Már megint szomorú vagyok.. De nagyon.. Ez a 21. századi "modern" technika keserít el. Hogy miért?
Amiatt, hogy újabban senkihez sem tudok kommentelni itt a Bloggeren, hála a drágalátos Google frissített beállításainak.. ugye én screen readerrel használom a gépet, de a legtöbb blogon a kommentelés úgy van beállítva, h képaláírást kér. Na, eddig nem is volt ezzel semmi gond, hisz a képhez hangot is lehet kérni, és mivel csak angol számokat kellett beírni, semmi gond nem volt. A nehezítő - vagy inkább ellehetetlenítő - elem pár napja jött be, amikor a Guglisok úgy gondolták, megváltoztatják ezt a beállítást, így most számok helyett hét db torzul ejtett angol szót kell beírni a mezőbe! S ha csak egy szót nem értek, már nem tudom elmenteni a kommentem, ami így persze nem juthat el a kedvenc bloggereimhez: Linához, Anitához, Magdihoz, de még kanadai blogbarátnőmhöz sem! Pedig mindenkinél olyan szépeket olvasok, annyira szeretnék reagálni, de így nem megy! És emiatt többé nem lehetek ennek a jó kis bloggerközösségnek a tagja, mert egy rosszul frissült beállítás elválaszt a kedvenceimtől! Mert mit tehetnék? Mindenkit azért nem kérhetek meg mailben, hogy kapcsolja ki a blogján a képaláírást, mert nem értem rendesen az angol szavakat, de szeretnék nekik írni:S
Vérzik a szívem, de most, hogy ez a rossz beállítás bejött, úgy érzem, egy időre el kell köszönnöm a Bloggertől. Ne aggódjatok, a blogomat nem szűntetem meg, ahhoz túlságosan tetszik ez a jó kis nemzetközi felület :) egyszerűen csak arról van szó, hogy addig fogok sztrájkolni, míg ki nem találok valamit, vagy ötletet nem kapok vkitől arra, hogyan tudnék újra kommentelni a képaláírást (captschát) használó kedvenceimhez.. Sajnos az informatikai analfabetizmusomat ismerve jó hosszú lesz ez a sztrájk... de addig tényleg nem szívesen jövök, míg ez nincs rendben.
Igazából most könnyezek és minden bajom van ettől, mert pl. az sem fér a fejembe, h egy regisztrált Blogger-felhasználótól, mint pl. én is vagyok, miért kér olyat a Gugli, h: "bizonyítsd be, h nem vagy robot"? Hát nem vagyok, ezt érthetetlen angolszavas kódok nélkül is be tudom bizonyítani. Hogy hogyan? Hát az én logikám szerint, ha a szerver tárolja az adataimat, akkor fel kellene ismernie, hogy a Djarimirri nickhez egy regisztrált emailcím és egy regisztrált blog is tartozik, sőt, megadtam az országot, megyét, várost is, ahol élek. Minden ott van az adatlapomon, a Djarimirri nick alatt. Ezt a rendszer miért nem veszi tudomásul, és miért néz robotnak még ilyen részletes adatok mellett is?
Jesszus, most erről még egy csomó minden eszembe jutott, de most inkább megyek, mert mindjárt 11. Majd egyszer visszajövök, ha a drága gugli úgy dönt, hogy nem közösíti ki a screen readereseket és visszafogadja őket... :( Hiányozni fogtok!
:(((
P.S.: addig is, ha bárkinek bármilyen ötlete van, írjon nyugodtan, akár ide is! (nálam nincs képaláírás, így screen readeresek, ti is írhattok bátran!)
május 30, 2012
Keresztény szívek hangjai
Bár eddig nem írtam a keresztény érzéseimről, gondolataimról, most úgy érzem, meg kell osztanom egy nagyon szép élményemet. Az egyik kedvenc keresztény Acapella együttesem a Rescue, tőlük hoztam most egy gyönyörű dalt. Olyan érzésekről szól, amiket bizonyára mindnyájan sokszor átéltünk, ezért is szép ez a dal; nagyon sok erőt tud adni. Le is fordítottam, ill. próbáltam visszaadni magyarul :) ha bárkinek bármilyen észrevétele van a fordítással kapcsban, szívesen veszem, írjatok bátran! :)
angol szövege itt (kérlek, kicsit tekerjetek le a belinkelt oldalon, mert nem rögtön ez az első):
http://www.acadisc.com/rescuediff.htm#darkest
és az én fordításom:
Mi jó származhat ebből?
mély elkeseredésemben
már szavakat sem találok
és kételkedem Benned;
szenvedésem elvakított,
szívemet szüntelenül szorítja a félelem, s nem érzek mást, csak bánatot-fájdalmat
én nem kértem ezt, s kétségbeesésemben Istenhez kiáltok
"Tényleg itt vagy? Egyáltalán, törődsz velem?
Vagy elfordultál tőlem?
Chorus1:
Legsötétebb órámban Te megmutattad hatalmad, meghallottad kétségbeesett sírásomat
szereteted felragyogott, most áldásaidban bővelkedem
mikor gyenge voltam, megmutattad hatalmas erődet
legsötétebb órámban megmutattad hatalmad.
Nincs más út?
Atyám, én tudom, hogy a kereszt az enyém
ez nem az én akaratom, hanem a Tiéd
teljesen egyedül érzem magam, kitárom a kezem
ezt tudom, ez az ár, amit meg kell fizetni
az élet, aminek múlnia kell
fognak hinni bennem?
Tehát Hozzád kiáltok, tudom, még mindig itt vagy
s tudom, hogy figyelsz rám
hamarosan szabadok lesznek.
Chorus1: ismétlés:
Legsötétebb órámban Te megmutattad hatalmad, meghallottad kétségbeesett sírásomat
szereteted felragyogott, most áldásaidban bővelkedem
mikor gyenge voltam, megmutattad hatalmas erődet
legsötétebb órámban megmutattad hatalmad.
Bár meghalt a keresztfán, Ő ugyanúgy él,mint Te és én
a halál nem tartja Őt odalent
a könnyein és szenvedésein át Isten új életet ad
mint, mikor a nap átragyog az esőn;
Legsötétebb órámban Te megmutattad hatalmad, meghallottad kétségbeesett sírásomat
s eljöttél, hogy felszárítsd a könnyeimet.
Legsötétebb óránkban Te megmutattad hatalmad,
meghallottad kétségbeesett sírásunkat és eljöttél, hogy felszárítsd könnyeinket
szereteted felragyogott, most áldásaidban bővelkedünk
mikor gyenge voltam,(gyengék voltunk) megmutattad hatalmas erődet
legsötétebb órámban megmutattad hatalmad.
ha gyenge vagyok, megmutatod erődet.
angol szövege itt (kérlek, kicsit tekerjetek le a belinkelt oldalon, mert nem rögtön ez az első):
http://www.acadisc.com/rescuediff.htm#darkest
és az én fordításom:
Mi jó származhat ebből?
mély elkeseredésemben
már szavakat sem találok
és kételkedem Benned;
szenvedésem elvakított,
szívemet szüntelenül szorítja a félelem, s nem érzek mást, csak bánatot-fájdalmat
én nem kértem ezt, s kétségbeesésemben Istenhez kiáltok
"Tényleg itt vagy? Egyáltalán, törődsz velem?
Vagy elfordultál tőlem?
Chorus1:
Legsötétebb órámban Te megmutattad hatalmad, meghallottad kétségbeesett sírásomat
szereteted felragyogott, most áldásaidban bővelkedem
mikor gyenge voltam, megmutattad hatalmas erődet
legsötétebb órámban megmutattad hatalmad.
Nincs más út?
Atyám, én tudom, hogy a kereszt az enyém
ez nem az én akaratom, hanem a Tiéd
teljesen egyedül érzem magam, kitárom a kezem
ezt tudom, ez az ár, amit meg kell fizetni
az élet, aminek múlnia kell
fognak hinni bennem?
Tehát Hozzád kiáltok, tudom, még mindig itt vagy
s tudom, hogy figyelsz rám
hamarosan szabadok lesznek.
Chorus1: ismétlés:
Legsötétebb órámban Te megmutattad hatalmad, meghallottad kétségbeesett sírásomat
szereteted felragyogott, most áldásaidban bővelkedem
mikor gyenge voltam, megmutattad hatalmas erődet
legsötétebb órámban megmutattad hatalmad.
Bár meghalt a keresztfán, Ő ugyanúgy él,mint Te és én
a halál nem tartja Őt odalent
a könnyein és szenvedésein át Isten új életet ad
mint, mikor a nap átragyog az esőn;
Legsötétebb órámban Te megmutattad hatalmad, meghallottad kétségbeesett sírásomat
s eljöttél, hogy felszárítsd a könnyeimet.
Legsötétebb óránkban Te megmutattad hatalmad,
meghallottad kétségbeesett sírásunkat és eljöttél, hogy felszárítsd könnyeinket
szereteted felragyogott, most áldásaidban bővelkedünk
mikor gyenge voltam,(gyengék voltunk) megmutattad hatalmas erődet
legsötétebb órámban megmutattad hatalmad.
ha gyenge vagyok, megmutatod erődet.
május 27, 2012
Vizsgadrukk és egy kis jegyzethiány
Eredetileg a tegnapi Csillag születikről akartam ma írni - azért is tettem fel a tavalyiról írt bejegyzéseimet pénteken, hogy legyen egy kis összehasonlítási alap, meg ha már egyszer megírtam őket tavaly, nem bírom ki, h ne legyenek itt is fenn:D Még leszek így pár dologgal, azt hiszem, pl. a vizsgáimmal. A mostaniakon kívül majd a régebbi beszámolóim is fenn lesznek.
És igen, amit most igazán ki szeretnék írni magamból, az épp a vizsgadrukk... Csak jövő csütörtökön lesz az első, de mégis úgy félek! Annyira szeretném, ha minden jól menne, de eddig minden félévben volt valami, ami nem úgy jött össze, ahogy szerettem volna. Még akkor sem, ha sokat készültem.. Persze ötöseim minden félévben voltak, de az a baj, h hármasaim is.. És valahogy a hármasokat már meg kellene szüntetnem, örökre, de attól félek, h nem sikerül. Mert pl. ott az a vacak nyelvészeti tárgy, amiről írtam, hogymennyire elvont és mennyire nem ment a zh sem - na arról tudom, h nem jön össze az ötös, négyesnek is örülnék.. bármennyire is szeretném és bármennyire is olasz, egyszerűen túl elvont. Igazából ettől félek a legjobban, de a többi tárgy (két olasz irodalomtörténet meg két általánosan kötelező) szerintem oké lesz.Bár az egyik irodalomtörivel kapcsban ma jöttem rá, hogy jegyzethiányom van!:S Igaz, csak június 5. után megyek arra a vizsgára, mert előtte lesz még kettő, de akkor is rossz, h ez most derült ki, nem tudom, h leheettem ilyen szétszórt:S de csoptársaimnak írtam, egyikük már küldött is két tételt, úgyhogy szerintem hamarosan a többit is be tudom szerezni. Igazából ilyen jegyzet-cserét szoktunk folytatni, én is küldöm nekik mindig, amim van és ők is nekem, amijük van, szóval nem lehet gond. Mivel én mindent notebookon írok, sokszor kifejezetten én vagyok a jegyzetfelelős, csak erre az órára nem tudtam bejárni, ezért van most egy kis doksihiányom. De a többivel minden oké és ez is oké lesz nemsokára!
Jaj, csak ne jöjjön közbe semmi gáz vmelyik vizsgán! Reggel úgy ébredtem, hogy anyunak is mondtam: "úgy tervezem, hogy szerzek három ötöst" - mire anyu: "nagyon helyes, szép terv! Még sok ilyet!" :) hát meg is szeretném valósítani! Igaz, még nem volt olyan vizsgaidőszakom, amikor öt-hat vizsgából három ötös lett volna,de Így harmadévben már úgy érzem, kötelező, pláne olyan szakon, amit még szeretek is! :)
És igen, amit most igazán ki szeretnék írni magamból, az épp a vizsgadrukk... Csak jövő csütörtökön lesz az első, de mégis úgy félek! Annyira szeretném, ha minden jól menne, de eddig minden félévben volt valami, ami nem úgy jött össze, ahogy szerettem volna. Még akkor sem, ha sokat készültem.. Persze ötöseim minden félévben voltak, de az a baj, h hármasaim is.. És valahogy a hármasokat már meg kellene szüntetnem, örökre, de attól félek, h nem sikerül. Mert pl. ott az a vacak nyelvészeti tárgy, amiről írtam, hogymennyire elvont és mennyire nem ment a zh sem - na arról tudom, h nem jön össze az ötös, négyesnek is örülnék.. bármennyire is szeretném és bármennyire is olasz, egyszerűen túl elvont. Igazából ettől félek a legjobban, de a többi tárgy (két olasz irodalomtörténet meg két általánosan kötelező) szerintem oké lesz.Bár az egyik irodalomtörivel kapcsban ma jöttem rá, hogy jegyzethiányom van!:S Igaz, csak június 5. után megyek arra a vizsgára, mert előtte lesz még kettő, de akkor is rossz, h ez most derült ki, nem tudom, h leheettem ilyen szétszórt:S de csoptársaimnak írtam, egyikük már küldött is két tételt, úgyhogy szerintem hamarosan a többit is be tudom szerezni. Igazából ilyen jegyzet-cserét szoktunk folytatni, én is küldöm nekik mindig, amim van és ők is nekem, amijük van, szóval nem lehet gond. Mivel én mindent notebookon írok, sokszor kifejezetten én vagyok a jegyzetfelelős, csak erre az órára nem tudtam bejárni, ezért van most egy kis doksihiányom. De a többivel minden oké és ez is oké lesz nemsokára!
Jaj, csak ne jöjjön közbe semmi gáz vmelyik vizsgán! Reggel úgy ébredtem, hogy anyunak is mondtam: "úgy tervezem, hogy szerzek három ötöst" - mire anyu: "nagyon helyes, szép terv! Még sok ilyet!" :) hát meg is szeretném valósítani! Igaz, még nem volt olyan vizsgaidőszakom, amikor öt-hat vizsgából három ötös lett volna,de Így harmadévben már úgy érzem, kötelező, pláne olyan szakon, amit még szeretek is! :)
május 26, 2012
Haladjunk a "korall"!:D - avagy a modernizált Olasztrália
Örömmel újságolom, hogy a blogom két frissítő beállítással gazdagodott! Az egyik a LinkWithin, ami minden bejegyzés végén megjeleníti három régebbi bejegyzésem címét - nem dátum szerint, hanem véletlenszerűen, így biztosan nem maradtok le semmiről:D bár még nincs olyan sok bejegyzésem, de ami késik, nem múlik! :) ezt a beállítást több blogon láttam és nagyon tetszett, ezért modernizáltam vele az enyémet is :)
A másik friss beállítás pedig a Cbox, aminek a révén gyorsan és egyszerűen küldhettek nekem üzenetet bármivel kapcsolatban. Ezzel a beállítással a közösségépítésen túl azt is szeretném nektek lehetővé tenni, hogy ne csak akkor érhessetek el, amikor épp friss bejegyzést hozok, hanem a bejegyzéseken kívül is:D
Persze azt is tudom, hogy a legmodernebb közösségépítés a Facebookon kezdődik, de ott egyelőre még nem szeretném megosztani Olasztráliát... pontosabban.. deh, igazából már egy kicsit megosztottam, mert az ottani profilomból is el lehet érni; de egyelőre még nem teszek ide FB közösségi modult, mert.. bevallom, nem nagyon tetszik, hogy mindenhol ott az FB..:D De ha nagyon szeretnétek, akár arról is lehet szó majd később, csak most még nem vagyok rá felkészülve!:O
De tényleg, nektek hogy tetszik, hogy mindenhol ott van?:D Kíváncsi vagyok, mit gondoltok erről!
Mindenesetre: régi és új olvasóimnak jó "Olasztrália-exploringot" a LinkWithinnel, és ha gondoljátok, írjatok! :)
Most megyek vissza az olasz irodalomtörténet és általános Biblia-ismeret jegyzeteimhez.. csak tudnám, hogy lehet az, hogy még egy vizsgám sem volt, csak készültem rájuk, mégis már most olyan fáradt vagyok!:S Ez így nem bejövős!:O
A másik friss beállítás pedig a Cbox, aminek a révén gyorsan és egyszerűen küldhettek nekem üzenetet bármivel kapcsolatban. Ezzel a beállítással a közösségépítésen túl azt is szeretném nektek lehetővé tenni, hogy ne csak akkor érhessetek el, amikor épp friss bejegyzést hozok, hanem a bejegyzéseken kívül is:D
Persze azt is tudom, hogy a legmodernebb közösségépítés a Facebookon kezdődik, de ott egyelőre még nem szeretném megosztani Olasztráliát... pontosabban.. deh, igazából már egy kicsit megosztottam, mert az ottani profilomból is el lehet érni; de egyelőre még nem teszek ide FB közösségi modult, mert.. bevallom, nem nagyon tetszik, hogy mindenhol ott az FB..:D De ha nagyon szeretnétek, akár arról is lehet szó majd később, csak most még nem vagyok rá felkészülve!:O
De tényleg, nektek hogy tetszik, hogy mindenhol ott van?:D Kíváncsi vagyok, mit gondoltok erről!
Mindenesetre: régi és új olvasóimnak jó "Olasztrália-exploringot" a LinkWithinnel, és ha gondoljátok, írjatok! :)
Most megyek vissza az olasz irodalomtörténet és általános Biblia-ismeret jegyzeteimhez.. csak tudnám, hogy lehet az, hogy még egy vizsgám sem volt, csak készültem rájuk, mégis már most olyan fáradt vagyok!:S Ez így nem bejövős!:O
május 25, 2012
Csillag születik2011 - utolsó rész - László Attila a csillag...
2011. jún. 5. vasárnap
Hát megszületett...
Ezt legalább három felkiáltójellel kellene írnom, de sajnos nem megy... csak három ponttal... akármennyire is szurkoltam Attilának, az utolsó résznél rájöttem, hogy pont ő az, aki nem lehet csillag. De errre pont ő lett... Kiábrándító :( És tudjátok miért?
1. mert legalább olyan búskomor, mint Tabáni István. Ez kell a magyaroknak?
2. a második az elsőből következik: nem tud igazán élni és Tabáninál nem is tud többet adni a hangjával.
3. Szabó Ádám és az Appril Project sokkal többet adott a Csillag születik műsorának, mint Attila! Énekelni sokkal könnyebb. De Ádám és az Appril sokkal többet készülhetett, mert az ő produkciójuk azért több gyakorlást igényel, mint egy egyszerű énekszám. Ez egyértelmű, kár is erről többet írni. Ráadásul az Appril összetartása példaértékű.
4. miért kell mindig énekest választani? Énekesből ezerszer több van, mint harmonikásból, ráadásul Ádám nem egy közönséges "harmonikás", hanem őstehetség. Ezzel szemben Attilának van ugyan hangja, tetszett is, de csillagnak tényleg nem választottam volna... Mérges voltam ugyan Fáira, amikor tudta, mennyit jelentene Attilának az a 10-es és mégsem adta meg.. de arra nem is gondoltam, hAttila végül a Fái 10-esénél is többet fog kapni!
Itthon hárman szurkoltunk Ádámnak, sőt, még a tesóm barátja is:D igazán Megérdemelte volna, h ő legyen a csillag! Ha ilyen produkcióval nem lehet meggyőzni a közönséget, akkor semmivel! Az Apprilról és Tecáról nem is beszélve! Hármójuk közül bármelyikük lehetett volna, nem ábrándultunk volna ki.. De így..
Áh nincs is kedvem többet írni erről.. Nem elég, h véget ért az egyetlen műsor, amiért még érdemes is volt bekapcsolni a tv-t- így lett vége.. De azért örülök azoknak a tehetségeknek, akiket megismerhettem, hisz aki ott volt, mind csak nyert!
Hát megszületett...
Ezt legalább három felkiáltójellel kellene írnom, de sajnos nem megy... csak három ponttal... akármennyire is szurkoltam Attilának, az utolsó résznél rájöttem, hogy pont ő az, aki nem lehet csillag. De errre pont ő lett... Kiábrándító :( És tudjátok miért?
1. mert legalább olyan búskomor, mint Tabáni István. Ez kell a magyaroknak?
2. a második az elsőből következik: nem tud igazán élni és Tabáninál nem is tud többet adni a hangjával.
3. Szabó Ádám és az Appril Project sokkal többet adott a Csillag születik műsorának, mint Attila! Énekelni sokkal könnyebb. De Ádám és az Appril sokkal többet készülhetett, mert az ő produkciójuk azért több gyakorlást igényel, mint egy egyszerű énekszám. Ez egyértelmű, kár is erről többet írni. Ráadásul az Appril összetartása példaértékű.
4. miért kell mindig énekest választani? Énekesből ezerszer több van, mint harmonikásból, ráadásul Ádám nem egy közönséges "harmonikás", hanem őstehetség. Ezzel szemben Attilának van ugyan hangja, tetszett is, de csillagnak tényleg nem választottam volna... Mérges voltam ugyan Fáira, amikor tudta, mennyit jelentene Attilának az a 10-es és mégsem adta meg.. de arra nem is gondoltam, hAttila végül a Fái 10-esénél is többet fog kapni!
Itthon hárman szurkoltunk Ádámnak, sőt, még a tesóm barátja is:D igazán Megérdemelte volna, h ő legyen a csillag! Ha ilyen produkcióval nem lehet meggyőzni a közönséget, akkor semmivel! Az Apprilról és Tecáról nem is beszélve! Hármójuk közül bármelyikük lehetett volna, nem ábrándultunk volna ki.. De így..
Áh nincs is kedvem többet írni erről.. Nem elég, h véget ért az egyetlen műsor, amiért még érdemes is volt bekapcsolni a tv-t- így lett vége.. De azért örülök azoknak a tehetségeknek, akiket megismerhettem, hisz aki ott volt, mind csak nyert!
Csillag születik2011 - "Hangolj rám!"
2011. máj. 29. vasárnap
Tegnap volt a Csillag születik utolsó hagyományos döntője, jövő héten pedig már eldől, ki lesz "2011 csillaga":D jaaj, nem gyors ez egy kicsit? Úgy fognak hiányozni, már tegnap is úgy vártam őket! Mint mindig, most is nagyon tetszett mindenki, a zsűrire viszont egyre jobban haragszom.. Nagyon sokszor az jön át, hogy még mindig nem elég nyitottak az új produkciókra, arra, ha egy résztvevő egy új arcát mutatja és nem mindig ugyanazt adja elő. Ill. nagyon ragaszkodnak az eredeti előadásokhoz és ebből sokszor úgy tűnik, nem engednek. Ez pedig nagyon nagy hiba szerintem. Könyörgöm, László Attilától miért várják el, h Charlie-hangon és stílusban énekelje el a "Kisembert"? Mert nekem tényleg ez jött át, h ezt várják, pedig ez irreális. Szerintem Attila nagyon otthon volt ebben a dalban és az ő előadásában sokkal jobban átjött, mint Charlie-éban. Az érzelmeket most nemcsak a zeneiséggel fejezte ki, hanem azzal is, ahogyan a szavakat formálta és teljes átéléssel adta elő a dalt. Szerintem nagyobb átéléssel, mint Charlie. Hát kell ennél több? Attilának sosem lesz olyan rekedt, zord hangja, de hát hiányzik ez valakinek (a zsűrin kívül)? Attila azért Attila, mert nem lehet Charlie, mert ha az lenne, már nem is lenne kit felfedezni benne. Hát komolyan, mégis mi vele a gond? Jaa, kapott egy olyan kritikát, h attól a hangerőtől, ahogy énekelte, senki sem tudna elaludni. Hát Charlie hangjától talán el lehet aludni?:P miért kell ilyen megrögzöttnek lenniük? Senkit sem akarok lázítani:D DE TÉNYLEG Nagyon mérges vagyok most a zsűrire... Hajrá Attila, csak így tovább!
Tecától is azt várták, h Elton Johnként adja elő a választott dalát. Szerintük Teca is túl nagy dinamizmussal énekelt. Hát nagyon sajnálom, de vele kapcsolatban is meg kell állapítanom, hogy ő Teca és nem Elton John. Ő így adta elő, mert így élte át. Mi ezzel a gond, ha egyszer szép volt? Szerintem még Elton John sem tudta volna mindig ugyanazokkal az érzelmekkel közvetíteni, mivel ugyanannak az előadónak is változhatnak a hangulatai. Lehet, h én nem értek valamit és rosszul ítélem meg mindezt, de szerintem ezt olyan embereknek, mint a Csillagok zsűrie, tudniuk kellene... Nem lehet ám "mindig ugyanúgy"! (ez Attila első dala volt, amiben felhangzott az a bizonyos "fájhang" - azaz fejhang:D
Visszatérve, a bejegyzésem címét most Teca első körben elhangzott dala ihlette. Mindig "rá tudok hangolni, nagyon tetszett! Teca, mindent bele a jövő héten is! Itt az a dal:
szerintem annyira illik Tecához!
Jaj, de.. szegény Gomes... ő most tényleg ismét új arcát mutatta a mesék világában és az őserdőben:D de valahogy senki sem értette igazán :( szegénynek jogosan tűnt úgy,hogy már bármivel készül, nem tudja elnyerni a zsűri tetszését, mert mindig csak kritizálják. Miatta nagyon fáj a szívem, mert nem mindennapi, színes egyéniség.
Viszont ezúttal is született egy 40-es, mégpedig Szabó Ádám kapta az első körben! És még Nagy Sándor álmát is teljesítette az előadásával:D és a második kör! Nem mondom, hihetetlenül röptette azt a dongót "Mónikával":D tátott szájjal hallgattam. És tök jófej volt, amikor kérdezték tőle, h mit üzen a közönségnek:D azt mondta, h azt kéri, h úgy nyomkodják a telefonon a gombokat, mint ő a harmonika gombjait:DD
Hajrá négy kiscsillag, nagyon drukkolok a jövő héten is! Remélem, akkor már a zsűri is igazán "rátok fog hangolni"!:D
Tegnap volt a Csillag születik utolsó hagyományos döntője, jövő héten pedig már eldől, ki lesz "2011 csillaga":D jaaj, nem gyors ez egy kicsit? Úgy fognak hiányozni, már tegnap is úgy vártam őket! Mint mindig, most is nagyon tetszett mindenki, a zsűrire viszont egyre jobban haragszom.. Nagyon sokszor az jön át, hogy még mindig nem elég nyitottak az új produkciókra, arra, ha egy résztvevő egy új arcát mutatja és nem mindig ugyanazt adja elő. Ill. nagyon ragaszkodnak az eredeti előadásokhoz és ebből sokszor úgy tűnik, nem engednek. Ez pedig nagyon nagy hiba szerintem. Könyörgöm, László Attilától miért várják el, h Charlie-hangon és stílusban énekelje el a "Kisembert"? Mert nekem tényleg ez jött át, h ezt várják, pedig ez irreális. Szerintem Attila nagyon otthon volt ebben a dalban és az ő előadásában sokkal jobban átjött, mint Charlie-éban. Az érzelmeket most nemcsak a zeneiséggel fejezte ki, hanem azzal is, ahogyan a szavakat formálta és teljes átéléssel adta elő a dalt. Szerintem nagyobb átéléssel, mint Charlie. Hát kell ennél több? Attilának sosem lesz olyan rekedt, zord hangja, de hát hiányzik ez valakinek (a zsűrin kívül)? Attila azért Attila, mert nem lehet Charlie, mert ha az lenne, már nem is lenne kit felfedezni benne. Hát komolyan, mégis mi vele a gond? Jaa, kapott egy olyan kritikát, h attól a hangerőtől, ahogy énekelte, senki sem tudna elaludni. Hát Charlie hangjától talán el lehet aludni?:P miért kell ilyen megrögzöttnek lenniük? Senkit sem akarok lázítani:D DE TÉNYLEG Nagyon mérges vagyok most a zsűrire... Hajrá Attila, csak így tovább!
Tecától is azt várták, h Elton Johnként adja elő a választott dalát. Szerintük Teca is túl nagy dinamizmussal énekelt. Hát nagyon sajnálom, de vele kapcsolatban is meg kell állapítanom, hogy ő Teca és nem Elton John. Ő így adta elő, mert így élte át. Mi ezzel a gond, ha egyszer szép volt? Szerintem még Elton John sem tudta volna mindig ugyanazokkal az érzelmekkel közvetíteni, mivel ugyanannak az előadónak is változhatnak a hangulatai. Lehet, h én nem értek valamit és rosszul ítélem meg mindezt, de szerintem ezt olyan embereknek, mint a Csillagok zsűrie, tudniuk kellene... Nem lehet ám "mindig ugyanúgy"! (ez Attila első dala volt, amiben felhangzott az a bizonyos "fájhang" - azaz fejhang:D
Visszatérve, a bejegyzésem címét most Teca első körben elhangzott dala ihlette. Mindig "rá tudok hangolni, nagyon tetszett! Teca, mindent bele a jövő héten is! Itt az a dal:
szerintem annyira illik Tecához!
Jaj, de.. szegény Gomes... ő most tényleg ismét új arcát mutatta a mesék világában és az őserdőben:D de valahogy senki sem értette igazán :( szegénynek jogosan tűnt úgy,hogy már bármivel készül, nem tudja elnyerni a zsűri tetszését, mert mindig csak kritizálják. Miatta nagyon fáj a szívem, mert nem mindennapi, színes egyéniség.
Viszont ezúttal is született egy 40-es, mégpedig Szabó Ádám kapta az első körben! És még Nagy Sándor álmát is teljesítette az előadásával:D és a második kör! Nem mondom, hihetetlenül röptette azt a dongót "Mónikával":D tátott szájjal hallgattam. És tök jófej volt, amikor kérdezték tőle, h mit üzen a közönségnek:D azt mondta, h azt kéri, h úgy nyomkodják a telefonon a gombokat, mint ő a harmonika gombjait:DD
Hajrá négy kiscsillag, nagyon drukkolok a jövő héten is! Remélem, akkor már a zsűri is igazán "rátok fog hangolni"!:D
Csillag születik2011 - Megszületett a negyvenes!
2011. máj.22. vasárnap
A tegnapi Csillag születik nem volt semmi! Nem is gondoltam volna, hogy Fái, a kritikus is meg fogja adni azt a 10-est! De megadta az Appril-nek, és így történelmi eseménynek számító 40es jött össze :) (L)Csillagok(L):D
Tényleg minden héten vmi újat mutatnak magukból: Gomes is teljesítette most azt, amit két héttel ezelőtt ígért egy interjúban: a vidám arcát mutatta, amikor Tecával lépett fel. Tecának pedig tényleg nagyon illett a hangjához a Hooligans- és az Abba-szám is. Bár az Abbánál tényleg lehetett érezni a felső hangoknál, hogy izgult, na de ki nem izgult volna? És olyan aranyosak a szurkolói, egyikük a végén, amikor már csak ketten voltak az Everdance-szel, azt kiabálta: "ne aggódj, Tecaaa!" és tényleg nem volt ok aggodalomra, mert ő is a tovább jutók között van ismét! Egyébként olyankor, amikor sorolják, h ki jut tovább, igazából nekem is majd kiugrik a szívem az izgalomtól.
Nagyon megfogott László Attila dala is, nem is emlékeztem, hogy Tabáni István is énekelte ,amit tegnap a második körben hallottunk, de majd rákeresek. És Attilának most sikerült teljesen legyőznie az izgalmat! Szerintem jövő héten így lesz ez Tecával is! Hajrááá mindketten!
Szabó Ádám is forever!:D A Tél nekem kicsit jobban tetszett,mint a Lambada, de azért mindkettő király volt :) Jövő héten is hajrá! Nehéz eldönteni, kinek szurkoljak jobban, mert ha rajtam múlna, mindenki megnyerné a fődíjat azok közül, akik maradtak:D
A tegnapi Csillag születik nem volt semmi! Nem is gondoltam volna, hogy Fái, a kritikus is meg fogja adni azt a 10-est! De megadta az Appril-nek, és így történelmi eseménynek számító 40es jött össze :) (L)Csillagok(L):D
Tényleg minden héten vmi újat mutatnak magukból: Gomes is teljesítette most azt, amit két héttel ezelőtt ígért egy interjúban: a vidám arcát mutatta, amikor Tecával lépett fel. Tecának pedig tényleg nagyon illett a hangjához a Hooligans- és az Abba-szám is. Bár az Abbánál tényleg lehetett érezni a felső hangoknál, hogy izgult, na de ki nem izgult volna? És olyan aranyosak a szurkolói, egyikük a végén, amikor már csak ketten voltak az Everdance-szel, azt kiabálta: "ne aggódj, Tecaaa!" és tényleg nem volt ok aggodalomra, mert ő is a tovább jutók között van ismét! Egyébként olyankor, amikor sorolják, h ki jut tovább, igazából nekem is majd kiugrik a szívem az izgalomtól.
Nagyon megfogott László Attila dala is, nem is emlékeztem, hogy Tabáni István is énekelte ,amit tegnap a második körben hallottunk, de majd rákeresek. És Attilának most sikerült teljesen legyőznie az izgalmat! Szerintem jövő héten így lesz ez Tecával is! Hajrááá mindketten!
Szabó Ádám is forever!:D A Tél nekem kicsit jobban tetszett,mint a Lambada, de azért mindkettő király volt :) Jövő héten is hajrá! Nehéz eldönteni, kinek szurkoljak jobban, mert ha rajtam múlna, mindenki megnyerné a fődíjat azok közül, akik maradtak:D
Csillag születik2011 - Lehetsz király, és az is vagy!
2011. máj. 15. vasárnap
Tegnap mérges voltam, mert azt hittem, a szokott időben kezdődik a Csillag születik, de sajnos korábban kezdődött, így a feléről lemaradtam:S emlékezhettem volna, h a villalakókat már kilőtték az űrbe és így végre hamarabb jönnek a Csillagok!
Mert az igazi CS I L L A G O K valóban azok az őstehetségek, akiket most felfedezett a Csillag születik műsora! És annak is örülök, h a szavazatok alapjánis mindig azok jutnak tovább, akiknek a legjobban szurkolok! Bár Timinek is szurkoltam, de neki nem annyira, mint Tecának, akivel kapcsban talán kicsit elfogult is vagyok. De tényleg igazi fény van a hangjában! És fantasztikusan kíséri magát zongorán :) Hajrá-hajrá Tecaaa!!!
Szabó Ádám is az egyik kedvencem, nagyon csodálom őt is. Ahogy Szirtes Tamás a múlt héten megfogalmazta: "zenéből van". Ennél szebben tényleg nem lehetett volna megfogalmazni ezt az életérzést, még én is perceken keresztül mosolyogtam a tv előtt :) bár a mostani filmzenei összeállításából mintha épp a zeneiséget hiányolták volna, szóval hétről hétre mások a vélemények, de szerintem - és a szavazatok alapján is - hozta a formáját, mint mindig! Hajrá Ádám!:D
László Attila adta a bejegyzésem címének az ötletét. Az ő hangját is nagyon szeretem és most láthattuk az igazi fiatal énjét is a "Lehetsz király" révén! Attiláról egyébként mindig Kevin Skinner jut az eszembe és nem a hangja, hanem a beszéde miatt: ha vki látta az Amerika csillagait (a Viasaton adták 2010 nyarán meg még ősszel is), akkor emlékezhet, h Kevint épp abban a tájszólásban szinkronizálták, ahogy Attila beszél. Így mindig az jut az eszembe, milyen jó szinkronhang lett volna ő is Kevinhez:D Mindezt persze nem sértésnek szánom, mert nagyon tetszik! Kevin Skinner hangja amúgy annyira tetszett az Amerika csillagaiban, hogy át tudtam volna ölelni őt éneklés közben:D
Írok még egy kommentet Erős Dávidról is, bár ő már egy ideje kiesett, csak akkor épp nem frissítettem a blogot. Szóval Dávid sem volt rossz, de valahogy úgy éreztem, h ahhoz a kellemes tenorjához nem illik az a rekedtes stílus. Remélem, nem fogja tönkretenni ezzel a rekedtséggel a hangját, mert amikor rendesen, operaszerűen énekelt, akkor nagyon tetszett, kár lenne érte.. Jó, tudom, h a műsorának épp az opera és a rock ötvözése volt a lényege, de valahogy pont a rock nem állt jól neki.. Bár apum szerint csak azért vagyok vele szemben ilyen kritikus, mert a tenorokkal is elfogult vagyok. Hát ezt nem tudnám tagadni, elvégre az olasz életérzés a mindenem, így ez teljesen érthető :)
Hajrá hajrá Csillagok! Csak így (ragyogjatok) tovább!
Tegnap mérges voltam, mert azt hittem, a szokott időben kezdődik a Csillag születik, de sajnos korábban kezdődött, így a feléről lemaradtam:S emlékezhettem volna, h a villalakókat már kilőtték az űrbe és így végre hamarabb jönnek a Csillagok!
Mert az igazi CS I L L A G O K valóban azok az őstehetségek, akiket most felfedezett a Csillag születik műsora! És annak is örülök, h a szavazatok alapjánis mindig azok jutnak tovább, akiknek a legjobban szurkolok! Bár Timinek is szurkoltam, de neki nem annyira, mint Tecának, akivel kapcsban talán kicsit elfogult is vagyok. De tényleg igazi fény van a hangjában! És fantasztikusan kíséri magát zongorán :) Hajrá-hajrá Tecaaa!!!
Szabó Ádám is az egyik kedvencem, nagyon csodálom őt is. Ahogy Szirtes Tamás a múlt héten megfogalmazta: "zenéből van". Ennél szebben tényleg nem lehetett volna megfogalmazni ezt az életérzést, még én is perceken keresztül mosolyogtam a tv előtt :) bár a mostani filmzenei összeállításából mintha épp a zeneiséget hiányolták volna, szóval hétről hétre mások a vélemények, de szerintem - és a szavazatok alapján is - hozta a formáját, mint mindig! Hajrá Ádám!:D
László Attila adta a bejegyzésem címének az ötletét. Az ő hangját is nagyon szeretem és most láthattuk az igazi fiatal énjét is a "Lehetsz király" révén! Attiláról egyébként mindig Kevin Skinner jut az eszembe és nem a hangja, hanem a beszéde miatt: ha vki látta az Amerika csillagait (a Viasaton adták 2010 nyarán meg még ősszel is), akkor emlékezhet, h Kevint épp abban a tájszólásban szinkronizálták, ahogy Attila beszél. Így mindig az jut az eszembe, milyen jó szinkronhang lett volna ő is Kevinhez:D Mindezt persze nem sértésnek szánom, mert nagyon tetszik! Kevin Skinner hangja amúgy annyira tetszett az Amerika csillagaiban, hogy át tudtam volna ölelni őt éneklés közben:D
Írok még egy kommentet Erős Dávidról is, bár ő már egy ideje kiesett, csak akkor épp nem frissítettem a blogot. Szóval Dávid sem volt rossz, de valahogy úgy éreztem, h ahhoz a kellemes tenorjához nem illik az a rekedtes stílus. Remélem, nem fogja tönkretenni ezzel a rekedtséggel a hangját, mert amikor rendesen, operaszerűen énekelt, akkor nagyon tetszett, kár lenne érte.. Jó, tudom, h a műsorának épp az opera és a rock ötvözése volt a lényege, de valahogy pont a rock nem állt jól neki.. Bár apum szerint csak azért vagyok vele szemben ilyen kritikus, mert a tenorokkal is elfogult vagyok. Hát ezt nem tudnám tagadni, elvégre az olasz életérzés a mindenem, így ez teljesen érthető :)
Hajrá hajrá Csillagok! Csak így (ragyogjatok) tovább!
Csillag születik2011 - nincs lehetetlen
2011. ápr. 17. vasárnap
Szombaton most is néztem a Csillag születiket, amiben nagyon meglepett Pongrác, a 64 perces dekázó rekorder. Vicces volt, ahogy a zsűri és a közönség lereagálta: a rekord ideje alatt mindenki elment ebédelni, sőt még reklám is volt közte és csak a 26. perctől mutatták újra egy kis időre. Míg ment a reklám, azon gondolkodtam, ha esetleg tovább jutna, vajon milyen rekorddal készülne a következő adásra?:D de aztán, ahogy letelt a 64 perc, Hernádi mondta is, h nem juthat tovább, mert nincs ennyi műsoridő:DD de amúgy Pongrác nagyon ügyes volt. Ennek a rekordnak is az az üzenete számomra, hogy a lehetetlen nem létezik, kitartással és nagy akaraterővel minden lehetséges!
A másik meglepő jelentkező (aki tovább is jutott) a mentalista Szabolcs volt. Csak azt nem értettem, ha mentalista, miért kérdezte meg Nóritól, h a megérzésére hagyatkozott-e, amikor odaadta neki a pengementes kekszet. Hát nem ő irányította a gondolatával Nóri kezét?:DD Nekem egyértelmű volt :) lehet, valami olyan választ várt Nóritól: "nem megérzés, az aurád sugallta."XD
Most inkább nem írok arról a 18+-os rockegyüttesről, akik szerencsére nem is jutottak tovább. Először, amikor bemutatkoztak, h szeretnék, h az üzenetük eljusson mindenkihez, azt hittem, valami különlegesen széppel készültek, de álmomban sem gondoltam volna, h ilyen pajzán lesz a szöveg... bár a közönségnek tetszett... no comment...
Annak a jazz-szerű stílusban éneklő lánynak nagyon jó hangja van, csak úgy vettem észre, h eléggé izgult és így nem mindig tudta tisztán tartani. De tovább jutott, úgyhogy még lehet neki szurkolni :)
Szombaton most is néztem a Csillag születiket, amiben nagyon meglepett Pongrác, a 64 perces dekázó rekorder. Vicces volt, ahogy a zsűri és a közönség lereagálta: a rekord ideje alatt mindenki elment ebédelni, sőt még reklám is volt közte és csak a 26. perctől mutatták újra egy kis időre. Míg ment a reklám, azon gondolkodtam, ha esetleg tovább jutna, vajon milyen rekorddal készülne a következő adásra?:D de aztán, ahogy letelt a 64 perc, Hernádi mondta is, h nem juthat tovább, mert nincs ennyi műsoridő:DD de amúgy Pongrác nagyon ügyes volt. Ennek a rekordnak is az az üzenete számomra, hogy a lehetetlen nem létezik, kitartással és nagy akaraterővel minden lehetséges!
A másik meglepő jelentkező (aki tovább is jutott) a mentalista Szabolcs volt. Csak azt nem értettem, ha mentalista, miért kérdezte meg Nóritól, h a megérzésére hagyatkozott-e, amikor odaadta neki a pengementes kekszet. Hát nem ő irányította a gondolatával Nóri kezét?:DD Nekem egyértelmű volt :) lehet, valami olyan választ várt Nóritól: "nem megérzés, az aurád sugallta."XD
Most inkább nem írok arról a 18+-os rockegyüttesről, akik szerencsére nem is jutottak tovább. Először, amikor bemutatkoztak, h szeretnék, h az üzenetük eljusson mindenkihez, azt hittem, valami különlegesen széppel készültek, de álmomban sem gondoltam volna, h ilyen pajzán lesz a szöveg... bár a közönségnek tetszett... no comment...
Annak a jazz-szerű stílusban éneklő lánynak nagyon jó hangja van, csak úgy vettem észre, h eléggé izgult és így nem mindig tudta tisztán tartani. De tovább jutott, úgyhogy még lehet neki szurkolni :)
Csillag születik2011 - a válogató és az igazi tehetségek
Mivel a 2011-es Csillag születik sokkal jobban tetszett, mint az ideji, és mert már 2011-ben is volt blogom, csak sajnos nem itt a Bloggeren - gondoltam, felteszek most ide mindent, amit akkor írtam róla.
2011. ápr. 10. vasárnap
Már nagyon vártam a következő Csillag születiket, mert az XFaktor 2010 végén nem nagyon tetszett. Azon kívül, hogy szerintem nem is voltak olyan rendkívüli hangok benne (a mostani Csillag születik-ben már most több igazán jó hang van), az sem tetszett az XFaktorban, hogy a mentorok folyton ölték egymást. És mindig azok estek ki, akiknek az ember a legjobban szurkolt. Az én kedvencem pl. a Non Stop volt, nanná, h hamar kiestek:( na de sebaj, végre itt a Csillag születik, ahol most tényleg igazi csillagok vannak. Nekem pl. nagyon tetszett tegnap annak a tájszólással beszélő pasinak - mármint László Attilának - a hangja. Az a nem látó lány, Teca is szó szerint fénylő hangon énekelt, a múlt héten beválasztott kínai csajról nem is beszélve. A bűvész pasi is mindenkit megdöbbentett, annyira, h ő is "4 igen-t varázsolt magának" - by Szonja:D
Persze, mint mindig, most is voltak benne nagyon viccesek, olyanok, akiknél mindig megkérdeztem, h vajon miért jöttek?... még most is röhögök azon a nénin, aki karácsonyi dalokkal "készült", teljesen komolyan, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. De persze alig lehetett felismerni a dalt. Meg voltak még furcsák, azt nem értem igazából, h lehet, h sokan teljesen meg vannak róla győződve, h van hangjuk, közben meg nincs, és amikor ez ott élesben kiderül (mert olyanok mondják, akiknek tényleg el lehet hinni, mert értenek hozzá), akkor vérig sértődnek, h nem hagyják őket kibontakozni:D ők a "meg nem értett művészek":O Mondjuk őket azért bírom, mert legalább jókat lehet rajtuk röhögni..
Így a két válogató alapján nem tudom még eldönteni, kinek fogok szurkolni, de az biztos, hogy most tényleg a legjobbak jutottak tovább :) Hajrá, Csillagok!:D
2011. ápr. 10. vasárnap
Már nagyon vártam a következő Csillag születiket, mert az XFaktor 2010 végén nem nagyon tetszett. Azon kívül, hogy szerintem nem is voltak olyan rendkívüli hangok benne (a mostani Csillag születik-ben már most több igazán jó hang van), az sem tetszett az XFaktorban, hogy a mentorok folyton ölték egymást. És mindig azok estek ki, akiknek az ember a legjobban szurkolt. Az én kedvencem pl. a Non Stop volt, nanná, h hamar kiestek:( na de sebaj, végre itt a Csillag születik, ahol most tényleg igazi csillagok vannak. Nekem pl. nagyon tetszett tegnap annak a tájszólással beszélő pasinak - mármint László Attilának - a hangja. Az a nem látó lány, Teca is szó szerint fénylő hangon énekelt, a múlt héten beválasztott kínai csajról nem is beszélve. A bűvész pasi is mindenkit megdöbbentett, annyira, h ő is "4 igen-t varázsolt magának" - by Szonja:D
Persze, mint mindig, most is voltak benne nagyon viccesek, olyanok, akiknél mindig megkérdeztem, h vajon miért jöttek?... még most is röhögök azon a nénin, aki karácsonyi dalokkal "készült", teljesen komolyan, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. De persze alig lehetett felismerni a dalt. Meg voltak még furcsák, azt nem értem igazából, h lehet, h sokan teljesen meg vannak róla győződve, h van hangjuk, közben meg nincs, és amikor ez ott élesben kiderül (mert olyanok mondják, akiknek tényleg el lehet hinni, mert értenek hozzá), akkor vérig sértődnek, h nem hagyják őket kibontakozni:D ők a "meg nem értett művészek":O Mondjuk őket azért bírom, mert legalább jókat lehet rajtuk röhögni..
Így a két válogató alapján nem tudom még eldönteni, kinek fogok szurkolni, de az biztos, hogy most tényleg a legjobbak jutottak tovább :) Hajrá, Csillagok!:D
május 24, 2012
Venezuelai vadkaland - a Discovery Worldön
A Discovery Worldöt gyakran nézem, mert szeretem az olyan műsorokat, amikből tudok tanulni és felfedezni :) amiről most fogok írni, azért tetszett nagyon, mert úgy érzem, üzenete van a "modern" emberiség számára.
Egyszer láttam a Discoveryn egy filmet, ami öt bátor kalandorról szólt. Venezuela legvadabb, legelhagyatottabb tájain tettek egy túlélőtúrát. Mivel ez egy sorozat volt, én csak a 22. napnál kapcsolódtam be, amikor épp át kellett kelniük egy hatalmas folyón egy saját maguk építette tutajon. Jó széljárás mellett 13 km-t haladtak előre, de ekkor furcsa hangokra lettek figyelmesek. Először azt hitték, egy távoli város autózaját hallják, annyira vágytak már a civilizációra. De amikor egyre közeledtek a hang forrásához, kiderült, hogy városról szó sincs. Helyette egy hatalmas vízeséssel találták szenben magukat. Ez nagyon megijesztette őket, hiszen hirtelen egyiküknek sem volt ötlete, hogyan tudnának átjutni rajta. De volt ott egy biztonságos partszakasz is, ahol ideiglenesen ki tudtak kötni. Kimerültek voltak (mert két napja nem ettek), de egyikük elment felderíteni a továbbjutás lehetőségét. Azzal a hírrel jött vissza, hogy legalább fél napon át kellene cipelni a part mentén a tutajt, hogy újra nyugodt vízre érjenek. Ez mindnyájukat lehangolta. Mindennek a tetejébe ketten rosszul is lettek az éhségtől. Llekileg és fizikailag is annyira kimerültek a 23 nap alatt, hogy úgy tűnt, feladják. De ennek ellenére másnap, míg a négy férfi pihent, a csapat női tagja kidolgozta a továbbjutás tervét (hogy mi is volt az, nem tudtam megjegyezni, de a lényeg, hogy mindenkibe lelket öntött, teljesen átvette az irányítást és így a 24. napon folytathatták is az útjukat). A 24. nap reggelén a férfiak halásztak, este pedig teknőst fogtak azon a helyen, ahol végül kikötöttek. Hiszen nem is volt más élelemszerzési lehetőségük a túlélésre. Egyikük mondta is, hogy a kalandtúra idején teljesen úgy éltek, mint a bennszülöttek és rengeteget tanultak belőle. Persze nemcsak a bennszülöttek életéről, hanem saját magukról is. Bár már nagyon hiányzott nekik a civilizáció, azért mégis jó érzéssel töltötte el őket, hogy visszamehettek az emberi élet kezdeteire (vadászó-halászó életforma, szoros kapcsolat az anyatermészettel). Ez a kalandtúra olyan lehetett tehát, mint egy valóságos időutazás.
A 26. napon ismeretlen emberekkel találkoztak, akikkel, bár nem beszéltek közös nyelvet, mégis teljesen meg tudták értetni magukat. És kezdettől úgy érezték, hogy ezek az emberek a barátaik és segíteni fognak nekik abban, hogy eljussanak a legközelebbi városba. A kedves idegenek csónakjukkal el is vitték az öt kalandort egy olyan helyre, ahol már kiépített utat találtak. Ezen az úton már valóban volt az, amit a 22. naptól kezdve is reméltek: autós forgalom. Az elfáradt öt kalandor stoppolni kezdett és úgy kb. a 10. autós fel is vette őket; ő már tényleg egy városba vitte az öt vándort, akik végtelenül hálásak voltak nekik. És egymásnak is: a vadonban töltött napok alatt önismeretre is szert tettek és megtudhatták, mire képes egy igazán jó és erős csapat. A vadonban töltött 26 nap megtanította őket arra,hogy jobban odafigyeljenek a természetre, Földünk üzeneteire is (lám, mire képes a bennszülött életforma!) És persze egymásra is.
Nagyon örülök, hogy elcsíphettem ezt a jó kis filmet :) amióta láttam, gyakran eszembe jut, mert sokat tanultam belőle. És lehet, hogy őrültségnek hangzik, de úgy érzem, egyszer én is szívesen részt vennék egy ilyen kalandban!
Tudjátok, hogy ez az öt fiatal miért indult útnak? A film elején mondták: azért vállalkoztak erre a különleges kalandra, hogy lehetőségük legyen jobban megismerni az életet. Na ezt máshogy nem tudom kifejezni: valami többet szerettek volna megismerni annál, amit a civilizáció révén ismertek. És engem ez nagyon meghatott, mert tényleg kevesen vannak, akik önként vállalkoznak arra, hogy egy időre elszakadjanak a mindennapi modern élet lehetőségeitől. De a film azt mutatja, hogy megéri!
Egyszer láttam a Discoveryn egy filmet, ami öt bátor kalandorról szólt. Venezuela legvadabb, legelhagyatottabb tájain tettek egy túlélőtúrát. Mivel ez egy sorozat volt, én csak a 22. napnál kapcsolódtam be, amikor épp át kellett kelniük egy hatalmas folyón egy saját maguk építette tutajon. Jó széljárás mellett 13 km-t haladtak előre, de ekkor furcsa hangokra lettek figyelmesek. Először azt hitték, egy távoli város autózaját hallják, annyira vágytak már a civilizációra. De amikor egyre közeledtek a hang forrásához, kiderült, hogy városról szó sincs. Helyette egy hatalmas vízeséssel találták szenben magukat. Ez nagyon megijesztette őket, hiszen hirtelen egyiküknek sem volt ötlete, hogyan tudnának átjutni rajta. De volt ott egy biztonságos partszakasz is, ahol ideiglenesen ki tudtak kötni. Kimerültek voltak (mert két napja nem ettek), de egyikük elment felderíteni a továbbjutás lehetőségét. Azzal a hírrel jött vissza, hogy legalább fél napon át kellene cipelni a part mentén a tutajt, hogy újra nyugodt vízre érjenek. Ez mindnyájukat lehangolta. Mindennek a tetejébe ketten rosszul is lettek az éhségtől. Llekileg és fizikailag is annyira kimerültek a 23 nap alatt, hogy úgy tűnt, feladják. De ennek ellenére másnap, míg a négy férfi pihent, a csapat női tagja kidolgozta a továbbjutás tervét (hogy mi is volt az, nem tudtam megjegyezni, de a lényeg, hogy mindenkibe lelket öntött, teljesen átvette az irányítást és így a 24. napon folytathatták is az útjukat). A 24. nap reggelén a férfiak halásztak, este pedig teknőst fogtak azon a helyen, ahol végül kikötöttek. Hiszen nem is volt más élelemszerzési lehetőségük a túlélésre. Egyikük mondta is, hogy a kalandtúra idején teljesen úgy éltek, mint a bennszülöttek és rengeteget tanultak belőle. Persze nemcsak a bennszülöttek életéről, hanem saját magukról is. Bár már nagyon hiányzott nekik a civilizáció, azért mégis jó érzéssel töltötte el őket, hogy visszamehettek az emberi élet kezdeteire (vadászó-halászó életforma, szoros kapcsolat az anyatermészettel). Ez a kalandtúra olyan lehetett tehát, mint egy valóságos időutazás.
A 26. napon ismeretlen emberekkel találkoztak, akikkel, bár nem beszéltek közös nyelvet, mégis teljesen meg tudták értetni magukat. És kezdettől úgy érezték, hogy ezek az emberek a barátaik és segíteni fognak nekik abban, hogy eljussanak a legközelebbi városba. A kedves idegenek csónakjukkal el is vitték az öt kalandort egy olyan helyre, ahol már kiépített utat találtak. Ezen az úton már valóban volt az, amit a 22. naptól kezdve is reméltek: autós forgalom. Az elfáradt öt kalandor stoppolni kezdett és úgy kb. a 10. autós fel is vette őket; ő már tényleg egy városba vitte az öt vándort, akik végtelenül hálásak voltak nekik. És egymásnak is: a vadonban töltött napok alatt önismeretre is szert tettek és megtudhatták, mire képes egy igazán jó és erős csapat. A vadonban töltött 26 nap megtanította őket arra,hogy jobban odafigyeljenek a természetre, Földünk üzeneteire is (lám, mire képes a bennszülött életforma!) És persze egymásra is.
Nagyon örülök, hogy elcsíphettem ezt a jó kis filmet :) amióta láttam, gyakran eszembe jut, mert sokat tanultam belőle. És lehet, hogy őrültségnek hangzik, de úgy érzem, egyszer én is szívesen részt vennék egy ilyen kalandban!
Tudjátok, hogy ez az öt fiatal miért indult útnak? A film elején mondták: azért vállalkoztak erre a különleges kalandra, hogy lehetőségük legyen jobban megismerni az életet. Na ezt máshogy nem tudom kifejezni: valami többet szerettek volna megismerni annál, amit a civilizáció révén ismertek. És engem ez nagyon meghatott, mert tényleg kevesen vannak, akik önként vállalkoznak arra, hogy egy időre elszakadjanak a mindennapi modern élet lehetőségeitől. De a film azt mutatja, hogy megéri!
május 23, 2012
A legszebb angol dal és egy szentimentális esős délután
Nem tudom, miért, de tegnap este óta valahogy olyan szentimentális hangulatban vagyok, hogy úgy éreztem, ezt meg kell osztanom, az általam kreált fordítással együtt. Egyébként is gyönyörű, de most délután esik az eső, míg hallgatom és az eső és a mennydörgés hangja még különlegesebbé teszi.
Ha minden virág elhervadna
s ha minden viharfelhő fölénk emelkedne
én semmit sem változnék
mert ő a holnap, én a mai nap vagyok.
Ha az igazság elhagy, én inkább lennék rossz,
mert ő a napfény, de a nap már eltűnt.
ha fájdalmat okoz szeretni őt,
s ha küzdenem kell, hogy megtarthassam,
én a szerelem mártírja leszek.
Én a fájdalom vagyok, de ő a gyógyír.
Ő egy álomban él, aminek én nem vagyok része,
Ő a napfény, ami már eltűnt.
P.S.1: ő "she"-vel énekli, de még jó, hogy a magyar fordításban - és mivel én írtam - "he"-nek is lehet olvasni:D
P.S. 2.: van az a sor, hogy "ha minden viharfelhő fölénk emelkedne..." - és épp, amikor befejeztem a fordítást, akkor kezdett el mennydörögni és szakadni az eső... Különös, hogy a természet játéka néha a szív és a zene hangjaira válaszol...
P. S.3: A legközelebbi bejegyzés vidámabb lesz, csak most úgy érzem, ez a hangulat sem maradhat ki Olasztráliáról.
Ha minden virág elhervadna
s ha minden viharfelhő fölénk emelkedne
én semmit sem változnék
mert ő a holnap, én a mai nap vagyok.
Ha az igazság elhagy, én inkább lennék rossz,
mert ő a napfény, de a nap már eltűnt.
ha fájdalmat okoz szeretni őt,
s ha küzdenem kell, hogy megtarthassam,
én a szerelem mártírja leszek.
Én a fájdalom vagyok, de ő a gyógyír.
Ő egy álomban él, aminek én nem vagyok része,
Ő a napfény, ami már eltűnt.
P.S.1: ő "she"-vel énekli, de még jó, hogy a magyar fordításban - és mivel én írtam - "he"-nek is lehet olvasni:D
P.S. 2.: van az a sor, hogy "ha minden viharfelhő fölénk emelkedne..." - és épp, amikor befejeztem a fordítást, akkor kezdett el mennydörögni és szakadni az eső... Különös, hogy a természet játéka néha a szív és a zene hangjaira válaszol...
P. S.3: A legközelebbi bejegyzés vidámabb lesz, csak most úgy érzem, ez a hangulat sem maradhat ki Olasztráliáról.
május 22, 2012
"Honvágy" - és utolsó hét vizsgaidőszak előtt
A honvágyat úgy kell érteni, hogy máris hiányzik az egyetem:D Ugyanis múlt pénteken, 18-án volt az utolsó tanítási nap, most már csak a vizsgaidőszak jön. Csak az a gond, hogy az első vizsgám 31-én lesz, addig semmi! Bár ennek inkább örülnöm kellene, hisz bőven van időm felkészülni még akár a többire is ennyi idő alatt. Csakhogy nem tudok örülni ennek az itthon töltött időnek, mert már most hiányoznak a mindennapok, pedig még csak kedd van! Hát ezt nem hiszem el, most még az a nyavalyás nyelvészeti óra is hiányzik, amit év közben mindig szidtam!:D Tudjátok, az, amelyikről írtam, hogy a zh-ban fonetikailag kellett elemeznem egy olasz és egy magyar mondatot.. egyébként jelentem: sajnos nem sikerült és az annyira áhított négyes nem jött össze ebből a tárgyból, legalábis a szemináriumi részéből; viszont vizsgán még bármi lehet! :)
De latinból meglesz a négyes. Azért írom még mindig jövő időben, mert az utolsó órai teljesítményem döntötte volna el, csak sajnos egy olyan váratlan és rossz dolog jött közbe, hogy pont ezen a mindent eldöntő órán nemlehettem ott :(
Ez a kellemetlen dolog egy brutális fogfájás. Igazából már a múlt hét elején elkezdett fájni, csak akkor még hősködtem, hogy kibírom péntekig, mert egy napot sem akartam hiányozni a legutolsó szorgalmi hétről... kedden-szerdán még mentem is, szerdán még egy 16 feladatos zh-t is írtam olasz irodalomtörténetből. De szerda estére a fogfájás már annyira kibírhatatlan lett, hogy még abba is belementem, hogy kihagyom a csütörtöki - latint!:S főleg, amikor csütörtök reggelre sem enyhült a fájdalom. A csütörtök délutáni fogorvosi rémálmot a hétfő délelőtti folytatással senkinek sem kívánom.. Ez az egy mondat azt hiszem, elég is róla:S
És lament helyett inkább vissza az egyetemi dolgokhoz: mivel közbejött ez a vacak, ami elválasztott az utolsó latinórámtól, megírtam a dolgot a tanárnőnek, akivel még szerveződik egy találka, hogy bebiztosíthassam a négyest :) Igazából nincs ebben semmi rossz, hisz még a latinon kívül három szemináriumom van, amiből még várom a jegyet - lehetőleg ötöst:D de ez csak a beadott zh-imtól függ :)
Vissza a múlt hétre: bár a csütörtököt kihagytam, pénteken azért bementem a legutolsó, általánosan kötelező előadásra. Olyan furcsa, hogy amiatt is mennyit bosszankodtam, hogy miért ilyen rossz az órarendem, hogy pénteken csak egy órám van.. Az utolsó szorgalmi hétre már ez is átértékelődött bennem, erre az üres, vizsga előtti hétre meg főleg! Most már amiatt bosszankodom, hogy egyáltalán nincs órám!:S illetve nem is bosszúság ez, inkább szomorúság... hisz ez volt az utolsó félévem a mesterképzés előtt! Az egyetem olyan nekem, mintha az otthonom lenne. Ezért is írtam a címben, hogy honvágyam van:D
Pedig szomorkodni tényleg nincs okom; igazán csak akkor lenne, ha nem indulna az a szakfordítói képzés, amire vágyom. De indul, sőt, még extra is van benne az olaszon kívül, az angol! Mi kell még?
És ha belegondolok, egészen még a harmadévem sem ért véget; egyrészt 31-től jön az öt vizsgám. Ezen kívül a szakdolgozatom is még befejezésre vár, és még decemberben vár rám az államvizsga is!
De akkor miért érzem magam mégis furcsán amiatt, hogy egy ideig nem lesz több órám? Talán mégiscsak túl sok lesz az az egy év, amit az angolmiatt hagyok ki, mielőtt jelentkezem a mesterképzésre?:S
Annyira össze vagyok zavarodva, pedig családtól, barátoktól, tanároktól is folyamatosan azt a visszajelzést kapom,hogy jól döntöttem! De ez az érzés, ami múlt péntek óta tombol bennem, mégis megmagyarázhatatlan!:S
De latinból meglesz a négyes. Azért írom még mindig jövő időben, mert az utolsó órai teljesítményem döntötte volna el, csak sajnos egy olyan váratlan és rossz dolog jött közbe, hogy pont ezen a mindent eldöntő órán nemlehettem ott :(
Ez a kellemetlen dolog egy brutális fogfájás. Igazából már a múlt hét elején elkezdett fájni, csak akkor még hősködtem, hogy kibírom péntekig, mert egy napot sem akartam hiányozni a legutolsó szorgalmi hétről... kedden-szerdán még mentem is, szerdán még egy 16 feladatos zh-t is írtam olasz irodalomtörténetből. De szerda estére a fogfájás már annyira kibírhatatlan lett, hogy még abba is belementem, hogy kihagyom a csütörtöki - latint!:S főleg, amikor csütörtök reggelre sem enyhült a fájdalom. A csütörtök délutáni fogorvosi rémálmot a hétfő délelőtti folytatással senkinek sem kívánom.. Ez az egy mondat azt hiszem, elég is róla:S
És lament helyett inkább vissza az egyetemi dolgokhoz: mivel közbejött ez a vacak, ami elválasztott az utolsó latinórámtól, megírtam a dolgot a tanárnőnek, akivel még szerveződik egy találka, hogy bebiztosíthassam a négyest :) Igazából nincs ebben semmi rossz, hisz még a latinon kívül három szemináriumom van, amiből még várom a jegyet - lehetőleg ötöst:D de ez csak a beadott zh-imtól függ :)
Vissza a múlt hétre: bár a csütörtököt kihagytam, pénteken azért bementem a legutolsó, általánosan kötelező előadásra. Olyan furcsa, hogy amiatt is mennyit bosszankodtam, hogy miért ilyen rossz az órarendem, hogy pénteken csak egy órám van.. Az utolsó szorgalmi hétre már ez is átértékelődött bennem, erre az üres, vizsga előtti hétre meg főleg! Most már amiatt bosszankodom, hogy egyáltalán nincs órám!:S illetve nem is bosszúság ez, inkább szomorúság... hisz ez volt az utolsó félévem a mesterképzés előtt! Az egyetem olyan nekem, mintha az otthonom lenne. Ezért is írtam a címben, hogy honvágyam van:D
Pedig szomorkodni tényleg nincs okom; igazán csak akkor lenne, ha nem indulna az a szakfordítói képzés, amire vágyom. De indul, sőt, még extra is van benne az olaszon kívül, az angol! Mi kell még?
És ha belegondolok, egészen még a harmadévem sem ért véget; egyrészt 31-től jön az öt vizsgám. Ezen kívül a szakdolgozatom is még befejezésre vár, és még decemberben vár rám az államvizsga is!
De akkor miért érzem magam mégis furcsán amiatt, hogy egy ideig nem lesz több órám? Talán mégiscsak túl sok lesz az az egy év, amit az angolmiatt hagyok ki, mielőtt jelentkezem a mesterképzésre?:S
Annyira össze vagyok zavarodva, pedig családtól, barátoktól, tanároktól is folyamatosan azt a visszajelzést kapom,hogy jól döntöttem! De ez az érzés, ami múlt péntek óta tombol bennem, mégis megmagyarázhatatlan!:S
május 19, 2012
A titokzatos, távolba küldött felvételeim - amiket most ti is hallhattok!
A sztoriban ígértem, hogy meg fogom osztani azt a felvételt, amit a távolba küldtem :) már a régi blogomon is szó volt róla, csak akkor még nem találtam olyan oldalt, ahová videó nélküli hangot is fel lehet tölteni. De nemrég találtam egy ilyet! ;) úgyhogy a blogomon keresztül most sok szeretettel küldöm nektek is, először a misztikus MOzart-szonátát, amit
itt
hallgathattok meg az én előadásomban; egy kis szépséghibája azért van: a visszatérésnél, a moll résznél nem sikerült igazán jól a futam (ami szerintem a szonátatétel legnehezebb része), de mivel egészében tetszett, végül ez a felvétel ment Ausztráliába is:D
És van itt még valami: egy saját szerzeményem, amit 16 évesen kreáltam, de sohasem felejtem el, mert ez volt az első komolyabb kreációm az olasz digitális pianinón, amit 2006-ban kaptam, és aminek a hangját halljátok a felvételeken. S bár ez a szerzeményem már hat éve született, címet sosem tudtam neki adni - de ez mondjuk a legtöbb szerzeményemre igaz. Mindenesetre 2011 októberében ez a dal is sikeresen átért Ausztráliába, így most itt is megosztom :)
katt ide és lejön!
itt
hallgathattok meg az én előadásomban; egy kis szépséghibája azért van: a visszatérésnél, a moll résznél nem sikerült igazán jól a futam (ami szerintem a szonátatétel legnehezebb része), de mivel egészében tetszett, végül ez a felvétel ment Ausztráliába is:D
És van itt még valami: egy saját szerzeményem, amit 16 évesen kreáltam, de sohasem felejtem el, mert ez volt az első komolyabb kreációm az olasz digitális pianinón, amit 2006-ban kaptam, és aminek a hangját halljátok a felvételeken. S bár ez a szerzeményem már hat éve született, címet sosem tudtam neki adni - de ez mondjuk a legtöbb szerzeményemre igaz. Mindenesetre 2011 októberében ez a dal is sikeresen átért Ausztráliába, így most itt is megosztom :)
katt ide és lejön!
Két ember, három földrész - és a világháló
Először úgy terveztem, hogy nyolcadikához teszem fel ezt a bejegyzést is, mint ahogy az egész Chrises sztorit hetedikére és nyolcadikára tettem fel. Csakhogy olyan régen ígértem, hogy most inkább mégis a jelenben frissülök:D a "mailezés a Föld körül" címke alatt egyébként is megtaláljátok az egész sztorit, ami ezt a bejegyzést is ihlette :)
Na nézzük csak a címet: két ember - oké, ez idáig rendben van, Chris és én. De miért három kontinens, amikor ő Ausztráliában él, én meg Európában? Hogy jön még ide egy harmadik földrész?
Hát az történt, hogy amikor elkezdtem vele írogatni, a multikulti Ausztrália áldozata lettem. Ugyanis ő nem Ausztráliában született, hanem Kenyában. Az a titokzatos harmadik tehát Afrika, a négerek hazája és így Chris is csoki (tesóm látott róla egy fényképet FB-n):D Perthbe csak néhány éve költözött a családjával (és egyébként már az egész családja ott él, ez tévesztett meg engem, emiatt nem akartam elhinni, hogy nem igazi ausztrál). Meg őszintén szólva ő sem írt sokat a kenyai múltjáról, csak egy-egy félmondatban említette még a levelezésünk elején, ezért teljesen el is felejtettem. Csak amikor jan. 3-án kitöröltem a levelezésünk nagy részét (néhány azért megmaradt, amiket wordbe mentettem :)) akkor láttam egy ilyen mondatot: "Kelet-Afrikában születtem, egy kis országban, amit Kenyának hívnak. Kenyában jártam gimibe is, a Starehe Boys Centre nevű iskolába."
Chris családneve Onare.. ugye, hogy nem lehet angolosan kiejteni?:D hogy miért nem írtam erről eddig? Egyáltalán nem vettem komolyan. A lényeg mindvégig az volt, hogy most Ausztráliában él és kész. Felőlem akár a Holdról vagy a Marsról is odaköltözhetett volna, a lényeg csak az volt, hogy most ott él! A nagy fanatizmusomban tényleg így voltam vele.. De az biztos, hogy ha nem élne most Perthben, száz, hogy nem ismertem volna meg! Magamtól biztos nem írtam volna önként egy afrikai emberkének, mert.. hogy is mondjam, erről a földrészről az utóbbi időben nagyon sok rossz hír kering, így bevallom, már kicsit félek az afrikaiaktól.. Bár Kenyáról szerencsére pont nem hallottam rosszat, de talán akkor is furcsa lenne. Gondoljatok bele: tegyük fel, ha még most is írogatnánk és egyszercsak ott lenne az idő, hogy össze tudnánk hozni egy talit.. a szüleim vajon hogyan fogadnák őt?:O
Hm.. kicsit nehéz téma ez, de tényleg nem ez volt az oka annak, hogy már nem tartjuk a kapcsolatot. Nemis lehetett volna ez az ok, hisz sokáig komolyan sem vettem, hogy afrikai csoki. Ez csak akkor jutott újra az eszembe, amikor visszaolvastam az augusztusi levelezésünket jan. 4-én és vmi vigaszt keresve a bánatomra, rátaláltam erre az infóra. És akkor döbbentem rá, hogy basszus, ha nem Perthben élne,nem is futottunk volna össze a neten, mert a Students Of The Worldön csak Ausztráliában és Olaszországban élőket kerestem!
De mégis, ettől függetlenül, hogy a netes "összefutásunk" csak véletlen, még mindig sokat gondolok rá, ezért is írok róla ennyit sajnos, pedig tudom,hogy nem kellene.. De valahogy úgy érzem, iszonyú rosszul reagáltam le a dolgokat, s rossz, hogy így megbántottam egy embert a Föld másik felén..:O És ráadásul sokszor elszomorít, hogy már nem hozhatom helyre, mert ahhoz már túl sok idő telt el...
Na, de lament helyett inkább hozok nektek két meglepetést a következő bejegyzésben :)
Na nézzük csak a címet: két ember - oké, ez idáig rendben van, Chris és én. De miért három kontinens, amikor ő Ausztráliában él, én meg Európában? Hogy jön még ide egy harmadik földrész?
Hát az történt, hogy amikor elkezdtem vele írogatni, a multikulti Ausztrália áldozata lettem. Ugyanis ő nem Ausztráliában született, hanem Kenyában. Az a titokzatos harmadik tehát Afrika, a négerek hazája és így Chris is csoki (tesóm látott róla egy fényképet FB-n):D Perthbe csak néhány éve költözött a családjával (és egyébként már az egész családja ott él, ez tévesztett meg engem, emiatt nem akartam elhinni, hogy nem igazi ausztrál). Meg őszintén szólva ő sem írt sokat a kenyai múltjáról, csak egy-egy félmondatban említette még a levelezésünk elején, ezért teljesen el is felejtettem. Csak amikor jan. 3-án kitöröltem a levelezésünk nagy részét (néhány azért megmaradt, amiket wordbe mentettem :)) akkor láttam egy ilyen mondatot: "Kelet-Afrikában születtem, egy kis országban, amit Kenyának hívnak. Kenyában jártam gimibe is, a Starehe Boys Centre nevű iskolába."
Chris családneve Onare.. ugye, hogy nem lehet angolosan kiejteni?:D hogy miért nem írtam erről eddig? Egyáltalán nem vettem komolyan. A lényeg mindvégig az volt, hogy most Ausztráliában él és kész. Felőlem akár a Holdról vagy a Marsról is odaköltözhetett volna, a lényeg csak az volt, hogy most ott él! A nagy fanatizmusomban tényleg így voltam vele.. De az biztos, hogy ha nem élne most Perthben, száz, hogy nem ismertem volna meg! Magamtól biztos nem írtam volna önként egy afrikai emberkének, mert.. hogy is mondjam, erről a földrészről az utóbbi időben nagyon sok rossz hír kering, így bevallom, már kicsit félek az afrikaiaktól.. Bár Kenyáról szerencsére pont nem hallottam rosszat, de talán akkor is furcsa lenne. Gondoljatok bele: tegyük fel, ha még most is írogatnánk és egyszercsak ott lenne az idő, hogy össze tudnánk hozni egy talit.. a szüleim vajon hogyan fogadnák őt?:O
Hm.. kicsit nehéz téma ez, de tényleg nem ez volt az oka annak, hogy már nem tartjuk a kapcsolatot. Nemis lehetett volna ez az ok, hisz sokáig komolyan sem vettem, hogy afrikai csoki. Ez csak akkor jutott újra az eszembe, amikor visszaolvastam az augusztusi levelezésünket jan. 4-én és vmi vigaszt keresve a bánatomra, rátaláltam erre az infóra. És akkor döbbentem rá, hogy basszus, ha nem Perthben élne,nem is futottunk volna össze a neten, mert a Students Of The Worldön csak Ausztráliában és Olaszországban élőket kerestem!
De mégis, ettől függetlenül, hogy a netes "összefutásunk" csak véletlen, még mindig sokat gondolok rá, ezért is írok róla ennyit sajnos, pedig tudom,hogy nem kellene.. De valahogy úgy érzem, iszonyú rosszul reagáltam le a dolgokat, s rossz, hogy így megbántottam egy embert a Föld másik felén..:O És ráadásul sokszor elszomorít, hogy már nem hozhatom helyre, mert ahhoz már túl sok idő telt el...
Na, de lament helyett inkább hozok nektek két meglepetést a következő bejegyzésben :)
Ferik Ferije Forever!:D
Ezzel a jó kis alliteráló című bejegyzéssel a tegnapi tévés élményemet szeretném megörökíteni:D Ugyanis láttam egy igazi álompasit!
Este néztem a Maradj talpon-t (interkontinentális olvasóimnak: egy szuper kvízműsor az M1-en), és volt benne egy hihetetlenül szimpatikus srác! Ő volt a kihívó és öt párbaj után egymillió kétszáz ötvenezret nyert. Minden játékost, akit kihívott, nagyon megszeretett és még kicsit szomorú is volt, amikor nem tudták a választ és lezuhantak... Ilyen kihívót még nem láttam, már ez is szimpi volt benne, mert a legtöbben kárörvendő megjegyzéseket tesznek azokra, akiket játszani hívnak és végül kiesnek.
Öt sikeres párbaj után megállt, úgy döntött, amit ennyi párbajjal nyert, elég lesz mindarra, amit szeretne. De mit is szeretne? Hát ettől elolvadtam! Van egy lány, aki szakított vele, gondolt egyet és kiment Spanyolországba. Na, hozzá szeretne elrepülni, hogy megmondhassa neki, bármi is történjen, ő még mindig szereti és szeretne tőle kérni még egy esélyt. Hát nem filmbe illő? Hát vajon annak a lánynak hogy jutott eszébe szakítani egy ilyen édes sráccal? :S
Mondanom sem kell, hogy ezt a romantikus fiút Ferinek hívják, ami hétköznapinak tűnne, ha nem tudnám róla,hogy barátaival együtt megalapították a "Ferik Klubját", aminek most már nyolc Feri a tagja! :) És így a másik terve épp a Feri-klub egyik tagjával kapcsolatos, aki most Angliában van, de valami miatt nem érzi magát túl jól ott. Ezért hozzá is szeretne elrepülni, hogy hazahozza!
Ahogy néztem tegnap a Maradj talpon-t, annyira megkedveltem ezt az önzetlen, romantikus, jó humorú srácot! Olyan kár,hogy élőben nem ismerem, szerintem jól kijönnénk! Így ismeretlenül is mérges vagyok arra a lányra, aki csak úgy szakított vele... Kevés az ilyen különleges pasi, jobban is megbecsülhetné.. Bárcsak hozzám is egy ilyen srác jönne el egyszer!
Mindenesetre, most ennek a bejegyzésnek a végére csak annyit írok: sok sikert, Feri!:D
Este néztem a Maradj talpon-t (interkontinentális olvasóimnak: egy szuper kvízműsor az M1-en), és volt benne egy hihetetlenül szimpatikus srác! Ő volt a kihívó és öt párbaj után egymillió kétszáz ötvenezret nyert. Minden játékost, akit kihívott, nagyon megszeretett és még kicsit szomorú is volt, amikor nem tudták a választ és lezuhantak... Ilyen kihívót még nem láttam, már ez is szimpi volt benne, mert a legtöbben kárörvendő megjegyzéseket tesznek azokra, akiket játszani hívnak és végül kiesnek.
Öt sikeres párbaj után megállt, úgy döntött, amit ennyi párbajjal nyert, elég lesz mindarra, amit szeretne. De mit is szeretne? Hát ettől elolvadtam! Van egy lány, aki szakított vele, gondolt egyet és kiment Spanyolországba. Na, hozzá szeretne elrepülni, hogy megmondhassa neki, bármi is történjen, ő még mindig szereti és szeretne tőle kérni még egy esélyt. Hát nem filmbe illő? Hát vajon annak a lánynak hogy jutott eszébe szakítani egy ilyen édes sráccal? :S
Mondanom sem kell, hogy ezt a romantikus fiút Ferinek hívják, ami hétköznapinak tűnne, ha nem tudnám róla,hogy barátaival együtt megalapították a "Ferik Klubját", aminek most már nyolc Feri a tagja! :) És így a másik terve épp a Feri-klub egyik tagjával kapcsolatos, aki most Angliában van, de valami miatt nem érzi magát túl jól ott. Ezért hozzá is szeretne elrepülni, hogy hazahozza!
Ahogy néztem tegnap a Maradj talpon-t, annyira megkedveltem ezt az önzetlen, romantikus, jó humorú srácot! Olyan kár,hogy élőben nem ismerem, szerintem jól kijönnénk! Így ismeretlenül is mérges vagyok arra a lányra, aki csak úgy szakított vele... Kevés az ilyen különleges pasi, jobban is megbecsülhetné.. Bárcsak hozzám is egy ilyen srác jönne el egyszer!
Mindenesetre, most ennek a bejegyzésnek a végére csak annyit írok: sok sikert, Feri!:D
május 13, 2012
Gurrumul: Ausztrália angyali hangja
Egy nemmindennapi ausztrál élményemet szeretném most megosztani. A misztikus 2011. 11. 11-i napon csodaszép, felejthetetlen ajándékot kaptam a távolból, olyan értékes ajándékot, amit már azon a misztikus napon örökre a szívembe zártam, s aminek a csodáját nehezen lehet szavakkal kifejezni. De azért megpróbálom :) a történet már 11. 11. 11. előtt egy nappal elkezdődött, amikor is az ausztrál rádióban hallottam egy angol dalt a bennszülöttekről. Ez a dal - amit megmutatni sajnos nem tudok, mert nem láttam a címét, a dalszövege alapján pedig nem találtam fenn a Youtube-on, - nagyon megihletett. Belegondoltam, hogy bármennyire is szeretem Ausztráliát, szinte semmit sem tudok az első ott élő emberekről. Ettől zavarba jöttem, mert úgy éreztem, elkötelezett Ausztrália-rajongóként ez nem szép dolog. Viharoztak bennem a kérdések: hogyan éltek, milyenek lehettek az ősi táncaik, a törzsi szervezet, etc.. De legfőképpen: vajon milyen lehetett az első bennszülött ausztrál ősnyelv? A megismerésére talán az igazi út talán a zene lenne. Oké, de kié? Hisz ismerem Shellie Morrist és Bob Randallt, akik bennszülöttek ugyan, de - ahogy a nevük is mutatja - sajnos már csak angolul énekelnek. Amikor 11. 11. 11-én délután beírtam a Youtube-ra, hogy "Australian Indigenous music", akkor is rengeteg Shellie Morris-dal jött ki, de mind angol volt. De aztán, már nem is tudom, hogyan - csak úgy lehet, hogy Ausztrália küldte, - ez a csodaszép, kedves dal jelent meg:
Újra és újra meghallgattam, alig tudtam elhinni, hogy amit most hallok, nem más, mint az emberiség legrégebbi nyelveinek egyike, s aki énekel, egy igazi ősausztrál (mármint aborigin). Igen, ő egy olyan ember, aki még az érintetlen Ausztrália gyermeke. Egy elszigetelt bennszülött közösségben él, ahol még élénken élnek az ősausztrál hagyományok, s így maga a nyelv is. Ez a közösség a Darwintól 500 mérföldre lévő Arnhem Land-en található, s mint megtudtam, annyira elszigetelt, hogy a fehér ember csak speciális engedéllyel juthat be még akkor is, ha ausztrál állampolgár. S ez igazán jó hír, hisz épp ez tette lehetővé, hogy fennmaradjanak itt a bennszülött hagyományok és a nyelv! Mindjárt írom tovább, amit még akartam, csak előtte felteszem mégegy csodálatos dalát:
Gurrumul, Ez a kedves, csodálatos énekes 1970-ben (vagyis Ausztrália felfedezésének épp 200. évfordulóján! Hát nem misztikus? :) született az arnhem landi Elcho Island-en. Úgy érzem, már születésének időpontja - bár hónapot sajnos sehol sem írnak, - - is azt üzeni: történjék bármi, Ausztrália bennszülöttjei még élnek és élni is fognak! Zenei karrierje előtti életéről sajnos nem igazán írnak, de talán ez sem lehet véletlen, majd mindjárt írom, miért. Gurrumul családtagjai nem beszélnek angolul, s így persze Gurrumul sem. De Gurrumulnak van egy fehér barátja - aki egyben tehetségének felfedezője is - Michael Hohnen. Ő a kommunikációs híd Gurrumul és a fehérek között: ő az, aki egy kicsit összeköti Gurrumult a fehérekkel, de csak annyira, hogy a fehérek megismerhessék, tehát a törzstől nem szakítja el. De egy összekötő barátra mindenképp szükség is van, egész egyszerűen azért, mert - értelemszerűen - a bennszülött közösség tagjai nem írnak, nem olvasnak, s így persze számítógépet sem használnak; így tehát Michael Hohnen többek között az, aki dokumentálja Gurrumul dalait, felveszi és leírja őket; Hohnen az, akinek a révén Gurrumul dalai cd-n is megjelennek, és felkerülhetnek az internetre, hogy a "modern" fehérek is megismerhessék. Gurrumulnak EGYÉBKÉNT tavaly is jelent meg cd-je és koncertjei is voltak és vannak, ebben az évben is - mintha épp ma is lenne, de ebben most nem vagyok biztos!:D Most ismét egy csodaszép, kellemes, mélyérzésű dal következik:
Ahhoz, hogy megértsük e dalokat, melyek Ausztrália angyali hangján szólnak, talán nincs is szükség a nyelv ismeretére. Elég, ha csak a szívünkkel hallgatjuk őket. Nyitott szívvel, amelyik képes befogadni egy félig elfeledett, ám annál értékesebb kultúra hangjait, s emlékeit. Ha így teszünk, biztosak lehetünk benne, hogy igazi időutazásban lesz részünk. Mégpedig olyan nemmindennapi időutazásban, melyet csak az egyedülálló "Ismeretlen Déli Föld", Ausztrália ajándékozhat nekünk.
Újra és újra meghallgattam, alig tudtam elhinni, hogy amit most hallok, nem más, mint az emberiség legrégebbi nyelveinek egyike, s aki énekel, egy igazi ősausztrál (mármint aborigin). Igen, ő egy olyan ember, aki még az érintetlen Ausztrália gyermeke. Egy elszigetelt bennszülött közösségben él, ahol még élénken élnek az ősausztrál hagyományok, s így maga a nyelv is. Ez a közösség a Darwintól 500 mérföldre lévő Arnhem Land-en található, s mint megtudtam, annyira elszigetelt, hogy a fehér ember csak speciális engedéllyel juthat be még akkor is, ha ausztrál állampolgár. S ez igazán jó hír, hisz épp ez tette lehetővé, hogy fennmaradjanak itt a bennszülött hagyományok és a nyelv! Mindjárt írom tovább, amit még akartam, csak előtte felteszem mégegy csodálatos dalát:
Gurrumul, Ez a kedves, csodálatos énekes 1970-ben (vagyis Ausztrália felfedezésének épp 200. évfordulóján! Hát nem misztikus? :) született az arnhem landi Elcho Island-en. Úgy érzem, már születésének időpontja - bár hónapot sajnos sehol sem írnak, - - is azt üzeni: történjék bármi, Ausztrália bennszülöttjei még élnek és élni is fognak! Zenei karrierje előtti életéről sajnos nem igazán írnak, de talán ez sem lehet véletlen, majd mindjárt írom, miért. Gurrumul családtagjai nem beszélnek angolul, s így persze Gurrumul sem. De Gurrumulnak van egy fehér barátja - aki egyben tehetségének felfedezője is - Michael Hohnen. Ő a kommunikációs híd Gurrumul és a fehérek között: ő az, aki egy kicsit összeköti Gurrumult a fehérekkel, de csak annyira, hogy a fehérek megismerhessék, tehát a törzstől nem szakítja el. De egy összekötő barátra mindenképp szükség is van, egész egyszerűen azért, mert - értelemszerűen - a bennszülött közösség tagjai nem írnak, nem olvasnak, s így persze számítógépet sem használnak; így tehát Michael Hohnen többek között az, aki dokumentálja Gurrumul dalait, felveszi és leírja őket; Hohnen az, akinek a révén Gurrumul dalai cd-n is megjelennek, és felkerülhetnek az internetre, hogy a "modern" fehérek is megismerhessék. Gurrumulnak EGYÉBKÉNT tavaly is jelent meg cd-je és koncertjei is voltak és vannak, ebben az évben is - mintha épp ma is lenne, de ebben most nem vagyok biztos!:D Most ismét egy csodaszép, kellemes, mélyérzésű dal következik:
Ahhoz, hogy megértsük e dalokat, melyek Ausztrália angyali hangján szólnak, talán nincs is szükség a nyelv ismeretére. Elég, ha csak a szívünkkel hallgatjuk őket. Nyitott szívvel, amelyik képes befogadni egy félig elfeledett, ám annál értékesebb kultúra hangjait, s emlékeit. Ha így teszünk, biztosak lehetünk benne, hogy igazi időutazásban lesz részünk. Mégpedig olyan nemmindennapi időutazásban, melyet csak az egyedülálló "Ismeretlen Déli Föld", Ausztrália ajándékozhat nekünk.
május 09, 2012
Vidám vasárnap, nyelvészkedős-tanulós-estiangolos hétfő, vizsgajelentkezős-zh-zós kedd:D
Megint pörögnek a napok és csak azt veszem észre, hogy már megint este 11 és nem is volt időm a blogomra:S ilyen ez a május, bár 17-e után valószínűleg kicsit több időm lesz, mindjárt írom, h miért :)
Pár címszó azért az elmúlt napokról: vasárnap nem voltam itthon, mert apuval ismét tettünk egy egynapos látogatást Kabán :) tudjátok, azoknál a rokonainknál,akiknél húsvétkor is voltunk. És vasárnap lévén mindenkivel találkoztunk, akivel akartunk, még Karcsival is, pedig őt ritkán lehet elcsípni:D De ebben az évbenmár másodjára sikerült :) nagymama nagyon örült nekünk, végig jókedvű volt, de a jó hangulatban egyébként sem volt hiány. Meg jó időben sem, főleg ahhoz képest,hogy lehűlést és esőt jósoltak vasárnapra. A lehűlés picit bejött, de épp csak annyira, hogy jólessen.
A pihenős és vidám-vasárnap után Hétfőn folytattam a készülést itthon arra a nyavalyás nyelvészet zh-ra, amit tegnap írtunk. És mivel keddtől lehetett jelentkezni a vizsgákra is, megnéztem és nagyjából el is terveztem, hogy mikorra mit veszek fel. Meg angolom is volt este, de erről majd egy külön bejegyzést hozok, mert pár szó túl kevés lenne róla:D
Eljött aztána mindent eldöntő zh-s kedd... egész reggel azt kérdezgettem magamban, miért nem írunk ebből a nehéz tárgyból több zh-t a szemeszter alatt, miért csak egyet a végén, ami mindent eldönt? A másik dolog, amit nem értettem: miért kedd reggel 9-től lehet jelentkezni a vizsgákra, amikor a többségnek órája van olyankor? Bár nálunk a tanár úr jó fej volt és 9-től adott egy fél órát, de én így is izgultam, mert nem volt a közelben konnektor, és a gépem 10perces aksija miatt nem tudtam élni a lehetőséggel:D így csak 10-től tudtam felvenni, de akkor már nem is reménykedtem abban, hogy jó időpontokat találok. Beletörődtem, hogy a vizsgáim nagy részén májusban kell túl esnem, mert a jó kis júniusi időpontokat már elkapkodták a reggeli rohamban:D
De aztán mégsem így lett! Amikor gépközelbe értem, még 2-3 hely pont volt mindegyik júniusi vizsgára, amit terveztem! Ez kellemes csalódás volt - aki ismeri a Neptun rendszert, tudja, miért :) így végül örömködve felvettem 1-et jún. 5-re, 12-re és 15-re! Kettő májusra is marad, de azokat még nem tudom, de nem lesz vészes! Ezeknek a júniusiaknak viszont annyira örülök! :)
Nna, ezt az izgalmat is átéltem, de a java még csak utána jött: a zh... hmmm... csak du. 1-től kezdtük írni, előtte még volt egy előadás.. három nagyobb feladatból állt, az első kettőben 75-80 százalékig biztos vagyok, viszont az utolsó... hm.. valaki tudja, hogyan kell egy olasz és egy magyar mondatot fonetikailag elemezni?:S Én sajnos nem tudtam, pedig elég lényeges eleme volt a zh-nak.. de a feladatnak más része is volt, azt viszonylag jónak érzem... hát, majd jövő héten kiderül, mit alkottam, mindenesetre ritka izgulós nap volt a tegnapi!:O
Hát ezek történtek addig, míg nem frissültem. Zh holnap is lesz, de azért lehet, még este is jövök, majd meglátom, mennyire vészes az a latin :D bár már tanultam rá tegnap is: akkor még elég vészesnek tűnt:D Mindenesetre most megyek, de amint tudok, jövök! :)
Pár címszó azért az elmúlt napokról: vasárnap nem voltam itthon, mert apuval ismét tettünk egy egynapos látogatást Kabán :) tudjátok, azoknál a rokonainknál,akiknél húsvétkor is voltunk. És vasárnap lévén mindenkivel találkoztunk, akivel akartunk, még Karcsival is, pedig őt ritkán lehet elcsípni:D De ebben az évbenmár másodjára sikerült :) nagymama nagyon örült nekünk, végig jókedvű volt, de a jó hangulatban egyébként sem volt hiány. Meg jó időben sem, főleg ahhoz képest,hogy lehűlést és esőt jósoltak vasárnapra. A lehűlés picit bejött, de épp csak annyira, hogy jólessen.
A pihenős és vidám-vasárnap után Hétfőn folytattam a készülést itthon arra a nyavalyás nyelvészet zh-ra, amit tegnap írtunk. És mivel keddtől lehetett jelentkezni a vizsgákra is, megnéztem és nagyjából el is terveztem, hogy mikorra mit veszek fel. Meg angolom is volt este, de erről majd egy külön bejegyzést hozok, mert pár szó túl kevés lenne róla:D
Eljött aztána mindent eldöntő zh-s kedd... egész reggel azt kérdezgettem magamban, miért nem írunk ebből a nehéz tárgyból több zh-t a szemeszter alatt, miért csak egyet a végén, ami mindent eldönt? A másik dolog, amit nem értettem: miért kedd reggel 9-től lehet jelentkezni a vizsgákra, amikor a többségnek órája van olyankor? Bár nálunk a tanár úr jó fej volt és 9-től adott egy fél órát, de én így is izgultam, mert nem volt a közelben konnektor, és a gépem 10perces aksija miatt nem tudtam élni a lehetőséggel:D így csak 10-től tudtam felvenni, de akkor már nem is reménykedtem abban, hogy jó időpontokat találok. Beletörődtem, hogy a vizsgáim nagy részén májusban kell túl esnem, mert a jó kis júniusi időpontokat már elkapkodták a reggeli rohamban:D
De aztán mégsem így lett! Amikor gépközelbe értem, még 2-3 hely pont volt mindegyik júniusi vizsgára, amit terveztem! Ez kellemes csalódás volt - aki ismeri a Neptun rendszert, tudja, miért :) így végül örömködve felvettem 1-et jún. 5-re, 12-re és 15-re! Kettő májusra is marad, de azokat még nem tudom, de nem lesz vészes! Ezeknek a júniusiaknak viszont annyira örülök! :)
Nna, ezt az izgalmat is átéltem, de a java még csak utána jött: a zh... hmmm... csak du. 1-től kezdtük írni, előtte még volt egy előadás.. három nagyobb feladatból állt, az első kettőben 75-80 százalékig biztos vagyok, viszont az utolsó... hm.. valaki tudja, hogyan kell egy olasz és egy magyar mondatot fonetikailag elemezni?:S Én sajnos nem tudtam, pedig elég lényeges eleme volt a zh-nak.. de a feladatnak más része is volt, azt viszonylag jónak érzem... hát, majd jövő héten kiderül, mit alkottam, mindenesetre ritka izgulós nap volt a tegnapi!:O
Hát ezek történtek addig, míg nem frissültem. Zh holnap is lesz, de azért lehet, még este is jövök, majd meglátom, mennyire vészes az a latin :D bár már tanultam rá tegnap is: akkor még elég vészesnek tűnt:D Mindenesetre most megyek, de amint tudok, jövök! :)
május 08, 2012
Legyőzött távolság? 6. rész - véget ér egy álom, hogy valami új kezdődhessen
A 2012-es újévi fogadalmam jól is ment volna, ha rögtön január elején nem jön Christől váratlanul egy életjel. De arra az időre már annyira összezavarodtam, hogy valószínűleg nem is úgy reagáltam rá, ahogy kellett volna. Mindenesetre, itt írok Chris januári, utolsó elentkezéseiről:
2012. jan. 4. szerda
Az új év segített abban, hogy teljesen átértékeljem a dolgokat. Ennek a bejegyzésnek a címe egy mailből jött, amit pont jan. 1-jén kaptam, amikor már nem is számítottam rá. A mail után jönnek az én csípős kommentjeim, amikből kiderül, hogy tényleg mennyire átértékeltem mindent:
"Drága Annie-m,
Már nagyon régen írtam neked. Elismerem, hibáztam. Úgy éreztem, többé már nem bízol bennem. Nem tudtam, mit írjak. Sokat gondolkodtam mindenen, amit az előző emailedben írtál. Nem tudtam megérteni, miért írtál annyi haraggal irántam. Csak ember vagyok, így hibázom. Úgy döntöttem, megvárom az új évet és akkor válaszolok, mert 2011 nagyon kegyetlen év volt számomra. De most egy új év áll előttünk és csak annyit mondhatok: engedjük el 2011-et és nézzünk mindig előre.
Nem tudom, most hogy érzel. Talán dühös vagy rám vagy valami ilyesmi. De azért remélem, szánsz még rám időt.
Tényleg, meg tudnád adni a telefonszámod? Néha hívnálak, ha szeretnéd.
Hamarosan beszélünk,
Chris"
1. "Nem tudtam megérteni, miért írtál annyi haraggal irántam." - igen, talán itt kezdődik a baj, hogy hiába magyarázom, hogy ez így nem megy, nem érted.
2. "Csak ember vagyok, így hibázom." - ne aggódj, tudom, hogy ember vagy.. Én is az vagyok. Ami pedig az ebből következő hibákat illeti: még el is fogadnám ezt a mentséget, ha nem követnéd el már negyedjére ugyanazt a hibát!
3. "De azért remélem, szánsz még rám időt." - Hát azt inkább neked kellene-kellett volna, nem gondolod? Én úgy érzem, eleget szántam már rád, de hiába. Ráadásul nemcsak időt, de még könnyet is. De miért is magyarázom? Hisz nem is érted, hiába írom angolul! Olyan, mintha ez az egész egyedül csak rólad szólna!
Persze amikor végül jan. 2-án válaszoltam, nem írtam meg ezeket a kommenteket. Sőt, igazából teljesen mást írtam, mint amit gondoltam, sokkal szebbet, nehogy véletlenül újra megsértsem és eltűnjön hetekre. Hiszen ahogy írta, "csak ember" aki hibázik!:S csak tudnám, miért akarja, hogy mindig megértsem őt, amikor ő egyre kevésbé ért meg!
És amikor jan. 2-án írtam, még én sem tudtam, hogy a következő nap milyen végzetes érzelmi vihart fog hozni vele kapcsolatban. Mivel du. 3-ig megint nem jött válasz a másodikai mailemre, biztosra vettem, hogy megint üres szavakat kaptam és folytatódik 2011. Vagyis a havi egy mail... És akkor kitört belőlem, hogy ezt így már nem bírom folytatni! Hiszen november óta Chris több könnyet okozott, mint mosolyt. És mivel dec 27-én újra írtam neki egy érzelmeset, amire nem jött válasz, 31-én úgy gondoltam, elengedem őt 2011-gyel együtt! Őt 2011 hozta - és el is vitte, kész, vége!
Erre a döntésemre akkor tettem pontot, amikor tegnap du. 3-ig megint nem jött semmi. Könnyek között fogtam a 2011-es egész levelezésünket és kitöröltem! Ha nincs többé róla semmi a gépemen, többé nem is várok semmit! Folytatni már nem akarom ott, ahol 2011-ben abbamaradt, de igazán továbblépni csak úgy tudok, ha eltűntetek minden vele kapcsolatos dolgot magam körül és a jövőmre koncentrálok, amiben most már több, mint valószínű, hogy ő nem lesz benne!
Még most is alig hiszem el, hogy megtettem, de most úgy érzem, jól döntöttem. Szép volt, jó volt, ennyi volt. És ha belegondolok, azért nem is tűnt el minden vele kapcsolatos dolog, hisz szinte minden szép percet megörökítettem itt Olasztrálián! :)
És ez a döntés nem azt jelenti, hogy feladtam egy álmom, hanem azt, hogy kész vagyok egy újba átlépni! Minden álom vége egy újnak a kezdete.
Jan. 14. szombat
4-én végül neki is bevallottam, hogy nem szeretném tovább tartani vele a kapcsolatot. Ugyanis azután, hogy a jan. 4-i bejegyzést megírtam, írtXD és kérte a skypecímem.. azt hitte, semmi gond, én meg azért adtam meg neki, hogy könnyebben bevallhassam az igazi érzéseimet. Amikor megírtam neki skypeon, hogy az egész egy gyönyörű álomnak indult, de szeptember óta minden megváltozott és nem vagyok képes tovább folytatni ezt a távkapcsolatot.. CSAK ANNYIT ÍRT RÁ, hogy nem hiszi el, hogy mindezt én írom.. ezzel ki is lépett és.. hát azóta nem láttuk egymást sem skypeon, sem mailbenXD) De mégis megkönnyebbültem, hogy tudja a valódi érzéseimet, nem pedig azt, amit hallani szeretett volna. Nem bántam meg, hogy megírtam, mert csak úgy eltűnni nem akartam, viszont úgy éreztem, tudnia kell, miért nem fogom keresni többé.
Talán túlreagáltam az egészet, vagy talán mindkettőnknek így a legjobb... De mindenesetre, az a furcsa, hogy még mindig gyakran eszembe jut, még akkor is, ha úgy érzem, lezártam.. Talán azért reagáltam túl a januári sorait, mert túl sokat vártam tőle...
Még hosszasan elemezgethetném, hogy mi miért történt, de azt hiszem, az túl fárasztó lenne:D Mindenesetre, máj. 8-i dátummal még lesz róla egy bejegyzés, mégpedig azért, mert időközben az is kiderült, hogy csak a véletlennek köszönhető, hogy kapcsolatba kerültünk. Hogy mit akarok ezzel mondani? Következő, szintén máj. 8-i bejegyzésemből kiderül, aminek az lesz a címe: "Két ember, három földrész, és a világháló".
Legyőzött távolság? 5. rész - November és december, amikor már semmit sem értek - és egy újévi fogadalom
Nov. 22. hétfő
Ma, magyar idő szerint hajnali háromnegyed négykor kaptam egy életjelet. De valahogy nem tudok örülni neki, olyan, mintha nemis ő és nem is nekem írta volna:
"Hogy vagy édes? Azért írok, hogy tudd, jól vagyok. Nagyon nehéz hetem volt, ami tegnap ért véget a munkahelyemen. Holnap kezdődnek a vizsgáim és remélem, minden jól megy majd. Most még próbálok mindent átnézni. Remélem, minden sikerülni fog."
Hát ennyi...
Ez nekem olyan furcsa.. semmi érzelem, semmi "hiányoztál" vagy valami.. Na jó, az elején ott van, hogy "édes", de valahogy mégis azt érzem, csak azért írt, hogy írjon.. És semmire sem reagált, amit előtte én írtam, csak a saját hideg dolgai vannak itt. Hát ez valahogy nem ő...:( a zavarom tehát folytatódik. A
regényes ausztrál álom pedig talán már a végéhez közeledik, úgy érzem.
De tényleg, most erre csak annyit tudnék írni, hogy sok sikert a vizsgákhoz.. Vagy ti tudtok jobbat?
Csütörtökön gondoltam bele először abba, hogy tulajdonképpen nem is ismertük volna meg egymást, ha nem Ausztráliában élne. Mert augusztusban csakis azért vettem fel vele a kapcsolatot Students Of The Wordön, hogy felfrissítsem az angolom és jobban megismerjem álmaim Ausztráliáját. Nem "pasizni" akartam, nem is hittem abban, hogy neten összejöhet valami,pláne ekkora távolságból...
Az már más kérdés, hogy utána mégis egy romantikus regény vette kezdetét. De ez is csak egy ártatlan Mozart-szonáta miatt történt így, amit szept. 19-én azért küldtem el neki, mert írta, hogy a kedvenc hangszere a zongora és a kedvenc zeneszerzője Mozart, én meg gondoltam, meglepem őt egy felvétellel. Az érzelmi szálat csak ez a szonáta indította el. Ha nem küldtem volna el, akkor lehet, még most is úgy leveleznénk, mint ezelőtt Callal és akkor nem is lepődnék meg a fent idézett sorokon sem.
De mivel szept. 22-étől szinte minden mail szentimentális volt, amit egymásnak küldtünk.. így ez a mostani életjel túl furcsa nekem. Főleg kilenc nap után; ennyit vártam rá.
Amikor még mindennap írtunk egymásnak, egyre jobban hittem abban is, hogy egy nap majd akár találkozni is fogunk. Most valahogy nem hiszek benne...
Hogy legyen tovább? Legyen egyáltalán? Ha igen, mit írhatnék most neki?
És egyáltalán... vajon miért vagyok most annyira összezavarodva, hogy úgy érzem, ez az egész dolog Chris-szel csak értelmetlen versenyfutás a legyőzhetetlen távolsággal szemben?:S
Mert igen.. így érzem.. a sztori címével ellentétben most úgy tűnik, mégis visszatért közénk az az óriási, 17 ezer km-es távolság, amiről szeptemberben - még ha csak jelképesen is - de azt hittem, eltűnt, ezért is adtam az egész sztorinak a "Legyőzött távolság?" címet - de a kérdőjel persze nem véletlenül van ott a végén. Így az sem véletlen, hogy ezután a következő bejegyzést csak egy hónappal később írtam róla:
Dec. 22. csütörtök
Bár a karácsonyi tervem jól halad, azért van valami, ami beárnyékolja a készülődést. Ez pedig nem is lehetne más, mint a magány. Igen, ostobaságnak hangzik, deh... szeptemberben, amikor elkezdődött egy valóságos álom Chrissel, napról napra egyre erősebben élt bennem a remény, hogy ez az álom egyszer élőben is folytatódni fog: vagy ő jön el Mo-ra, vagy én Perthbe. Jó igen, ostobaság, tudom, mert nyilván ez akkor sem lenne ilyen egyszerű, ha nem tűnt volna el. Mindkettőnknek be kell fejeznie az egyetemet, ez az egyik akadály, a másik az anyagiak és még biztos sok más van, ami miatt körülményes lett volna összehozni a talit. De azért hittem benne, hisz az álmok visznek előre, ezért a legtöbb álmomban hiszek még akkor is, ha kívülről hülyeségnek is tűnik. De aztán jött az október közepe, amikor másfél hétig nem jött Christől hír és kezdtem feladni a reményt. Aztán okt. 20. körül három napig megint mindennap gyorsan válaszolt, aztán megint eltűnt az örökös tanulásra, vizsgákra és munkára hivatkozva. Nov. 2-án írtam neki, hogy ne haragudjon, de tényleg nem tudom elhinni,hogy valaki ennyit tanul és dolgozik minden nap, még hétvégén is, hogy nincs öt perce arra, akit állítólag szeret! És írtam, hogy úgy érzem, már csak ő a fontos nekem, de én nem érzem többé, hogy fontos vagyok neki. Ettől megijedhetett, mert 10 percen belül itt volt a megható, igazi Chrises válasz :) örültem, hogy hetek után úgy érezhettem, visszakaptam őt és a találkozás reménye újra beköltözött a szívembe. Hát még nov. 4-én, amikor ezt kérdezte: "ne haragudj, mindig elfelejtem megkérdezni: mikor van a szülinapod? és tényleg! Elkérhetném a postacímed?" E két kérdés annyira felvillanyozott: egyből arra gondoltam, hogy azért kérdezi egyszerre a kettőt, mert majd szeretne küldeni valamit a szülinapomra és ez annyira de annyira édes! Mondanoom sem kell: a postacím-csere méginkább megerősítette bennem az élő találkozás reményét. Nov. 4-én egyébként három mailt is váltottunk, aminek nagyon örültem. A következő hét is nagyon élénk volt egészen 12-éig. De nov. 12. óta csak három mail jött, a legutolsó dec. 9-én. 10-én válaszoltam rá, nagyon őszintén, de azóta semmi hír. És most érzem úgy, hogy ennek a kedves Chrises álomnak egyszer s mindenkorra vége. Csak tudnám, hogy akkor miért írta dec. 9-én, hogy aggódik értem és nagyon hiányzom neki, nélkülem magányosnak érzi magát. Akkor most miért hallgat?.. Már ezek után tényleg nem tudom, mit lépjek. Elhatároztam, hogy nem gondolok rá többet és inkább Ausztrália megismerésének új lehetőségeire (és ezzel együtt az ősausztrálokra) koncentrálok - (akikről ide is írok még, csak össze kell szednem még a gondolataimat) :) ahha, igen, ez egész jó tervnek tűnt, hisz Chrisre tényleg nem is szabadott volna úgy gondolni, mint egy pasira, akivel egyszer majd összejöhetek. Hiba volt, hogy így gondoltam rá, mert a Students Of The Worldre nem azért regiztem, hogy pasizzak, hanem, hogy frissítsem az angolom, miközben Ausztráliát is jobban megismerem. De a baj kedd reggel kezdődött, amikor rájöttem, hogy Chrisre mégsem tudok úgy gondolni, hogy ő csak egy ember a sok közül. Erre akkor jöttem rá, amikor reggel a rádióban meghallottam ezt a számot és hirtelen úgy éreztem, épp a vele kapcsolatos érzéseimet fejezi ki:
A 2011-es évnek Chrissel kapcsolatban ez a dal volt a záróakkordja. És miután még a dec. 27-i érzelmes mailemre sem jött semmi reag, elhatároztam, hogy dec. 31-én éjféltől nem várok rá többé, hanem örökre elengedem őt 2011-gyel együtt. Szép volt, de ennyi volt, 2012-re át kell értékelnem ezt az egészet, s arra gondolok majd, hogy az új év új lehetőségeket és új emberek megismerését fogja elhozni nekem!
Ma, magyar idő szerint hajnali háromnegyed négykor kaptam egy életjelet. De valahogy nem tudok örülni neki, olyan, mintha nemis ő és nem is nekem írta volna:
"Hogy vagy édes? Azért írok, hogy tudd, jól vagyok. Nagyon nehéz hetem volt, ami tegnap ért véget a munkahelyemen. Holnap kezdődnek a vizsgáim és remélem, minden jól megy majd. Most még próbálok mindent átnézni. Remélem, minden sikerülni fog."
Hát ennyi...
Ez nekem olyan furcsa.. semmi érzelem, semmi "hiányoztál" vagy valami.. Na jó, az elején ott van, hogy "édes", de valahogy mégis azt érzem, csak azért írt, hogy írjon.. És semmire sem reagált, amit előtte én írtam, csak a saját hideg dolgai vannak itt. Hát ez valahogy nem ő...:( a zavarom tehát folytatódik. A
regényes ausztrál álom pedig talán már a végéhez közeledik, úgy érzem.
De tényleg, most erre csak annyit tudnék írni, hogy sok sikert a vizsgákhoz.. Vagy ti tudtok jobbat?
Csütörtökön gondoltam bele először abba, hogy tulajdonképpen nem is ismertük volna meg egymást, ha nem Ausztráliában élne. Mert augusztusban csakis azért vettem fel vele a kapcsolatot Students Of The Wordön, hogy felfrissítsem az angolom és jobban megismerjem álmaim Ausztráliáját. Nem "pasizni" akartam, nem is hittem abban, hogy neten összejöhet valami,pláne ekkora távolságból...
Az már más kérdés, hogy utána mégis egy romantikus regény vette kezdetét. De ez is csak egy ártatlan Mozart-szonáta miatt történt így, amit szept. 19-én azért küldtem el neki, mert írta, hogy a kedvenc hangszere a zongora és a kedvenc zeneszerzője Mozart, én meg gondoltam, meglepem őt egy felvétellel. Az érzelmi szálat csak ez a szonáta indította el. Ha nem küldtem volna el, akkor lehet, még most is úgy leveleznénk, mint ezelőtt Callal és akkor nem is lepődnék meg a fent idézett sorokon sem.
De mivel szept. 22-étől szinte minden mail szentimentális volt, amit egymásnak küldtünk.. így ez a mostani életjel túl furcsa nekem. Főleg kilenc nap után; ennyit vártam rá.
Amikor még mindennap írtunk egymásnak, egyre jobban hittem abban is, hogy egy nap majd akár találkozni is fogunk. Most valahogy nem hiszek benne...
Hogy legyen tovább? Legyen egyáltalán? Ha igen, mit írhatnék most neki?
És egyáltalán... vajon miért vagyok most annyira összezavarodva, hogy úgy érzem, ez az egész dolog Chris-szel csak értelmetlen versenyfutás a legyőzhetetlen távolsággal szemben?:S
Mert igen.. így érzem.. a sztori címével ellentétben most úgy tűnik, mégis visszatért közénk az az óriási, 17 ezer km-es távolság, amiről szeptemberben - még ha csak jelképesen is - de azt hittem, eltűnt, ezért is adtam az egész sztorinak a "Legyőzött távolság?" címet - de a kérdőjel persze nem véletlenül van ott a végén. Így az sem véletlen, hogy ezután a következő bejegyzést csak egy hónappal később írtam róla:
Dec. 22. csütörtök
Bár a karácsonyi tervem jól halad, azért van valami, ami beárnyékolja a készülődést. Ez pedig nem is lehetne más, mint a magány. Igen, ostobaságnak hangzik, deh... szeptemberben, amikor elkezdődött egy valóságos álom Chrissel, napról napra egyre erősebben élt bennem a remény, hogy ez az álom egyszer élőben is folytatódni fog: vagy ő jön el Mo-ra, vagy én Perthbe. Jó igen, ostobaság, tudom, mert nyilván ez akkor sem lenne ilyen egyszerű, ha nem tűnt volna el. Mindkettőnknek be kell fejeznie az egyetemet, ez az egyik akadály, a másik az anyagiak és még biztos sok más van, ami miatt körülményes lett volna összehozni a talit. De azért hittem benne, hisz az álmok visznek előre, ezért a legtöbb álmomban hiszek még akkor is, ha kívülről hülyeségnek is tűnik. De aztán jött az október közepe, amikor másfél hétig nem jött Christől hír és kezdtem feladni a reményt. Aztán okt. 20. körül három napig megint mindennap gyorsan válaszolt, aztán megint eltűnt az örökös tanulásra, vizsgákra és munkára hivatkozva. Nov. 2-án írtam neki, hogy ne haragudjon, de tényleg nem tudom elhinni,hogy valaki ennyit tanul és dolgozik minden nap, még hétvégén is, hogy nincs öt perce arra, akit állítólag szeret! És írtam, hogy úgy érzem, már csak ő a fontos nekem, de én nem érzem többé, hogy fontos vagyok neki. Ettől megijedhetett, mert 10 percen belül itt volt a megható, igazi Chrises válasz :) örültem, hogy hetek után úgy érezhettem, visszakaptam őt és a találkozás reménye újra beköltözött a szívembe. Hát még nov. 4-én, amikor ezt kérdezte: "ne haragudj, mindig elfelejtem megkérdezni: mikor van a szülinapod? és tényleg! Elkérhetném a postacímed?" E két kérdés annyira felvillanyozott: egyből arra gondoltam, hogy azért kérdezi egyszerre a kettőt, mert majd szeretne küldeni valamit a szülinapomra és ez annyira de annyira édes! Mondanoom sem kell: a postacím-csere méginkább megerősítette bennem az élő találkozás reményét. Nov. 4-én egyébként három mailt is váltottunk, aminek nagyon örültem. A következő hét is nagyon élénk volt egészen 12-éig. De nov. 12. óta csak három mail jött, a legutolsó dec. 9-én. 10-én válaszoltam rá, nagyon őszintén, de azóta semmi hír. És most érzem úgy, hogy ennek a kedves Chrises álomnak egyszer s mindenkorra vége. Csak tudnám, hogy akkor miért írta dec. 9-én, hogy aggódik értem és nagyon hiányzom neki, nélkülem magányosnak érzi magát. Akkor most miért hallgat?.. Már ezek után tényleg nem tudom, mit lépjek. Elhatároztam, hogy nem gondolok rá többet és inkább Ausztrália megismerésének új lehetőségeire (és ezzel együtt az ősausztrálokra) koncentrálok - (akikről ide is írok még, csak össze kell szednem még a gondolataimat) :) ahha, igen, ez egész jó tervnek tűnt, hisz Chrisre tényleg nem is szabadott volna úgy gondolni, mint egy pasira, akivel egyszer majd összejöhetek. Hiba volt, hogy így gondoltam rá, mert a Students Of The Worldre nem azért regiztem, hogy pasizzak, hanem, hogy frissítsem az angolom, miközben Ausztráliát is jobban megismerem. De a baj kedd reggel kezdődött, amikor rájöttem, hogy Chrisre mégsem tudok úgy gondolni, hogy ő csak egy ember a sok közül. Erre akkor jöttem rá, amikor reggel a rádióban meghallottam ezt a számot és hirtelen úgy éreztem, épp a vele kapcsolatos érzéseimet fejezi ki:
A 2011-es évnek Chrissel kapcsolatban ez a dal volt a záróakkordja. És miután még a dec. 27-i érzelmes mailemre sem jött semmi reag, elhatároztam, hogy dec. 31-én éjféltől nem várok rá többé, hanem örökre elengedem őt 2011-gyel együtt. Szép volt, de ennyi volt, 2012-re át kell értékelnem ezt az egészet, s arra gondolok majd, hogy az új év új lehetőségeket és új emberek megismerését fogja elhozni nekem!
május 07, 2012
Legyőzött távolság? 4. rész - Hullámzó hangulatok, hullámzó idő
okt. 21. péntek
szerdán és csütörtökön újra írt Chrisem! Az álom nem ért véget, bármennyire is azt hittem, tényleg sokat tanult meg vizsgázott az utóbbi időben! És szerdán én lehettem az első, akinek válaszolt, mert azt írta, h olyan rég nézte a leveleit, h több mint 100 gyűlt össze a fiókjában:D és miután elküldi nekem, megpróbál mindenkinek válaszolni:D ebből gondolom, hogy az elsők között lehettem, akiknek ennyi idő után írt :) pénteken fel is fedeztem egy csodaszép dalt, amiről rögtön ő jutott az eszembe, mert gyakran írjuk egymásnak is, hogy "You'll be in my heart always":
Okt. 23. vasárnap
Ma megint ausztrál éjfélkor jött Christől mail, pont két perccel azelőtt, hogy megnéztem a címem:D azt írja, nemcsak tanul, hanem dolgozik is, ha jól értem, bérszámfejtést végez. Hát oké, de vasárnap is?:D persze sokan dolgoznak vasárnap is, na de Ausztráliában is? És ráadásul diákként?:O Nna, hát van ez így..
De a lényeg, hogy most is angyali mailt küldött, amire olyan gyorsan válaszoltam, ahogy csak tudtam, hogy még elérjem a gépnél, mielőtt lefekszik. Egy kérdéstől viszont megijedtem, persze nem miatta, hanem az angolom miatt. Ugyanis azt kérdezte, van-e skypeom és ha igen, beszélhetnénk-e vmikor, mert már nagyon szeretné hallani a hangom! :) Ami azt illeti, én is az övét, csakhogy az angol kiejtésem nem az igazi, írogatni még csak írogatok, de amikor szóban kell reagálni, hát... Így egyelőre még nem mertem megadni a skypenevem, de ami késik, nem múlik. Tényleg nem lenne rossz élőben is hallani őt!
nov. 2. szerda
23. óta megint eltűnt. .amikor okt. 28-án küldtem neki egy aggódó mailt, azt írta, ne haragudjak, de vasárnap óta nem akarta nézni a mailjeit, mert sok volt a dolga. Ahha.. akkor ezt most úgy kell elképzelnem, hogy reggel 6-tól éjfélig tanult és dolgozott folyamatosan és nem volt három perce arra, aki még egy ideje fontos volt neki?.. egyre inkább nem értem őt, és ezt meg is írtam neki. Főleg, mert kezdek arra gyanakodni, hogy mégiscsak zavarja, hogy nem látok. De ma nagyon gyorsan válaszolt a könnyek között írt soraimra és azt írta, szó sincs erről, az, hogy ezt tudja rólam, nem változtat az érzésein irántam. És hogy fáj neki, hogy mégiscsak összetörte a szívem, pedig megígérte okt. elején, hogy nem fogja.. hmm, igen, ezt jól érzi.. de mivel az összes szava meggyőző volt, adok neki még egy lehetőséget, viszont meg kell értenie, hogy ilyen nagy távolságból csak úgy tudunk kommunikálni, ha mailezünk, ezért esik rosszul, ha napokig semmit nem tudok róla... Ha lehetne, átugranék hozzá bármikor Perthbe, de persze sajnos, nem lehet, úgyhogy ezt igazán meg kell értenie, ha már ilyen mély érzelmeket okoztunk egymásnak!:D
Ezután még nov. 12-ig két-két napos szünetekkel írogattunk, majd vizsgák címén újra hetekre eltűnt... November 17-én újra írtam róla a régi blogomba:
Nov. 17. csütörtök
Szombat (nov. 12) óta megint nem jött mail Christől. Kezdem őt nagyon nem érteni, de ugyanakkor nem mennek ki a fejemből azok a szavai, amiket azután írt, hogy elmondtam neki, hogy nem látok. Ezt itt akkor még nem is írtam, de október elején, szintén nyugat-ausztrál éjfélkor ezt írta:
"Azt tervezem, hogy majd orvosira megyek és specializálódom. Most már egyre több okom van arra,hogy orvosnak tanuljak. Szeretném ha tudnád, történjen bármi, én mindig itt leszek neked. Hiszek abban, hogy mindenre létezik megoldás."
Elállt a lélegzetem, amikor ezt olvastam. Gondolom, értitek, miért: az jön át belőle, hogy ő hisz abban, hogy meg lehet gyógyítani a szemem. (Persze én is hiszek benne, de akkor is meghatott, hogy ezt írta Chris a távolból) Ezért tervezi, hogy elvégzi az orvosit! Ezt abból gondolom, hogy közvetlenül azután írt erről az óriási tervéről, amikor megtudta, hogy mi a helyzet a szememmel... Előtte csak arról írt, hogy üzleti informatikát tanul az egyetemen, ami nagyon nehéz, rengeteg a beadandó és a vizsga, etc. És most november elején megírta, milyen úton lehet valaki orvos Ausztráliában:
"Ahhoz, hogy felvegyenek az orvosira, kell, hogy már legyen egy végzettséged, bármilyen területen. Ha felvettek, először egy négyéves orvosi képzést kell elvégezned, aztán jön egy három éves posztgraduális képzés" (vagy továbbképzés, gondolom, ebben akkor már a specializáció is benne van) "De mindenesetre, hogy felvételt nyerj, az első végzettségednek kitűnőnek kell lennie!"
Hát akkor ezért tanul ennyit, ezért veszi olyan szigorúan a vizsgákat, hogy amikor készül valamire, akkor hetekig nem is ír! Semmi okom nincs arra, hogy haragudjak rá, mégis mindenféle ambivalens érzések kavarognak bennem megint, amiket nem tudok megmagyarázni...
És igazából nem értem, hogy az ausztrálok miért közelítik meg ilyen nyakatekerten az orvosit. Miért kell egy kitűnő diploma mondjuk üzleti informatikából ahhoz, hogy felvegyenek az orvosira, amikor ez az üzleti info, amit most Chris tanul, teljesen más és semmi köze az orvosihoz?:D Ha valaki régésznek tanul és utána rájön, hogy mégis inkább orvos akar lenni, akkor is be kell mutatnia egy kitűnő régészdiplomát az ausztrál orvosi egyetemen ahhoz, hogy felvegyék?.. mert ahogy Chris írta, bármilyen szakterületen is tanultál az orvosi előtt, az a lényeg, hogy legyen belőle egy hiperszuper színötös végzettséged! Ez nekem olyan fura...
És... jaaaj, össze vagyok zavarodva Chris-szel kapcsolatban és nem tudom, miért.. Talán azért, mert túl sokat nézem hiába a mailcímem, még sokszor éjjel is felkelek, de semmi.. Én legtöbbször azonnal válaszolok, ha ír, pont azért, mert tudom, milyen rossz, amikor napokig nem jön semmi életjel. De ő nem :( tudom, hogy nagy és fontos tervei vannak, sőt, egy szintén okti mailjéből az jött át, hogy.. hogy is mondjam.. vááá, már tíz perce próbálom megfogalmazni, de mindig kitörlöm, mert nem merem leírni, olyan hihetetlen..
Szóval az jött át egy okti mailjéből, hogy tőlem kapta annak az ötletét, hogy elvégezze az orvosit! Mi következik ebből? Az, hogy így most már.. értem is tanul (jaj de fura ezt leírni, mert tényleg olyan messze élünk egymástól, hogy tisztára irreálisnak hangzik...)
És ezek után mégis mérges vagyok, amikor napokig nem ír. Nem értem magam:D de ha sokáig nem ír, úgy érzem, mégsem vagyok neki igazán fontos. De ugyanakkor itt ez a hatalmas terve, ami értem is van és megmagyarázza, hogy miért nem ír!
Vááá.. annyira, de annyira nehéz.. Főleg, ha belegondolok, hogy ha nem Ausztráliában élne, nem is ismertük volna meg egymást, mert én annak idején csak Ausztrália miatt kerestem fel őt a StudentsOfTheWorld-ön.. az más kérdés, hogy aztán milyen regényesen alakult tovább! De ezt én persze akkor még nem is sejthettem, amikor először írtam neki, akkor még csak annyit tudtam róla, hogy Ausztráliában él és ez volt a lényeg!
szerdán és csütörtökön újra írt Chrisem! Az álom nem ért véget, bármennyire is azt hittem, tényleg sokat tanult meg vizsgázott az utóbbi időben! És szerdán én lehettem az első, akinek válaszolt, mert azt írta, h olyan rég nézte a leveleit, h több mint 100 gyűlt össze a fiókjában:D és miután elküldi nekem, megpróbál mindenkinek válaszolni:D ebből gondolom, hogy az elsők között lehettem, akiknek ennyi idő után írt :) pénteken fel is fedeztem egy csodaszép dalt, amiről rögtön ő jutott az eszembe, mert gyakran írjuk egymásnak is, hogy "You'll be in my heart always":
Okt. 23. vasárnap
Ma megint ausztrál éjfélkor jött Christől mail, pont két perccel azelőtt, hogy megnéztem a címem:D azt írja, nemcsak tanul, hanem dolgozik is, ha jól értem, bérszámfejtést végez. Hát oké, de vasárnap is?:D persze sokan dolgoznak vasárnap is, na de Ausztráliában is? És ráadásul diákként?:O Nna, hát van ez így..
De a lényeg, hogy most is angyali mailt küldött, amire olyan gyorsan válaszoltam, ahogy csak tudtam, hogy még elérjem a gépnél, mielőtt lefekszik. Egy kérdéstől viszont megijedtem, persze nem miatta, hanem az angolom miatt. Ugyanis azt kérdezte, van-e skypeom és ha igen, beszélhetnénk-e vmikor, mert már nagyon szeretné hallani a hangom! :) Ami azt illeti, én is az övét, csakhogy az angol kiejtésem nem az igazi, írogatni még csak írogatok, de amikor szóban kell reagálni, hát... Így egyelőre még nem mertem megadni a skypenevem, de ami késik, nem múlik. Tényleg nem lenne rossz élőben is hallani őt!
nov. 2. szerda
23. óta megint eltűnt. .amikor okt. 28-án küldtem neki egy aggódó mailt, azt írta, ne haragudjak, de vasárnap óta nem akarta nézni a mailjeit, mert sok volt a dolga. Ahha.. akkor ezt most úgy kell elképzelnem, hogy reggel 6-tól éjfélig tanult és dolgozott folyamatosan és nem volt három perce arra, aki még egy ideje fontos volt neki?.. egyre inkább nem értem őt, és ezt meg is írtam neki. Főleg, mert kezdek arra gyanakodni, hogy mégiscsak zavarja, hogy nem látok. De ma nagyon gyorsan válaszolt a könnyek között írt soraimra és azt írta, szó sincs erről, az, hogy ezt tudja rólam, nem változtat az érzésein irántam. És hogy fáj neki, hogy mégiscsak összetörte a szívem, pedig megígérte okt. elején, hogy nem fogja.. hmm, igen, ezt jól érzi.. de mivel az összes szava meggyőző volt, adok neki még egy lehetőséget, viszont meg kell értenie, hogy ilyen nagy távolságból csak úgy tudunk kommunikálni, ha mailezünk, ezért esik rosszul, ha napokig semmit nem tudok róla... Ha lehetne, átugranék hozzá bármikor Perthbe, de persze sajnos, nem lehet, úgyhogy ezt igazán meg kell értenie, ha már ilyen mély érzelmeket okoztunk egymásnak!:D
Ezután még nov. 12-ig két-két napos szünetekkel írogattunk, majd vizsgák címén újra hetekre eltűnt... November 17-én újra írtam róla a régi blogomba:
Nov. 17. csütörtök
Szombat (nov. 12) óta megint nem jött mail Christől. Kezdem őt nagyon nem érteni, de ugyanakkor nem mennek ki a fejemből azok a szavai, amiket azután írt, hogy elmondtam neki, hogy nem látok. Ezt itt akkor még nem is írtam, de október elején, szintén nyugat-ausztrál éjfélkor ezt írta:
"Azt tervezem, hogy majd orvosira megyek és specializálódom. Most már egyre több okom van arra,hogy orvosnak tanuljak. Szeretném ha tudnád, történjen bármi, én mindig itt leszek neked. Hiszek abban, hogy mindenre létezik megoldás."
Elállt a lélegzetem, amikor ezt olvastam. Gondolom, értitek, miért: az jön át belőle, hogy ő hisz abban, hogy meg lehet gyógyítani a szemem. (Persze én is hiszek benne, de akkor is meghatott, hogy ezt írta Chris a távolból) Ezért tervezi, hogy elvégzi az orvosit! Ezt abból gondolom, hogy közvetlenül azután írt erről az óriási tervéről, amikor megtudta, hogy mi a helyzet a szememmel... Előtte csak arról írt, hogy üzleti informatikát tanul az egyetemen, ami nagyon nehéz, rengeteg a beadandó és a vizsga, etc. És most november elején megírta, milyen úton lehet valaki orvos Ausztráliában:
"Ahhoz, hogy felvegyenek az orvosira, kell, hogy már legyen egy végzettséged, bármilyen területen. Ha felvettek, először egy négyéves orvosi képzést kell elvégezned, aztán jön egy három éves posztgraduális képzés" (vagy továbbképzés, gondolom, ebben akkor már a specializáció is benne van) "De mindenesetre, hogy felvételt nyerj, az első végzettségednek kitűnőnek kell lennie!"
Hát akkor ezért tanul ennyit, ezért veszi olyan szigorúan a vizsgákat, hogy amikor készül valamire, akkor hetekig nem is ír! Semmi okom nincs arra, hogy haragudjak rá, mégis mindenféle ambivalens érzések kavarognak bennem megint, amiket nem tudok megmagyarázni...
És igazából nem értem, hogy az ausztrálok miért közelítik meg ilyen nyakatekerten az orvosit. Miért kell egy kitűnő diploma mondjuk üzleti informatikából ahhoz, hogy felvegyenek az orvosira, amikor ez az üzleti info, amit most Chris tanul, teljesen más és semmi köze az orvosihoz?:D Ha valaki régésznek tanul és utána rájön, hogy mégis inkább orvos akar lenni, akkor is be kell mutatnia egy kitűnő régészdiplomát az ausztrál orvosi egyetemen ahhoz, hogy felvegyék?.. mert ahogy Chris írta, bármilyen szakterületen is tanultál az orvosi előtt, az a lényeg, hogy legyen belőle egy hiperszuper színötös végzettséged! Ez nekem olyan fura...
És... jaaaj, össze vagyok zavarodva Chris-szel kapcsolatban és nem tudom, miért.. Talán azért, mert túl sokat nézem hiába a mailcímem, még sokszor éjjel is felkelek, de semmi.. Én legtöbbször azonnal válaszolok, ha ír, pont azért, mert tudom, milyen rossz, amikor napokig nem jön semmi életjel. De ő nem :( tudom, hogy nagy és fontos tervei vannak, sőt, egy szintén okti mailjéből az jött át, hogy.. hogy is mondjam.. vááá, már tíz perce próbálom megfogalmazni, de mindig kitörlöm, mert nem merem leírni, olyan hihetetlen..
Szóval az jött át egy okti mailjéből, hogy tőlem kapta annak az ötletét, hogy elvégezze az orvosit! Mi következik ebből? Az, hogy így most már.. értem is tanul (jaj de fura ezt leírni, mert tényleg olyan messze élünk egymástól, hogy tisztára irreálisnak hangzik...)
És ezek után mégis mérges vagyok, amikor napokig nem ír. Nem értem magam:D de ha sokáig nem ír, úgy érzem, mégsem vagyok neki igazán fontos. De ugyanakkor itt ez a hatalmas terve, ami értem is van és megmagyarázza, hogy miért nem ír!
Vááá.. annyira, de annyira nehéz.. Főleg, ha belegondolok, hogy ha nem Ausztráliában élne, nem is ismertük volna meg egymást, mert én annak idején csak Ausztrália miatt kerestem fel őt a StudentsOfTheWorld-ön.. az más kérdés, hogy aztán milyen regényesen alakult tovább! De ezt én persze akkor még nem is sejthettem, amikor először írtam neki, akkor még csak annyit tudtam róla, hogy Ausztráliában él és ez volt a lényeg!
Legyőzött távolság? 3. rész - "Jöjj vissza szeptember!"
Okt. 10-ig minden nap írogattunk Chrissel, de aztán vizsgákra hivatkozva 10-én írta, h nem lesz egy ideig. A sok érzelmes levél miatt én már olyasmibe is beleéltem magam, amibe talán nem kellett volna, ezért ezt az időt elég nehezen viseltem, emiatt írtam ezt a szomorkásabb bejegyzést is okt. 16-án.
Okt. 16. vasárnap
Na, ez most ilyen érzelmi viharokkal teli bejegyzés lesz, bocsi:D Néha ilyen is kell... sajnos az októberem meghatározó momentuma volt ez az érzelmi vihar.. Talán az okt. 15. szombati nappal kezdődött minden, ami valahogy tényleg nem az én napom volt, úgy érzem... reggel tesóm mondta, hogy szkennelnie kéne három könyvet, de nincs fenn a szkenner a gépén és nem tudja, hol van hozzá a telepítő cd. Ráadásul a barátja is jön este, úgyhogy elég rossz időpontban kapta meg a könyveket a csoptársától. Erre felajánlottam, hogy mivel én úgysi sokat szkennelek,, fenn is van minden hozzá a gépemen, elvállalom a három könyvet, van is rá időm, mert nincs sok tanulnivalóm a hétvégére, és még randim se lesz este. Egy ideig szabadkozott, de aztán odaadta a könyveket. 9-kor elkezdtem. Nem is tudom, hogyan, de 11-re már kész volt az első könyv, pedig elég lassú ez a 10 éves szkenner, ami nekem van (vagyis akkor még az volt, de most, amikor ezt a bejegyzést felteszem, már sokkal modernebb van, amit tavaly nov. 8-án kaptam) de a másik könyv még késő délutánra sem lett kész, mert rossz volt a minősége.. az utolsó 30 oldalt csak akkor ismerte volna fel, ha beállítottam volna 600-asra a felbontást, azzal meg kb. 5 perc alatt visz be egy oldalt, úgyhogy lemondtam róla. Főleg, mert a tesóm is rosszul reagálta le, amikor megkértem, hogy nézze meg, hogyan ismerte fel, mert a screen reader még akkor sem olvasta, amikor 600-assal szkenneltem. De du. fél 6-kor, amikor megkértem, mondta, hogy nem ér rá, siet a barátjáért a vonathoz. Ez azért rosszul esett, hisz tényleg csak azért kértem meg őt, hogy ellenőrizze a munkám, hogy ne adjak neki olvashatatlan anyagot. De valami mégis megakadályozott abban, hogy lereagáljam, ahogy ő reagált:D azt hiszem, nagyon erősen gondoltam akkor Chrisre, aki egy angyal és ezért nem szóltam vissza sértődötten. Visszajöttem a géphez, még egy ideig próbálkoztam, aztán amikor nagyon nem ment még 600-assal sem, elkeztem a harmadik, legvastagabb könyvet. De annyira meg voltam sértődve a hangsúly miatt, amivel tesóm válaszolt, hogy nem is mentem ki, amikor megjött a barátja.. Pedig a barátja aztán igazán nem tehetett róla, hogy haragudtam a tesómra.. na mindegy.. mentségemre szóljon, hogy azért nem mentem ki, mert a küldetésemre koncentráltam és így gépre vittem még este (éjfélig) négyszáz oldalt az ötszáz oldalas vastag könyvből:DD na jó, azért éjfélig, mert másfél órát pihennem kellett, mert rám tört a migrén.. Ami igazságtalanság, ha azt nézzük, hogy egész nap dolgoztam és a tetejébe még Chris sem írt már öt napja.. A tesóm barátja épp ausztrál éjfélre ért ide, gondoltam, ez egy jel, hogy akkor perceken belül jön mail a távolból..de nem jött, én pedig annál mérgesebb és szomorúbb lettem.. ezért, míg szkenneltem azt a fránya könyvet, ezt a szomorú, szentimentális olasz dalt hallgattam:
A címe az, hogy "fekete esték" és épp azt a hangulatot adja vissza, amit most éreztem: egy búcsúról szól, és olyan érzésről, amit a páron kívül senki sem ért. De benne van az is, hogy a pasinak mindenről a lány jut az eszébe (ahogy nekem mindenről Chris), de minnél többször akarja látni, annál kevesebbszer tudja (én is minnél jobban várom Chris levelét, annál lassabban jön:D:S) A dal lényege az, hogy a lány nélkül milyen szomorúan telik minden este (ahogy nekem is Chris nélkül, már 5 napja, ma lesz a hatodik). Most valahogy haragszom, de nagyon, erre az egész hétvégi dologra. Mert nem értem, hogy van az, hogy egész szombaton dolgoztam, megfájdult a fejem és még Chris sem írt; és ott a tesóm, aki pedig sztem egész szombaton olyan randilázban égett, hogy lehet, nem is tanult, de hozzá persze jött a barátja és könnyedén éli a fiatalok életét, de amikor én jót akarok, akkor undok hangon válaszol. Miért nekem fája fejem, amikor én dolgozom és neki, aki nem, miért olyan könnyű minden? Meg pl. miért volt neki igazi, programokban gazdag nyara és nekem miért nem lehetett? Régen mindig olyan féltékeny volt rám.. de most úgy érzem, a legtöbb jó dolgot, ami vele történik, inkább én érdemelném. Ez gonosz dolog, tudom.. de sajnos már május óta tombol bennem ez az érzés, főleg, főleg azért, mert én bármit akarok szervezni az egyetemen, semmi sem jön össze, neki meg továbbra is tök jók a hétvégéi és már nem is bírom hallgatni az élménybeszámolóit, mert nem értem, hogy nekem vajon miért nem jár mindaz, amit ő május óta átélhet a barátjával. Bocsi, ez megint ilyen szomorkás bejegyzés.. de néha ezeket is ki kell írnom, nem lehet mindig csak a jókat írni, mert sajnos nemcsak jó dolgok történnek. Főleg most, hogy már tényleg ennyi ideje nem ír Chris.. Mi van, ha ennyi volt és még ő sem lesz már nekem? Pedig ő az, aki minden rosszat el tud velem feledtetni.. de vajon tényleg ennyit tanul? Vagy mi van, ha valami baj érte és azért nem ír? Váá, annyira össze vagyok most zavarodva.. jöjj vissza szeptember! Az volt a 2011-es évem legszebb hónapja!
Okt. 16. vasárnap
Na, ez most ilyen érzelmi viharokkal teli bejegyzés lesz, bocsi:D Néha ilyen is kell... sajnos az októberem meghatározó momentuma volt ez az érzelmi vihar.. Talán az okt. 15. szombati nappal kezdődött minden, ami valahogy tényleg nem az én napom volt, úgy érzem... reggel tesóm mondta, hogy szkennelnie kéne három könyvet, de nincs fenn a szkenner a gépén és nem tudja, hol van hozzá a telepítő cd. Ráadásul a barátja is jön este, úgyhogy elég rossz időpontban kapta meg a könyveket a csoptársától. Erre felajánlottam, hogy mivel én úgysi sokat szkennelek,, fenn is van minden hozzá a gépemen, elvállalom a három könyvet, van is rá időm, mert nincs sok tanulnivalóm a hétvégére, és még randim se lesz este. Egy ideig szabadkozott, de aztán odaadta a könyveket. 9-kor elkezdtem. Nem is tudom, hogyan, de 11-re már kész volt az első könyv, pedig elég lassú ez a 10 éves szkenner, ami nekem van (vagyis akkor még az volt, de most, amikor ezt a bejegyzést felteszem, már sokkal modernebb van, amit tavaly nov. 8-án kaptam) de a másik könyv még késő délutánra sem lett kész, mert rossz volt a minősége.. az utolsó 30 oldalt csak akkor ismerte volna fel, ha beállítottam volna 600-asra a felbontást, azzal meg kb. 5 perc alatt visz be egy oldalt, úgyhogy lemondtam róla. Főleg, mert a tesóm is rosszul reagálta le, amikor megkértem, hogy nézze meg, hogyan ismerte fel, mert a screen reader még akkor sem olvasta, amikor 600-assal szkenneltem. De du. fél 6-kor, amikor megkértem, mondta, hogy nem ér rá, siet a barátjáért a vonathoz. Ez azért rosszul esett, hisz tényleg csak azért kértem meg őt, hogy ellenőrizze a munkám, hogy ne adjak neki olvashatatlan anyagot. De valami mégis megakadályozott abban, hogy lereagáljam, ahogy ő reagált:D azt hiszem, nagyon erősen gondoltam akkor Chrisre, aki egy angyal és ezért nem szóltam vissza sértődötten. Visszajöttem a géphez, még egy ideig próbálkoztam, aztán amikor nagyon nem ment még 600-assal sem, elkeztem a harmadik, legvastagabb könyvet. De annyira meg voltam sértődve a hangsúly miatt, amivel tesóm válaszolt, hogy nem is mentem ki, amikor megjött a barátja.. Pedig a barátja aztán igazán nem tehetett róla, hogy haragudtam a tesómra.. na mindegy.. mentségemre szóljon, hogy azért nem mentem ki, mert a küldetésemre koncentráltam és így gépre vittem még este (éjfélig) négyszáz oldalt az ötszáz oldalas vastag könyvből:DD na jó, azért éjfélig, mert másfél órát pihennem kellett, mert rám tört a migrén.. Ami igazságtalanság, ha azt nézzük, hogy egész nap dolgoztam és a tetejébe még Chris sem írt már öt napja.. A tesóm barátja épp ausztrál éjfélre ért ide, gondoltam, ez egy jel, hogy akkor perceken belül jön mail a távolból..de nem jött, én pedig annál mérgesebb és szomorúbb lettem.. ezért, míg szkenneltem azt a fránya könyvet, ezt a szomorú, szentimentális olasz dalt hallgattam:
A címe az, hogy "fekete esték" és épp azt a hangulatot adja vissza, amit most éreztem: egy búcsúról szól, és olyan érzésről, amit a páron kívül senki sem ért. De benne van az is, hogy a pasinak mindenről a lány jut az eszébe (ahogy nekem mindenről Chris), de minnél többször akarja látni, annál kevesebbszer tudja (én is minnél jobban várom Chris levelét, annál lassabban jön:D:S) A dal lényege az, hogy a lány nélkül milyen szomorúan telik minden este (ahogy nekem is Chris nélkül, már 5 napja, ma lesz a hatodik). Most valahogy haragszom, de nagyon, erre az egész hétvégi dologra. Mert nem értem, hogy van az, hogy egész szombaton dolgoztam, megfájdult a fejem és még Chris sem írt; és ott a tesóm, aki pedig sztem egész szombaton olyan randilázban égett, hogy lehet, nem is tanult, de hozzá persze jött a barátja és könnyedén éli a fiatalok életét, de amikor én jót akarok, akkor undok hangon válaszol. Miért nekem fája fejem, amikor én dolgozom és neki, aki nem, miért olyan könnyű minden? Meg pl. miért volt neki igazi, programokban gazdag nyara és nekem miért nem lehetett? Régen mindig olyan féltékeny volt rám.. de most úgy érzem, a legtöbb jó dolgot, ami vele történik, inkább én érdemelném. Ez gonosz dolog, tudom.. de sajnos már május óta tombol bennem ez az érzés, főleg, főleg azért, mert én bármit akarok szervezni az egyetemen, semmi sem jön össze, neki meg továbbra is tök jók a hétvégéi és már nem is bírom hallgatni az élménybeszámolóit, mert nem értem, hogy nekem vajon miért nem jár mindaz, amit ő május óta átélhet a barátjával. Bocsi, ez megint ilyen szomorkás bejegyzés.. de néha ezeket is ki kell írnom, nem lehet mindig csak a jókat írni, mert sajnos nemcsak jó dolgok történnek. Főleg most, hogy már tényleg ennyi ideje nem ír Chris.. Mi van, ha ennyi volt és még ő sem lesz már nekem? Pedig ő az, aki minden rosszat el tud velem feledtetni.. de vajon tényleg ennyit tanul? Vagy mi van, ha valami baj érte és azért nem ír? Váá, annyira össze vagyok most zavarodva.. jöjj vissza szeptember! Az volt a 2011-es évem legszebb hónapja!
Legyőzött távolság? 2. rész - A zene összehozó ereje,ausztráléjféli üzenetek,majd egy dilemma és egy angyali válasz a távolból
Szept. 23. péntek
Miről is szeretnék most írni? Hát a szeptember 22-ei, csütörtöki napról, ami átlagosnak indult, de valójában egy hihetetlenül édes meglepetést tartogatott a számomra. Nem tudom hogy a betűk képesek-e visszaadni azt a boldogságot, amit érzek. Hogy honnan jön ez a boldogság? Ausztráliából!
Amikor kedden elküldtem Chrisnek a Mozartos felvételt, még nem is sejtettem, hogy ezzel egy igazi lányregény veszi majd kezdetét.
Chris szerdán válaszolt először a keddi levelemre, amiben azt írtam, sorry, hogy csak most válaszolok, de terveztem egy meglepetést, ami csak most készült el :) ezután írtam még kicsit az egyetemről, meg kérdeztem, hogy neki hogy megy, ilyenek - és ehhez a mailhez csatoltam a recordingot, amire szerdán ezt írta:
"Annie, köszönöm a csodálatos meglepetést. Egyszerűen imádom! Ma igazán nagy örömet szereztél. Olyan ez, mint egy megvalósult álom!
Itt perthben már egy ideje esik, nagyon lehangoló az idő. És akkor egyszercsak belépek a mailcímemre és megtalálom rajta azt, amit a legjobban szeretek a világon!
Tényleg nem találok szavakat.
Nagy ölelés,
Chris"
Erre szerdán még nem válaszoltam, mert annyira meghatott, hogy nem is tudtam hirtelen, mit írhatnék erre a szép mailre. Már szerdán a világ legboldogabb emberének éreztem magam.
De utána, csütörtökön Chris írt mégegyszer! Az egyetemen néztem meg reggel, óra előtt és ismét elállt a lélegzetem. Hogy miért? Itt jönnek Chris sorai:
"Köszönöm Annie, hogy új értelmet adtál az életemnek. A felvételed csodálatos. Mindig, amikor hallgatom, boldognak érzem magam. Olyan ez, mintha valamire hosszú ideje vágyakoztam volna és ez egyszercsak teljesül. Ez egy különleges ajándék, amit örökre meg szeretnék tartani és meghallgatni újra és újra. Nagyon köszönöm neked! Te vagy az én királynőm.
Chris"
Amikor ezeket a sorokat olvastam, könnyeztem a meghatottságtól. Legalább három percig nem is tudtam megszólalni. Pedig egy csoptársam, Timi épp akkor érkezett meg és kíváncsi lett, miért érzékenyültem el ennyire. Amikor visszanyertem a hangomat, elújságoltam neki az eseményeket. Timi volt az első az egyetemen, akinek meséltem Chrisről! :) a felvételt is megmutattam neki (majd egyszer tényleg itt is fent lesz..:D) természetesen ő is nagyon meghatódott.
Hát mit is mondhatnék? Tényleg nem számítottam arra, hogy Chrisnek ilyen sokat jelent majd ez a felvétel. Még sohasem kaptam ilyen csodaszép levelet ezelőtt. Nem, ezt tényleg nem lehet szavakkal kifejezni.
Ez a távolból érkezett boldogság azóta minden percemet bevilágítja. Úgy érzem, mintha már nem is lenne köztünk az a 17 ezer km... ezt a mai (pénteki) mailemben meg is írtam neki :)
Úgy érzem, hogy most tényleg egy igazi regény vette kezdetét a valóságban is ;) S ennek a regénynek az eseményeit mindenképp meg szeretném örökíteni itt Olasztrálián is.
Okt. 2. vasárnap
Annyira hihetetlen, de szept. 26. óta három olyan mailt is kaptam, amit Chris nyugatausztrál éjfélkor írt! Ez az idő Mo-on este hat (óravisszaállítás előtt, utána du. öt). Kedden elküldtem neki is azt a Marc Enfroy számot, amit júliusban ide is feltettem "kontinensek zenéje" címmel. Csütörtökön ezt írta rá Chris nyugatausztrál éjfél után valamivel:
"A Marc Enfroy-dalt hallgatom, amit küldtél. Egyszerűen csodálatos. Nemcsak a kontinensek zenéje ez, hanem az egész világé! Míg hallgatom, úgy érzem, itt vagy velem. Itt most éjjel fél1 van, és még nem tudom, mikor tudok majd aludni, mert egy beadandón dolgozom. De a dalaid nagyon boldoggá tesznek. A szonáta és a Julio Iglesius-fordítás is [még hétfőn szintén éjfélkor küldött egy olasz dalt, amihez azt írta, nem érti, de nagyon szép dolgokról szólhat - én pedig elküldtem neki a fordítását, ezt erre írta].
Köszönöm, hogy mosolyt varázsolsz az arcomra. Mindig itt leszel a szívemben. Igen! Most már értem, hogy Isten miért teremtette Ádámnak Évát!"
Annyira édes. És annyira jó, mert péntek délután, ahogy hallgattam a Solo Piano Radiót, volt benne egy másik csodaszép mű, amiről rögtön ezek a sorok jutottak az eszembe. HOgy miért? Berakom ide is, szerintem a címe és a szépsége magáért beszél:
Chris csütörtök éjféli soraihoz kapcsolódva nekem erről rögtön az Éden jutott az eszembe. Úgy éreztem, ezt a művet is nekünk írták. És hogy milyen szépeket írt rá Chris szombat éjfélkor! Most nem idézem itt minden sorát, mert tényleg nagyon megható és bensőséges:D de elég annyi, hogy olyan szép dolgokat írt, amilyeneket még sohasem írtak nekem ezelőtt. Két sort azért mégis idézek: "Te vagy a legédesebb, akivel ilyen messze találkoztam! Remélem, egy napon majd eljuthatok hozzád." És erről eszembe jutott valami, ami már kevésbé vidám, de elindított bennem egy érzelmi vihart, amit most megpróbálok itt is megörökíteni.. Mégpedig az, hogy tényleg sohasem látott, szinte csak annyit tud rólam, hogy olaszos egyetemista vagyok, aki Olaszországon kívül nagyon szereti Ausztráliát is. Ja és hogy... hogy is írjam.. szeretem a különlegesen szép dolgokat, tiszta a lelkem.. és igen, ő azt hiszem épp ebbe szeretett bele, de engem valójában még nem ismer igazán! Mindez nem is zavarna, sőt, eddig romantikus is volt, csakhogy... annyira szép dolgokat ír rólam, hogy úgy érzem, muszáj tudnia rólam az igazat. Vagyis azt, hogy én.. a születésem óta nem látok, és hogy screen readerrel olvasom a mailjeit, ecc.. igen, ez a hétvége ráébresztett, hogy őszintének kell lennem vele, aki ennyi szépet ír nekem. Nem hallgathatom el magamról ezt az igazságot, ami amúgy nagyon fáj, de akkor is tudnia kell, mert minél tovább titkolom, annál nehezebb lesz megmondani! És az idő ezen nem segít, sőt: minél több idő telik el titkolózással, annál rosszabb lesz később. De ha az idő nem könnyíti meg, a köztünk lévő óriási távolság talán mégis.. Vagy mégsem?... ha a nagy távolság miatt hallgatnám el, az olyan lenne, mintha épp ezzel a távolsággal élnék vissza, emiatt nem lennék vele őszinte. Pedig aki 17 ezer km-ről ilyen csodaszépeket ír, talán megérdemli az őszinteséget, nemde? Oké, de.. vajon hogyan reagál majd, ha mindez kiderül rólam? Mi van, ha megharagszik, hogy eddig titkoltam és soha többé nem ír ezután? :( nem akarom, hogy véget érjen ez az álom is! Még nem! Annyira félek.. De hétfőn nagy levegőt kell vennem és meg kell neki írnom, nincs mese!
Okt. 4. kedd
Ismét a világ legboldogabb emberének érzem magam! Minden rendben, és bátran írhatom: nekem van a világon a legédesebb, legmegértőbb ausztráliai barátom! Hétfőn végül bevallottam Chrisnek, könnyek között, egy közel másfél oldalas mailben, amibe azt is beleírtam, hogy meg fogom érteni, ha ezek után nem akar rólam hallani többé, de remélem, hogy azért ez nincs így és mégis meg tud bocsátani, mert nagyon sokat jelent nekem, stb. Ja és egyébként a vallomást megkönnyítette, hogy két szintén nem látó zenészre, Andrea Bocellire és Ray Charlesra hivatkoztam (mivel zeneértő, biztosan ismeri legalább egyiküket) és írtam, hogy van velük egy közös tulajdonságom, de az sajnos nem a hangom:D ahha igen, próbáltam egy kicsit könnyedén megfogalmazni, nem akartam egyből rázúdítani.. Csak szép lassan :) és jól jött, hogy megtaláltam a kedvenc Saint-Exupéry-idézetemet angolul, így azt is bele tudtam írni. ("Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.") Ezt a szépségén túl azért szeretem, mert én csak a szívemmel vagyok képes arra, hogy lássak és ezt így Chrisnek is megírtam. Tudtam, hogy ő tényleg olyan ember, aki érteni fogja, mégis nagyon aggódtam egész éjjel.. Pedig nem kellett volna, mert magyar idő szerint éjjel kettőkor (ami Chrisnél már reggel nyolc) itt volt a válasz, csak én addig nem is mertem kinyitni a gépet, amíg Mo-ra is meg nem érkezett a reggel nyolc. De amikor végre dobogó szívvel, "most vagy soha" érzéssel kinyitottam, örömkönnyeket sírtam a boldogságtól, mert ezek a sorok fogadtak:
"Köszönöm az őszinteséged, ez nagyon kedves tőled. Semmi rosszat nem tettél, így nem is hibáztatlak, mert a legédesebb ember vagy, akivel valaha találkoztam. És nem, ez nem az utolsó email, ami tőlem jön. Sosem lesz utolsó email. Egész addig írni fogok neked, míg meg nem haragszol rám. Ne legyél szomorú emiatt, semmi baj. Csodállak a bátorságod és a nagy akaraterőd miatt. Varázslatos, hogy képes vagy hallani a szívem hangját, hogy szonátát játszol és emaileket írsz nekem.
Bocsi, csak egy valamit szeretnék kérdezni. Ez a dolog genetikai, és nem lehet gyógyítani sehol a világban ? Már így születtél? [Mivel neki rögtön válaszoltam ezekre a kérdésekre, itt is megírom, hogy nem genetikai; koraszülött voltam és orvosi műhiba miatt vesztettem el a látásom. A jobb szememmel ugyan látom a fényt, de többet nem.] Kérlek, ne haragudj, hogy ilyeneket kérdezek, csak tudni szeretném.
Egy kicsit tényleg nehéz feldolgoznom, de hidd el, ez semmit sem változtat a veled kapcsolatos érzéseimen. Kérlek, legközelebb ne titkolj el semmit, oké? 100%-ig veled vagyok. Én mindig veled vagyok és veled leszek örökké. Azt szeretném, ha mosolyognál, mert megérdemled; mindig a szívemben leszel!
Oké, most el kell köszönnöm, mert ma lesz egy vizsgám,csak tényleg úgy éreztem, ezt meg kell írnom neked, hogy egy percig se aggódj semmiért. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha összetörném a szívedet.
Este újra írok neked! Szia drága!"
Egy igazi angyal! Az érzéseimre megint nem találok szavakat. Talán csak egy szép zene tudná igazán kifejezni őket! Úgy megkönnyebbültem, annyira boldog vagyok! Egész nap mosolyogtam :) és este (vagyis most is ausztrál éjfélkor) tényleg küldött "good night"-mailt, annyira édes!
Azért izgultam annyira, hogy vajon hogy fog reagálni minderre, mert régen, amikor pl. olaszokkal skypeoltam, őket elég könnyű volt kiábrándítani ezzel a hírrel sajnos... De örülök, hogy Christ nem! :) Minden rendben!
Miről is szeretnék most írni? Hát a szeptember 22-ei, csütörtöki napról, ami átlagosnak indult, de valójában egy hihetetlenül édes meglepetést tartogatott a számomra. Nem tudom hogy a betűk képesek-e visszaadni azt a boldogságot, amit érzek. Hogy honnan jön ez a boldogság? Ausztráliából!
Amikor kedden elküldtem Chrisnek a Mozartos felvételt, még nem is sejtettem, hogy ezzel egy igazi lányregény veszi majd kezdetét.
Chris szerdán válaszolt először a keddi levelemre, amiben azt írtam, sorry, hogy csak most válaszolok, de terveztem egy meglepetést, ami csak most készült el :) ezután írtam még kicsit az egyetemről, meg kérdeztem, hogy neki hogy megy, ilyenek - és ehhez a mailhez csatoltam a recordingot, amire szerdán ezt írta:
"Annie, köszönöm a csodálatos meglepetést. Egyszerűen imádom! Ma igazán nagy örömet szereztél. Olyan ez, mint egy megvalósult álom!
Itt perthben már egy ideje esik, nagyon lehangoló az idő. És akkor egyszercsak belépek a mailcímemre és megtalálom rajta azt, amit a legjobban szeretek a világon!
Tényleg nem találok szavakat.
Nagy ölelés,
Chris"
Erre szerdán még nem válaszoltam, mert annyira meghatott, hogy nem is tudtam hirtelen, mit írhatnék erre a szép mailre. Már szerdán a világ legboldogabb emberének éreztem magam.
De utána, csütörtökön Chris írt mégegyszer! Az egyetemen néztem meg reggel, óra előtt és ismét elállt a lélegzetem. Hogy miért? Itt jönnek Chris sorai:
"Köszönöm Annie, hogy új értelmet adtál az életemnek. A felvételed csodálatos. Mindig, amikor hallgatom, boldognak érzem magam. Olyan ez, mintha valamire hosszú ideje vágyakoztam volna és ez egyszercsak teljesül. Ez egy különleges ajándék, amit örökre meg szeretnék tartani és meghallgatni újra és újra. Nagyon köszönöm neked! Te vagy az én királynőm.
Chris"
Amikor ezeket a sorokat olvastam, könnyeztem a meghatottságtól. Legalább három percig nem is tudtam megszólalni. Pedig egy csoptársam, Timi épp akkor érkezett meg és kíváncsi lett, miért érzékenyültem el ennyire. Amikor visszanyertem a hangomat, elújságoltam neki az eseményeket. Timi volt az első az egyetemen, akinek meséltem Chrisről! :) a felvételt is megmutattam neki (majd egyszer tényleg itt is fent lesz..:D) természetesen ő is nagyon meghatódott.
Hát mit is mondhatnék? Tényleg nem számítottam arra, hogy Chrisnek ilyen sokat jelent majd ez a felvétel. Még sohasem kaptam ilyen csodaszép levelet ezelőtt. Nem, ezt tényleg nem lehet szavakkal kifejezni.
Ez a távolból érkezett boldogság azóta minden percemet bevilágítja. Úgy érzem, mintha már nem is lenne köztünk az a 17 ezer km... ezt a mai (pénteki) mailemben meg is írtam neki :)
Úgy érzem, hogy most tényleg egy igazi regény vette kezdetét a valóságban is ;) S ennek a regénynek az eseményeit mindenképp meg szeretném örökíteni itt Olasztrálián is.
Okt. 2. vasárnap
Annyira hihetetlen, de szept. 26. óta három olyan mailt is kaptam, amit Chris nyugatausztrál éjfélkor írt! Ez az idő Mo-on este hat (óravisszaállítás előtt, utána du. öt). Kedden elküldtem neki is azt a Marc Enfroy számot, amit júliusban ide is feltettem "kontinensek zenéje" címmel. Csütörtökön ezt írta rá Chris nyugatausztrál éjfél után valamivel:
"A Marc Enfroy-dalt hallgatom, amit küldtél. Egyszerűen csodálatos. Nemcsak a kontinensek zenéje ez, hanem az egész világé! Míg hallgatom, úgy érzem, itt vagy velem. Itt most éjjel fél1 van, és még nem tudom, mikor tudok majd aludni, mert egy beadandón dolgozom. De a dalaid nagyon boldoggá tesznek. A szonáta és a Julio Iglesius-fordítás is [még hétfőn szintén éjfélkor küldött egy olasz dalt, amihez azt írta, nem érti, de nagyon szép dolgokról szólhat - én pedig elküldtem neki a fordítását, ezt erre írta].
Köszönöm, hogy mosolyt varázsolsz az arcomra. Mindig itt leszel a szívemben. Igen! Most már értem, hogy Isten miért teremtette Ádámnak Évát!"
Annyira édes. És annyira jó, mert péntek délután, ahogy hallgattam a Solo Piano Radiót, volt benne egy másik csodaszép mű, amiről rögtön ezek a sorok jutottak az eszembe. HOgy miért? Berakom ide is, szerintem a címe és a szépsége magáért beszél:
Chris csütörtök éjféli soraihoz kapcsolódva nekem erről rögtön az Éden jutott az eszembe. Úgy éreztem, ezt a művet is nekünk írták. És hogy milyen szépeket írt rá Chris szombat éjfélkor! Most nem idézem itt minden sorát, mert tényleg nagyon megható és bensőséges:D de elég annyi, hogy olyan szép dolgokat írt, amilyeneket még sohasem írtak nekem ezelőtt. Két sort azért mégis idézek: "Te vagy a legédesebb, akivel ilyen messze találkoztam! Remélem, egy napon majd eljuthatok hozzád." És erről eszembe jutott valami, ami már kevésbé vidám, de elindított bennem egy érzelmi vihart, amit most megpróbálok itt is megörökíteni.. Mégpedig az, hogy tényleg sohasem látott, szinte csak annyit tud rólam, hogy olaszos egyetemista vagyok, aki Olaszországon kívül nagyon szereti Ausztráliát is. Ja és hogy... hogy is írjam.. szeretem a különlegesen szép dolgokat, tiszta a lelkem.. és igen, ő azt hiszem épp ebbe szeretett bele, de engem valójában még nem ismer igazán! Mindez nem is zavarna, sőt, eddig romantikus is volt, csakhogy... annyira szép dolgokat ír rólam, hogy úgy érzem, muszáj tudnia rólam az igazat. Vagyis azt, hogy én.. a születésem óta nem látok, és hogy screen readerrel olvasom a mailjeit, ecc.. igen, ez a hétvége ráébresztett, hogy őszintének kell lennem vele, aki ennyi szépet ír nekem. Nem hallgathatom el magamról ezt az igazságot, ami amúgy nagyon fáj, de akkor is tudnia kell, mert minél tovább titkolom, annál nehezebb lesz megmondani! És az idő ezen nem segít, sőt: minél több idő telik el titkolózással, annál rosszabb lesz később. De ha az idő nem könnyíti meg, a köztünk lévő óriási távolság talán mégis.. Vagy mégsem?... ha a nagy távolság miatt hallgatnám el, az olyan lenne, mintha épp ezzel a távolsággal élnék vissza, emiatt nem lennék vele őszinte. Pedig aki 17 ezer km-ről ilyen csodaszépeket ír, talán megérdemli az őszinteséget, nemde? Oké, de.. vajon hogyan reagál majd, ha mindez kiderül rólam? Mi van, ha megharagszik, hogy eddig titkoltam és soha többé nem ír ezután? :( nem akarom, hogy véget érjen ez az álom is! Még nem! Annyira félek.. De hétfőn nagy levegőt kell vennem és meg kell neki írnom, nincs mese!
Okt. 4. kedd
Ismét a világ legboldogabb emberének érzem magam! Minden rendben, és bátran írhatom: nekem van a világon a legédesebb, legmegértőbb ausztráliai barátom! Hétfőn végül bevallottam Chrisnek, könnyek között, egy közel másfél oldalas mailben, amibe azt is beleírtam, hogy meg fogom érteni, ha ezek után nem akar rólam hallani többé, de remélem, hogy azért ez nincs így és mégis meg tud bocsátani, mert nagyon sokat jelent nekem, stb. Ja és egyébként a vallomást megkönnyítette, hogy két szintén nem látó zenészre, Andrea Bocellire és Ray Charlesra hivatkoztam (mivel zeneértő, biztosan ismeri legalább egyiküket) és írtam, hogy van velük egy közös tulajdonságom, de az sajnos nem a hangom:D ahha igen, próbáltam egy kicsit könnyedén megfogalmazni, nem akartam egyből rázúdítani.. Csak szép lassan :) és jól jött, hogy megtaláltam a kedvenc Saint-Exupéry-idézetemet angolul, így azt is bele tudtam írni. ("Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.") Ezt a szépségén túl azért szeretem, mert én csak a szívemmel vagyok képes arra, hogy lássak és ezt így Chrisnek is megírtam. Tudtam, hogy ő tényleg olyan ember, aki érteni fogja, mégis nagyon aggódtam egész éjjel.. Pedig nem kellett volna, mert magyar idő szerint éjjel kettőkor (ami Chrisnél már reggel nyolc) itt volt a válasz, csak én addig nem is mertem kinyitni a gépet, amíg Mo-ra is meg nem érkezett a reggel nyolc. De amikor végre dobogó szívvel, "most vagy soha" érzéssel kinyitottam, örömkönnyeket sírtam a boldogságtól, mert ezek a sorok fogadtak:
"Köszönöm az őszinteséged, ez nagyon kedves tőled. Semmi rosszat nem tettél, így nem is hibáztatlak, mert a legédesebb ember vagy, akivel valaha találkoztam. És nem, ez nem az utolsó email, ami tőlem jön. Sosem lesz utolsó email. Egész addig írni fogok neked, míg meg nem haragszol rám. Ne legyél szomorú emiatt, semmi baj. Csodállak a bátorságod és a nagy akaraterőd miatt. Varázslatos, hogy képes vagy hallani a szívem hangját, hogy szonátát játszol és emaileket írsz nekem.
Bocsi, csak egy valamit szeretnék kérdezni. Ez a dolog genetikai, és nem lehet gyógyítani sehol a világban ? Már így születtél? [Mivel neki rögtön válaszoltam ezekre a kérdésekre, itt is megírom, hogy nem genetikai; koraszülött voltam és orvosi műhiba miatt vesztettem el a látásom. A jobb szememmel ugyan látom a fényt, de többet nem.] Kérlek, ne haragudj, hogy ilyeneket kérdezek, csak tudni szeretném.
Egy kicsit tényleg nehéz feldolgoznom, de hidd el, ez semmit sem változtat a veled kapcsolatos érzéseimen. Kérlek, legközelebb ne titkolj el semmit, oké? 100%-ig veled vagyok. Én mindig veled vagyok és veled leszek örökké. Azt szeretném, ha mosolyognál, mert megérdemled; mindig a szívemben leszel!
Oké, most el kell köszönnöm, mert ma lesz egy vizsgám,csak tényleg úgy éreztem, ezt meg kell írnom neked, hogy egy percig se aggódj semmiért. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha összetörném a szívedet.
Este újra írok neked! Szia drága!"
Egy igazi angyal! Az érzéseimre megint nem találok szavakat. Talán csak egy szép zene tudná igazán kifejezni őket! Úgy megkönnyebbültem, annyira boldog vagyok! Egész nap mosolyogtam :) és este (vagyis most is ausztrál éjfélkor) tényleg küldött "good night"-mailt, annyira édes!
Azért izgultam annyira, hogy vajon hogy fog reagálni minderre, mert régen, amikor pl. olaszokkal skypeoltam, őket elég könnyű volt kiábrándítani ezzel a hírrel sajnos... De örülök, hogy Christ nem! :) Minden rendben!
Legyőzött távolság? 1. rész - a zenés küldetés
Amikor egy hete hoztam egy dalszöveg-fordítást, említettem, hogy mindig eszembe jut róla Chris, az az ausztráliai srác, akit a Students Of The World (egy szuper nemzetközi levelezős oldal) révén ismertem meg, és akivel tavaly augusztustól idén januárig maileztem. És mivel ez a mailezés korántsem volt mindennapi, - főleg szept. 20. után - úgy döntöttem, megosztom itt is az egész történetet. Annál is inkább, mert van egy olyan érzésem, hogy még jó párszor fogok Chrisre hivatkozni, míg blogolok, ezért szeretném, ha az új olvasóim is megismerhetnék ezt a kicsit regényes sztorit :) és mivel már akkor is volt blogom, amikor történt, most azokat a bejegyzéseket hozom el nektek, amiket akkor írtam róla. A sztorit több részben teszem fel, de az egésznek a "Legyőzött távolság?" címet adom (ki fog derülni, miért), mintha tényleg igazi regény lenne. Így könnyebb is részenként feltenni. Kicsit hosszú, még akkor is, ha csak szept. 9-től írtam róla. Ja és, mivel az igazi keresztnevem angolul Annie, Chris is így szólít a mailjeiben. Új olvasóim, ha van egy kis időtök, readingre fel!:D
2011. szept. 9. péntek
Kérdezgettem kicsit Christ az ausztrál időjárásról, mert valahogy nem tudtam kiigazodni azon, hogy mindenki mást ír róla, Cal is (egy másik Students Of The Worldös srác, akivel Chris előtt leveleztem 2011 nyarán), meg az ott élő magyarok is:D így most őt is megkértem (és mindjárt a második mondatban ott a válasz, hogy miért hallok mindenkitől mást) Ezen kívül persze más ausztrál infók is vannak benne ;) felteszem, úgy ahogy ő írta (csak magyarulXD) []-ek közé teszem a saját kommentjeimet:
"Szia Annie, ne haragudj, hogy csak most válaszolok, de rengeteg beadandóm van az egyetemen.
Az ausztráliai időjárás attól függ, melyik államban élsz. Én a nyugat-ausztráliai Perthben élek. Nyugat-Ausztrália nagy része sivatag, kivéve az Indiai-óceán partján lévő városokat, mint pl. Perth és Bunbury. Nyugat-Ausztrália belső része sivatagos terület [jól fordítom a desertet?], bányákkal. Legtöbben Perthben élnek, mert ez Nyugat-Ausztrália legfejlettebb városa és így sok itt a munkalehetőség is. Nyáron a legmelegebb hely, télen viszont nagyon hideg. [de gondolom, azért hó nincs!:D] Az Ausztrál Államszövetség fővárosa, Canberra rendkívül hideg télen, mert NSW belsejében van.
Ami az időjárást illeti, Sydney a legjobb város Ausztráliában [nahát, én kint élő magyaroktól Brisbane-ről olvastam ezt, de lehet, hogy csak elfogultságból írták:D] és sok látványossága van. De rendkívül népes!!! És az üzletek is mindig versenyeznek..
[és most jön egy lényeges dolog, amit eddig nem tudtam!] Ausztrália fővárosa először Sydney volt, [és ezért hiszi mindenki azt, hogy még mindig az, pedig már nem!] később lett csak Canberra, amikor látták, hogy Sydney túlzsúfolt.
Amúgy nagyon jól vagyok, csak el vagyok havazva. A következő házidogát 12-én kell leadnom, de keddtől gyakrabban írok majd!
Tényleg nagyon szeretném, hogy nagyon jó barátok legyünk, ha neked is ok :)
Cheers Chris"
Hogy jó fej, az már az augusztusi leveleiből is lejött, de ezt olyan jó volt olvasni! Olyan aranyos! :)
Szeptember 14. szerda
Még nyáron, amikor Callal maileztem, megkérdeztem tőle, hogy tudna-e linket küldeni Greeme Koehnéről. Koehne egy 1956-ban született ausztrál zeneszerző, aki 1970-ben ünnepi zenét írt Ausztrália felfedezésének 200. évfordulójára. Ezeket az infókat a Bartók Rádióból tudom, de az 1970-es művét még nem hallottam, pedig nagyon szeretném. Kíváncsi vagyok, hogy komponálta meg egy igazi ausztrál a hazája felfedezését. Ezért is kérdeztem Caltól, gondoltam, ő tud valami tippet adni, hogy hol érhetem el (youtubeon egyáltalán nincs fenn)
De Cal válasza elég furcsa volt, mert azt írta, nem hallgat komolyzenét és így nem tud infót arról sem, hol tudnék Koehnétől zenét tölteni. Oké, megértem, ha nem hallgat, deh.. fordított esetben, ha tőlem kérdezne egy külföldi valamelyik magyar heavymetal bandáról, én biztos utánanéznék és adnék neki infókat róla még akkor is, ha nem vagyok heavymetal rajongó. Hogy miért? Mert nagyon jól esik, ha valaki külföldiként ismer egy-egy magyar dolgot és érdeklődik róla! Valahogy meghat. Vajon Calt hogyhogy nem hatotta meg, hogy 17 ezer kilométerre tőle van egy lány, akit az óriási távolság ellenére minden érdekel, ami ausztrál?:O
Jaj, nem akarom őt szidni, nagyon jó volt vele írogatni, csak ezt tényleg nem értettem nyáron.
Mindenesetre, mivel Chris garantáltan szereti a komolyzenét, kedden feltettem neki is ezt a Koehnés kérdést :) kíváncsi vagyok, mit ír rá majd holnap. Mármint.. jah igen, nála már éjjel 2 van, úgyhogy most már tényleg csak csütörtökön fog írni ;)
Szept. 15.csütörtök
Reggel az egyetemen olvastam el Chris válaszát. Most is jó fej volt!:D Küldött ausztrál komolyzenei linkeket, írta, hogy ő is ismeri koehnét, az ABC-Classic Australia-rádióban hallott róla, így annak a rádiónak is megírta az elérhetőségét. És Mozartot is szereti, főleg osztrákok előadásában. Meg a zongorát:D és írta, hogy "incredible wonderful", hogy én is szeretem és még játszom is ezen a hangszeren. Olyan aranyos!
Ahogy olvastam Chris távolból érkezett sorait, hirtelen támadt egy ötletem. Mi lenne, ha küldenék neki egy Mozart-szonátát, amit én játszom? Van egy nagy kedvencem, aminek a második, romantikus tételét még 16 évesen tanultam meg magamtól, annyira tetszett. 2009-ben játszottam utoljára:D úgyhogy hétvégén alaposan fel kell majd frissítenem :) de időm még lesz rá, és különben is! Egy ilyen kedves ausztráliai srácnak bármikor bármit!:D
Míg erre gondoltam, mosolyogva kapcsoltam ki a gépet és hirtelen úgy éreztem, semmi sem lehetetlen. Valahogy mindig ezt érzem, amikor Ausztráliából jön mail :)
Szept. 20. kedd
Igen! Eljött ez a nap is! Bár szombaton még azt hittem, még egy jó ideig nem fogom tudni elküldeni ezt a csodaszép szonátatételt Chrisnek. Hogy miért? Említettem, hogy szombat előtt 2009-ben játszottam utoljára és.. hát be kell vallanom, eléggé kiment az ujjaimból, akármennyire is a kedvencem. Szombat délután azt hittem, csak kicsit fel kell frissítenem és vasárnap már küldhetem is. De ez sajnos nem így lett, annyira nem, hogy szinte újra kellett tanulnom. Úgy képzeljétek el, hogy szombat estére még csak a fele ment biztosan:S a másik felét vasárnap délutánra hagytam, de az még nehezebbnek tűnt, hirtelen nem is értettem, hogyan tudtam 2009-ben eljátszani:O furcsa és szomorú érzés volt, de csak egy cél lebegett a szemem előtt. Egy igen igen távoli cél: Ausztrália! Mindenképp küldeni szeretnék oda Chrisnek egy szép felvételt a zeneirodalom egyik legszebb művéről! De ez még vasárnap este is nagyon távolinak tűnt, a szó mindkét értelmében:D de hétfőn aztán megtört a jég! Estére úgy éreztem, jöhet a felvétel! Igen, csak akkor bejött egy zavaró tényező: a szomszéd Alex nevű kutyája, aki úgy gondolta, ebből az eseményből ő sem akar kimaradni, mindenáron szerette volna, ha az ő hangját is elküldöm Ausztráliába (értsd: 10 felvételt kreáltam és mindegyikbe belehallatszott Alex sírása). Na, akkor vártam hattól nyolcig, addig tv-ztem. Egyszercsak anyu azzal jött be: "Az Alex elvitte sétálni a Ricsit!"XD Na, akkor most már tényleg itt a felvétel ideje! De tudtam, hogy még legalább 10 felvétel lesz, mire elkészül egy olyan, amire még én is azt tudom mondani, hogy oké, mehet:D ezért gyorsan azt kérdeztem anyutól: "de ugye Ausztráliába vitte? Mert akkor jó sokáig távol lesznek!"XD de azért kevesebb idő alatt sikerült úgy feljátszanom a diktafonra, hogy még nekem is ahha-élményem lett, amikor visszahallgattam :) míg játszottam, az álmaimra gondoltam és még sok mindenre, amit nem is tudok most itt szavakkal leírni... Ma de. 11-kor (magyar idő) pedig el is küldtem! Emailen kívül még sohasem küldtem semmit ilyen távolra!:D Megmutatom nektek is ezt a Mozart szonátatételt(egyelőre nem az én előadásomban, hanem egy valódi zongoraművészében:D
2011. szept. 9. péntek
Kérdezgettem kicsit Christ az ausztrál időjárásról, mert valahogy nem tudtam kiigazodni azon, hogy mindenki mást ír róla, Cal is (egy másik Students Of The Worldös srác, akivel Chris előtt leveleztem 2011 nyarán), meg az ott élő magyarok is:D így most őt is megkértem (és mindjárt a második mondatban ott a válasz, hogy miért hallok mindenkitől mást) Ezen kívül persze más ausztrál infók is vannak benne ;) felteszem, úgy ahogy ő írta (csak magyarulXD) []-ek közé teszem a saját kommentjeimet:
"Szia Annie, ne haragudj, hogy csak most válaszolok, de rengeteg beadandóm van az egyetemen.
Az ausztráliai időjárás attól függ, melyik államban élsz. Én a nyugat-ausztráliai Perthben élek. Nyugat-Ausztrália nagy része sivatag, kivéve az Indiai-óceán partján lévő városokat, mint pl. Perth és Bunbury. Nyugat-Ausztrália belső része sivatagos terület [jól fordítom a desertet?], bányákkal. Legtöbben Perthben élnek, mert ez Nyugat-Ausztrália legfejlettebb városa és így sok itt a munkalehetőség is. Nyáron a legmelegebb hely, télen viszont nagyon hideg. [de gondolom, azért hó nincs!:D] Az Ausztrál Államszövetség fővárosa, Canberra rendkívül hideg télen, mert NSW belsejében van.
Ami az időjárást illeti, Sydney a legjobb város Ausztráliában [nahát, én kint élő magyaroktól Brisbane-ről olvastam ezt, de lehet, hogy csak elfogultságból írták:D] és sok látványossága van. De rendkívül népes!!! És az üzletek is mindig versenyeznek..
[és most jön egy lényeges dolog, amit eddig nem tudtam!] Ausztrália fővárosa először Sydney volt, [és ezért hiszi mindenki azt, hogy még mindig az, pedig már nem!] később lett csak Canberra, amikor látták, hogy Sydney túlzsúfolt.
Amúgy nagyon jól vagyok, csak el vagyok havazva. A következő házidogát 12-én kell leadnom, de keddtől gyakrabban írok majd!
Tényleg nagyon szeretném, hogy nagyon jó barátok legyünk, ha neked is ok :)
Cheers Chris"
Hogy jó fej, az már az augusztusi leveleiből is lejött, de ezt olyan jó volt olvasni! Olyan aranyos! :)
Szeptember 14. szerda
Még nyáron, amikor Callal maileztem, megkérdeztem tőle, hogy tudna-e linket küldeni Greeme Koehnéről. Koehne egy 1956-ban született ausztrál zeneszerző, aki 1970-ben ünnepi zenét írt Ausztrália felfedezésének 200. évfordulójára. Ezeket az infókat a Bartók Rádióból tudom, de az 1970-es művét még nem hallottam, pedig nagyon szeretném. Kíváncsi vagyok, hogy komponálta meg egy igazi ausztrál a hazája felfedezését. Ezért is kérdeztem Caltól, gondoltam, ő tud valami tippet adni, hogy hol érhetem el (youtubeon egyáltalán nincs fenn)
De Cal válasza elég furcsa volt, mert azt írta, nem hallgat komolyzenét és így nem tud infót arról sem, hol tudnék Koehnétől zenét tölteni. Oké, megértem, ha nem hallgat, deh.. fordított esetben, ha tőlem kérdezne egy külföldi valamelyik magyar heavymetal bandáról, én biztos utánanéznék és adnék neki infókat róla még akkor is, ha nem vagyok heavymetal rajongó. Hogy miért? Mert nagyon jól esik, ha valaki külföldiként ismer egy-egy magyar dolgot és érdeklődik róla! Valahogy meghat. Vajon Calt hogyhogy nem hatotta meg, hogy 17 ezer kilométerre tőle van egy lány, akit az óriási távolság ellenére minden érdekel, ami ausztrál?:O
Jaj, nem akarom őt szidni, nagyon jó volt vele írogatni, csak ezt tényleg nem értettem nyáron.
Mindenesetre, mivel Chris garantáltan szereti a komolyzenét, kedden feltettem neki is ezt a Koehnés kérdést :) kíváncsi vagyok, mit ír rá majd holnap. Mármint.. jah igen, nála már éjjel 2 van, úgyhogy most már tényleg csak csütörtökön fog írni ;)
Szept. 15.csütörtök
Reggel az egyetemen olvastam el Chris válaszát. Most is jó fej volt!:D Küldött ausztrál komolyzenei linkeket, írta, hogy ő is ismeri koehnét, az ABC-Classic Australia-rádióban hallott róla, így annak a rádiónak is megírta az elérhetőségét. És Mozartot is szereti, főleg osztrákok előadásában. Meg a zongorát:D és írta, hogy "incredible wonderful", hogy én is szeretem és még játszom is ezen a hangszeren. Olyan aranyos!
Ahogy olvastam Chris távolból érkezett sorait, hirtelen támadt egy ötletem. Mi lenne, ha küldenék neki egy Mozart-szonátát, amit én játszom? Van egy nagy kedvencem, aminek a második, romantikus tételét még 16 évesen tanultam meg magamtól, annyira tetszett. 2009-ben játszottam utoljára:D úgyhogy hétvégén alaposan fel kell majd frissítenem :) de időm még lesz rá, és különben is! Egy ilyen kedves ausztráliai srácnak bármikor bármit!:D
Míg erre gondoltam, mosolyogva kapcsoltam ki a gépet és hirtelen úgy éreztem, semmi sem lehetetlen. Valahogy mindig ezt érzem, amikor Ausztráliából jön mail :)
Szept. 20. kedd
Igen! Eljött ez a nap is! Bár szombaton még azt hittem, még egy jó ideig nem fogom tudni elküldeni ezt a csodaszép szonátatételt Chrisnek. Hogy miért? Említettem, hogy szombat előtt 2009-ben játszottam utoljára és.. hát be kell vallanom, eléggé kiment az ujjaimból, akármennyire is a kedvencem. Szombat délután azt hittem, csak kicsit fel kell frissítenem és vasárnap már küldhetem is. De ez sajnos nem így lett, annyira nem, hogy szinte újra kellett tanulnom. Úgy képzeljétek el, hogy szombat estére még csak a fele ment biztosan:S a másik felét vasárnap délutánra hagytam, de az még nehezebbnek tűnt, hirtelen nem is értettem, hogyan tudtam 2009-ben eljátszani:O furcsa és szomorú érzés volt, de csak egy cél lebegett a szemem előtt. Egy igen igen távoli cél: Ausztrália! Mindenképp küldeni szeretnék oda Chrisnek egy szép felvételt a zeneirodalom egyik legszebb művéről! De ez még vasárnap este is nagyon távolinak tűnt, a szó mindkét értelmében:D de hétfőn aztán megtört a jég! Estére úgy éreztem, jöhet a felvétel! Igen, csak akkor bejött egy zavaró tényező: a szomszéd Alex nevű kutyája, aki úgy gondolta, ebből az eseményből ő sem akar kimaradni, mindenáron szerette volna, ha az ő hangját is elküldöm Ausztráliába (értsd: 10 felvételt kreáltam és mindegyikbe belehallatszott Alex sírása). Na, akkor vártam hattól nyolcig, addig tv-ztem. Egyszercsak anyu azzal jött be: "Az Alex elvitte sétálni a Ricsit!"XD Na, akkor most már tényleg itt a felvétel ideje! De tudtam, hogy még legalább 10 felvétel lesz, mire elkészül egy olyan, amire még én is azt tudom mondani, hogy oké, mehet:D ezért gyorsan azt kérdeztem anyutól: "de ugye Ausztráliába vitte? Mert akkor jó sokáig távol lesznek!"XD de azért kevesebb idő alatt sikerült úgy feljátszanom a diktafonra, hogy még nekem is ahha-élményem lett, amikor visszahallgattam :) míg játszottam, az álmaimra gondoltam és még sok mindenre, amit nem is tudok most itt szavakkal leírni... Ma de. 11-kor (magyar idő) pedig el is küldtem! Emailen kívül még sohasem küldtem semmit ilyen távolra!:D Megmutatom nektek is ezt a Mozart szonátatételt(egyelőre nem az én előadásomban, hanem egy valódi zongoraművészében:D
május 05, 2012
Linának: Nyugat-ausztrál nature-video:O és egy magyar-ausztrál orvosi felfedezés! ;)
Persze Linán kívül bárki elolvashatja:D de az ő Nyugat-Ausztráliával kapcsolatos
bejegyzéséről
eszembe jutott egy szintén nyugat-ausztrál natural video, AMIT MOST MEG IS OSZTOK:
És van itt még egy link, amit Linának ajánlva szintén rég meg szeretnék osztani - nem a természettel kapcsolatos, viszont kiderül belőle valami. Mégpedig az, hogy ha ausztrál és magyar kutatók összefognak, akkor abból csak
jó dolgok születhetnek!
:)
ez nem lehet véletlen!!! ;)
bejegyzéséről
eszembe jutott egy szintén nyugat-ausztrál natural video, AMIT MOST MEG IS OSZTOK:
És van itt még egy link, amit Linának ajánlva szintén rég meg szeretnék osztani - nem a természettel kapcsolatos, viszont kiderül belőle valami. Mégpedig az, hogy ha ausztrál és magyar kutatók összefognak, akkor abból csak
jó dolgok születhetnek!
:)
ez nem lehet véletlen!!! ;)
május 04, 2012
Pörgős napok - avagy hosszú hétvégi és újabb egyetemi élményeim:)
Jól eltűntem:O ennek két oka van:D az egyik, hogy hál. Istennek a hosszú hétvégére megérkezett a jó idő és így alig voltam itthon, amikor meg itthon voltam, inkább készültem az újabb egyetemi hétre, ami csak szerdától kezdődött ugyan, de annál több izgalmat tartogatott. A másik ok, amiért nem frissültem, pont ezzel kapcsolatos: teljesen elhavazódtam - még jó időben is:D
Pár szó a hosszú hétvégéről: szombaton kerti partin voltam anyuval a keresztanyum nővérééknél és szuper volt! El sem hittem, hogy összejött, mert már régóta beszéltük, hogy jó lenne összehozni vmit és ez most végre sikerült. Végig a szabadban voltunk, ettünk-ittunk (házi készítésű ausztrál hamburger forever!:D), sokat nevettünk, főleg, amikor előkerültek a kedvenc Showder Klubos jeleneteink. Mindegyikünk előadta a kedvenceit, keresztanyumék mondták is, hogy még jobban is tetszik nekik, ha mi adjuk elő, mint a Stand UposokXD nekem most Felméri Pétertől van egy nagy kedvencem, be is teszem ide, csak még előtte pár szó: nem értem, miért szívóznak Felmérivel, hogy lassan beszél.. Szerintem nem beszél kórosan lassan, Hajdú Balázs viszont már igen, az ő beszéde tényleg idegesítő tud lenni. Vele miért nem szívózik senki emiatt?:O Ráadásul a poénjai sem olyan jók sztem, mint Felmérié... na de nem zsűrizek tovább, jöjjön a kedvencem Felméritől!
Ebből a partyn a párnás sztorit ragadtam ki, de a többi is nagyon tetszik :)
De este más élményben is volt részem, amit sosem fogok elfelejteni: keresztanyum négyéves kislánya, Zsófi egyszercsak odaült az ölembe és vidáman mesélt az oviról, meg mindenről, ami eszébe jutott, olyan aranyos volt! Ahogy csevegtünk, egyszercsak átölelt, adott egy puszit - én is adtam - és azt mondta: "szeretlek!" Annyira, de annyira édes volt! el is érzékenyültem kicsit, amikor mondtam: "én is szeretlek!"
Keresztanyumékkal aztán másnap, vasárnap is taliztunk, csak akkor ők jöttek el Dorogra napozni a Palára (a dorogi Palatinus tó). És Zsófi akkor is nagyon cuki volt. Lángosozás közben egyszercsak azt mondja a nyolcéves Balázsnak (keresztanyum nővérének a fia): "Bazsi! Olyan jó, hogy mi most itt ülünk egymás mellett meg az anyukáink mellett!" Ezek a szavak tele vannak szeretettel! És olyan gyönyörű, hogy egy négyéves kislány ennyi szeretetettud adni! Néhány szó, de mégis minden benne van; sosem felejtem el.
Hétfőn is Paláztunk, meg nekem este volt angol órám is. Negatív kritikát nem kaptam, de én azért érzem, hogy hosszú út van még előttem a nyelvvizsgáig... főleg a felső fokúig, a közép szerintem rövid diőn belül menne, bár a szóbelitől ott is paráznék.. hm, majd meglátjuk, mikor jöhet..
Kedden - azaz máj. 1-jén:D - volt is egy különös angolos élményem, de erről nemsokára :)
Szerdán újra megkezdődött az egyetemi élet a négy napos hosszú hétvége után és az első csoptársam, akivel olasz irodalomtörténet előtt taliztam, nem volt más, mint az olasz Laura, aki Milánóból jött :) rögtön kérdezte, hogy hol jártam, mert jól lebarnultamXD mondta, h neki két tengerparti hét kell ahhoz, h így lebarnuljon:O hm, igen, ha mondjuk nápolyi v szicíliai lenne, biztos nem mondana ilyet, de ő észak-olasz és ők fehérebbek - meg furcsa módon több köztük a szőke..
Hamarosan befutott a többi csoptársam is (ők mind magyarok) a tanár úrral és folytatódtak a verselemzések.. de könyörgöm, az a szegény költő-filozófus (na jó, nem titkolom tovább a nevét: Leopardi) olyan, de olyan pesszimista! Egyre kevésbé tetszenek a művei..:S persze ír elgondolkodtató dolgokat, deh.. legtöbb művével akkor sem tudok azonosulni, mert a hangulata miatt nem az én stílusom.. mázli, hogy a vizsga nem csak róla szól majd!:O
De a fordtech szeminárium szuper volt! Most magyarról fordítunk olaszra és olyan jól ment, annyira élveztem! :) (L)JÖVŐÉPÍTÉÉÉS:D
Az utána jövő másik két irodalom is pörgős volt és tetszett :)
Na de azért sajnos nem volt minden ilyen napfényes és vidám ezen a héten sem.. szerda este parázni kezdtem ezerrel a csütörtöki olasz szakestünk miatt. Ugyanis kaptam egy szuper lehetőséget, amit nem akartam kihagyni, de végül sajnos kénytelen voltam..:S Na de rébuszok helyett inkább elmondom,hogy a másodéves szervezőcsajok még egy hete megkértek, hogy zongorázzak a szakesten. És mivel a szakest a barokk jegyében szerveződött, arra kértek, hogy én is barokk művet (tehát Bachot v Händelt játsszam). Örültem, hogy megkértek, csak az volt a gond, hogy Bachot és Händelt kb. hat éve játszottam utoljára és akármennyire is szerettem volna felfrissíteni őket, nem ment:S Lehet persze, hogy nem is tudtam most annyi időt szánni a felkészülésre, mert keveset voltam itthon, de pont emiatt volt lelkiismeret-furdalásom... de a szervező barátnőim nem haragudtak, nagyon megértőek voltak. Az egy kicsit vigasztalt, hogy amikor rámondtam, hogy oké, nem ígértem biztosra, hogy játszani fogok, mert azért kicsit sejtettem, hogy nem fogom tudni egyhamar visszahangolni a barokkot az ujjaimba. Kár, hogy végül beigazolódott a sejtésem!:S
De a tegnapi szakest ettől függetlenül nagyon jó volt! Volt pl. kvíz a barokkal kapcsolatban, amiben öt csapatra osztottak minket a másodévesek; az ötös csapatban négyen voltunk és nyertünk is! Ötös szám forever!:D Bálint pedig, aki egy igazi olaszos Nápoly-fan nyelvészjelenség (már mesterszakos), tartott egy kis prezentációt a nápolyi barokkról :) jaj meg volt egy csomó "barokk" (értsd: díszes), és finomabbnál finomabb süti, alig győztünk enni:D Hülyéskedésben sem volt hiány:) igaz, a termet, ahol voltunk, este nyolcra ki kellett üríteni, de néhányan még 10-ig elvoltunk, kiültünk az udvarra a jó időbe és félpercenként nevettünk vminXD Kérek szépen több ilyen egyetemista estét!:D
Ma meg igazából semmi különös nem történt, ilyen punnyadós péntek volt csak:D De ennyi izgalom után rám is fért - ja igen, mert azt persze kifelejtettem, hogy tegnap még két zh-t is írtam egymás után:D egyet latinból, egyet meg olasz nyelvfejlesztésből, amire különböző olvasmányokkal készültünk és azokból volt hatkifejtős kérdés. Ezt a nyelvfejlesztést jónak érzem, a latinra meg már nem merek semmit sem mondani, majd kiderül:D
Szóval pörgős napjaim voltak az utóbbi időben, de most örülök, hogy nem győzött a lustaságom és így megoszthatom veletek az élményeimet itt Olasztrálián ;) most viszont elteszem magam holnapra, merta jövő hét is tele lesz zh-kkal és, ha minden igaz, kiselőadásaim is lesznek, amikre a hétvégén jó sokat fogok készülni.. ezért az is elképzelhető, hogy így májusban kicsit ritkábban fogok tudni blogot frissíteni, de majd kiderül! :) addig is, míg nem jövök: szép hétvégét mindenkinek! :)
Pár szó a hosszú hétvégéről: szombaton kerti partin voltam anyuval a keresztanyum nővérééknél és szuper volt! El sem hittem, hogy összejött, mert már régóta beszéltük, hogy jó lenne összehozni vmit és ez most végre sikerült. Végig a szabadban voltunk, ettünk-ittunk (házi készítésű ausztrál hamburger forever!:D), sokat nevettünk, főleg, amikor előkerültek a kedvenc Showder Klubos jeleneteink. Mindegyikünk előadta a kedvenceit, keresztanyumék mondták is, hogy még jobban is tetszik nekik, ha mi adjuk elő, mint a Stand UposokXD nekem most Felméri Pétertől van egy nagy kedvencem, be is teszem ide, csak még előtte pár szó: nem értem, miért szívóznak Felmérivel, hogy lassan beszél.. Szerintem nem beszél kórosan lassan, Hajdú Balázs viszont már igen, az ő beszéde tényleg idegesítő tud lenni. Vele miért nem szívózik senki emiatt?:O Ráadásul a poénjai sem olyan jók sztem, mint Felmérié... na de nem zsűrizek tovább, jöjjön a kedvencem Felméritől!
Ebből a partyn a párnás sztorit ragadtam ki, de a többi is nagyon tetszik :)
De este más élményben is volt részem, amit sosem fogok elfelejteni: keresztanyum négyéves kislánya, Zsófi egyszercsak odaült az ölembe és vidáman mesélt az oviról, meg mindenről, ami eszébe jutott, olyan aranyos volt! Ahogy csevegtünk, egyszercsak átölelt, adott egy puszit - én is adtam - és azt mondta: "szeretlek!" Annyira, de annyira édes volt! el is érzékenyültem kicsit, amikor mondtam: "én is szeretlek!"
Keresztanyumékkal aztán másnap, vasárnap is taliztunk, csak akkor ők jöttek el Dorogra napozni a Palára (a dorogi Palatinus tó). És Zsófi akkor is nagyon cuki volt. Lángosozás közben egyszercsak azt mondja a nyolcéves Balázsnak (keresztanyum nővérének a fia): "Bazsi! Olyan jó, hogy mi most itt ülünk egymás mellett meg az anyukáink mellett!" Ezek a szavak tele vannak szeretettel! És olyan gyönyörű, hogy egy négyéves kislány ennyi szeretetettud adni! Néhány szó, de mégis minden benne van; sosem felejtem el.
Hétfőn is Paláztunk, meg nekem este volt angol órám is. Negatív kritikát nem kaptam, de én azért érzem, hogy hosszú út van még előttem a nyelvvizsgáig... főleg a felső fokúig, a közép szerintem rövid diőn belül menne, bár a szóbelitől ott is paráznék.. hm, majd meglátjuk, mikor jöhet..
Kedden - azaz máj. 1-jén:D - volt is egy különös angolos élményem, de erről nemsokára :)
Szerdán újra megkezdődött az egyetemi élet a négy napos hosszú hétvége után és az első csoptársam, akivel olasz irodalomtörténet előtt taliztam, nem volt más, mint az olasz Laura, aki Milánóból jött :) rögtön kérdezte, hogy hol jártam, mert jól lebarnultamXD mondta, h neki két tengerparti hét kell ahhoz, h így lebarnuljon:O hm, igen, ha mondjuk nápolyi v szicíliai lenne, biztos nem mondana ilyet, de ő észak-olasz és ők fehérebbek - meg furcsa módon több köztük a szőke..
Hamarosan befutott a többi csoptársam is (ők mind magyarok) a tanár úrral és folytatódtak a verselemzések.. de könyörgöm, az a szegény költő-filozófus (na jó, nem titkolom tovább a nevét: Leopardi) olyan, de olyan pesszimista! Egyre kevésbé tetszenek a művei..:S persze ír elgondolkodtató dolgokat, deh.. legtöbb művével akkor sem tudok azonosulni, mert a hangulata miatt nem az én stílusom.. mázli, hogy a vizsga nem csak róla szól majd!:O
De a fordtech szeminárium szuper volt! Most magyarról fordítunk olaszra és olyan jól ment, annyira élveztem! :) (L)JÖVŐÉPÍTÉÉÉS:D
Az utána jövő másik két irodalom is pörgős volt és tetszett :)
Na de azért sajnos nem volt minden ilyen napfényes és vidám ezen a héten sem.. szerda este parázni kezdtem ezerrel a csütörtöki olasz szakestünk miatt. Ugyanis kaptam egy szuper lehetőséget, amit nem akartam kihagyni, de végül sajnos kénytelen voltam..:S Na de rébuszok helyett inkább elmondom,hogy a másodéves szervezőcsajok még egy hete megkértek, hogy zongorázzak a szakesten. És mivel a szakest a barokk jegyében szerveződött, arra kértek, hogy én is barokk művet (tehát Bachot v Händelt játsszam). Örültem, hogy megkértek, csak az volt a gond, hogy Bachot és Händelt kb. hat éve játszottam utoljára és akármennyire is szerettem volna felfrissíteni őket, nem ment:S Lehet persze, hogy nem is tudtam most annyi időt szánni a felkészülésre, mert keveset voltam itthon, de pont emiatt volt lelkiismeret-furdalásom... de a szervező barátnőim nem haragudtak, nagyon megértőek voltak. Az egy kicsit vigasztalt, hogy amikor rámondtam, hogy oké, nem ígértem biztosra, hogy játszani fogok, mert azért kicsit sejtettem, hogy nem fogom tudni egyhamar visszahangolni a barokkot az ujjaimba. Kár, hogy végül beigazolódott a sejtésem!:S
De a tegnapi szakest ettől függetlenül nagyon jó volt! Volt pl. kvíz a barokkal kapcsolatban, amiben öt csapatra osztottak minket a másodévesek; az ötös csapatban négyen voltunk és nyertünk is! Ötös szám forever!:D Bálint pedig, aki egy igazi olaszos Nápoly-fan nyelvészjelenség (már mesterszakos), tartott egy kis prezentációt a nápolyi barokkról :) jaj meg volt egy csomó "barokk" (értsd: díszes), és finomabbnál finomabb süti, alig győztünk enni:D Hülyéskedésben sem volt hiány:) igaz, a termet, ahol voltunk, este nyolcra ki kellett üríteni, de néhányan még 10-ig elvoltunk, kiültünk az udvarra a jó időbe és félpercenként nevettünk vminXD Kérek szépen több ilyen egyetemista estét!:D
Ma meg igazából semmi különös nem történt, ilyen punnyadós péntek volt csak:D De ennyi izgalom után rám is fért - ja igen, mert azt persze kifelejtettem, hogy tegnap még két zh-t is írtam egymás után:D egyet latinból, egyet meg olasz nyelvfejlesztésből, amire különböző olvasmányokkal készültünk és azokból volt hatkifejtős kérdés. Ezt a nyelvfejlesztést jónak érzem, a latinra meg már nem merek semmit sem mondani, majd kiderül:D
Szóval pörgős napjaim voltak az utóbbi időben, de most örülök, hogy nem győzött a lustaságom és így megoszthatom veletek az élményeimet itt Olasztrálián ;) most viszont elteszem magam holnapra, merta jövő hét is tele lesz zh-kkal és, ha minden igaz, kiselőadásaim is lesznek, amikre a hétvégén jó sokat fogok készülni.. ezért az is elképzelhető, hogy így májusban kicsit ritkábban fogok tudni blogot frissíteni, de majd kiderül! :) addig is, míg nem jövök: szép hétvégét mindenkinek! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)