Ha már az előbb ismét említettem a Twilightot: nos, tegnap ismét gyönyörű élményekkel ajándékozott meg. Az egyik ez a dal a negyedik részéből, a Breaking Dawnból, amit alább meghallgathattok, ill. egy részét magyarul is leírtam. A másik ajándék pedig.. uhh.. rengeteg elmondhatatlanul szép érzés, ami ismét Jacob miatt költözött a szívembe. Nos íme a dal, amivel tegnap óta nem tudok betelni (többek között ezért is adtam a bejegyzésnek az "Imprinted Song" címet):
"Száz éven át vártam, de még milliót is várnék rád. Nem is gondoltam arra, milyen drága ajándék, hogy a tiéd lehetek. Ha csak érintésed melegét éreztem volna, vagy mosolyodat láttam volna, (...) már tudtam volna, miért is élek. A szerelmed egy új fejezet az életemben, ahol csak az édes szavak maradnak. Érted, általad új "ember"? leszek. Nincs semmi, ami erősebbé tenne, mint a te törékeny szíved."
Az ember azért van idézőjelben, mert Edwardot képzeltem ebbe a vallomásba, amikor fordítottam:D Bár hozzá kell tennem, erről a dalról is sokkal inkább a bevésődés jut az eszembe, márcsak a szépsége miatt is. De ha viszont bevésődés, akkor Jacobé is lehet ez a vallomás :) viszont akkor nem is kellene idézőjelbe tennem az embert, hisz ő azért inkább ember, mint Edward. Sőt, ha belegondolok, még Renesmee-nél is.. De különös módon, amikor tegnap láttam a Breaking Dawn első részét, Jacob érzéseit akkor tudtam leginkább átélni, amikor farkasként küldött gondolatokat a többieknek. Még meg is ríkatott akkor! Olyan drága, olyan védelmező, és mégis meg nem érdemelten sokat bántja Bella! Jacob, ha én lehetnék a bevésődésed, sohasem engedtem volna, hogy Bella ennyi fájdalmat okozzon! Jacob Black forever!
október 26, 2013
Itália, nekem akkor is hiányzol!
Épp most olvastam egyik kedvenc blogomon, az Olaszországba Jöttem-en Volterráról és
a róla írt bejegyzésről
eszembe jutott, hogy mennyire hiányzik Itália és hogy hiába nyaraltam ott már többször, Toszkánába még nem jutottam el. A régión belül leginkább Firenze vonz már csak a reneszánsz és a szakdolgozatom témája miatt is. De persze ha egyszer lehetne, az összes toszkán városba és faluba ellátogatnék, magamba szívnám a hangulatukat, felidézném a történelmüket.
Igazából talán azért is vágyom ennyire Toszkánába, mert Andrea Bocelli miatt az volt az első olaszországi régió, amiről többet olvastam és aminek a hangulata már olvasás közben is átjárt. Mint ahogy a művész dalait hallgatva szintén. Andrea Bocelli ugyanis a Pisa megyei Lajaticóban született, amely épp Volterra és Pontedera között található (ebből következik, hogy Volterráról sem a Twilight olvasása közben hallottam először,még akkor sem, ha azóta akaratlanul is Aróék jutnak az eszembe róla!) Gyönyörű, természeti értékekben gazdag, hangulatos kis falu Lajatico, mindenképp látnom kell egyszer! Ahogy persze Pisát és Volterrát is. Bár Volterrát csakis Jacobbal szabad meglátogatni, van egy olyan érzésemXD Na jó, komolyra fordítva a szót, igazából a toszkánai utazást leginkább már tényleg egy pasival képzelem el. És lehet, hogy eddig pont azért nem valósult meg a szüleimmel vagy az egyetemmel, mert majd tényleg csak a leendő párommal fog. Mindennek oka van!
Bár tényleg hiszek ebben, most akkor is az a kérdésem: addig, amíg nem jutok el újra Itáliába, vajon mit tehetnék, hogy ne hiányozzon ennyire?:D
a róla írt bejegyzésről
eszembe jutott, hogy mennyire hiányzik Itália és hogy hiába nyaraltam ott már többször, Toszkánába még nem jutottam el. A régión belül leginkább Firenze vonz már csak a reneszánsz és a szakdolgozatom témája miatt is. De persze ha egyszer lehetne, az összes toszkán városba és faluba ellátogatnék, magamba szívnám a hangulatukat, felidézném a történelmüket.
Igazából talán azért is vágyom ennyire Toszkánába, mert Andrea Bocelli miatt az volt az első olaszországi régió, amiről többet olvastam és aminek a hangulata már olvasás közben is átjárt. Mint ahogy a művész dalait hallgatva szintén. Andrea Bocelli ugyanis a Pisa megyei Lajaticóban született, amely épp Volterra és Pontedera között található (ebből következik, hogy Volterráról sem a Twilight olvasása közben hallottam először,még akkor sem, ha azóta akaratlanul is Aróék jutnak az eszembe róla!) Gyönyörű, természeti értékekben gazdag, hangulatos kis falu Lajatico, mindenképp látnom kell egyszer! Ahogy persze Pisát és Volterrát is. Bár Volterrát csakis Jacobbal szabad meglátogatni, van egy olyan érzésemXD Na jó, komolyra fordítva a szót, igazából a toszkánai utazást leginkább már tényleg egy pasival képzelem el. És lehet, hogy eddig pont azért nem valósult meg a szüleimmel vagy az egyetemmel, mert majd tényleg csak a leendő párommal fog. Mindennek oka van!
Bár tényleg hiszek ebben, most akkor is az a kérdésem: addig, amíg nem jutok el újra Itáliába, vajon mit tehetnék, hogy ne hiányozzon ennyire?:D
október 20, 2013
Ez egyszerűen hátborzongató!
Rég írtam ide, de ezt most muszáj megosztanom, mert Ausztráliával kapcsolatos és hátborzongatóan furcsa...
Szóval volt szombat éjjel egy rossz álmom. Egy égő erdei házból menekültem benne, anyuék is ott voltak, meg egy pasi, akit nem tudok beazonosítani.. Az utolsó percig próbáltam menteni a házból, ami menthető, de mindenki sürgetett, hogy meneküljünk, mielőtt még késő lenne. Rengeteg tűzoltó volt ott, akik hangosan és angolul kiabáltak. Figyelnünk kellett, hová lépünk, de próbáltunk olyan gyorsan futni, ahogy csak lehetett. Sírtam, mert rengeteg értékünk maradt a házban, amikről tudtuk, hogy már nem fogjuk látni. Hatalmas lángok voltak mindenütt, de végül mégis sikerült egy viszonylag védett helyre érnünk. De hogy ezután mi történt, nem tudom, mert ekkor ébredtem fel, de olyan mélyen érintett az álom, hogy először azt sem tudtam, hol vagyok.
Mindez szombat hajnalban történt. Igen, mondhatnánk, hogy csak egy álom. Anyu is ezt mondta, amikor meséltem neki. Ha Magyarországot nézzük, akkor szerencsére igaza is van.
Csakhogy szombat délben kinyitottam az aznapi két, Ausztráliából érkezett hírlevelet, és mindkettőben Új-Dél-Wales-i tűzvészről számolnak be! És Új-Dél-Walesnek tudjátok, melyik része van a legnagyobb veszélyben? Nem más, mint a Kék-hegység! Közel 200 ház vált lakhatatlanná, a lángok elérik a fák magasságát is és 20 ezer tűzoltó dolgozik a régióban. És még egy jó darabig fognak is dolgozni, mert a tűz rekordsebességgel terjed és pusztít. Mindezt szombat délben olvastam és egy ideig alig kaptam levegőt utána, mert ahogy olvastam, folyton visszagondoltam az álmomra és még most sem tudom elhinni, hogy minden előzmény nélkül pontosan azt álmodtam, ami Ausztráliában történt! Ráadásul úgy, hogy csak utólag tudtam meg, hogy valóság! Hátborzongató, nem?
Most olyan érzésem van, mintha a szívem egy darabja még tényleg ott lenne.. Ausztráliának pedig van egy vészkapcsolója, amivel vészhelyzetkor jelzést küld, amit így akkor is megkapok, ha 17 ezer km-mel távolabb élek tőle! Ez már túlmutat azon, hogy szeretem Ausztráliát. Ez sokkal több annál. Brrr! Nincs mese, ezek után egyszer mindenképp el kell jutnom oda, bármi is történjen!
itt vannak a helyzetjelentések linkjei. Az első cikket okt. 19-én ausztrál hajnalban tették fel:
http://www.abc.net.au/news/2013-10-18/firefighters-say-threat-remains-despite-cooler-conditions/5032814?WT.mc_id=newsmail
És még egy van, amit utána:
http://www.abc.net.au/news/2013-10-19/firefighters-try-to-gain-upper-hand-on-nsw-bushfires/5033072?WT.mc_id=newsmail
Meg azóta persze folyamatosan frissítik a helyzetjelentéseket, csak ezt a kettőt kaptam el szombaton. Áh, még mindig... Brrr!
Szóval volt szombat éjjel egy rossz álmom. Egy égő erdei házból menekültem benne, anyuék is ott voltak, meg egy pasi, akit nem tudok beazonosítani.. Az utolsó percig próbáltam menteni a házból, ami menthető, de mindenki sürgetett, hogy meneküljünk, mielőtt még késő lenne. Rengeteg tűzoltó volt ott, akik hangosan és angolul kiabáltak. Figyelnünk kellett, hová lépünk, de próbáltunk olyan gyorsan futni, ahogy csak lehetett. Sírtam, mert rengeteg értékünk maradt a házban, amikről tudtuk, hogy már nem fogjuk látni. Hatalmas lángok voltak mindenütt, de végül mégis sikerült egy viszonylag védett helyre érnünk. De hogy ezután mi történt, nem tudom, mert ekkor ébredtem fel, de olyan mélyen érintett az álom, hogy először azt sem tudtam, hol vagyok.
Mindez szombat hajnalban történt. Igen, mondhatnánk, hogy csak egy álom. Anyu is ezt mondta, amikor meséltem neki. Ha Magyarországot nézzük, akkor szerencsére igaza is van.
Csakhogy szombat délben kinyitottam az aznapi két, Ausztráliából érkezett hírlevelet, és mindkettőben Új-Dél-Wales-i tűzvészről számolnak be! És Új-Dél-Walesnek tudjátok, melyik része van a legnagyobb veszélyben? Nem más, mint a Kék-hegység! Közel 200 ház vált lakhatatlanná, a lángok elérik a fák magasságát is és 20 ezer tűzoltó dolgozik a régióban. És még egy jó darabig fognak is dolgozni, mert a tűz rekordsebességgel terjed és pusztít. Mindezt szombat délben olvastam és egy ideig alig kaptam levegőt utána, mert ahogy olvastam, folyton visszagondoltam az álmomra és még most sem tudom elhinni, hogy minden előzmény nélkül pontosan azt álmodtam, ami Ausztráliában történt! Ráadásul úgy, hogy csak utólag tudtam meg, hogy valóság! Hátborzongató, nem?
Most olyan érzésem van, mintha a szívem egy darabja még tényleg ott lenne.. Ausztráliának pedig van egy vészkapcsolója, amivel vészhelyzetkor jelzést küld, amit így akkor is megkapok, ha 17 ezer km-mel távolabb élek tőle! Ez már túlmutat azon, hogy szeretem Ausztráliát. Ez sokkal több annál. Brrr! Nincs mese, ezek után egyszer mindenképp el kell jutnom oda, bármi is történjen!
itt vannak a helyzetjelentések linkjei. Az első cikket okt. 19-én ausztrál hajnalban tették fel:
http://www.abc.net.au/news/2013-10-18/firefighters-say-threat-remains-despite-cooler-conditions/5032814?WT.mc_id=newsmail
És még egy van, amit utána:
http://www.abc.net.au/news/2013-10-19/firefighters-try-to-gain-upper-hand-on-nsw-bushfires/5033072?WT.mc_id=newsmail
Meg azóta persze folyamatosan frissítik a helyzetjelentéseket, csak ezt a kettőt kaptam el szombaton. Áh, még mindig... Brrr!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)