Másodév első félévéhez kapcsolódik még életem legelső nagyobb terjedelmű és minden addiginál nehezebb fordítása is. Fordtech3-ból egy 17 oldalas olasz nyelvészeti szöveget kaptunk, ami tele volt hivatkozásokkal, zárójelekkel, szakszavakkal és persze tizenhét soros körmondatokkal. Hm, igen, a "honfitársak" már csak ilyenek :) ez még nem is lenne gond, csak sajnos annak a tanárnak, akivel abban a félévben fordítottunk, volt egy olyan elve, hogy egy fordítónak meg kell maradnia annál a formátumnál, amiben az eredeti szöveget írták, vagyis a magyar szövegben nem szabad széttagolni a 17 soros olasz körmondatokat. Hmm.. Ez azért elég jókis nehezítő elem... Mindenesetre bevallom, hónapokig dolgoztam vele, minden nap, amit rá szántam, úgy keltem fel, h na most kész lesz! De már amikor tizedjére futottam neki és még mindig volt belőle öt oldal, akkor az már "kicsit" engem is megviselt. Nov. 21-én vasárnap már zokogva ültem a gépnél, mert teljesen kiábrándultam a képességeimből. Anyunak mondtam is, hogy mindig azt hittem, a lehetetlen nem létezik, erre pont egy olasz szöveg formájában jön szembe velem! És ez fájt benne a legjobban, hogy olyasvalaminek tűnt, amit, bármennyit is dolgozom vele, nem lehet úgy megírni, ahogy szeretném. Pedig még pihentem is előtte, mert délelőttvolt egy film a tv-ben, a Koala a konyhában. Nagyon tetszett, a gond csak az volt vele, hogy kb. csak 10 perc játszódott belőle az Ötödik Kontinensen, a többi valahol Németország környékén lehetett. Tök ari volt Nick, a főszereplő ausztrál kisfiú, aki titokban átköltöztette Németországba a koalát. Kate sokáig azt hitte, h a koala Ausztráliában maradt, három napig nem is derült ki a valóság. Egyszer, amikor Nick kinyitotta a szobája ajtaját, az apukája orrát megcsapta az eukaliptuszillat és megkérdezte:
Te Nick, milyen illat van a szobádban?
Mire Nick édesen: Ááá, ez csak Ausztrália!:D
A másik kedvenc jelenetem, amikor a koala mégis előkerül és feldúlja a konyhát. Kate még mindig nem tud róla, de Nick apja végig őt szidja: az egész konyhámat, az egész életemet felforgatta ez a szőrös izé!
Mire Kate: Naaa, azért mégiscsak a fiáról beszél!:D:D:D
Ebből a filmből tudtam meg, hogy a halászlé Ausztráliában sem ismeretlen. Hm, igen, vannak mkég érdekes dolgok :)
Na, jól elkalandoztam. Szó szerint:D Na, most vissza a fordítás-sztorihoz: anyuval akkor azt beszéltük, h másnap próbáljak összedolgozni a többiekkel. Azt eltökéltem, hogyha 22-én sem sikerül befejeznem, akkor nem tudok rá több időt szánni, mert így is szinte csak a két nyelvészetre, kulturtörire meg fordításra készültem, Itáliatörire meg pl. nem, pedig abból is volt vizsga...
Anyu tanácsát megfogadva másnap megkérdeztem a csoptársaimat, hogy összedolgozhatnánk-e kicsit.Hát, a csajok nem értek rá, legalábbis ezt mondták. Mondták, h ne aggódjak, nekem legalább már a java kész, nekik meg még van belőle 16 oldal... Jaaaj, persze, hogy lenne, amikor ahét csütörtökére le kellett adni? Na, mérgelődtem egy kicsit, de mégis bent maradtam tovább az egyetemen, hogy legalább mentsem, ami menthető. És láss csodát, még aznap el is készült két oldal! Az utolsó másfél viszont tényleg nem ment már. Sajnáltam rá az időt. De olyan mérges és szomorú voltam, hogy nemcsak sírtam, de még káromkodtam is, pedig nem szokásom.
De tényleg nem volt már több időm. Annál is inkább, mert másnap, nov. 24-én kulturtöriből kiselőadást kellett tartanom. Viszont erre már alig tudtam készülni. Pedig igazából már nagyon vártam, hogy olaszul prezentáljak, csak amikor élesben össze is jött, akkor meg úgy éreztem, nem volt elég időm felkészülni. De végül megvolt még aznap a prezentációm és nem is volt olyan vészes, bár nagyon izguultam és így kihagytam pár dolgot... Amúgy Puccinit prezentáltam, akitől naturalmente Amore (értsd: Andrea Bocelli:D) is énekelt.
És óra után olyasmi történt, amire gondolni sem mertem volna: a tanárnő megkérdezte, van-e valami baj. Nagyon rám lehetett írva, hogy van:D bevallottam neki a fordításos dolgot és megengedte, hogy úgy adjam be, ahogy van, nem kellett megírnom az uccsó másfél oldalt! A többieknek meg csütörtök helyett 30-ára kellett leadniuk :)
Nem is gondoltam volna, hogy a leggázosabb helyzetben történni fog valami, amitől megkönnyebbülhetek! És azt sem gondoltam volna, hogy a fordításomra jó jegyet fogok kapni. De azt kaptam! Jan. 18-án kiderült, hogy négyes lett!
Szóval megérte azt a sok küzdelmet! És bár akkor nagyon mérges voltam, hogy miért kaptuk azt a száraz és hosszú nyelvészeti szakszöveget, amikor a szakdolgozati fordításomat írtam, rájöttem, hogy mégiscsak sokat köszönhetek annak a gyakorlatnak. Jó edzés volt a szakdogára, még akkor is, ha a szakdogatémám nem a nyelvészettel kapcsolatos!
Tényleg sokat tanultam ebből a gyakorlatból; annyira, hogy azóta, ha valami nehezebb fordítanivalóval állok szemben, mindig példaként áll előttem, hogy ha azt a hipernehéz szöveget le tudtam fordítani négyesre, akkor a lehetetlen tényleg nem létezik és ez is menni fog!:O ez a másodéves jövőépítő kaland sok erőt adott a szakdolgozati fordításhoz és szerintem a további karrierem során is sok erőt fogok meríteni belőle :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése