Amikor 2009-ben önszorgalomból eljutottam olaszból a középfokú nyelvvizsgáig és megcsináltam, még a bátyám segített eligazodni a nyelvvizsga központi honlapján. Amikor megérkezett a vizsgám eredménye, és meglátta, hogy 80%-ra teljesítettem, így kiáltott: "Anett, sikerült! Olasz lettél!"
És már kattintott is a Fratelli d'Italiára, az olasz himnuszra, hogy lejátssza a sikeremért, nekem pedig kicsordultak a könnyeim az örömtől, fantasztikus érzés volt 19 évesen "olasznak lenni" egy sikeres nyelvvizsga révén.
Most, 24 évesen már el tudtam igazodni a központi honlapon. És mivel a felsőfokú angolra készülve végig a fordítói jövőm és Ausztrália lebegett a szemem előtt, egy sikeres vizsgaeredményt látva most így akartam kiáltani az ausztrál himnusz vagy az "I Am Australian" kíséretében: "Anyu, Brigi! Sikerült! Ausztrál lettem!"
Ez a terv azonban füstbe ment. Tegnap a központi honlapra belépve ugyanis a következő, rideg táblázat fogadott:
"Teljes vizsga
Hallás utáni értés: 45% 43% Sikertelen vizsgarész
Szóbeli kommunikáció: 40%
Olvasott szöveg megértése: 55% 60% Sikeres vizsgarész
Írásbeli kommunikáció: 64%
Az írásbeli vizsgarész sikeres."
Amikor tegnap ezt megláttam, összeugrott a gyomrom, émelyegni, szédülni kezdtem és percekig meg sem tudtam szólalni. Úgy éreztem, mintha valaki meghalt volna.
És valószínű ez tényleg így is volt. Ez a "valaki" a bennem élő ausztrál, aki, bár már nagyon meg akart születni, az utolsó pillanatban mégis belehalt a rideg számok szigorúságába.
Na jó, talán csak félig, hiszen az olvasás és írás megvan, de akkor is, hol marad a másik kettő? És vajon egy fél vizsga mennyit ér a felvételin? Egyáltalán lesz-e róla papírom úgy is, hogy teljesre jelentkeztem?
Össze vagyok törve. A bánatomat tegnap éjfélkor versbe is öntöttem, nemsokára megosztom itt is, még ha Olasztráliát nem lamentblognak terveztem. Dehát ember tervez, élet végez, de úgy, hogy sokszor hiába adsz a terveidbe mindent, még az sem elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése