A Facebookon lájkoltam egy olyan oldalt, ahol indiánoktól vannak fenn idézetek. Ezeket olvasva képet kaphatunk arról, hogyan élik meg a fehér ember jelenlétét, milyen a kapcsolatuk velük, milyen hatással vannak egymásra. Figyelemre méltó, hogy az idézetben, amit most választottam, nem fehéreknek nevezi őket, egyszerűen "újonnan érkezőknek" (newcomers). Ezzel is az egyenlőségre szeretné felhívni a figyelmet. Arra a fajta egyenlőségre, amely sajnos sok "modern" ember számára már ismeretlen fogalom. Pedig Isten nem véletlenül teremtette színesnek a világot (majd erről is hozok egy szép gondolatsort). Jöjjenek most az érzésekről, nyelvi különbségekről, érzelmi dolgokról szóló indián gondolatok, amiket 2013 dec. 13-án Napi meditáció cím alatt olvastam:
"A mi nyelvünkben nincsenek olyan szavak, amivel ki lehetne fejezni az alacsonyrendűséget, a felsőbbrendűséget vagy az egyenlőséget; hiszen mi egyenlőek vagyunk. Ez nem vitás. De az élet meglehetősen nehézzé vált, amióta az újonnan érkezők idejöttek. Hogyan reagál a lelketek erre a dologra? Fájdalommal. Erősnek kell lennetek, hogy felülemelkedjetek a viharon. Én tudom, hogy híd vagyok két világ között. Csak azt kérem az emberektől, hogy mossák meg a lábukat, mielőtt megpróbálnak eltaposni." -- Alanis Obomsawin, ABENAKI
A bennszülöttek számára, akik még a saját nyelvüket beszélik, az angol nagy nehézséget okozhat. Sokszor nem is lehet jól kifejezni az indián szavakat. Ha hallunk valamit angolul, akkor néha vagy reagálunk rá vagy csak a lelkünk válaszol rá. Sokszor szabálytalanul kell használnunk az angol nyelvet ahhoz, hogy kifejezhessük az igazi érzéseinket. Türelmesnek kell lennünk és imádkoznunk kell. Nehéz egyszerre két világban élni. Az élet néha fájdalmas számunkra. De a fájdalom a tanulás velejárója.
Teremtőm, tanítsd meg nekem mindazt, amire népemet tanítottad. (Don Coyhis)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése