A honvágyat úgy kell érteni, hogy máris hiányzik az egyetem:D Ugyanis múlt pénteken, 18-án volt az utolsó tanítási nap, most már csak a vizsgaidőszak jön. Csak az a gond, hogy az első vizsgám 31-én lesz, addig semmi! Bár ennek inkább örülnöm kellene, hisz bőven van időm felkészülni még akár a többire is ennyi idő alatt. Csakhogy nem tudok örülni ennek az itthon töltött időnek, mert már most hiányoznak a mindennapok, pedig még csak kedd van! Hát ezt nem hiszem el, most még az a nyavalyás nyelvészeti óra is hiányzik, amit év közben mindig szidtam!:D Tudjátok, az, amelyikről írtam, hogy a zh-ban fonetikailag kellett elemeznem egy olasz és egy magyar mondatot.. egyébként jelentem: sajnos nem sikerült és az annyira áhított négyes nem jött össze ebből a tárgyból, legalábis a szemináriumi részéből; viszont vizsgán még bármi lehet! :)
De latinból meglesz a négyes. Azért írom még mindig jövő időben, mert az utolsó órai teljesítményem döntötte volna el, csak sajnos egy olyan váratlan és rossz dolog jött közbe, hogy pont ezen a mindent eldöntő órán nemlehettem ott :(
Ez a kellemetlen dolog egy brutális fogfájás. Igazából már a múlt hét elején elkezdett fájni, csak akkor még hősködtem, hogy kibírom péntekig, mert egy napot sem akartam hiányozni a legutolsó szorgalmi hétről... kedden-szerdán még mentem is, szerdán még egy 16 feladatos zh-t is írtam olasz irodalomtörténetből. De szerda estére a fogfájás már annyira kibírhatatlan lett, hogy még abba is belementem, hogy kihagyom a csütörtöki - latint!:S főleg, amikor csütörtök reggelre sem enyhült a fájdalom. A csütörtök délutáni fogorvosi rémálmot a hétfő délelőtti folytatással senkinek sem kívánom.. Ez az egy mondat azt hiszem, elég is róla:S
És lament helyett inkább vissza az egyetemi dolgokhoz: mivel közbejött ez a vacak, ami elválasztott az utolsó latinórámtól, megírtam a dolgot a tanárnőnek, akivel még szerveződik egy találka, hogy bebiztosíthassam a négyest :) Igazából nincs ebben semmi rossz, hisz még a latinon kívül három szemináriumom van, amiből még várom a jegyet - lehetőleg ötöst:D de ez csak a beadott zh-imtól függ :)
Vissza a múlt hétre: bár a csütörtököt kihagytam, pénteken azért bementem a legutolsó, általánosan kötelező előadásra. Olyan furcsa, hogy amiatt is mennyit bosszankodtam, hogy miért ilyen rossz az órarendem, hogy pénteken csak egy órám van.. Az utolsó szorgalmi hétre már ez is átértékelődött bennem, erre az üres, vizsga előtti hétre meg főleg! Most már amiatt bosszankodom, hogy egyáltalán nincs órám!:S illetve nem is bosszúság ez, inkább szomorúság... hisz ez volt az utolsó félévem a mesterképzés előtt! Az egyetem olyan nekem, mintha az otthonom lenne. Ezért is írtam a címben, hogy honvágyam van:D
Pedig szomorkodni tényleg nincs okom; igazán csak akkor lenne, ha nem indulna az a szakfordítói képzés, amire vágyom. De indul, sőt, még extra is van benne az olaszon kívül, az angol! Mi kell még?
És ha belegondolok, egészen még a harmadévem sem ért véget; egyrészt 31-től jön az öt vizsgám. Ezen kívül a szakdolgozatom is még befejezésre vár, és még decemberben vár rám az államvizsga is!
De akkor miért érzem magam mégis furcsán amiatt, hogy egy ideig nem lesz több órám? Talán mégiscsak túl sok lesz az az egy év, amit az angolmiatt hagyok ki, mielőtt jelentkezem a mesterképzésre?:S
Annyira össze vagyok zavarodva, pedig családtól, barátoktól, tanároktól is folyamatosan azt a visszajelzést kapom,hogy jól döntöttem! De ez az érzés, ami múlt péntek óta tombol bennem, mégis megmagyarázhatatlan!:S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése