július 28, 2012
Olimpia 2012 - London - (Linától átvett bejegyzés)
Travel aim: Down Under: Olimpia 2012 - London: A 2012. évi nyári olimpiai játékok hivatalos nevén a XXX. nyári olimpiai játékok egy több sportot magába foglaló nemzetközi sportesemény, m...
július 20, 2012
Megvalósult velencei álom - legelső itáliai élményem (2005)
Bár júl. 20-án igazából még Németországban voltam, az ott szerzett élményekről júl. 27-i dátumtól kezdve fogok csak írni. Most 30-án teszem fel egy régebbi itáliai élményemet 20-i dátummal, mert úgy érzem, mivel a blogom címe Olasztrália, az olaszországi élményeknek előbb kell megjelenniük benne, mint a németeknek :) már csak azért is, mert időben egyébként is hamarabb voltak és mert pl. júl. 21-én van az egyik nagy olasz élményem évfordulója. Ez is fenn lesz 21-i dátummal, s azután jönnek 27-től a német élmények! Most íme a 2005-ös Velence!
Velence volt az első olaszországi város, amit a családdal együtt felfedeztem magamnak és örökre a szívembe zártam. Ahogy anyu és a keresztanyuék is :) 2005-ben egy hirtelen nyári ötlet volt, hogy szeptember elején ruccanjunk át. Olyan gyorsan még nem szerveztünk meg semmit, mint akkor :)
Velencének, Itália legérdekesebb városának varázslatos hangulata van. 2005 szeptemberében még csak pár szót tudtam olaszul, mert nyáron kezdtem ismerkedni vele egy barátnőmtől kapott könyv révén; de ez a velencei kirándulás csak megerősített abban, hogy az olasz lesz az én utam. Csodálatos, hogy a város teljesen a tengerre épült. A tenger illata azonnal a hatalmába kerített. Velencében láttam először a tengert! Bár fürdőzni akkor még nem fürdőztem benne, csak egy helyen belemártottam a kezem. Nem hittem el, hogy ott van előttem a tenger, fantasztikus volt. Odajött egy idős olasz bácsi és valamit nagyon magyarázott, gesztikulálva. Na, ettől is olvadtam, bár érteni nem értettem. Velence + Tenger + cuki olasz emberke - ez már három ok az olvadásra, egyszerűen nem találtam szavakat, pedig még itthon elterveztem, h mit fogok mondani, ha olasszal talizom. De akkor csak álltam és mosolyogtam:D a bácsi egyébként a víz tisztaságáról beszélhetett, legalábbis, ahogy kikövetkeztettük :) ő volt az első olasz, akivel élőben találkoztam és meg is szólított. Ilyenek ők, kedvesek és közvetlenek, vidámak, ezért is szerettem meg őket. Azon a 2005. szept. 10-i reggelen fogadtam meg, hogy legközelebb már sokkal felkészültebben megyek Velencébe, hogy ha találkozom az idős bácsival, tudjak neki válaszolni :)
A Szent Márk téri harangok hangjába is beleszerelmesedtem, fel is vettem őket. :) És 2005óta nem volt olyan év, hogy éneklő gondolásokkal ne találkoztunk volna. Ők különösen megadják a város egyedülálló hangulatát. És rajtuk kívül is, a piactéren is többnyire olasz zenét hallottunk, egyiket először és utoljára Velencében hallottam, azóta is keresem, mert nagoyn tetszett, de még nem találtam rá:D És különös, hogy, bár VELENCE IS IGAZI TURISTAKÖZPONT, MÉGIS SOKKAL TÖBB OLASZ JÁR-KEL AZ UTCÁKON, MINT PL. Bibionében. Apropo utcák! Egyszerűen imádom azokat a szűk kis jellegzetes utcákat, amiket legtöbben egyszerűen sikátoroknak hívnak, én viszont "velencei sztráda"-ként emlegetek :) az egyikben le is vagyok fényképezve, amint benne állok és a két oldalára kiteszem a kezem, mintha átölelnék valakit, de valójában azt mutatom, h milyen keskeny:D pár éve Szentendrén is találtunk olyat, és amikor elkezdtünk rajta végigmenni, épp akkor szólalt meg a harang, így már Szentendrének is olaszos nevet adtam:D amúgy egyik évben épp voltak ott mediterrán napok ;)
Velencével tehát 2005 óta úgy vagyunk, hogy oda minden évben vissza kell térni és ezt 2006 és 2011 kivételével azóta valóban meg is tettük (2012-ről még nem tudok nyilatkozni, de talán még újra megvalósulhat ebben az évben is). Ennek jeléül, mintha csak Rómában járnánk, minden évben dobtunk is egy pénzérmét a tengerbe, hogy ezt megerősítsük. Igaz, eddig még nem töltöttünk el egy napnál hosszabb időt ebben az álomvárosban, ezért úgy tervezem, hogy majd az olasz szakos csoptársaimmal fogom igazán felfedezni. Mindenesetre már a legelső alkalommal is, amikor este fel kellett szállnunk a vonatra, elszorult a szívem. Mivel hallottam arról, hogy az olaszok gyakran sztrájkolnak, nagyon szerettem volna, ha aznap is ezt tették volna a vasutasok. De akkor nem így történt, de leírhatatlan élménnyel jöttem vissza Mo-ra. Utána, bármikor hallgattam régi olasz dalokat, mindig a velencei hangulat járt át. Igazából most is, ahogy írok róla. Érzem a tenger illatát, hallom a Szent Márk téri harangot, a hangoskodó vidám velenceieket és a gondolások énekét. Ide még vissza kell térni, mert a hangulatából sohasem elég!
Velence volt az első olaszországi város, amit a családdal együtt felfedeztem magamnak és örökre a szívembe zártam. Ahogy anyu és a keresztanyuék is :) 2005-ben egy hirtelen nyári ötlet volt, hogy szeptember elején ruccanjunk át. Olyan gyorsan még nem szerveztünk meg semmit, mint akkor :)
Velencének, Itália legérdekesebb városának varázslatos hangulata van. 2005 szeptemberében még csak pár szót tudtam olaszul, mert nyáron kezdtem ismerkedni vele egy barátnőmtől kapott könyv révén; de ez a velencei kirándulás csak megerősített abban, hogy az olasz lesz az én utam. Csodálatos, hogy a város teljesen a tengerre épült. A tenger illata azonnal a hatalmába kerített. Velencében láttam először a tengert! Bár fürdőzni akkor még nem fürdőztem benne, csak egy helyen belemártottam a kezem. Nem hittem el, hogy ott van előttem a tenger, fantasztikus volt. Odajött egy idős olasz bácsi és valamit nagyon magyarázott, gesztikulálva. Na, ettől is olvadtam, bár érteni nem értettem. Velence + Tenger + cuki olasz emberke - ez már három ok az olvadásra, egyszerűen nem találtam szavakat, pedig még itthon elterveztem, h mit fogok mondani, ha olasszal talizom. De akkor csak álltam és mosolyogtam:D a bácsi egyébként a víz tisztaságáról beszélhetett, legalábbis, ahogy kikövetkeztettük :) ő volt az első olasz, akivel élőben találkoztam és meg is szólított. Ilyenek ők, kedvesek és közvetlenek, vidámak, ezért is szerettem meg őket. Azon a 2005. szept. 10-i reggelen fogadtam meg, hogy legközelebb már sokkal felkészültebben megyek Velencébe, hogy ha találkozom az idős bácsival, tudjak neki válaszolni :)
A Szent Márk téri harangok hangjába is beleszerelmesedtem, fel is vettem őket. :) És 2005óta nem volt olyan év, hogy éneklő gondolásokkal ne találkoztunk volna. Ők különösen megadják a város egyedülálló hangulatát. És rajtuk kívül is, a piactéren is többnyire olasz zenét hallottunk, egyiket először és utoljára Velencében hallottam, azóta is keresem, mert nagoyn tetszett, de még nem találtam rá:D És különös, hogy, bár VELENCE IS IGAZI TURISTAKÖZPONT, MÉGIS SOKKAL TÖBB OLASZ JÁR-KEL AZ UTCÁKON, MINT PL. Bibionében. Apropo utcák! Egyszerűen imádom azokat a szűk kis jellegzetes utcákat, amiket legtöbben egyszerűen sikátoroknak hívnak, én viszont "velencei sztráda"-ként emlegetek :) az egyikben le is vagyok fényképezve, amint benne állok és a két oldalára kiteszem a kezem, mintha átölelnék valakit, de valójában azt mutatom, h milyen keskeny:D pár éve Szentendrén is találtunk olyat, és amikor elkezdtünk rajta végigmenni, épp akkor szólalt meg a harang, így már Szentendrének is olaszos nevet adtam:D amúgy egyik évben épp voltak ott mediterrán napok ;)
Velencével tehát 2005 óta úgy vagyunk, hogy oda minden évben vissza kell térni és ezt 2006 és 2011 kivételével azóta valóban meg is tettük (2012-ről még nem tudok nyilatkozni, de talán még újra megvalósulhat ebben az évben is). Ennek jeléül, mintha csak Rómában járnánk, minden évben dobtunk is egy pénzérmét a tengerbe, hogy ezt megerősítsük. Igaz, eddig még nem töltöttünk el egy napnál hosszabb időt ebben az álomvárosban, ezért úgy tervezem, hogy majd az olasz szakos csoptársaimmal fogom igazán felfedezni. Mindenesetre már a legelső alkalommal is, amikor este fel kellett szállnunk a vonatra, elszorult a szívem. Mivel hallottam arról, hogy az olaszok gyakran sztrájkolnak, nagyon szerettem volna, ha aznap is ezt tették volna a vasutasok. De akkor nem így történt, de leírhatatlan élménnyel jöttem vissza Mo-ra. Utána, bármikor hallgattam régi olasz dalokat, mindig a velencei hangulat járt át. Igazából most is, ahogy írok róla. Érzem a tenger illatát, hallom a Szent Márk téri harangot, a hangoskodó vidám velenceieket és a gondolások énekét. Ide még vissza kell térni, mert a hangulatából sohasem elég!
július 12, 2012
Az a fránya angol - egy kis para utazás előtt
Bár jún. 16. óta majdnem mindennap angoloztam, most mégsem tudom azt mondani, hogy pénteken nyugodt szívvel tudok indulni a németországi nemzetközi táborba... Emiatt el is neveztem angol túlélő-tábornak:O
Hát de most komolyan, miért van az, hogy pont az indulás hetén találkozom három olyan dologgal is az angollal kapcsban, amiből az jön át, hogy baromira nem értem és így kint sem fog jobban menni?:S
Hétfőn és szerdán is kaptam angolórán olyan szövegértési feladatot, ami csak elkeserített. Az egyiknél kérdésekre kellett válaszolni és 10 kérdésből 3-nál az volt az érzésem, h a válasz benne sincs a szövegben, mert hiába olvastam többször is, egyszerűen nem jött át belőle.. A szerdai feladat szövegkiegészítés volt, mégpedig úgy, h a kihagyott mondatrészek betűk szerint voltak megadva, így, ha két betűt rossz helyre írtam, már borult az egész; és az volt a gond, h kettőt tényleg rossz helyre írtam, egyet meg nem is tudtam, szóval katasztrófa volt az egész. Az oké, h mindenki tévedhet, csak azért nem ennyit... Még hogy a nyelvvizsgán minden oké lesz! Hát, ha januárban v februárban megyek, akkor még van esélyem és el is döntöttem, h akkor fogok menni, annál is inkább, mert ősszel a szakdogám befejezése a cél.
Ja, és a pechsorozatnak itt még mindig nincs vége. Tegnap rá akartam keresni egy számra, amit az ausztrál rádióban adtak és tetszett, csak a címét nem írta ki a progi, így a szövege alapján próbálkoztam. Ha olasz lett volna, egy perc alatt megtalálom, de így fél órába került, mert az énekes pasi kiejtésétől égnek állt a hajam, annyira nem értettem semmit. De amikor végre nagy nehezen megtaláltam, akkor ki is derült, h a szám még csak nem is ausztrál, hanem új-zélandi! Nahát, ezek a Kiwik üldöznek! StudentsOfTheWorldön is küldött hangüzit egy Kiwi srác, aki most Ausztráliában él, de nem mertem és nem is tudtam neki válaszolni, mert a három perces hangüziből csak öt szót értettem :'( ja am itt az a szám, amit kerestem:
Még hogy az ausztrál angol nem angol! Hát akkor ez mi?:O Nick, a StudentsOfTheWorldös Kiwi srác pont ugyanígy beszélt, ahogy ez a pasi énekel: elnyelte a legtöbb szót.. ebből mondjuk már gondolhattam volna, h a szám nem ausztrál.. na mind1... Mindenesetre, aki érti a dal szövegét anélkül, h elolvasná, légyszi mindenképpen írjon!
Persze tudom, h az angolfrissítésre nem épp a Kiwiangol a legjobb módszer, nem is lennék annyira elkeseredve ha csak ez az egy lett volna az utazás előtti héten, amit nem értek.. de sajnos nem ez volt és ez gáz.. Még nem tudom, h fognak megérteni a táborban és azt sem, hogy én hogy fogom megérteni őket.. Mázli, hogy lesznek olaszok is:D
Hát de most komolyan, miért van az, hogy pont az indulás hetén találkozom három olyan dologgal is az angollal kapcsban, amiből az jön át, hogy baromira nem értem és így kint sem fog jobban menni?:S
Hétfőn és szerdán is kaptam angolórán olyan szövegértési feladatot, ami csak elkeserített. Az egyiknél kérdésekre kellett válaszolni és 10 kérdésből 3-nál az volt az érzésem, h a válasz benne sincs a szövegben, mert hiába olvastam többször is, egyszerűen nem jött át belőle.. A szerdai feladat szövegkiegészítés volt, mégpedig úgy, h a kihagyott mondatrészek betűk szerint voltak megadva, így, ha két betűt rossz helyre írtam, már borult az egész; és az volt a gond, h kettőt tényleg rossz helyre írtam, egyet meg nem is tudtam, szóval katasztrófa volt az egész. Az oké, h mindenki tévedhet, csak azért nem ennyit... Még hogy a nyelvvizsgán minden oké lesz! Hát, ha januárban v februárban megyek, akkor még van esélyem és el is döntöttem, h akkor fogok menni, annál is inkább, mert ősszel a szakdogám befejezése a cél.
Ja, és a pechsorozatnak itt még mindig nincs vége. Tegnap rá akartam keresni egy számra, amit az ausztrál rádióban adtak és tetszett, csak a címét nem írta ki a progi, így a szövege alapján próbálkoztam. Ha olasz lett volna, egy perc alatt megtalálom, de így fél órába került, mert az énekes pasi kiejtésétől égnek állt a hajam, annyira nem értettem semmit. De amikor végre nagy nehezen megtaláltam, akkor ki is derült, h a szám még csak nem is ausztrál, hanem új-zélandi! Nahát, ezek a Kiwik üldöznek! StudentsOfTheWorldön is küldött hangüzit egy Kiwi srác, aki most Ausztráliában él, de nem mertem és nem is tudtam neki válaszolni, mert a három perces hangüziből csak öt szót értettem :'( ja am itt az a szám, amit kerestem:
Még hogy az ausztrál angol nem angol! Hát akkor ez mi?:O Nick, a StudentsOfTheWorldös Kiwi srác pont ugyanígy beszélt, ahogy ez a pasi énekel: elnyelte a legtöbb szót.. ebből mondjuk már gondolhattam volna, h a szám nem ausztrál.. na mind1... Mindenesetre, aki érti a dal szövegét anélkül, h elolvasná, légyszi mindenképpen írjon!
Persze tudom, h az angolfrissítésre nem épp a Kiwiangol a legjobb módszer, nem is lennék annyira elkeseredve ha csak ez az egy lett volna az utazás előtti héten, amit nem értek.. de sajnos nem ez volt és ez gáz.. Még nem tudom, h fognak megérteni a táborban és azt sem, hogy én hogy fogom megérteni őket.. Mázli, hogy lesznek olaszok is:D
július 11, 2012
Tanuljanak-e az ausztrál gyerekek Aborigin nyelveket?
Amióta 11. 11. 11-én felfedeztem Gurrumul Yunupingu "Djarimirri" c. dalát, bloggernevem legszebb ausztrál ihletőjét, folyamatosan követem a bennszülött nyelvekkel kapcsolatos híreket. De csak most jutottam el oda, hogy az egyik cikket lefordítsam és itt is megosszam :) a cikk épp a Yolngu nyelv megőrzésével kapcsolatos és én személy szerint minden szavával egyetértek! Angolul egyébként
itt olvashatjátok
Tanuljanak-e az ausztrál gyerekek Aborigin nyelveket?
Úgy tűnik, még sohasem volt ilyen széleskörű az érdeklődés a bennszülött nyelvek megőrzése iránt világszerte. Talán ez azért van, mert közülük eddig még sohasem volt ennyi veszélyben.
Néhány bennszülött nyelv nemrég halt ki, és a fennmaradók közül is sokat fenyeget ez a veszély. Az Ethnologue - a Dallasi Nyelvészeti Központ honlapja - szerint 6909 rögzített nyelv létezik, de közülük csak 389-nek (mindössze 6%) van legalább egymilliónyi beszélője. Tehát az Ethnologue.com becslése szerint 6520 nyelvnek egy milliónál kevesebb beszélője van, 5625-nek kevesebb, mint 100000; 1787 nyelvet pedig ezer főnél is kevesebben beszélnek. A kihalás kockázata nemcsak sok ősi nyelvet érint, hanem sok bennszülött nyelvet Ausztráliában, Afrikában, Oroszországban és még sok helyen. Ezért Michael Christie azt vallja, hogy minden ausztrál diáknak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy más idegennyelvekkel együtt egy Aborigin nyelvet is megtanuljon. "Az Aborigin nyelv használata révén a bennszülött szülők és nagyszülők is eljönnek az iskolába, s ez összehozza a közösséget és az iskolát" - nyilatkozta Professzor Christie.
Christie, akit a 2011-es Év Ausztráljának választottak, 1972-től az Északi Terület zárt közösségeivel dolgozott. Folyékonyan beszéli a Yolngu bennszülött nyelvet (a "Djarimirri" is ezen a nyelven van!). Segített megszervezni a Charles Darwin Egyetem Yolngu tanulmányok programját, amely 2005-ben Ausztrália legjobb tanítási programjaként miniszteri díjat nyert. 2008-ban Professor Christie tagságot kapott az Ausztrál Tanuló és Tanító Tanácstól (hmm, lehet, itt nem is kellene fordítanom az Australian Learning and Teaching Councilt), ahol olyan programot fejlesztett ki, amely lehetővé teszi a zárt közösségekben élő Yolngu vének számára, hogy nyelvüket és kultúrájukat elektronikusan tanítsák a világ különböző pontjain élő diákoknak is.
Professor Christie aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az északi területi kormány legutóbb bevezetett szabálya tovább növeli a távolságot az iskola és a közösség között; a szabály értelmében ugyanis a tanítás első négy óráját minden közösségben angolul kell tartani. A BigPond szerint néhány zárt ausztrál aborigin közösségben az iskolába járás csak kb. 30%os. Christie persze nem vonja kétségbe azt sem, hogy az Aborigin gyerekeknek meg kell tanulniuk angolul, de úgy gondolja, az első leckéiket a saját nyelvükön kell hallaniuk, s az angolt csak 11-12 éves korukban kell bevezetni az órarendjükbe. ((teljesen igaza van!!! Végre egy professzor Ausztráliában, aki az én hangomon, az én szívemből szól! :)) Úgy gondolja, hogy a korán rájukerőltetett angol elszakítja őket a szüleiktől és közösségüktől. (így van!!!)
"Fontos, hogy az Aborigin kisgyerekek úgy nőjenek fel, hogy tudják, kik ők, ismerjék a saját nyelvüket, földjüket és családjukat, mielőtt az idegen tanárok, idegen osztály és az idegen nyelv elragadja őket." - nyilatkozta Professor Christie.
Christie úgy gondolja, az Aborigin nyelveknek támogatásra van szüksége (és én is úgy gondolom!) Azt szeretné, ha minél több ausztrál tanulna meg egy Aborigin nyelvet.
itt olvashatjátok
Tanuljanak-e az ausztrál gyerekek Aborigin nyelveket?
Úgy tűnik, még sohasem volt ilyen széleskörű az érdeklődés a bennszülött nyelvek megőrzése iránt világszerte. Talán ez azért van, mert közülük eddig még sohasem volt ennyi veszélyben.
Néhány bennszülött nyelv nemrég halt ki, és a fennmaradók közül is sokat fenyeget ez a veszély. Az Ethnologue - a Dallasi Nyelvészeti Központ honlapja - szerint 6909 rögzített nyelv létezik, de közülük csak 389-nek (mindössze 6%) van legalább egymilliónyi beszélője. Tehát az Ethnologue.com becslése szerint 6520 nyelvnek egy milliónál kevesebb beszélője van, 5625-nek kevesebb, mint 100000; 1787 nyelvet pedig ezer főnél is kevesebben beszélnek. A kihalás kockázata nemcsak sok ősi nyelvet érint, hanem sok bennszülött nyelvet Ausztráliában, Afrikában, Oroszországban és még sok helyen. Ezért Michael Christie azt vallja, hogy minden ausztrál diáknak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy más idegennyelvekkel együtt egy Aborigin nyelvet is megtanuljon. "Az Aborigin nyelv használata révén a bennszülött szülők és nagyszülők is eljönnek az iskolába, s ez összehozza a közösséget és az iskolát" - nyilatkozta Professzor Christie.
Christie, akit a 2011-es Év Ausztráljának választottak, 1972-től az Északi Terület zárt közösségeivel dolgozott. Folyékonyan beszéli a Yolngu bennszülött nyelvet (a "Djarimirri" is ezen a nyelven van!). Segített megszervezni a Charles Darwin Egyetem Yolngu tanulmányok programját, amely 2005-ben Ausztrália legjobb tanítási programjaként miniszteri díjat nyert. 2008-ban Professor Christie tagságot kapott az Ausztrál Tanuló és Tanító Tanácstól (hmm, lehet, itt nem is kellene fordítanom az Australian Learning and Teaching Councilt), ahol olyan programot fejlesztett ki, amely lehetővé teszi a zárt közösségekben élő Yolngu vének számára, hogy nyelvüket és kultúrájukat elektronikusan tanítsák a világ különböző pontjain élő diákoknak is.
Professor Christie aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az északi területi kormány legutóbb bevezetett szabálya tovább növeli a távolságot az iskola és a közösség között; a szabály értelmében ugyanis a tanítás első négy óráját minden közösségben angolul kell tartani. A BigPond szerint néhány zárt ausztrál aborigin közösségben az iskolába járás csak kb. 30%os. Christie persze nem vonja kétségbe azt sem, hogy az Aborigin gyerekeknek meg kell tanulniuk angolul, de úgy gondolja, az első leckéiket a saját nyelvükön kell hallaniuk, s az angolt csak 11-12 éves korukban kell bevezetni az órarendjükbe. ((teljesen igaza van!!! Végre egy professzor Ausztráliában, aki az én hangomon, az én szívemből szól! :)) Úgy gondolja, hogy a korán rájukerőltetett angol elszakítja őket a szüleiktől és közösségüktől. (így van!!!)
"Fontos, hogy az Aborigin kisgyerekek úgy nőjenek fel, hogy tudják, kik ők, ismerjék a saját nyelvüket, földjüket és családjukat, mielőtt az idegen tanárok, idegen osztály és az idegen nyelv elragadja őket." - nyilatkozta Professor Christie.
Christie úgy gondolja, az Aborigin nyelveknek támogatásra van szüksége (és én is úgy gondolom!) Azt szeretné, ha minél több ausztrál tanulna meg egy Aborigin nyelvet.
július 09, 2012
Magyarország? Az meg hol van? (Ausztrál mailezős sztori)
Említettem, hogy tavaly nyáron kezdtem először levelezni Ausztráliával. Az első mailezőtársam egy 17 éves Cal nevű srác volt, akivel a lehető legtöbb témáról el tudtunk beszélgetni. Bár több, mint két hét után megszakadt a kapcsolat, maradt pár infoszerzős élményem, amiket az akkori blogomban is megörökítettem. Az egyik ilyen elgondolkodtató bejegyzés jön most :)
2011. aug. 9. kedd
Egy nagyon meglepő infót szereztem Caltól. Szóba került a földrajz és hirtelen nagyon kíváncsi lettem, hogy vajon ők hogyan tanulják. Vajon ők is tanulnak minden kontinensről és a kontinensek főbb országairól, ahogy mi is?
A meglepő az, hogy nem. Kizárólag Ausztrália a lényeg, meg az, hogy hogyan kapcsolódik be a világba (pl. gazdaságilag és katonailag). Így a többi kontinensről is csak ilyen szinten esik szó, de részleteiben egyiket sem tanulják. Azt írja, gimiben csak két év földrajz kötelező, 11-től pedig választható tárgy - és lehet, hogy 11-től már tanulnak a többi kontinensről is, de ő ezt nem tudja, mert sosem szerette igazán a földrajzot és így mást választott helyette 11-re. Azt írja: "Meg kell mondanom, a mi ismereteink a külvilágról igen minimálisak."
Az első gondolat, ami erről eszembe jutott, az az volt, hogy... talán az az elvük, hogy "na, mi itt élünk a világ végén, így elég csak azt ismernünk, ami körülvesz minket." De erről máris jött egy következő gondolatom: mi más veszi körül az ausztrálokat, ha nem egy multikulti környezet? Ennek pedig meglehet az az előnye, hogy "ha valamit meg akarsz tudni egy másik országról v netán földrészről, kérdezd csak meg a szomszédod, aki valószínűleg kínai, tajvani, koreai - afrikai (most nem sorolok afrikai országokat) - vagy esetleg európai. Hisz Ausztráliában a világ minden tájáról érkeznek bevándorlók, így ha kérdésed van a nem ausztrál világról, úton-útfélen szembejön veled valaki, aki válaszolhat rá." De ez a két gondolat csak az én kreált magyarázatom, de valójában tényleg nem tudom, mi lehet az oka annak, h nem tanulnak a többi földrészről...
A második gondolatot megírtam Calnak is (az elsőt persze nem mertem, nem akartam, hogy úgy tűnjön, lenézem az ausztrálokat, mert erről szó sincs). Ő ezt a multikulti dolgot kicsit cáfolta:O azt írta, hogy ez azért nem jellemző egész Ausztráliára és így pl. arra az areára sem, ahol ő él. Ő a Sydney-től 2órányira (km-et most nem tudok írni, így írta ő is:D) Oberonban lakik, ami az általam már néhányszor emlegetett Kék-hegységben van. De suliba nem oda jár, hanem Bathurstbe, ami 38 km-re (ÉS FÉLÓRÁNYIRA) van Oberontól. Na és azt írja, h sem Oberon, sem Bathurst nem annyira multikulti, mint ahogy én gondolom, a gimiben is csak elvétve akad olyan diák, aki vmelyik más országból jött. De ez még mindig nem jelenti azt, h egyáltalán nem találkozik "Ausztráliában élő nemausztrállal", csak ritkábban. De amit én írok, - írja ő - az inkább Sydney-re jellemző.. Ahha, meg akkor gondolom, Melbourne-re, Brisbane-re, meg a többi nagyobb városra.. Legalábbis az ezekben a városokban élő magyarok blogjairól ez jön át.
Apropó! Ha már erről volt szó, arra is rákérdeztem, ismer-e kint élő magyarokat. Sajnos nem ismer, de mint írja: "ez valószínű azért van, mert csomóan közülük lent élnek Sydneyben". Micsoda csomópont ez a Sydney! :) Mondjuk teljesen igaz, rájöttem erre én is: ahogy így visszagondolok a blogokra, amiket ausztráliai magyaroktól olvasok: heten jutnak eszembe Sydneyből, 3-an Queenslandből (1ikük Cairns-ből és 2Brisbane-ből), és 2-en Melbourne-ből. Szóval tényleg Sydney győzött a magyaroknál is :)
De ami miatt ezt az egész bejegyzést írom, az az a kérdés, amit a fenti infók révén feltettem magamban: lehetséges-e, hogy Cal tőlem hall először Magyarországról?... Hát van egy olyan érzésem, hogy igen... És ez már csak azért gáz, mert tegnap, ahogy arról írtam neki, hogy telik Mo-n egy iskolaév (mikor kezdünk, mennyi szünetünk van, mikor végzünk stb.), véletlenül elkottyantottam, hogy okt. 23 nemzeti ünnep Mo-n. És persze megkért, hogy írjak erről részletesebben...
A fentiekből következik, hogy ettől a kéréstől iszonyúan zavarba jöttem. Hisz gondoljatok csak bele: ha a földrajzot úgy tanulják, ahogy fentebb leírtam, akkor valószínűleg a törit is. Így, ha a magyar töriről akarok írni, és ezen belül az 56-os forradalomról, akkor szinte mindent az elején kell kezdenem. Először is be kellene vallanom, hogy Mo a történelem nagy részében mindig valamilyen idegen ország fennhatósága alatt állt. Meg kéne magyaráznom, mi az, (és egyáltalán honnan jött) a kommunizmus, ami miatt kitört az 56-os forradalom, stb. Vagy szerintetek nem kéne ennyire belemerülnöm? De ha nem merülök bele, hogyan írhatnék arról, h miért nemzeti ünnep okt. 23? :(
Meg egyáltalán miért van az, h itt Magyarországon minden országról hiperrészletesen tanulunk, míg külföldön alig hallanak Magyarországról? És külföld alatt itt most nemcsak Ausztráliát értem, mert sztem ezt sajnos nemcsak róla lehet elmondani, hanem sok európai országról is:(
Update 2012. júl. 9-én: végül már nem is írtam a magyar töriről, mert a bejegyzés után nyaralni mentem és mire visszajöttem, írta Cal, hogy most egy ideig nem lesz a gépnél és nem fog írni..:D de a lényeg nem is ez, hanem a fenti sztori! :) valaki tudja a választ a kérdéseimre? :O aki igen, légyszi dobjon meg egy kommenttel. ;) Előre is köszi! :)
2011. aug. 9. kedd
Egy nagyon meglepő infót szereztem Caltól. Szóba került a földrajz és hirtelen nagyon kíváncsi lettem, hogy vajon ők hogyan tanulják. Vajon ők is tanulnak minden kontinensről és a kontinensek főbb országairól, ahogy mi is?
A meglepő az, hogy nem. Kizárólag Ausztrália a lényeg, meg az, hogy hogyan kapcsolódik be a világba (pl. gazdaságilag és katonailag). Így a többi kontinensről is csak ilyen szinten esik szó, de részleteiben egyiket sem tanulják. Azt írja, gimiben csak két év földrajz kötelező, 11-től pedig választható tárgy - és lehet, hogy 11-től már tanulnak a többi kontinensről is, de ő ezt nem tudja, mert sosem szerette igazán a földrajzot és így mást választott helyette 11-re. Azt írja: "Meg kell mondanom, a mi ismereteink a külvilágról igen minimálisak."
Az első gondolat, ami erről eszembe jutott, az az volt, hogy... talán az az elvük, hogy "na, mi itt élünk a világ végén, így elég csak azt ismernünk, ami körülvesz minket." De erről máris jött egy következő gondolatom: mi más veszi körül az ausztrálokat, ha nem egy multikulti környezet? Ennek pedig meglehet az az előnye, hogy "ha valamit meg akarsz tudni egy másik országról v netán földrészről, kérdezd csak meg a szomszédod, aki valószínűleg kínai, tajvani, koreai - afrikai (most nem sorolok afrikai országokat) - vagy esetleg európai. Hisz Ausztráliában a világ minden tájáról érkeznek bevándorlók, így ha kérdésed van a nem ausztrál világról, úton-útfélen szembejön veled valaki, aki válaszolhat rá." De ez a két gondolat csak az én kreált magyarázatom, de valójában tényleg nem tudom, mi lehet az oka annak, h nem tanulnak a többi földrészről...
A második gondolatot megírtam Calnak is (az elsőt persze nem mertem, nem akartam, hogy úgy tűnjön, lenézem az ausztrálokat, mert erről szó sincs). Ő ezt a multikulti dolgot kicsit cáfolta:O azt írta, hogy ez azért nem jellemző egész Ausztráliára és így pl. arra az areára sem, ahol ő él. Ő a Sydney-től 2órányira (km-et most nem tudok írni, így írta ő is:D) Oberonban lakik, ami az általam már néhányszor emlegetett Kék-hegységben van. De suliba nem oda jár, hanem Bathurstbe, ami 38 km-re (ÉS FÉLÓRÁNYIRA) van Oberontól. Na és azt írja, h sem Oberon, sem Bathurst nem annyira multikulti, mint ahogy én gondolom, a gimiben is csak elvétve akad olyan diák, aki vmelyik más országból jött. De ez még mindig nem jelenti azt, h egyáltalán nem találkozik "Ausztráliában élő nemausztrállal", csak ritkábban. De amit én írok, - írja ő - az inkább Sydney-re jellemző.. Ahha, meg akkor gondolom, Melbourne-re, Brisbane-re, meg a többi nagyobb városra.. Legalábbis az ezekben a városokban élő magyarok blogjairól ez jön át.
Apropó! Ha már erről volt szó, arra is rákérdeztem, ismer-e kint élő magyarokat. Sajnos nem ismer, de mint írja: "ez valószínű azért van, mert csomóan közülük lent élnek Sydneyben". Micsoda csomópont ez a Sydney! :) Mondjuk teljesen igaz, rájöttem erre én is: ahogy így visszagondolok a blogokra, amiket ausztráliai magyaroktól olvasok: heten jutnak eszembe Sydneyből, 3-an Queenslandből (1ikük Cairns-ből és 2Brisbane-ből), és 2-en Melbourne-ből. Szóval tényleg Sydney győzött a magyaroknál is :)
De ami miatt ezt az egész bejegyzést írom, az az a kérdés, amit a fenti infók révén feltettem magamban: lehetséges-e, hogy Cal tőlem hall először Magyarországról?... Hát van egy olyan érzésem, hogy igen... És ez már csak azért gáz, mert tegnap, ahogy arról írtam neki, hogy telik Mo-n egy iskolaév (mikor kezdünk, mennyi szünetünk van, mikor végzünk stb.), véletlenül elkottyantottam, hogy okt. 23 nemzeti ünnep Mo-n. És persze megkért, hogy írjak erről részletesebben...
A fentiekből következik, hogy ettől a kéréstől iszonyúan zavarba jöttem. Hisz gondoljatok csak bele: ha a földrajzot úgy tanulják, ahogy fentebb leírtam, akkor valószínűleg a törit is. Így, ha a magyar töriről akarok írni, és ezen belül az 56-os forradalomról, akkor szinte mindent az elején kell kezdenem. Először is be kellene vallanom, hogy Mo a történelem nagy részében mindig valamilyen idegen ország fennhatósága alatt állt. Meg kéne magyaráznom, mi az, (és egyáltalán honnan jött) a kommunizmus, ami miatt kitört az 56-os forradalom, stb. Vagy szerintetek nem kéne ennyire belemerülnöm? De ha nem merülök bele, hogyan írhatnék arról, h miért nemzeti ünnep okt. 23? :(
Meg egyáltalán miért van az, h itt Magyarországon minden országról hiperrészletesen tanulunk, míg külföldön alig hallanak Magyarországról? És külföld alatt itt most nemcsak Ausztráliát értem, mert sztem ezt sajnos nemcsak róla lehet elmondani, hanem sok európai országról is:(
Update 2012. júl. 9-én: végül már nem is írtam a magyar töriről, mert a bejegyzés után nyaralni mentem és mire visszajöttem, írta Cal, hogy most egy ideig nem lesz a gépnél és nem fog írni..:D de a lényeg nem is ez, hanem a fenti sztori! :) valaki tudja a választ a kérdéseimre? :O aki igen, légyszi dobjon meg egy kommenttel. ;) Előre is köszi! :)
július 08, 2012
Egy kaledóniai felfedező dala
Ezt a dalt még januárban fedeztem fel és nem tudom miért, de mindig olyan jó hangulatom lesz, amikor hallgatom:D pedig még nem is jártam Caledoniában:O persze úgy szép, ahogy van, de lehet, azért is tetszik nekem annyira, mert egy igazi felfedezőről szól, aki, bár szereti az otthonát, egy időre elhagyja, hogy aztán újra rácsodálkozhasson, miután bejárta a világot :)
Itt jön az én fordításom :) javítást most is szívesen elfogadok ;)
Nem tudom, látod-e a változásokat, amiken átmentem az elmúlt időben;
féltem, hogy eltávolodom az otthonomtól, ezért régi történeteket meséltem, és dalokat énekeltem,
amik arra emlékeztettek, honnan is jöttem és hogy ma miért is tűnik olyan távolinak az otthonom.
Chorus:
Engedd, hogy azt mondjam, szeretlek és egész idő alatt rád gondolok;
Caledonia, már hívsz is, s én boldogan térek vissza hozzád, az otthonomba;
de ha mégis elidegenednék tőled, tudd, hogy nagyon elszomorítana;
Caledonia, te vagy a mindenem.
Elköltöztem és folyton vándoroltam;
mindent kipróbáltam, amit ki kellett próbálnom,
elvesztettem a barátaimat, akiket el kellett vesztenem,
de útközben újakra találtam;
lányokat csókoltam, majd elhagytam őket;
ellopott álmok.. semmi kétség, sokat utaztam, néha a lelkiismeretem is a széllel együtt szállt. (jaj erre az uccsó sorra írjatok vmit légyszi, nekem nem sikerül jobban visszaadnom:S)
Chorus:
Engedd, hogy azt mondjam, szeretlek és egész idő alatt rád gondolok;
Caledonia, már hívsz is, s én boldogan térek vissza hozzád, az otthonomba;
de ha mégis elidegenednék tőled, tudd, hogy nagyon elszomorítana;
Caledonia, te vagy a mindenem.
Itt jön az én fordításom :) javítást most is szívesen elfogadok ;)
Nem tudom, látod-e a változásokat, amiken átmentem az elmúlt időben;
féltem, hogy eltávolodom az otthonomtól, ezért régi történeteket meséltem, és dalokat énekeltem,
amik arra emlékeztettek, honnan is jöttem és hogy ma miért is tűnik olyan távolinak az otthonom.
Chorus:
Engedd, hogy azt mondjam, szeretlek és egész idő alatt rád gondolok;
Caledonia, már hívsz is, s én boldogan térek vissza hozzád, az otthonomba;
de ha mégis elidegenednék tőled, tudd, hogy nagyon elszomorítana;
Caledonia, te vagy a mindenem.
Elköltöztem és folyton vándoroltam;
mindent kipróbáltam, amit ki kellett próbálnom,
elvesztettem a barátaimat, akiket el kellett vesztenem,
de útközben újakra találtam;
lányokat csókoltam, majd elhagytam őket;
ellopott álmok.. semmi kétség, sokat utaztam, néha a lelkiismeretem is a széllel együtt szállt. (jaj erre az uccsó sorra írjatok vmit légyszi, nekem nem sikerül jobban visszaadnom:S)
Chorus:
Engedd, hogy azt mondjam, szeretlek és egész idő alatt rád gondolok;
Caledonia, már hívsz is, s én boldogan térek vissza hozzád, az otthonomba;
de ha mégis elidegenednék tőled, tudd, hogy nagyon elszomorítana;
Caledonia, te vagy a mindenem.
július 07, 2012
Egy sikeres nap receptje
A régi angol jegyzeteimet kerestem, amikor a dossziéimban rábukkantam erre:
Egy sikeres nap receptje
Hozzávalók:
- egy bögre Kedvesség,
- egy evőkanál Megértés
- négy teáskanál Idő és Türelem,
- egy csipetnyi Melegség,
- csipetnyi humor.
Gondosan mérd ki a szavakat!
- Tedd hozzá a púpozott kanál Megértést!
- Használd jó időben és ne felejtsd ki a Türelmet sem!
- keverd össze a Melegség tüzén, de ne főzd meg.
- Alacsonyan tartsd a hőmérsékletet és legyen állandóan készen a Humor is.
- Ízesítsd meg az Élet Fűszerével!
- Tálald egyéni adagokban! Sok szerencsét!
Egy sikeres nap receptje
Hozzávalók:
- egy bögre Kedvesség,
- egy evőkanál Megértés
- négy teáskanál Idő és Türelem,
- egy csipetnyi Melegség,
- csipetnyi humor.
Gondosan mérd ki a szavakat!
- Tedd hozzá a púpozott kanál Megértést!
- Használd jó időben és ne felejtsd ki a Türelmet sem!
- keverd össze a Melegség tüzén, de ne főzd meg.
- Alacsonyan tartsd a hőmérsékletet és legyen állandóan készen a Humor is.
- Ízesítsd meg az Élet Fűszerével!
- Tálald egyéni adagokban! Sok szerencsét!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)