Látom, ha hiszem

Egyszer beszélgettünk a barátnőimmel arról, hogy az emberek sokszor csak azt hiszik el, amit látnak. Többek között ezért lehet az, hogy sokan Istenben sem hisznek.

Az én mottóm viszont nem az, hogy "hiszem, ha látom", hanem épp az ellenkezője: "látom, ha hiszem!" Ezért tudok könnyen álmodni is olyan dolgokról, amiket még nem is éltem át, de hiszek abban, hogy egyszer át fogom élni.

Ezzel kapcsolatban egy különös beszélgetés jutott az eszembe az egyik ismerősömmel. Amikor elmeséltem neki, hogy mennyire szeretnék eljutni egy esőerdőbe, hirtelen felkiáltott: "Dehát te nem is látod az esőerdőt!... Honnan tudod akkor, hogy létezik?"

Alig akartam elhinni, hogy valaki ilyen kérdést tett fel. Teljesen lesokkolt, de hamar visszakérdeztem: "Rita, te jártál már a Holdon?" - "Micsoda kérdés, dehogy jártam!" - "Na látod, mégis tudod, hogy létezik." - mire Rita: "Igen, mert én látom."

Hát ilyen nincs - gondoltam, - Rita talán azt hiszi, hogy az eszemmel van gond, nem pedig a szememmel! - Hangosan pedig ezt mondtam: "Én pedig olvastam az esőerdőkről és természetfilmet is láttam róluk, és a hangjait is hallottam azokban a filmekben! Ahhoz pedig, hogy tudjuk, h vmi létezik, még látni sem kell, főleg, ha ilyen egyértelmű dologról van szó, mint az esőerdő!"

Rita erre kicsit zavarba jött és nem győzött mentegetőzni. Átjött a hangjából, hogy próbálja elképzelni mindazt, amit mondok, csak nem igazán sikerül neki. Hiába, így van az, amikor valaki teljes mértékben csak a vizualitásra hagyatkozik, a lényeg mellett meg elsiklik.

Sokkal értékesebb ugyanis az, amikor az ember képes a szívével látni. Én Velencét is így láttam és elképzelhető, hogy jobban át is éltem a hangulatát, mint a legtöbb olyan, aki lát. Sokan csak néznek, de nem látnak (ahogy magic_dream_music is írja és teljesen igaza van) és csak az alapján ítélnek meg valakit v valamit, h hogy néz ki. És ez rossz, mert ezzel lehetőséget sem adnak maguknak arra, hogy jobban megismerjék.

Egyébként a barátnőimet is meglepte ez a sztori. Egyikük mondta is, hogy hát ez nem lehet igaz, nem érti, miért volt olyan nagyra az ismerősöm, amikor csak egyetlen képpel van úgymond "előrébb", mint én. De ha az esőerdőt vesszük, akkor ott ennek a bizonyos képnek tényleg nincs is jelentősége, mert ott a hangokból és illatokból sokkal több minden jön át. És bár még nem jártam esőerdőben, a következő csodaszép ausztrál videóval be tudom bizonyítani, hogy mennyire így van ez:



Na? Ugye érzitek?

Én tehát "látom, ha hiszem" és nem azért, mert egyelőre nincs más választásom. Ez egy életérzés, ami sok mindent megkönnyít. Ez a felfogás utat nyit az álmoknak, a képzelet gazdagodásának és így még az álmok megvalósulásának is.