A "modern" technika átka

Mivel egész nyáron angoloztam, a héten már jelentkeztem nyelvvizsgára is. Pontosabban egyelőre csak próba-nyelvvizsgára :) a Mária Valéria Nyelviskolában ilyenre is van lehetőség. Bármennyire is mondja a felkészítő barátnőm, hogy mehetnék rögtön az élesre, én azért előtte inkább felmérem a dolgot. Talán ő kicsit elfogult:D nagyon bízik bennem, csak mivel nekem az angol az olasz után furcsa és úgy érzem, nehezebben is megy, bármennyire is szeretném most már annyira, mint annak idején az olaszt, úgy érzem, nincs még elég jó szókincsem és még bőven van mit tanulnom, mielőtt beleugranék egy igazi vizsgába. Egyébként a próbán is ugyanannyi időd van mindenre, meg ugyanúgy pontozzák a feladatokat; egyedül annyi a különbség, hogy ha jól is sikerül, nem ismerhetik el úgy, mint az éles vizsgát. De sok minden kiderül belőle, meg jobban fel tudsz készülni, hogy mire figyelj az igazi vizsgán. Szóval ez egy jó lehetőség szerintem :)

De ami már kevésbé jó, az a nyelviskola
honlapja
nem tudom, miért, de egyszerűen képtelenség screen readerrel használni. Hiába próbálok enterezni a linkekre, hogy belépjek pl. a jelentkezésbe, a screen reader egyszerűen nem reagálja le, ugyanott maradok, ahol voltam: a főoldalon, akárhogy is próbálok belépni. Próbáltam a legfrissebb screen readerrel Ie8-ban, a két régebbivel ugyanott, aztán a legfrissebbel Mozillában is (a Mozillát csak a legfrissebb érti, úgyhogy ott a másik kettő nem is jöhetett szóba), de mindenhol, mindegyik screenie-vel ugyanez a helyzet. Hát ezen megint csak kiakadtam. Mert még csak nem is arról van szó, hogy vmilyen képzőművészeti, fényképész vagy tudom is én, milyen grafikai honlapon akartam volna eligazodni. Ezeknél ugyanis magától értetődik, hogy nem éppen azoknak tervezték, akik nem látnak és screenie-vel akarják használni. Ilyeneket nem is szoktam "nézegetni". Na de könyörgöm, egy nyelviskola honlapja azért már igazán lehetne olyan, hogy lehessen rajta navigálni screen readerrel is! Egy nyelviskola honlapját vajon miért könnyebb grafikusan megtervezni, mint rendesen? Ez egyszerűen nem fér a fejembe.

A másik dolog - ez már nem weboldalakkal kapcsolatos - , hogy vajon a Skype miért akar folyton frissülni és ha frissül, utána vajon miért nem lehet használni? Komolyan mondom, a legfrissebb skype menüje így néz ki: "üzenet küldés: nem érhető el"; "partner felhívása: nem érhető el". Könyörgöm, akkor mégis mire jó a legfrissebb skype? Mert én csakis azért használom ezt a progit, hogy gyorsüzit küldjek és mikrofonon beszélgessek olaszokkal meg néha angolul is. De ha a legfrissebb skype-ban semmi sem érhető el.. akkor a frissítéssel csak annyit értem el, hogy lett egy progi a gépemen, ami már semmire sem jó és csak a helyet foglalja. De olyan progi meg minek?

A csapból is az folyik, hogy 21. századi modern technika így meg úgy, vedd meg azt, frissítsd amazt és akkor mégnagyobb élményekben lehet részed etc. De komolyan mondom, amikor ez a híres "modern" technika már annyira értelmetlenül modern, hogy a legfrissebb verziós dolgokat már használni sem lehet, na akkor valahogy azt kívánom, bárcsak bushman lánynak születtem volna... Akkor legalább nem lennének ilyen gondjaim!:P

Szerelem,ami talán csak a filmekben létezik

Amióta Németországból hazajöttem, szinte mindennap szentimentális hangulatom van. És valahogy mindig Avril I will be c. dala jár az eszemben, úgyhogy két napja elővettem és többször hallgatom. Gondoltam, le is fordítom, de aztán megnéztem a szövegét és rájöttem, hogy bár nagyon illik a mostani hangulatomhoz, már mégsem hiszek annyira abban, hogy létezik ilyen örök szerelem, mint amiről a dal szól. Ja, itt a szövege:

http://www.lyrics007.com/Avril%20Lavigne%20Lyrics/I%20Will%20Be%20Lyrics.html

Ugye ilyenek vannak benne, hogy "egész életemben, örökké veled leszek, sohasem hagylak el, nélküled nem tudom, mint tegyek, egy napig sem tudok meglenni nélküled" - etc.

Na.. hát már régóta álmodozom ilyen szerelemről, de sajnos egyre kevésbé tudok hinni abban, hogy egyszer megvalósul.. nemcsak azért, mert általában akinek én tetszem, az nekem nem tetszik és aki meg nekem, annak meg én nem. Hanem, mert körülöttem az álompároknak hitt párok is szinte egyik napról a másikra mennek szét. És az ilyen sztorik eléggé el tudják venni a hitem az olyan örök szerelemben, mint amilyenről ez a dal is szól. De ettől függetlenül sokat hallgatom!:D

Fantasztikus magyarok,nyavalyás szerbek és... Szegény ausztrálok!:O

Hehe, csak próbáltam a bejegyzés címébe beleírni mindent, amit ma láttam:D

Emberek! Életemben először követem ennyire az olimpiát! Kézilabda meccset még nem is néztem végig ezelőtt sosem, és azt hiszem, ezt most bántam meg. A magyar csapat egyszerűen fantasztikus volt az izlandiakkal szemben, sporteseménnyel kapcsolatban még sohasem izgultam ennyire, mint most. Az izlandi csapat is jó volt persze, végig fej fej mellett haladtak, de aztán a mieinknek végül a hosszabbítással megszerzett egy gólos vezetéssel sikerült beírnia magát a történelembe. Fiúk, hihetetlenül játszottatok, csak így tovább! Köszönöm az átélt izgalmakat! Olimpia forever!:D hehe, mire vége, már fel is fedezem magamnak, hogy izgalmas és szép is tud lenni :) mert kétségkívül az, még ha én nem is szakértő szemmel nézem, akkor is. De eddig valahogy csak úgy voltam vele, hogy na igen, négy évente olimpia, de szégyenszemre sohasem kötött le ennyire, mint most. De ezen túl azt hiszem, az olimpián kívüli meccseket is követni fogom, főleg a vízilabdát és a kézilabdát. Hajrá magyarok!

    De ha nem magyarok játszanak, akkor hajrá olaszok és ausztrálok!:D persze nem azért, mert vér szerint kötődöm ezekhez az országokhoz, csak egyszerűen azért, mert alapból a rajongójuk vagyok. Bár ezt gondolom, nem is kell hosszan fejtegetnem azoknak, akik olvassák a blogom, hiszen már a címe is erről a kettős rajongásról árulkodik:D Na szóval ma is volt egy olyan vízilabda meccs, amikor az ausztráloknak volt szüksége a szurkolásomra, mert a görögök legyőzése után ma a szerbekkel játszottak.

    Játszottak? Méghogy játszottak! Szabályosan küzdöttek! És a végére olyasvalami történt, amit egyszerűen nem tudok felfogni. Az elején szépen 8-5-re vezetett az én csapatom (mármint itt most az ausztrálok). Aztán azok a nyavalyás szerbek fogták magukat, és ha jól emlékszem, kapust is cseréltek, majd egyre intenzívebben kezdték lövöldözni gólokkal szegény ausztrálokat. Persze nekik sem kellett több: igyekeztek úgy játszani, ahogy eddig is, próbáltak visszavágni a szerbek góláradatára, csakhogy az a nyavalyás új szerb kapus a legtöbb gólgyanús ausztrál labdát még röptében elkapta. Így az ausztráloktól már megszokott gyors góláradat megszűnt. Hát így történhetett, hogy a csodálatos 8-5-ös ausztrál vezetésből a meccs végére 11-8-as szerb győzelem lett. Jesszus,ez még leírva is képtelenségnek látszik! Pedig így volt :( Az elején mindenkinek hülyéskedtem, h a szerbeknek szurkolok; de csak hülyéskedtem és ezt mindenki tudta (vagy épp az ausztrálok nem?:S) Vááá, megőrülök, még úgy sem értem ezt az egészet, hogy leírtam.. Tényleg képtelenség és mégis megtörtént..

Két ausztrál jó hír

A szombati elkeseredett szavak után most két  jó hírrel térek vissza :) az egyik, hogy ma délután, ahogy kapcsolgattam a tévét, egyszercsak egy ausztrál-görög vízilabda meccs jött szembe az olimpián, amit aztán az ausztrálok szépen meg is nyertek!:D Nagyon tetszett, ahogy a kommentátor közvetítette a meccset, a kedvenc mondataim valahogy így hangoztak: "hát mit kellene még tenniük az ausztráloknak, hogy a görögök komolyan vegyék őket?.." - kérdezte vhol a 11. ausztrál gól körül. "Hát, az ausztrálok annyira verhetetlenek, hogy a görög kommentátor már csak szétttárja a karját itt mellettem, dehát ő azért mégsem ugorhat a medencébe." Aztán valamikor a meccs vége körül, amikor már minden el volt döntve az Ötödik Kontinens csapatának a javára: "Na, az ausztrálok már nem is akarnak semmit, csak a játék végét."XD Extraszuper csapat! Remélem, a szerbek nem jobbak náluk, mert a következő ellenfeleik ők lesznek 8-án. Hajrááá, Ausztrália!!!

    A másik ausztrál jó hír pedig tudjátok, honnan jön? Egyenesen az Álomidőből!

    Szombaton még azt írtam, hogy a Yolngu Radio eltűnésével elveszett egy ősnyelv-mentő reménység is. Nos, ezennel jelentem: ez nem igaz. S hogy miért nem? Mert ma kiderült, hogy a Yolngu Radio és az ARDS nem is tűnt el, csak átalakult! Ugyanis, amikor próbáltam utánajárni mégegyszer a dolgoknak, újra ráakadtam az ARDS honlapjára és meg is tudtam nyitni! Lehet, csak frissítés alatt volt vagy ilyesmi, mindenesetre most a rádiót is kicsit más címen lehet elérni, mint eddig. Hát ezért írta a rádiós progim, hogy "nincs forrás", mert az ARDS elérhetőségével együtt megváltozott a rádió streamurlje is! Elég furcsa címen jön be most az ARDS honlapja, valahogy így: http://ards.com.au/www.ards.com.au/ Ilyen címet még nem láttam:D De mindenesetre egyszerűen úgy, hogy ards.com.au/, már nem is jön be és a streamurlben is kétszer jelenik meg a szervezet neve, nem pedig egyszer, ahogy ezelőtt. Hát ennyi az egész, s most, hogy ezt felfedeztem, biztosan tudom: semmi sincs veszve! És ez nagyon jó érzés :)

Djarimirri eltűnt reménysége

A német élményeket ígértem, tudom, és nem is mára, hanem tegnapra; csak még mindig keveset vagyok gépnél és amikor itt vagyok, általában azt nézem, mi a helyzet Ausztráliában... És csütörtök délelőtt olyan hírt kaptam, ami minden ősnyelvekkel kapcsolatos reményemet lerombolta.

Kezdjük az elején. Január 28-án találtam rá a Yolngu Radióra, ami Arnhem Land bennszülöttjeinek (pl. a Djarimirri szerzőjének, Gurrumul Yunupingunak) a nyelvén sugározta a műsorát. Sok Yolngu dalt, corroboree-t is hallhattam ebben a rádióban és tényleg rengeteg élményt kaptam. De minden élménynél többet jelentett az a remény, hogy ez a ritka nyelv a rádió révén esélyt kapott a túlélésre.

Júl. 3-án, a NAIDOC Week második napján még el tudtam érni a Yolngu Radiót. Ha jól emlékszem, 4-én is. De ötödikén valami történt, hiába kattintottam rá, nem jött be a műsor. Viszont a honlapot, ahonnan jön, még el tudtam érni. A honlap címe egyébként ez volt: http://ards.com.au/ Az ARDS egy mozaikszó, azt jelenti: Aboriginal Resource and Development Service. Ezen a honlapon is több, Yolngu Mathával és Yolngu közösséggel kapcsolatos hírt lehetett olvasni és néhány rádióműsor is fenn volt mp3-ban. Több program hívta fel a figyelmet a Yolngu Matha veszélyeztetettségére, ami miatt úgy éreztem, az ARDS-nek (s ezzel együtt már Ausztráliának is) valóban szívügye a nyelvmentő misszió. De akkor hová tűnt júl. 5-én a rádió?

Aznaptól kezdve mindennap próbáltam elérni, de csak a honlapot láttam; de júl. 11-én újra volt műsor a rádióban, így gondoltam, csak egy kis leállás volt vmi miatt. Úgy mentem el 13-án Németországba, hogy emiatt már biztosan nem kell aggódnom.

Erre mi fogad, amikor hazajövök? Aug. 2-án az a programom, amivel a világ rádióit szoktam behozni a neten, a Yolngu Radió nevére kattintva ezt írja ki: "Nincs forrás".

Micsoda?!! De hisz akkor ez azt jelenti, hogy az ARDS honlapja is megszűnt! És tényleg, hiába próbálom beírni a címét, nem jön be semmi. Mi lehet ez és miért van? Kétségbeesetten pötyögöm be a gugliba a következő szavakat: "Yolngu Radio 2012". Az első találatra kijön egy táblázat, ami, ha jól értem, azt mutatja, mettől meddig kaptak támogatást egyes Aborigin programok. Az Aboriginal Resource and Development Service-nél, s vele együtt a Yolngu Radiónál ezt a két dátumot láttam: 2010 szept. 29-2012 jún. 30. Hát akkor ezért szűnt meg az ARDS honlapja és vele együtt az értékes Yolngu Radio! :'( Ha nincs támogatás, nincs nyelvmentés sem. Bezzeg a kétezredik angol top40-rádióra, ami ugyanazokat a slágereket nyomatja, mint a többi és ugyanazon a nyelven beszél, mint bármelyik más, arra majd lesz! Mert az fontos, igaz, fehér ember?

Fehér ember... még hogy fehér ember! Olyan sötét vagy, mint az éjszaka! Mikor jössz már rá, hogy attól, hogy egy népcsoportnak más a bőrszíne és esetleg nem angolul beszél, még lehet értékes és támogatást érdemelne! Sőt, tudod mit? Értékesebb mint te, még ha nem ismered el, akkor is! Igazán tanulhatnál ettől a közösségtől, lenne mit! És tudod mit, fehér ember? Ez a közösség sohasem bántana téged önszántából, mert ők nem azok a tudatlan vademberek, akiknek te gondolod őket! Csak akkor bántanak, ha te bántod őket. Így az, hogy nem tudtok békésen egymás mellett élni, nem tőlük jön, hanem tőletek! Ti kezdtétek annak idején a hírhedt "Fehér-Ausztrália"-politikátokkal, aminek a jegyében nem elég, hogy az Aborigin kisgyermekeket egy életre elválasztottátok a családjaiktól (The Stolen Generation =az Ellopott Generáció), de még azt a baromságot is terjesztettétek, hogy Ausztrália kezdettől a tiétek volt és az Aboriginek csak betolakodók! Hát hogy lehettek ti ilyen sötétek?

Amikor 2012 jan. 28-án rátaláltam a Yolngu Radióra, én voltam a legboldogabb Ausztrália-rajongó a világon. Úgy gondoltam, ha létezik ez a rádió, a ritka Yolngu Matha is sokkal tovább fog élni. Erre tessék, a drágalátos fehérek, ki tudja, miért, nem támogatják tovább, ezzel együtt az is valószínű, hogy az Aborigin gyerekeknek továbbra is angol iskolákba kell járniuk (a jelek ezt mutatják, de erről még próbálok részletesebb infót szerezni, csak most még félek, h jól gondolom sajnos). A rádió legalább emellett is reményt adott. De most, hogy már az sincs, eltűnt minden reménysugár.

De én nem akarom, hogy a Yolngu Matha legyen a következő ősnyelv, ami eltűnik! Egyszerűen megszakad érte a szívem :'( Ausztrál nyelvészek, kérlek, tegyetek valamit, de gyorsan!



Update: Vaklárma volt! A rádió nem tűnt el, csak megváltozott az elérési útja. Minden rendben, bár adásszünetek előfordulnak időnként, de a lényeg, hogy nem szűnt meg, ahogy korábban hittem. Még írok róla sokat! :)

Blogfrissítő tervek és szentendrei élményeim

Már többször tettem olyan fogadalmat, hogy szorgalmasabban fogom frissíteni a blogot, de ezt a fogadlamat legtöbbször legyőzi a lustaság, főleg így nyáron, amikor a lehető legkevesebb időt szeretnék gépközelben tölteni. De mindenesetre most már tényleg igyekszem összeszedni magam és péntektől jönnek a németországi élménybeszámolóim, az elmúlt évek olasz élményeit pedig, amit júl. 20-i dátummal kezdtem írni, 21-eivel fogom folytatni, amint megtalálom az itáliai hangfelvételeimet, amikből néhányat az élménybeszámolóba is be fogok linkelni.

Ezen a héten egyébként még azért nem írtam, mert anyunak most van szabad hete és majdnem minden napra kitalálunk valami jó kis progit; tegnap pl. Szententrén voltunk és szuper volt! Hihetetlen, hogy tényleg mennyire Velence-hangulata van, nemcsak azok miatt a jellegzetes szűk utcák miatt, amikről a Velencés bejegyzésben írtam, hanem valahogy egyékbént is, pedig nem is a vízre épült:D ja és nem is olasz:O Bár ami a turisták vonzását illeti: van ott sok olasz kávézó, pizzeria meg fagyizó is, de maga a város alapvetően nem az olaszokról híres, hanem a szerbekről. Épp az egyik kedvenc szűk utcám vezetett el bennünket a Szerb Egyházművészeti Múzeumhoz, majd egy másikhoz is, amik főleg 18. század végi festményekkel, emlékekkel voltak tele. Jó érzés volt egy kicsit közelebb kerülni a 18-19. századi egyháztörténethez. Az egyik szerb, vagyis ortodox templomba is bementünk, ahol megtudtuk többek között, hogy az ortodoxoknál vannak dicsőítő énekek, van kórus is, viszont hangszert nem szabad használni az istentiszteletek során. Ezt igazából azóta sem értem. Először azt hittem, a zenének tulajdonítanak valami rossz hatást, de ha így lenne, akkor énekelni sem lehetne. Ennek még utánanézek, mert elfelejtettem megkérdezni az idegenvezetőnktől, aki egyébként nagyon segítőkész és kedves volt. Az is érdekes volt még az ortodox templomban, hogy, ha jól értettem, a férfiak és nők két külön csoportot alkotva hallgatják a misét; a templomban eszerint van egy férfi és egy női rész; rendben, de akkor mi a helyzet a családokkal? A mise idejére szétválnak és majd otthon találkoznak? Bár ha jól sejtem, ez a hagyomány még a réges-régi időkre nyúlik vissza. Az ószövetségi időkre, egészen Mózesig. Erre utal az is, hogy a templom középrészét, ahol az igehirdető pap áll, az ortodox hívők a Sínai-hegynek tekintik. Az ószövetségi időkben, mint tudjuk, az emberek még törzsi szervezetben éltek és voltak szertartások, amikben csak a férfiak, és voltak, amikben csak a nők vehettek részt; és mivel az ortodoxok láthatóan épp az Ószövetséghez kötődnek jobban, lehet, hogy ennek a férfi-női csoportosulásnak is ez a magyarázata.

A vallás sok nemzet számára egyfajta identitást, s ezzel együtt fennmaradást is jelent. Pl. a magyarokat is a kereszténység felvétele mentette meg a pusztulástól. Hasonlóan a szerbek is, akik a 18. században a törökök elöl Magyarországra menekültek, 12 év alatt hét templomot emeltek, hogy népüket biztonságban tudják és ne vesszenek el. Igaz, mindez talán nem sikerütl volna Lipót császár nagylelkű támogatása nélkül.

Nagyon örülök, hogy ellátogattunk a múzeumokba és az ortodox templomba (még nem is voltam ilyen templomban ezelőtt), és Szentendre különleges hangulatán kívül egy kis törit is magunkba szívtunk :)

De a művelődés után az ebéd sem maradt el, de furcsa módon most nem olasz ebédet választottam, hanem kemencés kenyérlángost, ami hiperfinom volt ;) Aztán, ahogy folytattuk a felfedező utat, egyszercsak ráakadtunk a város Braille-térképére! Először Pécsett láttam ilyet 2010-ben, aztán Egerben idén februárban.  A pécsi 2010-ben készült, az egri tavaly, és ez a szentendrei pedig épp ebben az évben, szóval valószínűleg még az elsők között lehettem, akik felavatták!:D Ketten egyébként le is fényképeztek, ahogy nagyban tanulmányoztam :)

Elnéztünk még a Marcipánmúzeumba is, pontosabban egyelőre csak a cukrászdába, de mivel tervezzük, hogy megyünk még a nyáron máskor is Szentendrére, csak akkor nagyobb társasággal, így a Marcipánmúzeumot inkább akkorra hagytuk. De a Szamos cukiban végül sütiztünk, úgyhogy édességben így sem volt hiány :)

A tegnapi tehát szuper nap volt! Este 10 körül v valahogy így értünk haza, de a németországi élmények után már nem is gondoltam, hogy egy magyarországi nap is ennyire különleges lehet! Bár Szentendrében talán pont ezt szeretem, hogy annyira különleges a hangulata, hogy nem is érezzük igazán, hogy Magyarországon vagyunk, ezt mindketten megállapítottuk. Szentendre Per Sempre!:D