Okt. 10-ig minden nap írogattunk Chrissel, de aztán vizsgákra hivatkozva 10-én írta, h nem lesz egy ideig. A sok érzelmes levél miatt én már olyasmibe is beleéltem magam, amibe talán nem kellett volna, ezért ezt az időt elég nehezen viseltem, emiatt írtam ezt a szomorkásabb bejegyzést is okt. 16-án.
Okt. 16. vasárnap
Na, ez most ilyen érzelmi viharokkal teli bejegyzés lesz, bocsi:D Néha ilyen is kell... sajnos az októberem meghatározó momentuma volt ez az érzelmi vihar.. Talán az okt. 15. szombati nappal kezdődött minden, ami valahogy tényleg nem az én napom volt, úgy érzem... reggel tesóm mondta, hogy szkennelnie kéne három könyvet, de nincs fenn a szkenner a gépén és nem tudja, hol van hozzá a telepítő cd. Ráadásul a barátja is jön este, úgyhogy elég rossz időpontban kapta meg a könyveket a csoptársától. Erre felajánlottam, hogy mivel én úgysi sokat szkennelek,, fenn is van minden hozzá a gépemen, elvállalom a három könyvet, van is rá időm, mert nincs sok tanulnivalóm a hétvégére, és még randim se lesz este. Egy ideig szabadkozott, de aztán odaadta a könyveket. 9-kor elkezdtem. Nem is tudom, hogyan, de 11-re már kész volt az első könyv, pedig elég lassú ez a 10 éves szkenner, ami nekem van (vagyis akkor még az volt, de most, amikor ezt a bejegyzést felteszem, már sokkal modernebb van, amit tavaly nov. 8-án kaptam) de a másik könyv még késő délutánra sem lett kész, mert rossz volt a minősége.. az utolsó 30 oldalt csak akkor ismerte volna fel, ha beállítottam volna 600-asra a felbontást, azzal meg kb. 5 perc alatt visz be egy oldalt, úgyhogy lemondtam róla. Főleg, mert a tesóm is rosszul reagálta le, amikor megkértem, hogy nézze meg, hogyan ismerte fel, mert a screen reader még akkor sem olvasta, amikor 600-assal szkenneltem. De du. fél 6-kor, amikor megkértem, mondta, hogy nem ér rá, siet a barátjáért a vonathoz. Ez azért rosszul esett, hisz tényleg csak azért kértem meg őt, hogy ellenőrizze a munkám, hogy ne adjak neki olvashatatlan anyagot. De valami mégis megakadályozott abban, hogy lereagáljam, ahogy ő reagált:D azt hiszem, nagyon erősen gondoltam akkor Chrisre, aki egy angyal és ezért nem szóltam vissza sértődötten. Visszajöttem a géphez, még egy ideig próbálkoztam, aztán amikor nagyon nem ment még 600-assal sem, elkeztem a harmadik, legvastagabb könyvet. De annyira meg voltam sértődve a hangsúly miatt, amivel tesóm válaszolt, hogy nem is mentem ki, amikor megjött a barátja.. Pedig a barátja aztán igazán nem tehetett róla, hogy haragudtam a tesómra.. na mindegy.. mentségemre szóljon, hogy azért nem mentem ki, mert a küldetésemre koncentráltam és így gépre vittem még este (éjfélig) négyszáz oldalt az ötszáz oldalas vastag könyvből:DD na jó, azért éjfélig, mert másfél órát pihennem kellett, mert rám tört a migrén.. Ami igazságtalanság, ha azt nézzük, hogy egész nap dolgoztam és a tetejébe még Chris sem írt már öt napja.. A tesóm barátja épp ausztrál éjfélre ért ide, gondoltam, ez egy jel, hogy akkor perceken belül jön mail a távolból..de nem jött, én pedig annál mérgesebb és szomorúbb lettem.. ezért, míg szkenneltem azt a fránya könyvet, ezt a szomorú, szentimentális olasz dalt hallgattam:
A címe az, hogy "fekete esték" és épp azt a hangulatot adja vissza, amit most éreztem: egy búcsúról szól, és olyan érzésről, amit a páron kívül senki sem ért. De benne van az is, hogy a pasinak mindenről a lány jut az eszébe (ahogy nekem mindenről Chris), de minnél többször akarja látni, annál kevesebbszer tudja (én is minnél jobban várom Chris levelét, annál lassabban jön:D:S) A dal lényege az, hogy a lány nélkül milyen szomorúan telik minden este (ahogy nekem is Chris nélkül, már 5 napja, ma lesz a hatodik). Most valahogy haragszom, de nagyon, erre az egész hétvégi dologra. Mert nem értem, hogy van az, hogy egész szombaton dolgoztam, megfájdult a fejem és még Chris sem írt; és ott a tesóm, aki pedig sztem egész szombaton olyan randilázban égett, hogy lehet, nem is tanult, de hozzá persze jött a barátja és könnyedén éli a fiatalok életét, de amikor én jót akarok, akkor undok hangon válaszol. Miért nekem fája fejem, amikor én dolgozom és neki, aki nem, miért olyan könnyű minden? Meg pl. miért volt neki igazi, programokban gazdag nyara és nekem miért nem lehetett? Régen mindig olyan féltékeny volt rám.. de most úgy érzem, a legtöbb jó dolgot, ami vele történik, inkább én érdemelném. Ez gonosz dolog, tudom.. de sajnos már május óta tombol bennem ez az érzés, főleg, főleg azért, mert én bármit akarok szervezni az egyetemen, semmi sem jön össze, neki meg továbbra is tök jók a hétvégéi és már nem is bírom hallgatni az élménybeszámolóit, mert nem értem, hogy nekem vajon miért nem jár mindaz, amit ő május óta átélhet a barátjával. Bocsi, ez megint ilyen szomorkás bejegyzés.. de néha ezeket is ki kell írnom, nem lehet mindig csak a jókat írni, mert sajnos nemcsak jó dolgok történnek. Főleg most, hogy már tényleg ennyi ideje nem ír Chris.. Mi van, ha ennyi volt és még ő sem lesz már nekem? Pedig ő az, aki minden rosszat el tud velem feledtetni.. de vajon tényleg ennyit tanul? Vagy mi van, ha valami baj érte és azért nem ír? Váá, annyira össze vagyok most zavarodva.. jöjj vissza szeptember! Az volt a 2011-es évem legszebb hónapja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése