Már azt hittem, túl vagyok ezen, de ma végérvényesen rá kellett jönnöm, hogy korántsem.. Igazából Marissának is már három napja nem írtam, mert minél közelebb a felsőfokú angol nyelvvizsgám (ápr. 11-12), annál jobban frusztrál, ha angolul kell írnom vagy beszélnem. Most valahogy nem tölt el az a happy érzés, ami 2009-ben az olasz előtt,hogy igeeen, mindent megtettem az elmúlt évben a sikerért, most már csak vizsgázni kell. Most a vizsgára gondolva borzongás jár át és minél többet gondolok a vizsgára és minél közelebb van, annál jobban úgy érzem, hogy pocsékba ment ez az egy évem és nem tudok semmit. Na jó, ez az érzés igazából csak vasárnap óta van bennem. Még a múlt héten teljesen jól voltam , annyira, hogy segítettem Marissának a Twilight-fanfic kreálásban. Rengeteget írtam és gondolkodtam angolul, és sok örömet szerzett, hogy van egy aranyos californiai levelezőtársam, akivel úgy oszthatom meg a gondolataimat, hogy közben az angolt is gyakorlom.
De aztán vasárnap, amikor realizáltam, hogy márciusból már csak egy nap van és aztán jön a nyelvvizsgát hozó április, teljesen összetörtem. Pedig hát nem ért meglepeetésként,hogy március után április jön, nyilván tudni lehetett azt már előre. De valahogy amióta tényleg itt van ez a hónap, annyira frusztrál minden, ami az angollal kapcsolatos, hogy még azt is elfelejtem, ami eddig jól ment!
És erre a mai két mikrofonos beszélgetés tette fel a koronát. Egy amerikai és egy brit sráccal is beszéltem, de borzalmas voltam: az első pár percben nem is értettem őket és amikor végre válaszoltam a kérdéseikre, pontosan úgy kerestem a szavakat, mint a 2012-es nemzetközi táborban Németországban! Vááá, borzalom, borzalom, borzalom! Hát normális ez egy felsőfokú nyelvvizsgára készülő embertől? Nem, nem és mindörökké nem!
Annyit készültem, annyira biztos voltam benne, hogy menni fog, még akkor is, ha egyedül dolgoztam érte. De most teljesen világvége hangulatom van, pedig a múlt héten még a mozgástréneremnek is azzal dicsekedtem, hogy angolul jegyeztem meg az útvonalat. Ami igaz is volt, mert csak felébredtem reggel és ahogy gondolkoztam az útvonalon, hirtelen angolul jött és úgy éreztem, könnyebb úgy memorizálni, mint magyarul. Tudom, bolond vagyok, de akkor is! És akkor most mi ez a sokkos állapot az angol miatt? Remélem, csak vizsgadrukk és ha holnap újra mikrofonozom a srácokkal, akkor már oké lesz minden...
Bármi is történjen, a következő napokban annyit fogok anyanyelviekkel skypeolni, amennyit csak lehet. És nemsokára Marissának is írok újra, csak nehéz neki is bevallani, hogy akkora vizsgadrukk tört rám, hogy vasárnap óta nem volt kedvem írni:S Vááá, megőrülök, mentsetek meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése