A teremtés végtelen ajándékai - gyönyörű idézet és zene

"A teljes teremtés benned létezik, s minden, mi benned van, a teremtésben is létezik. Nincs határ közted és egy tárgy között, mely egész közel van hozzád, mint ahogyan közted és a messze lévő tárgyak között sincsen távolság. Benned van minden dolog, a legkisebb és a legnagyobb, a leghatalmasabb s a legmagasztosabb, s minden egyenrangú.
A Föld minden eleme egyetlen atom. A szellem egyetlen mozdulatában benne van az élet összes törvénye. Egyetlen csepp vízben benne van a végtelen óceán rejtélye. Léted megjelenési formája az élet minden megjelenési formáját magában rejti.
Figyelj benső éned hangjára, nézz bele idő és tér végtelenségébe. A csillagok dalolnak ott neked, a számok beszélni kezdenek hozzád, a kozmosz örök kórusának hangjaival. Minden egyes Nap Isten egy gondolata, és minden egyes bolygó ennek a gondolatnak egy változata."
(Hermész Triszmegisztosz)

Elhangolódva

Bocsi, ez most ilyen száraz önismereti jellegű írás, ami úgy születik, hogy próbálom rendezni a gondolataimat. Itt most szakad az eső, úgyhogy ennél jobb időzítés nem is kell, még az idő is a hangulatomba vág...

Az is lehetne a bejegyzés címe, hogy "lehangolódva", de érzem, ennél többről van szó. Akárhogy is próbálom a szőnyeg alá söpörni, már nem titkolhatom tovább: valami történt azzal a vidám, önbizalomgazdag lánnyal, aki 2012 márciusában elkezdte írni ezt a blogot. Igaz, 2012 márciusa óta sok minden történt, pl. elkészült a szakdogám és, bár a TO nem nagyon akarta, végül még az olasz szakos diplomám is meglett, amit úgy értem el, hogy a TO kidobott az ajtón, én meg szépen visszamásztam az ablakon! Mert ugye az olaszért bármit! Erre az időre már mosolyogva gondolok vissza, még ha nem is volt olyan régen.

És míg olasz szakos voltam, közben egyre inkább barátkoztam az angollal is, mert hát Ausztrália-rajongóként tudtam: nem lehetek meg nélküle. És most, miután befejeztem az olasz szakot, rá kell jönnöm, hogy nem is annyira olaszosként, mint angolosként van rám szükség. Ugyanis, ahogy a nyáron néztem az álláshirdetéseket, láttam, hogy angolul beszélő munkaerőt szinte mindenhol keresnek, olaszost meg sehol. Sőt, még csehül, szlovákul, sőt kínaiul tudó munkavállalót is előbb keresnek, mint egy olasz szakos bölcsészt. Pedig amikor elhatároztam, hogy elvégzem az olaszt, az motivált hogy olaszul jóval kevesebben beszélnek, mint angolul pl., éppen ezért könnyű lesz majd munkát találnom. Én, kis naiv!

Végül is nem azt bánom, hogy elvégeztem az olasz szakot, hanem azt, hogy mellette nem mentem rá mégjobban az angolra. Bár, ha mégis visszaforgathatnám az időt, vagy egyszerre két életem lehetne, akkor nemcsak az olaszt végeztem volna el, hanem egy nemzetközit is, angol minorral. Ha így tettem volna, sokkal jobb lenne a szakangolom, sokkal jobban tudnék politikai cikkeket fordítani. Első kézből végigkövethettem volna most az ausztráliai választás eseményeit, és közvetíthettem volna. De miért is vágyom erre, amkor a politikát még magyarul, sőt olaszul sem szeretem? Nos azért, mert az ausztrál hírportálok hemzsegnek tőle (főleg most), bármerre kattintok, mindenhol lehet róla olvasni. És jó sok cikk jelenik meg az őslakosok és a politika kapcsolatáról is. Én meg hiába szeretném és próbálom is, nem tudom visszaadni magyarul. De nemcsak a politikát, hanem a környezettel, a klímaváltozással kapcsolatos ausztrál cikkeket is visszaadnám. De még kicsi vagyok hozzá.. Pedig Ausztrália a mindenem; tisztelem az őslakosokat; és a természetet; mindkettőért szeretnék tenni; annyira szeretem, hogy el szeretném hozni Magyarországra - persze átvitt értelemben, híreken keresztül. De ha a szakszavak gondot okoznak, akkor ez túl nehéz. Bár valószínű, hogy ettől még nem lehetetlen. Csak valami jó módszer kellene. Valami jó módszer és sokkal több angolos önbizalom. Mert ha az angolos önbizalmam akkora lenne, mint az Ausztrália iránti szeretetem, akkor valószínűleg én lehetnék az egyik legyorsabban dolgozó hírszerző. Istenem, de nehéz ez!

Foglaljuk csak össze: szeretem az angolt; imádom Ausztráliát, mindent megtennék érte...

Hoppá, hiszen pont ez az! Itt a lényeg, hisz az olaszért is mindent megtettem és lám-lám, még diploma is lett belőle! De az olasznál valahogy kezdettől sokkal nagyobb volt bennem a tűz, mindig is szorgalmasabban tanultam, mint az angolt. Ausztráliával kapcsolatban meg most jövök rá, hogy bár már sokadjára hangoztatom, hogy bármit megtennék érte, az a lázas tanulás mindig elmarad, ami az olasznál volt. Egy-egy fellángolás mindig van, de ez a fenti tervekhez ezek szerint kevés. Megőrülök! Sokkal könnyebb lenne, ha már most felvettek volna az angolos fordítói mesterképzésre! Ha már nemzetközit nem végeztem, ez akkor is segítene az ausztrál terveimben. Ez egy ördögi kör: mert oda csak felsőfokú angollal vesznek fel, ahhoz meg talán az a szintű tudás kellene, amit egyedül nem tudok megszerezni. Hangoztatom ugyan mindenkinek, hogy igen, de már nem vagyok benne biztos.

Na jó, most inkább befejezem. Ettől az eszmefuttatástól azt reméltem, okosabban és optimistábban fogom látni ezeket a dolgokat, ha kiírom magamból.. de ez sem így lett.. ez az én formám.. ráadásul az a fránya eső még mindig zuhog.. áh... end of the world...

Kérem a következőt!

Ez a címe az M1 szept. 2-án indult új kvízműsorának, amit szintén Gundel-Takács Gábor vezet. Olaszországból és ha jól emlékszem, Németországból jött az ötlet, ahol már megy egy ideje ez a műsor és népszerű is. Én nagyon örülök, hogy Gundi ismét visszatért egy kvízzel, de maga a játék szerintem jóval nehezebb, mint a Maradj talpon. Egy-egy játékosnak egy témakörön belül négy kérdésből legalább 3-ra jól kell válaszolnia, hogy ne veszítsen és ha ez megvan, 52 pénzt rejtő tekercs közül kell húznia egyet. A tekercseken összesen 100 millió FT van, ezek különböző címletekre vannak felosztva és a játékos persze sosem tudja, melyik címletet húzza. Gundi nézheti meg és ha a játékos úgy érzi, elég nagy már az összeg, hogy beüljö a bajnoki székbe, beülhet és jön a következő játékos, akivel párbajozik. A gond csak az, hogyha benne is marad a bajnoki székben a játék végéig, mert az utána következők közül senkinek a nyereménye nem közelíti meg az övét, az még mindig nem garantálja, hogy a bajnoki pénzét el is viheti. Ugyanis a játék végén, a fináléban a bajnoknak három perc alatt 21 kérdésre kell válaszolnia, de ezúttal nem a helyes választ kell megadnia, hanem kettő közül a rosszat. És ez szerintem óriási nehezítő elem. Szóval, hogyha az a kérdés, hogy pl. mikor uralkodott Mária Terézia: a. 1740-től 1780-ig vagy b. 1920-tól 1960-ig, akkor a játék szempontjából a b. válasz a helyes, hiába tudod töriből, hogy valójában 1740-től 1780-ig uralkodott. És ha véletlenül az a-ra böksz rá és mondjuk ez a 10. kérdés, akkor megáll az egész és kezdheted elölről az egész kérdéssort! És mivel mindig akad olyan kérdés, amire a valós választ mondod, nem azt, ami a játék szempontjából kell, ember legyen a talpán, aki eljut a 21. kérdésig és elviheti a bajnoki pénzét! Annál is inkább, mert minél többször leáll a kérdéssor, annál kevesebb pénzed marad. Szóval irtó nehéz ez a játék! Az eleje még tetszik is, de ŐSZINTÉN SZÓLVA a vége nagyon nem. Milyen kvíz az, ahol rossz válaszokkal lehet megtartani a nyereményt?:D Szeretem a kihívásokat, de ez még nekem s furcsa!

Mindenesetre drukkolok, hogy legyen azért olyan játékos, aki le tudja győzni ezt a nehezítő elemet! :) Mindent bele, Következők!

Ééés igeen: Jelentkeztem egy állásra

Most, hogy (egy időre) befejeztem az egyetemet, rájöttem, hogy nem lenne rossz végre dolgozni. Első körben mindenképp valami otthonról végezhető számítógépes munkában gondolkodom. Már nyár közepe óta nézegetem az álláshirdetéseket, de csak ezen a héten találtam olyat, amibe első látásra beleszerettem. Egy internetes gépírói állásról van szó: rádiós- és tévés szövegek rögzítésére keresnek olyanokat, akiknek nagy gyakorlata van a tízujjas gépírásban. Ez nemcsak azért testhezálló nekem, mert hanganyagok rögzítéséről van szó, hanem azért is, mert tizenkét évnyi gyakorlatom van a gépírásban és a számítógéphasználatban. Az egyetemen sokszor én voltam a csoport jegyzetfelelőse, mert gyorsan és pontosan leírtam mindent, ami az órán elhangzott, akár magyarul, akár olaszul. Az angol jegyzetelés már nem ment ilyen könnyen, de azt csak az utolsó egy évben kezdtem. De idővel szerintem angolul is fogok tudni olyan gyorsan írni, mint magyarul vagy olaszul :) ehhez a munkalehetőséghez most úgyis elsősorban magyarul kell tudni jól és pontosan gépelni, hisz magyar műsorok dokumentálásáról van szó. De biztos, ami biztos, az önéletrajzomba mindenképp beleírtam az olaszt is - az angolt még nem mertem. Mármint azt beleírtam, hogy ismerem a nyelvet, csak azt nem, hogy gépelést is vállalok angolul. De ez persze nem baj, mondom, a magyar a lényeg itt :)

Az önéletrajzomat tegnap küldtem be. Ez alapján döntik el, hogy behívnak-e interjúra vagy sem. Bár pozitív előérzetem van, mégis nagyon izgulok, másra sem tudok gondolni tegnap dél óta!

Sikerülnie kell!

Érezd a FÉNYT, és add tovább! - a nap idézete

Érezz egyre több és több fényt magadban. Mindannyiszor, ha lehunyod a szemedet, lásd azt, hogy fény árasztja el az egész lényedet. Eleinte csak képzeled majd, de a képzelet nagyon kreatív.

Tehát képzelj el egy lángot a szív közelében, és képzeld azt, hogy tele vagy fénnyel. Szüntelenül növeld azt a fényt. Szinte szédítővé válik! És nem csak te fogod érezni; mások is érezni kezdik majd. Mindannyiszor, ha közel vagy hozzájuk, érezni kezdik, mert vibrál.

Ez mindenki vele született joga, de kifejezésre kell juttatnod az igényed iránta. Ez olyan kincs, amelyre senki sem tart igényt. Ha nem tartasz rá igényt, halott marad, eltemetve a föld alatt. Amint magadnak követeled, a saját, belső lényedet követeled. Ezért mindannyiszor, ha fényt látsz, érezz mély tiszteletet. Még az egészen közönséges dolgoknál is: ég a lámpa, és te mély tiszteletet érzel, csodálatot. Csak figyeld az éjszaka csillagait, és érezz kapcsolatot velük. Reggel felkel a nap. Figyeld, és engedd, hogy felkeljen vele a belső napod. Mindannyiszor, ha fényt látsz, azonnal próbálj meg kapcsolatot teremteni vele – és hamarosan képes leszel rá.


Osho)

Detektív-tippem a rejtélyes dokumentumokhoz

Nos, még a múlt héten beszéltem a bátyámmal a
a laptopommal kapcsolatos rejtélyről
de persze ő sem érti. Viszont nekem már van egy tippem arra, hogy történhetett, igazából akkor jutott eszembe, amikor neki is elmeséltem:D

Szóval szerintem elképzelhető, hogy az ismeretlen doksik és zenék úgy kerültek a gépemre, hogy a benne lévő winchestert ezelőtt biztonsági mentésre használták. Valószínűleg olyan vinyó van benne, amit külsőként is lehet használni, így lehetett, hogy valaki egy időre rámásolta a fél életét, aztán amikor rárakta az új gépére, visszavitte a vinyót az üzletbe anélkül, hogy letörölte volna róla az anyagot. Nem tudom, helytálló-e a feltételezésem, annál is inkább, mert arról már fogalmam sincs, hogyan került pont egy ilyen winchester pont az én gépembe. Újrahasznosítás?:D Akor is furcsa, hisz az üzlet nem a gyártó, nem hiszem, hogy csak úgy pakolgatják a vinyókat egyik gépből a másikba, szóval lehet, ezen az elméleten még dolgozni kell.

Igazából csak arról jutott ilyesmi az eszembe, hogy nekem is van egy külső winchesterem, ami életmentő volt akkor, amikor gimiben (tizenkettedik els félévében ráadásul!) tönkrement az Acer-laptopom. Para volt ezerrel, mert egyik nap még minden oké volt a géppel, aztán másnap már nem reagált semmire, én meg majdnem szívbajt kaptam, mert olasz és zenetöris önképző anyagokon kívül négy gimis évem kemény munkája volt benne: szkennelt anyagok, érettségihez sok minden, jegyzetek, dolgozatok, a negyed életem! De a gépet be sem lehetett kapcsolni, tényleg nem reagált semmire, másolat meg nem volt sehol a negyed életemről. így amikor elvittük javíttatni, mellékeltem hozzá egy levelet, amiben kértem a szakikat, hogy bármi is történik, az adatokat mindenképp mentsék át róla valahová, mert a jövőm múlik rajta. Gondoljátok el, látássérültként nem úgy van az, hogy majd elkérem valakitől a könyveket, vagy a kidolgozott tételeket és megoldódik minden. Mert hiába adta volna oda valaki, elolvasni csak akkor tudtam volna, ha mindent újra gépre viszek, ami négyévnyi anyagnál maga lett volna a pokol. Nem tudtam volna elviselni, ha az egész gimit a nulláról kellett volna kezdenem érettségi előtt. Oké, sok minden benne volt a fejemben, de akkor is! Azt az egy hetet, amíg javították a gépet, nem kívánom senkinek! De aztán a hét végén kiderült, hogy a gépben az alaplap égett ki, a vinyó pedig nem sérült, de biztos, ami biztos, azért átmentettek róla mindent egy külső MSI-winchesterre, ahogy kértem. Elmondhatatlan érzés volt a kezembe venni azt a winchestert, egy hét bizonytalanság után. Hatalmas kő esett le a szívemről, főleg, amikor megnéztem és mindent úgy találtam rajta, ahogy az Acer-gépen hagytam. Először úgy volt, hogy csak kölcsönben lehet nálam a külső vinyó, de aztán végül meg is vettük, hogy tudjak rá biztonsági másolatokat készíteni a sulis anyagokról arra az esetre, ha bármi történne még a géppel.

Ezt a történetet azért meséltem el, mert tudom, milyen jól jön egy külső vinyó, amikor tönkremegy a géped és azt hiszed, elvesztetted a dokumentumaidat. Na meg azért is, mert emiatt sejtem, hogy a mostani Samsung-gépemben lévő vinyónak is hasonló lehetett a sztorija, mint az én külső MSImé. Azzal a különbséggel, hogy az emberke, aki biztonsági mentést kreált rá az anyagairól, a másolás után visszavitte a boltba, nem vette meg, ahogy én az MSI-t. Annál is inkább, mert egy Acer mappán belül vannak az ismeretlen dokumentumok, nem pedig Samsungban! Szóval biztos, hogy nem azonos márkájú gép biztonsági mentése került rá!

De azért az még mindig kérdés, hogy miért pont ez a vinyó került a gépembe:D nem zavar, csak kíváncsi lennék rá. És az is kérdés még, hogy mit kezdjek ezekkel az anyagokkal, biztos-e, hogy emberünk tényleg elmentette magának, nem pedig azóta is keresi őket... Mindenesetre, ha kiderítem a nevét a dokumentumokból (eddig mindig elfelejtettem, pedig tényleg nem ártana), megpróbálom vele felvenni a kapcsolatot, hátha mégsem másolt át magának mindent és akkor átadhatom neki :)