Win7-es kalandjaim

Említettem, hogy febr. 10-e óta Windows7-es notebookom van. Jó érzés haladni a korral, főleg úgy, hogy még a screen reader (Jaws11) is egész jól megy benne, nem fagyogat, ahogy először riogattak néhányan. Jó, megesik egy-két leállás, de az nem a Jaws hibája, hanem a folyamatosan települő rendszerfrissítéseké. Ezek is csak az első két hétben zavartak, de mostanra ez rendbejött, nem zavarja semmi a Jaws-t.

De ha már a frissítéseknél tartunk: egy valami azért mégis zavar engem. Mégpedig az, hogy sokszor engedély nélkül frissülnek a cuccok. Xp ezelőtt mindig megkérdezte, amikor frissebb verzsönt látott vmiből, hogy pakolhatja-e vagy jó a régi. Ez csak skype-nál nem volt így XP-ben sem, na de Skype, az egyébként is más téma. Viszont Win7 nem kérdez, csak pakol, és rossz, hogy még nem tudom, hol lehet beállítani benne, hogy kérdezzen rá. Emiatt volt az is, hogy az Internet Explorer9 egy szép vasárnap délután fogta magát és meg sem állt, míg csak 10-es nem lett belőle. Ez azért nem volt túl szép tőle, mert az igazat megvallva már a 9-es Ie is túl sok volt az én 11-es Jawsomnak, ami miatt aztán az akadálymentes oldalak is úgy jelentek meg, mintha nem is lennének akadálymentesek. De nem akartam visszatenni a nyolcast, mert féltem, ha egy hiperfriss gépen régebbi progik is vannak, azok lassíthatják és akkor ugyanott vagyok, mintha nem is új gépem lenne. így hát elhatároztam, hogy ráhangolódom Ie9-re, lesz ami lesz, azt nem is gondoltam, hogy a közeljövőben még tovább frissül! De bizony frissült; először csak annyit láttam, hogy egyik napról a másikra angol lett a menüje, nem foglalkoztam vele túlságosan. Csak amikor mailt akartam küldeni a gmailből és láttam, hogy a screen reader nem látja a gombokat, amiket tegnap még látott, na akkor kezdett gyanús lenni, hogy itt bizony engedély nélküli frissülés történt. Viszont hiába kerestem a menüben a visszaállítási lehetőséget, nem találtam. Hát mit tesz ilyenkor a mindenre berendezkedett screen reader-felhasználó? Kikapcsolja Jaws11-et és behívja NVDA-t. NVDA egy Jawsnál rugalmasabb, modernebb, nyílt forráskódú screen reader, ami sok Win7-es netes felülettel sokkal jobban bánik, mint a Jaws. Mozillában fut a legjobban, de meglepve láttam, hogy Ie10-től sem lép sztrájkba: szépen végigvitt a fájlcsatoláson, segített megtalálni a csatolandó doksit, és még az utána lévő mezőt és a küldés gombot is látta, nem úgy, mint előtte a Jaws. Egy pont tehát NVDA-nak az Ie10-es navigálásért.

Viszont sajnos ezen a héten rátaláltam egy gyenge pontjára is, ez pedig az Abbyy Finereader11-es szkennelőprogi. Hogy ez NVDA gyenge pontja, úgy derült ki, hogy egyszerre volt megnyitva Ie10 és ez a szkennerprogi, mert szkennelt anyagot kellett mailben átküldenem. Amikor be akartam lépni NVDA-val a SZKENNERPROGI menüjébe, NVDA teljesen beájult, nyilakra alig mondott vmit, fél-fél percet kellett várni, míg egy-egy menüpontot elsorolt. Nem is jutottam el a mentésig, hát vissza kellett hívnom a Jaws-t. Jaws-zal elmentettem a finereader-doksit, utána vissza ie10-be a gmailbe, hogy küldeni tudjam. De ugye azt meg a jaws nem érti, így újra ki kellett belőle lépnem, hogy NVDA megláthassa a gombokat, amiket Jaws nem.

Egy szó mint száz:mostanában már nehéz megmondani, hogy mi mivel akadálymentes, erre ez a kaland ébresztett rá. Amit jaws nem ért, nvda igen és fordítva, de ha pont azt a két progit kell egyidőben használnom, amivel egyiknek-másiknak gondja van, akkor csak úgy tudok gépezni, ha folyton kapcsolgatom a screen readereket.
De ez így olyan káó! Bánt és nehezíti a dolgom, hogy már minden annyira friss, hogy már nincs is olyan screen reader, ami az összes alapprogit érti, mert az alapprogik túl frissek és megállás nélkül és főleg az engedélyem nélkül frissülnek, de a képernyőolvasók nem. Vagyis konkrétan jaws nem, már 2 vagy három éve, NVDA azért gyakrabban frissül. Ha Jaws is legalább olyan gyakran frissülne, mint NVDA, nem is panaszkodnék, mert akkor lépést tudna tartani a gyorsan fejlődő webböngészőkkel. Az a legszomorúbb az egészben, hogy a Jaws igazából csak itt nálunk, Magyarországon nem frissül, Grahamék már rég a 14-est használják, úgy, hogy előtte persze volt 12-es meg 13-as is. Hozzánk meg már évek óta nem jött új, ezért most 11-es után a 14-es fog következni, amit ápr. végére ígérnek. Pedig biztos vagyok benne, ha nem maradt volna ki két Jaws-verzió is, nem kellene két screen readert is használnom, hogy kiegészítsék egymás tudását... De hát mindenesetre: hajrá 14-es magyar Jaws, várunk már nagyon!:D

Nyári (vagy ősztéli?) időszámítás

Most hétvégén állítottuk előre az órát, de az időjárás még mindig olyan, mintha inkább még egyel visszább kellene állítani. Sötét, borús, esős. Azt hiszem, lázad a Föld. Nekem meg megszakad a szívem a kismadarakért, akik hiába tértek vissza a hosszú vándorútról, nem találják itt a tavaszt. Csak havat, fagyot, esőt és didergést; ami arra készteti őket, hogy igazi túlélő hősökké váljanak. És tényleg, mostanában akármikor madárcsicsergést hallok, úgy is gondolok rájuk, mint a szeszélyes idő hőseire. De a fákért és virágokért is megszakad a szívem: március elején már sokan félig újjászülettek, még az első rügyek is megjelentek rajtuk. Ám a könyörtelen márciusi hóvihar és fagy megtörte a kezdődő élet reménységét, s a rügyek és színpompás virágok helyébe jégcsapok és jégvirágok százait küldte. S amikor a Nap mégis előmerészkedett egy kis időre, hogy felolvassza a hó és jég birodalmát, esőfelhők álltak az útjába. Mégpedig olyan esőfelhők, amilyenektől az egész vasárnap reggeli égbolt esti sötétségbe borult. A felhőből hatalmas cseppek hullottak, mégis úgy tűnt, mintha sohasem akarna kitisztulni az ég, s az eső sem akarna elállni. Hát mi lehet ez a sötétség, s mi e sok óriási vízcsepp?

Bár mi, emberek, még mindig esőnek nevezzük, valójában ezek már igazi könnyek: a természet könnyei, melyeket az esőfelhőből hullatott az eltűnt, elfagyott rügyekért, a megszületni nem tudó életekért, minden virágért és gyümölcsért. S végül a kismadarakért, akik közül sokan hősiesen átvészelték ugyan a márciusi telet, kérdés, hogy hogyan találnak elegendő élelmet a következő időben.

Emberiség! Vajon tudsz-e válaszolni erre a kérdésre?

Olasztrália történelmet ír! Olvasottsági rekord született!

De hogy jó hírt is írjak: most láttam, hogy a szerdai bejegyzésemet már 133-an láttátok! Ez hihetetlen, igazi rekord a blogom történetében! Ennek nagyon örülök, köszönöm mindenkinek, aki olvas, és azoknak is, akik csak most a napokban akadtak rá húsvéti versvadászat közben a blogomra! :) 133-an, egyetlen bejegyzést! Ez tényleg hihetetlen, Olasztrália ezzel igazi születésnapi ajándékot kapott:O

Apropó Olasztrália-szülinap: gondolkodtam, hogy ez alkalomból mivel dobhatnám fel és végül a Facebookosítás mellett döntöttem. Már nem ellenzem annyira a Fb-t, mint tavaly április-május körül. Hiszen olyan dolgok vannak fent, amiket sehol máshol nem találtam meg a neten, legyen szó akár kedvenc énekeseimről, vagy Olaszországról, de főleg Ausztráliáról. Fb nélkül nem tudtam volna úgy követni az ottani eseményeket, érdekességeket, mint így az elmúlt évben és most is. Szóval az FB már egyáltalán nem zavar, ezrét is gondoltam, hogy feldobom vele Olasztráliát is! Reggel kreáltam is egy oldalt a blognak, mert olvastam, hogy csak úgy tudok social plugint berakni a blogba. A bejegyzések és az archívum között most ott a social plugin, egy valami zavar csak benne: azt írja: "find us on Facebook" - pedig én csak egy ember vagyok, szóval max azt kellene írnia: "find me- vagy find Olasztrália on Facebook". De ennek még utánanézek :)
Ja meg azt is terveztem, hogy a bejegyzések alatt lenne egy-egy lájkológomb, csak mivel ahhoz magába a blogsablonba kell beszúrni egy kódot, még nem mertem belemenni, de majd idővel az is lesz. Ja meg mondanom sem kell, hogy a screen reader nem is olvassa a sablontervezőt, így oda sem jutottam el, ahol beilleszthetném a kódot:D

És ha már a screen readernél tartunk: imádom a bloggert, mert barátságos blogokat lehet kreálni rajta, olyanokat, amiken könnyű eligazodni, a bejegyzésszerkesztője is akadálymentes, meg ki lehet tenni a kedvenc blogjaimat az enyémre, stb. De azzal még mindig nem barátkoztam meg, hogy minden blogon alapértelmezett a szóellenőrzés, aminek a hangja még mindig borzasztó zavarosan és zombisan mondja a számokat! De remélem, ez egyszer változni fog, mondjuk a Wordpressről ismert Akismettel, vagy egyszerűen akadálymentesebb szóellenőrzéssel :)

Na de most nem panaszkodom tovább, éljen a 133 látogatós szerdai bejegyzés, és a kissé úgymond modernizált Olasztrália!:D köszönöm, hogy olvassátok!

A hóba ment terv

Tudom, hogy mostanában túl sokat írok a hóról, de sajnos még mindig meghatározza a napjaimat és a közérzetemet. Ma is esett, apu is azt mondta, tíz éve nem látott ilyen nagy pelyheket. Ez a hír decemberben, sőt, karácsonykor csodálatos lett volna, na de most, március végén, húsvéthoz közeledve? Vááá, világvége-hangulat a köbön:S

Főleg, mert így a húsvéti rokonlátogatós terv sem jön össze. Azt terveztük, hogy leugrunk Kabára, ahogy tavaly húsvétkor is, és ott is töltjük a hétvégét Magdi néniéknél. De ilyen téli idővel nem merjük megkockáztatni, félünk, hogy valahol elakad a vonat és akkor így is-úgy is füstbe ment a terv.. Vagy inkább hóba.. Nem igaz, én már jó időben akartam húsvétozni Kabán, ebéd után kiülni a kertbe a jó levegőre, míg Ádi és Levi a fűben felkutatja a nyuszi ajándékát, hallgatni a madarakat, sztorizni Eniékkel, stb. De ehelyett, ha mennénk is, bent ücsörgős, inkább karácsony jellegű ünneplés lenne, már ha egyáltalán odaérnénk... Pedig már úgy beleéltem magam, egész héten reménykedtem, hogy megjön a tavasz hétvégére,ahogy mondták is, de nem úgy tűnik:S

A "tavaszkészítő tündérek" most már igazán abbahagyhatnák a sztrájkot!:D

P.S.: Hogy miért teszem ezt a bejegyzést az "Earth Hour" címkéhez? Mert a mozgalom többek között a klímaváltozásra hívja fel a figyelmet és amiben most élünk, pont az sajnos :'(

Havas-húsvéti locsolóvers - és egy üzenet az emberiségnek

Mivel még mindig tart a tél, mindenki ilyeneket mond és ír, hogy: "a húsvéti nyúl idén Mikulás-ruhát ölt és rénszarvasos szánon érkezik", gondoltam, én is bekapcsolódom a kreatívkodásba egy téliesített locsolóverssel. Persze tudom, hogy lány létemre nem pont nekem kéne ilyet kreálni, de a fiúk úgyis lusták:D úgyhogy íme:

"Antarktiszon jártam,
Pingvineket láttam,
Meg akartam fagyni,
Szabad-e locsolni?"

Bátyámat meg apukámat már rá is hangoltam, hogy nekem majd ezt mondják, ha meg szeretnének locsolni:D

De most komolyabbra fordítom a szót, mert hát azért ezt a téli húsvét dolgot nem élem meg ennyire vidáman. Persze tudom, ezzel nem vagyok egyedül. A bejegyzés következő részét már egy hete elkezdtem írni, csak annyira komoly és szónoki, hogy akkor nem is akartam feltenni. De mivel tegnapelőtt pont egy olyan hírre bukkantam, ami csak megerősítette a bejegyzésem következő részét, gondoltam, sajnos itt az idejemegosztani. Egy kicsit még a Föld Órájához is kapcsolódik, ami pedig hétvégén volt. Hát itt jön:

Emberiség, ébredj fel! Már most eltűntek az évszakok, elloptad őket, az önzéseddel, pénzhajhászatoddal, az eszetlen erdőirtásaiddal és még sorolhatnám, hogy mivel. Azt képzeled, mindenek fölött állsz, a legkultúráltabb lények összessége vagy az egész világon. De ha csakugyan olyan intelligens lennél, mint amilyennek képzeled magad, arra is rájönnél, hogy hiába halmozol fel milliárdokat, ha megölöd a bolygót, ahol élsz, te is meghalsz a nyavalyás, szennyes pénzeddel együtt!

Ezt az üzenetet különösen a hódító fehéreknek szánom, akik mindig is annyira felsőbbrendűnek képzelték magukat, hogy nemcsak a természetet irtották, de az emberiség azon értékes rétegét is, akik értették és szerették is a természetet. Fehér ember! Civilizáció címén tetted ezt, mert meg voltál róla győződve, hogy a kontinensek nem angolul beszélő bennszülöttjei vademberek, akik csak akadályoznak hódító, gonosz, önző terveid megvalósításában. Azt hitted, mindent tudsz, s hogy többet már nem is kell tanulnod, meg különben is: mit is tudnál tanulni azoktól az átkozott "vademberektől", akik "csak útban vannak" és "azt se tudják, mennyi az idő" vagy hogy mi az a pénz? Mondjak valamit? Nem igaz, hogy nem tudják az időt, jobban tudják, mint te, csak máshogy tájékozódnak benne. És sok tekintetben értelmesebb dologra is használják, pl. nem arra, hogy irtsák a Föld értékes esőerdőit, vagy hogy olajat és más szennyezőanyagokat vezessenek az óceánba, stb. Irtás helyett megbecsülik, harmóniát alkotnak a természettel, aminek a révén pl. az időt is tudják. Igen, tudják, ha hiszed, ha nem. És tudod miért? Mert birtokában vannak egyfajta különleges bölcsességnek, amit generációról generációra adtak tovább. Ennek a bölcsességnek a révén pedig természettel alkotott harmóniájuk olyan , amire te, "Civilizált Fehér Ember", sohasem voltál és már nem is leszel képes.

Persze, amikor felfedezted Amerikát és Ausztráliát, meg Ázsiában is terjeszkedtél, és az őslakosok nagy részét kiirtottad az erdőkkel együtt, valamit igencsak elfelejtettél. Mégpedig azt, hogy épp az erdők léte és az őslakosok természetes bölcsessége, természetértő harmóniája az, ami megakadályozhatta volna, hogy eltűnjenek az évszakok.

Ezért nagyon kérlek.. Még van egy kis remény. Még maradt néhány őslakos törzs, és néhány erdő is. Hát ne kövesd a eddigi évszázadok rossz példáját! Becsüld meg a meglévőt, vigyázz rá és segíts, hogy még sokáig fennmaradhassanak! Ha így teszel, sokkal nagyobb esélyt adsz bolygónk túlélésére!

Szülinapos Olasztrália:D

Ma van egy éve, hogy a neon.hu-ról áthoztam a blogspot.com-ra Olasztráliát. Pontosabban a neon.hu-ról teljesen eltűntettem, itt pedig újrakreáltam, hogy ne legyen fenn kétszer a neten két különböző helyen. És, bár nem voltam egy szorgos blogger, - most sem vagyok az - mégis sokat jelent nekem, hogy a Facebookon kívül van egy hely, ahol részletesebben megoszthatom a gondolataimat, az életem néhány eseményét és persze olasz és ausztrál felfedezéseimet. Bár úgy érzem, egy év alatt sokat változtam, a két ország iránti szenvedélyem töretlen maradt. Úgy is mondhatnám, Olaszország és Ausztrália biztos pontok az életemben. Még akkor is, ha egyelőre még mindkét országot csak Magyarországról próbálom megismerni. Azt is tudom, hogy a kettő közül természetesen Olaszország az elérhetőbb; éppen ezért van tervben államvizsga után egy jó kis római vagy firenzei utazás. De ugyanakkor továbbra is hiszek abban, hogy egyszer az ausztráliai álom is megvalósul majd. Még nem tudom, hogyan, azt sem, hogy mikor. Azt viszont biztosan tudom, hogy nem véletlenül rajongok érte ennyire. Olasztrália éppen ezért több, mint egy blog; egy életérzés, amivel e két csodálatos ország ajándékoz meg azáltal, hogy napról napra jobban és jobban megismerhetem, felfedezhetem őket Olaszországot, a kultúrájával és történelmével együtt az egyetemen - és majd persze nyáron élőben is egy utazással, - Ausztráliát pedig levelezőtársak, Facebook, blogok, könyvek, hírek révén. Ami pedig a nyelvtudást és interkulturális dolgokat illeti: mindkét országnak mérhetetlenül hálás vagyok. Olaszországnak azért, mert a világ legdallamosabb, - és egyben egyik legszebb - nyelvét beszélik ott, amit már én is ismerek és megédesíti a mindennapjaimat. Ausztráliának pedig azért, amiért a legtöbb biztos forrás angolul van róla és ezáltal közelebb visz az angol nyelvhez is. De nem az angolért vagyok Ausztráliának a leghálásabb, hanem Földünk legrégebbi nyelveiért, amik negyvenezer éves dalokon és rádióműsorokon keresztül már hozzám is eljuthattak. És bár egyelőre még csak csodálója vagyok ezeknek a nyelveknek, nagyon szeretném, ha egyszer majd én is segíthetnék a megmentésükben. Ausztrália, köszönöm neked az Álomidőt, Gurrumul Yunupingut, különösen elsőként felfedezett dalát, bloggernevem ihletőjét, a Djarimirri-t; a közép-ausztráliai Frank Yammát, aki a Pitjantjatjarát beszéli és énekli; Joe Geiát, a queenslandi Muri-törzs tagját, aki egyik vidám énekével még a szakdolgozatírás alatt is mosolyt csalt az arcomra a Yolngu Yothu Yindi egyik dalával együtt. Ausztrália, köszönöm neked ezt a sok kincset! Köszönöm, hogy Olaszországgal együtt megtanítottál felejthetetlen álmokat álmodni! Olasztrália, szeretlek!

"Tavaszi tél havat áraszt.."

Gondolom, interkontinentális olvasóim - ha vannak - tudják, hogy az ideji márc. 15-e - lehangoló módon - hóviharos volt. Igazából egész héten, sőt már előtte való héten is folyton mondták az időjárásjelntésben, hogy ilyen lesz, de én valahogy nem tudtam és nem is akartam elhinni. Gondoltam, aki ezt elhiszi, az egy pingvin, nem lesz itt semmi, csak riogatnak, ahogy már annyiszor mindenfélével. De sajnos bejött, és bár ennek köszönhetően eléggé visszajött a téli világvége-hangulatom, azért mégis hálát adok az Égieknek, hogy aznap nem kellett mennem sehová, mert az utakról végig csupa rosszat hallottam.

De ez a helyzet egyszerűen őrjítő. Ekkora hóvihar? Márciusban? Ja és ma hallottam olasz barátoktól, hogy már hozzájuk is elért..:S Borzalmas :( Sajnos ez egyre inkább annak a jele, hogy eltűntek az évszakok:S egyszerűen sírhatnékom van emiatt, ennek nem szabadna így lennie.

A rossz kedvem ellenére viszont szombaton - amikor viszont már tényleg ki kellett mozdulnom itthonról, - a "Tavaszi szél vizet áraszt" soraira útközben a következőt kreáltam (figyelem, komolyságot ne keressen benne senki!):

"Tavaszi tél havat áraszt,
rémálom, rémálom,
mindenki új földrészt választ
virágom, virágom.
Én már régen választottam,
szép álom, szép álom:
Ötödiken mindig nyár van,
virágom, virágom.

Tavaszi tél? Márciusban?
Ez nagyon nem járja,
s világvége-hangulatban
szívem azt kívánja:
Pakoljunk be bőröndökbe,
s menjünk el a nyárba,
csodálatos Déli Földre:
Ausztráliába!"

(kreáltam: 2013. márc. 16-18-án)

Na? Hogy tetszik?:D az álmodozás AZÉRT elég kreatívvá teszi az embert:D Azt is mondhatnám: őrülten kreatívvá:O

De ezen a kreáción kívül van ám itt még valami, amit tegnap fedeztem fel a zenecsatornán. Egyszerűen már az első hangjai után beleszeredtem, pedig akkor még nem is tudtam, hogy a címe az, hogy "Back Down South", vagyis vissza le délre! Persze a dél itt ha jól értem, nem Ausztráliát jelenti, de akkor sem véletlen, hgoy rátaláltam egy számra, aminek pont ez a címe és még tetszik is!:D