július 28, 2012
Olimpia 2012 - London - (Linától átvett bejegyzés)
Travel aim: Down Under: Olimpia 2012 - London: A 2012. évi nyári olimpiai játékok hivatalos nevén a XXX. nyári olimpiai játékok egy több sportot magába foglaló nemzetközi sportesemény, m...
július 20, 2012
Megvalósult velencei álom - legelső itáliai élményem (2005)
Bár júl. 20-án igazából még Németországban voltam, az ott szerzett élményekről júl. 27-i dátumtól kezdve fogok csak írni. Most 30-án teszem fel egy régebbi itáliai élményemet 20-i dátummal, mert úgy érzem, mivel a blogom címe Olasztrália, az olaszországi élményeknek előbb kell megjelenniük benne, mint a németeknek :) már csak azért is, mert időben egyébként is hamarabb voltak és mert pl. júl. 21-én van az egyik nagy olasz élményem évfordulója. Ez is fenn lesz 21-i dátummal, s azután jönnek 27-től a német élmények! Most íme a 2005-ös Velence!
Velence volt az első olaszországi város, amit a családdal együtt felfedeztem magamnak és örökre a szívembe zártam. Ahogy anyu és a keresztanyuék is :) 2005-ben egy hirtelen nyári ötlet volt, hogy szeptember elején ruccanjunk át. Olyan gyorsan még nem szerveztünk meg semmit, mint akkor :)
Velencének, Itália legérdekesebb városának varázslatos hangulata van. 2005 szeptemberében még csak pár szót tudtam olaszul, mert nyáron kezdtem ismerkedni vele egy barátnőmtől kapott könyv révén; de ez a velencei kirándulás csak megerősített abban, hogy az olasz lesz az én utam. Csodálatos, hogy a város teljesen a tengerre épült. A tenger illata azonnal a hatalmába kerített. Velencében láttam először a tengert! Bár fürdőzni akkor még nem fürdőztem benne, csak egy helyen belemártottam a kezem. Nem hittem el, hogy ott van előttem a tenger, fantasztikus volt. Odajött egy idős olasz bácsi és valamit nagyon magyarázott, gesztikulálva. Na, ettől is olvadtam, bár érteni nem értettem. Velence + Tenger + cuki olasz emberke - ez már három ok az olvadásra, egyszerűen nem találtam szavakat, pedig még itthon elterveztem, h mit fogok mondani, ha olasszal talizom. De akkor csak álltam és mosolyogtam:D a bácsi egyébként a víz tisztaságáról beszélhetett, legalábbis, ahogy kikövetkeztettük :) ő volt az első olasz, akivel élőben találkoztam és meg is szólított. Ilyenek ők, kedvesek és közvetlenek, vidámak, ezért is szerettem meg őket. Azon a 2005. szept. 10-i reggelen fogadtam meg, hogy legközelebb már sokkal felkészültebben megyek Velencébe, hogy ha találkozom az idős bácsival, tudjak neki válaszolni :)
A Szent Márk téri harangok hangjába is beleszerelmesedtem, fel is vettem őket. :) És 2005óta nem volt olyan év, hogy éneklő gondolásokkal ne találkoztunk volna. Ők különösen megadják a város egyedülálló hangulatát. És rajtuk kívül is, a piactéren is többnyire olasz zenét hallottunk, egyiket először és utoljára Velencében hallottam, azóta is keresem, mert nagoyn tetszett, de még nem találtam rá:D És különös, hogy, bár VELENCE IS IGAZI TURISTAKÖZPONT, MÉGIS SOKKAL TÖBB OLASZ JÁR-KEL AZ UTCÁKON, MINT PL. Bibionében. Apropo utcák! Egyszerűen imádom azokat a szűk kis jellegzetes utcákat, amiket legtöbben egyszerűen sikátoroknak hívnak, én viszont "velencei sztráda"-ként emlegetek :) az egyikben le is vagyok fényképezve, amint benne állok és a két oldalára kiteszem a kezem, mintha átölelnék valakit, de valójában azt mutatom, h milyen keskeny:D pár éve Szentendrén is találtunk olyat, és amikor elkezdtünk rajta végigmenni, épp akkor szólalt meg a harang, így már Szentendrének is olaszos nevet adtam:D amúgy egyik évben épp voltak ott mediterrán napok ;)
Velencével tehát 2005 óta úgy vagyunk, hogy oda minden évben vissza kell térni és ezt 2006 és 2011 kivételével azóta valóban meg is tettük (2012-ről még nem tudok nyilatkozni, de talán még újra megvalósulhat ebben az évben is). Ennek jeléül, mintha csak Rómában járnánk, minden évben dobtunk is egy pénzérmét a tengerbe, hogy ezt megerősítsük. Igaz, eddig még nem töltöttünk el egy napnál hosszabb időt ebben az álomvárosban, ezért úgy tervezem, hogy majd az olasz szakos csoptársaimmal fogom igazán felfedezni. Mindenesetre már a legelső alkalommal is, amikor este fel kellett szállnunk a vonatra, elszorult a szívem. Mivel hallottam arról, hogy az olaszok gyakran sztrájkolnak, nagyon szerettem volna, ha aznap is ezt tették volna a vasutasok. De akkor nem így történt, de leírhatatlan élménnyel jöttem vissza Mo-ra. Utána, bármikor hallgattam régi olasz dalokat, mindig a velencei hangulat járt át. Igazából most is, ahogy írok róla. Érzem a tenger illatát, hallom a Szent Márk téri harangot, a hangoskodó vidám velenceieket és a gondolások énekét. Ide még vissza kell térni, mert a hangulatából sohasem elég!
Velence volt az első olaszországi város, amit a családdal együtt felfedeztem magamnak és örökre a szívembe zártam. Ahogy anyu és a keresztanyuék is :) 2005-ben egy hirtelen nyári ötlet volt, hogy szeptember elején ruccanjunk át. Olyan gyorsan még nem szerveztünk meg semmit, mint akkor :)
Velencének, Itália legérdekesebb városának varázslatos hangulata van. 2005 szeptemberében még csak pár szót tudtam olaszul, mert nyáron kezdtem ismerkedni vele egy barátnőmtől kapott könyv révén; de ez a velencei kirándulás csak megerősített abban, hogy az olasz lesz az én utam. Csodálatos, hogy a város teljesen a tengerre épült. A tenger illata azonnal a hatalmába kerített. Velencében láttam először a tengert! Bár fürdőzni akkor még nem fürdőztem benne, csak egy helyen belemártottam a kezem. Nem hittem el, hogy ott van előttem a tenger, fantasztikus volt. Odajött egy idős olasz bácsi és valamit nagyon magyarázott, gesztikulálva. Na, ettől is olvadtam, bár érteni nem értettem. Velence + Tenger + cuki olasz emberke - ez már három ok az olvadásra, egyszerűen nem találtam szavakat, pedig még itthon elterveztem, h mit fogok mondani, ha olasszal talizom. De akkor csak álltam és mosolyogtam:D a bácsi egyébként a víz tisztaságáról beszélhetett, legalábbis, ahogy kikövetkeztettük :) ő volt az első olasz, akivel élőben találkoztam és meg is szólított. Ilyenek ők, kedvesek és közvetlenek, vidámak, ezért is szerettem meg őket. Azon a 2005. szept. 10-i reggelen fogadtam meg, hogy legközelebb már sokkal felkészültebben megyek Velencébe, hogy ha találkozom az idős bácsival, tudjak neki válaszolni :)
A Szent Márk téri harangok hangjába is beleszerelmesedtem, fel is vettem őket. :) És 2005óta nem volt olyan év, hogy éneklő gondolásokkal ne találkoztunk volna. Ők különösen megadják a város egyedülálló hangulatát. És rajtuk kívül is, a piactéren is többnyire olasz zenét hallottunk, egyiket először és utoljára Velencében hallottam, azóta is keresem, mert nagoyn tetszett, de még nem találtam rá:D És különös, hogy, bár VELENCE IS IGAZI TURISTAKÖZPONT, MÉGIS SOKKAL TÖBB OLASZ JÁR-KEL AZ UTCÁKON, MINT PL. Bibionében. Apropo utcák! Egyszerűen imádom azokat a szűk kis jellegzetes utcákat, amiket legtöbben egyszerűen sikátoroknak hívnak, én viszont "velencei sztráda"-ként emlegetek :) az egyikben le is vagyok fényképezve, amint benne állok és a két oldalára kiteszem a kezem, mintha átölelnék valakit, de valójában azt mutatom, h milyen keskeny:D pár éve Szentendrén is találtunk olyat, és amikor elkezdtünk rajta végigmenni, épp akkor szólalt meg a harang, így már Szentendrének is olaszos nevet adtam:D amúgy egyik évben épp voltak ott mediterrán napok ;)
Velencével tehát 2005 óta úgy vagyunk, hogy oda minden évben vissza kell térni és ezt 2006 és 2011 kivételével azóta valóban meg is tettük (2012-ről még nem tudok nyilatkozni, de talán még újra megvalósulhat ebben az évben is). Ennek jeléül, mintha csak Rómában járnánk, minden évben dobtunk is egy pénzérmét a tengerbe, hogy ezt megerősítsük. Igaz, eddig még nem töltöttünk el egy napnál hosszabb időt ebben az álomvárosban, ezért úgy tervezem, hogy majd az olasz szakos csoptársaimmal fogom igazán felfedezni. Mindenesetre már a legelső alkalommal is, amikor este fel kellett szállnunk a vonatra, elszorult a szívem. Mivel hallottam arról, hogy az olaszok gyakran sztrájkolnak, nagyon szerettem volna, ha aznap is ezt tették volna a vasutasok. De akkor nem így történt, de leírhatatlan élménnyel jöttem vissza Mo-ra. Utána, bármikor hallgattam régi olasz dalokat, mindig a velencei hangulat járt át. Igazából most is, ahogy írok róla. Érzem a tenger illatát, hallom a Szent Márk téri harangot, a hangoskodó vidám velenceieket és a gondolások énekét. Ide még vissza kell térni, mert a hangulatából sohasem elég!
július 12, 2012
Az a fránya angol - egy kis para utazás előtt
Bár jún. 16. óta majdnem mindennap angoloztam, most mégsem tudom azt mondani, hogy pénteken nyugodt szívvel tudok indulni a németországi nemzetközi táborba... Emiatt el is neveztem angol túlélő-tábornak:O
Hát de most komolyan, miért van az, hogy pont az indulás hetén találkozom három olyan dologgal is az angollal kapcsban, amiből az jön át, hogy baromira nem értem és így kint sem fog jobban menni?:S
Hétfőn és szerdán is kaptam angolórán olyan szövegértési feladatot, ami csak elkeserített. Az egyiknél kérdésekre kellett válaszolni és 10 kérdésből 3-nál az volt az érzésem, h a válasz benne sincs a szövegben, mert hiába olvastam többször is, egyszerűen nem jött át belőle.. A szerdai feladat szövegkiegészítés volt, mégpedig úgy, h a kihagyott mondatrészek betűk szerint voltak megadva, így, ha két betűt rossz helyre írtam, már borult az egész; és az volt a gond, h kettőt tényleg rossz helyre írtam, egyet meg nem is tudtam, szóval katasztrófa volt az egész. Az oké, h mindenki tévedhet, csak azért nem ennyit... Még hogy a nyelvvizsgán minden oké lesz! Hát, ha januárban v februárban megyek, akkor még van esélyem és el is döntöttem, h akkor fogok menni, annál is inkább, mert ősszel a szakdogám befejezése a cél.
Ja, és a pechsorozatnak itt még mindig nincs vége. Tegnap rá akartam keresni egy számra, amit az ausztrál rádióban adtak és tetszett, csak a címét nem írta ki a progi, így a szövege alapján próbálkoztam. Ha olasz lett volna, egy perc alatt megtalálom, de így fél órába került, mert az énekes pasi kiejtésétől égnek állt a hajam, annyira nem értettem semmit. De amikor végre nagy nehezen megtaláltam, akkor ki is derült, h a szám még csak nem is ausztrál, hanem új-zélandi! Nahát, ezek a Kiwik üldöznek! StudentsOfTheWorldön is küldött hangüzit egy Kiwi srác, aki most Ausztráliában él, de nem mertem és nem is tudtam neki válaszolni, mert a három perces hangüziből csak öt szót értettem :'( ja am itt az a szám, amit kerestem:
Még hogy az ausztrál angol nem angol! Hát akkor ez mi?:O Nick, a StudentsOfTheWorldös Kiwi srác pont ugyanígy beszélt, ahogy ez a pasi énekel: elnyelte a legtöbb szót.. ebből mondjuk már gondolhattam volna, h a szám nem ausztrál.. na mind1... Mindenesetre, aki érti a dal szövegét anélkül, h elolvasná, légyszi mindenképpen írjon!
Persze tudom, h az angolfrissítésre nem épp a Kiwiangol a legjobb módszer, nem is lennék annyira elkeseredve ha csak ez az egy lett volna az utazás előtti héten, amit nem értek.. de sajnos nem ez volt és ez gáz.. Még nem tudom, h fognak megérteni a táborban és azt sem, hogy én hogy fogom megérteni őket.. Mázli, hogy lesznek olaszok is:D
Hát de most komolyan, miért van az, hogy pont az indulás hetén találkozom három olyan dologgal is az angollal kapcsban, amiből az jön át, hogy baromira nem értem és így kint sem fog jobban menni?:S
Hétfőn és szerdán is kaptam angolórán olyan szövegértési feladatot, ami csak elkeserített. Az egyiknél kérdésekre kellett válaszolni és 10 kérdésből 3-nál az volt az érzésem, h a válasz benne sincs a szövegben, mert hiába olvastam többször is, egyszerűen nem jött át belőle.. A szerdai feladat szövegkiegészítés volt, mégpedig úgy, h a kihagyott mondatrészek betűk szerint voltak megadva, így, ha két betűt rossz helyre írtam, már borult az egész; és az volt a gond, h kettőt tényleg rossz helyre írtam, egyet meg nem is tudtam, szóval katasztrófa volt az egész. Az oké, h mindenki tévedhet, csak azért nem ennyit... Még hogy a nyelvvizsgán minden oké lesz! Hát, ha januárban v februárban megyek, akkor még van esélyem és el is döntöttem, h akkor fogok menni, annál is inkább, mert ősszel a szakdogám befejezése a cél.
Ja, és a pechsorozatnak itt még mindig nincs vége. Tegnap rá akartam keresni egy számra, amit az ausztrál rádióban adtak és tetszett, csak a címét nem írta ki a progi, így a szövege alapján próbálkoztam. Ha olasz lett volna, egy perc alatt megtalálom, de így fél órába került, mert az énekes pasi kiejtésétől égnek állt a hajam, annyira nem értettem semmit. De amikor végre nagy nehezen megtaláltam, akkor ki is derült, h a szám még csak nem is ausztrál, hanem új-zélandi! Nahát, ezek a Kiwik üldöznek! StudentsOfTheWorldön is küldött hangüzit egy Kiwi srác, aki most Ausztráliában él, de nem mertem és nem is tudtam neki válaszolni, mert a három perces hangüziből csak öt szót értettem :'( ja am itt az a szám, amit kerestem:
Még hogy az ausztrál angol nem angol! Hát akkor ez mi?:O Nick, a StudentsOfTheWorldös Kiwi srác pont ugyanígy beszélt, ahogy ez a pasi énekel: elnyelte a legtöbb szót.. ebből mondjuk már gondolhattam volna, h a szám nem ausztrál.. na mind1... Mindenesetre, aki érti a dal szövegét anélkül, h elolvasná, légyszi mindenképpen írjon!
Persze tudom, h az angolfrissítésre nem épp a Kiwiangol a legjobb módszer, nem is lennék annyira elkeseredve ha csak ez az egy lett volna az utazás előtti héten, amit nem értek.. de sajnos nem ez volt és ez gáz.. Még nem tudom, h fognak megérteni a táborban és azt sem, hogy én hogy fogom megérteni őket.. Mázli, hogy lesznek olaszok is:D
július 11, 2012
Tanuljanak-e az ausztrál gyerekek Aborigin nyelveket?
Amióta 11. 11. 11-én felfedeztem Gurrumul Yunupingu "Djarimirri" c. dalát, bloggernevem legszebb ausztrál ihletőjét, folyamatosan követem a bennszülött nyelvekkel kapcsolatos híreket. De csak most jutottam el oda, hogy az egyik cikket lefordítsam és itt is megosszam :) a cikk épp a Yolngu nyelv megőrzésével kapcsolatos és én személy szerint minden szavával egyetértek! Angolul egyébként
itt olvashatjátok
Tanuljanak-e az ausztrál gyerekek Aborigin nyelveket?
Úgy tűnik, még sohasem volt ilyen széleskörű az érdeklődés a bennszülött nyelvek megőrzése iránt világszerte. Talán ez azért van, mert közülük eddig még sohasem volt ennyi veszélyben.
Néhány bennszülött nyelv nemrég halt ki, és a fennmaradók közül is sokat fenyeget ez a veszély. Az Ethnologue - a Dallasi Nyelvészeti Központ honlapja - szerint 6909 rögzített nyelv létezik, de közülük csak 389-nek (mindössze 6%) van legalább egymilliónyi beszélője. Tehát az Ethnologue.com becslése szerint 6520 nyelvnek egy milliónál kevesebb beszélője van, 5625-nek kevesebb, mint 100000; 1787 nyelvet pedig ezer főnél is kevesebben beszélnek. A kihalás kockázata nemcsak sok ősi nyelvet érint, hanem sok bennszülött nyelvet Ausztráliában, Afrikában, Oroszországban és még sok helyen. Ezért Michael Christie azt vallja, hogy minden ausztrál diáknak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy más idegennyelvekkel együtt egy Aborigin nyelvet is megtanuljon. "Az Aborigin nyelv használata révén a bennszülött szülők és nagyszülők is eljönnek az iskolába, s ez összehozza a közösséget és az iskolát" - nyilatkozta Professzor Christie.
Christie, akit a 2011-es Év Ausztráljának választottak, 1972-től az Északi Terület zárt közösségeivel dolgozott. Folyékonyan beszéli a Yolngu bennszülött nyelvet (a "Djarimirri" is ezen a nyelven van!). Segített megszervezni a Charles Darwin Egyetem Yolngu tanulmányok programját, amely 2005-ben Ausztrália legjobb tanítási programjaként miniszteri díjat nyert. 2008-ban Professor Christie tagságot kapott az Ausztrál Tanuló és Tanító Tanácstól (hmm, lehet, itt nem is kellene fordítanom az Australian Learning and Teaching Councilt), ahol olyan programot fejlesztett ki, amely lehetővé teszi a zárt közösségekben élő Yolngu vének számára, hogy nyelvüket és kultúrájukat elektronikusan tanítsák a világ különböző pontjain élő diákoknak is.
Professor Christie aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az északi területi kormány legutóbb bevezetett szabálya tovább növeli a távolságot az iskola és a közösség között; a szabály értelmében ugyanis a tanítás első négy óráját minden közösségben angolul kell tartani. A BigPond szerint néhány zárt ausztrál aborigin közösségben az iskolába járás csak kb. 30%os. Christie persze nem vonja kétségbe azt sem, hogy az Aborigin gyerekeknek meg kell tanulniuk angolul, de úgy gondolja, az első leckéiket a saját nyelvükön kell hallaniuk, s az angolt csak 11-12 éves korukban kell bevezetni az órarendjükbe. ((teljesen igaza van!!! Végre egy professzor Ausztráliában, aki az én hangomon, az én szívemből szól! :)) Úgy gondolja, hogy a korán rájukerőltetett angol elszakítja őket a szüleiktől és közösségüktől. (így van!!!)
"Fontos, hogy az Aborigin kisgyerekek úgy nőjenek fel, hogy tudják, kik ők, ismerjék a saját nyelvüket, földjüket és családjukat, mielőtt az idegen tanárok, idegen osztály és az idegen nyelv elragadja őket." - nyilatkozta Professor Christie.
Christie úgy gondolja, az Aborigin nyelveknek támogatásra van szüksége (és én is úgy gondolom!) Azt szeretné, ha minél több ausztrál tanulna meg egy Aborigin nyelvet.
itt olvashatjátok
Tanuljanak-e az ausztrál gyerekek Aborigin nyelveket?
Úgy tűnik, még sohasem volt ilyen széleskörű az érdeklődés a bennszülött nyelvek megőrzése iránt világszerte. Talán ez azért van, mert közülük eddig még sohasem volt ennyi veszélyben.
Néhány bennszülött nyelv nemrég halt ki, és a fennmaradók közül is sokat fenyeget ez a veszély. Az Ethnologue - a Dallasi Nyelvészeti Központ honlapja - szerint 6909 rögzített nyelv létezik, de közülük csak 389-nek (mindössze 6%) van legalább egymilliónyi beszélője. Tehát az Ethnologue.com becslése szerint 6520 nyelvnek egy milliónál kevesebb beszélője van, 5625-nek kevesebb, mint 100000; 1787 nyelvet pedig ezer főnél is kevesebben beszélnek. A kihalás kockázata nemcsak sok ősi nyelvet érint, hanem sok bennszülött nyelvet Ausztráliában, Afrikában, Oroszországban és még sok helyen. Ezért Michael Christie azt vallja, hogy minden ausztrál diáknak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy más idegennyelvekkel együtt egy Aborigin nyelvet is megtanuljon. "Az Aborigin nyelv használata révén a bennszülött szülők és nagyszülők is eljönnek az iskolába, s ez összehozza a közösséget és az iskolát" - nyilatkozta Professzor Christie.
Christie, akit a 2011-es Év Ausztráljának választottak, 1972-től az Északi Terület zárt közösségeivel dolgozott. Folyékonyan beszéli a Yolngu bennszülött nyelvet (a "Djarimirri" is ezen a nyelven van!). Segített megszervezni a Charles Darwin Egyetem Yolngu tanulmányok programját, amely 2005-ben Ausztrália legjobb tanítási programjaként miniszteri díjat nyert. 2008-ban Professor Christie tagságot kapott az Ausztrál Tanuló és Tanító Tanácstól (hmm, lehet, itt nem is kellene fordítanom az Australian Learning and Teaching Councilt), ahol olyan programot fejlesztett ki, amely lehetővé teszi a zárt közösségekben élő Yolngu vének számára, hogy nyelvüket és kultúrájukat elektronikusan tanítsák a világ különböző pontjain élő diákoknak is.
Professor Christie aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az északi területi kormány legutóbb bevezetett szabálya tovább növeli a távolságot az iskola és a közösség között; a szabály értelmében ugyanis a tanítás első négy óráját minden közösségben angolul kell tartani. A BigPond szerint néhány zárt ausztrál aborigin közösségben az iskolába járás csak kb. 30%os. Christie persze nem vonja kétségbe azt sem, hogy az Aborigin gyerekeknek meg kell tanulniuk angolul, de úgy gondolja, az első leckéiket a saját nyelvükön kell hallaniuk, s az angolt csak 11-12 éves korukban kell bevezetni az órarendjükbe. ((teljesen igaza van!!! Végre egy professzor Ausztráliában, aki az én hangomon, az én szívemből szól! :)) Úgy gondolja, hogy a korán rájukerőltetett angol elszakítja őket a szüleiktől és közösségüktől. (így van!!!)
"Fontos, hogy az Aborigin kisgyerekek úgy nőjenek fel, hogy tudják, kik ők, ismerjék a saját nyelvüket, földjüket és családjukat, mielőtt az idegen tanárok, idegen osztály és az idegen nyelv elragadja őket." - nyilatkozta Professor Christie.
Christie úgy gondolja, az Aborigin nyelveknek támogatásra van szüksége (és én is úgy gondolom!) Azt szeretné, ha minél több ausztrál tanulna meg egy Aborigin nyelvet.
július 09, 2012
Magyarország? Az meg hol van? (Ausztrál mailezős sztori)
Említettem, hogy tavaly nyáron kezdtem először levelezni Ausztráliával. Az első mailezőtársam egy 17 éves Cal nevű srác volt, akivel a lehető legtöbb témáról el tudtunk beszélgetni. Bár több, mint két hét után megszakadt a kapcsolat, maradt pár infoszerzős élményem, amiket az akkori blogomban is megörökítettem. Az egyik ilyen elgondolkodtató bejegyzés jön most :)
2011. aug. 9. kedd
Egy nagyon meglepő infót szereztem Caltól. Szóba került a földrajz és hirtelen nagyon kíváncsi lettem, hogy vajon ők hogyan tanulják. Vajon ők is tanulnak minden kontinensről és a kontinensek főbb országairól, ahogy mi is?
A meglepő az, hogy nem. Kizárólag Ausztrália a lényeg, meg az, hogy hogyan kapcsolódik be a világba (pl. gazdaságilag és katonailag). Így a többi kontinensről is csak ilyen szinten esik szó, de részleteiben egyiket sem tanulják. Azt írja, gimiben csak két év földrajz kötelező, 11-től pedig választható tárgy - és lehet, hogy 11-től már tanulnak a többi kontinensről is, de ő ezt nem tudja, mert sosem szerette igazán a földrajzot és így mást választott helyette 11-re. Azt írja: "Meg kell mondanom, a mi ismereteink a külvilágról igen minimálisak."
Az első gondolat, ami erről eszembe jutott, az az volt, hogy... talán az az elvük, hogy "na, mi itt élünk a világ végén, így elég csak azt ismernünk, ami körülvesz minket." De erről máris jött egy következő gondolatom: mi más veszi körül az ausztrálokat, ha nem egy multikulti környezet? Ennek pedig meglehet az az előnye, hogy "ha valamit meg akarsz tudni egy másik országról v netán földrészről, kérdezd csak meg a szomszédod, aki valószínűleg kínai, tajvani, koreai - afrikai (most nem sorolok afrikai országokat) - vagy esetleg európai. Hisz Ausztráliában a világ minden tájáról érkeznek bevándorlók, így ha kérdésed van a nem ausztrál világról, úton-útfélen szembejön veled valaki, aki válaszolhat rá." De ez a két gondolat csak az én kreált magyarázatom, de valójában tényleg nem tudom, mi lehet az oka annak, h nem tanulnak a többi földrészről...
A második gondolatot megírtam Calnak is (az elsőt persze nem mertem, nem akartam, hogy úgy tűnjön, lenézem az ausztrálokat, mert erről szó sincs). Ő ezt a multikulti dolgot kicsit cáfolta:O azt írta, hogy ez azért nem jellemző egész Ausztráliára és így pl. arra az areára sem, ahol ő él. Ő a Sydney-től 2órányira (km-et most nem tudok írni, így írta ő is:D) Oberonban lakik, ami az általam már néhányszor emlegetett Kék-hegységben van. De suliba nem oda jár, hanem Bathurstbe, ami 38 km-re (ÉS FÉLÓRÁNYIRA) van Oberontól. Na és azt írja, h sem Oberon, sem Bathurst nem annyira multikulti, mint ahogy én gondolom, a gimiben is csak elvétve akad olyan diák, aki vmelyik más országból jött. De ez még mindig nem jelenti azt, h egyáltalán nem találkozik "Ausztráliában élő nemausztrállal", csak ritkábban. De amit én írok, - írja ő - az inkább Sydney-re jellemző.. Ahha, meg akkor gondolom, Melbourne-re, Brisbane-re, meg a többi nagyobb városra.. Legalábbis az ezekben a városokban élő magyarok blogjairól ez jön át.
Apropó! Ha már erről volt szó, arra is rákérdeztem, ismer-e kint élő magyarokat. Sajnos nem ismer, de mint írja: "ez valószínű azért van, mert csomóan közülük lent élnek Sydneyben". Micsoda csomópont ez a Sydney! :) Mondjuk teljesen igaz, rájöttem erre én is: ahogy így visszagondolok a blogokra, amiket ausztráliai magyaroktól olvasok: heten jutnak eszembe Sydneyből, 3-an Queenslandből (1ikük Cairns-ből és 2Brisbane-ből), és 2-en Melbourne-ből. Szóval tényleg Sydney győzött a magyaroknál is :)
De ami miatt ezt az egész bejegyzést írom, az az a kérdés, amit a fenti infók révén feltettem magamban: lehetséges-e, hogy Cal tőlem hall először Magyarországról?... Hát van egy olyan érzésem, hogy igen... És ez már csak azért gáz, mert tegnap, ahogy arról írtam neki, hogy telik Mo-n egy iskolaév (mikor kezdünk, mennyi szünetünk van, mikor végzünk stb.), véletlenül elkottyantottam, hogy okt. 23 nemzeti ünnep Mo-n. És persze megkért, hogy írjak erről részletesebben...
A fentiekből következik, hogy ettől a kéréstől iszonyúan zavarba jöttem. Hisz gondoljatok csak bele: ha a földrajzot úgy tanulják, ahogy fentebb leírtam, akkor valószínűleg a törit is. Így, ha a magyar töriről akarok írni, és ezen belül az 56-os forradalomról, akkor szinte mindent az elején kell kezdenem. Először is be kellene vallanom, hogy Mo a történelem nagy részében mindig valamilyen idegen ország fennhatósága alatt állt. Meg kéne magyaráznom, mi az, (és egyáltalán honnan jött) a kommunizmus, ami miatt kitört az 56-os forradalom, stb. Vagy szerintetek nem kéne ennyire belemerülnöm? De ha nem merülök bele, hogyan írhatnék arról, h miért nemzeti ünnep okt. 23? :(
Meg egyáltalán miért van az, h itt Magyarországon minden országról hiperrészletesen tanulunk, míg külföldön alig hallanak Magyarországról? És külföld alatt itt most nemcsak Ausztráliát értem, mert sztem ezt sajnos nemcsak róla lehet elmondani, hanem sok európai országról is:(
Update 2012. júl. 9-én: végül már nem is írtam a magyar töriről, mert a bejegyzés után nyaralni mentem és mire visszajöttem, írta Cal, hogy most egy ideig nem lesz a gépnél és nem fog írni..:D de a lényeg nem is ez, hanem a fenti sztori! :) valaki tudja a választ a kérdéseimre? :O aki igen, légyszi dobjon meg egy kommenttel. ;) Előre is köszi! :)
2011. aug. 9. kedd
Egy nagyon meglepő infót szereztem Caltól. Szóba került a földrajz és hirtelen nagyon kíváncsi lettem, hogy vajon ők hogyan tanulják. Vajon ők is tanulnak minden kontinensről és a kontinensek főbb országairól, ahogy mi is?
A meglepő az, hogy nem. Kizárólag Ausztrália a lényeg, meg az, hogy hogyan kapcsolódik be a világba (pl. gazdaságilag és katonailag). Így a többi kontinensről is csak ilyen szinten esik szó, de részleteiben egyiket sem tanulják. Azt írja, gimiben csak két év földrajz kötelező, 11-től pedig választható tárgy - és lehet, hogy 11-től már tanulnak a többi kontinensről is, de ő ezt nem tudja, mert sosem szerette igazán a földrajzot és így mást választott helyette 11-re. Azt írja: "Meg kell mondanom, a mi ismereteink a külvilágról igen minimálisak."
Az első gondolat, ami erről eszembe jutott, az az volt, hogy... talán az az elvük, hogy "na, mi itt élünk a világ végén, így elég csak azt ismernünk, ami körülvesz minket." De erről máris jött egy következő gondolatom: mi más veszi körül az ausztrálokat, ha nem egy multikulti környezet? Ennek pedig meglehet az az előnye, hogy "ha valamit meg akarsz tudni egy másik országról v netán földrészről, kérdezd csak meg a szomszédod, aki valószínűleg kínai, tajvani, koreai - afrikai (most nem sorolok afrikai országokat) - vagy esetleg európai. Hisz Ausztráliában a világ minden tájáról érkeznek bevándorlók, így ha kérdésed van a nem ausztrál világról, úton-útfélen szembejön veled valaki, aki válaszolhat rá." De ez a két gondolat csak az én kreált magyarázatom, de valójában tényleg nem tudom, mi lehet az oka annak, h nem tanulnak a többi földrészről...
A második gondolatot megírtam Calnak is (az elsőt persze nem mertem, nem akartam, hogy úgy tűnjön, lenézem az ausztrálokat, mert erről szó sincs). Ő ezt a multikulti dolgot kicsit cáfolta:O azt írta, hogy ez azért nem jellemző egész Ausztráliára és így pl. arra az areára sem, ahol ő él. Ő a Sydney-től 2órányira (km-et most nem tudok írni, így írta ő is:D) Oberonban lakik, ami az általam már néhányszor emlegetett Kék-hegységben van. De suliba nem oda jár, hanem Bathurstbe, ami 38 km-re (ÉS FÉLÓRÁNYIRA) van Oberontól. Na és azt írja, h sem Oberon, sem Bathurst nem annyira multikulti, mint ahogy én gondolom, a gimiben is csak elvétve akad olyan diák, aki vmelyik más országból jött. De ez még mindig nem jelenti azt, h egyáltalán nem találkozik "Ausztráliában élő nemausztrállal", csak ritkábban. De amit én írok, - írja ő - az inkább Sydney-re jellemző.. Ahha, meg akkor gondolom, Melbourne-re, Brisbane-re, meg a többi nagyobb városra.. Legalábbis az ezekben a városokban élő magyarok blogjairól ez jön át.
Apropó! Ha már erről volt szó, arra is rákérdeztem, ismer-e kint élő magyarokat. Sajnos nem ismer, de mint írja: "ez valószínű azért van, mert csomóan közülük lent élnek Sydneyben". Micsoda csomópont ez a Sydney! :) Mondjuk teljesen igaz, rájöttem erre én is: ahogy így visszagondolok a blogokra, amiket ausztráliai magyaroktól olvasok: heten jutnak eszembe Sydneyből, 3-an Queenslandből (1ikük Cairns-ből és 2Brisbane-ből), és 2-en Melbourne-ből. Szóval tényleg Sydney győzött a magyaroknál is :)
De ami miatt ezt az egész bejegyzést írom, az az a kérdés, amit a fenti infók révén feltettem magamban: lehetséges-e, hogy Cal tőlem hall először Magyarországról?... Hát van egy olyan érzésem, hogy igen... És ez már csak azért gáz, mert tegnap, ahogy arról írtam neki, hogy telik Mo-n egy iskolaév (mikor kezdünk, mennyi szünetünk van, mikor végzünk stb.), véletlenül elkottyantottam, hogy okt. 23 nemzeti ünnep Mo-n. És persze megkért, hogy írjak erről részletesebben...
A fentiekből következik, hogy ettől a kéréstől iszonyúan zavarba jöttem. Hisz gondoljatok csak bele: ha a földrajzot úgy tanulják, ahogy fentebb leírtam, akkor valószínűleg a törit is. Így, ha a magyar töriről akarok írni, és ezen belül az 56-os forradalomról, akkor szinte mindent az elején kell kezdenem. Először is be kellene vallanom, hogy Mo a történelem nagy részében mindig valamilyen idegen ország fennhatósága alatt állt. Meg kéne magyaráznom, mi az, (és egyáltalán honnan jött) a kommunizmus, ami miatt kitört az 56-os forradalom, stb. Vagy szerintetek nem kéne ennyire belemerülnöm? De ha nem merülök bele, hogyan írhatnék arról, h miért nemzeti ünnep okt. 23? :(
Meg egyáltalán miért van az, h itt Magyarországon minden országról hiperrészletesen tanulunk, míg külföldön alig hallanak Magyarországról? És külföld alatt itt most nemcsak Ausztráliát értem, mert sztem ezt sajnos nemcsak róla lehet elmondani, hanem sok európai országról is:(
Update 2012. júl. 9-én: végül már nem is írtam a magyar töriről, mert a bejegyzés után nyaralni mentem és mire visszajöttem, írta Cal, hogy most egy ideig nem lesz a gépnél és nem fog írni..:D de a lényeg nem is ez, hanem a fenti sztori! :) valaki tudja a választ a kérdéseimre? :O aki igen, légyszi dobjon meg egy kommenttel. ;) Előre is köszi! :)
július 08, 2012
Egy kaledóniai felfedező dala
Ezt a dalt még januárban fedeztem fel és nem tudom miért, de mindig olyan jó hangulatom lesz, amikor hallgatom:D pedig még nem is jártam Caledoniában:O persze úgy szép, ahogy van, de lehet, azért is tetszik nekem annyira, mert egy igazi felfedezőről szól, aki, bár szereti az otthonát, egy időre elhagyja, hogy aztán újra rácsodálkozhasson, miután bejárta a világot :)
Itt jön az én fordításom :) javítást most is szívesen elfogadok ;)
Nem tudom, látod-e a változásokat, amiken átmentem az elmúlt időben;
féltem, hogy eltávolodom az otthonomtól, ezért régi történeteket meséltem, és dalokat énekeltem,
amik arra emlékeztettek, honnan is jöttem és hogy ma miért is tűnik olyan távolinak az otthonom.
Chorus:
Engedd, hogy azt mondjam, szeretlek és egész idő alatt rád gondolok;
Caledonia, már hívsz is, s én boldogan térek vissza hozzád, az otthonomba;
de ha mégis elidegenednék tőled, tudd, hogy nagyon elszomorítana;
Caledonia, te vagy a mindenem.
Elköltöztem és folyton vándoroltam;
mindent kipróbáltam, amit ki kellett próbálnom,
elvesztettem a barátaimat, akiket el kellett vesztenem,
de útközben újakra találtam;
lányokat csókoltam, majd elhagytam őket;
ellopott álmok.. semmi kétség, sokat utaztam, néha a lelkiismeretem is a széllel együtt szállt. (jaj erre az uccsó sorra írjatok vmit légyszi, nekem nem sikerül jobban visszaadnom:S)
Chorus:
Engedd, hogy azt mondjam, szeretlek és egész idő alatt rád gondolok;
Caledonia, már hívsz is, s én boldogan térek vissza hozzád, az otthonomba;
de ha mégis elidegenednék tőled, tudd, hogy nagyon elszomorítana;
Caledonia, te vagy a mindenem.
Itt jön az én fordításom :) javítást most is szívesen elfogadok ;)
Nem tudom, látod-e a változásokat, amiken átmentem az elmúlt időben;
féltem, hogy eltávolodom az otthonomtól, ezért régi történeteket meséltem, és dalokat énekeltem,
amik arra emlékeztettek, honnan is jöttem és hogy ma miért is tűnik olyan távolinak az otthonom.
Chorus:
Engedd, hogy azt mondjam, szeretlek és egész idő alatt rád gondolok;
Caledonia, már hívsz is, s én boldogan térek vissza hozzád, az otthonomba;
de ha mégis elidegenednék tőled, tudd, hogy nagyon elszomorítana;
Caledonia, te vagy a mindenem.
Elköltöztem és folyton vándoroltam;
mindent kipróbáltam, amit ki kellett próbálnom,
elvesztettem a barátaimat, akiket el kellett vesztenem,
de útközben újakra találtam;
lányokat csókoltam, majd elhagytam őket;
ellopott álmok.. semmi kétség, sokat utaztam, néha a lelkiismeretem is a széllel együtt szállt. (jaj erre az uccsó sorra írjatok vmit légyszi, nekem nem sikerül jobban visszaadnom:S)
Chorus:
Engedd, hogy azt mondjam, szeretlek és egész idő alatt rád gondolok;
Caledonia, már hívsz is, s én boldogan térek vissza hozzád, az otthonomba;
de ha mégis elidegenednék tőled, tudd, hogy nagyon elszomorítana;
Caledonia, te vagy a mindenem.
július 07, 2012
Egy sikeres nap receptje
A régi angol jegyzeteimet kerestem, amikor a dossziéimban rábukkantam erre:
Egy sikeres nap receptje
Hozzávalók:
- egy bögre Kedvesség,
- egy evőkanál Megértés
- négy teáskanál Idő és Türelem,
- egy csipetnyi Melegség,
- csipetnyi humor.
Gondosan mérd ki a szavakat!
- Tedd hozzá a púpozott kanál Megértést!
- Használd jó időben és ne felejtsd ki a Türelmet sem!
- keverd össze a Melegség tüzén, de ne főzd meg.
- Alacsonyan tartsd a hőmérsékletet és legyen állandóan készen a Humor is.
- Ízesítsd meg az Élet Fűszerével!
- Tálald egyéni adagokban! Sok szerencsét!
Egy sikeres nap receptje
Hozzávalók:
- egy bögre Kedvesség,
- egy evőkanál Megértés
- négy teáskanál Idő és Türelem,
- egy csipetnyi Melegség,
- csipetnyi humor.
Gondosan mérd ki a szavakat!
- Tedd hozzá a púpozott kanál Megértést!
- Használd jó időben és ne felejtsd ki a Türelmet sem!
- keverd össze a Melegség tüzén, de ne főzd meg.
- Alacsonyan tartsd a hőmérsékletet és legyen állandóan készen a Humor is.
- Ízesítsd meg az Élet Fűszerével!
- Tálald egyéni adagokban! Sok szerencsét!
július 05, 2012
Nemzetközi július
Július tele van interkontinentális ünnepekkel:O először is hétfőn tudtam meg kanadai "Blogbarátnőmtől", hogy 1-jén volt Kanada születésnapja, ami, mivel hétvégére esett, négy napos ünnep volt. Az ausztrál ünnepi hagyományokhoz hasonlóan Kanadában is tartják a hagyományt, hogyha egy ünnep hétvégére esik, akkor szabadnap a péntek és a hétfő is, így lesz egy egynaposból négynapos ünnep :)
Kedden pedig kaptam egy hírt a FB-n a Radio Australiától, hogy júl. 2-ától 8-áig NAIDOC Week van! Ez a hét pedig nem más, mint az ausztrál bennszülöttek ünnepe! Ez az a hét, amikor egész Ausztrália-szerte megemlékeznek az ausztrál bennszülöttek hagyományairól, interjúkat készítenek a közülük kikerült, megbecsülésre méltó hírességekkel, akik értékeset alkottak, sok velük kapcsolatos programot szerveznek és mindenkinek felhívják a figyelmét arra, hogy nem lehetetlen az emberi kommunikáció köztük és a fehérek között. Végre egy hét, ami igazán értük van és amikor én is azt érzem inen Magyarországról, hogy nem nézik le, hanem becsülik őket! Bárcsak egész évre igaz lenne ez!
Mindenesetre, ennek örömére kedden ráhangoltam a gépemet az ABC Extrára (egy szuper ausztrál rádió), és azóta lelkesen követem a NAIDOC programot :) sőt, még fel is tudom venni mp3-ba, így attól sem kell félnem, hogy lemaradok valamiről, amikor itt Mo-n éjjel van! Most is már kb. 16 órája folyamatosan megy a gép és dokumentál, mert rengeteg olyan interjút közvetítenek, ami sok kérdésemre választ ad. Bevallom, el fog telni egy kis időbe, míg egy részüket újrahallgatom és megértem, de így az angolom is edződik. És a listening gyakorlására nincs is ennél jobb lehetőség, hisz minden érdekel, ami a témával kapcsolatos ;)
És az interkontinentális ünnepek sorának itt még nincs vége: tegnap, azaz júl. 4-én volt az amerikai Függetlenség Napja:D annak az eseményeit nem követtem a rádióban, csak úgy eszembe jutott, hogy tegnap volt:)
És még mindig nincs vége! A július annyira nemzetközi, hogy 13-ától még én sem leszek Magyarországon :)
Az úgy volt, hogy áprilisban visszagondoltam 2009-re, amikor életemben először eljutottam az ICC nemzetközi táborba, ami abban az évben Bécsben volt. Annyi szép emlék jött elő, hogy hirtelen igazságtalannak éreztem, hogy csak 14-től 20 éves korig lehet részt venni benne. Bosszankodtam, hogy 20 év fölött miért nincs ilyen lehetőség, amikor abban a korban az ember már sokkal érettebb, mint mondjuk 14 évesen és jobban ki tudná használni az ilyesmit.
De a mérgelődés csak egy napig tartott: ápr. 23-án írtam egy barátnőmnek, akinek sok kapcsolata van, kérdeztem tőle, hogy tud-e valami ICC-hez hasonló nyári progit, amiben 20 év fölött is részt lehet venni. És láss csodát, tudott! Mégpedig nem is akármilyet! Egy kéthetes nemzetközi ifjúsági tábort júl. 13-tól 27-ig, amibe 18-tól 25 éves korig lehet jelentkezni és különböző sport és exploring-programok lesznek :) Alig tudtam elhinni. Bár nem Olaszországban lesz, nem is Angliában, hanem Németországban, a tábor nyelve az angol, ami egy szuper lehetőség egy kis edzésre így nyelvvizsga előtt :) így gyorsan írtam is a tábor szervezőjének egy bemutatkozó mailt és hogy szívesen részt vennék. Az ilyesmik nekem ritkán jönnek össze, de most nagyon reménykedtem, hogy nem teltek még be a helyek. És láss csodát, nem! Már aznap este itt volt a szervező csaj válasza, hogy elfogadta a jelentkezésem! Amikor olvastam a választ, azt hittem, álmodom, még sosem töltöttem külföldön egy hétnél többet - és akkor hirtelen kiderül, hogy én is részt vehetek egy két hetes táborban! Sosem hittem volna, hogy Olaszország vagy Anglia helyett épp Németország lesz az, ami úgymond "befogad" két hétre:O de már nagyon nagyon várom 13-át, úgy érzem, ez a tábor életem eddigi legnagyobb angolos lehetősége :) ilyen szempontból kicsit jó is, hogy nem Olaszország szervezi, mert akkor nagy lenne a kísértés, hogy mindig olaszul beszéljek a szervezőkkel:D
Szóval éljen a nemzetközi július, éljen a nemzetközi nyár! :)
Kedden pedig kaptam egy hírt a FB-n a Radio Australiától, hogy júl. 2-ától 8-áig NAIDOC Week van! Ez a hét pedig nem más, mint az ausztrál bennszülöttek ünnepe! Ez az a hét, amikor egész Ausztrália-szerte megemlékeznek az ausztrál bennszülöttek hagyományairól, interjúkat készítenek a közülük kikerült, megbecsülésre méltó hírességekkel, akik értékeset alkottak, sok velük kapcsolatos programot szerveznek és mindenkinek felhívják a figyelmét arra, hogy nem lehetetlen az emberi kommunikáció köztük és a fehérek között. Végre egy hét, ami igazán értük van és amikor én is azt érzem inen Magyarországról, hogy nem nézik le, hanem becsülik őket! Bárcsak egész évre igaz lenne ez!
Mindenesetre, ennek örömére kedden ráhangoltam a gépemet az ABC Extrára (egy szuper ausztrál rádió), és azóta lelkesen követem a NAIDOC programot :) sőt, még fel is tudom venni mp3-ba, így attól sem kell félnem, hogy lemaradok valamiről, amikor itt Mo-n éjjel van! Most is már kb. 16 órája folyamatosan megy a gép és dokumentál, mert rengeteg olyan interjút közvetítenek, ami sok kérdésemre választ ad. Bevallom, el fog telni egy kis időbe, míg egy részüket újrahallgatom és megértem, de így az angolom is edződik. És a listening gyakorlására nincs is ennél jobb lehetőség, hisz minden érdekel, ami a témával kapcsolatos ;)
És az interkontinentális ünnepek sorának itt még nincs vége: tegnap, azaz júl. 4-én volt az amerikai Függetlenség Napja:D annak az eseményeit nem követtem a rádióban, csak úgy eszembe jutott, hogy tegnap volt:)
És még mindig nincs vége! A július annyira nemzetközi, hogy 13-ától még én sem leszek Magyarországon :)
Az úgy volt, hogy áprilisban visszagondoltam 2009-re, amikor életemben először eljutottam az ICC nemzetközi táborba, ami abban az évben Bécsben volt. Annyi szép emlék jött elő, hogy hirtelen igazságtalannak éreztem, hogy csak 14-től 20 éves korig lehet részt venni benne. Bosszankodtam, hogy 20 év fölött miért nincs ilyen lehetőség, amikor abban a korban az ember már sokkal érettebb, mint mondjuk 14 évesen és jobban ki tudná használni az ilyesmit.
De a mérgelődés csak egy napig tartott: ápr. 23-án írtam egy barátnőmnek, akinek sok kapcsolata van, kérdeztem tőle, hogy tud-e valami ICC-hez hasonló nyári progit, amiben 20 év fölött is részt lehet venni. És láss csodát, tudott! Mégpedig nem is akármilyet! Egy kéthetes nemzetközi ifjúsági tábort júl. 13-tól 27-ig, amibe 18-tól 25 éves korig lehet jelentkezni és különböző sport és exploring-programok lesznek :) Alig tudtam elhinni. Bár nem Olaszországban lesz, nem is Angliában, hanem Németországban, a tábor nyelve az angol, ami egy szuper lehetőség egy kis edzésre így nyelvvizsga előtt :) így gyorsan írtam is a tábor szervezőjének egy bemutatkozó mailt és hogy szívesen részt vennék. Az ilyesmik nekem ritkán jönnek össze, de most nagyon reménykedtem, hogy nem teltek még be a helyek. És láss csodát, nem! Már aznap este itt volt a szervező csaj válasza, hogy elfogadta a jelentkezésem! Amikor olvastam a választ, azt hittem, álmodom, még sosem töltöttem külföldön egy hétnél többet - és akkor hirtelen kiderül, hogy én is részt vehetek egy két hetes táborban! Sosem hittem volna, hogy Olaszország vagy Anglia helyett épp Németország lesz az, ami úgymond "befogad" két hétre:O de már nagyon nagyon várom 13-át, úgy érzem, ez a tábor életem eddigi legnagyobb angolos lehetősége :) ilyen szempontból kicsit jó is, hogy nem Olaszország szervezi, mert akkor nagy lenne a kísértés, hogy mindig olaszul beszéljek a szervezőkkel:D
Szóval éljen a nemzetközi július, éljen a nemzetközi nyár! :)
július 02, 2012
Igazi nyári hétvégéim - úszórekordokkal és Balcsizással!
Amióta véget ért az egyetemi tanévem, a hétköznapokat szinte teljesen "angolul" töltöm (értsd: fordítok, írok, gyakorlok; erre többféle eszközöm van, most csak kettőt említek: a Napi Angol Percek sorozatot (nem a blogot, amit kitettem a bloglistámra, hanem egy másikat) és egy hatalmas tankönyvet. Utóbbit egyik csoptársamtól kaptam :)
A hétvégék viszont eddig mindig nyári programokkal teltek. Jún. 17-én a telkünkön csaptunk egy szuper bbq partyt keresztanyuékkal. Minden nagyon jól sikerült és a finom nyári ebéd közben jöttem rá, hogy szeretem a country zenétXD na jó, lehet, már előbb is tudtam, de keresztapum telefonján tényleg szuperjók voltak!:D az ausztrál hangulatot így tehát nemcsak a bbq és a vidám pletyi garantálta :)
A következő hétvége elég vásárolósra sikerült:D szombaton kaptam egy csodadiktafont:O ennek az a sztorija, hogy szerdán néztük, h csütörtöktől akciós lesz egy Olympus digitális diktafon a Lidle-ben (én csak Gianni-marketnek hívomXD). Ahogy néztük az adatait, egyszerűen ahha!-élményem lett. Hogy miért? Mert két gigás, vagyis 843 órányi anyag fér rá:D a régiekkel szemben még az mp3-at is felismeri - és csak 13 ezer FT! Szerintem több, mint megéri!:D így az enyém is lett és amikor hazahoztuk és kipróbáltam, akkor derült ki, hogy nemcsak felismeri az mp3-at, hanem alapból mp3-ba vesz fel és ez szuper! Így most lett egy szupi három az egyben-kütyüm: digitális diktafon, mp3-lejátszó és ha nagyon akarom, pendrive is egyben:D Vásárlós vasárnap meg bátyámnál voltam anyuval Bp-n. Vásárolgattunk és körülnéztünk (meg vacsiztunkXD) az Ikeában is. Jó gyors volt az a nap:D az egyetlen olyan nap volt addig, amikor egy percet sem angoloztam:O Na de hétfőn bepótoltam ám :)
A múlt hétvége meg már pénteken elkezdődött, szintén keresztanyuékkal. Péntek délután lementünk a Palára és keresztanyum révén megvalósult egy álmom! Minden edzés nélkül kisebbfajta úszórekordot döntöttem:D Beúsztam az első bójáig, ami jó nagy táv és mégsem fáradtam el, még akkor sem, amikor keresztanyuval visszafelé úsztunk. Annyira feldobódtam ettől, hogy félórával később keresztapummal is megtettem ugyanezt a távot. Furcsa volt, mert pénteken minden edzés nélkül jól ment kétszerre is, szombaton viszont már az elsőnél fáradtnak éreztem magam. Persze péntekről volt egy kis izomlázam is, de akkor is meglepett ez a dolog... de mindenesetre, amikor csak lehet, edzeni fogok a nyáron, hogy eljussak a második, majd a harmadik bójáig és nyár végén majd a Palán is!:D na jó, ez azért tényleg valódi rekord lenne, de edzéssel semmi sem lehetetlen! Ha keresztanyuéknak már többször sikerült, akkor egyszer nekem is fog! :)
A tegnapi nap is fürdéssel telt, viszont nem a Palán :) Szombat este keresztanyuéktól jött egy meglepetés ötlet: mi lenne, ha vasárnap leruccannánk Fonyódra, a Balatonra?
Ez annyira jól hangzott, hogy nem is tervezgettük sokáig. A sokáig tervezett dolgok egyébként is rosszabbul sikerülnek, mint a spontának, úgyhogy vasárnap hajnalban csak összeszedtük a strandcumót, vonatra ültünk és irány Fonyód! Persze ez nem volt szó szerint ilyen gyors a sok átszállás miatt, de délre akkor is már a fonyódi szabadstrandon voltunk. Olyan kellemes volt a víz, hogy én csak egy negyed órára mentem ki, akkor is csak azért, mert mindenki ment enni:D De utána fél hatig végig a vízben voltam. Igaz, úszni nem nagyon tudtam, mert sekély volt a víz és néhol sziklás is volt az alja - igen, ezért szabad strand: talán nem is a mélysége miatt veszélyes, hanem a sziklák miatt. De a víz meg szuperkellemes volt, szóval nincs okom szidni. Lebegtem a víz tetején (közben is napoztam:D) elvoltam, meg labdáztunk Zsófival :)
Du. 5:50-kor indultunk haza, de én még akkor is nehezen jöttem ki a vízből:D
Vissza Dorogra csak éjfélre értünk, de egyszerűen szuper volt minden! Még több ilyen hétvégét keresztanyuékkal! :)
Meg azt is szeretném, ha az egyetemi csoptársaimmal össze lehetne hozni hasonlót, dehát őket még semmi ilyesmire nem sikerült rávennem :( talán majd egyszer!
A hétvégék viszont eddig mindig nyári programokkal teltek. Jún. 17-én a telkünkön csaptunk egy szuper bbq partyt keresztanyuékkal. Minden nagyon jól sikerült és a finom nyári ebéd közben jöttem rá, hogy szeretem a country zenétXD na jó, lehet, már előbb is tudtam, de keresztapum telefonján tényleg szuperjók voltak!:D az ausztrál hangulatot így tehát nemcsak a bbq és a vidám pletyi garantálta :)
A következő hétvége elég vásárolósra sikerült:D szombaton kaptam egy csodadiktafont:O ennek az a sztorija, hogy szerdán néztük, h csütörtöktől akciós lesz egy Olympus digitális diktafon a Lidle-ben (én csak Gianni-marketnek hívomXD). Ahogy néztük az adatait, egyszerűen ahha!-élményem lett. Hogy miért? Mert két gigás, vagyis 843 órányi anyag fér rá:D a régiekkel szemben még az mp3-at is felismeri - és csak 13 ezer FT! Szerintem több, mint megéri!:D így az enyém is lett és amikor hazahoztuk és kipróbáltam, akkor derült ki, hogy nemcsak felismeri az mp3-at, hanem alapból mp3-ba vesz fel és ez szuper! Így most lett egy szupi három az egyben-kütyüm: digitális diktafon, mp3-lejátszó és ha nagyon akarom, pendrive is egyben:D Vásárlós vasárnap meg bátyámnál voltam anyuval Bp-n. Vásárolgattunk és körülnéztünk (meg vacsiztunkXD) az Ikeában is. Jó gyors volt az a nap:D az egyetlen olyan nap volt addig, amikor egy percet sem angoloztam:O Na de hétfőn bepótoltam ám :)
A múlt hétvége meg már pénteken elkezdődött, szintén keresztanyuékkal. Péntek délután lementünk a Palára és keresztanyum révén megvalósult egy álmom! Minden edzés nélkül kisebbfajta úszórekordot döntöttem:D Beúsztam az első bójáig, ami jó nagy táv és mégsem fáradtam el, még akkor sem, amikor keresztanyuval visszafelé úsztunk. Annyira feldobódtam ettől, hogy félórával később keresztapummal is megtettem ugyanezt a távot. Furcsa volt, mert pénteken minden edzés nélkül jól ment kétszerre is, szombaton viszont már az elsőnél fáradtnak éreztem magam. Persze péntekről volt egy kis izomlázam is, de akkor is meglepett ez a dolog... de mindenesetre, amikor csak lehet, edzeni fogok a nyáron, hogy eljussak a második, majd a harmadik bójáig és nyár végén majd a Palán is!:D na jó, ez azért tényleg valódi rekord lenne, de edzéssel semmi sem lehetetlen! Ha keresztanyuéknak már többször sikerült, akkor egyszer nekem is fog! :)
A tegnapi nap is fürdéssel telt, viszont nem a Palán :) Szombat este keresztanyuéktól jött egy meglepetés ötlet: mi lenne, ha vasárnap leruccannánk Fonyódra, a Balatonra?
Ez annyira jól hangzott, hogy nem is tervezgettük sokáig. A sokáig tervezett dolgok egyébként is rosszabbul sikerülnek, mint a spontának, úgyhogy vasárnap hajnalban csak összeszedtük a strandcumót, vonatra ültünk és irány Fonyód! Persze ez nem volt szó szerint ilyen gyors a sok átszállás miatt, de délre akkor is már a fonyódi szabadstrandon voltunk. Olyan kellemes volt a víz, hogy én csak egy negyed órára mentem ki, akkor is csak azért, mert mindenki ment enni:D De utána fél hatig végig a vízben voltam. Igaz, úszni nem nagyon tudtam, mert sekély volt a víz és néhol sziklás is volt az alja - igen, ezért szabad strand: talán nem is a mélysége miatt veszélyes, hanem a sziklák miatt. De a víz meg szuperkellemes volt, szóval nincs okom szidni. Lebegtem a víz tetején (közben is napoztam:D) elvoltam, meg labdáztunk Zsófival :)
Du. 5:50-kor indultunk haza, de én még akkor is nehezen jöttem ki a vízből:D
Vissza Dorogra csak éjfélre értünk, de egyszerűen szuper volt minden! Még több ilyen hétvégét keresztanyuékkal! :)
Meg azt is szeretném, ha az egyetemi csoptársaimmal össze lehetne hozni hasonlót, dehát őket még semmi ilyesmire nem sikerült rávennem :( talán majd egyszer!
Japánban már várnak!:O
Életem legviccesebb mailjét kaptam egyik nap Students Of The Worldről:O Nem tudom, hogyan, de az egyik Ausztráliába küldött mailemre Japánból jött a válasz, méghozzá nem is akármilyen! Fele angol, fele japán, de az angol részét lefordítottam, a japán mondatokat meg benne hagytam, csak hogy érdekesebb legyen:D Zárójelbe írtam is pár kommentet:D
"Szia! Hogy vagy! Üzleti úton voltam Londonban és New Yorkban és csak most jöttem vissza Japánba. És csak most láttam az emailed. Michael vagyok. Nemzetközi jogászként dolgozom.
GO KAITE DAIJOUBU DESUKA?WATASHIHA NIHONGO MO UMAKU HANASEMASU
Add meg a többi emailcímed is - a keitaidat (miiiit?:O) meg a számítógépeset is. (Jaaa, akkor a "keitai" az a postacím lenne?:O Még mitnem!XD)
Shinjuku közelében lakom. Hobbyaim: filmek, utazás, zenehallgatás, és a tieid? Kék a szemem, rövid, barna a hajam, azt mondják, jóképű vagyok. Itt vannak a fotóim (itt adott két linket)
Őszinte, kedves, barátságos, yasashi, és romantikus vagyok. (wow, még yasashi is! Mindig is egy yasashi pasira vágytam!XD)
Érdekel a nyelvcsere: ha te tanítasz engem japánul (wtf???:O), én nagyon szívesen tanítalak angolul. Lehetünk barátok, beszélgessünk az országokról, ahol élünk, a családunkról, meg mindenről.
Az álmom egy komoly kapcsolat, és a jövőben házasság (oké, de ugye nem velem?:D), hiszek az igaz szerelemben; gyerekeket is szeretnék (egyre jobb:P), a bátyám már házas és már van egy édes kislányuk!
Talán lehetünk barátok, vagy akár több is, szeretnék találkozni veled és szeretnélek megismerni. Talizzunk egyszer egy teára vagy vacsira, vagy menjünk moziba vagy vidámparkba (hogy ez a vidámpark hogy jött neki?!:DD) EMAIL DE DONNA HITO WAKARANAI KARA ATTEMITAI!?
Holnaptól 2 szabad hetem van, így bármikor találkozhatunk Shinjukuban! (jaj de jó! Csak valamit elfelejtettél: hol a repjegyem?:D) Melyik nap tudnál eljönni Shinjukuba? (hát, az attól függ, mikor küldöd a repjegyet) NAN NICHI TO JIKAN SHINJUKU DE AEMASUKA? Mondjuk most hétvégén? És szombaton vagy vasárnap mikor? Konshyuno doyobi matawa nihiyobi doo desuka?Doyobi matawa nichiyobi,nanju Shinjuku de OK desuka?
Találkozzunk vmelyik buszpályaudvar kijáratánál vagy valamelyik Starbucks-szal szemben, és menjünk teázni vagy vacsizni! Ha a ma este nem jó neked, írd meg, melyik nap és mikor tudsz eljönni Tokio központjába, Shinjukuba (jaaa, hogy az Tokio központja? Én azt hittem, egy külön város! Még jó, hogy írja, különben eltévednék!XD) Nappal és este is jöhetsz! (szupeeerXD)
Már alig várom, hogy találkozzunk! (hát még én!:D) Bye,
Mike"
Akkora nagy!XD amúgy nem is értem, hogy kerül ez a pasi Students Of The Worldre, amikor már nem is diákXD Meg ha Tokyóban él és ott dolgozik ügyvédként, miért akarja, hogy pont én tanítsam japánul?:O és akkor a többi hülyeséget már ki sem emelem :) Hogy mik vannak!
A legfurcsább, hogy már válaszoltam is rá, hogy én egy magyar lány vagyok, Magyarországon is élek és valószínűleg még sokáig nem jutok el Tokyóba és különben sem az vagyok, akit keres. De kívánom, hogy mihamarabb találja meg, akit keres. De ezek után néha-néha még mindig jön ilyen mail, hasonló szöveggel, csak mindig más-más címről. Szóval még csak meg sem tudom jelölni spammernek! Ez azért tényleg fura, nem?:O
"Szia! Hogy vagy! Üzleti úton voltam Londonban és New Yorkban és csak most jöttem vissza Japánba. És csak most láttam az emailed. Michael vagyok. Nemzetközi jogászként dolgozom.
GO KAITE DAIJOUBU DESUKA?WATASHIHA NIHONGO MO UMAKU HANASEMASU
Add meg a többi emailcímed is - a keitaidat (miiiit?:O) meg a számítógépeset is. (Jaaa, akkor a "keitai" az a postacím lenne?:O Még mitnem!XD)
Shinjuku közelében lakom. Hobbyaim: filmek, utazás, zenehallgatás, és a tieid? Kék a szemem, rövid, barna a hajam, azt mondják, jóképű vagyok. Itt vannak a fotóim (itt adott két linket)
Őszinte, kedves, barátságos, yasashi, és romantikus vagyok. (wow, még yasashi is! Mindig is egy yasashi pasira vágytam!XD)
Érdekel a nyelvcsere: ha te tanítasz engem japánul (wtf???:O), én nagyon szívesen tanítalak angolul. Lehetünk barátok, beszélgessünk az országokról, ahol élünk, a családunkról, meg mindenről.
Az álmom egy komoly kapcsolat, és a jövőben házasság (oké, de ugye nem velem?:D), hiszek az igaz szerelemben; gyerekeket is szeretnék (egyre jobb:P), a bátyám már házas és már van egy édes kislányuk!
Talán lehetünk barátok, vagy akár több is, szeretnék találkozni veled és szeretnélek megismerni. Talizzunk egyszer egy teára vagy vacsira, vagy menjünk moziba vagy vidámparkba (hogy ez a vidámpark hogy jött neki?!:DD) EMAIL DE DONNA HITO WAKARANAI KARA ATTEMITAI!?
Holnaptól 2 szabad hetem van, így bármikor találkozhatunk Shinjukuban! (jaj de jó! Csak valamit elfelejtettél: hol a repjegyem?:D) Melyik nap tudnál eljönni Shinjukuba? (hát, az attól függ, mikor küldöd a repjegyet) NAN NICHI TO JIKAN SHINJUKU DE AEMASUKA? Mondjuk most hétvégén? És szombaton vagy vasárnap mikor? Konshyuno doyobi matawa nihiyobi doo desuka?Doyobi matawa nichiyobi,nanju Shinjuku de OK desuka?
Találkozzunk vmelyik buszpályaudvar kijáratánál vagy valamelyik Starbucks-szal szemben, és menjünk teázni vagy vacsizni! Ha a ma este nem jó neked, írd meg, melyik nap és mikor tudsz eljönni Tokio központjába, Shinjukuba (jaaa, hogy az Tokio központja? Én azt hittem, egy külön város! Még jó, hogy írja, különben eltévednék!XD) Nappal és este is jöhetsz! (szupeeerXD)
Már alig várom, hogy találkozzunk! (hát még én!:D) Bye,
Mike"
Akkora nagy!XD amúgy nem is értem, hogy kerül ez a pasi Students Of The Worldre, amikor már nem is diákXD Meg ha Tokyóban él és ott dolgozik ügyvédként, miért akarja, hogy pont én tanítsam japánul?:O és akkor a többi hülyeséget már ki sem emelem :) Hogy mik vannak!
A legfurcsább, hogy már válaszoltam is rá, hogy én egy magyar lány vagyok, Magyarországon is élek és valószínűleg még sokáig nem jutok el Tokyóba és különben sem az vagyok, akit keres. De kívánom, hogy mihamarabb találja meg, akit keres. De ezek után néha-néha még mindig jön ilyen mail, hasonló szöveggel, csak mindig más-más címről. Szóval még csak meg sem tudom jelölni spammernek! Ez azért tényleg fura, nem?:O
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)