Néhány kedvenc párbeszédem vígjátékokból és még egy ausztrál dal

Három, számomra legviccesebb párbeszéd a Papák a partvonalon c. filmből, amit tegnap láttam:

Amerikai focista kisrác az olasz kisráccal:
Amerikai: Te, hogy van olaszul, hogy pizza?
Olasz: - Pizza.
Amerikai: - És az, hogy spagetti?
Olasz: - Spagetti. (persze olaszul a g előtt van egy néma h írásban, de ez most nem érdekes [a szerk.])
- Amerikai: - Akkor ez egy tök könnyű nyelv!:D

Másik: Az edző pasi egy csajnak:
- Hová valósi?
Csaj: - Ausztrál vagyok.
- Pasi: nahát, milyen jó a kiejtése!
Én meg elképzelem, amint rácsodálkozik, h "jééé, még Ausztráliában is beszélnek angolul? Pedig az tök messze van!":D

Harmadik: kávés párbeszéd:
- Milyen finom az ír krémkávé illata! Mi van benne?
- Hát krém, meg ilyen ír dolgok.
Wow!XD

Egyik 2011-ben látott filmben meg:

- "Haver, kapd össze magad, mert már Ausztráliával is beszéltem!"
- "Mármint Ausztriával, ugye?"
- "Hát jó, akkor azzal, na!"

XD hát azért még mindig van különbség köztük. Ja meg az egyik film elején volt:

Pasi egy csajnak: "nagyon tetszik a kiejtése. Talán new jersey-i?"
Csaj: "nem, ausztriai vagyok."
Pasi: "Ah Ausztria! A kenguruk földje!"
És a csaj még csak meg sem cáfolta! Vajon ő hány kengurut látott pl. Bécsben?:O vagy Linzben, Grazban vagy akármelyik osztrák városban?XD
A nevük tényleg nagyon hasonlít, de csak annyi a közös bennük, hogy ugyanolyan messze vannak egymástól :)

jó, mondjuk bevallom, a németországi táborokban én is gyakran mondtam az osztrákokra, h Australian, de én nem azért, mert keverem, hanem, mert egyébként is sokkal többet mondom azt, h Australian, mint h Austrian.

Na és ha már ennyit ausztrálozok megint (amiről egyébként tudom, hogy tőlem nagyon szokatlan dolog:D), itt egy szintén idén nyári NAIDOC Weekes felfedezés, amit július óta mindennap x-szer meghallgatok, de nem tudom abbahagyni:D Míg a többségnél Jess Glynne, Coldplay és a többiek az ideji nyár slágerei, addig nálam ezek a NAIDOC révén megismert ausztrálok, akikből még van egy pár. Szép sorjában be is mutatom a dalaikat itt, úgyhogy most ő jön!

Vissza a régi Olasztráliát! (most már ígéretek nélkül)

A helyzet az, hogy tegnap eszembe jutottak a régi, 2011-es blogbejegyzéseim, amiket még a Neon.hu--ra írtam. Egy részüket ide is feltettem, a "2011-ben történt" címke alatt meg is találjátok. Annyira elkapott a nosztalgia tegnap, hogy szinte az egész 2011-es évet végigolvastam. És rájöttem, mi hiányzik a mostani, 2014-es ill. 15-ös Olasztráliából (a sok bejegyzésen kívül, mert tényleg alig van sajnos:S). Nos, röviden és tömören: az élet.

2011-ben még bátran mertem írni csapongva is erről-arról, de épp az a csapongás tette olvasmányossá és élettel telivé Olasztráliát. Volt ott egyetemi kalandozás, minden, ami olasz, Föld körüli levelezés, és persze Ausztrália, de nem úgy, mint most: azaz nem dokumentumfilm-szerűen, hanem fiatalos, szinte gyermeki rácsodálkozással a dolgokra. És épp ez a fiatalos lelkesedés, rácsodálkozás tette olvasmányossá és szárnyalóvá a régi Olasztrália bejegyzéseit. Pedig tavaly még épp azért akartam elszakadni ettől a rácsodálkozós stílustól, mert úgy éreztem, itt az ideje felnőni és ehhez komolyabb hangot akartam választani, a mindennapi életemet pedig már nem tartottam olyan fontosnak megosztani. Csak ismeretterjeszteni akartam, ausztrál cikkek felhasználásával. Tizennéhány ilyen (ritkán megjelent) ismeretterjesztős bejegyzés után viszont már egyre inkább azt érzem, hogy hiába írok Ausztráliáról, nem érzem otthon magam. Nem a témában, hanem.. egyszerűen saját magamnak hiányzom a saját bejegyzéseimből! Egoistán hangzik, de így érzem. Azt hittem, 25 évesen kinőttem a rácsodálkozós, ezer kérdéses korszakot, pedig nem. Az ott van bennem, még mindig, akármilyen gyerekesnek is tartottam és akármennyire is próbáltam elrejteni a komolyabb cikkek fordítása mögé. Ezen kívül még van valami, ami elválasztott a blogomtól: a bejegyzések szigorú címkézése. Persze ezt a gátat is én szabtam a komolyság és az áttekinthetőség jegyében. És épp az áttekinthetőség miatt gondoltam úgy, hogy abban a bejegyzésben, amiről már Ausztráliáról írok, nem írhatok az egyetemről, hisz (még) nem ott járok egyetemre, így ha egy bejegyzésre mégis rárakom mindkét címkét, mert mégis írtam benne mindkettőről, akkor épp az áttekinthetőség vész el, ami miatt a címkéket kreáltam. Ezért mától lesz egy címke, amibe minden belefér, ha épp olyan napom van, hogy mindenről vegyesen írok. Ez a címke a "Naplóm" nevet kapja majd és sok olyan bejegyzésen rajta lesz, amiben benne van a saját hangom, felfedezéseim, és mindenféle, ami épp eszembe jut. De a többi címkét sem tűntetem el persze (a tervek szerint, aztán majd meglátjuk), de a lényeg, hogy teret akarok hagyni a régi szárnyalásomnak.

Nnna, és most, hogy ezt a vágyamat így megosztottam, a következő napokban lesz fenn néhány ma is aktuális 2011-ben írt szösszenet. Olyanokat választottam, amik semmiképp sem maradhatnak ki a "régiúj" Olasztráliáról. Viszont azzal kapcsolatban, hogy mennyit és mikor frissülök, inkább már nem ígérek semmit:D De remélem, valamennyire be tudom hozni a lemaradást.

P.s.: azt sem tudom mondani, hogy mostantól egyáltalán nem lesz ismretterjesztős bejegyzés. Mert lesz, csak vegyesen.

Bemutatok egy kedves Yolngu dalt

Egy gyönyörű, Yolngu nyelven énekelt dalt hoztam nektek, ami a természethez, tengerhez való kötődésről szól. Egy őslakos érzéseiről, akinek el kellett szakadnia a tengertől, ezért honvágya van. 2013-ban hallottam először és azóta minden nyáron sokat hallgatom, főleg így NAIDOC környékén. Nekem fehér emberként is végtelenül hiányzik a tenger, ezért teljesen együttérzek. A Youtube-on nem találtam, ezért azt a felvételt tettem fel egy megosztóra, amit a rádióból vettem fel mp3-ban.

itt meghallgathatjátok

És itt a fordítása:

"Hat éve már a városban élek
de minden éjjel a tengerről álmodom.
Azt mondják, ahol rátalálsz, ott az otthonod,
vajon ez a hely az lehet-e valaha?

Mi, sósvízi népek
ezelőtt mindig a tengernél éltünk
de most Alice Springs nyugati részével kell beérnünk
itt a feleségem és családom is.

Esténként száraz szél fúj
a hegyekből
a síkságon át
behunyom a szemem
és elképzelem,
hogy újra egy csónakban vagyok
a tengeren
teknősre vadászom
és újra közel vagyok
otthonomhoz, ami vár reám."

P.s.: mielőtt még teljesen elzsibbadna az arcom a vigyorgásban, hogy lám-lám, tanulás nélkül is milyen jól le tudtam fordítani egy ősausztrál dalt, elárulom, hogy létezik
angol szövege is
úgyhogy egy kicsit csaltam:D vétkemet enyhítendő, ide teszem a Warumpi Bandtől is angolul, majd Christine Anu feldolgozásábann is, akitől viszont csak most ismertem meg.







Mindegyik tetszik, de a legjobb akkor is a fentebbi Yolngu verzió! És szerintetek?

További szép NAIDOC-ot! :)

Ősi babaköszöntő ceremónia NAIDOC Week alkalmából

Sajnos képeket nem tudok róla prezentálni itt a blogon, de ha rákattintotok a
forrásszövegre
amit lefordítottam, ott száz, hogy fenn vannak :)

"Egy ősi babaköszöntő ceremóniával fogadták a Victoria állambeli Koorie közösség legfiatalabb tagjait. Az eheti NAIDOC ünnepség részeként több mint harminc baba és mildurai gyerek vett rézt az ősi köszöntőceremónián. Bár ez egy egyszerű rituálé, a mildurai Michael Haraddine számára kultúrális és történelmi jelentőséggel bír. Feleségével nyolc hónapos fiukat hozták az ünnepségre. Harradine a Latji Latji törzs leszármazottja, és szeretné, ha a fia megismerné ősei történelmét és hagyományait. - "Azt szeretnénk, ha büszke lenne arra, hogy aborigin - mondja. - Manapság a fiatalabb generáció életéből egyre inkább kimaradnak az efféle ősi dolgok. A nagypapám még erősen kötődött a kultúrához, ahogy édesapám is; de amikor mindketten meghaltak, én már nem folytathattam tovább a hagyományok megismerését.

Rose Gilby egyetemi tanár a Monash Egyetemen, de segített a ceremónia megszervezésében.

- Ez a babaköszöntő egyfajta rituálé része, amivel nemcsak az országban, hanem a közösségben is köszöntik a babákat és mi engedélyt kaptunk az őslakosoktól, hogy részt vegyünk ezekben a közösségi eseményekben. - mondja Rose. - Mi eddig nem sok ilyet láttunk, ezért élesztjük újra és tervezzük újjá az őslakosok segítségével. Az ilyen rituálék révén a közösség úgy működhet, mint egy nagy család."

Szívesen vennék egy jó kis leírást is erről a ceremóniáró, mert ha már nem-aboriginek is részt vehettek benne, akkor valószínűleg nem titkos. De leírást egyelőre nem találtam róla. Amint lesz, szólok! További szép NAIDOC Weeket nektek!

Ha július, akkor NAIDOC Week!

Hát ez is eljött végre! Tudjátok, a NAIDOC Week, ami az ausztrál őslakosok előtti tiszteletadásról, a tőlük való tanulásról, kultúrájuk ünnepléséről szól. Ebbe a leírásba jól bele is foglaltam az ideji NAIDOC témáját, ami így hangzik: "We all stand on sacred ground; learn, respect, and celebrate". Ausztrália minden pontjához kötődik egy-egy Álomidő vagy Álmodás beli esemény, történet, dal és ennek megfelleően a földrész minden pontjának megvan - a mai angol nevén túl - az őslakos elnevezése is. Ezért is jelent meg az a kis elnevezéstár, amit pénteken itt is megosztottam és ezért is van az, hogy a NAIDOC esti kvízműsorában a legtöbb telefonálótól megkérdezik, tudja-e, milyen ősi történet kötődik a régióhoz, ahol él, melyik törzsélt/él ott ill. mi az ősi neve a területnek. A NAIDOC Week honlapja (www.naidoc.org.au) arra biztat, hogy olvassunk annyi Álomidő beli történetet, amennyit csak tudunk, hogy méginkább megértsük az őslakosok természethez, tengerhez, szent helyekhez fűződő kapcsolatát.

Én 2012 óta minden évben együtt ünneplem az ausztrálokkal ezt az eseményt. Igaz, követni leginkább csak az ABC Radio Extra révén tudom, de az is szuperül átadja az eseménysorozat hangulatát. Éjjel-nappal be van kapcsolva és felveszek róla mindent, ami csak jön :) Meg hétfőn találtam pár Álomidő beli történetet is, meg még keresek többet is, úgyhogy egész jól be tudok kapcsolódni a tiszteletadásba innen Magyarországról is. De a legszebb mégis az lenne, ha találnék magam mellé még pár hasonló érdeklődésű embert és akkor együtt is ünnepelhetnénk. Tudom, hogy hozzám hasonló fanatikust nehéz lenne találnom, de azért sosem adom fel a reményt! :) A bejegyzés végére ezért már csak annyi maradt, hogy sok boldog NAIDOC Weeket kívánjak mindenkinek, akár ünneplitek, akár nem!:D

Ngunnawal nyelvi program a canberrai iskolában

Emlékeztek-e még Michael Christie-re? Még két éve írtam róla. Ő egyike azoknak, akik javasolták az ősnyelvek tanítását az iskolákban. Nos azóta sok olyan ciket olvastam, ami azt igazolja, hogy a javaslata meghallgatásra talált! Anynira bízom benne, hogy az ilyen programok által egy olyan generáció jön létre, akik még többet tudnak majd segíteni az aborigin és torres-szorosi kultúra megőrzésében.

--------

"Egy canberrai iskolaelőkészítős csoport a helyi ill. új-dél-wales-i ősnyelvet tanulja. Ez a program a Ngunnawal közösség és az AIATSIS* közreműködésének eredménye. 2014-ben döntötték el, hogy ez a legjobb módja a nyelv és a kultúra megőrzésének.

- Fontos, hogy az ember megismerje azt az aborigin földet, ahol él, és a nyelv által méginkább közelebb kerüljön hozzá - mondta Rebecca Kings, a Ngunnawal tanárnő. - A gyerekek szülei is örülnek a dolognak. Az embernek nem szabad elveszítenie a kapcsolatot kultúrájával és nyelvével.

A gyerekek olyan szavakat tanulnak, mint kutya, madarak, kígyó, kenguru, de a testrészeket és az üdvözlési formákat is megtanulják Ngunnawal nyelven.
- A gyerekek olyanok, mint a szivacs, nyitottak mindenre, az új kultúrák befogadására és olthatatlan tudásvágyuk van.

A program sikerén felbuzdulva több iskolát is bevonnak majd a projektbe."

*AIATSIS: Australian Institute of Aboriginal and Torres Islander Studies - azaz röviden Ausztrál Őslakos Tanulmányok Intézete (ahová szintén el kell jutnom mindenképpen!)

A cikket angolul
itt olvashatjátok

Mit rejtenek Sydney őslakos elnevezései? Most kiderül!

Ma igazi kincsekre bukkantam! Már régóta szerettem volna tudni, mit jelentenek egyes aborigin elnevezések. Mindig is zavart, hogy hiába vagyok az ausztrál őslakos kultúra elkötelezett rajongója, mégis csak az angol neveket értem, mert eddig nem találtam magyarázatot a hangzatos aborigin szavakra. Na most tt egy kis szótár, amit az AIATSIS honlapjáról tett közzé egy Fb-oldal, én pedig közzéteszem itt!

Néhány Sydney-i városrész neve és aborigin jelentése
- ALLAWAH = pihenj meg, maradj itt
- BUNNERONG = alvó gyík
- CABARITA = víz melletti, a víznél lévő
- CAMMERAY = a helyi északi törzs neve; Port Jackson
- COOGEE = rossz; az elpusztult és partravetett hínár szaga.
- COVAN = nagy víz; de nagybácsit is jelent:O
CRONULLA = kicsi rózsaszín tengeri csiga
GIRRAWEEN = virágosrét
- GUNNAMATT = homokdűnés tengerpart
- GYMEA = óriás liliom; de ugyanakkor azt is jelenti, hogy kismadár
- ILLAWARRA = tenger közelében lévő magas hely
- JANNALI = Hold
- KILLARA = mindig itt
- KURING-GAI = a Kuring-gai törzs lakhelye vagy vadászterülete
- LILLI PILLI = mirtuszfa
- MAROUBRA = a hajdan itt élő törzs neve; de ez a szó azt is jelenti, hogy jó.
- PARRAMATTA = ahol az angolnák lefekszenek; sötét dzsungel; a folyó felső része
TOONGABBIE = vízközelben lévő hely
TURRAMURRA = magas föld; egy kis folyam
WAHROONGA = a mi otthonunk
WARRAWEE = gyere ide
WOOLOOWARE = mocsaras síkság

Annyira tetszenek! Remélem, nemsokára több ilyet is tudok írni! Ja, mielőtt még elfelejtem, a forrása

ennek a pdf-nek
a tizennyolcadik oldala.