Jól eltűntem megint, nem is magyarázkodom már:S mindenesetre a lényeg, hogy hatalmas és életveszélyes küzdelem után végre-valahára mégis túléltem ezt az átkozott kényszerfélévet az egyetemen. Szóval ha most már tényleg minden és mindenki úgy akarja, és nemcsak én, akkor jún. 20-án végre mehetek államvizsgázni. Előtte még 12-én is lesz egy vizsgám, de úgy érzem, az könnyű lesz. És hogy miért nevezem ezt a félévet kényszerfélévnek, arra megvan az okom, de most nem részletezném, mert csak fárasztanék vele mindenkit. Ugyanis olyan zűrös volt megint az egész, hogy újra megbántam, hogy egyetemista lettem. De azért az államvizsgába továbbra is beleadok mindent, mert az olasz mindentől függetlenül továbbra is a szerelmem, (sőt, még az is lehet, hogy még annál is több, erről majd még írok)így tényleg méltóképpen szeretném teljesíteni a legutolsó vizsgát. És úgy is fogom, hiszek benne!
Na most csak ennyi. Bármennyire is szerettem blogolni egy időben, mostanában egyszerűen nincs ihlet. Lehet, hogy ez a visszajelzések hiánya miatt is van :( pedig van pár olasz és ausztrál dolog is, amit meg lehetne osztani és egyébként is van egy olyan tervem, hogy inkább érdekességeket, felfedezéseket, esetleg levelezős élményeket osztok meg a blogban, mint a mindennapjaimat. Bár ilyenek eddig is voltak, csak most mégtöbb lenne :) na majd meglátjuk!
Most mindenesetre megyek államvizsga-tételezni :) hisz ezt már úgy vártam! Szép hetet mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése