Amikor egy hete hoztam egy dalszöveg-fordítást, említettem, hogy mindig eszembe jut róla Chris, az az ausztráliai srác, akit a Students Of The World (egy szuper nemzetközi levelezős oldal) révén ismertem meg, és akivel tavaly augusztustól idén januárig maileztem. És mivel ez a mailezés korántsem volt mindennapi, - főleg szept. 20. után - úgy döntöttem, megosztom itt is az egész történetet. Annál is inkább, mert van egy olyan érzésem, hogy még jó párszor fogok Chrisre hivatkozni, míg blogolok, ezért szeretném, ha az új olvasóim is megismerhetnék ezt a kicsit regényes sztorit :) és mivel már akkor is volt blogom, amikor történt, most azokat a bejegyzéseket hozom el nektek, amiket akkor írtam róla. A sztorit több részben teszem fel, de az egésznek a "Legyőzött távolság?" címet adom (ki fog derülni, miért), mintha tényleg igazi regény lenne. Így könnyebb is részenként feltenni. Kicsit hosszú, még akkor is, ha csak szept. 9-től írtam róla. Ja és, mivel az igazi keresztnevem angolul Annie, Chris is így szólít a mailjeiben. Új olvasóim, ha van egy kis időtök, readingre fel!:D
2011. szept. 9. péntek
Kérdezgettem kicsit Christ az ausztrál időjárásról, mert valahogy nem tudtam kiigazodni azon, hogy mindenki mást ír róla, Cal is (egy másik Students Of The Worldös srác, akivel Chris előtt leveleztem 2011 nyarán), meg az ott élő magyarok is:D így most őt is megkértem (és mindjárt a második mondatban ott a válasz, hogy miért hallok mindenkitől mást) Ezen kívül persze más ausztrál infók is vannak benne ;) felteszem, úgy ahogy ő írta (csak magyarulXD) []-ek közé teszem a saját kommentjeimet:
"Szia Annie, ne haragudj, hogy csak most válaszolok, de rengeteg beadandóm van az egyetemen.
Az ausztráliai időjárás attól függ, melyik államban élsz. Én a nyugat-ausztráliai Perthben élek. Nyugat-Ausztrália nagy része sivatag, kivéve az Indiai-óceán partján lévő városokat, mint pl. Perth és Bunbury. Nyugat-Ausztrália belső része sivatagos terület [jól fordítom a desertet?], bányákkal. Legtöbben Perthben élnek, mert ez Nyugat-Ausztrália legfejlettebb városa és így sok itt a munkalehetőség is. Nyáron a legmelegebb hely, télen viszont nagyon hideg. [de gondolom, azért hó nincs!:D] Az Ausztrál Államszövetség fővárosa, Canberra rendkívül hideg télen, mert NSW belsejében van.
Ami az időjárást illeti, Sydney a legjobb város Ausztráliában [nahát, én kint élő magyaroktól Brisbane-ről olvastam ezt, de lehet, hogy csak elfogultságból írták:D] és sok látványossága van. De rendkívül népes!!! És az üzletek is mindig versenyeznek..
[és most jön egy lényeges dolog, amit eddig nem tudtam!] Ausztrália fővárosa először Sydney volt, [és ezért hiszi mindenki azt, hogy még mindig az, pedig már nem!] később lett csak Canberra, amikor látták, hogy Sydney túlzsúfolt.
Amúgy nagyon jól vagyok, csak el vagyok havazva. A következő házidogát 12-én kell leadnom, de keddtől gyakrabban írok majd!
Tényleg nagyon szeretném, hogy nagyon jó barátok legyünk, ha neked is ok :)
Cheers Chris"
Hogy jó fej, az már az augusztusi leveleiből is lejött, de ezt olyan jó volt olvasni! Olyan aranyos! :)
Szeptember 14. szerda
Még nyáron, amikor Callal maileztem, megkérdeztem tőle, hogy tudna-e linket küldeni Greeme Koehnéről. Koehne egy 1956-ban született ausztrál zeneszerző, aki 1970-ben ünnepi zenét írt Ausztrália felfedezésének 200. évfordulójára. Ezeket az infókat a Bartók Rádióból tudom, de az 1970-es művét még nem hallottam, pedig nagyon szeretném. Kíváncsi vagyok, hogy komponálta meg egy igazi ausztrál a hazája felfedezését. Ezért is kérdeztem Caltól, gondoltam, ő tud valami tippet adni, hogy hol érhetem el (youtubeon egyáltalán nincs fenn)
De Cal válasza elég furcsa volt, mert azt írta, nem hallgat komolyzenét és így nem tud infót arról sem, hol tudnék Koehnétől zenét tölteni. Oké, megértem, ha nem hallgat, deh.. fordított esetben, ha tőlem kérdezne egy külföldi valamelyik magyar heavymetal bandáról, én biztos utánanéznék és adnék neki infókat róla még akkor is, ha nem vagyok heavymetal rajongó. Hogy miért? Mert nagyon jól esik, ha valaki külföldiként ismer egy-egy magyar dolgot és érdeklődik róla! Valahogy meghat. Vajon Calt hogyhogy nem hatotta meg, hogy 17 ezer kilométerre tőle van egy lány, akit az óriási távolság ellenére minden érdekel, ami ausztrál?:O
Jaj, nem akarom őt szidni, nagyon jó volt vele írogatni, csak ezt tényleg nem értettem nyáron.
Mindenesetre, mivel Chris garantáltan szereti a komolyzenét, kedden feltettem neki is ezt a Koehnés kérdést :) kíváncsi vagyok, mit ír rá majd holnap. Mármint.. jah igen, nála már éjjel 2 van, úgyhogy most már tényleg csak csütörtökön fog írni ;)
Szept. 15.csütörtök
Reggel az egyetemen olvastam el Chris válaszát. Most is jó fej volt!:D Küldött ausztrál komolyzenei linkeket, írta, hogy ő is ismeri koehnét, az ABC-Classic Australia-rádióban hallott róla, így annak a rádiónak is megírta az elérhetőségét. És Mozartot is szereti, főleg osztrákok előadásában. Meg a zongorát:D és írta, hogy "incredible wonderful", hogy én is szeretem és még játszom is ezen a hangszeren. Olyan aranyos!
Ahogy olvastam Chris távolból érkezett sorait, hirtelen támadt egy ötletem. Mi lenne, ha küldenék neki egy Mozart-szonátát, amit én játszom? Van egy nagy kedvencem, aminek a második, romantikus tételét még 16 évesen tanultam meg magamtól, annyira tetszett. 2009-ben játszottam utoljára:D úgyhogy hétvégén alaposan fel kell majd frissítenem :) de időm még lesz rá, és különben is! Egy ilyen kedves ausztráliai srácnak bármikor bármit!:D
Míg erre gondoltam, mosolyogva kapcsoltam ki a gépet és hirtelen úgy éreztem, semmi sem lehetetlen. Valahogy mindig ezt érzem, amikor Ausztráliából jön mail :)
Szept. 20. kedd
Igen! Eljött ez a nap is! Bár szombaton még azt hittem, még egy jó ideig nem fogom tudni elküldeni ezt a csodaszép szonátatételt Chrisnek. Hogy miért? Említettem, hogy szombat előtt 2009-ben játszottam utoljára és.. hát be kell vallanom, eléggé kiment az ujjaimból, akármennyire is a kedvencem. Szombat délután azt hittem, csak kicsit fel kell frissítenem és vasárnap már küldhetem is. De ez sajnos nem így lett, annyira nem, hogy szinte újra kellett tanulnom. Úgy képzeljétek el, hogy szombat estére még csak a fele ment biztosan:S a másik felét vasárnap délutánra hagytam, de az még nehezebbnek tűnt, hirtelen nem is értettem, hogyan tudtam 2009-ben eljátszani:O furcsa és szomorú érzés volt, de csak egy cél lebegett a szemem előtt. Egy igen igen távoli cél: Ausztrália! Mindenképp küldeni szeretnék oda Chrisnek egy szép felvételt a zeneirodalom egyik legszebb művéről! De ez még vasárnap este is nagyon távolinak tűnt, a szó mindkét értelmében:D de hétfőn aztán megtört a jég! Estére úgy éreztem, jöhet a felvétel! Igen, csak akkor bejött egy zavaró tényező: a szomszéd Alex nevű kutyája, aki úgy gondolta, ebből az eseményből ő sem akar kimaradni, mindenáron szerette volna, ha az ő hangját is elküldöm Ausztráliába (értsd: 10 felvételt kreáltam és mindegyikbe belehallatszott Alex sírása). Na, akkor vártam hattól nyolcig, addig tv-ztem. Egyszercsak anyu azzal jött be: "Az Alex elvitte sétálni a Ricsit!"XD Na, akkor most már tényleg itt a felvétel ideje! De tudtam, hogy még legalább 10 felvétel lesz, mire elkészül egy olyan, amire még én is azt tudom mondani, hogy oké, mehet:D ezért gyorsan azt kérdeztem anyutól: "de ugye Ausztráliába vitte? Mert akkor jó sokáig távol lesznek!"XD de azért kevesebb idő alatt sikerült úgy feljátszanom a diktafonra, hogy még nekem is ahha-élményem lett, amikor visszahallgattam :) míg játszottam, az álmaimra gondoltam és még sok mindenre, amit nem is tudok most itt szavakkal leírni... Ma de. 11-kor (magyar idő) pedig el is küldtem! Emailen kívül még sohasem küldtem semmit ilyen távolra!:D Megmutatom nektek is ezt a Mozart szonátatételt(egyelőre nem az én előadásomban, hanem egy valódi zongoraművészében:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése