: "Here I Am To Worship"! Vagyis ez nem más, mint az a gyönyörű keresztény dal Michael W. Smithtől, amit egy barátnőm épp pár hete osztott meg Facebookon, és amit meg is könnyeztem! És most megosztom itt én is:



De akkor vajon melyik előadás lehetett előbb? Michael w. Smithé vagy Anne Trenningé? Ki írhatta ezt a szépet?

Ezt még ki kell derítenem :) lám, itt egy kis keresztény zenetörténet, ami épp napjainkban íródik! ;)

Viszont most elhoztam a magyar fordítását is, amiről már 100%-ban lehet tudni, hogy én írtam:D és bármiféle kritikát elfogadok, mert érzem, hogy van mit finomítani rajta :) de azért olvassátok szeretettel és ha bármit máshogy fordítanátok, szóljatok nyugodtan ;)

Az angol szövegét
itt olvashatjátok

És itt az én fordításom (kérlek, ha értitek az utolsó előtti versszak utolsó sorát, amit a fordításomban kipontoztam, légyszi írjatok):

"A világ fénye te vagy:
beléptél a sötétbe,
s felnyitottad szemeimet
engedd, hogy lássam
a csodát, amivel e szív imád
a veled töltött élet reményét.

Refrén:
itt vagyok, hogy imádjalak
itt vagyok, hogy meghajoljak
itt vagyok, hogy kimondjam: te vagy az én Istenem
egész valóddal kedves,
egész valóddal értékes,
egész valóddal csodálatos vagy nekem.

Minden idők Királya
Oh, olyan magasztos vagy
S dicsőséges a Mennyben
de alázattal lejöttél a földre, amit teremtettél
(...)

Refrén:
itt vagyok, hogy imádjalak
itt vagyok, hogy meghajoljak
itt vagyok, hogy kimondjam: te vagy az én Istenem
egész valóddal kedves,
egész valóddal értékes,
egész valóddal csodálatos vagy nekem.

Sohasem fogom tudni, mennyit ért neked
hogy láttad bűneimet a kereszten."

Gugli! Még mindig ember vagyok, értsd már meg!

Ma szerettem volna kommentelni Magdinak és Anitának, de még mindig nem tudtam, így most ismét egy kis gugli-szidás következik, mert már megint nem bírom magamban tartani.

Olyan jó lenne, ha újra tudnék kommentelni a kedvenc blogjaimba! Mi a szösznek állította át a gugli a képaláírást úgy, hogy én ne értsem? Olyan jó volt, amikor még csak angol számokat kellett beírni számjegyekkel, az könnyen ment.. de most ez a hét vagy nyolc szó, amiből, ha egyet nem értek, már nem küldhetem el a kommentem, pedig nagyon szeretném! De hogyan, amikor torz is a hang, háttérzaj is van benne, hát hogy értsem meg a szavakat?

Ha annyira odavannak a spamrobotok kiszűréséért, miért nem használ a gugli is inkább Akismetet, mint a Wordpress? Az legalább csak a háttérben szűr, de mindenkit hagy akadálymentesen kommentelni. Még azokat is, akik nincsenek regisztrálva a Wordpressen.. A gugli meg még azokat sem hagyja, akik regisztrálva vannak:S

Mindig azt kéri a gugli kommentelésnél: "kérjük, bizonyítsd be, hogy nem vagy robot". De ha regisztrálva vagyok a rendszerben, akkor miért nem hiszi el, hogy nem vagyok az?

Hát komolyan mondom, a Bloggernevem alapján (Djarimirri) ennél még az is logikusabb lenne a gugli részéről, ha azt kérné: "kérjük, bizonyítsd be, hogy fehér ember vagy":P

Hát itt és most kijelentem, hogy fehér ember vagyok, de ebben nem is az a lényeg, hogy fehér, hanem, hogy EMBER. Vagyis nem robot! Érted, gugli? EMBER VAGYOK!!!

Csak annyi a gond, hogy olyan !!!EMBER!!! vagyok, aki nem lát, ezért nem boldogul a képaláírással, pláne, ha még a hangkódot is átállítjátok! Guglisok, ez nektek szól!

Gugli! Ha mindenképp moderálni akarod továbbra is a blogokat, beleértve a kedvenceimet is, moderáld nyugodtan, de követelem, hogy a mostani torz hangkódok helyett állítsd vissza a régi, számjegy-beírós hangkódokat!

Olyan nagy kérés ez a 21. sz-ban? Mert szerintem nem. De megőrülök, hogy elválasztasz attól, hogy kapcsolatba lépjek a kedvenc bloggereimmel! Az oké, hogy olvasom az írásaikat, de beszélni is szeretnék velük! Erre jó a net, nemde? Akkor miért kell mindent agyonbonyolítani?:S

P.S.1: bocsi mindenkitől, de ezt muszáj volt kiírnom magamból.

P.S2.: Ha valaki tudja, kinek írhatnék ezzel a gonddal kapcsolatban, légyszi írjon! Lehet, apróságnak tűnik, pedig nem az. Legalábbis az olyan screen reader usereknek, mint amilyen én is vagyok, biztosan nem az!

"Hogy micsoda értetlen emberek vannak!":D

Az egyik legnagyobb olasz írónak, Alessandro Manzoninak van egy könyve, ami egy iszonyúan bolond pasiról, "Veneranda úrról" szól, aki általában csak a lényeget nem akarja megérteni, de általában pont ő érzi úgy, hogy az emberek értetlenek körülötte:D ebből aztán furcsa és vicces beszélgetések születnek. Az egyik ilyet lefordítottam, és most meg is osztom :)

"Veneranda úr megállt egy emeletes ház kapuja előtt, nézegette a sötét ablakokat és többször füttyentett, mintha hívni akarna valakit. Egyszercsak az egyik harmadik emeleti ablakon kihajolt egy férfi.
- Kulcs nélkül van? - kiáltott le a férfi az ablakból.
- Igen - kiáltottt Veneranda.
- És a kapu zárva van? - kérdezte a férfi az ablakból.
- Igen, zárva.
- Akkor ledobom önnek a kulcsot.
- Minek? - kérdezte értetlenül Veneranda.
- Hát, hogy kinyissa a kaput.
- Rendben - kiáltotta Veneranda, - ha azt akarja, hogy kinyissam a kaput, dobja csak le a kulcsot.
- Egyáltalán.. magának be kell mennie a házba?
- Nekem nem, mit csinálnék én ebben a házban?
- Hát nem itt lakik? - kérdezte az ablakon kihajoló férfi, aki most már egyre kevésbé értette a dolgot.
- Én nem - kiabálta Veneranda.
- De akkor miért kéri a kulcsot?
- Hát, ha maga azt akarja, hogy kinyissam az ajtót, a pipámmal mégsem tudom kinyitni, nem gondolja?
- De én nem akarom, hogy kinyissa - kiáltotta a férfi az ablakból, - csak azt hittem, maga is itt lakik. Hallottam, hogy fütyült.
- Miért, mindenki fütyül, aki itt lakik? - kérdezte Veneranda, még mindig kiabálva.
- Ha éppen nincs kulcsuk, akkor igen! - kiáltott a férfi az ablakból.
- Hát, nekem pont nincs kulcsom! - kiabálta Veneranda.
- Megtudhatnám, miért kell annyira kiabálni? - kérdezte egy harmadik férfi, a ház első emeletéről. - Maguk még aludni sem hagyják az embert!
- Azért kiabálunk, - magyarázta Veneranda, - mert az a másik a harmadikon van, én meg az utcán és ha halkan beszélnénk, nem értenénk egymást!
- Dehát maga mit akar? - kérdezte a morcos férfi az első emeletről.
- Kérdezze meg attól a harmadik emeleti fickótól, mit akar - mondja Veneranda. - Mert én még nem értettem meg: először le akarja dobni nekem a kulcsot, hogy kinyissam az ajtót, aztán mégsem akarja, hogy kinyissam, aztán azt mondja, ha fütyülök, akkor biztosan ebben a házban lakom...Szóval nem értem.. Tényleg, maga is szokott fütyülni?
- Hogy én? Fütyülni? Nem szoktam, miért kellene fütyülnöm? - kérdezte meglepetten a férfi az első emeletről.
- Hát, csak mert ebben a házban lakik - mondja Veneranda - Na mindegy, tőlem aztán akár még fütyülhet is, engem nem izgat.
Azzal Veneranda biccentett, s morgolódva továbbállt, hogy ő bizony nem érti ezeket a bolond embereket."

Kaotikus júniusi vizsgaidőszak - miért pont velem történik?

Bár már kedden megígértem, hogy írok az ideji vizsgáimról is, csak most tudtam magam rászánni. Igazából kedd óta csak angolozás erejéig kapcsoltam be a gépet és a Bloggerre nem jöttem. Erről az angolozásról is írok mindjárt:D

De akkor most az ideji vizsgák... három jól sikerült, de kettő nem, így először annak a kettőnek az elmesélésével kezdem, hogy túl legyek rajta, aztán utána a jókról már könnyebb szívvel írok majd :)

Az első vizsgám (ami jól sikerült, így arról később írok) végül nem máj. 31-én volt, ahogy először terveztem, hanem jún. 5-én. Ez azért alakult így, mert ebben a félévben is volt két óra, amit nem tudtam felvenni a Neptunban, csak bejártam rájuk, így annak a két vizsgának nem is láttam az időpontját. Ez aztán félreértést okozott, mert úgy emlékeztem, h az egyik ilyen vizsgának a dátuma máj. 31. Mintha órán ezt mondták volna a csoptársaim és a tanárnő is:D de amikor írtam a tanárnőnek, kiderült, h májusra egyáltalán nincs is időpont abból a tárgyból (ami egyébként szintén olasz irodalomtörténet). Mérges voltam a rendszerre. Igazából abban reménykedtem, hogy ha már eddig sok gondot okozott, a harmadévem második féléve már nyugisan telhet, de ááá, erről szó sem lehet! Még hogy úgy veszed fel az óráidat meg vizsgáidat, ahogy a legjobb neked! Ezt a mesét ki találta ki? Mert tényleg csak mese; ez már a hatodik félévem az egyetemen és eddig még nem volt olyan órarendem vagy vizsgaidőszakom, amivel meg lettem volna elégedve.. A legtöbb esetben nem én döntöttem el, hogy mikor mit szeretnék felvenni, hanem a neptun. Csak tudnám, hogy csinálják azok, akik egyszerre két egyetemre is járnak!:S

Hát, nem volt mit tenni, újraterveztem a vizsgaidőszakom. Ez az újratervezés pedig pont úgy ütött ki, ahogy nem akartam: mivel 31-én nem mehettem, úgy alakult, h jún. 12-ére kellett besűrítenem két vizsgát. Az egyik irodalomtörit meg a nyelvészeti rémálmot, amitől amúgy is féltem. Hát komolyan mondom, rosszabbul már nem is járhattam volna! Azt hiszem, vizsgaidőszakban a legrosszabb dolgo, ami történhet az emberrel, az pont ez: két vizsga egy napra. Szívesen elkerültem volna, hogy így legyen, de nem volt más választásom, mert nem volt más időpont.

Így jún. 12-én úgy mentem az egyetemre, mintha kivégzésre mentem volna. Bár sok időm volt felkészülni, mégsem voltam biztos magamban. Bár az irodalomtörténetben azért bíztam, mert az sokkal közelebb áll hozzám, mint a nyelvészet. Úgy voltam vele, hogy abból egy négyes a cél, nyelvészetből viszont csak a túlélés.

De fordult a kocka; bár irodalomtörivel kezdtem, a nyelvészeti aggodalom iszonyúan kihatott a teljesítményemre. Beszéltem a tételről, amennyit csak tudtam, csakhogy úgy tűnt, a tanár úrnak és nekem is teljesen mások róla az elképzeléseink. Ráadásul volt még egy iszonyat hosszú vers is, amit el kellett mondani kívülről. Erről már a szemináriumon is volt szó, h ez lesz, csak nem gondoltam, h tényleg ennyire komolyan, pláne, hogy nyolcadik óta nem kellett verset tanulnom! Szerettem azt a verset, mégsem tudtam rendesen elmondani - pedig olaszul volt! Miért van az, hogy az olasz az egyik lételemem, mégsem tudom ezt bebizonyítani a vizsgán?

Végül bármennyire is próbáltam beleadni mindent, abban kellett maradnunk a tanár úrral, hogy mivel úgy sem lehet most dokumentálni, mert nincs felvéve a Neptunban, vizsgázzak újra akkor, amikor már lehet dokumentálni - vagyis a következő félévben. Hát én nem tudom, miért szúrnak ki velem mindig ezek az irodalomtörik, de ha emlékeztek, januárban ugyanez volt egy másik irodalomtörivel, a barokkal. Mázlimra az is ilyen nemrögtön-dokumentálós volt, így áthozhattam erre a félévre, és most persze sikerült (de erőrl mindjárt), csak basszus tényleg nem tudom felfogni, hogy miért van az, h úgy érzem, mindig mindent megteszek, hogy ne legyek az olasz szak szégyenfoltja, mégis sokszor beüt a mennykő. Pedig mégcsak nem si olyasmit kell tanulnom kötelezően, amit utálok, hanem olyat, amti még szeretek is és sok időt áldozok rá, hogy jó legyen, akkor mi a gond?

Ezután a rémálom után jött ugye a nyelvészet, ami szintén egy kínvallatás volt még úgy is, hogy igyekeztem olyan magabiztosnak látszani, amilyennek csak tudtam. Igaz, a tételben végül nem merültem el annyira, amennyire talán kellett volna, de a vallatás végül egy hármassal ért véget. Ezzel a jeggyel semmi gondom nem lenne, a száraz nyelvészetből ez nekem ideális, csakhogy nem tudok elszakadni a gondolattól, hogy az irodalomtöri meg nem sikerült és így az olasz szak szégyenfoltjának érzem magam. Ez most egy mély tüske így a harmadév végén, amitől jó ideig biztos nem tudok megszabadulni.

Talán az olasz iránti szeretet és a rá fordított sok idő már nem elég. De akkor mi kell még? Mert azt sem hiszem, hogy a képességeimmel lenne gond; persze nem vagyok zseni, de az egyetemre sem kegyelemből jutottam be, hanem egy majdnem kitűnő érettségivel (csak az angol lett négyes), jó féléves átlagokkal és egy 80%-os olasz nyelvvizsgával. Persze visszagondolva, ezeket azért jóval könnyebb volt ilyen eredménnyel teljesíteni, mint az egyetemi vizsgákat vagy szemináriumokat. De akkor is, be akartam bizonyítani a környezetemnek és persze magamnak is, hogy egyetemistának születtem. De ennyi kudarc után már egyre kevésbé vagyok biztos ebben...

De azért jó híreim is vannak még az ideji vizsgaidőszakról. Nemsokára írok azokról is, de, hogy ne menjek át teljesen ilyen "vizsgablogba", a következő pár bejegyzésben teszek egy kis kitérőt.

Hullámzó vizsgaeredmények - avagy világvége után reneszánsz

Itt még mindig a harmadév első félévi vizsgabeszámolók jönnek, de a januári vizsgáimról ez az utolsó bejegyzés. Nemsokára jönnek a mostaniak is, amikből az utolsó jún. 15-én volt.

2012. jan. 24. kedd - Világvége után reneszánsz
Ezzel a címmel lehet legjobban jellemezni a vasárnapomat és a hétfőmet. Ugyanis vasárnap megérkezett a várva várt mail az egyetemről, hogy be van írva a 16-i írásbeli vizsgajegyem szociológiából. Nos, ezt az üzit már hétfő délután óta nagyon vártam, viszont a jegyet, amit végül kaptam, már kevésbé. Bár sokat készültem rá, ebből az áltköt. tárgyból most nem számítottam ötösre, gondoltam, vagy négyes lesz vagy hármas - de kettes lett :( na, képzelhetitek, kb.másfél órán át zokogtam, h hogy szúrhattam el ennyire és hogy ez annyira rossz, h ki kéne javítani, de már egyszerűen nem bírnék rá több időt szánni! Ráadásul semmi garancia arra, hogy sikerül kijavítanom, főleg, mert, bár nem volt sok vizsgám, iszonyúan fáradt vagyok és nem tudnék már koncentrálni egy olyan tárgyra, ami ráadásul nem is az olasz szakhoz kapcsolódik, csak egyszerűen kötelező mindenkinek! De azért megnéztem, mikor lenne a javítási lehetőség: jan. 27-én.. Micsoda? Dehát akkorra én már pihenést terveztem, főleg az előtte lévő Ausztrália Napra!... De ezt most, úgy látszik, ellopta tőlem a tanulás. Pedig már egy éve várom, még akkor is, ha közvetlenül még nem tudok részt venni benne...

De aztán ebéd közben elkezdtem számolgatni az átlagom és rájöttem, hogy így is meglesz a 4,3. 4,5-nek mégjobban örültem volna, de a lényeg most akkor is az, hogy nem 3 egész valamennyi.. És ez a négyes átlag döntötte el, hogy csúnya jegy ide vagy oda, nem megyek javítani, mert úgysem főszakos tárgy, a jegyeimet meg nem húzza le annyira, hogy gond legyen! Hurrá, mégsem lopták el az Ausztrália Napomat!:O

Megkönnyebbülten ültem vissza az olasz tételekhez, amik a 23-i (hétfői) utolsó két vizsgámra kellettek. Az egyik reneszánsz irodalomtöri, a másik pedig barokk, és a kettőből összesen volt 24 tétel. Estére a reneszánszot biztosabbnak éreztem, mint a barokkot annak ellenére, hogy már egy ideje szorgosan készültem mindkettőre.

Éjjel borzalmasan kavarogtak a fejemben a tételek, ami nem egy jó jel.. ha röpködnek, az jó, mert akkor az aszt jelenti, hogy minden oké lesz, de a kavargás (amikor egyik tétel keveredik a másikkal, meg még a két korszak is), na az nagyon rossz jel. Félóránként felriadhattam, amikor meg aludtam, akkor is a vizsgát képzeltem oda.. Negyed hatkor már fenn voltam, mert nem bírtam tovább a kavargást és átolvastam mégegyszer mindent. Aztán irány az egyetem, lesz, ami lesz.

A vizsga 9-kor kezdődött és megnyugtatott, hogy előtte találkoztam azokkal a lányokkal, akik eddig mindig szerencsét hoztak. A reggel olyan hülyéskedésekkel telt, mint év közben, amikor nincsenek még vizsgák és ez segített legyőzni a félelmem egy részét.

De aztán megérkezett a tanárnő, és megkezdődött a barokk-vizsga. Azt a tételt húztam, amiben a korszak kedvelt irodalmi formáiról volt szó. A történelmi áttekintés és néhány fogalom jól ment, de aztán az igazi lényegnél valahogy elvesztem, mert egyszerűen hiába gondolkodtam, semmi több nem jutott eszembe a tételről. Gondoltam, ha az elején nem is jut eszembe, beszéd közben úgyis beugrik minden. De tévedtem, teljesen leblokkoltam és nem tudtam válaszolni a kérdésekre.. A két sikeres vizsga után úgy látszik, két balszerencséset kell túlélnem... Demiért, amikor annyit, de annyit készültem?!:S Igazi csődnek éreztem az egészet, főleg, mert ez a barokk irodalom nem áltköt. volt, hanem olasz, amit szeretek!

De egy vigaszom mégiscsak volt: év elején ugyanis roszszul vettem fel az irodalmat; az előadást, amiből most a vizsga volt, véletlenül nem vettem fel, csak a gyakorlatot, amiből pedig már év közben megszületett az ötös. És mivel az előadásra nem voltam felírva, ez azt jelentette, hogy sehol sem lehet dokumentálni ezt a szörnyűséget! Tehát nyoma sem lesz, hogy ott voltam a vizsgán, nyugodtan átvihetem a következő félévbe, amikor már úgyis mindent felveszek!

Olyan furcsa dolgok ezek. Annyit bosszankodtam, hogy rosszul vettem fel az irodalmat és hogy majd milyen nehéz lesz akkor felvenni, amikor hivatalosan nem hirdetik meg, etc.. most meg milyen jól jött mégis, hogy nem vettem fel!!

De a reneszánsz még hátra volt. Az pedig már dokumentálva lesz, bárhogy is sikerül, mert azt még sikerült felvennem. Már nem fűztem hozzá sok reményt, nagyon össze voltam törve és fáradt voltam. Egy barátnőm bátorított, hogy ne adjam fel és hogy készítsek vázlatot, amikor kihúzom a tételt, mert úgy sokkal könnyebb, de én ezzel a lehetőséggel nagyon ritkán élek, áltban vagánykodom, hogy a fejemben van minden.. (ahha perszeXD)

A barátnőmtől nagyon sok erőt kaptam és egy óra múlva könnyek nélkül mentem a reneszánszra. Ami valóban igazi ÚJJÁSZÜLETÉS volt nekem, mert olyan jó tételt húztam, hogy összejött egy négyes! :) ezt sohasem felejtem el! Egyik percről a másikra visszatért az önbizalmam és a jókedvem, a vizsga után mindenkivel vidáman beszéltem:D csak ne lettem volna annyira kimerült!

Hát íme a harmadév első féléves utolsó vizsgáim története.. Most itthon vagyok, és kipihenem a vizsgaidőszak fáradalmait :) ja, meg várom a következő félévet:D ami csak febr. közepén kezdődik.

Sikerhozó 2012

2012. jan. 17. kedd
Éééés igeeen! Az olasz dialektológia-vizsgával kapcsolatos terv jobban sikerült, mint gondoltam! Igazi meglepetés volt, hogy bár nyelvészet, mégis ötös lett!:D bár azért mázlim is volt, mert nem fonetikai elemzéses tételt kaptam, hanem olasz nyelvtörténetet, ami azért sokkal könnyebb és érdekesebb, mint a fonetika :) de jó érzés, hogy épp olasz dialektológiából lett az első 2012-es ötösöm!:D

Jan. 13-án pénteken pedig volt egy vizsgám Bibliaismeretből. Mint mindig, most is nagyon izgultam, főleg, mert teljesen ismeretlen volt a tanár, nem tudtam, hogyan osztályoz meg ilyenek. Bár az előadásokon nem tűnt ellenszenvesnek, szóval lehet, hogy nem kellett volna paráznom, de mivel vizsgák előtt különösen parás vagyok, ez most sem maradhatott el:D

Pénteken délelőtt 11-kor volt a vizsga, de én egész reggel szidtam magam, hogy hogy lehetek harmadéves létemre ilyen hülye, hogy minden vizsgára azt hiszem, hogy majd milyen könnyű lesz. Mindig az a jelszavam, hogy ha érdekel a téma, meg szeretem, akkor biztos semmi gond nem lesz vele. Ebben ringatom magam egész a vizsga reggeléig. A vizsga reggelén aztán azon sírok, hogy hogy is lehettem olyan bolond harmadéves létemre, hogy most is azt hittem, könnyű lesz. Dehát hogyan lehetne könnyű, ha egyszer van 17 db öt oldalas tétel, amit most mind tudni kellene, de én kettőt még most sem tudok, pedig már dec. 27-e óta gyúrok a vizsgákra? Hát tényleg, mi van, ha pont azt kapom, ami nem megy?:S

A tanár úr késett egy kicsit, de amikor megérkezett, hatalmas kő esett le a szívemről. Ugyanis épp két kedvenc tételemet kérdezte, ami nem volt más, mint Jeremiás próféta tevékenysége és a Biblia zsidó és keresztény felosztása! Hát mondanom sem kell, hogy ezzel meg is tudtam szerezni a második 2012-es vizsgaötöst! Alig tudtam elhinni :)

Amikor hazajöttem, át is aludtam a péntek délutánt, annyira megkönnyebbültem.

De aztán szombaton már készültem is a következő általánosan kötelező vizsgámra, a szociológiára, ami jan. 16-án hétfőn volt. Ez írásbeli volt, tételek nem is voltak, csak fogalmak, definíciók meg állítások. Még nem tudom, hogy sikerült, mert 200-an vizsgáztunk és még nincsenek eredmények, de remélem, nem lett nagyon rossz.. olyan túl jónak sem érzem, mert nem szántam rá sok időt és nem is kötött le annyira, mint az olasz dialektológia meg a Bibliaismeret, de azért jó lenne, ha egy hármas meglenne... Még úgyis hátra van két olasz jövő hétfőn, mindkettőnek ötösnek kell lennie, így az a hármas szociológia még bele is férne, nem rontana olyan sokat:D Az olaszokra aztán rákapcsolok vagy mától, vagy csak holnaptól, de akkortól már mindenképpen!:D