Néha elgondolkozom azon, hogy milyen jó lenne, ha az időutazás már valóságos lenne, nemcsak Scifi. Igen, kicsit foglalkoztat ez a dolog. Főleg azóta, amióta láttam róla egy (igaz, kicsit utópiaszerű) filmet, amiben egy fizikus épp azt magyarázta, hogy "az idő a tér egy sajátos formája, amiben előre-hátra lehet mozogni. "Az időutazás olyan, mint a repülés." Azért tudom így idézni, mert jegyzeteltem, ahogy beszélt. Elmondta azt is, hogy milyen időgépet tervezett, és ez milyen elven működik - valamennyire megpróbáltam ezt is leírni, de túlságosan fizikusnyelven van ahhoz, hogy egyszerű halandó bölcsészként megértsem, úgyhogy ezt inkább nem idézem itt:D
Egyik nap valahogy a barátnőimmel is elkezdtünk erről filozofálni az egyetemen:D és nekem annyira tetszett ez a csevegés, hogy fel is vettem és kiírtam belőle néhány dolgot. Itt jönnek az élet nagy filozófiai kérdései:D a párbeszédet a barátnőm kezdi, akit J-vel jelölök, ill. időnként bekapcsolódik egy R betűs barátnőm is, én pedig az A vagyok:
J: Vajon a jelen-múlt-jövő közül melyik a valóság?
A: Szerintem mindegyik valóság, csak a jövő a valóságnak egy elképzelt változata. A múlt pedig megtörtént valóság lehet.
J: szóval akkor már a múlt is illuzió. De ha a jövő is illuzió, akkor a jelen miért ne lenne az?
A: a jelen azért nem lehet illuzió, mert az nem a képzelet szüleménye.
J: jó de.. akkor... mi van azokkal, akik pl. kábítószereznek?
A: na, hát azért az teljesen más.
J: de miért?
A: mert ők egy szer hatása alatt eleve teljesen máshogy látják a világot.
J: de nincsenek is a jelenben!
A: elgondolkodva) - ahha tényleg nincsenek ott...
J: de hisz akkor nincs is jelenük! Felülkerekednek az időn!
A: Nekik talán a kábítószer a jelenük.
J: nem, az nem lehet... jaj nem értem!
következő:
J: tudjuk, hogy megtörténik, csak azt nem, hogy mi.
R: Ha nincs jövő, meg múlt, akkor akár a jövő is jelen lehet.
Na itt visszaemlékeztem, hogy olvastam egyszer egy idézetet pont erről. Rákerestem, meg is lett, hangosan mondtam is a csajoknak:
A: "A jelenünk rövidesen a múlt lesz, amely formálja a jövőnket."
J: "Ma van a holnap tegnapja!"
kis idő múlva
R (távol ült és csak egy pillanatra kapcsolódott be és sajnos csak a felét értettem a felvételről:D): Talán nincsenek világok. (ezalatt nem tudom, mit értett,mert ezt még a fizikusok által sokat emlegetett húrelmélet is cáfolja, ami szerint több univerzum párhuzamosan létezik. Igaz, én ebben nem hiszek; mi az, hogy több univerzum? Szerintem egyetlen univerzum létezik, ami magábaoglalja az összes bolygót, az összes idősíkot és így tovább. És ahhoz, hogy több idősík legyen, nem kell több univerzumnak is lennie szerintem.)
J: De akkor idő sincs! De ha nincs idő akkor...
A: ...mi miben élünk? (majd zavartan elgondolkodva) meg akkor... mi az hogy jelen?
J: Azt hagyjuk most! Beszélgessünk inkább.. a síkokról.
A: Szóval az idősíkokról?:D Tényleg... ha tényleg nincs idő.. akkor a töri micsoda? Az is vmilyen idősíkon, időben zajlott, nem?
J: Na igen... huuu... na ezért nem kell megtanulni a kronológiát, mert akkor az mind kamu; "tanár úr! Mihez képest 1861?":D
A: Igen! Vannak kultúrák, vallások (pl. zsidó), amikben teljesen másképp számítják az időt!
J: de ha ezt vesszük.. akkor súly sem létezik, mert sok országban nem ismerik azt, hogy kiló, hanem teljesen máshogy nevezik. Szóval nincs idő.. nincs súly... hát akkor mi van?
A: De hisz ezek csak ilyen absztrakt dolgok! Ahhoz, hogy ki tudd mondani, hogy valami nincs, ahhoz kell, hogy legyen valamilyen ismereted arról, amiről úgy gondolod, hogy nincs (huuu, ez már fárasztóXD De ezzel arra céloztam, hogy ha már ki tudjuk mondani (mert ismerjük) ezeket a fogalmakat, h "idő", "jövő" meg "súly", akkor ezeknek a dolgoknak már mindenképp létezőknek kell lennie, hogy tudjuk mihez kapcsolni őket. Hisz ha nem léteznének, akkor ezek a fogalmak sem lennének, mert nem tudnánk mihez társítani őket és így értelmüket vesztenék.)
J: Szóval, ha azt mondom, h pl. nincsenek sárkányok, az kamu, mert vannak.
A: Igen, mert csak akkor tudod azt mondani, hogy nincsenek, ha már hallottál róluk, hallottad ezt a fogalmat, h "sárkány" és eszedbe is jut róla vmi.
J: Tényleg, a képzelet, az egy valós dolog?
A: (Elgondolkodva) hát... létező lehet, mert képzelete mindenkinek van, úgyhogy akkor biztosan valós.
J: De hisz akkor az is valós, ami a képzeletből születik - csak legfeljebb nem tudjuk megfogni!
A: De várj, mert nem mindenkinek azonosan működik a képzelete! Pl. amit te elképzeltél, nem biztos, hogy egy másik ember is úgy érti, úgy képzeli el.
J: Ahha... sokszínű a világunk!:D ezek szerint annyiféle sárkány lehet, ahány ember?
A: Igen és ahányféleképpen elképzeljük.
Annyira elgondolkodtam ezeken, hogy végül tök komolyan újra megszólaltam:
A: Te! Írjunk egy könyvet!:D
J: Ömm... Oké!
És itt befejeztük, mert kezdődött az óra. De amúgy ezek tényleg nagyon mély dolgok, amik mindannyiunkat foglalkoztatnak. Hát, meg kell hagyni, jól belemerültünk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése