Ismét gyönyörű gondolatokat hoztam, amikkel teljes mértékben képes vagyok azonosulni. Óriási Ahhaaa!-élményem volt, amikor először olvastam őket:
Optimizmus: aki optimistán szemléli a világot, az minden helyzetben lehetőséget és esélyt lát, akkor is, ha nehéz időszakon megy keresztül.
Nem hasonlítják folyton másokhoz magukat: lassan ölő méreg, ha állandóan a munkatársunkhoz, szomszédunkhoz, barátainkhoz, gyerekkori ismerősünkhöz hasonlítjuk
magunkat. Helyette inkább saját magunkat igyekezzünk meghaladni, magunkból a legtöbbet kihozni.
Jócselekedet: egy számunkra teljesen ismeretlen emberen segíteni nagy boldogsággal jár, ami kiapadhatatlan boldogságforrás.
Ápolják emberi kapcsolataikat: a legboldogabbak azok az emberek, akiknek mély családi, baráti kapcsolataik vannak, és őszintén ki tudják fejezni a másik
iránti érzéseiket.
A megbocsátás művészete: ne tápláljunk haragot azok iránt, akik megbántottak, sem olyan körülmények miatt, amelyek miatt hátrányos helyzetbe kerültünk,
hisz az egyenértékű a lelki fájdalommal, azaz a boldogtalansággal. Szenvedés helyett ezért bocsássunk meg, másoknak és önmagunknak is. A szenvedés legtöbbször
a megbocsátás hiányából fakad.
A jelenben való élés: ha igyekszünk a jelenre koncentrálni, akkor úgy tűnhet, megállítottuk az időt. Nem gondolunk arra, ami elmúlt, nem foglalkozunk azzal,
ami meg sem történt, egyszerűen szívvel-lélekkel az életünket éljük.
A fizikai test ápolása: ha tetszik, ha nem, a születésünkkor kapott testben vagyunk kénytelen élni, ezért szeretni, ápolni kell azt. Mérjük fel reálisan
testi adottságainkat, és azokból kiindulva próbáljunk meg változtatni, amennyiben kevésbé vagyunk elégedettek velük. Viseljük gondját testünknek, óvjuk,
ápoljuk, étkezzünk egészségesen, sportoljunk, örvendjünk, hogy benne élhetünk, hisz születésünktől fogva a halálunkig elkísér.
Kitartanak az álmaik mellett: az életben valóságos csodák történhetnek, ha az álmainkat követjük, és tűzön-vízen át kitartunk azok megvalósítása mellett.
Ne hagyjuk, hogy a kezdeti nehézségek eltántorítsanak.
Spiritualitás: ha behatóan foglalkozunk a spiritualitással, akkor rájövünk, hogy az Univerzum parányi részeként, szerepünkkel, az élettapasztalatainkkal
egy isteni szimfónia részei vagyunk, és az a feladatunk, hogy minél harmonikusabban illeszkedni tudjunk ehhez a kórushoz.
Mosoly és ölelés: a boldog emberek gyakran mosolyognak, számos alkalommal megölelik azt, akivel találkoznak, szeretet adnak, és teljes lényükkel érdeklődnek
mások iránt. A dalolászás, éneklés sem áll messze tőlük, hisz ezzel a boldogságuknak adnak hangot.
Az élet apró örömeinek élvezete: a nagy örömök mellett figyeljünk oda a mindennapi, apró, banálisnak tűnő örömökre is, hisz ezek értékelése nélkül nem
érezhetjük azt, hogy valóban élünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése