Most hétvégén állítottuk előre az órát, de az időjárás még mindig olyan, mintha inkább még egyel visszább kellene állítani. Sötét, borús, esős. Azt hiszem, lázad a Föld. Nekem meg megszakad a szívem a kismadarakért, akik hiába tértek vissza a hosszú vándorútról, nem találják itt a tavaszt. Csak havat, fagyot, esőt és didergést; ami arra készteti őket, hogy igazi túlélő hősökké váljanak. És tényleg, mostanában akármikor madárcsicsergést hallok, úgy is gondolok rájuk, mint a szeszélyes idő hőseire. De a fákért és virágokért is megszakad a szívem: március elején már sokan félig újjászülettek, még az első rügyek is megjelentek rajtuk. Ám a könyörtelen márciusi hóvihar és fagy megtörte a kezdődő élet reménységét, s a rügyek és színpompás virágok helyébe jégcsapok és jégvirágok százait küldte. S amikor a Nap mégis előmerészkedett egy kis időre, hogy felolvassza a hó és jég birodalmát, esőfelhők álltak az útjába. Mégpedig olyan esőfelhők, amilyenektől az egész vasárnap reggeli égbolt esti sötétségbe borult. A felhőből hatalmas cseppek hullottak, mégis úgy tűnt, mintha sohasem akarna kitisztulni az ég, s az eső sem akarna elállni. Hát mi lehet ez a sötétség, s mi e sok óriási vízcsepp?
Bár mi, emberek, még mindig esőnek nevezzük, valójában ezek már igazi könnyek: a természet könnyei, melyeket az esőfelhőből hullatott az eltűnt, elfagyott rügyekért, a megszületni nem tudó életekért, minden virágért és gyümölcsért. S végül a kismadarakért, akik közül sokan hősiesen átvészelték ugyan a márciusi telet, kérdés, hogy hogyan találnak elegendő élelmet a következő időben.
Emberiség! Vajon tudsz-e válaszolni erre a kérdésre?
március 31, 2013
március 29, 2013
Olasztrália történelmet ír! Olvasottsági rekord született!
De hogy jó hírt is írjak: most láttam, hogy a szerdai bejegyzésemet már 133-an láttátok! Ez hihetetlen, igazi rekord a blogom történetében! Ennek nagyon örülök, köszönöm mindenkinek, aki olvas, és azoknak is, akik csak most a napokban akadtak rá húsvéti versvadászat közben a blogomra! :) 133-an, egyetlen bejegyzést! Ez tényleg hihetetlen, Olasztrália ezzel igazi születésnapi ajándékot kapott:O
Apropó Olasztrália-szülinap: gondolkodtam, hogy ez alkalomból mivel dobhatnám fel és végül a Facebookosítás mellett döntöttem. Már nem ellenzem annyira a Fb-t, mint tavaly április-május körül. Hiszen olyan dolgok vannak fent, amiket sehol máshol nem találtam meg a neten, legyen szó akár kedvenc énekeseimről, vagy Olaszországról, de főleg Ausztráliáról. Fb nélkül nem tudtam volna úgy követni az ottani eseményeket, érdekességeket, mint így az elmúlt évben és most is. Szóval az FB már egyáltalán nem zavar, ezrét is gondoltam, hogy feldobom vele Olasztráliát is! Reggel kreáltam is egy oldalt a blognak, mert olvastam, hogy csak úgy tudok social plugint berakni a blogba. A bejegyzések és az archívum között most ott a social plugin, egy valami zavar csak benne: azt írja: "find us on Facebook" - pedig én csak egy ember vagyok, szóval max azt kellene írnia: "find me- vagy find Olasztrália on Facebook". De ennek még utánanézek :)
Ja meg azt is terveztem, hogy a bejegyzések alatt lenne egy-egy lájkológomb, csak mivel ahhoz magába a blogsablonba kell beszúrni egy kódot, még nem mertem belemenni, de majd idővel az is lesz. Ja meg mondanom sem kell, hogy a screen reader nem is olvassa a sablontervezőt, így oda sem jutottam el, ahol beilleszthetném a kódot:D
És ha már a screen readernél tartunk: imádom a bloggert, mert barátságos blogokat lehet kreálni rajta, olyanokat, amiken könnyű eligazodni, a bejegyzésszerkesztője is akadálymentes, meg ki lehet tenni a kedvenc blogjaimat az enyémre, stb. De azzal még mindig nem barátkoztam meg, hogy minden blogon alapértelmezett a szóellenőrzés, aminek a hangja még mindig borzasztó zavarosan és zombisan mondja a számokat! De remélem, ez egyszer változni fog, mondjuk a Wordpressről ismert Akismettel, vagy egyszerűen akadálymentesebb szóellenőrzéssel :)
Na de most nem panaszkodom tovább, éljen a 133 látogatós szerdai bejegyzés, és a kissé úgymond modernizált Olasztrália!:D köszönöm, hogy olvassátok!
Apropó Olasztrália-szülinap: gondolkodtam, hogy ez alkalomból mivel dobhatnám fel és végül a Facebookosítás mellett döntöttem. Már nem ellenzem annyira a Fb-t, mint tavaly április-május körül. Hiszen olyan dolgok vannak fent, amiket sehol máshol nem találtam meg a neten, legyen szó akár kedvenc énekeseimről, vagy Olaszországról, de főleg Ausztráliáról. Fb nélkül nem tudtam volna úgy követni az ottani eseményeket, érdekességeket, mint így az elmúlt évben és most is. Szóval az FB már egyáltalán nem zavar, ezrét is gondoltam, hogy feldobom vele Olasztráliát is! Reggel kreáltam is egy oldalt a blognak, mert olvastam, hogy csak úgy tudok social plugint berakni a blogba. A bejegyzések és az archívum között most ott a social plugin, egy valami zavar csak benne: azt írja: "find us on Facebook" - pedig én csak egy ember vagyok, szóval max azt kellene írnia: "find me- vagy find Olasztrália on Facebook". De ennek még utánanézek :)
Ja meg azt is terveztem, hogy a bejegyzések alatt lenne egy-egy lájkológomb, csak mivel ahhoz magába a blogsablonba kell beszúrni egy kódot, még nem mertem belemenni, de majd idővel az is lesz. Ja meg mondanom sem kell, hogy a screen reader nem is olvassa a sablontervezőt, így oda sem jutottam el, ahol beilleszthetném a kódot:D
És ha már a screen readernél tartunk: imádom a bloggert, mert barátságos blogokat lehet kreálni rajta, olyanokat, amiken könnyű eligazodni, a bejegyzésszerkesztője is akadálymentes, meg ki lehet tenni a kedvenc blogjaimat az enyémre, stb. De azzal még mindig nem barátkoztam meg, hogy minden blogon alapértelmezett a szóellenőrzés, aminek a hangja még mindig borzasztó zavarosan és zombisan mondja a számokat! De remélem, ez egyszer változni fog, mondjuk a Wordpressről ismert Akismettel, vagy egyszerűen akadálymentesebb szóellenőrzéssel :)
Na de most nem panaszkodom tovább, éljen a 133 látogatós szerdai bejegyzés, és a kissé úgymond modernizált Olasztrália!:D köszönöm, hogy olvassátok!
A hóba ment terv
Tudom, hogy mostanában túl sokat írok a hóról, de sajnos még mindig meghatározza a napjaimat és a közérzetemet. Ma is esett, apu is azt mondta, tíz éve nem látott ilyen nagy pelyheket. Ez a hír decemberben, sőt, karácsonykor csodálatos lett volna, na de most, március végén, húsvéthoz közeledve? Vááá, világvége-hangulat a köbön:S
Főleg, mert így a húsvéti rokonlátogatós terv sem jön össze. Azt terveztük, hogy leugrunk Kabára, ahogy tavaly húsvétkor is, és ott is töltjük a hétvégét Magdi néniéknél. De ilyen téli idővel nem merjük megkockáztatni, félünk, hogy valahol elakad a vonat és akkor így is-úgy is füstbe ment a terv.. Vagy inkább hóba.. Nem igaz, én már jó időben akartam húsvétozni Kabán, ebéd után kiülni a kertbe a jó levegőre, míg Ádi és Levi a fűben felkutatja a nyuszi ajándékát, hallgatni a madarakat, sztorizni Eniékkel, stb. De ehelyett, ha mennénk is, bent ücsörgős, inkább karácsony jellegű ünneplés lenne, már ha egyáltalán odaérnénk... Pedig már úgy beleéltem magam, egész héten reménykedtem, hogy megjön a tavasz hétvégére,ahogy mondták is, de nem úgy tűnik:S
A "tavaszkészítő tündérek" most már igazán abbahagyhatnák a sztrájkot!:D
P.S.: Hogy miért teszem ezt a bejegyzést az "Earth Hour" címkéhez? Mert a mozgalom többek között a klímaváltozásra hívja fel a figyelmet és amiben most élünk, pont az sajnos :'(
Főleg, mert így a húsvéti rokonlátogatós terv sem jön össze. Azt terveztük, hogy leugrunk Kabára, ahogy tavaly húsvétkor is, és ott is töltjük a hétvégét Magdi néniéknél. De ilyen téli idővel nem merjük megkockáztatni, félünk, hogy valahol elakad a vonat és akkor így is-úgy is füstbe ment a terv.. Vagy inkább hóba.. Nem igaz, én már jó időben akartam húsvétozni Kabán, ebéd után kiülni a kertbe a jó levegőre, míg Ádi és Levi a fűben felkutatja a nyuszi ajándékát, hallgatni a madarakat, sztorizni Eniékkel, stb. De ehelyett, ha mennénk is, bent ücsörgős, inkább karácsony jellegű ünneplés lenne, már ha egyáltalán odaérnénk... Pedig már úgy beleéltem magam, egész héten reménykedtem, hogy megjön a tavasz hétvégére,ahogy mondták is, de nem úgy tűnik:S
A "tavaszkészítő tündérek" most már igazán abbahagyhatnák a sztrájkot!:D
P.S.: Hogy miért teszem ezt a bejegyzést az "Earth Hour" címkéhez? Mert a mozgalom többek között a klímaváltozásra hívja fel a figyelmet és amiben most élünk, pont az sajnos :'(
március 27, 2013
Havas-húsvéti locsolóvers - és egy üzenet az emberiségnek
Mivel még mindig tart a tél, mindenki ilyeneket mond és ír, hogy: "a húsvéti nyúl idén Mikulás-ruhát ölt és rénszarvasos szánon érkezik", gondoltam, én is bekapcsolódom a kreatívkodásba egy téliesített locsolóverssel. Persze tudom, hogy lány létemre nem pont nekem kéne ilyet kreálni, de a fiúk úgyis lusták:D úgyhogy íme:
"Antarktiszon jártam,
Pingvineket láttam,
Meg akartam fagyni,
Szabad-e locsolni?"
Bátyámat meg apukámat már rá is hangoltam, hogy nekem majd ezt mondják, ha meg szeretnének locsolni:D
De most komolyabbra fordítom a szót, mert hát azért ezt a téli húsvét dolgot nem élem meg ennyire vidáman. Persze tudom, ezzel nem vagyok egyedül. A bejegyzés következő részét már egy hete elkezdtem írni, csak annyira komoly és szónoki, hogy akkor nem is akartam feltenni. De mivel tegnapelőtt pont egy olyan hírre bukkantam, ami csak megerősítette a bejegyzésem következő részét, gondoltam, sajnos itt az idejemegosztani. Egy kicsit még a Föld Órájához is kapcsolódik, ami pedig hétvégén volt. Hát itt jön:
Emberiség, ébredj fel! Már most eltűntek az évszakok, elloptad őket, az önzéseddel, pénzhajhászatoddal, az eszetlen erdőirtásaiddal és még sorolhatnám, hogy mivel. Azt képzeled, mindenek fölött állsz, a legkultúráltabb lények összessége vagy az egész világon. De ha csakugyan olyan intelligens lennél, mint amilyennek képzeled magad, arra is rájönnél, hogy hiába halmozol fel milliárdokat, ha megölöd a bolygót, ahol élsz, te is meghalsz a nyavalyás, szennyes pénzeddel együtt!
Ezt az üzenetet különösen a hódító fehéreknek szánom, akik mindig is annyira felsőbbrendűnek képzelték magukat, hogy nemcsak a természetet irtották, de az emberiség azon értékes rétegét is, akik értették és szerették is a természetet. Fehér ember! Civilizáció címén tetted ezt, mert meg voltál róla győződve, hogy a kontinensek nem angolul beszélő bennszülöttjei vademberek, akik csak akadályoznak hódító, gonosz, önző terveid megvalósításában. Azt hitted, mindent tudsz, s hogy többet már nem is kell tanulnod, meg különben is: mit is tudnál tanulni azoktól az átkozott "vademberektől", akik "csak útban vannak" és "azt se tudják, mennyi az idő" vagy hogy mi az a pénz? Mondjak valamit? Nem igaz, hogy nem tudják az időt, jobban tudják, mint te, csak máshogy tájékozódnak benne. És sok tekintetben értelmesebb dologra is használják, pl. nem arra, hogy irtsák a Föld értékes esőerdőit, vagy hogy olajat és más szennyezőanyagokat vezessenek az óceánba, stb. Irtás helyett megbecsülik, harmóniát alkotnak a természettel, aminek a révén pl. az időt is tudják. Igen, tudják, ha hiszed, ha nem. És tudod miért? Mert birtokában vannak egyfajta különleges bölcsességnek, amit generációról generációra adtak tovább. Ennek a bölcsességnek a révén pedig természettel alkotott harmóniájuk olyan , amire te, "Civilizált Fehér Ember", sohasem voltál és már nem is leszel képes.
Persze, amikor felfedezted Amerikát és Ausztráliát, meg Ázsiában is terjeszkedtél, és az őslakosok nagy részét kiirtottad az erdőkkel együtt, valamit igencsak elfelejtettél. Mégpedig azt, hogy épp az erdők léte és az őslakosok természetes bölcsessége, természetértő harmóniája az, ami megakadályozhatta volna, hogy eltűnjenek az évszakok.
Ezért nagyon kérlek.. Még van egy kis remény. Még maradt néhány őslakos törzs, és néhány erdő is. Hát ne kövesd a eddigi évszázadok rossz példáját! Becsüld meg a meglévőt, vigyázz rá és segíts, hogy még sokáig fennmaradhassanak! Ha így teszel, sokkal nagyobb esélyt adsz bolygónk túlélésére!
"Antarktiszon jártam,
Pingvineket láttam,
Meg akartam fagyni,
Szabad-e locsolni?"
Bátyámat meg apukámat már rá is hangoltam, hogy nekem majd ezt mondják, ha meg szeretnének locsolni:D
De most komolyabbra fordítom a szót, mert hát azért ezt a téli húsvét dolgot nem élem meg ennyire vidáman. Persze tudom, ezzel nem vagyok egyedül. A bejegyzés következő részét már egy hete elkezdtem írni, csak annyira komoly és szónoki, hogy akkor nem is akartam feltenni. De mivel tegnapelőtt pont egy olyan hírre bukkantam, ami csak megerősítette a bejegyzésem következő részét, gondoltam, sajnos itt az idejemegosztani. Egy kicsit még a Föld Órájához is kapcsolódik, ami pedig hétvégén volt. Hát itt jön:
Emberiség, ébredj fel! Már most eltűntek az évszakok, elloptad őket, az önzéseddel, pénzhajhászatoddal, az eszetlen erdőirtásaiddal és még sorolhatnám, hogy mivel. Azt képzeled, mindenek fölött állsz, a legkultúráltabb lények összessége vagy az egész világon. De ha csakugyan olyan intelligens lennél, mint amilyennek képzeled magad, arra is rájönnél, hogy hiába halmozol fel milliárdokat, ha megölöd a bolygót, ahol élsz, te is meghalsz a nyavalyás, szennyes pénzeddel együtt!
Ezt az üzenetet különösen a hódító fehéreknek szánom, akik mindig is annyira felsőbbrendűnek képzelték magukat, hogy nemcsak a természetet irtották, de az emberiség azon értékes rétegét is, akik értették és szerették is a természetet. Fehér ember! Civilizáció címén tetted ezt, mert meg voltál róla győződve, hogy a kontinensek nem angolul beszélő bennszülöttjei vademberek, akik csak akadályoznak hódító, gonosz, önző terveid megvalósításában. Azt hitted, mindent tudsz, s hogy többet már nem is kell tanulnod, meg különben is: mit is tudnál tanulni azoktól az átkozott "vademberektől", akik "csak útban vannak" és "azt se tudják, mennyi az idő" vagy hogy mi az a pénz? Mondjak valamit? Nem igaz, hogy nem tudják az időt, jobban tudják, mint te, csak máshogy tájékozódnak benne. És sok tekintetben értelmesebb dologra is használják, pl. nem arra, hogy irtsák a Föld értékes esőerdőit, vagy hogy olajat és más szennyezőanyagokat vezessenek az óceánba, stb. Irtás helyett megbecsülik, harmóniát alkotnak a természettel, aminek a révén pl. az időt is tudják. Igen, tudják, ha hiszed, ha nem. És tudod miért? Mert birtokában vannak egyfajta különleges bölcsességnek, amit generációról generációra adtak tovább. Ennek a bölcsességnek a révén pedig természettel alkotott harmóniájuk olyan , amire te, "Civilizált Fehér Ember", sohasem voltál és már nem is leszel képes.
Persze, amikor felfedezted Amerikát és Ausztráliát, meg Ázsiában is terjeszkedtél, és az őslakosok nagy részét kiirtottad az erdőkkel együtt, valamit igencsak elfelejtettél. Mégpedig azt, hogy épp az erdők léte és az őslakosok természetes bölcsessége, természetértő harmóniája az, ami megakadályozhatta volna, hogy eltűnjenek az évszakok.
Ezért nagyon kérlek.. Még van egy kis remény. Még maradt néhány őslakos törzs, és néhány erdő is. Hát ne kövesd a eddigi évszázadok rossz példáját! Becsüld meg a meglévőt, vigyázz rá és segíts, hogy még sokáig fennmaradhassanak! Ha így teszel, sokkal nagyobb esélyt adsz bolygónk túlélésére!
március 26, 2013
Szülinapos Olasztrália:D
Ma van egy éve, hogy a neon.hu-ról áthoztam a blogspot.com-ra Olasztráliát. Pontosabban a neon.hu-ról teljesen eltűntettem, itt pedig újrakreáltam, hogy ne legyen fenn kétszer a neten két különböző helyen. És, bár nem voltam egy szorgos blogger, - most sem vagyok az - mégis sokat jelent nekem, hogy a Facebookon kívül van egy hely, ahol részletesebben megoszthatom a gondolataimat, az életem néhány eseményét és persze olasz és ausztrál felfedezéseimet. Bár úgy érzem, egy év alatt sokat változtam, a két ország iránti szenvedélyem töretlen maradt. Úgy is mondhatnám, Olaszország és Ausztrália biztos pontok az életemben. Még akkor is, ha egyelőre még mindkét országot csak Magyarországról próbálom megismerni. Azt is tudom, hogy a kettő közül természetesen Olaszország az elérhetőbb; éppen ezért van tervben államvizsga után egy jó kis római vagy firenzei utazás. De ugyanakkor továbbra is hiszek abban, hogy egyszer az ausztráliai álom is megvalósul majd. Még nem tudom, hogyan, azt sem, hogy mikor. Azt viszont biztosan tudom, hogy nem véletlenül rajongok érte ennyire. Olasztrália éppen ezért több, mint egy blog; egy életérzés, amivel e két csodálatos ország ajándékoz meg azáltal, hogy napról napra jobban és jobban megismerhetem, felfedezhetem őket Olaszországot, a kultúrájával és történelmével együtt az egyetemen - és majd persze nyáron élőben is egy utazással, - Ausztráliát pedig levelezőtársak, Facebook, blogok, könyvek, hírek révén. Ami pedig a nyelvtudást és interkulturális dolgokat illeti: mindkét országnak mérhetetlenül hálás vagyok. Olaszországnak azért, mert a világ legdallamosabb, - és egyben egyik legszebb - nyelvét beszélik ott, amit már én is ismerek és megédesíti a mindennapjaimat. Ausztráliának pedig azért, amiért a legtöbb biztos forrás angolul van róla és ezáltal közelebb visz az angol nyelvhez is. De nem az angolért vagyok Ausztráliának a leghálásabb, hanem Földünk legrégebbi nyelveiért, amik negyvenezer éves dalokon és rádióműsorokon keresztül már hozzám is eljuthattak. És bár egyelőre még csak csodálója vagyok ezeknek a nyelveknek, nagyon szeretném, ha egyszer majd én is segíthetnék a megmentésükben. Ausztrália, köszönöm neked az Álomidőt, Gurrumul Yunupingut, különösen elsőként felfedezett dalát, bloggernevem ihletőjét, a Djarimirri-t; a közép-ausztráliai Frank Yammát, aki a Pitjantjatjarát beszéli és énekli; Joe Geiát, a queenslandi Muri-törzs tagját, aki egyik vidám énekével még a szakdolgozatírás alatt is mosolyt csalt az arcomra a Yolngu Yothu Yindi egyik dalával együtt. Ausztrália, köszönöm neked ezt a sok kincset! Köszönöm, hogy Olaszországgal együtt megtanítottál felejthetetlen álmokat álmodni! Olasztrália, szeretlek!
március 18, 2013
"Tavaszi tél havat áraszt.."
Gondolom, interkontinentális olvasóim - ha vannak - tudják, hogy az ideji márc. 15-e - lehangoló módon - hóviharos volt. Igazából egész héten, sőt már előtte való héten is folyton mondták az időjárásjelntésben, hogy ilyen lesz, de én valahogy nem tudtam és nem is akartam elhinni. Gondoltam, aki ezt elhiszi, az egy pingvin, nem lesz itt semmi, csak riogatnak, ahogy már annyiszor mindenfélével. De sajnos bejött, és bár ennek köszönhetően eléggé visszajött a téli világvége-hangulatom, azért mégis hálát adok az Égieknek, hogy aznap nem kellett mennem sehová, mert az utakról végig csupa rosszat hallottam.
De ez a helyzet egyszerűen őrjítő. Ekkora hóvihar? Márciusban? Ja és ma hallottam olasz barátoktól, hogy már hozzájuk is elért..:S Borzalmas :( Sajnos ez egyre inkább annak a jele, hogy eltűntek az évszakok:S egyszerűen sírhatnékom van emiatt, ennek nem szabadna így lennie.
A rossz kedvem ellenére viszont szombaton - amikor viszont már tényleg ki kellett mozdulnom itthonról, - a "Tavaszi szél vizet áraszt" soraira útközben a következőt kreáltam (figyelem, komolyságot ne keressen benne senki!):
"Tavaszi tél havat áraszt,
rémálom, rémálom,
mindenki új földrészt választ
virágom, virágom.
Én már régen választottam,
szép álom, szép álom:
Ötödiken mindig nyár van,
virágom, virágom.
Tavaszi tél? Márciusban?
Ez nagyon nem járja,
s világvége-hangulatban
szívem azt kívánja:
Pakoljunk be bőröndökbe,
s menjünk el a nyárba,
csodálatos Déli Földre:
Ausztráliába!"
(kreáltam: 2013. márc. 16-18-án)
Na? Hogy tetszik?:D az álmodozás AZÉRT elég kreatívvá teszi az embert:D Azt is mondhatnám: őrülten kreatívvá:O
De ezen a kreáción kívül van ám itt még valami, amit tegnap fedeztem fel a zenecsatornán. Egyszerűen már az első hangjai után beleszeredtem, pedig akkor még nem is tudtam, hogy a címe az, hogy "Back Down South", vagyis vissza le délre! Persze a dél itt ha jól értem, nem Ausztráliát jelenti, de akkor sem véletlen, hgoy rátaláltam egy számra, aminek pont ez a címe és még tetszik is!:D
De ez a helyzet egyszerűen őrjítő. Ekkora hóvihar? Márciusban? Ja és ma hallottam olasz barátoktól, hogy már hozzájuk is elért..:S Borzalmas :( Sajnos ez egyre inkább annak a jele, hogy eltűntek az évszakok:S egyszerűen sírhatnékom van emiatt, ennek nem szabadna így lennie.
A rossz kedvem ellenére viszont szombaton - amikor viszont már tényleg ki kellett mozdulnom itthonról, - a "Tavaszi szél vizet áraszt" soraira útközben a következőt kreáltam (figyelem, komolyságot ne keressen benne senki!):
"Tavaszi tél havat áraszt,
rémálom, rémálom,
mindenki új földrészt választ
virágom, virágom.
Én már régen választottam,
szép álom, szép álom:
Ötödiken mindig nyár van,
virágom, virágom.
Tavaszi tél? Márciusban?
Ez nagyon nem járja,
s világvége-hangulatban
szívem azt kívánja:
Pakoljunk be bőröndökbe,
s menjünk el a nyárba,
csodálatos Déli Földre:
Ausztráliába!"
(kreáltam: 2013. márc. 16-18-án)
Na? Hogy tetszik?:D az álmodozás AZÉRT elég kreatívvá teszi az embert:D Azt is mondhatnám: őrülten kreatívvá:O
De ezen a kreáción kívül van ám itt még valami, amit tegnap fedeztem fel a zenecsatornán. Egyszerűen már az első hangjai után beleszeredtem, pedig akkor még nem is tudtam, hogy a címe az, hogy "Back Down South", vagyis vissza le délre! Persze a dél itt ha jól értem, nem Ausztráliát jelenti, de akkor sem véletlen, hgoy rátaláltam egy számra, aminek pont ez a címe és még tetszik is!:D
március 17, 2013
A lehetőség benned él,s válasz is van mindenre!
Most kicsit megszakítom az élménybeszámolók sorát, két csodaszép idézettel. Az elsőt tegnap olvastam és teljesen beköltözött a szívembe:
"Az élet csupán egy lehetőség a fejlődésre, a virágzásra, arra, hogy valóban legyél. Az élet önmagában üres: ha nem vagy elég kreatív, nem tudod megtölteni beteljesüléssel. A szívedben ott van egy dal, amit el kell énekelned, egy tánc, amit el kell táncolnod, de ez a tánc láthatatlan, és a dalt még csak nem is hallottad eddig. Lényed legbenső magjában van mélyen elrejtve. A felszínre kell hozni, ki kell fejezni. Ez az "önmegvalósítás". De ritka az olyan ember, aki az életét növekedéssé változtatja, aki az életét az önmegvalósítás hosszú utazásává alakítja át, aki azzá lesz, akivé lennie kell." (Osho)
A másodiknak nem írták a szerzőjét Facebookon, de a lényege, hogy egy régi, emberi kapcsolatokról szóló kérdésemre ad értékes választ:
"Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett." ♥
Ezeket sohasem felejtem el, és szeretettel adom át most mindenkinek, aki még ennyi szünet után is olvassa a blogom! Nagyon szép vasárnapot nektek!
"Az élet csupán egy lehetőség a fejlődésre, a virágzásra, arra, hogy valóban legyél. Az élet önmagában üres: ha nem vagy elég kreatív, nem tudod megtölteni beteljesüléssel. A szívedben ott van egy dal, amit el kell énekelned, egy tánc, amit el kell táncolnod, de ez a tánc láthatatlan, és a dalt még csak nem is hallottad eddig. Lényed legbenső magjában van mélyen elrejtve. A felszínre kell hozni, ki kell fejezni. Ez az "önmegvalósítás". De ritka az olyan ember, aki az életét növekedéssé változtatja, aki az életét az önmegvalósítás hosszú utazásává alakítja át, aki azzá lesz, akivé lennie kell." (Osho)
A másodiknak nem írták a szerzőjét Facebookon, de a lényege, hogy egy régi, emberi kapcsolatokról szóló kérdésemre ad értékes választ:
"Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett." ♥
Ezeket sohasem felejtem el, és szeretettel adom át most mindenkinek, aki még ennyi szünet után is olvassa a blogom! Nagyon szép vasárnapot nektek!
március 15, 2013
Négyes lett a szakdogám!
Ahogy délelőtt ígértem, itt jönnek sorban az elmaradt beszámolók, először is a jan. 18-i és 29-i.
A cím ellenére nem a szakdogahírrel kezdem, de a következő bekezdésben ott mosolyog az is! De ugyanazon a napon, amikor ezt megtudtam, jan. 18-án még volt egy olasz irodalomtörténeti vizsgám az egyetemen.. Tudjátok, az, amelyiket tavaly nem tudtam felvenni a Neptunban, csak bejártam az órákra és mivel nem lehetett akor dokumentálni, nem is volt olyan nagy baj, hogy akkor júniusban nem sikerült.Felvettem hát szeptemberben, gondoltam, a dec.-januári vizsgaidőszakban összehozok belőle egy jó jegyet, amit már be is lehet írni a Neptunba. Bár rengeteget készültem rá, sajnos ismét csak hármas lett a vége.. Pedig most még a verset sem felejtettem el megtanulni, sőt, annyira átjárt a küldetéstudat, hogy a választható Leopardi-versek közül a leghosszabbat tanultam meg kívülről. Hát mondanom sem kell, jan. 3-a óta mindennap szavaltam, gyakoroltam, fényezgettem, persze a 10 tételről sem feledkeztem meg. De a vizsgán a tételek nem is nagyon jöttek ellő, mert miután elmondtam a verset, csak Leopardiról voltak kérdések, amiknek a nagy részére tudtam is válaszolni, mégsem volt mindez elég még a verssel együtt sem egy jó kis négyeshez. Na de félre a panaszkodást, az a jegy nem a világ vége, főleg, mert jó hírek is vannak ám itt!
Ugyanis még ugyanaznap, azaz jan. 18-án megkaptam a szakdolgozati bírálatomat, amiből kiderült, hogy négyes lett a szakdolgozatom! Hatalmas kő esett le a szívemről, nagyon jó érzés volt olvasni a bírálatot, nemcsak a jegy miatt, hanem amiatt is, mert többek között az állt benne, hogy a szakdolgozati fordításomat akár publikálni is lehetne! A könnyem is kicsordult, amikor először olvastam. Most már tudom: nem iába küzdöttem annyit ősszel! Csak jönne már június hamar, hogy államvizsgázhassak!:D
A januári olaszos államvizsga egyébként jan. 29-én volt. Bár majd megszakadt a szívem, azért elmentem rá, gondoltam, egész más úgy meghallgatni egy álamvizsgát, hogy már én is írtam szakdolgozatot. És tényleg :) nem bántam meg, hogy elmentem, mert bár senki sem írt az enyémhez hasonló témában, az ő védésüket hallgatva bennem is összeállt, hogy én hogyan fogok védeni júniusban, amikor már tényleg eljön az én időm is ) addig is: most nem az a lényeg, hogy januárban mégsem lehettem ott az államvizsgázók között, hanem, hogy négyes lett a szakdogám! Azért ez júniusra is sok erőt ad ;)
A cím ellenére nem a szakdogahírrel kezdem, de a következő bekezdésben ott mosolyog az is! De ugyanazon a napon, amikor ezt megtudtam, jan. 18-án még volt egy olasz irodalomtörténeti vizsgám az egyetemen.. Tudjátok, az, amelyiket tavaly nem tudtam felvenni a Neptunban, csak bejártam az órákra és mivel nem lehetett akor dokumentálni, nem is volt olyan nagy baj, hogy akkor júniusban nem sikerült.Felvettem hát szeptemberben, gondoltam, a dec.-januári vizsgaidőszakban összehozok belőle egy jó jegyet, amit már be is lehet írni a Neptunba. Bár rengeteget készültem rá, sajnos ismét csak hármas lett a vége.. Pedig most még a verset sem felejtettem el megtanulni, sőt, annyira átjárt a küldetéstudat, hogy a választható Leopardi-versek közül a leghosszabbat tanultam meg kívülről. Hát mondanom sem kell, jan. 3-a óta mindennap szavaltam, gyakoroltam, fényezgettem, persze a 10 tételről sem feledkeztem meg. De a vizsgán a tételek nem is nagyon jöttek ellő, mert miután elmondtam a verset, csak Leopardiról voltak kérdések, amiknek a nagy részére tudtam is válaszolni, mégsem volt mindez elég még a verssel együtt sem egy jó kis négyeshez. Na de félre a panaszkodást, az a jegy nem a világ vége, főleg, mert jó hírek is vannak ám itt!
Ugyanis még ugyanaznap, azaz jan. 18-án megkaptam a szakdolgozati bírálatomat, amiből kiderült, hogy négyes lett a szakdolgozatom! Hatalmas kő esett le a szívemről, nagyon jó érzés volt olvasni a bírálatot, nemcsak a jegy miatt, hanem amiatt is, mert többek között az állt benne, hogy a szakdolgozati fordításomat akár publikálni is lehetne! A könnyem is kicsordult, amikor először olvastam. Most már tudom: nem iába küzdöttem annyit ősszel! Csak jönne már június hamar, hogy államvizsgázhassak!:D
A januári olaszos államvizsga egyébként jan. 29-én volt. Bár majd megszakadt a szívem, azért elmentem rá, gondoltam, egész más úgy meghallgatni egy álamvizsgát, hogy már én is írtam szakdolgozatot. És tényleg :) nem bántam meg, hogy elmentem, mert bár senki sem írt az enyémhez hasonló témában, az ő védésüket hallgatva bennem is összeállt, hogy én hogyan fogok védeni júniusban, amikor már tényleg eljön az én időm is ) addig is: most nem az a lényeg, hogy januárban mégsem lehettem ott az államvizsgázók között, hanem, hogy négyes lett a szakdogám! Azért ez júniusra is sok erőt ad ;)
54 nap után újra itt!
Tegnap volt 54 napja, hogy utoljára bejelentkeztem Olasztráliába.. Ma van az ötvenötödik, és márc. 15-e, Ausztrália meg még mindig az ötödik kontinens:D szóval a sok ötös szám örömére gondoltam, újra megtöröm a jeget és frissítek egyet.
Nézzük, mi is történt velem, mióta nem írtam - próbálok időrendben elmesélni mindent, de ebben a bejelentkező bejegyzésben csak a címszavakkkat szedem össze, a többiben pedig írok is róluk, nézzük!
- Jan. 18: olasz irodalomtörténet vizsga az egyetemen; hírek a szakdolgozatomról és álomszép üzenet a jövőmről!
- Jan. 26: Australia Day; gondolkozom, hogy írjak-e róla, mert élőben sajnos nem lehettem ott ugyan, de a Facebookon és egyéb helyeken egész jól követtem :)
- jan. 29: ekkor volt az államvizsga és a terv szerint az enyém is akkor lett volna, de mivel hiányzik 10 kreditem, így csak hallgatóként néztem be rá. Na de majd júniusban! Akkor már én is ott leszek a vizsgázók között és semmi sem állíthat meg!
- febr. 5: ez a nap ismét közelebb hozta az olasz fordítói álmomat! Erről is írok hamarosan!
- febr. 10: új, Windows7-es, gyors laptopot kaptam!
- febr 14: sok fárasztó küzdelem után összehoztam a 12 kredites kényszerórarendem az egyetemen, de öröm az ürömben, hogy most is csak szerdánként és péntekenként kell bejárnom.
- febr. 19: ekkor kezdtem meg a felvi.hu-n a jelentkezést mesterképzésre; hihetetlen, hogy azt a rendszert mennyivel könnyebb használni, mint azt az átkozott neptunt.
- febr. 22: lett egy újabb ausztrál ismerősöm, Graham, akivel azóta többször skypeoltam és csomó közös van bennünk!
- márc. 5: 23 éves lettem és még egy régi barátnőm is meglepett!
- márc. 8: életem első zh-ja az angol szakon.. hm.. vegyes érzésekkel gondolok vissza rá..
- márc. 15: hosszú idő után újra frissítem Olasztráliát!:D
A most felsorolt események részletei nemsokára :)
Nézzük, mi is történt velem, mióta nem írtam - próbálok időrendben elmesélni mindent, de ebben a bejelentkező bejegyzésben csak a címszavakkkat szedem össze, a többiben pedig írok is róluk, nézzük!
- Jan. 18: olasz irodalomtörténet vizsga az egyetemen; hírek a szakdolgozatomról és álomszép üzenet a jövőmről!
- Jan. 26: Australia Day; gondolkozom, hogy írjak-e róla, mert élőben sajnos nem lehettem ott ugyan, de a Facebookon és egyéb helyeken egész jól követtem :)
- jan. 29: ekkor volt az államvizsga és a terv szerint az enyém is akkor lett volna, de mivel hiányzik 10 kreditem, így csak hallgatóként néztem be rá. Na de majd júniusban! Akkor már én is ott leszek a vizsgázók között és semmi sem állíthat meg!
- febr. 5: ez a nap ismét közelebb hozta az olasz fordítói álmomat! Erről is írok hamarosan!
- febr. 10: új, Windows7-es, gyors laptopot kaptam!
- febr 14: sok fárasztó küzdelem után összehoztam a 12 kredites kényszerórarendem az egyetemen, de öröm az ürömben, hogy most is csak szerdánként és péntekenként kell bejárnom.
- febr. 19: ekkor kezdtem meg a felvi.hu-n a jelentkezést mesterképzésre; hihetetlen, hogy azt a rendszert mennyivel könnyebb használni, mint azt az átkozott neptunt.
- febr. 22: lett egy újabb ausztrál ismerősöm, Graham, akivel azóta többször skypeoltam és csomó közös van bennünk!
- márc. 5: 23 éves lettem és még egy régi barátnőm is meglepett!
- márc. 8: életem első zh-ja az angol szakon.. hm.. vegyes érzésekkel gondolok vissza rá..
- márc. 15: hosszú idő után újra frissítem Olasztráliát!:D
A most felsorolt események részletei nemsokára :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)