Nyelvviszga-sokk - avagy az "ausztrál", aki meghalt, mielőtt megszülethetett volna

Amikor 2009-ben önszorgalomból eljutottam olaszból a középfokú nyelvvizsgáig és megcsináltam, még a bátyám segített eligazodni a nyelvvizsga központi honlapján. Amikor megérkezett a vizsgám eredménye, és meglátta, hogy 80%-ra teljesítettem, így kiáltott: "Anett, sikerült! Olasz lettél!"
És már kattintott is a Fratelli d'Italiára, az olasz himnuszra, hogy lejátssza a sikeremért, nekem pedig kicsordultak a könnyeim az örömtől, fantasztikus érzés volt 19 évesen "olasznak lenni" egy sikeres nyelvvizsga révén.

Most, 24 évesen már el tudtam igazodni a központi honlapon. És mivel a felsőfokú angolra készülve végig a fordítói jövőm és Ausztrália lebegett a szemem előtt, egy sikeres vizsgaeredményt látva most így akartam kiáltani az ausztrál himnusz vagy az "I Am Australian" kíséretében: "Anyu, Brigi! Sikerült! Ausztrál lettem!"

Ez a terv azonban füstbe ment. Tegnap a központi honlapra belépve ugyanis a következő, rideg táblázat fogadott:

"Teljes vizsga


Hallás utáni értés: 45% 43% Sikertelen vizsgarész
Szóbeli kommunikáció: 40%

Olvasott szöveg megértése: 55% 60% Sikeres vizsgarész
Írásbeli kommunikáció: 64%

Az írásbeli vizsgarész sikeres."

Amikor tegnap ezt megláttam, összeugrott a gyomrom, émelyegni, szédülni kezdtem és percekig meg sem tudtam szólalni. Úgy éreztem, mintha valaki meghalt volna.

És valószínű ez tényleg így is volt. Ez a "valaki" a bennem élő ausztrál, aki, bár már nagyon meg akart születni, az utolsó pillanatban mégis belehalt a rideg számok szigorúságába.

Na jó, talán csak félig, hiszen az olvasás és írás megvan, de akkor is, hol marad a másik kettő? És vajon egy fél vizsga mennyit ér a felvételin? Egyáltalán lesz-e róla papírom úgy is, hogy teljesre jelentkeztem?

Össze vagyok törve. A bánatomat tegnap éjfélkor versbe is öntöttem, nemsokára megosztom itt is, még ha Olasztráliát nem lamentblognak terveztem. Dehát ember tervez, élet végez, de úgy, hogy sokszor hiába adsz a terveidbe mindent, még az sem elég.

Vajon mennyire lehet hinni az internetes nyereményjátékokban?

Mostanában is sok ilyen ajánlatot kapok mailben, de ez az alábbi bejegyzés még 2011-ben született. Akkor láttam életemben először ilyen nyereményjátékot, így nagyon rácsodálkoztam mindenre, amit róla olvastam. Ma már persze csak nevetek rajta, de amiért most felteszem ide a blogra, az az, hogy kíváncsi vagyok arra, van-e valakinek az olvasóim közül tapasztalata ilyen nyereményjátékban? Esetleg nyertetek-e már benne utazást? Tényleg nagyon kíváncsi vagyok, mert túl hihetetlennek hangzik. írjatok kérlek, ha van valami, amit megosztanátok!
______
2011 júniusi bejegyzés:
Az egész bolondság úgy kezdődött, hogy hétfő este kaptam egy üzit Iwiwen a hírfolyamomba. Ahogy felmentem és válaszoltam rá, láttam egy megosztást, amitől a szívem hangosan kalapálni kezdettXD

"Megvalósítjuk álmaidat! - Nyerj utazást oda, ahová szeretnél! - www.alomutazas.aegondirekt.hu"
　
Na, gondoltam, a barátnőm, aki ezt megosztotta, már megint elemében vanXD de aztán, ahogy átböngésztem a hírfolyamot, visszanéztem rá, mert a hírfolyam elején volt.
　
Basszus, dehát ez olyan jól hangzik, h muszáj megnéznem! Ez talán egy lehetőség lehet Ausztráliára! - gondoltam én, aki nem is hiszek igazán az ilyesmiben.

Észre sem vettem, és már meg is nyitottam. Az előbb idézet sor alatt ezt olvastam: "Te mondod meg hova. - Te mondod meg kivel. - Ha megnyered, elviszünk oda!"

Még mindig nem bírtam elhinni, h ilyen létezik... Ez ahhoz túl jól hangzik, hogy igaz legyen, lehet, h Ausztrália nincs is az ajánlatok között! Volt egy regisztrációs mező, ahová be lehetett írni az úticélt. Hát, egyből nem mertem beírni, úgyhogy ajánlatokat kértem a mező alatti linkkel. Az első ajánlat Kína volt:D a második Kanada ;) a harmadik a Bahamák, a negyedik Kambodzsa.El sem hittem, amikor az ötödik kattintásra megjelent Ausztrália! Gondoltam, ez is egy jel, nem véletlenl jelent meg csak ötödjére, hisz az ötödik kontinens!:D

Na, bármennyire is nem hiszek benne, azért talán egy próbát mégiscsak megér, nem? De még mielőtt tényleg élesben regisztráltam volna, elolvastam a játékszabályt, amiből megtudtam, hogy akkor az igazi, ha regisztráció után minél több embert meghívsz, mert így növeled a nyerési esélyeidet és az utazással együtt nyerhető költőpénzedet is. Amikor regisztrálsz, kapsz egy kódot, aminek a révén automatikusan bekerülsz a sorsolásba... Tényleg és az mikor lesz? Háát, ez picit lelombozott, mert hétfőn volt 13-a és a sorsolást 15-re, szerdára írták ki, így már nem nagyon volt időm barátokat hívni (annál is inkább, mert kedden "szuperáltam" (superare un esame olaszul: sikeresen teljesíteni egy vizsgát) vizsgát az egyetemen és mivel előtte alig aludtam, alaposan le is fáradtam:D)

Miután a szabályokat elolvastam, megnéztem a tavalyi nyertes élménybeszámolóját Egyiptomról. Ez megint csak meggyőzött, hogy nem számít, mennyi időm van a sorsolásig, akkor is regisztrálnom kell! Főleg, ha nem kér olyan adatokat (pl. bankszámlaszám, ilyesmi), amiket nem nagyon akarok-merek megadni.. Na, nem is kért ilyesmit: teljes nevet, mailcímet, irányítószámot és telszámot kért csak. A telszámnál azért elbizonytalanodtam egy kicsit, h írjam-e be, de aztán egy "Ausztráliáért mindent"-gondolattal végül beírtam. Tett fel egy olyan kérdést is, h mikor szeretnék elutazni, de csak a június:D jólius és augusztus volt megadva, amin azért gondolkodtam el, mert a nyári Ausztráliát szeretném megismerni először:D De a december-február nem volt a lehetőségek között:O Na, végül a júliust választottam, elvégre a tél sem olyan hideg a Kontinensen, mint itt nálunk - kivéve talán a Sydney környékén lévő Kék-hegységet, de első körben Queensland úgyis jobban vonz az esőerdők miatt:D tényleg nagyon beleéltem magam, sokkal jobban, mint gondoltam, ezért folytattam a regi körül ilyen gyakorlatias eszmefuttatást...

Na, rámentem a küldés gombra; rögtön meg is kaptam a kódot és egy linket a mailcímemre. A mailben biztattak, h minél több barátomnak küldjem el a linket, hogy ők is regizzenek. Írták még, hogyha vmelyik meghívott barátomat sorsolják ki, akkor mindkettőnk álmát teljesítik:O Nem semmi!

Bár végül 15-én nem engem sorsoltak ki (betudtam annak is többek között, h tényleg nagyon az uccsó percekben regisztráltam), jövőre már figyelni fogom ezt a honlapot és időben jelentkezem. Bármilyen hülyeségnek is hangzik, próba-cseresznye!:D Mondom ezt én, aki eddig semmi ilyesmiben nem hittem:D
_________
És most, 2014. májusában sem hiszek benne igazán, ezért is kérlek benneteket, írjátok meg kommentben, ha pozitív tapasztalatotok van erről!

Végzetes rendszerfrissítések 2. rész - A néma képernyőolvasó története

Figyelem! Ennek a bejegyzésnek az olvasása is csak képernyőolvasót használók felügyelete mellett ajánlott látók számára:D

Szóval ott hagytam abba, hogy nekiálltam a Jaws14 telepítésének. Márazgyanús volt, hogy iszonyú lassan települt, pedig hát alapból nem annyira lassú a gépem. De az első sokk mégis akkor ért, amikor már a sajá telepítőjében sem találtam meg tabbal a "tovább"-gombot, hanem Jaws-kurzort kellett behívni hozzá. Emberek, ez mégis mennyire reális? Mert én nem vagyok egy informatikai zseni, de tudom, hogy Jaws-kurzort tipikusan olyan programoknál használunk, amik annyira grafikusak, hogy leginkább egérrel lehet velük kommunikálni. Mármost a Jaws-ról nem feltételezném, hogy grafikus lenne, lévén, hogy képernyőolvasó, szóval a Jaws-kurzorozást baromira indokolatlannak érzem. Arról nem is beszélve, hogy később láttam, hogy még a sját menüje is olyan, mintha vmi látóknak készült progi lenne. Nem találtam meg benne semmit, azt mondta, jobbra-balra nyilakkal lépkedhetek a menüelemeken, de csak a beállítások és a súgó jött be, a beállításokba meg be sm tudtam lépni sehogy sem. Érthetetlen...

Oké, telepítés kész, restart után jöhet is a várva várt tesztelés. Egyelőre demo verzióban, a többit majd meglátjuk. Hitelesítéskérő párbeszédpanel bezár, IE11 kinyit, hajrá!

Na, ekkor jött a második, mindent eldöntő sokk. Nem tudom, ismeritek-e azt a szitut, amikor nyilakkal lépkednétek az elemeken, de a Jaws nem mozdul. Aztán egyszercsak megszólal, de akkor mindent egyszerre akar olvasni, próbálja behozni a lemaradását vagy megelőzni saját magát. Ilyenkor mindent végig kell hallgatni, azt is amit nem akarsz, mert tovább lépni nem lehet. Ez főleg Win7-ben szokott előfordulni olyankor, amikor sokáig nem nyúlsz a géphez és a Jaws a képernyőkímélővel viaskodva próbálja meg összeszedni magát több-kevesebb - de általában inkább kevesebb - sikerrel. A 14-es Jaws nemcsak az Internet Explorert olvasta így, hanem az egész rendszert, végig, pedig be sem jött a képernyőkímélő, semmilyen zavaró hatás nem volt. Nem tudtam, mit kezdjek vel, mert míg a 11-es Jawsnál áltban a képernyőkímélő okozza ezt, addig Jaws14-nél.. hát annál fogalmam sincs mi, leginkább azt tudnám mondani, hogy alapból ilyen. Míg a 11-es Jawsnál ezt a problémát a program újraindítása megoldja, addig a 14-esnél... hát annál semmi sem..

De anynira semmi sem, hogy amikor megpróbáltam kilépni belőle és behívni újra a 11-est (nem biliárddákóval, hanem azzal a billentyűparanccsal, amit hozzárendeltem és ami mindig működni szokott), meg sem nyikant. Gondoltam, biztosan megsértődött, amiért le akartam cserélni és majd az egész rendszer újraindítása megoldja a kérdést. De hogy addig is valahgoy navigálni tudjak, ausztrál segítséget hívtam NVDA formájában. NVDA-val bementem a 14-es Jaws menüjébe, fogtam, és rámentem, hogy eltávolítás. Kérdezte, hogy csak a Jaws-t szedje le vagy a közös beállításokat is. Mivel a 11-est még használni akartam, azt választottam, hogy csak a 14-es Jaws-t, a közös beállítások maradjanak.

Oké, Jaws14 leszedve, ennyi volt a karrierje az én gépemen. Fényesebb jövőt szántam neki, mert amerikai és ausztrál levelezőtársaktól is sok jót hallottam róla. Hát most vagy az én gépem kevés hozzá, vagy a magyar verzióval van valami, fogalmam sincs.

Mindenesetre, amióta telepítettem majd leszedtem, már nemcsak az a gondom, hogy hogyan használjam az Internet Explorer11-et, hanem azóta az egész gépem sem a régi, többszöri újraindítás után sem.

Hát nem fogjátok kitalálni, mi történt: a 11-es Profivoxa továbbra is sztrájkol! RealSpeak megy, még talán az Eloquence is, azt nem néztem, de a Profivoxot hiába kapcsolom be, hiába teszem alapértelmezetté, nem tudom szóra bírni. A 14-es érkezésekor némasági fogadalmat tett, amit még a 14-es távozása sem tört meg. Olyannyira, hogy még a menüjét is NVDA-nak kell olvasnia. Ez a bjegyzés is NVDA-val íródik. Hát basszus, erről aztán tényleg nem volt szó! Hát mégis magával vitte volna a 14-es a 11-es Profivoxot is? Bár akkor jelezné, hogy nem található vagy ilyesmi, dehát em jelez semmi ilyesmit!

Ja! És a hab a tortán, hogy miközben ezt a panaszáradatot írom, kiderítettem, hogyan tudom visszahozni a 8-as Internet Explorert! Ha ezt előbb kiderítem, most nem tartanék itt, nem tettem volna tönkre a a Jawst.

Ha a 11-es Profivoxot újra szóra lehetne bírni, újra a régi lenne minden, hisz már megvan újra a nyolcas IE is. De így most nem tudom, mit csináljak. Ezek után újratelepíteni egyrészt nem is merem a Jaws11-et, másréstz nem is akarom, mert akkor egy csomó konfig- és szótárkezelő beállítást a nulláról kéne kezdenem.

Ha valaki tudja, hogyan lehet szórabírni egy háttérben ugyan futó, de néma Profivoxot, légyszi mindenképp írjon!

Végzetes rendszerfrissítések 1.rész - derült égből IE11

Figyelem! Most következő bejegyzéseim képernyőolvasót nem használó olvasóimnak egyáltalán nem-, vagy csak képernyőolvasót használó ismerős felügyelete mellett ajánlottak!

Ezt azért célszerű kiírnom már az elején, mert lehetnek bennük olyan kifejezések, amiket csak mi, képernyőolvasót használók értünk.

Szóval a napokban történt, hogy szólt nekem kedves Win7 pajtás, hogy nagyon szeretne már frissülni egyet. Én meg, barátságos és megértő felhasználó lévén, megadtam neki ezt a lehetőséget. A Windows Update szerint 9 fontos frissítés és kettő választható volt elérhető. Meg se néztem, mi akar települni, gondoltam, rossz nem lehet, csak rányomtam, hogy hadd menjen.

Aztán, amikor a telepítés után újraindult a rendszer, feltűnt, hogy az Internet Explorer gyorsabb, mint volt. Eredetileg nyolcast használtam, mert Jaws11 azt olvassa a legjobban. Igen ám, csakhogy a frissítés után már nem is nyolcas volt, hanem 11-es, amitől dobtam egy hátast, hisz annak idején már írtam róla, hogy a kilencessel sem jöttem ki jól. Már eleve azt sem értettem, hogyha Win8-hoz tervezték az Ie11-et, hogy kerül az én Win7-emre? Főleg úgy, hogy amikor Ie9-után visszaállítottam a nyolcat, a lelkére kötöttem, hogy bármi is történjék, sohase frissüljön az engedélyem nélkül! Erre most mégsem tudott ellenállni a kísértésnek... oké, aláírom, megnézhettem volna, hogy mi akar tleepülni a Windows Update-ben, de tényleg arra gondoltam, hogy onnan nem szoktak rossz dolgok jönni, az meg talán csak nem baj, ha biztonsági frissítéseket kap a rendszer, nemde?

A gond csak az, hogy annyira a fontos frissítés kategóriában volt ez a 11-es IE, hogy a nyolcast most már vissza se lehet állítani. A 11-es Jaws meg... hát jó, nem annyira reménytelen vele, de idegesítő, hogy a legakadálymentesebb lapok is áttekinthetetlenek, mert oda is üres sorokat szúr be, ahol nincsenek és így egy év mindig, mire megtalálok valamit még azokon a honlapokon is, amiket egyékbént jól ismerek. A másik meg, hogy az űrlapoknál sem a gombok nem látszanak, sem a jelölőnégyzetek. így ha valamit küldeni akarok, vagy pl. Fb-n megosztani vmit, a mezőben még meg tudom írni, de aztán NVDA-t kell behívnom, hogy segítsen ellküldeni. Most jogosan kérdezhetnétek, hogyha NVDA segít, miért nem használom már csak azt a Jaws helyett? Egyrészt, mert bevallom, nem tudtam megszokni egyik hangját sem, másrészt az is zavar, hogy a linkeket nem egymás alá, hanem egymás mellé teszi, így ez is áttekinthetetlen nekem. Bár ha a hangjaival kibékülnék, ezt a linkes dolgot talán be lehetne állítani.. De akkor is, az IE akkor is lassú NVDA-val, pontosabban NVDA az IE-vel; persze ez meg asszem azért van, mert eredetileg Mozillára van tervezve. Ez szép dolog, de a Mozilla viszont még mindig nincs úgy tervezve, hogyne fagyjon folyton. Eddig bármilyen oprendszerben, bármilyen képernyőolvasóval, bármilyen verzióban teszteltem, a Mozilla folyton fagyott! Szóval akárhogy is, minden út a jó öreg Jaws-hoz vezet.

Csakhogy most ez a hülye IE11 még a jó öreg Jaws útját is elvágta.

Amikor utánakérdeztem, azt javasolták, frissítsem a Jaws11-et is 14-re, azzal már Ie11 is jól fut. Hát megtettem, de persze ez a frissítés is további gondokat okozott. A két frissítés tehát rémálommá változtatta az eddig nagyon jól működő Win7-emet, úgyhogy most fogalmam sincs, hogyan tovább. A Jaws14-es kaland részleteiről egy következő bejegyzésben írok.

Ezt a bejegyzést addig is egy naaagy, költői kérdéssel zárom: vajon ebben az okoskodó 21. sz-i világban mikor érjük már meg, hogy a felhasználó döntheti el, hogy fontos-e egy frissítés vagy sem? Ugyanis számomra csak akkor fontos, ha olyasmik vannak benne, amik megkönnyítik a program használatát. De amint egy eddig jól működő program csak azért frissül, hogy frissüljön, használni meg utána már nem tudom, annak semmi értelme!

Gyógyító Életbölcsességek

Ismét gyönyörű gondolatokat hoztam, amikkel teljes mértékben képes vagyok azonosulni. Óriási Ahhaaa!-élményem volt, amikor először olvastam őket:

Optimizmus: aki optimistán szemléli a világot, az minden helyzetben lehetőséget és esélyt lát, akkor is, ha nehéz időszakon megy keresztül.

Nem hasonlítják folyton másokhoz magukat: lassan ölő méreg, ha állandóan a munkatársunkhoz, szomszédunkhoz, barátainkhoz, gyerekkori ismerősünkhöz hasonlítjuk
magunkat. Helyette inkább saját magunkat igyekezzünk meghaladni, magunkból a legtöbbet kihozni.

Jócselekedet: egy számunkra teljesen ismeretlen emberen segíteni nagy boldogsággal jár, ami kiapadhatatlan boldogságforrás.

Ápolják emberi kapcsolataikat: a legboldogabbak azok az emberek, akiknek mély családi, baráti kapcsolataik vannak, és őszintén ki tudják fejezni a másik
iránti érzéseiket.

A megbocsátás művészete: ne tápláljunk haragot azok iránt, akik megbántottak, sem olyan körülmények miatt, amelyek miatt hátrányos helyzetbe kerültünk,
hisz az egyenértékű a lelki fájdalommal, azaz a boldogtalansággal. Szenvedés helyett ezért bocsássunk meg, másoknak és önmagunknak is. A szenvedés legtöbbször
a megbocsátás hiányából fakad.

A jelenben való élés: ha igyekszünk a jelenre koncentrálni, akkor úgy tűnhet, megállítottuk az időt. Nem gondolunk arra, ami elmúlt, nem foglalkozunk azzal,
ami meg sem történt, egyszerűen szívvel-lélekkel az életünket éljük.

A fizikai test ápolása: ha tetszik, ha nem, a születésünkkor kapott testben vagyunk kénytelen élni, ezért szeretni, ápolni kell azt. Mérjük fel reálisan
testi adottságainkat, és azokból kiindulva próbáljunk meg változtatni, amennyiben kevésbé vagyunk elégedettek velük. Viseljük gondját testünknek, óvjuk,
ápoljuk, étkezzünk egészségesen, sportoljunk, örvendjünk, hogy benne élhetünk, hisz születésünktől fogva a halálunkig elkísér.

Kitartanak az álmaik mellett: az életben valóságos csodák történhetnek, ha az álmainkat követjük, és tűzön-vízen át kitartunk azok megvalósítása mellett.
Ne hagyjuk, hogy a kezdeti nehézségek eltántorítsanak.

Spiritualitás: ha behatóan foglalkozunk a spiritualitással, akkor rájövünk, hogy az Univerzum parányi részeként, szerepünkkel, az élettapasztalatainkkal
egy isteni szimfónia részei vagyunk, és az a feladatunk, hogy minél harmonikusabban illeszkedni tudjunk ehhez a kórushoz.

Mosoly és ölelés: a boldog emberek gyakran mosolyognak, számos alkalommal megölelik azt, akivel találkoznak, szeretet adnak, és teljes lényükkel érdeklődnek
mások iránt. A dalolászás, éneklés sem áll messze tőlük, hisz ezzel a boldogságuknak adnak hangot.

Az élet apró örömeinek élvezete: a nagy örömök mellett figyeljünk oda a mindennapi, apró, banálisnak tűnő örömökre is, hisz ezek értékelése nélkül nem
érezhetjük azt, hogy valóban élünk.

"Létünk értelme a szeretet"

Legalábbis én valahogy így fordítanám az alábbi Switchfoot-dal címét. Erről a dalról azt kell tudni, hogy kb. egy hónapja fenn van a kedvenc ausztrál keresztény toplistámon, ami szombatonként hallható a 16.5 RhemaFM-en, és nem tudok betelni vele. Nem tudom, hogy ők is ausztrálok-e, de az biztos, hogy ennek a dalnak a hangzásában is van valami, ami nagyon megragadott. És.. hát. ha jobban érteném a szövegét, azt mondanám, abban is. Viszont.. hát, a szavakat úgy elnyelik, ahogy csak lehet:D De amennyire értem, és ami a címéből is kiderül: a szeretet csodálatos erejéről szólhat. Arról, hogy a szeretet az, amiért érdemes küzdeni, a szeretet az, ami értékessé teszi az életünket. Mégpedig Krisztus szeretete, amit nyitott szívvel, félelem nélkül fogadjunk el és adjunk tovább. Ömm.. hát nekem valami ilyesmi jön át a dal szövegéből, nagyvonalakban. Szóval igen, nemcsak a hangzása ragadhat meg, hanem a szövege is, még ha el is nyelik a szavakat :) És akkor most íme maga a dal:

Felsőfokú vizsga előtt felsőfokú vizsgadrukk

Már azt hittem, túl vagyok ezen, de ma végérvényesen rá kellett jönnöm, hogy korántsem.. Igazából Marissának is már három napja nem írtam, mert minél közelebb a felsőfokú angol nyelvvizsgám (ápr. 11-12), annál jobban frusztrál, ha angolul kell írnom vagy beszélnem. Most valahogy nem tölt el az a happy érzés, ami 2009-ben az olasz előtt,hogy igeeen, mindent megtettem az elmúlt évben a sikerért, most már csak vizsgázni kell. Most a vizsgára gondolva borzongás jár át és minél többet gondolok a vizsgára és minél közelebb van, annál jobban úgy érzem, hogy pocsékba ment ez az egy évem és nem tudok semmit. Na jó, ez az érzés igazából csak vasárnap óta van bennem. Még a múlt héten teljesen jól voltam , annyira, hogy segítettem Marissának a Twilight-fanfic kreálásban. Rengeteget írtam és gondolkodtam angolul, és sok örömet szerzett, hogy van egy aranyos californiai levelezőtársam, akivel úgy oszthatom meg a gondolataimat, hogy közben az angolt is gyakorlom.

De aztán vasárnap, amikor realizáltam, hogy márciusból már csak egy nap van és aztán jön a nyelvvizsgát hozó április, teljesen összetörtem. Pedig hát nem ért meglepeetésként,hogy március után április jön, nyilván tudni lehetett azt már előre. De valahogy amióta tényleg itt van ez a hónap, annyira frusztrál minden, ami az angollal kapcsolatos, hogy még azt is elfelejtem, ami eddig jól ment!

És erre a mai két mikrofonos beszélgetés tette fel a koronát. Egy amerikai és egy brit sráccal is beszéltem, de borzalmas voltam: az első pár percben nem is értettem őket és amikor végre válaszoltam a kérdéseikre, pontosan úgy kerestem a szavakat, mint a 2012-es nemzetközi táborban Németországban! Vááá, borzalom, borzalom, borzalom! Hát normális ez egy felsőfokú nyelvvizsgára készülő embertől? Nem, nem és mindörökké nem!

Annyit készültem, annyira biztos voltam benne, hogy menni fog, még akkor is, ha egyedül dolgoztam érte. De most teljesen világvége hangulatom van, pedig a múlt héten még a mozgástréneremnek is azzal dicsekedtem, hogy angolul jegyeztem meg az útvonalat. Ami igaz is volt, mert csak felébredtem reggel és ahogy gondolkoztam az útvonalon, hirtelen angolul jött és úgy éreztem, könnyebb úgy memorizálni, mint magyarul. Tudom, bolond vagyok, de akkor is! És akkor most mi ez a sokkos állapot az angol miatt? Remélem, csak vizsgadrukk és ha holnap újra mikrofonozom a srácokkal, akkor már oké lesz minden...

Bármi is történjen, a következő napokban annyit fogok anyanyelviekkel skypeolni, amennyit csak lehet. És nemsokára Marissának is írok újra, csak nehéz neki is bevallani, hogy akkora vizsgadrukk tört rám, hogy vasárnap óta nem volt kedvem írni:S Vááá, megőrülök, mentsetek meg!