Egy gyönyörű, Yolngu nyelven énekelt dalt hoztam nektek, ami a természethez, tengerhez való kötődésről szól. Egy őslakos érzéseiről, akinek el kellett szakadnia a tengertől, ezért honvágya van. 2013-ban hallottam először és azóta minden nyáron sokat hallgatom, főleg így NAIDOC környékén. Nekem fehér emberként is végtelenül hiányzik a tenger, ezért teljesen együttérzek. A Youtube-on nem találtam, ezért azt a felvételt tettem fel egy megosztóra, amit a rádióból vettem fel mp3-ban.
itt meghallgathatjátok
És itt a fordítása:
"Hat éve már a városban élek
de minden éjjel a tengerről álmodom.
Azt mondják, ahol rátalálsz, ott az otthonod,
vajon ez a hely az lehet-e valaha?
Mi, sósvízi népek
ezelőtt mindig a tengernél éltünk
de most Alice Springs nyugati részével kell beérnünk
itt a feleségem és családom is.
Esténként száraz szél fúj
a hegyekből
a síkságon át
behunyom a szemem
és elképzelem,
hogy újra egy csónakban vagyok
a tengeren
teknősre vadászom
és újra közel vagyok
otthonomhoz, ami vár reám."
P.s.: mielőtt még teljesen elzsibbadna az arcom a vigyorgásban, hogy lám-lám, tanulás nélkül is milyen jól le tudtam fordítani egy ősausztrál dalt, elárulom, hogy létezik
angol szövege is
úgyhogy egy kicsit csaltam:D vétkemet enyhítendő, ide teszem a Warumpi Bandtől is angolul, majd Christine Anu feldolgozásábann is, akitől viszont csak most ismertem meg.
Mindegyik tetszik, de a legjobb akkor is a fentebbi Yolngu verzió! És szerintetek?
További szép NAIDOC-ot! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése