május 08, 2012
Legyőzött távolság? 6. rész - véget ér egy álom, hogy valami új kezdődhessen
A 2012-es újévi fogadalmam jól is ment volna, ha rögtön január elején nem jön Christől váratlanul egy életjel. De arra az időre már annyira összezavarodtam, hogy valószínűleg nem is úgy reagáltam rá, ahogy kellett volna. Mindenesetre, itt írok Chris januári, utolsó elentkezéseiről:
2012. jan. 4. szerda
Az új év segített abban, hogy teljesen átértékeljem a dolgokat. Ennek a bejegyzésnek a címe egy mailből jött, amit pont jan. 1-jén kaptam, amikor már nem is számítottam rá. A mail után jönnek az én csípős kommentjeim, amikből kiderül, hogy tényleg mennyire átértékeltem mindent:
"Drága Annie-m,
Már nagyon régen írtam neked. Elismerem, hibáztam. Úgy éreztem, többé már nem bízol bennem. Nem tudtam, mit írjak. Sokat gondolkodtam mindenen, amit az előző emailedben írtál. Nem tudtam megérteni, miért írtál annyi haraggal irántam. Csak ember vagyok, így hibázom. Úgy döntöttem, megvárom az új évet és akkor válaszolok, mert 2011 nagyon kegyetlen év volt számomra. De most egy új év áll előttünk és csak annyit mondhatok: engedjük el 2011-et és nézzünk mindig előre.
Nem tudom, most hogy érzel. Talán dühös vagy rám vagy valami ilyesmi. De azért remélem, szánsz még rám időt.
Tényleg, meg tudnád adni a telefonszámod? Néha hívnálak, ha szeretnéd.
Hamarosan beszélünk,
Chris"
1. "Nem tudtam megérteni, miért írtál annyi haraggal irántam." - igen, talán itt kezdődik a baj, hogy hiába magyarázom, hogy ez így nem megy, nem érted.
2. "Csak ember vagyok, így hibázom." - ne aggódj, tudom, hogy ember vagy.. Én is az vagyok. Ami pedig az ebből következő hibákat illeti: még el is fogadnám ezt a mentséget, ha nem követnéd el már negyedjére ugyanazt a hibát!
3. "De azért remélem, szánsz még rám időt." - Hát azt inkább neked kellene-kellett volna, nem gondolod? Én úgy érzem, eleget szántam már rád, de hiába. Ráadásul nemcsak időt, de még könnyet is. De miért is magyarázom? Hisz nem is érted, hiába írom angolul! Olyan, mintha ez az egész egyedül csak rólad szólna!
Persze amikor végül jan. 2-án válaszoltam, nem írtam meg ezeket a kommenteket. Sőt, igazából teljesen mást írtam, mint amit gondoltam, sokkal szebbet, nehogy véletlenül újra megsértsem és eltűnjön hetekre. Hiszen ahogy írta, "csak ember" aki hibázik!:S csak tudnám, miért akarja, hogy mindig megértsem őt, amikor ő egyre kevésbé ért meg!
És amikor jan. 2-án írtam, még én sem tudtam, hogy a következő nap milyen végzetes érzelmi vihart fog hozni vele kapcsolatban. Mivel du. 3-ig megint nem jött válasz a másodikai mailemre, biztosra vettem, hogy megint üres szavakat kaptam és folytatódik 2011. Vagyis a havi egy mail... És akkor kitört belőlem, hogy ezt így már nem bírom folytatni! Hiszen november óta Chris több könnyet okozott, mint mosolyt. És mivel dec 27-én újra írtam neki egy érzelmeset, amire nem jött válasz, 31-én úgy gondoltam, elengedem őt 2011-gyel együtt! Őt 2011 hozta - és el is vitte, kész, vége!
Erre a döntésemre akkor tettem pontot, amikor tegnap du. 3-ig megint nem jött semmi. Könnyek között fogtam a 2011-es egész levelezésünket és kitöröltem! Ha nincs többé róla semmi a gépemen, többé nem is várok semmit! Folytatni már nem akarom ott, ahol 2011-ben abbamaradt, de igazán továbblépni csak úgy tudok, ha eltűntetek minden vele kapcsolatos dolgot magam körül és a jövőmre koncentrálok, amiben most már több, mint valószínű, hogy ő nem lesz benne!
Még most is alig hiszem el, hogy megtettem, de most úgy érzem, jól döntöttem. Szép volt, jó volt, ennyi volt. És ha belegondolok, azért nem is tűnt el minden vele kapcsolatos dolog, hisz szinte minden szép percet megörökítettem itt Olasztrálián! :)
És ez a döntés nem azt jelenti, hogy feladtam egy álmom, hanem azt, hogy kész vagyok egy újba átlépni! Minden álom vége egy újnak a kezdete.
Jan. 14. szombat
4-én végül neki is bevallottam, hogy nem szeretném tovább tartani vele a kapcsolatot. Ugyanis azután, hogy a jan. 4-i bejegyzést megírtam, írtXD és kérte a skypecímem.. azt hitte, semmi gond, én meg azért adtam meg neki, hogy könnyebben bevallhassam az igazi érzéseimet. Amikor megírtam neki skypeon, hogy az egész egy gyönyörű álomnak indult, de szeptember óta minden megváltozott és nem vagyok képes tovább folytatni ezt a távkapcsolatot.. CSAK ANNYIT ÍRT RÁ, hogy nem hiszi el, hogy mindezt én írom.. ezzel ki is lépett és.. hát azóta nem láttuk egymást sem skypeon, sem mailbenXD) De mégis megkönnyebbültem, hogy tudja a valódi érzéseimet, nem pedig azt, amit hallani szeretett volna. Nem bántam meg, hogy megírtam, mert csak úgy eltűnni nem akartam, viszont úgy éreztem, tudnia kell, miért nem fogom keresni többé.
Talán túlreagáltam az egészet, vagy talán mindkettőnknek így a legjobb... De mindenesetre, az a furcsa, hogy még mindig gyakran eszembe jut, még akkor is, ha úgy érzem, lezártam.. Talán azért reagáltam túl a januári sorait, mert túl sokat vártam tőle...
Még hosszasan elemezgethetném, hogy mi miért történt, de azt hiszem, az túl fárasztó lenne:D Mindenesetre, máj. 8-i dátummal még lesz róla egy bejegyzés, mégpedig azért, mert időközben az is kiderült, hogy csak a véletlennek köszönhető, hogy kapcsolatba kerültünk. Hogy mit akarok ezzel mondani? Következő, szintén máj. 8-i bejegyzésemből kiderül, aminek az lesz a címe: "Két ember, három földrész, és a világháló".
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Ha megengeded egy kis okoskodás:
a férfiak nem úgy gondolkodnak, mint a nők. Nekik a kommunikáció (főleg az írott) sokkal nehezebben megy, nem tudják úgy körülírni az érzelmeiket, mint mi, nők. És nem is tulajdonítanak akkora jelentőséget egy-egy kimaradt levélnek, egy kisebb-nagyobb szünetnek, mint mi.
Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy ez a fiú a suli mellett dolgozik is, nyilván vannak barátai is, tehát nem biztos, hogy nonstop a számítógép előtt ül. Szerintem Ő ezt úgy élte meg, hogy levelezik egy tündéri csajjal, aki azonnal besértődik, ha Ő nem válaszol rögtön, és eleve komplexusa van amiatt, hogy nem lát, mindjárt azt feltételezi, hogy ez kizáró ok lehet egy kapcsolat kialakításában... Messze is van, nem is akar velem beszélni szóban, mit erőlködjek, ha úgyis mindig csak megbántom?
Kívülről nézve szerintem ez mehetett végbe benne. Persze nem ismerem a levelezésetek, nem ismerlek Téged sem, Őt sem, könnyen tévedhetek.
:)
Az időjárásra visszatérve: Ausztrália olyan hatalmas, hogy egész Európa beleférne, ha rá akarnád tenni a térképen. Gondolj bele, hogy Európában is mennyi féle időjárás van, mennyire más idő van Angliában és Görögországban? Ugyanígy van itt is, északon, ahol most élünk (Cairns), csodálatos, trópusi idő van, sosem megy le a hőmérséklet 18-20 fok alá. Télen sem (azaz száraz évszakban sem, mert itt északon nincsen négy évszak, csak kettő, a száraz és a nedves). Brisbane-ben már télen bizony hidegek az éjszakák. Nem fagyosak, de hidegek.
De figyelj csak! Mi lenne, ha e-mailben írnám mindezt meg? Az én email címem judykallo kukac gmail pont com. Szívesen mesélek Neked! :)
aztaaaa...:D hát ezt most jól megkaptam ;) de teljesen igazad van és most már még biztosabb, hogy túlreagáltam, csak az a kár, hogy valószínűleg már sosem hozhatom helyre...eddig is gondoltam rá, hogy talán nem így kellett volna, csak abban a helyzetben.. valahogy pont a távolság miatt volt nagyon rossz, hogy eltűnögetett és hetekig nem hallhattam róla. Ez az eltűnögetés ellentmondott mindazzal, amit szeptemberben és október elején írt. És bár megértem,hogy dolgozott és tanult, és a barátaival volt, nincs is ezzel semmi gond, csak.. hát.. amikor hetekig nem hallottam róla, megfogalmazódott bennem, hogy mindenkinek arra van ideje, amit-akit fontosnak tart és szakít rá időt. Emiatt éreztem úgy a végén, hogy már nem vagyok olyan fontos, mint az elején és nem gondolta komolyan azt, amit akkor írt. De mivel továbbra is minden gondolatom körülötte forgott, mégsem érhettem el őt, bármennyire is szerettem volna, ezért ért véget a történet úgy, ahogy... ahogy ő is, úgy én is esélytelennek láttam a távolság és az idő miatt azt, hogy valaha is mélyebb kapcsolat alakuljon ki, a találkozásról pedig végképp lemondtam. Jan. 4-én, amikor kifakadtam, már egész őrültnek is éreztem magam, amiért ennyire beleéltem magam egy ilyen távkapcsolatba...
De most már tudom, hogy iszonyú rosszul reagáltam, még akkor is, ha november végén és decemberben sokat sírtam miatta, hogy milyen regényesen indult, tényleg, mint a filmeken, de akkor most hol van? Talán éppen ezeket a könnyeket és a sok várakozást nem tudtam megbocsátani neki, ezért vallottam be neki mindent jan. elején. De ha visszaforgathatnám az időt, máshogy lenne.. kár, hogy téged és engem akkor még nem hozott össze a világháló! Mert annyira jól látod ezt az egészet, hogy lehet, még ma is lenne egy Chrisem, ha akkor beszéltünk volna (bár a "Két ember, három földrész és a világháló" c. bejegyzésem, amit lehet, csak holnap teszek majd fel szintén nyolcadikához, lehet, kicsit meg fog lepni:D
Mindenesetre a válaszodból látom, hogy a legnagyobb csalódást nem azzal okoztam Chrisnek, hogy nem látok, hanem azzal, hogy nem értettem meg őt :(
P. S.: nagyon aranyos vagy, hogy végigolvastad ezt a jó hosszú, hónapok alatt összejött sztorit! Nagyon köszönöööm! :)
ausztrál időjárásról: igenigen, így már könnyebb elképzelni :) csak legtöbbször nem a hideg jut eszembe róla, azért lepett meg sokszor, amikor a szélsőségességről olvastam. És azalapján, ahogy Cairnsről írsz, még szimpibb, mint Brisbane! Cairns without cold forever! :D
Olyan aranyos vagy! Az én mailcímem egyelőre szakdolgozo.anett kukac gmail.com, de ez a decemberi államvizsga után változni fog :)
Megjegyzés küldése