Ma volt a diplomaosztóm, de rájöttem, hogy még az államvizsgáról sem írtam itt, úgyhogy most jön!
Jún. 20-án volt a várva várt olasz szakos államvizsgám. Már önmagában ez is hihetetlen, hisz egy évet csúsztam vele; először azért, mert későn kezdtem el a szakdolgozatot, aztán pedig, amikor már kész lett, kiderült, hogy kevés a kreditem. De egy újabb dolgos 12 kredites félév után végre eljött a várva várt jún. 20-i nap, amikor megvédhettem a szakdolgozatomat, amiről már januárban kiderült, hogy négyes lett!
Magamat ismerve azt hittem, hogy rosszul fogom viselni az államvizsga előtti napokat, nem lehet majd velem beszélni az idegességem miatt, félóránként sírva fakadok, ilyesmik. Mert pl. érettségi előtt ez volt és gondoltam, ha attól így beparáztam, akkor egy sokkal komolyabb államvizsgától főleg.
De szerencsére tévedtem! Teljesen jól éreztem magam előtte, még egy nappal előtte is, nyugisan frissítgettem a fejemben a 30 tételt, amiket a jegyzeteimből és az évek során használt szakirodalomból dolgoztam ki. Halkan-hangosan, mikor hogy esett, és jó érzés volt, hogy a tételek még egy nappal előtte sem kavarogtak a fejemben, inkább csak röpködtek. Ami ugye jó jel és emiatt meglepően nyugodt maradtam. Sosem gondoltam volna - de a környezetem sem - hogy ilyen jól fogom viselni az államvizsga előtti napokat!
Jún. 20-án reggel kezdtem csak parázni. Furcsa, mert érettséginél pont fordítva volt: addig paráztam, reggel meg már nem. Érettséginél aznap reggel voltam olyan nyugodt, mint most az államvizsga előtti napokban. Igazából ott kezdődött a para, hogy mindenféle összefüggéstelen hülyeséget álmodtam róla éjjel. De az egyik nem is volt olyan összefüggéstelen, mert arról álmodtam, hogy már reggel van, csörög a telóm ébresztője, de én kinyomom, alszom tovább és elkések a saját államvizsgámról, amihez még a szakdogámat sem volt időm átolvasni. Na és ennek volt valóságalapja, mert a tételekkel tényleg felkészültem ugyan, de a szakdolgozatom átolvasását halogattam azon a címen, hogy úgyis én írtam, tudni fogom. És emiatt tényleg korábbra állítottam 20-án a telómat, mert hát igaz, hogy én írtam a dolgozatot, de azért az évszámok miatt jó, ha átnézem... Rendben át is néztem, átgondoltam, hogyan válaszolok majd a kérdésekre a védésnél, etc. De mégis paráztam, szédültem, minden bajom volt, mert mi van, ha valami mégsem úgy jön, ahogy elterveztem? De. 11-kor következtem én a vizsgázók sorában, de azt a 11 előtti utolsó negyed órát nem kívánom senkinek, az tényleg nagyon rossz volt.
De aztán, amikor eljött 11 óra, a védés nagyon jól sikerült, folyamatosan és választékosan beszéltem, amit a végén az értékelésnél ki is emeltek. A védés után még jött egy tétel; az olasz államvizsgán 30 tétel (10 irodalomtörténeti, 10 országismereti-történelmi-kultúrtörténeti és 10 nyelvészeti) közül bármi jöhetett, de olyan tétel is volt, ami egy egész félév anyagát sűrítette össze! Na ettől sokkal jobban izgultam, mint a védéstől. Nyelvészetit nem szerettem volna, gondoltam, inkább az első 20 közül jöjjön valami. Ezek közül is legeslegjobban a 12-eset szerettem volna, ami országismeret témakörben egy választott olasz város bemutatása volt. De végül nem a 12-es jött, hanem a 11-es, ami szintén országismeret, Olaszország hegységeit és vulkánjait kellett bemutatnom. Nem is lett volna semmi gond, ha nem izgulom túl; de mivel túlizgultam, olyan dolgok nem jutottak az eszembe, ami máskor simán, hisz Itália a szerelmem! Emiatt nagyon mérges voltam magamra és féltem, hogy ez a rövidzárlat mindent el fog rontani, amit eddig felépítettem. Könnyek között és erősen dobogó szívvel vártam az "eredményhirdetést" a szurkoló barátnőimmel. Amikor kb. egy óra múlva behívtak bennünket (10-en államvizsgáztunk, ezért telt ilyen sok időbe), ötödikként hangzott el az én értékelésem. Csupa széppel és jóval volt tele a szakdolgozatommal kapcsolatban és a védésről is, amiben külön kiemelték a választékos olaszságot! A tétel értékelésénél említették ugyan a bizonytalanságot, de mellette azt is, hogy ezt az izgalom okozta. Jó érzés volt, hogy ezt ők is tudták :) mint ahogy az is, hogy mindennel együtt végül az államvizsgám eredménye négyes lett! Hisz ez volt a tervem, az álmom és meg is valósult! Hatalmas kő esett le a szívemről! És csodálatos érzés volt, amikor a professzorok mindannyiunknak gratuláltak! A jún. 20-i napot sohasem felejtem el!
A diplomaosztóról is nemsokára írok, csak most még annyira hihetetlen, hogy én is átélhettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése