Szülinapos Olasztrália:D

Ma van egy éve, hogy a neon.hu-ról áthoztam a blogspot.com-ra Olasztráliát. Pontosabban a neon.hu-ról teljesen eltűntettem, itt pedig újrakreáltam, hogy ne legyen fenn kétszer a neten két különböző helyen. És, bár nem voltam egy szorgos blogger, - most sem vagyok az - mégis sokat jelent nekem, hogy a Facebookon kívül van egy hely, ahol részletesebben megoszthatom a gondolataimat, az életem néhány eseményét és persze olasz és ausztrál felfedezéseimet. Bár úgy érzem, egy év alatt sokat változtam, a két ország iránti szenvedélyem töretlen maradt. Úgy is mondhatnám, Olaszország és Ausztrália biztos pontok az életemben. Még akkor is, ha egyelőre még mindkét országot csak Magyarországról próbálom megismerni. Azt is tudom, hogy a kettő közül természetesen Olaszország az elérhetőbb; éppen ezért van tervben államvizsga után egy jó kis római vagy firenzei utazás. De ugyanakkor továbbra is hiszek abban, hogy egyszer az ausztráliai álom is megvalósul majd. Még nem tudom, hogyan, azt sem, hogy mikor. Azt viszont biztosan tudom, hogy nem véletlenül rajongok érte ennyire. Olasztrália éppen ezért több, mint egy blog; egy életérzés, amivel e két csodálatos ország ajándékoz meg azáltal, hogy napról napra jobban és jobban megismerhetem, felfedezhetem őket Olaszországot, a kultúrájával és történelmével együtt az egyetemen - és majd persze nyáron élőben is egy utazással, - Ausztráliát pedig levelezőtársak, Facebook, blogok, könyvek, hírek révén. Ami pedig a nyelvtudást és interkulturális dolgokat illeti: mindkét országnak mérhetetlenül hálás vagyok. Olaszországnak azért, mert a világ legdallamosabb, - és egyben egyik legszebb - nyelvét beszélik ott, amit már én is ismerek és megédesíti a mindennapjaimat. Ausztráliának pedig azért, amiért a legtöbb biztos forrás angolul van róla és ezáltal közelebb visz az angol nyelvhez is. De nem az angolért vagyok Ausztráliának a leghálásabb, hanem Földünk legrégebbi nyelveiért, amik negyvenezer éves dalokon és rádióműsorokon keresztül már hozzám is eljuthattak. És bár egyelőre még csak csodálója vagyok ezeknek a nyelveknek, nagyon szeretném, ha egyszer majd én is segíthetnék a megmentésükben. Ausztrália, köszönöm neked az Álomidőt, Gurrumul Yunupingut, különösen elsőként felfedezett dalát, bloggernevem ihletőjét, a Djarimirri-t; a közép-ausztráliai Frank Yammát, aki a Pitjantjatjarát beszéli és énekli; Joe Geiát, a queenslandi Muri-törzs tagját, aki egyik vidám énekével még a szakdolgozatírás alatt is mosolyt csalt az arcomra a Yolngu Yothu Yindi egyik dalával együtt. Ausztrália, köszönöm neked ezt a sok kincset! Köszönöm, hogy Olaszországgal együtt megtanítottál felejthetetlen álmokat álmodni! Olasztrália, szeretlek!