Két ember, három földrész - és a világháló

Először úgy terveztem, hogy nyolcadikához teszem fel ezt a bejegyzést is, mint ahogy az egész Chrises sztorit hetedikére és nyolcadikára tettem fel. Csakhogy olyan régen ígértem, hogy most inkább mégis a jelenben frissülök:D a "mailezés a Föld körül" címke alatt egyébként is megtaláljátok az egész sztorit, ami ezt a bejegyzést is ihlette :)

Na nézzük csak a címet: két ember - oké, ez idáig rendben van, Chris és én. De miért három kontinens, amikor ő Ausztráliában él, én meg Európában? Hogy jön még ide egy harmadik földrész?

Hát az történt, hogy amikor elkezdtem vele írogatni, a multikulti Ausztrália áldozata lettem. Ugyanis ő nem Ausztráliában született, hanem Kenyában. Az a titokzatos harmadik tehát Afrika, a négerek hazája és így Chris is csoki (tesóm látott róla egy fényképet FB-n):D Perthbe csak néhány éve költözött a családjával (és egyébként már az egész családja ott él, ez tévesztett meg engem, emiatt nem akartam elhinni, hogy nem igazi ausztrál). Meg őszintén szólva ő sem írt sokat a kenyai múltjáról, csak egy-egy félmondatban említette még a levelezésünk elején, ezért teljesen el is felejtettem. Csak amikor jan. 3-án kitöröltem a levelezésünk nagy részét (néhány azért megmaradt, amiket wordbe mentettem :)) akkor láttam egy ilyen mondatot: "Kelet-Afrikában születtem, egy kis országban, amit Kenyának hívnak. Kenyában jártam gimibe is, a Starehe Boys Centre nevű iskolába."

Chris családneve Onare.. ugye, hogy nem lehet angolosan kiejteni?:D hogy miért nem írtam erről eddig? Egyáltalán nem vettem komolyan. A lényeg mindvégig az volt, hogy most Ausztráliában él és kész. Felőlem akár a Holdról vagy a Marsról is odaköltözhetett volna, a lényeg csak az volt, hogy most ott él! A nagy fanatizmusomban tényleg így voltam vele.. De az biztos, hogy ha nem élne most Perthben, száz, hogy nem ismertem volna meg! Magamtól biztos nem írtam volna önként egy afrikai emberkének, mert.. hogy is mondjam, erről a földrészről az utóbbi időben nagyon sok rossz hír kering, így bevallom, már kicsit félek az afrikaiaktól.. Bár Kenyáról szerencsére pont nem hallottam rosszat, de talán akkor is furcsa lenne. Gondoljatok bele: tegyük fel, ha még most is írogatnánk és egyszercsak ott lenne az idő, hogy össze tudnánk hozni egy talit.. a szüleim vajon hogyan fogadnák őt?:O

Hm.. kicsit nehéz téma ez, de tényleg nem ez volt az oka annak, hogy már nem tartjuk a kapcsolatot. Nemis lehetett volna ez az ok, hisz sokáig komolyan sem vettem, hogy afrikai csoki. Ez csak akkor jutott újra az eszembe, amikor visszaolvastam az augusztusi levelezésünket jan. 4-én és vmi vigaszt keresve a bánatomra, rátaláltam erre az infóra. És akkor döbbentem rá, hogy basszus, ha nem Perthben élne,nem is futottunk volna össze a neten, mert a Students Of The Worldön csak Ausztráliában és Olaszországban élőket kerestem!

De mégis, ettől függetlenül, hogy a netes "összefutásunk" csak véletlen, még mindig sokat gondolok rá, ezért is írok róla ennyit sajnos, pedig tudom,hogy nem kellene.. De valahogy úgy érzem, iszonyú rosszul reagáltam le a dolgokat, s rossz, hogy így megbántottam egy embert a Föld másik felén..:O És ráadásul sokszor elszomorít, hogy már nem hozhatom helyre, mert ahhoz már túl sok idő telt el...

Na, de lament helyett inkább hozok nektek két meglepetést a következő bejegyzésben :)