Elhangolódva

Bocsi, ez most ilyen száraz önismereti jellegű írás, ami úgy születik, hogy próbálom rendezni a gondolataimat. Itt most szakad az eső, úgyhogy ennél jobb időzítés nem is kell, még az idő is a hangulatomba vág...

Az is lehetne a bejegyzés címe, hogy "lehangolódva", de érzem, ennél többről van szó. Akárhogy is próbálom a szőnyeg alá söpörni, már nem titkolhatom tovább: valami történt azzal a vidám, önbizalomgazdag lánnyal, aki 2012 márciusában elkezdte írni ezt a blogot. Igaz, 2012 márciusa óta sok minden történt, pl. elkészült a szakdogám és, bár a TO nem nagyon akarta, végül még az olasz szakos diplomám is meglett, amit úgy értem el, hogy a TO kidobott az ajtón, én meg szépen visszamásztam az ablakon! Mert ugye az olaszért bármit! Erre az időre már mosolyogva gondolok vissza, még ha nem is volt olyan régen.

És míg olasz szakos voltam, közben egyre inkább barátkoztam az angollal is, mert hát Ausztrália-rajongóként tudtam: nem lehetek meg nélküle. És most, miután befejeztem az olasz szakot, rá kell jönnöm, hogy nem is annyira olaszosként, mint angolosként van rám szükség. Ugyanis, ahogy a nyáron néztem az álláshirdetéseket, láttam, hogy angolul beszélő munkaerőt szinte mindenhol keresnek, olaszost meg sehol. Sőt, még csehül, szlovákul, sőt kínaiul tudó munkavállalót is előbb keresnek, mint egy olasz szakos bölcsészt. Pedig amikor elhatároztam, hogy elvégzem az olaszt, az motivált hogy olaszul jóval kevesebben beszélnek, mint angolul pl., éppen ezért könnyű lesz majd munkát találnom. Én, kis naiv!

Végül is nem azt bánom, hogy elvégeztem az olasz szakot, hanem azt, hogy mellette nem mentem rá mégjobban az angolra. Bár, ha mégis visszaforgathatnám az időt, vagy egyszerre két életem lehetne, akkor nemcsak az olaszt végeztem volna el, hanem egy nemzetközit is, angol minorral. Ha így tettem volna, sokkal jobb lenne a szakangolom, sokkal jobban tudnék politikai cikkeket fordítani. Első kézből végigkövethettem volna most az ausztráliai választás eseményeit, és közvetíthettem volna. De miért is vágyom erre, amkor a politikát még magyarul, sőt olaszul sem szeretem? Nos azért, mert az ausztrál hírportálok hemzsegnek tőle (főleg most), bármerre kattintok, mindenhol lehet róla olvasni. És jó sok cikk jelenik meg az őslakosok és a politika kapcsolatáról is. Én meg hiába szeretném és próbálom is, nem tudom visszaadni magyarul. De nemcsak a politikát, hanem a környezettel, a klímaváltozással kapcsolatos ausztrál cikkeket is visszaadnám. De még kicsi vagyok hozzá.. Pedig Ausztrália a mindenem; tisztelem az őslakosokat; és a természetet; mindkettőért szeretnék tenni; annyira szeretem, hogy el szeretném hozni Magyarországra - persze átvitt értelemben, híreken keresztül. De ha a szakszavak gondot okoznak, akkor ez túl nehéz. Bár valószínű, hogy ettől még nem lehetetlen. Csak valami jó módszer kellene. Valami jó módszer és sokkal több angolos önbizalom. Mert ha az angolos önbizalmam akkora lenne, mint az Ausztrália iránti szeretetem, akkor valószínűleg én lehetnék az egyik legyorsabban dolgozó hírszerző. Istenem, de nehéz ez!

Foglaljuk csak össze: szeretem az angolt; imádom Ausztráliát, mindent megtennék érte...

Hoppá, hiszen pont ez az! Itt a lényeg, hisz az olaszért is mindent megtettem és lám-lám, még diploma is lett belőle! De az olasznál valahogy kezdettől sokkal nagyobb volt bennem a tűz, mindig is szorgalmasabban tanultam, mint az angolt. Ausztráliával kapcsolatban meg most jövök rá, hogy bár már sokadjára hangoztatom, hogy bármit megtennék érte, az a lázas tanulás mindig elmarad, ami az olasznál volt. Egy-egy fellángolás mindig van, de ez a fenti tervekhez ezek szerint kevés. Megőrülök! Sokkal könnyebb lenne, ha már most felvettek volna az angolos fordítói mesterképzésre! Ha már nemzetközit nem végeztem, ez akkor is segítene az ausztrál terveimben. Ez egy ördögi kör: mert oda csak felsőfokú angollal vesznek fel, ahhoz meg talán az a szintű tudás kellene, amit egyedül nem tudok megszerezni. Hangoztatom ugyan mindenkinek, hogy igen, de már nem vagyok benne biztos.

Na jó, most inkább befejezem. Ettől az eszmefuttatástól azt reméltem, okosabban és optimistábban fogom látni ezeket a dolgokat, ha kiírom magamból.. de ez sem így lett.. ez az én formám.. ráadásul az a fránya eső még mindig zuhog.. áh... end of the world...